Lengyelfi Emőke
éN NE LEGYEK IRGALMAS?

 

A szerző a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara didaktikai teológia szakának másodéves hallgatója. Jelen írás a XIX. reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK, 2016. május 19-22.) első díjat nyert dolgozatának szerkesztett változata.

Jónás könyvének tanítása a babiloni fogság utáni közösség helyzetének és körülményeinek ismeretében érthető meg. A fogság idejétől kezdve a zsidók idegen népek uralma alatt éltek, emellett folyamatos súrlódásaik voltak a fogság idejében letelepedett idegenekkel és a környező területek lakóival. Ilyen körülmények között a zsidó közösség Isten végső uralmát abban látta, ha a pogány népek hatalma megdől, és ezért várták a pogányokon beteljesedő biztos isteni ítéletet. Kiemelték Izrael kiválasztottságát, az üdvösség rendjében birtokolt kiváltságait. Az idegen népektől való elzárkózás törekvése az 5. században, Ezdrás és Nehemiás tevékenységét követően még erősebb lett. Ez a háttere Jónás könyvének, amely Isten egyetemes üdvözítő akaratát hirdeti, s a partikularizmus szellemével szem-beszállva próbálja meggyőzni a közösség tagjait, hogy Isten Izraelre és a pogányokra egyaránt irgalommal tekint.

És ma mi a helyzet? Hogyan viszonyulunk az idegenekhez? A menekültekhez? Egyre többet lehet hallani róluk. A velük szembeni magatartás kérdése érdekes, mert legtöbbször a velük kapcsolatos előítéletek és félelmek váltják ki a gyűlöletet és az erőszakot. Az idegenek megítélésében általában különböző nézőpontok, vélemények érvényesülnek. Megtaláljuk az idegenek szeretetét és a velük szembeni ellenérzést is. Jelen írás Jónás könyve tükrében vizsgálja az idegenekhez való hozzáállás kérdését. A könyv végkicsengése felveti a kérdést: mi hogyan vélekedünk? Tudunk irgalmasok lenni?

Isten könyörülete az idegenek iránt: Jónás könyvének válasza Ezdrás és Nehemiás partikularizmusára

Az idegenekkel szembeni magatartásról a Szentírásban nem kapunk egységes képet. Többször találunk előítéleteket, félelmeket, gyűlöletet, megvetést.

A zsidók történelmük során nem különültek el teljesen az idegenektől. Ezt igazolja az a tény is, hogy az izraeliták többször idegen feleségeket vettek maguknak. Sőt kifejezett utasítás tiltotta, hogy az idegeneket valamiképp hátrányos helyzetbe hozzák: „Az idegent ne nyomd el! Tudjátok, milyen sorsa van az idegennek, hiszen ti is voltatok idegenek Egyiptomban" (Kiv 23,9; MTörv 10,18-19). A kérdés a babiloni fogság alatt és után az érdeklődés középpontjába kerül, legalábbis egyes körökben. Mi okozza ezt a változást?¹ A babiloni fogságban élők nyíltan szembesülhettek azzal, hogy az idegen népek politikailag elnyomták, illetve vallási identitásukat fenyegették. A több évtizedes ott-tartózkodás alatt nemcsak ez a negatív tapasztalat alakult ki, hanem a deportáltak a másságot megtapasztalva arra döbbentek rá, hogy az identitásukat újra meg kellett fogalmazniuk. A deportáltak egy része nyitott volt az idegen szokások, vallási gyakorlatok, életforma átvétele felé is. A fogságban levők számára ez a létmód nemcsak egyszerű találkozás a kívülállókkal, hanem egyszerre saját identitásukat is védi.² A pozitív megközelítés egyik tanúja Deutero-Izajás, aki számára Kürosz, a perzsa király a fölkent, a választott nép szabadítója. A szigorú monoteizmust képviselő zsidók hitével ugyanakkor szöges ellentétben állt a politeizmus, ezért megítélésében a Jahve-kultusz nem férhetett meg a különböző más vallású kultuszokkal. A babiloni fogság az idegen kultúrával és vallással való szembesülés hatására az identitás meghatározásának az ideje.

Ha megnézzük az idegent jelölő kifejezések jelentéseit, rájövünk arra, hogy ezeknek alig van pozitív töltetű mondanivalója, hiszen mindegyik esetben valami olyasmire vonatkoznak, ami más, mint a saját, megszokott kultúra. A babiloni fogság idején és azt követően a zsidóság ezzel a mássággal találkozott, amikor összeütközött a más vallású, saját identitására látszólag veszélyes közösséggel. Mindinkább érezhető az a nyomás az izraeliták részéről az idegenek felé, amellyel integrálni akarják őket, hiszen különben a közösségből való kiközösítésben lesz részük.³

A fogság után a helyzet megváltozik, a zsidóság már nem az asszimiláció veszélyével szembesül, mert noha perzsa uralom alatt él, a Palesztina területén élő idegenek kisebbséget alkotnak. A perzsa uralom valláspolitikája toleráns volt, nem követelte meg a perzsa vallási-kulturális elemek teljes mértékű elfogadását, hanem inkább rugalmasságot mutatott a zsidósággal szemben.⁴ Olyan mértékű engedékenység volt ez, amely nem sértette a zsidóság érzékeny pontjait és határait. Az idegenekhez való viszonyulás kihívására a zsidóság különféle irányzatai más-más választ adnak.

