Kilián István
jEZSUITA SZÍNJÁTSZÁS NAGYVÁRADON:
ISKOLAI DARABOK
A szerző az iskoladráma legnagyobb élő szakembere Magyarországon, ny. egyetemi tanár. Elsőnek dolgozta fel a kézdivásárhelyi-kantai minorita színjátszás történetét.
Az iskolai élettel kapcsolatos színjátékok és drámák
A 18. századi iskolai akadémia mai fogalmaink szerint valamiféle középiskolai szakkörnek vagy egyetemen speciális szemináriumnak felel meg. Azaz az iskolai tanulók tanulmányaikon kívül speciális kérdésekkel foglalkoztak, olyanokkal, amilyenekkel iskolában kötelezően nem kellett foglalkozniuk.1 A történelemoktatás a jezsuitáknál 1735-ben, a piaristáknál csak 1747-ben kezd ődött el. Kezdetben inkább csak a bibliai história, később az egyetemes történelem oktatását kezdik el, a magyar történelem csak sokkal később kapott helyet az oktatásban.2 A protestáns iskolákban másképpen alakult a történelem oktatása, a külföldi egyetemeken tanult és itthon, Magyarországon oktatni kezdő tanárok külföldről hozott könyvek alapján oktatták a történelmet. A hiányt az akadémiákon és az iskolai színpadokon igyekeztek pótolni.3 Ilyen speciális kérdéskör volt, ami az oktatásban nem kapott helyet, a történelem, a magyar vagy világtörténelem, valamint az ószövetség népeinek valamilyen speciális történelmi kérdése. A színpad mellett a magyar vagy világtörténelem kérdéseivel foglalkozó szakkörök, az úgynevezett akadémiák is megszaporodtak a 18. század második felében. Kutatásaink során ""Hisjyf többször tapasztaltuk, hogy a teatralitás elemei megjelentek ezen iskolai rendezvényeknél, azaz az akadémiákon is. Hasonló lehetett a Nagyváradon 1746. május 6-án, pénteken rendezett történeti akadémiai foglalkozás is. Ez nagyon fontos eseménye lehetett az iskolai életnek, s ezért ezen a napon a tanítás is szünetelt, a foglalkozást a teátrumban tartották, azaz abban a nyilván nagyobb méretű teremben, ahol színpad is volt, s elegendő ülőhely a megjelent vendégek szá-mára.4 Az a tény, hogy ezt a kifejezetten iskolai foglalkozást a teátrumban tartották, annyit mindenképpen jelez, hogy a megszokottnál több vendégük volt ezen a jezsuitáknak.
A declamatiók gyakori színi jellegéről szóló viták szinte napjainkig tartanak, s természetesen nem is csillapodhatnak, hiszen egyesek szerint ez a legmindennapibb iskolai feladat volt. A retorikai és a poétikai osztályoknak ugyanis évente három-három alkalommal kellett a nyilvánosság előtt deklamálniuk, ezért ezek a színjátéknak minden elemét nélkülöző rendezvények voltak.
Mások főleg a diáriumok adataiból azt a következtetést vonták le, hogy egyes declamatióknál a teatralitás bizonyos elemei megjelentek, sőt az is előfordul, hogy a műfajnevek tartalmi jelentései körüli bizonytalanságok miatt a declamatio színjátékszerűségét valószínűsítik. Erre éppen itt, Nagyváradon is láthatunk elegendő példát.
1730-ban kürtök hangja és dobpergés közepette vezette be minden bizonnyal a teátrumba Búcsi Antal tanár növendékeit a vitára, amelyen diáktársak, előkelő vendégek és hallgatók jelentek meg. Hogy miről folyt a fiktív vita, arról az adat nem világosít fel, az azonban bizonyos, hogy a declamatio zenekíséret mellett, számos vendég jelenlétében zajlott le.5 1735 januárjában a rétorok declamatióján Csáki Miklós püspök báró és egy Kovács nevű pap jelent meg.6 1736 decemberében, 1738. május 19-én, 1738 decemberében, 1741 februárjában, 1741. december 10-én, 1757. június 12-én a rétorok deklamáltak.7 Sejthetően ezek csendesen zajlottak le, semmi nyoma nincs ugyanis annak, hogy ezek bemutatásánál teátrális elemek megjelentek volna. Ilyen volt a rétorok és a poéták 1761. január 26-i szereplése.8 Az 1740. december 4-i declamatiót már a teátrumban rendezték, s ezen mindkét nembeli nemesek megjelentek a productión.9 1741. szeptember 7-én a rétorok magisztere gondoskodott a vendégek meghívásáról, s a következő napon meglehetősen látványosan megrendezte azt a declamatiót, amelyen a kor színi szokása szerint a tanulók megjutalmazásáról is gondoskodott.10 Eddig nem találkoztunk olyan adattal, hogy a tanulók egy-egy declamatio után jutalmat kaptak volna. A színjátékok előadása után azonban ez a legtermészetesebb dolog volt. Rendkívül érdekes az 1746. április 24-i declamatio, amelynek témája az esztergomi érsek halála volt. Nehéz elképzelni, hogy ezt a fiktív vitát miként tudták megrendezni.11 1746. december 15-én ismét a rétorok declamáltak, amelyen nagyon sok nemes jelent meg, de a historicus tetszését a productio nem nyerte meg.12 Az 1757. február 2-i deklamatív rendezvényről két adatunk is van. Az iskola diáriumának adata szerint minden úgy folyhatott, mint az eddigiek. A Mária kongregáció diáriumában azonban már arról is szó van, hogy ezúttal az ünnep másodrangú volta miatt ünnepélyes bevonulást nem rendeztek. Ezek szerint az első osztályba