Cselényi István Gábor
a KEGYELEMNEK NINCS HATÁRA!
A gyergyószentmiklósi ikon-könnyezés
Grace has no Borders
The Mary-icon had shed tears from 17 February, 2008 for five years (!) in the church of Gyergyószentmiklós (Transylvania). This church was earlier Greek Catholic, a part of the Diocese Hajdúdorog (Hungary), today it is Orthodox. This miracle can be perhaps a sign and a means of the reconciliation between the Greek Catholic and Orthodox Church and between the Hungarian and Romanian nations.
Keywords: Icon, Greek Catholic Church, Orthodox Church, reconciliation.
A szerző Magyarországon él, görögkatolikus parókus, egyetemi tanár.
Erdélyben is hallottak a gyergyószentmiklósi Mária-kép nyolc évvel ezelőtti könnyezéséről. Azt viszont kevesen tudják, hogy ezen városka görögkatolikus parókiája a múlt század első felében a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegyéhez tartozott. A könnyező kép tehát két, azóta egymástól messze került közösség lelki kapcsolatáról, a kegyelemnek határokon átívelő erejéről árulkodik.
Történelmi háttér
Hadd szóljak először erről a lelkikegyelmi háttérről, ennek történelmi gyökereiről.
A magyar görögkatolikusok eredetéről kétféle magyarázat él együtt. Jelen írásban egyrészt ezeknek csak néhány mondatos ismertetése lehetséges, másrészt összeállításunknak nem célja állást foglalni egyik vagy másik mellett.
A Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítása előtt a görögkatolikusok a munkácsi és eperjesi egyházmegyében ószláv, a gyulafehérvár-fogarasi, szamosújvári és nagyváradi egyházmegyében a román nyelvet használták a liturgiában. Ezek az egyházmegyék a 17. század közepén és a 17-18. század fordulóján létrejött uniókból születtek, melyek során a Magyar Királyságban élő többnyire rutén (ruszin) és román nemzetiségű ortodox keresztények egy jelentős része egységre lépett a katolikus egyházzal.
Az előző századforduló körül uralkodó nézet szerint1 a magyar görögkatolikusok között jelentős arányban vannak a honfoglalás kori görög szertartású eleink leszármazottai. Köztudomású, hogy a honfoglaló magyarok számára az erdélyi Gyula vezér, Szent István király nagyapja 953-ban felvette a keresztséget Bizáncban, és utána magával hozta Szent Hierotheosz térítő püspököt, akinek székhelye nagy valószínűséggel az erdélyi Gyulafehérvár volt.
A mostani ezredfordulóra elterjedtebb nézet szerint2 a görögkatolikus magyarok az anyanyelvükben és önazonosságukban magyarrá váló ruszinok és románok leszármazottai, akik a 18. század végétől kezdődően igényelték a magyar liturgikus nyelv használatát, hiszen az iskolai oktatás ellenére az ószláv és a román nyelvű szertartásokat számos településen már nem értették. A magyar görögkatolikusok törekvéseik lelkipásztori megalapozottságát hangoztatták, s rámutattak, hogy ekkor Magyarországon már mintegy kétszázezer olyan bizánci szertartású katolikus élt, akik a román vagy ószláv szertartási nyelvet nem értették.
Ilyen előzmények után érlelődött meg a döntés, mely a Hajdúdorogi Egyházmegye alapításához vezetett: Ferenc József király 1912. május 6-án felállította, Szent X. Piusz pápa pedig június 8-án kelt, Christifideles graeci kezdetű bullájával kanonizálta az egyházmegyét. A munkácsi egyházmegyéből 70, az eperjesiből 4, a nagyváradiból 44, a gyulafehárvár-fogarasi egyházmegyéből 35, a szamosújváriból 4 és az esztergomi egyházmegyéből 1 parókia került át az új egyházmegyébe. Ez összesen 162 parókiát jelent.
Székelyföld lelki ellátására Miklósy István, az új, első hajdúdorogi megyéspüspök a gyulafehérvári-fogarasi egyházmegye - közismert nevén: a balázsfalvi érsekség - területén főesperességet hozott létre, amely egyúttal mint székely külhelynökség szerepelt. Öt kerületet foglalt magába: a csíki, a háromszéki, a kisküküllői, a maros-tordai és az udvarhelyi esperesi kerületet.