Az 5. században, Ezdrás és Nehemiás korában az identitás meghatározása és az idegenekhez való viszonyulás kérdésének újabb szakaszába lépünk. Ezdrás és Nehemiás könyve mondhatni teljesen az idegen elemek elutasítása köré szerveződik, ezeknek próbál ellenállni. Ugyanakkor erre a szemléletmódra reagálnak olyan írások, amelyekben felfedezhetjük azt az egyetemes szemléletet, amelyek Isten mindenkire kiterjedő irgalmát próbálják körvonalazni (Jónás, Rút). Jónás könyve e szövegemlékek közé tartozik, és annak jelképes kifejezője, hogy Isten előtt az idegenek is kedvesek, illetve a választott nép tagjai nem állnak mindig hivatásuk magaslatán. A könyv az identitás másfajta meghatározását kínálja.

Ezdrás könyvében azokat a zavarokat követhetjük nyomon, amelyet a másság megtapasztalása, fenyegetőként való megélése vonzott maga után. A könyv visszatekint a fogságból való hazatérés korának konfliktusaira. A hazatértek nem hajlandók együttműködni a föld népével, a szamariaiakkal (Ezd 4,4), mivel nem tudják megérteni azoknak a másságát, a magukat tökéletesnek gondolók nem képesek befogadni azokat, akiket a vallási identitásuk és gyakorlatuk szempontjából tökéletlennek tekintenek. A deportáltak féltékenyen állnak ki a vallási igazságért, hogy azt ne mételyezze meg semmilyenfajta idegen, értéktelennek vagy veszélyesnek tekintett hatás.⁵

Az identitás meghatározása, megvédése és az idegenekkel való bánásmód összefüggésében központi helyet foglal el a vegyes házasság kérdése. Az erre vonatkozó egyik álláspont az volt, hogy azok a bálványimádáshoz és a Jahve-hit megtagadásához járultak hozzá.⁶ Más bibliai hagyományok azonban elfogadják az idegen nőkkel kötött házasságot (Mózes példája). Azt tekintették elfogadhatónak, ha az asszonyok nem befolyásolták férjüket vallási meggyőződésükben, hanem hitükhöz igazodtak, és ezért ők maguk is elfogadottakká váltak a közösség körében. Az idegen vallásról való áttérés példája Rút, aki férje halála után anyósával maradva megvallja hitét mind a közösség, mind maga Isten előtt: „a te Istened az én Istenem" (Rút 2,16b).

Megállapíthatjuk, hogy Ezdrás viszonyulása, szigorú magatartása és hű ragaszkodása a törvényhez, annak kultikus jegyeihez abból érthető, hogy a zsidóság képes legyen megőrizni identitását az idegen hatásoktól való elhatárolódás révén. Ebben papként az Ég Istenét szolgálja.⁷ Partikularista nézetét támasztja alá az a tény is, hogy az idegen asszonyok elbocsátása és ezzel a vegyes házasságok megszüntetése mellett a szombat újra megfelelő ünneplésére, illetve a templomadó rendszeres beszolgáltatására kötelezi a diaszpórából hazatért zsidókat.⁸

A fogság utáni jeruzsálemi közösség partikularizmusával száll szembe Jónás könyve, mely szokatlan nyíltságot mutat a pogányok iránt, s az egész írás tanítása egy célt szolgál: Isten egyetemes üdvözítő szándékát bemutatni. Az elbeszélés rokonszenvesnek mutatja a Jónás körül előforduló pogányokat - a hajósokat, Ninive királyát és népét, akik készek Isten szavának meghallgatására -, amíg mindezt Jónás ábrázolásában nem tapasztaljuk. Mintegy megcáfolja azt az előítéletet, amely szerint Jahve az üdvösség tekintetében különbséget tesz Izrael és az idegenek között. Megbocsátó szeretete és irgalma határtalan, s nemcsak kizárólag Izraelnek szól, hanem minden népnek. Az üdvösség nem az etnikai hovatartozástól, hanem Isten igéjének meghallgatásától és befogadásától függ.⁹ Jónás úgy jelenik meg a történetben, mint az Isten által szándékolt egyetemesség ellenzője, a szerző azonban ebben negatív szereplőként mutatja be.¹⁰

Egyértelmű a kutatók véleménye arról, hogy Jónás könyve nem történelmi, hanem tanító mű, amelyben Isten igazságossága mellett az ő könyörülete és egyetemes üdvözítő akarata a hangsúlyos. Ebből kifolyólag műfajilag példabeszédként, masal-ként meghatározandó, azaz egy érdekes elbeszélés formájában mutat rá egy fontos kérdésre, miközben több másik lényeges elemet érint.¹¹ Nyilvánvaló az is, hogy a könyvben az etnikai hovatartozás a vallási identitással kerül szembe.¹² A könyv célja, hogy a befelé forduló, bezárkózó népet nyitottá és így képessé tegye arra, hogy teljesítse küldetését. Ugyanakkor hangsúlyos szerepet kap Isten mindenhatósága, hiszen őt nem kötik az ígéretek, és egyszerűen tud változtatni az előre elhatározott történéseken is.¹³ Egyetemes szemlélete miatt az Ezdrás és Nehemiás által propagált szeparatista, partikuláris törekvésekre adott válaszként szokás értelmezni.¹⁴ Egyesek Jónás univerzalizmusában egy olyan toleráns modellt látnak, amelyben a tengerészek megtartják a politeizmusukat, illetve Ninive lakói, bár bűnbocsánatot tartanak, mégis hamar visszatérnek az erőszakos útra.¹⁵ A gyors megtérés miatt az asszír város lakói jó színben vannak feltüntetve, míg a zsidóság partikularizmusa miatt elveszíti tekintélyét.¹⁶ Mások elítélik Ninive felszínes bűnbánatát.¹⁷

A könyvben Isten mindenkire kiterjedő megbocsátása és könyörületes szeretete kerül előtérbe. Jónás feladata az, hogy a pusztulást hirdesse, ám a változás éppen abban áll, hogy a bekövetkező, vélhetőleg romboló hatású tettek elmondása helyett bűnbánatra hívja Ninive lakóit, és ezzel megmentse őket.