sorolt ünnepek alkalmával tartott declamatiókon nem hiányzott a teátrális bevonulás.13 1760. március 19-én a rétorok és a poéták együtt declamáltak. Ezen a napon ezek szereplése miatt elmaradt a Mária kongregáció összejövetele.14 1760. augusztus 17-én a parvisták és a principisták declamatiója zajlott, s emiatt a kongregáció összejövetele elmaradt.15 1761. január 26-án ismét csendesen zajlott a diákságnak ez a vizsgafeladata. A Mária Kongregáció diáriumának II. kötete erről nagyon keveset említ, a következő napon a rétorok deklamációja zajlott, erről azonban senkinek nem lehet az adat szerint kétsége, hogy ez a rendezvény teátrális volt. Az adat így olvasható: A meridie Rhetores declamationem Ungaricam producunt et eam ex Mollier jucunde cum plausu. A declamatio tárgya tehát Molière valamelyik vígjátékának magyar változata volt.16 1763. január 24-én délután 4 órakor a syntaxisták declamatióját tekinthette meg a közönség, s utána ugyanők nézői voltak a két osztály, azaz a grammatisták és a syntaxisták academiájának is.17 Nem lehet kétségünk afelől sem, hogy az 1768. február 14-i, valamint ugyanebben az esztendőben a Szenz Ignác-napi declamatio is teátrális volt, ugyanis mindkettőn díszes nézősereg jelent meg. Az 1769. január 28-i elegáns declamatio sem lehetett más, csak valamilyen teátrális produkció.18
Mi az oka annak, hogy a nyilvánosság előtt lebonyolított declamatio és az ugyancsak közönség előtt eljátszott színdarab, azaz dráma jegyei így összekeverednek a historicusok előtt? Nyilván a közönség előtt való szereplés mindkét esetben azonos volt. A declamatiónak kezdetben nem lehetett cselekménye, később azonban éppen azért, mert ezek a nyilvánosság előtti deklamatív vizsgafeladatokat válogatott közönség előtt bonyolították le, ezért lassan-lassan cselekményelemekkel töltötték meg, s végül már a historikus sem tudta megkülönböztetni a cselekményes drámát és a szereplőkkel eljátszatott declamatiót. Alább bemutatunk majd egy drámai előadást, amelyről a historicus úgy nyilatkozik, hogy az dráma, később a diárium margójára, hogy olvasás közben könnyen meg lehessen találni, ugyanerre a drámai előadásra már a declamatio szót használja.
Színjátékok a váradi gimnáziumban
Az adatokat gyűjtve két dologra azonnal fel kellett figyelnünk: hála Istennek a diáriumok írói nagyon gyakran megemlítik, hogy az előadások előtt próbát vagy egyáltalán összpróbát, főpróbát tartanak. A historia domusok erről nagyon kevés alkalommal tettek említést a diáriumokban. A másik örvendetes dolog, hogy több darab szerzőjéről, a név említésével, határozottan nyilatkoznak a napi feljegyzéseket író személyek. A jezsuitáknál a drámaszerzők nevei általában elsikkadnak, a piaristáknál azért nem, mert az adatokat más forrástípusokból kaptuk. A piaristánál ugyanis az előadások adatait mindig az osztályok anyakönyveibe kellett jegyezni, s mindig itt olvashatjuk az osztályvezető magiszter vagy professzor nevét is, s így a drámatörténész piaristák mindig az osztályt vezető tanárt vagy magisztert automatikusan az osztály által előadott dráma szerzőjének is tartják. Itt, a nagyváradi jezsuitáknál pedig többször előfordul, hogy az előadott dráma szerzőjének nevét is olvashatjuk a diáriumokban. Máskor legfeljebb csak annyiról értesülünk, hogy a drámát az osztályt vezető tanár szerezte. A dráma írása, valamint a rendezés gondja mindig az osztályt vezető tanárra hárult. A parvisták és a principisták, a grammatisták és a syntaxisták, valamint a poéták és a rétorok három külön osztályban végezték tanulmányaikat, ezért gyakran találkozunk a naplóban olyan esettel, hogy a történész csak egyik osztály nevét említi meg. Ha a rétorokról beszél, természetesen a rétorokat és a poétákat kell érteni, ha a syntaxistákról, akkor ideértendők a grammatikai osztály tanulói vagy azok magiszterei, professzorai is.
Amennyire örvendetes dolog az, hogy néhány szerzőre határozott utalást találunk, annyira fájdalmas, hogy a színielőadások címét nagyon kevés alkalommal olvashatjuk. Ezért a címek feltárásához Staud jezsuita drámatörténeti adattárát kell használnunk. De mint az alábbi adat is jelzi, ez sem járhatott minden esetben eredménnyel. 1723. szeptember 2-án generális próbát tartottak a jezsuita diákok. Szeptember 5-én a zenészek próbálnak az előadásra szánt darabhoz. Staudnál is csak annyit olvashatunk, hogy az előadáson nézőként a tanulók is megjelentek. A darabot a tanév végén, 1723. szeptember 10-én adták elő.19 Köztudott, hogy ebben a században a tanév vége mindig szeptember közepe tájékára esett. Staudtól ebben az esetben sem az előzetes próbákról nem olvashatunk, sem az előadás idejéről, ebben az esetben még a darab címéről sem. A közelebbi időpont-meghatározás azonban a Staudénél konkrétabbá, több információval rendelkezővé teszi a diárium adatait.