Gyergyószentmiklós a csíki kerületbe tartozott. 1920-ban 8905 fős község volt, ebből 7889 római katolikus, 438 görögkatolikus, 9 ortodox, 193 református, 48 evangélikus, 7 unitárius és 321 izraelita.3 A görögkatolikusok korábbi fatemploma a 19. század végén porig égett. A tűzvész után csodálatos módon megmenekült a későbbi könnyező és a „királyi ajtó" (a szentély bejárata) keresztje, ami talán már a későbbi csoda elővé-telezése volt.
A mindkét oldalán festett kereszten - egyedülálló módon - Jézus Jordán-beli megkeresztelkedése az Atya és a Szentlélek jelenlétében, illetve a keresztre feszített Krisztus, kitárt karjai mellett jobbról a nap, balról a hold ábrázolásai láthatóak. A fatemplom helyén 1900-ban épült kőtemplom a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére (címünnepe Kisboldogasszony lett), parókiaépülete 1750-től állt. Liturgikus nyelve a magyar volt. Az egyházközség a Hajdúdorogi Egyházmegye - és a magyar görögkatolikusság - (földrajzilag) egyik4 legkeletibb „végvára" volt.
Az erdélyi magyar görögkatolikusok további története valóságos kálváriaút -mintha csak az imént felidézett kereszt árnyéka vetült volna erre a részegyházra. Az (akkor még) magyarországi románok 1918. december 1-jén tartott nagygyűlése kimondta Erdélynek Magyarországtól való elszakadását és Romániával való egyesülését, az 1923-as ún. szabadelvű román alkotmány 22. cikkelye pedig az erdélyi ortodoxokat és görögkatolikusokat egyaránt a románok közé sorolta. Ezzel megpecsételődött az erdélyi magyar görögkatolikusok sorsa.
Tetézte mindezt, hogy a Szentszék és Románia között létrejött, 1927. május 10-én kötött konkordátum után XI. Piusz 1930. július 5-i Sollemni conventioni kezdetű bullája gyakorlatilag felszámolta a hajdúdorogi egyházmegye erdélyi területeit: létrehozta a Máramarosi Egyházmegyét, Nagybánya székhellyel, 4 szamosújvári, 6 nagyváradi és 8 szereti egyházközség összevonásával, az 1912-ben Hajdúdoroghoz csatolt 35 székelyföldi és 22 nagyváradi parókiát pedig mintegy visszasorolta korábbi anyaegy-házmegyéikbe.5 Mindenesetre az erdélyi görögkatolikus egyház ekkor még ugyancsak élt: egy 1930-as népszámlálás szerint Erdély lakosságának 31,1 százaléka volt görögkatolikus, míg az ortodoxok számaránya csak 27,8 százalék volt.
A II. bécsi döntés 1940. augusztus 30-án újabb fordulatot hozott: ÉszakErdély újra magyar irányítás alá került. A számunkra érdekelt területből a nagyváradi egyházmegye alá tartozó parókiákat ekkor a magyar kormányzat visszacsatolta a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez.6 Ez a „tilalmas négy esztendő"7 azonban tiszavirág életűnek bizonyult, és nem hatott ki Székelyföldre, így Gyergyószentmiklósra sem, az 1947-es párizsi békeszerződés pedig felszámolta a bécsi döntés eredményeit.
A kommunista hatalom 1948-ban betiltotta a görögkatolikus egyházat, tulajdonait államosította vagy átadta az ortodoxoknak. Az erdélyi görögkatolikusság sorsát így egy kalandregényhez, már-már egy rémregényhez hasonlíthatnánk. Ezzel az 1948-as „visszacsatolással" lett Gyergyószentmiklós egyházközsége és temploma az ortodox egyház része. Az erdélyiek sorsán 1989 eseményei sem sokat változtattak, az állam engedélyezte a görögkatolikus egyház működését, de nem vagy igen kis részben juttatta vissza a görögkatolikusoknak korábbi templomaikat és tulajdonaikat. Ez Gyergyószentmiklóson sem történt meg.