Jónás mindvégig Isten akarata ellen próbál szegülni, kifejezi reményvesztettségét, nem hajlandó elfogadni Isten kifürkészhetetlen szándékát. Gerhard von Rad véleménye¹⁸ szerint az útkeresés, bizonyosságra törekvés a próféták egyik legjobb tulajdonsága - ez Jónás alakjában Isten megértésének akaratával esik egybe. Önmagában próbálja először kibékíteni a könyörületes Istent az igazságos Istennel, hiszen nem fér tudatába az, hogy egy olyan gyűlöletes, visszataszító, durva népségnek kegyelmezzen ő, mint a niniveiek.¹⁹ Jónás így az egyetlen ember a Szentírásban, aki vádolja Istent, amiért kegyelmes, könyörületes, késedelmes a haragra, szeretettel teljes és nem akar csapásokat küldeni. Az öröm helyett az a gondolat foglalkoztatta, hogy hamis prófétának fogják tartani és hírnevét féltve szem elől tévesztette, hogy többet érnek e szerencsétlen város lakói. Isten szánalma a bűnbánó niniveiek iránt haragot gerjesztett Jónásban, ezért menekült.²⁰

Isten könyörületessége fejezi ki legjobban szuverén szeretetét azon népek felé is, akik kevésbé járnak az ő útján.²¹ Teszi ezt egy olyan szimbolikus cselekedettel, amely ismételten gondoskodó, irgalmas, illetve igazságos akaratát mutatja meg: a ricinusbokrot²² ő adja, hogy Jónásnak legyen hely, ahol meg tudja húzni magát, viszont reggelre el is veszi, hogy (meg)értést adjon ezáltal a próféta szívébe. A feladat missziós jellege különbözteti meg más prófétáktól, akik saját népüknek hirdették Isten üzenetét. A ninivei lakosság tehát teljes egészében úgy jelenik meg, mint aki istenfélőbb az izraelitáknál, de a történetnek éppen az a tanítói jellege, hogy kiemelje Jónást abból a szűkkeblű vallási elfogultságból, amelyben addig élt.²³ Isten nem akarja sem a zsidók, sem a pogányok vagy idegenek halálát, hanem pusztán át szeretné alakítani életüket. A zsidók úgy vélték, hogy az üdvösség csak a választott népnek jár ki. Ezzel az elfogult, önző magatartással később Szent Pál is szembeszáll: „Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is!" (Róm 3,29)

Az idegenség nyitottságát fejezi ki az, hogy a pogány hajósok egyből hallgatnak Jónás által Isten szavára, viszont ez éppen Jónásra vet rossz fényt, aki izraeli próféta létére eléggé szűklátókörű. Ninive azonnali megtérése is szimbolikusan értendő, viszont Jónás éppen azért szeretne menekülni, mert nem bírja elviselni Isten niniveiekre is kiterjedő irgalmát. A kegyelem tehát az, amellyel Jónás e történetben barátkozik, Isten könyörülő szeretete (hesed), amely az emberek felé irányuló jóság mögött mindig ott áll.²⁴

Jónás könyvének univerzalitása Isten üdvösségének kiterjesztését jelenti az idegenekre is, akik vállalják, hogy az ő útjait követik. Később ezt támasztja alá a Bölcsesség könyve is: „Mert az egész világ olyan előtted, mint a mérleg mutatója, mint a földre hulló hajnali harmatcsepp, mégis könyörülsz mindenen, mert módodban áll minden, s elnézed az emberek bűneit a bűnbánatért, mert szereted mindazt, ami van, semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Mert ha gyűlöltél volna bármit is, meg sem teremtetted, s meg sem alkottad volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, amit nem hívtál létre? Kímélsz mindent, mivel a tiéd, Uram, s az élőben leled örömedet!" (Bölcs 11,23-27)

Az idegenektől való félelem és a vallási identitás

A menekültáradattal itt bizonyos szempontokat érintve foglalkozunk, elsősorban az Európa-központúságról szólunk néhány sorban, hiszen e gazdasági és politikai jelenség teszi érthetővé, mitől annyira különbözőek az álláspontok a kérdéssel kapcsolatosan, illetve hogy mit rejt az eurocentrikusság. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy Európa mennyire tudott megfelelni annak a kihívásnak, amely az egyre jobban terjeszkedő menekültáradattal függ össze. Azt követően néhány, a menekültválsággal kapcsolatos kérdést vizsgálunk abból a szempontból, hogy ezek mennyiben befolyásolják nemzeti identitásunkat, valónkat, határainkat. Ez esetben természetesen külön kell/ lehet választani egymástól az egyházi és a társadalmi megnyilvánulásokat annak érdekében, hogy a problémát a maga valójában szemlélhessük.

Mindenekelőtt tisztáznunk kell a fogalomhasználatot. A nyugati és nagyobb részt a román sajtó is menekültekről beszél (refugees, Flüchtlinge, refugiaţi), a magyar sajtó jelentős része a „migráns" kifejezést részesíti előnyben. A háború elől menekült egyén társadalmi és nem politikai okok miatt emigrál saját hazájából. Rajta ugyanis segíteni kell, viszont a migráns megnevezés olyan okokat rejthet maga mögött, amelyek nem vonják jelentésük alá az igazán nyomós, elvándorlásra késztető indítékokat, sőt: elzárkózásra késztetik velük szemben.