1724. augusztus 29-én a parvisták declamatiójáról, azaz színielőadásáról olvashatunk. A színházteremben mutatták be a Hitről, a Reményről és a Szeretetről szóló, minden bizonynyal tetszetős moralitásjátékukat.20 Az adatból kiderül, hogy a szereplők jelmezt öltöttek magukra. Páter Germanus jelmezbe öltöztetett diákjaival a várba vonult, ahonnan az ifjak zászlókkal a kezükben, egy fiúcska kíséretében körmenetszerűen meneteltek ki. Az említett Páter Germanus a rózsafüzért imádkozta, nyilván hangosan, ezután egy kürtös és egy dobos gyalogolt, majd következett a négy ministráns. Őket a magyarok követték s utánuk a németek zászlókkal vonultak fel, az első sorban a Hitről, a másodikban a Reményről s a harmadikban a Szeretetről deklamáltak verseket. Ez a körmenet az egyházat úgy mutatta be, mint amelynek a földön harcolnia kell, amit egy ifjú kezébe hordozott pajzs is kifejezett. Staud itt annyit közölt, hogy ebben az évben, mivel a jezsuiták mecénást nem találtak, az előadás elmaradt.21
1724. augusztus 30-án P. Brunovszky Kolozsvárra utazott a világi zenetanárral együtt, s velük utaztak a nagyváradi káptalan zenészei, hogy Kolozsvárott a templomi szertartáson, a bemutatandó komédiában is zeneszámaikkal szerepeljenek.22 Staudtól csak annyit tudhatunk meg, hogy 1724-ben a syntaxisták és a grammatisták a templomban egy előadást mutattak be. Most már tehát azt is tudjuk pontosan, hogy ez a kolozsvári előadás 1724. szeptember 9-én zajlott, s ezen a nagyváradi káptalan zenekara is szerepelt.23
1730. július 28-án összpróbát tartottak, amelyen valameny-nyi rendtag részt vett azért, hogy a látott darabot megbírálják, előadásához bizonyos tanácsokat adjanak és színrevitelét jóváhagyják. Az előadást egyébként Szent Ignác napján, az ő tiszteletére rendezték. A darabról a nagyváradi diárium adataiból csak annyit tudunk meg, hogy a syntaxisták és a grammatisták adták elő.24 Staudnál viszont megtaláltuk az előadás címét is: Infelix improborum societas in Rosillo adolescente damnata.25 Ehhez az előadáshoz a piaristák központi levéltárában a színlapot is megtaláltuk.26
Staudtól arról értesülünk, hogy 1731-ben a tanévzáró ünnepségen színre vitték a rossz útra, rablók társaságába került ifjú, Landelinus történetét.27 A nagyváradi diáriumban pedig azt olvassuk, hogy 1731. augusztus 26-án a syntaxisták megtartották a készülő darab főpróbáját. Két nappal később délután 4 órakor kezdődött a syntaxisták actiója.28 1735. szeptember 26-án a syntaxisták újabb előadásra készülve főpróbát tartottak, annak viszont semmi nyoma, hogy újabb előadás lett volna.29 Nincs kizárva, hogy újból előadták Landelinus történetét, ennek azonban sem a historia domusban, sem a diáriumokban nincs nyoma. 1732. augusztus 15-én ugyancsak a syntaxisták főpróbájáról szól a diárium, majd hírt ad arról is, hogy két nappal később a syntaxisták megtartották a maguk actióját, s ez az adatok szerint igen jól sikerült.30 Ez az előadás egyeztethető a Diagorasról szóló tragédiával.31
1733. szeptember 1-jén, ismét a tanév vége közeledtével tartották készülő darabjuk főpróbáját a syntaxisták, s két nappal később, szeptember 3-án kezdődött az előadás, amelyet a napló vezetője declamatiónak nevez. Az előadás délután négytől hat óráig tartott, s utána Kébell (Kebel) nagyprépost a szereplők és a jótanulók között kiosztotta a maga ajándékait.32 Staud adata is erről az előadásról és a jutalomosztásról szól. A darabnak a címét ő sem tudta megadni a több használt forrás alapján sem.33
1738. július 25-én egy Balassi nevű szerző, aki valószínűleg az iskola magisztere vagy pátere lehetett, magyar nyelvű drámáját adták elő. Staud könyve alapján annyit lehet megállapítani, hogy ebben az évben egy Szent Paulinusról szóló drámát vittek színre a páterek ebédlőjében.34 Az előadáson váradi és olaszi vendégek vettek részt, s a mecenatúrát az egyházmegye kanonokja, Polentári Ferenc vállalta. A Paulinus-drámát azonban nem lehetett azonosítani a Balassi nevű szerző magyar nyelvű drámájával.35
1738. július 27-én a Mária kongregáció diáriuma szerint a syntaxisták mutattak be egy actio comicát, s emiatt és egyebek miatt is a kongregáció ülése elmaradt.36 1740. szeptember 4-én több jeles személy megjelent a készülő darab főpróbáján.37 Staud adatai szerint ebben az évben csak a rétorok és a poéták mutattak be színdarabot. Címét azonban Staud sem tudta megadni.38 A diárium utalásából azonban sejteni lehet, hogy az előadás a főpróbát követő néhány nap egyikén lehetett.
1740. szeptember 9-én P. Nagyszombati komédiáját adták elő. A jól szereplők (victores) az iskola minden osztályából megkapták jutalmukat P. Polentáritól, aki ebben az évben az eperjesi gimnáziumban is osztott jutalmat, s természetesen Nagyváradon is, most is és más évben is.39 Staud szerint az előadást a rétorok és poéták tartották, s P. Polentári váradi kanonok volt.40 1742-ben egy farsangi vígjátékot adtak elő a rétorok,41 erről azonban Staud semmit nem tud. Sem az időpontról, sem a darab tárgyáról nem ad forrásai alapján felvilágosítást.42
1744. május 26-án egy testvérpárról, Menalippusról és Charitonról szólt az előadás, ők az atyjuk iránti szeretet példaképei, emiatt mutatták be a syntaxisták az ifjúságnak. Staud szerint ebben az évben Nagyváradon csak a Szent Lászlóról szóló drámát láthatta az ifjúság. A diárium adata ezt megcáfolta. A minden bizonnyal népszerű, Menalippusról és Charitonról szóló darabról annyit tudunk, hogy előadták 1742-ben Trencsényben, 1750-ben Nagyszombatban és 1754-ben Kassán.43 Szerzője valószínűleg az a páter lehetett, aki Várad előtt Trencsényben tanított.