Az ikon
Ebből a történelmi háttérből emelkedik ki a gyergyószentmiklósi könnyező kép. Ez az ikon a bizánci hagyományban az ún. Szenvedő Istenszülő ikoncsoportba tartozik. A képtípus első ismert variánsa a 12. század végén jelenik meg ciprusi freskókon, majd a 15. században egy krétai ikonfestő, Andreas Ritzos működése nyomán nyeri el a mai napig legnépszerűbb formáját: az Istenszülő bal karján ülő gyermek Jézus hátrafordul és a szenvedés eszközeivel közelítő angyalokra tekint, miközben mindkét kezével édesanyja jobb kezének hüvelykujjába erősen kapaszkodik, jobb lábát pedig fölhúzza oly hevesen, hogy saruja is lecsúszik.
Az ábrázolás szentírási alapja az agg Simeonnak Jézus templomi bemutatásakor elhangzott, szenvedést előrevetítő jövendölése (Lk 2,34-35). A gyermek Jézus tehát ezen az ikonon nem játszik, hanem gyermeki módon megijedve anyjánál keres menedéket. A képtípus a nyugati kereszténységben is hallatlan népszerűségre tett szert Mindenkor segítő Szűz Mária (Madonna del Perpetuo Soccorso) címmel.
Ez az ikon kalandos körülmények között került Rómába, ahol a Santa Maria Maggiore és a San Giovanni in Laterano bazilika között félúton álló ágostonrendi Szent Máté-templomban őrizték, ahol 1798-ig maradt, amikor Róma Napóleon általi megszállása alatt elrendelték sok templom lerombolását, így az ágostonrendiekét is. Az ikont azonban a szerzetesek megmentették. A redemptoristák a 19. század közepén Liguori Szent Alfonz tiszteletére építették templomukat az ágostonrendi templom helyén. Tudomást szerezve az ikonról, arra kérték IX. Piusz pápát, hogy a képet átvehessék és tiszteletre elhelyezhessék templomukba, s az ikont nemsokára meg is koronázták. Mivel a gyergyószentmiklósi ikonon is láthatók festett koronák, állíthatjuk, hogy a római ikon másolatáról van szó.
A 19. század végétől kezdve a pápák által is nagyon tisztelt ikon másolatai az egész világon elterjedtek. Az adott ikon bizánci jellege miatt másolatai a görögkatolikus közösségekben is megjelentek, bár a hívek nemigen voltak tudatában, hogy melyik kegykép másolatáról van szó. Így kerülhetett egy példány a gyergyószentmiklósi templomba is, noha készítési kora a nem megfelelő beavatkozás miatt jelen állapotában nem határozható meg. Az ikon másolatai a Hajdúdorogi Egyházmegye más templomaiban is megtalálhatóak, még a nyíregyházi székesegyházban is.8
A gyergyói ikon könnyezése
Az egykor a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó, ma ortodox kézben lévő gyergyószentmiklósi templomban a főoltárképen, a Szűzanya-ikonon 2008. február 17-étől közel öt évig (!) könnyezett. A könnyezésről - még frissiben - így adott hírt a Hajdúdorogi Egyházmegye szakértője, Ivancsó István pápai prelátus, a nyíregyházi Szent Athanáz Hittudományi Főiskola liturgika professzora: „Valóban csodáról van szó. [...] Száraz deszka a kép anyaga, hátlapja gyalulatlan, nincs is lefestve. Teljesen száraz. Semmi manipulációnak nincs rajta nyoma. [...] A köny-nyezés a teljes jobb szemből függőleges sávban halad. Csak ott jelenik meg, a kép más részein sehol máshol, nem lehet páralecsapódás. A kép az oltáron áll, nem kaphat a másfél méterre lévő falból nedvességet. A nyári kánikulában is jelen van az esemény."9
A templomot adminisztráló ortodox parókus 2013 januárjában jelezte a köny-nyezés elapadását, de az olajos tapintású könnyfolyás besűrűsödése lefelé nyíló legyezőszerű fényes nyomban továbbra is láthatóan tanúsítja az egyetemes egyházban eddig ismert legtovább tartó ilyen jellegű csodát. Ez Jánossy Gábor, a budapesti Tengernek Csillaga Kiadó igazgatója fotóján jól kivehető, és a zarándokok örömére ma is változatlanul érezhető csodás illata.
