Kilián István
jEZSUITA SZÍNJÁTSZÁS NAGYVÁRADON
Újabb adatok
A szerző az iskoladráma legnagyobb élő szakembere Magyarországon, ny. egyetemi tanár. Elsőnek dolgozta fel a kézdivásárhelyi-kantai minorita színjátszás történetét.
Liturgia és theatrum
A barokk idején az élet minden területét áthatotta a színjátékszerűség. A teatralitás a barokk stílus és életforma egyik legjellemzőbb jegye, éppen ezért nem különös, hogy magukat az egyházi szertartásokat is ugyanez a teatralitás, ugyanez az érzésvilág és gyakorlat hatotta át. Ez különösképpen érezhető a karácsonyi ünnepkörön belül a vízkereszti házáldásnál, az úrnapja méltó megünneplésénél vagy az őrangyalok ünnepének liturgikus rendje során.
Az advent nagyváradi ünnepléséről egyetlen új, eddig ismeretlen adatunk van. 1746-ban, karácsony előtt egy héttel, a hajnali úgynevezett roráté misére a sekrestyéből hat fehér ruhába öltöztetett ifjú vonult a főoltárhoz, s mindaddig ott maradtak, amíg a szentmise tartott.1
A karácsony hangulatának felkeltéséhez, a betlehemi történet szemléltetéséhez feltehetőleg fából faragott szobrokat használtak. Karácsony éjjelén a betlehemi jászolt helyezték ki a szentélybe. Egyelőre arra vonatkozó adatokat nem találtunk, hogy Mária és József, valamint az őket meglátogató pásztorok szobrai is idekerültek volna, vízkereszt alkalmával azonban a jászol közelébe tették ki a három királyt vagy mágust ábrázoló szobrokat. Az ünnep végeztével ezeket bevették a szentélyből. Gyakran a diáriumból csak arról értesülünk, hogy a jászolt vagy a három királyt ábrázoló szobrot csak késve, jóval a karácsonyi ünnepkör befejezése után vették be. 1723. január 17-én még mindig a szentélyben volt a jászol és a három király szobra.2 1729. január 13-án a jászolt már bevették a szentélyből, ezzel is jelezvén, hogy már vége a karácsonyi ünnepkörnek.3 1731-ben január 12-én vitték el a szentélyből a betlehemi jászolt.4 1735. december 27-én, Szent János napján ünnepelte a váradi püspök a névnapját, s köszöntésére a rétorok magisztere 15 pásztorruhába öltöztetett ifjúval a rezidenciában megjelent, a püspököt nyilván párbeszédben megfogalmazott verssel köszöntötték.5 Sejtésünk szerint Nagyváradon a jezsuita gimnáziumban ez lehetett az első szakrális betlehemes játék. Ugyanakkor tudván tudjuk, hogy az úgynevezett Váradi töredékes betlehemes játék legalább egy évszázaddal korábban keletkezhetett.6 Kézdivásárhelyt már 1732-ben ismerték, feltehetőleg játszották is a kézdivásárhelyi latin nyelvű betlehemes játékot.7 Váradon 1738. december 25-én helyezték ki a szentélybe a jászolt.8
1740-ben már a betlehemes pásztorjátékot a színházban, tehát nyilvánosság előtt mutatták be a fiatalok. A játékon azonban nem jelent meg egyetlen kanonok sem, csak két szerzetes és több világi.9
A vízkereszt megünneplésével kapcsolatban mindössze három adatunk van annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi és a sárospataki iskolában is ezen a napon rendszeressé vált a házak, otthonok megáldása.10 1738-ban van eddig első nyoma annak, hogy a rendházat fehér ruhába öltöztetett ifjak kíséretében a rétorok magisztere megáldotta.11 1740-ben ez a szokás még élt. Ekkor azonban már énekesek is kísérték a rétorok magiszterét, akik nyilván ünnepi énekeket, esetleg valamiféle betlehemes játékot mutattak be.12 Abból, hogy ennyire ritka a nagyváradi rendházban és gimnáziumban a ház vagy házak megáldására vonatkozó adat, arra lehet következtetni, hogy a város protestáns lakossága ezt nem fogadta szívesen, s a jezsuiták emiatt inkább óvatosan tartózkodtak ennek a szokásnak gyakorlattá tételétől.