1744. augusztus 13-án egy generális drámát adtak elő. A generális jelző minden bizonnyal azt jelenti, hogy az előadásában az iskola valamennyi osztálya részt vett.44 Ez az a bizonyos Szent Lászlóról szóló dráma, amelyet említettem. Staud ennek közli teljes címét: Divus Ladislaus, Rex fundator Varadiensis episcopatus. Közreadja még a színlap teljes címét is. Ennek a minden bizonnyal reprezentatív drámának a jótevője Beőthy Mihály, aki az abaúji, zempléni és bihari táblabírók assessora volt.45
1746-ban összefügg ő adatsor kezdődik a váradi diáriumban: április 18-án készítette elő a syntaxisták magisztere a leendő drámát: az adat így szól: magister syntaxeos parat suos pro dramate. A parare (előkészíteni) ige itt annyit jelent, hogy valószínűleg ezen a napon osztotta szét a rendező a szerepeket, s tartották meg esetleg az első olvasópróbát is.46 Április 21-én, azaz három nappal később újabb próbát rendeztek, ebből az adatból már az is kiderül, hogy az előadás műfaja tragico-comoedia.47 Május 6-án újabb próbát tartottak a syntaxisták, ekkor azonban már a színpadon.48 Május 12-én a syntaxisták darabja ügyében egy, a jezsuiták vendéglátását élvező Kovács nevű pap a jezsuita Kaprinai István kíséretében a püspöktől kért kihallgatást.49 Május 21-én végre színre kerül a dráma, amely minden nézőnek a szeméből könnyeket csalt ki.50 Egy nappal később valószínűleg ugyanazt a drámát mutatták be, mert a püspök csak erre az előadásra tudott megérkezni. Tehát az történt meg, ami csak nagyon ritkán fordult elő a kor gimnáziumaiban: ugyanazt a drámát kétszer vitték színre a diákok.51 A darab címét azonban csak Staud kötetéből tudhatjuk meg: Kelet imperátora Joannes Calon kegyessége. Ő más forrásokból ugyanazt közli, mint a diárium írója: a nézők a darab megtekintésekor könnyeikkel küszködtek.52 Az előadás tehát a magiszternek április 18-ától május 22-ig, a színrevitel napjáig nagyon sok munkát adott.
A tanév vége ebben a században általában szeptember eleje és közepe táján volt. Szinte gyakorlattá vált itt Váradon, hogy a tanév végén valamelyik osztály színielőadást tartott, nyilván ezzel az előadással vettek búcsút az iskolai évtől. 1746-ban a rétorok készültek év végi előadásra. Az előkészületekről, a próbákról szinte napról napra értesülünk, mint az imént a syntaxisták és a grammatisták produkciójáról. 1746. augusztus 29-én ezt olvassuk a diáriumban: Restabunt pro dramate personae.53 Azaz a készülő színielőadásból a legfontosabb, a szereposztás még hátravolt. Az augusztus 31-én leírt feljegyzés arról tudósít, hogy a rétorok próbát tartottak, s ugyanezen a napon vagy csak elkészítették a színlap szövegét, vagy már el is vitték a nyomdába, hogy mielőtt napvilágot lásson, hiszen a meghívott előkelőségnek az előadás előtt a színlapot kézbe kellett adniuk.54 Szeptember 1-jén megtartották a főpróbát az iskolában. 55 Szeptember 2-án személyesen hívták meg a rétorok előadására a világi előkelőségeket. 56 Majd szeptember 4-én színre viszik Salamonnak, László király fivérének remeteségbe vonulásáról szóló drámát. A dráma délután 3 órakor kezdődött. Írója elegáns stílusban írta meg annak szövegét. A szereplő diákok jutalmazásáról a bécsi provinciális gondoskodott. Az adatokból azt is tudjuk, hogy színlapot is készítettek a darabhoz,57 Staud azonban a színlap címét nem közli, nyilván nem talált belőle példányt.58 Hasonló tárgyú darabot Kolozsvárott is előadtak, s ennek kézirata a Batthyaneumban is megtalálható. Staud azonban ennek nem tudta megadni jelzetét.59
1747. június 9-én a syntaxisták főpróbát tartottak.60 Két nappal később előadták Pray György Absalon drámáját. Ugyanebben az évben szeptember 3-án tartották Pray György József drámájának előadását.61 Staud adattárában 1747-hez három előadást köt. Közülük az egyik azonos Pray Absolonjával.62 1747-ben a parvisták is színre léptek, s június 23-án ők is tartottak főpróbát, majd előadták 25-én, Szent Iván napján a Keresztelő Szent Jánosról szóló drámát. Az előadásért nagy dicséretet kaptak. Figyelemre méltó, hogy más években a keresztelő Szent János napján jelmezes gyermekszereplővel és egy, a templomba bevezetett báránnyal emlékeztek meg a váradi jezsuiták Keresztelő Szent János ünnepéről, most azonban egy egész drámát szántak a szent méltó ünneplésére. Az előadást a parvisták magisztere rendezte, s azon a város színe-java megjelent: Franciscus Ferdini, Sánta László, Kébel (Kébell, Kebel) László, Gabriel Ferdini, Ladislaus Lackovics,
Alexander Radits, Andréas Marsinszky és Sémberi. Nagyon sokan könnyeztek az előadáson, másoknak hite erősödött meg, és többen a nézők közül azt mondták, hogy Váradon ilyen szép előadást még soha nem produkáltak. Éljen tehát Szalai János, aki ezt az előadást ennyire tökéletesen (apte), ilyen rendben és ilyen kegyelmet árasztóan (gratiose) megalkotta és színre vitte. A margóra még azt is feljegyezte a historicus, hogy a parvisták drámai előadásukért óriási dicséretben részesültek.63
1748. május 18-án, szombaton ismét Szent Lászlóról játszottak drámát. Ez az adat azonban Staudnál nem szerepelt.64 Ugyanebben az évben június 24-én Mauritius imperátor címmel adtak elő egy drámát, Staudnál az az adat azonban hiányzik, a historia domus írója ugyanis az 1748-49-es esztendőben nem teljesítette kötelességét, nem írt semmit. 1748. szeptember 2-án a bemutatandó dráma főpróbáját tartották, két nappal később előadták a Filius prodigus (A tékozló fiú) című, eléggé népszerűnek tekinthető játékot. Az Esterházy, a Draskovics és a Grassalkovich család képviselői jelentek meg a színibemutatón.65 1755-ben Themisztoklész, 1757-ben a Fiai iránt szerfelett engedékeny atyáról mutattak be a parvisták egy darabot.66 Az előbbi darabot Staud ismeri, az utóbbit nem, ez esetleg azonosítható a Staudnál Tysornes címen említett darabbal.67 1757. július 31-én, tehát Szent Ignác napján került színre a Borussiae Rex című dráma,68 ez a nyilvánvalóan reprezentatív dráma nem található Staud könyvében, s nem is azonosítható más címen megjelenő drámával.
