Hegedűs Enikő
bOLDOGASSZONY-ÁBRÁZOLÁSOK
Egy kiállítás margójára
„... boldog vagy, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked" (Lk 1,45).
A Boldogasszony-kiállítás megnyitóján felidéződnek azok a szavak, amelyeket egy fiatal názáreti lánynak mond idős rokona, Erzsébet. Mária a hegyekbe megy, meglátogatni rokonát és megosztani vele azt a mindent felülmúló élményt, amiben részesült. Értesült arról, hogy Erzsébettel is csoda történt, hiszen az angyal nem csupán a saját, hanem nagynénje áldott állapotát is tudtára adta.
Erzsébet - a megszületendő Keresztelő Szent János édesanyjának - a szavaira: „ És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked", Mária válasza: „mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék" (Lk 1,48). Boldognak hirdetik mindmáig - nem csupán az angyali üdvözletet követő gyermekáldás és a gyermek Jézus világra jötte miatt, hanem mindazért, amit egész életében az Istenfiú oltalmáért, felnövekedéséért és elengedéséért tett. Boldogaszszony az egyiptomi menekülésben, sőt a kereszt alatt is. Mária boldogsága az emberi és isteni lét összetartozásából ered.
Az egység megtapasztalására vágyódunk és keressük, hogy miként élhetjük meg a boldogság teljességét egyénileg és közösségi szinten egyaránt. A Magyar Királyság Mohács előtti egységét: a felajánlott országnak, a Regnum Marianumnak a lelkisége hordozta.
Mohács előtt 500 évig egységes ország eszmeiségének mintegy hordozója a csíksomlyói Szűzanya alakja. Jelenléte az egykori határszélen 500 év óta alakja magként őrizte meg a Szent Koronára kiterjedő Mária-tisztelet egységet teremtő erejét. Alakjához anyai oltalom kötődik: a külső veszélyektől való védettség mellett a belső rend vigyázását is megtapasztalták eleink, és nem utolsósorban az emberi és az isteni világ közötti közvetítést.
Csíksomlyó az a hely, ahol „a magyarságnak metafizikai távlatai nyílnak", fogalmazta meg Bálint Sándor néprajzkutató 1944-ben, Boldogasszony vendégségében című tanulmányában (Budapest 1944, 69-71). Csíksomlyót mint mennyei ajándékot említi, ahol „a magyarság karizmatikus élményt, az élet kultikus többletét és metafizikai kitekintést" nyerhet.
Fél évezred óta sokan megtapasztalták Csíksomlyón a kegyhely kisugárzását. A számtalan feljegyzett gyógyulásról, a csíksomlyói Boldogasszonynak mint Csodatevő Segítő Szűznek az egyházi kinyilvánításáról - Erdély püspöke, Battyhány Ignác által 1798-ban - az évszázadok óta mindmáig megtapasztalható erdélyi Mária-tiszteletnek tárgyi emlékeiről pár nap múlva szintén (a Csíki Székely Múzeumban, 2015. július 30-án) kiállítás nyílik. Ezen a tárlaton látható lesz az az 1835-ben készült rézmetszet-ábrázolás is, amelyet (Jordánszky Elek, Magyarországban, s az ahoz tartozó Részekben lévő bóldogságos Szűz Mária kegyelem' Képeinek rövid leirása. Posonban, 1836. adott közre) e kortárs kiállítás plakátjára választottak a szervezők.
Nem véletlen, hogy e kiállítás kezdeményezői és létrehozói felfigyeltek a csíksomlyói kegyszobor jubileumára, és ezt mind a Kárpát-haza Galéria, mind pedig a támogató Nemzetstratégiai Kutatóintézet sajátjának érezte. Alkotóművészeket kértek fel arra, hogy a magyarok Boldogasszony-tiszteletének mai megfogalmazását közvetítsék, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Kárpát-medence-szerte elvigyék a Boldogasszony-tisztelet egységtudatot erősítő üzenetét.