Igen sok esetben teátrálisak voltak a Gergely-napi kivonulások is. Ezen a napon a parvisták és principisták ünnepelték Nagy Szent Gergely pápát, akinek utódja, IV. Gergely (827-844) rendelte el, hogy ez a nap elődje sajátos ünnepnapja legyen. A középkorban afféle fordított nap is volt. A diákok gyermekpüspököt s mellé két káplánt választottak. Ezen a napon - így írja Dömötör Tekla - Gergely pápát, az iskolák patrónusát püspöki ruhában személyesítették meg, az iskolások katonás rendben, néha lovon vonultak fel. Ezen a napon kirándulásokat is rendeztek.13 Dugonics is megemlékezik a kisdiákok Gergely-napi szokásairól egyik művében: Szent Gergely vitéze ő: ezt olyan vitézekrül mondgyák, kik erőtelenek. Szent Gergely napján régentén a kisdedek katonásdit játszottak és a várost körül járták vagy lovon, vagy némelyek gyalog. Villogtatták kardgyokat, de senkit se vágtak. Ezt még megtartották Medgyesen, és szemeimmel láttam, midőn ott 1767-ikben a hatodik iskolát tanítottam.14 Dömötör Tekla dramatikus formájú, alakoskodással egybekötött köszöntő szokásnak tartja a gergelyjárás szokását. Bálint Sándor szerint a gergelyezés vagy a gergelyjárás a rekordáció egyik jellegzetes alkalma. Ez a szokás minálunk, Magyarországon is virágzott, ismerték a németek, erdélyi és szepesi szászok, szlovákok és csehek is. A hagyomány annyira tartotta magát, hogy a barokk korban még a szerzetesi iskolákban is élt.15 Később a szokás adománygyűjtő jelleget is nyert.16 A 18. században a jezsuitáknál általában az volt az általános gyakorlat, hogy ezen a napon a parvisták és a principisták misét hallgattak, gyóntak, áldoztak, majd a szentmise után magiszterük vezetésével kivonultak a város közelében fekvő rétre, ahol jókedvű, esetleg versenyszerű, olykor katonai jellegű játékkal töltötték el a nap hátralévő részét. Gergely napja március 12. napjára esik, az időjárás azonban nem minden esetben kedvezett a kirándulásnak, így nagyon gyakran későbbi időpontra halasztotta a gimnázium rektora a megszokott kirándulást. 1723-ban valamiféle devotio, azaz templomi elfoglaltság miatt maradt el a közös kirándulás. Néhány nappal később azonban a kirándulás megtartását a rektor engedélyezte.17
1724-ben március 21-ig halasztották el a kirándulást, ekkor azonban a diákok egy része lóháton menetelt a városközeli erdőbe.18 Különösképpen ünnepélyes volt 1728-ban a Gergely-napi kirándulás, amit április 8-ára halasztottak. A kiránduláson jelen volt a vár parancsnoka tisztjeivel együtt, a város püspöke, a káptalan prépostja.19 1732-ben a parvisták már fegyveresen vonultak ki. Ekkor azonban megjegyzi a historikus, hogy reggel a tanulók szentmisét hallgattak és megáldoztak.20 1738-ban már a pompa elmaradt, a kirándulást azonban megrendezték.21 Az utolsó Gergely-napi kirándulásról szóló adatot 1748-ból találtuk. A 18. század második felére, mint azt más iskolában is láttuk, az erre a napra időzített kirándulások lassan-lassan valamennyi jezsuita iskolában abbamaradtak.22 Ekkorra már csak a tanítási szünnap maradt meg, s nem volt semmiféle kivonulás. Erről a kérdésről és néhány magyarországi jezsuita iskola Gergely napjához fűződő szokásairól egy alkalommal részletesen beszámoltam.23
Általában a nagyböjt péntekeihez kötötték a jezsuiták az úgynevezett kereszthordozó körmeneteket. Váradon 1725-ben rendezték az első ilyen pro-cessziót. Ebből az adatból kiderül, hogy erre az alkalomra bűnbánati, nyilván zsákszövetből készült öltözéket kaptak azok is, akik csak önmagukat ostorozták, s azok is, akik vállukon keresztet vittek.24 1730. június 1-jén nem nagyböjtben rendeztek flagelláns körmenetet. A bűnbánatot tartók valamennyien fejükön töviskoszorút viseltek, voltak olyanok, akik lábukra bilincseket tétettek, s e súlyos vasbilincsek terhével haladtak a körmenetben. Néhány leány valamiféle hordozó alkalmatosságon lepellel borított keresztet vittek. Mások folyamatosan ostorozták magukat a bűnbánati körmenet alatt. A főcelebráns, P. Kolosvári fején töviskoszorút viselt, nyakába kötelet köttetett, s a kötél végére keresztet erő-sített.25 Másnap hasonló körmenetet szerveztek, ekkor a vezető, Berzeviczi páter töviskoszorúval menetelt, többen keresztet vittek, közöttük még hatéves fiúcskák is voltak. A leányok fekete ruhában a Fájdalmas Anyát ábrázoló szobrot, mások Szent István szobrát cipelték.26