Az újonnan előkerült diáriumban az eddigiekhez képest 1761 -b ől rendkívül izgalmas adatot olvashatunk. Ma már talán nem újság az, hogy a 18. század utolsó harmadában megjelenik a minoritáknál, a piaristáknál is Molière valamelyik drámája, természetesen nagyon határozott átírásban. A női szerepeket a jámbor tanár természetesen kiollózta, s emiatt az egész dráma cselekményét módosítania kellett. A piaristák ezt így fogalmazták meg, hogy motskaitúl tisztították meg a drámát. A jeles francia komédiaíró nevét azonban Magyarországon tudomásom szerint a 18. században a historia domus írói nem említették, szerintem a kölcsönkapott drámakézirat szerzőjének a nevét még soha nem hallották. Most azonban, 1761-ben az egyik declamatiónak a szerzőjeként Molière-t nevezi meg a diárium írója. A rétorok előadásában színre vitt deklamáció véleményünk szerint Molière valamelyik komédiájának motskaitól megtisztított variánsa lehetett. Íme ez is egy adat arra vonatkozóan, hogy a declamatio fogalomnév gyakran jelenthet drámát, közelebbről tragédiát vagy komédiát is.69
Ezt a darabot a rétorok vitték színre, Staud szerint a rétorok és a poéták osztálya ebben az évben még egy másik darabot is játszott, amelynek címe Scipio devicta Karthagine sui etiam victor. Erről a Scipio darabról azonban több újabb információt szerezhetünk a diárium alapján: a rétorok adták elő, az előadás nyelve magyar volt, s a házfőnök, aki bizonyosan azonos volt az iskola rektorával, valamennyi arra érdemes diáknak jutalmat osztatott, s nevüket ki is nyomattatta. Ez a nyomdai termék vagy kisnyomtatvány azonban csakis a Scipio darab színlapja lehet.70 Ez viszont nem azonosítható Molière egyik komédiájával sem.71 Az 1761-ben a syntaxisták és a parvisták osztálya által előadott komikus jelenetek megfeleltethetőek a diárium 1761. július 4-i adatával, de itt is csak annyiról értesülhetünk, hogy a syntaxisták komédiája miatt ezen a napon nem tartott a kongregáció összejövetelt.72
Hamarosan színre került a Tékozló fiú valamelyik magyarországi átirata még egyszer, ezúttal azonban magyar nyelven. A darab szerzője P. Erős professzor volt. A látott darab mindenkiben jó véleményt váltott ki. A kongregáció tagjainak reprezentatív, zászló alatti bevonulását a tagság kicsiny száma miatt nem tarthatták meg, az évben tartandó utolsó összejövetelt pedig a magyar nyelvű komédia, azaz a Tékozló fiú című dráma akadályozta.73 Staud nem ismeri ennek előadásának a pontos idejét.74
Jegyzetek
1 Hets J. 1938. 59.
2 Hets J. 1938. 60-64.
3 Varga-Pintér 2000. 41-44.
4 1746. április, Dominica secunda post Pascham. Vacavit coetus propter Rhetorum et Poetarum Academiam historicam, quae hac die in Theatrum producta est. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 17351772. 23v.)
5 1730. január 30. Lunae A meridie partem syntaxeos defendit inter tubas et tympana Praenobilis Antonius Búcsi oppugnantibus ... condiscipulis applaudentibus praeter sesternos hospites compluribus alijs Auditoribus, qui omnes in Refectorio excepti sunt oppipra collatione a spectabili Domino Jesuitis Parente suppeditata. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 44v.)
6 (Diar SJ Varadino Olasziensis. 95v.)
7 1741. február (Diar SJ Varadino Olasziensis. 127v.); 1741. december 10: (Diar SJ Varadino Olasziensis. 133v.); 1757. június 12: (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 49v.).
8 1736: (Diar SJ Varadino Olasziensis. 101 r.); 1738: (Diar SJ Varadino Olasziensis. 109v.); 1738. dec. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 111 v.); 1758: (Diar SJ Varadino Olasziensis. 241 v.) 1761. január 26. Lunae Circa 2/4 pomeridianam Declamatio. (Diarium II. Magno-Varadiensis SJ 1761-1773. 4v.)