A gyergyói könnyező kép „előfutárai" mellett utóéletére is utalnom kell. A könnyező ikonról a könnyezés éveiben több másolat készült. Az ikonról Tölgyesi László Fülöp görögkatolikus ikonfestő készített másolatot - az egykor szintén a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó - Gyimesbükkben. Ez a másolat az „Egység Királynője" elnevezést kapta. Mind az eredeti, mind a másolat megfelel az ikonfestés szabályainak, különösképpen azoknak, amelyek a görögkatolikus egyházban élnek. „Az ikon - írja Ivancsó István -, mivel az eredeti alapján és az ikonfestés szabályainak alapos és gondos betartásával készült, megérdemli, hogy felszentelése után vallásos tisztelet tárgya legyen."10 A gyergyói kegykép és az Egység Királynője ikon további kiágazása, hajtása a Mária országa ikon, amely sokak szándéka szerint a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Kápolnába kerül majd. A Mária országa ikon Magyarországon máris igen elterjedt Jánossy Gábor buzgalma jóvoltából. De ez már egy másik történet.
A kép üzenete
Fontos itt röviden szólni a keleti egyház képtiszteletéről. Az ortodox és és a görögkatolikus egyházban a kép, az ikon nem egyszerűen díszítő vagy didaktikus, tanító elem a templomban (vö. biblia pauperum), hanem - a szóhoz, az igéhez hasonlóan - jelenlét-hordozó. Az 1. évezredben még nem arról folyt a vita, hogy az eucharisztiában jelen van-e és hogyan van jelen Krisztus, hanem hogy az ikonok nem bálványok, hanem Krisztus jelenlétének jelei, hiszen „Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút, és hisz benne, örökké éljen" - mondta az Úr (Jn 5,40). Ugyanez érvényes Krisztus szentjeire is. Személyes kapcsolatot létesít a hívő és a mennyei szféra között.11
Van azonban az ikonoknak egy másik dimenziója is: hogy ti. üzenethordozók. Mint a Hajdúdorogi Egyházmegye papja hadd utaljak arra, hogy nekünk, magyar görögkatolikusoknak van egy világhírű könnyező ikonunk is, a máriapócsi, amely 1696-ban, 1715-ben és 1905-ben árasztott könnyeket. A többi ikon mellé idézzük tehát ide ezt a végtelenül egyszerű, mégis csodálatos képet, amely az eltelt több mint három évszázad alatt sok hívő léleknek adott reményt, erőt, gyógyulást.
De ami a legfontosabb: jámbor népünk ezeket a könnyezéseket jelként, üzenetként értelmezte. Annak jeleként, hogy az Istenszülő - saját szavai szerint - letekintett az alázatosokra (vö. Lk 1,52), konkrétan: kifejezte a szolidaritását az épp nemrég alakult görögkatolikus egyházzal (vö. 1696), másrészt együttérzését a Rákóczi-féle szabadságharc bukása miatt (vö. 1715) és - mintegy már előre - a 20. század nagy világégései miatt.
A pócsi kegykép az évszázadok alatt sokszor egymás ellen forduló (vagy inkább uszított) nemzetek, nemzetiségek közötti megbékélés jelévé is vált, hiszen az eltelt több mint három évszázad alatt magyarok, ruszinok, románok egyaránt édesanyjuknak tekintették a pócsi Máriát. Joggal nevezte őt Ady Endre is „oláh Máriának" A pócsi Máriához című versében. Ugyanígy mondhatjuk a magyarok, a ruszinok, a szlovákok és más népek Máriájának is.
Szabad tehát a gyergyói csodában is jelet látnunk. Annak jelét, hogy az Istenszülő ma is szolidáris népével, gyermekeivel - bármelyik oldalon álljanak is: a magyar vagy a román, a görögkatolikus vagy épp az ortodox oldalon. Nem véletlen, hogy a csodás, jelentős könnyezés minden oldalon megérintette a szíveket. Imacsoport alakult Egység Királynője Engesztelő szolgálat12 névvel, amely elkötelezte magát a kiengesztelődés és az egység munkálása mellett, és minden lehetséges fórumon kérelmezte erdélyi görögkatolikus magyar engesztelő közösség alapítását.