A menekültkérdéshez, az idegenekhez való hozzáállást nagymértékben befolyásolja az Európa-központúság. Az euro-centrizmus alapjában véve olyan globális politikai projekt, amely összefügg a világtörténelem egészével, tehát nem lehet csak vallási alapokra helyezni ezt a társadalmi kérdést.²⁵ Nyilvánvaló, hogy ez a jelenség attól önmaga, hogy megszabadult az egyházi kötődésektől, tehát a nemzetállam és az egyházi állam szétvált egymástól.²⁶ Egyes szociológusok véleménye szerint teleologikus alapokon nyugszik az Európa-központúság, ennek következtében megállapítják, hogy egész történelme során a kapitalizmus felvirágoztatása volt a célja.²⁷ Egyesek úgy értékelik, hogy az iszlám kultúra megjelenésével az európai játszma véget ért,²⁸ mivel az iszlám a saját önközpontúságát felhasználva tudta elutasítani a Nyugatot.

Az idegen kultúra megjelenéséig Európa felsőbbrendűnek számított, a dekolonizálás következtében azonban kiegyenlítődött a mérleg. Ettől fogva tehát nem mint központról és perifériáról beszélünk Kelet és Nyugat kapcsán.²⁹ Nyugat kikerülése a központi közegből egy olyan űrt hozott létre, amely egyszerűen befogadhatott más kultúrákat. Ennek következtében az iszlámot korrektebb etikai, kulturális és politikai fórumként megnevezni, mint radikális csoportosulásként.³⁰

Mások szerint minden emberi társadalom sztereotípiákra épül, tehát nincs semmi érdekes abban, hogy egyáltalán eurocentrizmusról beszélünk. Tárgyi hitelességét hozza fel egyedüli releváns érvként, vagyis a kérdés az, hogy a kisebbséggel szembeütköző tapasztalat mennyiben tud pozitív vagy negatív tudást/eredményt produkálni.³¹ A menekültkérdésre vonatkoztatva ez annyiban problematikus, hogy őket hogyan határozzuk meg, hogyan viszonyulunk hozzájuk, és adott helyzetekben vagy a helyzetek utáni történésekből milyen következtetéseket vonunk le. A menekültekről annyi tudásunk van, amennyit egy külső szem képes meglátni, objektív nézőpontból azonban nem minden esetben ítéljük meg helyesen az eseteket, történéseket, az események okait. Ez az álláspont még mindig elég kevés ahhoz, hogy a kérdést a maga teljességében szemlélhessük.³² Egyes országokban bevett politikai gyakorlatnak számít a bevándorlók jelenléte, pontosabban úgy kezelik a kérdést, mint amelynek pozitív hatásai vannak, és tudatosan tesznek az ellen, hogy saját társadalmukra kedvezőtlen hatást gyakoroljon a jelenség.³³ Emberi szemszögből vizsgálva a kérdést kitűnik, hogy a bevándorló mint egyén nem határozható meg holmi kísérleti alanyként, hiszen alapvető emberi méltóságából adódóan őt is tisztelni és védelmezni kell, ha a körülmények ezt megkívánják. Az utóbbi időben egyre elterjedtebb az a nézet, amely szerint a bevándorlókat gyanakvással, bizalmatlansággal, előítélettel vagy éppen ellenségesen kell kezelni. Következménye ez mindannak a nemzeti és európai szintű politikának, amely a fennálló helyzetben csak gazdasági és biztonságpolitikai problémát vél felfedezni. Az idegenség vallási identitásával való szembeütközés jó lehetőség lehetne Európa vallási megújulására. Nem fér kétség ahhoz sem, hogy ez a jelenség az asszimiláció erőltetése révén ellenkező hatást vált ki.³⁴

A vallásos emberek hozzáállása az idegenekhez, napjainkban a menekültekhez, a bevándorlókhoz külön tanulmányt igényelne. A kutatások azt mutatják, hogy a hozzáállás részben a vallásosság jellegétől, részben a bevándorlók vallásos és kulturális másságának mértékétől függ. Ha a befogadó közösség oldaláról szemléljük a helyzetet, a vallás szempontjából meg kell különböztetnünk jellegét. Kérdés, hogy a vallásos közösség jobban tolerálja-e a valamilyen ok miatt bevándoroltakat, mint a nem vallásos közeg. Ezen belül is van azonban két tábor aszerint, hogy a vallások mennyiben térnek el egymástól: ha a befogadó közösség és a bevándorló populáció vallása kevésbé mutat hasonlóságokat, az minden valószínűség szerint intoleranciát eredményez; ezzel ellentétben azon közösségekben, ahol kimutatható némi hasonlóság a hitbeli meggyőződések között, empatikusabbak a befogadók. Nyilvánvaló, hogy nem lehet pusztán a vallásos beállítódás felől megközelítve eldönteni ezt a kérdést, az azonban egyértelmű, hogy a vallás érzékenyebbé, kedvesebbé teheti az idegenek felé irányuló magatartást a szabadabban vallásos személyek esetében. A konzervatív vallásos emberek azonban kevésbé toleránsak a más vallású bevándorlókkal szemben.

A kérdésnek politikai hozadéka is van, hiszen mindinkább feszültségeket szül mind a befogadó országok, mind a bevándorlók és azok egyes integrálói között.³⁵ Az európaiak nem számítottak arra, hogy a közel-keleti válságnak, az ottani politikai háborúknak erre a földrészre is kiterjedő következményei lehetnek, csupán a menekültek egyre nagyobb számával találkozva kezdett kikristályosodni a probléma mibenléte és nagysága.³⁶ Ilyen helyzetben mindenekelőtt az a legrelevánsabb, ha a befogadók stabil, biztos alapokon álló közösségként képesek magukat meghatározni.