1739-ben újabb, az előbbiekhez hasonló bűnbánati körmenetet tartottak. A különös az, hogy ezt sem nagyböjtben, hanem augusztus 10-én rendezték meg. A bűnbánat jeléül sokan töviskoszorút tettek fejükre, mások kötéllel a nyakukban vonultak a menetben. A jezsuiták is ugyanígy haladtak. A syntaxisták magisztere töviskoronát viselt, a rétorok mestere keresztet cipelt. A plébános maga pedig mezítláb lépkedett a körmenetben. Nagyon sokan vittek keresztet.27
1753-ban már valamilyen formában tiltották ezeknek a látványos flagelláns körmeneteknek a rendezését. A körmenet ebben a látványos formában az épületet már el nem hagyhatta, a bűnbánatot már csak zárt ajtók mellett volt szabad megtartani. Az ebből az évből származó adat már ezt a véleményt erősíti meg.28 1757 nagypéntekén a fentiek ellenére mégis rendeztek az eddigiektől eltérő módon teátrális bűnbánati körmenetet. Délután 1 órakor kezdődött a flagelláció, amelyen nagyon sokan részt vettek. Voltak olyanok, akik a bűnbánati öltözékek mosásával fejezték ki bűnbánatukat, mások ugyan megfelelőnek gondolták a bűnbánattartás eddig megszokott módját, amely délután két óra tájban kezdődött. Legelöl haladt Pilátus kék öltözékben, kezében lándzsát vitt, ezután következtek a kereszthordozók, akik között vörös színű keresztet vitt a Krisztus szerepét ellátó férfi, aki fején töviskoronával haladt a menetben.29
Hasonlóan kevés az úrnapi körmenetek rendezésére vonatkozó adat is. Mint ismeretes, úrnapján a katolikus egyház az Eucharisztiában valóságosan és lényegileg jelen lévő Krisztust ünnepli körülbelül ugyanazzal a pompával, mint amilyennel az érkező királyt vagy államfőt köszöntik. Ennek a pompának számtalan külső jele is lehet, természetesen részt vesz ezen a körmeneten az ifjakon és a tanárokon kívül a városban vagy annak környékén állomásozó katonaság, s ők saját eszközeikkel köszöntik az Eucharisztiát, ezért nagyon gyakran szólalnak meg lőfegyverek, ágyúk az ünnepi fogadás jeléül. Gondoskodnak a körmenet zenekari kíséretéről, s alkalmilag még jelmezes szereplőket is megjelenítenek. A hagyomány szerint a körmenet útvonalán négy oltárt állítanak fel, s mindegyiknél megadják az Eucharisztiának a legméltóbb tiszteletet. Itt dicsőítő beszédek s alkalmilag párbeszédes költemények is szoktak elhangozni.
Az első úrnapi körmenetet Nagyváradon 1739-ben rendezték. A főcelebráns a hely püspöke volt, az ünnepi szentmisét is ő énekelte. A processzión zenészek, kürtösök és dobosok jelentek meg. Hat angyaljelmezbe öltöztetett fiatalember kísérte az Oltáriszentséget, akik az oltároknál verseket szavaltak. Az egyik oltárnál, annak jeléül, hogy a város lakossága német ajkú is volt, a német nyelvű szöveget szavalt az erre kijelölt fiatalember. Az angyaljelmezbe öltöztetett ifjak fáklyákat vittek a menetben.30
1740-ben hasonló módon rendezték az úrnapi processziót. Legelöl két pálos pap haladt, kezükben egy-egy zászlóval, őket az elemi iskolások követték. Ezután a tanulók egy csoportja lépkedett, kezükben égő fáklyával meneteltek. Ezután következett a főcelebráns püspök, aki vitte az Eucharisztiát. A püspököt húsz ifjú kísérte, s valamennyi kezében kard volt látható. Egy ifjú vitte az iskola zászlaját, ezután haladtak a váradolasziak, akik kézben fegyverrel meneteltek. A csoportot a váradolaszi bíró vezette, őt követték a papok, s közöttük volt két paulinus is, majd a városnak néhány nemese. A kapucinus és ferences szerzetesek követték őket, majd kereszt alatt haladtak a kisiskolások, s ezt követően jöttek különösebb szabott rend nélkül a férfiak és a nők. Az egyik oltárt a pálosok háza előtt, a másodikat a megyeháza előtti Mária-szobornál, a harmadikat Budai István háza előtt állították fel. E három oltárnál a gyermekek magyar verseket szavaltak. A negyedik oltárt a jezsuita rendház elé helyezték.31