9 1740. december 4. Dominica secunda Adventus. Finitis Litaniis Magister Rhetoricae produxit declamationem in Theatro, cui etiam aliquot ex Nobilioribus utriusqve sexus interfuit. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 126r.)
10 1741. szeptember 7. Dies Jovis. Magister Rhetoricae curavit invitari pro Declamatione. (Diar SJ Varadino Olsziensis. 131v.) 1741. szeptember 8. Dies Veneris. Circa mediam quartam produxit Magister Rhetorum Declamationem suam, et bene meritos ex omni classe, sine distributione praemiorum (qvia Paternus defuit) legi curavit. Finis fuit hora 6-ta. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 131v.)
11 1746. április 24. Dominica secunda post Pascham. Hodie habuit Magister Rhetorum declamationem, cujus argumentum fuit mors Archiepiscopi Strigoniensis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 162r.)
12 1746. december 15. Feria 5-ta. A meridie secunda declamatio Rhetorum coram copiosa Nobilitate quidem, sed sqvallide producta. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 175v)
13 1757. február 2. Festum Beatae Virgini purificationis. A Prandijs secunda [hora] Litaniae. 3 h. Declamatio a Magistro Rhetorices producta. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 277v); A prandiis Declamatio. Ingressus solennis non fuit, nam hoc fieri non consvevit in festis secundariis. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772.47v.)
14 1760. március 16. Dominica quarta quadragesimae. Congregationem impedivit Declamatio Rhetorum et Poetarum. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 62r.)
15 1760. augusztus 17. Dominica duodecima post pentecostem. Nulla congregatio, partim ob declamationem Parvistarum et principistarum, partim ob infirmitatem Praesidis. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 64v.)
16 1761. január 26. Lunae. circa 2/4 pomeridianam Declamatio. (Diarium II. Magno-Varadiensis SJ 1761- 1773. 4v.); 1761. jan. 27: (Diar Sj Varadino Olasziensis. 246v.)
17 1763. január 24. Media quattuor [hora]. Produxit Magister syntaxistarum brevem declamationem, cui successit Academia ex historia duarum classium. Adfuit Illustrissimus Praepositus Comes Kolonics et aliquot ex Dominis Ecclesiasticis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 253v.)
18 1768. február 14. Dominica quinquegesimae. Dominus Vice-Comes, et alij aliquot Domini volentes se absentare a Bál, prandium et Coenam apud nos sumpserant. Producta ijs Hungarica declamatio cum satisfactione. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 267r.) 1769. január 28. Pater Professor Rhetorum hora 4-ta coram canonicis et Dominis produxit elegantem declamationem. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 268v.).
193. 1768. július 31. Festum Sancti Ignatii. In templo more consveto solennitate celebrant. Concionem Hungaricam habuit Reverendisssimus Dominus Parochus Gyulensis, germanicam Pater Capucinus. Prandium fuit in auditorio, Viginti hospites Ecclesiastici et saeculares, dein declamatio Hungarica. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 267v.)
19 1723. szept. 2. Hora tertia pomeridiana proba erat Generalis Actionis. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 6.) 1723. szept. 5. A meridie Litaniae omissae ob musicos et studiosos occupatos pro Actione futura. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 6.); 1723. szept 10. Veneris: Valedictio in scholis et cum scripserint ante octi[ ...] pro lectione post actionem, pro eadem computatum est. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 6v.); Staud I. 1984. 313.
20 1724. augusztus 29. E parva schola iuvenes copiosi induti comicis doctui, nam e theatro declamaverunt. P. Germanus cum suis indutis ad praesidium intravit ex quo juvenes vexillis
instructi puello vero honesti induti processionaliter exiverunt, post patrem, qvi etiam rosarium praeoravit, recenti ... tubae et tympana, dein portata pulchre exornata a quatvor juvenibus indutis Ministrantium... dein initium hungari sumpserunt, re plene dicta, germani vexillis instructi ascenderunt et primus ordo de fide, secundus de spe, tertius de charitate rithmice rem declamaverunt, qvae tota res Ecclesiam in terris militantem repraesentavit, uti etiam scutum interrogantis Juvenis expresserat. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 17r)
21 Staud I. 1984. 314.
22 1724. szeptember 9. Hodie post quartam pomeridianam P. Brunovszky Claudipolim ad solennitatem cum Musico Magistro saeculari et cum Musicis Venerabilis Capituli profectus est, qvi sua servitia tum in choro novi templi primo, tum in Comoedia ad omnium satisfactionem nona septembris in Vesperis, decima vero currentis in sacro cantato et a media in theatro praestituunt. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 17v)
23 Staud I. 1984. 257.
24 1730. július 28. Magister Syntaxistarum produxit probam generalem, sunt omnes e Nostris Censores. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 49v.); 1730. július 31. Lunae. His finitis incepit dramation Magistri syntaxistarum. Duravit fere ad horam octavam. Quo finito bene ex syntaxistis et Grammatistis meritis distributa sunt praemia ex liberali munificentia Spectabilis Domini Michaelis Bucsi. Caenavit nobiscum Reverendissimus Dominus Ketfér. Tempus erat pluviosum usque ad initium ludi theatralis. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 50r.)
25 Staud I. 1984. 314.
26 KKK P 33/8/9//6.
27 Staud I. 1984. 314-315.
28 1731. augusztus 26. Dominica 15. Post
Pentecostem. Magister Syntaxistae habuit probam generalem suae actionis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 59v.); 1731. augusztus 28. Martis. Post horam quartam pomeridianam incepit actio Magister Syntaxeos. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 59v.)
29 1731. szeptember 26. Dominica 15. Post Pentecostem. Magister syntaxista habuit probam generalem suae actionis. (Diar SJ Varadino Olasziensis I. 59v.)