Amikor a probléma kezd személyessé válni, saját határainkat feszegeti immár, belső szféránkba lép, akkor átértékeljük a tényeket, más megvilágításból látunk bizonyos történéseket, a megértésükre törekszünk. Európa jelenlegi legnagyobb komplikációját a közel-keleti, több éve tartó háborúk és a korábban stabil alapokon álló kormányok megbuktatása - amely túlnyomórészt a nyugati nagyhatalmak felelőssége - miatt való társadalmi rendezetlenség okozza.³⁷ A gazdasági problémákra visz-szavezethető migrációnak társadalmi és politikai magyarázatai vannak elsősorban, más szóval a gazdasági egyenlőtlenségek hordozzák magukban a probléma gyökerét.³⁸

A migráció talán legsúlyosabb esete az, amikor az életkörülmények elviselhetetlenekké válnak vagy valamilyen fegyveres, erőszakos konfliktus az indítóoka a megmozdulásnak. E kényszeres vándorlás egyik változata a csoport vagy az egyén önkényes döntésén alapuló, legalapvetőbb életszükségletek megszűnése miatt a vándorlás mellett való döntés - ez esetben a kényszermigráció enyhébb válfajáról beszélünk. (Másik változata a konkrét szükségmigráció, például a deportálás, elhurcolás.)³⁹

Nyilvánvaló tény az öreg földrésszel kapcsolatban, hogy alapjaiban véve keresztény múlttal rendelkezik mind történeti, mind kulturális értelemben. Keresztény vonásokat visel az Unió intézményrendszere, de a gyakorlatban ez nem csapódik le meghatározó értékként, mivel a vallás maga visszaszorulóban van - tulajdonképpen arról van szó, hogy a közösségek egyre inkább elhanyagolhatóként élik meg a vallásosságot. Ezzel szemben a bevándorlók vallásosságukat gyakran nagyobb mértékben élik meg.⁴⁰ Európára jellemző a társadalmi, vallási és kulturális elemek keveredése, amely által egyre inkább kiöregedik a kereszténységből, ennek helyét az idegen kultúra és vallás veszi át a különböző társadalmakból érkező, saját hagyományaikat is magukkal hozó csoportokon keresztül.⁴¹ E történések hatására néhány esetben úgy tűnik, mintha Európa nem lenne képes meghatározni önmagát a hatalmas migrációval szemben, és a problémát a különböző újonnan létrejövő keleties társadalmak ezen a földrészen való letelepedésében látja. Mindez tulajdonképpen természetes magatartás. A problémát voltaképpen az jelenti, hogy egészen a jelenig Európa az Egyesült Államokkal ellentétben nem volt bevándorlási térség, így az ezzel szembeni ellenszenv sokszor kritikus magatartást szül.⁴² A bevándorlás ugyanakkor azon folyamatok közé tartozik, amelyek óhatatlanul összefüggnek a befogadó ország demográfiai, társadalmi, kulturális, politikai és vallási változásaival. Az öregedő Európa mágnesként vonzza a bevándorlókat a második világháború óta,⁴³ a kérdés azonban bizonyos szintű mérlegelést igényel annak függvényében, hogy elutasító politikai szemlélettel vagy megértéssel és elfogadással, alapszintű integrálással szembesítjük őket.⁴⁴

Nyugat és Kelet szembenállása egyértelmű azok számára, akik valamilyen szinten felmérték a különbözőségeket. Míg Európára a bőség, a racionalitás, a tolerancia és a haladás jellemző, addig a Közel-Kelet a szűkösség, az irracionalizmus, a fanatikus szemléletmód, a hagyományossághoz való ragaszkodás fogalmaival van körülírva, meghatározva. Az ellentétek felsorolása által jól látszik, hogy az iszlám létét teljes egészében negatív terminusok övezik.⁴⁵ A két fél autentikus mivoltáról szóló összeütközések olyan harctérré váltak, ahol a posztmodern a perifériával, a mássággal találkozik. Európa provincializálódása magával vonta azt is, hogy valamilyen mértékben elfogadhatatlanná vált mások számára. Ennek következtében kizárható az a lehetőség, hogy egy imitálható, autentikus modellt képezzen a fejlődésben.⁴⁶ Európa egyes országainak a menekültekkel való találkozása önmeghatározásra sarkallta szubjektív valóságát, hiszen a népesség egészét érintő probléma esetében nem lehet figyelmen kívül hagyni a jelenség társadalom-átalakító mivoltát sem. A befogadó közösség részéről azonban gyakran érezhető az elutasítás a menekültekkel szemben, illetve a támogatás csökkentett volta is az irántuk kifejeződő hozzáállást írja le. Védőfaktort jelentene a hitbeli, vallási közösség részéről történő pozitív kezdeményezés a bajba jutottak irányába, hiszen a közösséghez tartozás mindenképpen segíti a bevándorló közösség összetartását, és esetenként kiküszöbölheti az esetleges nagyobb konfliktusok kirobbanását.⁴⁷

Következtetés, összegzés

Az első részben láthattuk, hogy a másság léte és az ezekkel kapcsolatos, esetenként létkérdéssé formálódott problémák az ószövetség emberének is főbenjáró gondot okoztak. Már Ezdrás és Nehemiás korában bonyodalmakat szült a jelenség, a zsidóság egy része fenyegetésként élte meg a vele szembekerülő, saját azonosságtudatának ellentmondó idegenség létezését. A papok és a helyi vezetőség részéről érthető volt a törekvés, hogy kiküszöböljék az idegen elemeket: Ezdrás és Nehemiás - főként a vegyes házasságokat megszüntetni szándékozó - törekvése ilyen szempontból magyarázható. Érthető ez abból a szempontból, hogy a zsidóság vallási beállítódásának következtében és annak tudatában, hogy ők Jahve egyetlen, szeretett és választott népe, nem bírta elviselni, hogy az ő könyörülő Istenük idegen népeket is magához vonzhat. Minden valószínűség szerint azonban az identitásuk féltése mellett a fenyegetettség érzésével, a vallási bekebelezés miatti nyugtalansággal is magyarázható e radikális elhatárolódásra irányuló törekvés.