1757-ben hasonló módon ünnepelték az úrnapját, ekkor azonban már közel sem írták le annyira részletesen az úrna-pi processzió rendezvényét, mint tették ezt évekkel ezelőtt.32 1764-ben a körmeneten tizenöt fiatalember katonaruhában, kivont karddal menetelt az Eucharisztia előtt.33
Várad a liturgia tekintetében valami szokatlannal is kísérletezett. Az iskolások rendszeresen megünnepelték az év leghosszabb napját, Keresztelő Szent János azaz Szent Iván napját. Ismeretes, hogy ehhez a naphoz bizonyos népi dramatikus szokások is fűződtek, eddig azonban nem sikerült annak nyomára bukkannunk, hogy ezt a napot a jezsuiták különös hangsúllyal megünnepelték volna. 1747-ben vasárnapra esett Szent Iván napja, s ezen a napon a parvisták Keresztelő Szent Jánosról játszottak egy drámát, amelyre több előkelő váradi férfiút is meghívtak. A viceispánnak annyira tetszett a darab, hogy a gyermekekkel megismételtette a játékot, s azon kívül, hogy a játék a nézőközönség könnyeit is kicsalta, többen úgy nyilatkoztak, hogy Váradon eddig még soha nem láttak ilyen szép drámát. Meg is jegyzi a margón a historicus, hogy a parvisták hatalmas sikert arattak darabjukkal.34
Szent Iván napja az esztendő jeles napjainak egyike. A Szent Iván-napi tűzgyújtás, majd a lángok átugrása közismert népi szokás.35 Bálint Sándor összegyűjtötte ennek a napnak teljes keresztény és nem keresztény szokásanyagát, s többek között a jezsuita iskolák diákszokásairól az alábbiakat jegyzi fel: A komáromi jezsuita gimnáziumban hat kiválasztott diák szép pásztorruhába öltözve, égő fáklyával vonult a főtemplomhoz. Köztük ment arannyal, ezüsttel díszített öltözetben egy szép ifjú: János, aki hófehér báránykát vezetett. Ez az Isten Bárányát, a megkeresztelendő Jézust jelképezte. A diákság közben szép magyar pásztori énekeket énekelt. Arról is tud a jeles néprajzkutató, hogy a nagyszombati (1638, 1715), a pozsonyi (1704, 1706, 1720), a selmecbányai (1720), a szakolcai (1721), a nagyváradi (1747), a komáromi (1754) és az ungvári (1763) iskolák diákjai ezen a jeles napon a közölt években Keresztelő Szent János, az egykori iskoladrámák hőse is volt.36 Nagyváradon, mint majd látni fogjuk, nemcsak a liturgiában emlékeztek meg Keresztelő Szent János születéséről, hanem olykor jeles jezsuita szerzők munkája révén drámahőssé is tették.
1755-ben a parvisták ünnepélyesen vonultak be a templomba, s közöttük egy fiatalember Keresztelő Szent János jelmezében vonult a templomba, maga előtt egy bárányt vezetve.37 1759-ben hasonló módon ünnepelték meg az év leghosszabb napját.38 1761. június 23-án a parvisták közül már hat pásztorjelmezbe öltöztetett gyermek is haladt, akik kezükben fáklyát vittek.39 Egy nappal később már a retorikai osztály tanulói declamáltak sátor alatt, s a sátrat belülről epigrammákkal és feliratokkal díszítették, amelyeknek a szerzője a retorikai osztály professzora, Nagy János volt,40 az előző napi ünnepi bevonulást pedig még június 24-én is megismételték a parvisták. Így Szent Iván napját június 23-án és 24-én kétnapos ünneppé tették a nagyváradi jezsuiták. A jezsuita házfőnök ugyanis neve napját ezen a napon ünnepelte. Így ezen a napon szünetet rendelt el az ünnepelt, s valamennyi tanuló szerencsekívána-tait tolmácsolták az erre kiválasztott ifjak.41 1763-ban a litániát pásztorjelmezbe öltöztetett gyermekek jelenlétében recitálta el a celebráns pap.42 1765-ben már arról is van adat, hogy a litánia alatt a bárány a templom melletti téren legelészett,43 azaz a pásztorruhába bújtatott gyermekeknek a figyelmét a mise alatt a bárány így nem vonta el.