30 1732. augusztus 15. Die Veneris. A meridie fuit Proba Generalis actionis Patre Professore Syntaxistarum. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 69v-70r.); 1732. augusztus 17. Die Dominica. Hodie produxit actionem suam Pater Professor Syntaxistarum, Deo Laudes, cum bono successu et placitu auditorum, (Diar SJ Varadino Olasziensis. 70r.)
31 Staud I. 1984. 315.
32 1733. szeptember 1. Martis. Generalis proba Magistri Syntaxistarum. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 79v.); 1733. szeptember 3. Jovis. Recreatio. Hora quarta inchoata est Declamatio Magistri Syntaxistarum, quae duravit ad sextam usque, bene merentibus ex omnibus scholis distributa praemia ex munificentia Illustrissimi ac Reverendissimi Domini Michaelis Kébell Praepositi Majoris. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 79v.)
33 Staud I. 1984. 315.
34 Staud I. 1984. 316.
35 1738. július 25. Die Veneris Festum Sancti Jacobi Apostoli. In triclinio hospites fuere Judices utriusque Civitatis. Circa media quar-tam incepit suum drama ungaricum Balassi, successit commode. Bene meritis collata praemia ex liberalitate Reverendissimi Domini Francisci Polentari Canonici hujatis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 110r.)
36 1738. július 27. Iterum nulla Congregati propter octavam solemnitatis et tractationem, et actionem Comicam Magistri syntaxeos. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 10r.)
37 1740. szeptember 4. Dominica 13. Post Pentecostem. Ingressus Parvulorum cum Genio et Cliente. Proba Generalis ... Comoediae futurae praesente Reverendissimo Patre Superiore et Patre Sirovszki.
Invisit nos Admodum Reverendissimus Pater Vicarius Cappucinorum, et fuit hospes in coena. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 124r)
38 Staud I. 1984. 316.
39 1740. Szeptember 9. Dies Veneris COMOEDIA
A meridie Comoedia producta a Patre N. Szombati, ubi praemia retulere Victores ex omni classe. Munificum hic iterum se ostendit reverendissimus Polentari, qvi hoc anno et Eperjesiensi Gymnasio munera solvit, nostro vero etiam aliis annis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 124r.)
40 Staud I. 1984. 316.
41 1742. január 30. Dies Martis. Magister Rhetorum produxit Bacchanalisticam. (Diar SJ Varadino Olasziensis.135r. )
42 Staud I. 1984. 317.
43 Staud IV. Indices: H. Takács 1994. Trencsén: Staud II. 1986. 292.; Nagyszombat: Staud I. 1984. 194-195. Kassa: Staud II. 1984. 74.
44 88. 1744. augusztus 13. vasárnap pünkösd után
GENERALIS DRAMA Generalis Drama, reliqua per annum, ut alias. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 21v.
45 Staud I. 1984. 318.
46 1746. aprilis 18. Lunae. Schola tota die. Parat suos pro dramate Magister Syntaxeos. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 161v.)
47 1746. aprilis 21. Jovis. Magister syntaxista incipit suam tragico-comoediam probare.(Diar SJ Varadino Olasziensis. 161v.)
48 1746. május 6. Veneris. Magister syntaxeos suos in theatro exercit. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 162v.)
49 1746. május 12. Tertia dies Majalium. Plenaque jucunde fluebant omnia. In Prandio apud nos Reverendisssimus Kovács, et duo Capucini. Pater praefatus cum Patre Kaprinaj percurrerunt ad Themas ad Excellentissimum Episcopum ratione comoediae syntaxistarum. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 162v.)
50 1746. május 21. sabbathi. Comedia, qvam Societatis Commendatione exhibuit Magister syntaxeos, etiam ex oculis illustrissimi lacrimas provocavit. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 163r.)
51 1746. május 22. dominica sexta post Pentecostem DRAMA
Excellentissimus Episcopus pollis opportune venit ad drama. Tempus amaenum. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 163r.)
52 Staud I. 1984. 320.
53 1746. augusztus 29. Dominic tertia decima post Pentecostem. Restabunt pro dramate personae. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 166v.)
54 1746. augusztus 31. Scholae tota die. Incipit suos in theatro exercere rhetores.... Periocha. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 166v.)
55 1746. szeptember 1. Jovis. Recreatio tota die. ... Domi fit generalis proba. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 166v.)
56 1746. szeptember 2. Veneris. Invitatio ad Comediam seculares. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 166v.)
57 1746. szeptember 4. Dominica quarta decima post Pentecostem. Hora tertia caepit drama, quae eleganter [scripta] fuit. Salamon in Eremo latens frater Regis Ladislai. Praemia ... sunt distributa Vienna pecunia a provincia. illata (Diar SJ Varadino Olasziensis. 166v.).
58 Staud I. 1984.
59 Staud I. 1984. 273. Magyar mikrofilmjének jelzete: MF 194. B I. Varga-Pintér 2000. 77-90.; RMDE XVIII. század Jezsuita iskoladrámák 4/1. 1992. 249-292.
60 1747. június 9. Feria sexta PROBA GENERALIS (synt.)
Hora tertia probam generalem praeclare fecerunt syntaxistae.(Diar SJ Varadino Olasziensis. 192r.)
61 1747. június 11. Dominica tertia post Pentecostem. Hora secunda Litanaiae consvetae, nam Congregatio studiosorum emansit propter Tragoediam syntaxistarum, qvod inchoarunt circa mediam 4-tam, absolverunt circa mediam sextam. In scenam dederunt, Absalonem Patri Davidi rebellem, e qvercu deniqve suspensum, ac extinctum. Periocha omnino bona et excocta, versu Terentiano admodum teso, ac sententiis ac documentis spiritualibus animos instruente, affectus denique adeo dextre tractante, ut multorum primi ordinis Nobilium oculis nataverint in lachrimis, acetiam Calvinista Dominus Vexillifer Hallerianus, Liber Baro Diószegi non temperaverit a lacrymis. Verbo Grandem Magistri Georgii Pray Tragoedia haec societatis aestimationem conciliavit, qvippe qvae prae qvaelibet concione animos instruxerit, correxerit ad spiritualem affectum concitaverit. Ipse Illustrissimus Dominus Episcopus Fabri dixit: „ah, bene fecit! Movit nos."