Ezzel szemben Jónás könyve egyetemes nézőpontot kínál, hiszen a ninivei lakosság, a pogány nemzedék megtérése túlmutat a bezárkózott nemzeti hagyományon, amely addig a zsidóság vallási hovatartozását meghatározta. A próféta alakja mégsem mutat ez iránti szilárd elköteleződést, hiszen folyamatosan szembeszáll Isten akaratával azáltal, hogy ellenkező irányba indul el, de azáltal is, hogy a rábízott feladatot nem lelkéből, meggyőződéssel teljesíti, hanem szkeptikusan.

Az idegenekkel való szembesülés napjainkban is kihívást jelent, különösen Nyugat-Európában, illetve a menekültekkel szembesülő országokban, ahol nap mint nap idegenekkel találkoznak. Ebből kifolyólag el kell gondolkodni azon, hol vannak a mi határaink. Mennyire tolakodtak be tágabb magánszféránkba a háború elől menekültek? A saját identitásunk határait súrol(gat)ó idegenek megjelenését veszélyesként éljük meg, hiszen emberi természetünkből, de főleg európai mivol-tunkból adódóan egyszerűen szeretjük kényelembe helyezni magunkat,⁴⁸ és nem törődünk minket látszólag nem érintő problémákkal. Ha a dolgok mélyére ásunk, arra jövünk rá, hogy kicsit sem lehetünk közömbösek a probléma iránt. Egyrészt a másság mibenléte magában hordozza az esetleges bekebelezést, de a közömbös magatartással azt érjük el, amit nem szeretnénk: a keresztény (múltú) Európa néhány országában radikálisan megnyilvánuló, tárgyilagos hozzáállás révén elveszítheti mind vallási, mind kulturális, gazdasági és társadalmi identitását. A bezárkózás, szűk látókörű viszonyulás kelepcéjéből ki kell lépni, hasonlóan ahhoz, ahogyan Ezdrás és Nehemiás partikularizmusát felülírta Isten mindenkire kiterjedő irgalma, azaz a Jónás könyvében példaértékűen lecsapódó egységgondolat.

A bezárkózás veszélyt jelenthet Európa számára. Fontos, hogy a menekültekre ne olyan szemmel tekintsünk, mint akikben háborús szándék lakozik. Nem megfelelő ez a magatartás, hiszen korábban a nagyhatalmak jórészt kihasználták ezeket az országokat és meggazdagodtak belőlük, ma viszont, amikor pont ezen okok miatt menekülésre kényszerülnek, visszautasítják, határokat vonnak köréjük.⁴⁹ Vagy maguk köré?

Az egyház álláspontjának leghitelesebb képviselője Ferenc pápa, aki folyamatosan szót emel a menekültkérdésben, egyetemes célokat tartva a szeme előtt. Szerinte a szeretet az egyetlen olyan odafordulási viszonyulás, amellyel ki lehet küszöbölni a sztereotípiákat, erőszakos megnyilvánulásokat. Mindenekelőtt nélkülözhetetlennek tartja, hogy az összes rászoruló ember felé nyitottsággal, segítőkészséggel közeledjünk. Az egység eléréséhez azonban nem elég pusztán a kapuk megnyitása, hiszen egy kapcsolatot mindkét oldalról egyengetni és ápolni kell. Ugyanakkor tisztán látja azt is, hogy mindezt csupán az egyház részéről nem lehet megoldani, hanem szükséges a civilek és a nemzeti szervezetek segítsége.⁵⁰

Az idegenséggel kapcsolatos probléma mindig létezett: az ószövetségben esetenként a zsidóság kényszerült arra, hogy magát idegennek nevezze, más szituációkban pedig az őket körülvevő népek voltak számukra idegenek, saját hovatartozásuktól nagymértékben távol állóak. Az asszimilációra való törekvések és kezdeményezések mindkét esetben kisebb-nagyobb problémákkal jártak, gyakran ellenségeskedést, viszályt, egymástól való intenzív elhatárolódást szított a jelenség. Ezdrás és Nehemiás korában jelentős probléma volt az idegenekhez való viszonyulás, az elöljárók annak érdekében szólaltak fel, hogy a vallási identitás szilárd megmaradása érdekében tartózkodni kell az idegen elemektől. Az idők folyamán sem változott meg az alapszituáció, ma is vannak olyan népességmegmozdulások, amelyek arra kényszerítik az érintett feleket, hogy minden szempontból meghatározzák önmagukat, védekezzenek a felmerülő problémák megjelenésekor. Európa menekültpolitikájában számottevően nagy azon vélekedések száma, amelyek az emberi közeledések helyett falakat próbálnak építeni. Ennek okait a kényelemben és az eurocentrikusság (vélt) felsőbbrendűségében fedezhetjük fel. Mindazonáltal - főként egyházi részről -találunk olyan megnyilvánulásokat, amelyekből kitűnik, hogy a nyilatkozó a menekültek emberi mivoltát nézi elsősorban, elevenen él benne a tenni vágyás, a segíteni akarás képessége. Az Ezdrás és Nehemiás könyvére való válaszként értelmezett Jónás könyvét összeegyeztethetjük azokkal a napjainkban végbemenő törekvésekkel, amelyek a menekültekkel szembeni megfelelő magatartást propagálják. Emberi szemszögből nézve a társadalom egészét megmozgató jelenségeket többféle álláspontból szemlélhetjük, Isten azonban mindenkire könyörülettel tekint, és esetenként nemcsak Jónástól, hanem az emberiségtől is megkérdezi: Én ne legyek irgalmas? (Jón 4,11)

 

Bibliográfia

Ó- és Újszövetségi Szentírás a Neovulgáta alapján. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest 1997.