A liturgiával szerves kapcsolatban lévő teátrális aktusok közül mindenképpen meg kell említeni a sorozatban előforduló úgynevezett őrangyal és az őrzött lélek jeleneteket. Az egyház ősi hite szerint minden léleknek, sőt bizonyos tekintetben minden intézménynek is van úgynevezett őrzőangyala. Ezt a jezsuiták nemcsak Nagyváradon, hanem más iskoláikban is tudatosítani akarták a növekvő gyermekekben és a fiatalem-berekben.44 Ezt a feladatot úgy igyekeztek megoldani, hogy szeptember 2-án, az őrangyalok ünnepe napján néhány fiatalt angyalruhába öltöztettek, s mellettük a szentélybe bevonultak az őrzött gyermekek vagy fiatalok is. Semmi adatunk nincs arra vonatkozóan, hogy milyen lehetett az angyaljelmez, de sejtésünk szerint ez sem lehetett más, mint az a hosszú, földig érő vászoning, amelyben gyakran vonult be a templom szentélyébe néhány diák a celebráló pap előtt. Természetesen, ha a szükség úgy kívánta, más napokra is áttették az őrangyal ünnepét a nagyváradi jezsuiták. Az angyaljelmezt ugyanis más alkalommal is felölthették magukra a fiatalok. 1723. május 27-én öltöztettek néhány gyermeket angyaljelmezbe.45
1725. szeptember 2-án már az őrangyalt és az őrzött személyt ünnepelték.46 1730. szeptember 2-án már a két szereplő személynevét is leírták a diáriumba. Az őrangyal szerepét Almási Dániel, a lélekét Bán Antal látta el.47 A következő napon, mivel akkor vasárnap volt, a jelenetet még egyszer eljátszották.48 1731-ben szeptember elsején, szombaton, és a következő nap, vasárnap újból „bemutatták" ezt a jelenetet.49 Ezt évenként megismételték, így tudatosították az őrző angyal és az őrzött lélek létezését a jezsuiták 1732-ben, 1733-ban, 1737-ben, 1739-ben, 1740-ben, 1743-ban, 1747-ben, 1755-ben, 1757-ben, 1759-ben és 1762-ben.50 Az ünneplés vagy a „bemutatás" módja alig különbözött egymástól. Nyilván ugyanez a bevonulás minden esztendőben megismétlődött, s a 18. század utolsó harmadában a szokás, nem lehet tudni, miért, szép lassan abbamaradt. Az utolsó általunk ismert őrangyal-ünneplés módja mintha valamelyest különbözött volna az előzőektől, mintha teátrálisabb lett volna a bevonulás, mint volt az előző években. Négy angyalruhába öltözött ifjú ministrált az oltárnál, s hat Angyal-Genius és a hozzájuk tartozó Lelkek vonultak be ünnepélyesen a templom szentélyébe.51
Jegyzetek
1 1746. december 18. Dominica quarta Adventus et Angariae: Sexta cecinit Rorate Pater Superior cum sex linteatis juvenibus, qvi exiens e sacristia. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 175v.)
2 1723. jan. 17. Licet fuerit festum Nominis Jesu, in altari tamen nil est mutatum, sed praesepe, ut erat, adorationem trium Magorum representans, relictum erat. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 1.)
3 (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 35v.)
4 Diar SJ Varadino Olasziensis I. 54r.
5 1735. december 27. Sancti Joannis Evangelistae. Hodie veluti die Onomastico Illustrissimi Domini Praesulis ante prandium exivit in Püspöki... Residentiae Pater Superior, quem a prandijs subsecutus Pater Professor Rhetorices cum actoribus prope 15 pastorculos Natalitios imitantibus, et ligata et soluta eloquentia Illustrissimo Domino Episcopo in corona totius vicinae Nobilitatis genethliacon cecinit. Vesperi inde redux nobiscum coenavit Reverendissimus Dominus Jacobus Fabri Vicarius Generalis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 95v.)
6 Kilián 1985. 5-6. sz. 695-721.
7 Kilián 1968. 2. sz. 304-320.
8 (Diar SJ Varadino Olasziensis. 111v.)
9 1740. december 28. Dies Mercurij. Litaniae hora secunda. Post has Magister produxit Declamationem pastoriciam in Theatro, cui nullus canonicus interfuit, sed ... tres szürke (!) et unum album monachum, ... saeculares. Quorum summus fuit Dominus Böti senior. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 126v.)
10 Kilián 1973a. 129-186. Kilián 2003. 75-86.
11 1738. január 6. Circa quartam Pater Professor Rhetoricae cum linteatis adolescentibus domesticis lustravit Residentiam, scholas et allodium. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 106v.)
12 1740. január 6. Festum Epiphaniae Domini. Pater Professor Rhetoricae benedixit Domum comitantibus Cantoribus et Juvenibus linteatis. (Diar SJ Varadino Olasziensis.118r.)
13 Dömötör 194.
14 Idézi: DÖMÖTÖR 1979. 195.
15 Bálint I. 1977. 250-251.
16 Bartha 1998. 74-75.
17 1723. márc. 12. Exitus Parvistis hac die concessus ob devotionem pomeridianam habitus non est. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 2.); 1723. márc. 17. A meridie erat recreatio. Hodie exitus concessus est Parvistis ob festum Sancti. Gregorii. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 2.)