[A margón:] Actio syntaxistarum. Valde laudata Tragoedia Magistri Pray.
(Diar SJ Varadino Olasziensis. 192r-v.)
1747. szeptember 3. Festum Sanctorum Angelorum Custodum
MINISTRANTES ANGELI (parv.)
PRAY GYÖRGY: JOSEPHUS A FRATRIBUS AGNITUS
Sacrum communionis legit P. Tőrők; cantatum habuit Pater Riedinger minsitrantibus Angelis. (Ingressi parvistae ut heri.)... Media quarta producta est Tragoedia Josephus a fratribus agnitus, qvam composuit Magister Pray, sed is qvia morbo tenebatur, id Magister. Szalai produxit eamdem, in fine lecta sunt nomina concertantium, qvi praemia meriti sunt, sed non aqvisiverunt, eo qvod benefactor defuerit. Adfuit freqvens nobilis auditor. [A margón:] Actio finalis, Tragoedia placuit. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 198v.)
62 Staud I. 1984. 321. Szörényi 1993. 135-137.
63 Szalai János. 1747 június 25. Dominica quinta post Pentecostem. A meridie hora secunda Litaniae consveta, nam congregatio et catecheses omissae sunt propter Drama Parvistarum. Hodie Pater superior tractavit Comitatum satis bono prandio, et circa mediam quartam duxit tractatos Dominos ad theatrum nempe Spectabilem Dominum Franciscum Ferdini, Perillustres Dominos, Ladislaum Sánta, Ladislaum Kébel, Gabrielem Ferdini, Ladislaum Lackovics, Alexandrum Radits, Andream Marsinszki, Sémberi, qvi omnes Dramati Parvistarum cum ingenti solatio, et encomiis interfuerunt. Dominus Vice-Comes ob devotionis ibi haustae affectum semel ac iterum lacrymatus est; alij ajebant: nunqvam adhuc Varadini tam pulchram Actionem productam fuisse. Etc. Etc. Vivat ergo Magister Joannes Szalai, qvi eam apte, ordinate, gratiose produxit. Thema erat: Sanctus Joannes Baptista, Eremum petens. A margon: Tractatus Comitatus. Drama Parvistarum cum ingenti laude producitur. (DiarSJ Varadino Olasziensis. 193v-194r)
64 1748. május 18. sabbatho. Sub mediam sextam venit [ordinarius ex Belényes] ad Dramma Rhetorum et Poetarum, qvi elegante carmine elegiaco Sanctum Ladislaum luserunt Salamoni libertatem indulgentem et tulerunt meritam approbationem. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 213r)
65 126. 1748. szeptember 2. Feria secunda PROBA GENERALIS COMOEDIAE
Scholae a meridie. Proba Generalis Comoediae postremae. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 216v.)
127. 1748. szeptember 4. Feria quarta FILIUS PRODIGUS
Sub horam quartam datus in scenam Filius prodigus. Comparuit copiosus et nobilis auditor. Qvos inter primi Comes Eszterhazi, Comes Draskovics, Baro Sandor, Comites Sonbrari Excellentissimi et Illustrissimi novi Camerae Ungariae Praesulis, Comitis Graszálkovics, reditus Regnos inspicientis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 216v.)
66 1755. április 6. Dominica in Albis THEMISTOKLES. (synt. magyar)
Magister Syntaxeos Comoedia, Themistocles Ungarice datus, cui interfuit Excellentissimus Episcopus. Hodie ... Episcopus misit Patri Superiori sumptus pro Praemiis in ultima Comoe-dia distribuendis. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 231r.)
67 Staud I. 1984. 324, 325,
68 1757. julius 31. Dominica nona post pentecostem BORUSSIAE REX
A prandiis nobili et numeroso auditorio sub schemate exhibitus fuit Borussiae Rex. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 50r.)
69 1761. január 27. MOLIÈRE: DECLAMATIO (rhet. magyar). A meridie Rhetores declamationem Ungaricam producunt et eam ex Mollier jucunda cum plausu. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 246v.)
70 1761. szeptember 1. Festum Sancti Aegidi
SCIPIO DEVICTA CARTHAGINE VICTOR (rhet. magyar.) A Meridie Ultima Comoedia a Professore Rhetorum producta, et illa ungarica exhibens.
Scipionem, devicta Chartagine sui alium Victorem, sub finem Nomina Bene Meritorum . ex singulis classibus, quae Pater Superior imprimi curavit. (Diar SJ Varadino Olasziensis 24Sr.)
71 Staud I. 1984. 330.
72 1761. július 4. Dominica quinta post pentecostem COMOEDIA (synt.)
Ob Comoediam syntaxistarum congregatio vacavit. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772. 68v.)
73 1764. szeptember 8. Festum Nativitatis beatae Virginis.. ERŐS FILIUS PRODIGUS (magyar). Hac die post lytanias scholae dimissae. Actio ultima lingva Hungarica, productus eleganter Filius Prodigus a Patre Professore Erős ad omnium approbatione. (Diar SJ Varadino Olasziensis. 259v.) Ingressum sub labaro impedivit paucitas sodalium, congregationem autem ultima comoedia. (Váradiensis Sodalitatis BMV Diarium 1735-1772.7Sv.)
74 Staud I. 1984. 334