Léon-Dufour, Xavier (szerk.): Biblikus teológiai szótár. Budapest 1986.

 

Internetes hivatkozások

Ferenc pápa üzenete a vándorlók és menekültek világnapjára, Az egyház határtalan és mindenki anyja, 2016. január 16., http://uj.katoli-kus.hu/cikk.php?h=2146, letöltés dátuma: 2016. 04. 20.

Ficsor Benedek interjúja Jane Teller írónővel: A bezárkózás a legnagyobb veszély Európának, Magyar Nemzet Online, http://mno.hu/ konyveshaz/a-bezarkozas- jelenti-a-legnagyobb-veszelyt-1339194, letöltés dátuma: ,2016. 04. 27.

Kocsi György: Az Ószövetség és az erőszak. Vigilia, 2007/6. http:// vigilia.hu/regihonlap/2007/6/kocsi.htm, letöltés dátuma: 2016. 03. 29.

Somogyi Viktória: A menekültek befogadása: nevelési kérdés, http:// hu.radiovaticana.va/news/2015/07/10/ccee_vilnius_a_ menek%C3%BCltek_befo gad%C3%A1sa nevel%C3%A9si kih%C3%ADv%C3%A1s /1155859, letöltés dátuma: 2016. 04. 17.

 

További szakirodalom

Amin, Samir: Eurocentrism, Modernity, Religion, and Democracy A Critique of Eurocentrism and Culturalism. New York 2009.

Benyik György: Keresztények és muszlimok (2). Keresztény Szó 27.3, 2016, 33-36.

Bloom, Pazit Ben-Nun - Arikan, Gizem - Courtemanche, Marie: Religious Social Identity, Religious Belief, and Anti-Immigration Sentiment. American Political Science Review 109.2, 2015.

Ceresko, Anthony R.: Jónás könyve, in: Collins, Raymond F. - Fitzmyer, Joseph A. - Murphy, Roland E.: Jeromos Bibliakommentár I, Az ószövetség könyveinek magyarázata (magyar kiadás szerk. Thorday Attila). Budapest 2002, 889-895.

Feldman, Louis H.: Studies in Josephus Rewritten Bible. Leiden-Boston-Köln 1998.

Georgiev, Nikolay: Positive and Negative Effects of Mass Non-European Immigration into Selected EU Member states. Brno 2011.

Hautzinger Zoltán - Hegedűs Judit - Klenner Zoltán: A migráció elmélete, Budapest, 2014.

Jeremiás, Jörg: Die Sicht der Völker im Jonabuch (Jona 1 und Jona 3), in: Gott und Mensch im Dialog: Festschrift für Otto Kaiser zum 80. Geburtstag, (szerk.) M. WITTE, Berlin, 2004, 555-567.

Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományokba. Budapest 1995.

North Robert: Ezdrás és Nehemiás könyve, in: Collins, Raymond F. -Fitzmyer, Joseph A. - Murphy, Roland E.: Jeromos Bibliakommentár I, Az ószövetség könyveinek magyarázata (magyar kiadás szerk. Thorday Attila). Budapest 2002, 592-614.

Paul, Axel T.: Európa - avagy mi marad meg a kereszténységből?, in: Stimmen der Zeit 137.5, 2011.

Petővári Bence: A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában. PhD-értekezés. Budapest 2010.

Rózsa Huba: Az ószövetség keletkezése II. Budapest 2002.

Sayyid, Bobby S.: A Fundamental Fear. Eurocentrism and the Emergence of Islamism. London-New York 1997.

Schmátovich János: Bevezetés az ószövetségbe. Szeged 2001.

Schultz, Samuel J.: Üzen az Ószövetség. Budapest 1998.

Simon, Uriel: Jona: Ein jüdischer Kommentar: Mit einem Geleitwort von Erich Zenger. Stuttgart 1994.

Soggin, J. Alberto: Bevezetés az ószövetségbe. Budapest 1999.

Timmer, Daniel: Jonah ,s Theology of the Nations: The Interface of Religious and Ethnic Identity. Revue biblique 120, 2013, 13-23.

Tóth Kálmán: Jónás könyvének magyarázata, in: Jubileumi Kommentár II. Budapest 1998.

White, Ellen G.: Próféták és királyok. Budapest 1995.

 

Jegyzetek

1 Kocsi György: Az Ószövetség és az erőszak. Vigilia, 2007/6. http:// vigilia.hu/regihonlap/2007/6/kocsi.htm (letöltés: 2016.03.29.)

2 Komoróczy Géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományokba. Budapest 1995, 212.

3 Idegen, in: Xavier Léon-Dufour (szerk.): Biblikus teológiai szótár. Szent István Társulat, Budapest 1986, 540.

4 Robert North: Ezdrás és Nehemiás könyve, in: Raymond F. Collins - Joseph A. Fitzmyer - Roland E. Murphy: Jeromos BibliakommentárI, Az ószövetség könyveinek magyarázata (magyar kiadás szerk. Thorday Attila). Budapest 2002, 596. (A kommentárra a továbbiakban JBK rövidítéssel hivatkozunk.)