18 1724. március 21. Martis. A meridie vacarunt solummodo principistae et parvistae ob suum festum Divi Gregorij, quod usque ad hanc diem translatum fuerat, pars illorum equitarunt, pars pedites processerunt. Syntaxistae et grammatistae exercitia sua scholastica peragere deluerunt. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 11. v.)
19 1728. április 8. Jovis. Recreatio tota die. Hodie Juventus Gregoriana habuit suum exitum plane splendidum, et ludos festivos cum magna pompa et gloria cum etiam Excellentissimus Dominus Noster Commendans Generalis cum officialibus, uti et Illustrissimus Dominus episcopus, et Praepositus Major Venerabilis Capituli hujatis adesse... (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 30v.)
20 1732. március 12. Die Mercurij Sancti Gregorij. Sacrum cantatum Pater Vépi sub qvo Parvistae communicarunt, a meridie in campum armati egressi sunt. Syntaxistae et Grammatistae in scholis Palladi pensum consvetum dedere. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 65r.)
21 1738. március 12. Mercurii Festum Sancti Gregorij magni. Communio nostrorum... Parvistarum, quibus a meridie datus est exitus sine ullo apparatu. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 107v.)
22 1748. március 12. Feria tertia Festum Sancti Gregorii. A meridie vacant scholae. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 210v.)
23 Kilián 2005. 375-386.
24 1725. március 23. A meridie Miserere, exhortatio germanica. Hac die prima vice producti sunt disciplinantes et crucem bajulantes sub miserere primo. 2-do post concionem sub cantione, eo quod vestes non suffecerint, ut simul et semel producerentur. Vestes pro disciplinantibus et crucigeris a diversis pijs foeminis emendicatae. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 21v.)
25 173Q. június 1. Hanc Processionem praeter copiosum et continentem populum comitati sunt qvam plurimi spinis redimiti multi bajuli crucem etiam ex primarijs officialibus Caesaris, alii catenis perdurosissimis onusti. Virgines ... bajularunt effigiem in feretrello Christi e cruce depositi peplo tectum praecedentibus eleganti ordine aliarum complurium Virginum albis vestitatarum, et oblongo peplo tectum. Concioni et flagellationi immiscebatur Cantus Germanicus de Passione Domini a Domino Ambrosio Magistri Principiorum... Finita concione circa horam octavam populus dimissus, multi tamen poenitentes uti et sese flagellis dilaniantes processionem comitati sunt. Ad Nostrum templum. Processionem ducebat P. Kolosvári sub spinea Corona fune e collo suspenso crucifixum praeferens (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 47v-48r.)
26 173Q. június 2. Missio ut heri praeterquam quod Patres Ungari processionem poenitentialem a meridie duxerunt e templo cathedrali penes Crisium Praesidium versus, in cujus plateae fine nempe ad Domum Illustrissimi Domini Vicarij generalis Michaëlis Kebel adjuncta est Natio germanica e templo nostro educta per Patrem Aparnich: redijt penes tres cruces per vicinam plataeam ad nupernam stationem, in qua Pater Kolosvári ad copiosum AA. tribus ferme millibus constantem dixit concionem, sub qua se se iteratis vicibus flagellavit, quibus et pias lachrymas AA., et promisssionem vitae emendationis, et inimicitiarum condotionem clara voce spondentium elicuit. Dux Processionis fuit Pater Berzeviczi spinea corona imitus, ut nuper Pater Kolosvári. In hac plurimi partim cruces bajularunt, inter quos... sexennes parvuli erant, partim se se flagellarunt, partim alia paenitentium instrumenta gestarunt. Virgines quattuor pullis indutae, in ... feretrello Imaginem una ex parte effigiem Beatae Mariae Virginis Pecsensis, altera Sancti Stephani Regis referentem... bajularunt. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 48r.)
27 1739. augusztus 1Q. Lunae festum Sancti Laurentii. Hora sexta media septima processio paenitentialis ducta ex cathedrali in montem calvariae in qua multi funibus ligati, multu spinis coronati, vel alia signa poenitentiae prae se ferentes gessere. Nostri tres Patres qui exercuere populum, funes in collo habent. Pater Syntaxeos etiam spineam coronam addidit. Magister Rhetoricae vero etiam crucem bajulavit. Ipse Reverendissimus loci Plebanus Luki nudipes mussit cum omnibus ministris. Fuerunt etiam multi disciplinantes et crucem bajulentes in hac processione. Solatium inexplicabile habuit Reverendissimus et Illustrissimus Dominus Episcopus in tota hac re. In monte Calvariae ad ungaros dixit Pater Superior, ad germanos Pater Sirovski. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 115r.)
