Máshol

Fodor György
a QUO VADIS NYOMÁBAN RÓMÁBAN
SIENKIEWICZRE EMLÉKEZVE

 

Nemrég emlékeztünk meg Henryk Sienkiewicz, az egyik legelköte-lezettebb és legolvasottabb keresztény katolikus Nobel-díjas lengyel író születésének 170. évfordulójáról. Földbirtokos nemesi családban látta meg a napvilágot 1846. május 5-én. A család hajdan, a feudális időkben a nagybirtokos nemesurak köréhez tartozott, de a rossz gazdálkodás következtében a 19. század derekára már a polgári életszintű értelmiségiek közé kerültek. Az ifjúkorától irodalmi hajlamú Sienkiewicz orvosnak indult, de hamarosan rájött, hogy ez a pálya nem neki való, és a varsói egyetem bölcsészkarának hallgatója lett. Az irodalom mellett főleg a történelem és a régiségtan érdekelte. Idővel átiratkozott az orosz egyetemre, ahol bővebben és jobban tanították a régiségtant. A szakszerű tudományos ismeretek elsajátítása elősegítette népszerű történelmi regényeiben egy-egy kor szokásainak, stílusának, intézményeinek és berendezési tárgyainak pontos és szemléletes bemutatását.

Tanulmányainak befejeztével a novelláival már ismertté vált fiatalember újságírónak jelentkezett. Méghozzá egy nagyon is haladó, már-már forradalminak mondható újságnál, az 1860-as években. Nem sokkal előbb vérbe fojtották a lengyelek szabadságmozgalmát. Sienkiewicz családi hagyományai, neveltetése, mindvégig mélyen átélt katolikus vallásossága folytán konzervatív világszemléletűvé lett.

Bármilyen vallású, de még nem hívő ember is izgatott érdeklődéssel olvasta - és olvassa ma is - a Quo vadis? katolikus lelkületű, izgalmas oldalait. Még annak is, akitől távol áll a középkor, illetve a lengyel lovagvilág, kalandregényt jelent a lengyel és a német lovagok élethalálharca a Kereszteslovagokban.

A nagy témák kalandos külföldi utazásai során jutottak eszébe Néró császár vérgőzös római története, a keresztény vértanúk magasztos tragédiája, a zsarnokság természetrajza. A Quo vadis? egyszerre áhítatos keresztény, sőt pontosabban katolikus vallásos mű, hiteles korkép, izgalmas szerelmi történet, és igazi romantikus hősök szemléletes képsorozata. Sienkiewicz ízig-vérig romantikus, akárcsak Walter Scott, Victor Hugo vagy Jókai Mór. A Quo vadis?-t lehetett bírálni buzgó vallásossága, alakjainak eltúlzott jellemzése miatt is. De a bírálóknak is elragadó olvasmány. 1905-ben ezért a művéért megkapta a Nobel-díjat.

Ma már kevesen tudják, hogy egy évvel később, Sienkiewicz hatvanadik születésnapjára nemzete egy nagybirtok árával ajándékozta meg legnagyobb íróját. Ez a nagy pénz három országrészből adódott össze. Az orosz birodalomhoz tartozó Varsó, a porosz-német Breslau (Wroclaw) és az osztrák Krakkó együtt köszöntötte őt.

Az első világháború kitörésekor reménységgel várta a felszabadult, újjászülető Lengyelországot. Az orosz cárt tartotta nemzete és hazája legfőbb ellenségének, ezért életveszélyes lett volna otthon maradnia, Svájcba emigrált. Nem érte meg a szabad Lengyelországot. De alig néhány év múlva mégis megszületett, újjászületett a haza, Lengyelország, amely azonnal fő klasszikusai között őrzi mindmáig Sienkiewiczet. Az idén, november 15-én lesz hetvenéves korában bekövetkezett halálának centenáriuma.

Gazdag irodalmi terméséből máig is legélőbb, legolvasottabb, legtöbb nyelvre újra meg újra lefordított mű a Quo vadis? című regénye. Emellett még vagy fél tucat regénye - többek között a Tűzzel vassal, a Vízözön, A kis lovag-trilógia és a Kereszteslovagok - évtizedről évtizedre a sikerkönyvek közé tartozik.

A Quo vadis? Néró korában játszódik, tulajdonképpen a kereszténység és a hanyatló Római Birodalom küzdelmét ábrázolja. A világsikert aratott regény 1905-ben Sienkiewicz számára meghozta a Nobel-díjat.

Az Örök Város hatalmas bazilikái és a turisták tömege után valóságos megnyugvást és elmélkedési alkalmat nyújt az elcsigázott zarándokoknak a Rómából kifelé, délkeletre induló Via Appia Anticán a Via Ardeatina kereszteződésében található kicsi, meghitt Domine quo vadis? temploma. A Via Appia Antica út azon pontjára építették, ahol a hagyomány szerint az üldözések elől a városból menekülő Péter apostol szembetalálkozott Jézussal, majd ez után a találkozás után visszatért a városba, ahol keresztre feszítették. Hírneve annak a keresztény hagyománynak tulajdonítható, miszerint ahol a templom áll, ott jelent meg Jézus Szent Péter apostolnak, amikor kiszabadulva a Mamertinus börtönből, a kivégzéstől való félelmében éppen menekült Rómából. Az apostol megdöbbenve ezt a híres kérdést tette fel az Úrnak: Domine, quo vadis? - Uram, hová mész? Erre Jézus így felelt: Venio iterum crucifigi - Jövök, hogy újra keresztre feszítsenek. Péter megértette a Jézus szavaiban rejlő hívást és visszatért Rómába, ahol 67-ben vértanúhalált halt. Ezt dolgozta fel Henryk Sienkiewicz méltán híres, gyönyörű Quo Vadis? regénye.

A Jézussal való találkozás helyén már a 2. század óta június 29-én - Szent Péter és Szent Pál ünnepén - tartottak istentiszteleteket. Az első kápolnát a 9. században építették, a templom jelenlegi formáját a 18. században kapta. Érdekes kialakítású: ha képzeletben hosszában kettéosztjuk, a bal oldalon Péter, míg a jobb oldalon Jézus életének eseményei láthatóak. Például a jobb oldali mellékoltáron Jézus kereszthalála látható, a bal oldalin Péteré, a lefelé fordított kereszten. Középen, a templom főoltárképén Jézus és Péter találkozását festették meg. A templom közepén a bejárat közelében a régi út (Via Appia Antica) egy köve található, melyen egy emberi lábnyom látható. A hagyomány szerint ez Jézus lábnyoma, amely a találkozásukkor keletkezett a kőben. A keresztény utókor elismeréseként a templom belső bal oldalán helyezték el Sienkiewicz szép mellszobrát, honfitársa, Boguslaw Langman 1977. május 15-én, Poseróban készült alkotását.

Ez a szent hely - ahol ott jártamkor több meghatódott zarándokkal, köztük bíborosokkal, érsekekkel és püspökökkel imádkozhattam - megpróbáltatásokkal terhes napjainkban is a Jézus Krisztushoz, az Anyaszentegyházhoz és hitünkhöz való kitartó, akár áldozatvállaló hűségre figyelmeztet.