5 North: Ezdrás, in: JBKI, 598.

6 Samuel J. Schultz: Üzen az Ószövetség. Budapest 1998, 283.

7 Schmatovich János: Bevezetés az ószövetségbe. Szeged 2001, 547-548.

8 Rózsa Huba: Az ószövetség keletkezése II. Budapest 2002, 450-453.

9 Rózsa: Az ószövetség keletkezése II., 312.

10 Simon, Uriel: Jona: Ein jüdischer Kommentar: Mit einem Geleitwort von Erich Zenger. Stuttgart 1994, 15.

11 Anthony R. Ceresko: Jónás könyve, in: JBKI, 889.

12 Daniel Timmer: Jonah's Theology of the Nations: The Interface of Religious and Ethnic Identity. Revue biblique, 2013/120, 13-23, 13.

13 J. Alberto Soggin: Bevezetés az ószövetségbe. Budapest 1999, 375.

14 Ceresko: Jónás, in: JBKI, 890.

15 Timmer: Jonah's Theology of the Nations, 14.

16 Louis H. Feldman: Studies in Josephus Rewritten Bible. LeidenBoston-Köln, 1998, 406.

17 J. Jeremiás: Die Sicht der Völker im Jonabuch (Jona 1 und Jona 3), in: M. Witte (Hrsg.): Gott und Mensch im Dialog: Festschrift für Otto Kaiser zum 80. Geburtstag. Berlin 2004, 555-67, 563.

18 Gerhard von Rád a prófétákról: „ez lelkük egyik legjobb tulajdonsága", idézi Ceresko, in: JBKI, 892.

19 Ceresko: Jónás, in: JBKI, 892.

20 Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest 1995, 170.

21 Ceresko: Jónás, in: JBK I, 890-891.

22 A héber qíqáyön valószínű jelentése ricinusfa (BDB s,v,) Brown, Francis - Driver S. R.- Briggs C. A.: A Hebrew and English Lexicon of the Old Testament with an Appendix Containing the Biblical Aramaic. Oxford 1996. (elektronikus kiadás: BibleWorks For Windows 7.0)

23 Tóth Kálmán: Jónás könyvének magyarázata, in: Jubileumi Kommentár II., Budapest 1998, 885.

24 Ceresko: Jónás, in: JBK I, 893.

25 Samir Amin: Eurocentrism, Modernity, Religion, and Democracy A Critique of Eurocentrism and Culturalism. New York 2009, 153.

26 Amin: Eurocentrism, 160.

27 Amin: Eurocentrism, 162.

28 Bobby S. Sayyid: A fundamental fear. Eurocentrism and the emergence of Islamism. London-New York 1997, 33.

29 Sayyid: A fundamental Fear, 159.

30 Sayyid: A fundamental Fear, 157.

31 Sayyid: A fundamental Fear, 133.

32 Sayyid: A fundamental Fear, 133-134.

33 Petővári: A paradigmaváltás esélyei a fejlett országok migrációs politikájában, PhD-értekezés, Budapest, 2010, 76.

34 Somogyi Viktória: A menekültek befogadása: nevelési kérdés, http:// hu. radiovaticana.va/news/2015/07/10/ccee vilnius a menek%C3%BCltek befogad%C3%A1sa nevel%C 3%A9si kih%C3%ADv%C3%A1s /1155859 (letöltés: 2016.04.17.)

35 Pazit Ben-Nun Bloom - Gizem Arikan - Marie Courtemanche: Religious Social Identity, Religious Belief, and Anti-Immigration Sentiment. American Political Science Review 109.2 (2015), 203-204. 218.

36 Benyik: Keresztények és muszlimok (2). Keresztény Szó 27.3, (2016), 31-36, 35.

37 Benyik: Keresztények és muszlimok (2), 34-35.

38 Petővári: A paradigmaváltás esélyei, 91.

39 Hautzinger Zoltán - Hegedűs Judit - Klenner Zoltán: A migráció elmélete. Budapest 2014, 13.

40 Axel T. Paul: Európa - avagy mi marad meg a kereszténységből? Stimmen der Zeit 137, 2011/5, 333-342. Magyar fordítás in: Mérleg Online, http://www.merleg-digest. eu/europa-avagy-mi-marad-meg-a-keresztenysegbol/ (letöltés: 2016.03.17.)

41 Nikolay Georgiev: Positive and Negative Effects of Mass Non-European Immigration Into Selected EU Memberstates. Brno 2011, 8.

42 Petővári: A paradigmaváltás esélyei, 70.

43 Georgiev: Positive and Negative Effects, 74.

44 Georgiev: Positive and Negative Effects, 77.

45 Sayyid: A Fundamental Fear, 33.

46 Sayyid: A Fundamental Fear, 136.

47 Hautzinger-Hegedűs-Klenner: A migráció elmélete, 77.

48 Ficsor Benedek interjúja Jane Teller írónővel: A bezárkózás a legnagyobb veszély Európának. Magyar Nemzet Online, http://mno.hu/konyveshaz/a-bezarkozas-ielenti-a-legnagvobb-veszelyt-1339194 (letöltés: 2016.04.27.)

49 Ficsor, Teller: A bezárkózás a legnagyobb veszély.

50 Ferenc pápa üzenete a vándorlók és menekültek világnapjára, Az egyház határtalan és mindenki anyja, 2016. január 16., http://uj.katoli-kus.hu/cikk.php?h=2146 (letöltés: 2016.04.20.)