28 1753. március 29. Dies Veneris. Disciplina in Rhetorica Vexillum non est expositum; admissi tamen externi, qui pro veste et disciplina solvere debent. Flagellantes universim prohibiti sunt e schola egredi, idque variis, nec levibus de causis. Idem observatum est sequentibus diebus, quibus flagellatio fuit. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772.38v.)
29 1757. április 8. Parasceve Hora 1-ma inchoata est flagellatio, ad quem numerosi externi comparuerunt. Ab his exigi solent septem, qui pro lotione vestium et Refectione disciplinarum facile expendentur. Circa 2-dam exiverunt disciplinantes et statuam Venerabilis Matris ci rcu m ive runt. Praecessit Pilatus veste caerulea indutus, hastaque armatus, intermiscebantur crucigeri. In medio horum crucem rubram bajulavit is, qui Christi personam referebat, spinea corona redimitus. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772.48.)
30 17S9. augusztus 10. Lunae festum Sancti Laurentii. Hora sexta media septima processio paenitentialis ducta ex cathedrali in montem calvariae in qua multi funibus ligati, multu spinis coronati, vel alia signa poenitentiae prae se ferentes gessere. Nostri tres Patres qui exercuere populum, funes in collo habent. Pater Syntaxeos etiam spineam coronam addidit. Magister Rhetoricae vero etiam crucem bajulavit. Ipse Reverendissimus loci Plebanus Luki nudipes mussit cum omnibus ministris. Fuerunt etiam multi disciplinantes et crucem bajulentes in hac processione. Solatium inexplicabile habuit Reverendissimus et Illustrissimus Dominus Episcopus in tota hac re. In monte Calvariae ad ungaros dixit Pater Superior, ad germanos Pater Sirovski. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 11ör.)
31 1740. június 19. Dominica 2-a post Pentecostem. Finito Sacro ducta est supplicatio hoc ordine: Praeferebantur duo vexilla a Patribus Paulinis commodatus sequebatur haec schola trivialis. Deinde ferebatur Labarum studiosorum, qvod propter facigeros rubra chalamide indutos fauci admodum studiosi stiparunt. Post hoc a Pontificante deferebatur Sanctissimum Sacramentum sub umbella, cujus gestationem sibi et his Senatoribus expetiit Judex Olasziensis. Praeter facigeros sex viridi chalamide indutos (:qvi etiam eum Sacrum serviverunt:) ibant ad latus Venerabilis aeqvaliter vestiti, nempe viridi pileo et tunica et caligis rubris, cum extracta framea studiosi 20. Agmen hoc duxit Antonius Bán. Vexillum Gymnasij portavit Kelemen. Post hos ibant etiam Cives Olaszienses 20, omnes armati, et ad stationes singulas jaculati sunt. Author horum postremorum, vel potius Conductor fuit Judex Olasziensis pro gloria Olasziensium. Venerabile deinde comitati sunt Reverendissimus Keczer, Reverendissimus Makai, Reverendissimus Gyurkovics, palliati tantum. Duo Patres Paulini et Admodum Reverendissimus Dominus ex Katona Város cum paucis Nobilibus. Eo qvod iverit Debreczinum ad invitationem Episcopi Patres Capucini et Franciscani, qvi heri ad processionem sunt invitati suo ordine sub cruce
perexerunt ante parvulos comice indutos, deinde Grex (:qvia sine ordine:) virorum et foeminarum. Statio prima fuit apud Reverendissimos Patres Paulinos, ubi aram ipsi exstruxerunt. Perierunt tamen sibi dari pro adjutorio aliqvot studiosos. Secunda fuit ante domum Comitatus ad Colossum Beatissimae Matris, ubi aram erexit Judex Civitatis hujus, qvi omnia ipsemet ultrone dedit et procuravit, uti et 8 candelas virgineas. ... Tertia fuit apud Spectabilem Vice Comitem, Dominum Stephanum Budai, ubi Aram erexit Pater Praeses Marianus, cum adjutorio domesticorum Domini Budai. Ad has stationes post Evangelium a Diacono decantatum, ubique tres parvuli versus Ungaricos de Venerabili a Domino Ambrosio facto, recitarunt. Ultima tandem statio fuit ad Domum nostram, ubi sacristes noster in porta scholae cum perspectiva erexit Aram. Hic finito Evangelio iterum tres parvuli versus Ungaricos recitarunt. Qvibus peractis Venerabile velo, qvod Pontificans gestabat e collo pendulum, obvelatum est. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 131v-132a)
32 Diar SJ Varadino Olasziensis. 238r.
33 Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772.77r.