Az Egység Királynője Engesztelő Szolgálat egyik fontos célkitűzése, hogy a Balázsfalva és Hajdúdorog közötti kiengesztelődést is szolgálja, egyben a román-magyar, illetve a görögkatolikusortodox kiengesztelődést. Ma, amikor a világegyházban is enyhülés jelei mutatkoznak a katolikus és az ortodox egyház között - gondoljunk Ferenc pápa és Kirill moszkvai pátriárka találkozójára -, szűkebb környezetünkben ennek talán Gyergyószentmiklós lehet egyik gyújtópontja.
Az Egység Királynője Engesztelő Szolgálat a kiengesztelődés első lépéseit a Hajdúdorogi Egyházmegye megalakulásának 2012-es centenáriuma alkalmából tette meg, amikor Róma a román görögkatolikusok legfőbb elöljáróját, Mure§an Lucian balázsfalvi nagyérseket bíborossá kreálta, az Egység Királynője ikon első példányával köszöntötték az új bíborost azon meggyőződést kifejezve, hogy Gyergyószentmiklóson a Szűzanya Egység Királynőjeként a román-magyar kiengesztelődés kegyelmeit is közvetíti. Az Egység Királynője ikon második példányát Máriapócs nemzeti szentélyébe vitte, amely ma a mariapócsi zarándokházban látható.
A könnyezés megindulásának 8. évfordulóján, 2016. február 16-án az Egység Királynője Engesztelő Szolgálat megemlékezést szervezett.13 A helyi római és örmény katolikus plébániák, valamint a Gyergyói Hírlap által is meghirdetett programnak Portik-Hegyi Kelemen plébános-főesperesnek köszönhetően a Szent Miklós római katolikus plébánia és templom adott helyet, Gyergyó-, Csík- és Udvahelyszék, Háromszék és Magyarország közel száz zarándokának részvételével. A program csúcspontjaként görögkatolikus szent liturgiát mutatott be Ivancsó Sándor nyírcsaholyi görögkatolikus esperes-parókus.
Az Egység királynője ikon tehát kiteljesíti a gyergyói könnyező kép lelki ösztönzőereje által elindult kiengesztelő-dési folyamatot, amely segítheti a (vallási, nemzeti) kisebbségek jogainak elismertetését, az eléggé háttérbe szorult képtiszteletet, a magyarság lelki egységét, a Mária-tisztelet lángba borulását. A kegyelemnek nincs határa. Különösen most, az irgalmasság évében, és különösen az Irgalom anyja (a Mater misericordiae) hatósugarában.
Jegyzetek
1 Emlékkönyv a görög szertartású katholikus magyarok római zarándoklatáról. Görög Katholikus Magyarok Országos Bizottsága, Budapest, 1901.
2 Véghseő Tamás: A Magyar Görög katolikus Egyház rövid története, www.gorogkatolikus.hu
3 A Hajdúdorogi Egyházmegye 1920-as schematizmusa. Nyíregyháza, 1920. 158.
4 A Hajdúdorogi Egyházmegye legkeletibb parókiái Gyimesbükk és Gelence voltak.
5 Lukács Imre: A görög katolikusok helyzete Erdélyben az első világháború után. ias.jak. ppke.hu/hir/ias/2010152sz/04.
6 Benkő Levente: Magyar nemzetiségi politika Észak-Erdélyben (1940-44), 19.
7 Beke György: „Erdély tilalmas négy esztendeje". Valóság, 1977. 4. sz. 93-94.
8 Terdik Szilveszter művészettörténész nyomán - Görög Katolikus Szemle, 2009. február
9 Ivancsó István: Mária csodás illata - Köny-nyező Mária-kép Gyergyószentmiklóson. Új Ember Magazin, 2008. XI.
10 Ivancsó István: A gyergyószentmiklósi könnyező ikon másolatáról. Nyíregyháza, 2012. november 22.
11 Nagymihályi Géza: Az eikón Nagy Szent Bazil anaforájában. Ars Hungarica. Budapest 1997/1-2. 15-21.
12 B. Dombi Attila: A Szenvedő Istenszülő gyergyói könnyezése, www.parochia.hu
13 B. Dombi Attila: Szűz Mária gyergyói köny-nyezése kezdetének 8. évfordulója, www. parochia.hu