34 1747. június 25. Dominica quinta post Pentecostem. A meridie hora secunda Litaniae consveta, nam congregatio et catecheses omissae sunt propter Drama Parvistarum. Hodie Pater superior tractavit Comitatum satis bono prandio, et circa mediam quartam duxit tractatos Dominos ad theatrum nempe Spectabilem Dominum Franciscum Ferdini, Perillustres Dominos, Ladislaum Sánta, Ladislaum Kébel, Gabrielem Ferdini, Ladislaum Lackovics, Alexandrum Radits, Andream Marsinszki, Sémberi, qvi omnes Dramati Parvistarum cum ingenti solatio, et encomiis interfuerunt. Dominus Vice-Comes ob devotionis ibi haustae affectum semel ac iterum lacrymatus est; alij ajebant: nunqvam adhuc Varadini tam pulchram Actionem productam fuisse. Etc. Etc. Vivat ergo Magister Joannes Szalai, qvi eam apte, ordinate, gratiose produxit. Thema erat: Sanctus Joannes Baptista, Eremum petens. A margon: Tractatus Comitatus. Drama Parvistarum cum ingenti laude producitur. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 193v-194r.)
35 Dömötör 1979. 139-151.
36 Bálint 1977. I. 468.
37 1755. június 23. Dominica qvinta post Pentecostem. Media qvarta Parvistae solennem ingressum habuerunt ad Templum cum Personato Joanne Baptista agnellum ducente. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 232r.)
38 1759. június 24. Festum Sancti Joannis Baptistae. Cum cantu ad Templum processus cum genio raepraesentante Sanctum Joannem Baptistam cum Agnello. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 242v.
39 1761. június 23. martis. Scholae tota die, post prandium media quarta ad Lytanias ob festum Sancti Joannis Baptistae Scholae Patroni, parva tota schola solennem ingressum habuit. Debebat, ut hactenus fieri solebat, et Sanctus Joannes cum Agno, et pastores sex facigeri adesse, ne tamen molestia matribus fuit, ex svasu R. P. Superioris ceremeoniae in crastinum . translatae sunt, et ex congregatione studiosorum adhibitae... (Diarium II. Magno-Varadiensis SJ 1761-1773.6V.)
40 1761. június 24. Festum Sancti Joannis Baptistae. Declamationem ibidem sub tentorijs produxerunt cum Diversis Inscriptionibus et Epigrammatis Authore Professore Rhetoricae Patre Joanne Baptista Nagy. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 247v.)
41 Diar SJ Varadino Olasziensis. 247v.
42 Diar SJ Varadino Olasziensis. 256r.
43 1765. június 23. A prandiis parvistae ingressum [habebant]. Sex pastorculi adstiterunt sacerdoti sub litaniis. Et sequenti die sub cantato, qui Sanctum Joannem Baptistam testebat positum sabellum in sanctuario, agnus ejusdem sub cantato in area nostra pastus gramine. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 262r.)
44 Bangha Béla (szerk.): Katolikus Lexikon III. Budapest 1932. 470.
45 1723. máj. 27. Trigesimus enim primus agitur hic annus recuperatio ab hoste Christianorum. Praesidii, Quare reboantibus bombardis Majoribus et Deus per hymnum Ambrosianum in adstantia Chori Angelici /: quos innocentuli repraesentabant rythmice declamantes idiomate germanico coram Venerabili ad Altaria quattuor. Laudatus est. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 4)
46 1725. szept. 2. Dominica 15 post Pentecostem et festum Sanctorum. Angelorum Festum parvuli hoc modo obiverunt. Repraesentans angelum custodem elegantes vestitus introducit vices ministrarunt. Demum reliqui parvuli ingressi sunt praecinentibus . de Sanctis angelis custodibus. Scamnum pro angelo et anima in medio positum erat. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 24r.)
47 1730. szeptember 2. Sabbatho Litaniae ad quas Parva Schola scholae suae PatronorumTutelarium Sanctorum Angelorum festum celebratum accentis cereis praecedente Angelo Custode genio Daniele Almási animum referentem Antonium Bán ducente ingressu templum et eodem egressu ordine. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 50v.)
48 Diar SJ Varadino Olasziensis. 51)
49 Diar SJ Varadino Olasziensis. 59v.
50 Diar SJ Varadino Olasziensis. 70r, 79v, 104v, 115r, 124r, 142r, 143v, 198v, 232v, 239r, 243.r.
51 1762. augusztus 29. Dominica. Festum Sanctorum Angelorum Custodum Minores Parvistae Angelos induti Ministrabant quattuor, ... sex Genius cum anima processionem ad Templum duxerunt. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 251v.)