Az idén májusban a budapesti Várkert Bazárban útnak induló vándorkiállítás Csíkszeredában a 4. állomáshelyéhez érkezett. Azt is mondhatjuk, hogy hazaérkezett, hiszen forrásának és ihletőjének éppen Csíksomlyó kincsét, a Boldogságos Szűzanya szobrát tekinthetjük. Ennek a fél évezredes története adott indítást arra, hogy kortárs képzőművészek kifejezhessék mindazt, amit számukra a Boldogasszony alakja felidéz.
A Boldogasszony-kultusz tágabb értelmezéseit és összefüggéseit láthatjuk itt, a felkért 55 magyar művész alkotásában. A rendezők egy, a kiállításhoz kapcsolódó kiadványt is közreadnak, amelyben a kiállító művészeknek az alkotásaikhoz kapcsolódó gondolatait olvashatjuk. Érdemes lesz ezzel együtt elidőznünk egy-egy alkotás előtt.
A közös, tematikus tárlaton részt vevő 55 alkotóművész különböző korosztályt képvisel és a legkülönbözőbb technikák alkalmazásával dolgozott. A rendezők csupán a méretben adtak megkötést: amire a vándorkiállítás sajátos jellege, a képek szállíthatósága miatt volt szükség. Így nagyméretű falikárpitokat csupán fényképeken láthatunk.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Kárpát-haza Galéria, Tóth Norbert igazgató által felkért alkotók: képző-, ipar- és fotóművész közül többen a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjai. Fellelhető-e közös vonás bennünk? Nyilvánvaló, hogy a tematika meghatározó - és néhány kiviteltől eltekintve, mint a zenész Cseh Tamásnak a Korpusza, a Keresztrefeszítettet ábrázoló tusrajz, a művészek a Boldogasszony-kultusz sajátos, egyéni olvasatát mutatják be képeik, rajzaik és kisplasztikáik formanyelvén. Ugyanakkor az alkotóművészek saját kifejezésmódjuk mellett magukkal hozzák környezetük kultúráját is. Olykor szembetűnően, mint a gyergyói Balázs József festőművész, aki évről évre István pap falujából a gyergyóalfalvi keresztalját vezeti Csíksomlyóra. A Napba öltözött Babba című alkotásán a székelyek Madonnáját eleveníti meg. Somogyi Győző népviseletbe öltöztetett Napba öltözött Asszonya, Petrás Mária csángó asszonyt bemutató Angyalos Máriája, az elhunyt korondi Páll Lajos Gyertyás Madonnája szintén saját népi világuk motívumkincsét dolgozza fel. Ennek látjuk megörökítését Haris László Csángók a csíksomlyói búcsún című fotóján is.
A művészek áttételesen is kifejezésre juttatják környezetük kultúráját: az Ungváron élő Magyar László Kárpátalja sokféle nemzetiséget összegyűjtő világából merít, és az ikonok síkszerű felületeiből inspirálódva festette meg a Hucul Madonnát. Kopriva Attila munkácsi festőművészt viszont az Őrség, Őriszentpéter lakóinak boldogságot sugárzó vallásossága ragadta meg. A Szeretet karjaiban című festménye a világosságnak mindent átható szerepére irányítja a figyelmünket. Erfán Ferenc Tabu című alkotása pedig a szovjet érában ki nem fejezhető, a drótkerítések mögé zárt, ugyanakkor szelíden virágzó hitéletet hozza a kerámia-üveg törékeny felszínére.
Gazdag az az ősi és népi motívumkincs is, amelyhez több kiállító művész visszatért.
Itt láthatjuk Kubinyi Anna egyik Életfa III. textíliáját, amelyben az életfa pirosló magja is benne rejlik. A nemrégen elhunyt művésznő életművét éppen ezekben a termekben láthattuk egy gyönyörű tárlaton. (Csíki Székely Múzeum, 2014. április 11-május 18.)
Hager Ritta Áradás című falikárpitja (illetve annak fényképe) a Teremtő áldásának csendes, folyamatos áradását, a sötétséget bevilágító Fényt tárja elénk. Ugyanakkor a művészek megmutatják, hogy a jelentéktelennek tűnő tárgyakon keresztül is, a táj apró részleteiben is jelentős mondanivaló rejlik. Elég a nemrégen elhunyt Kusztos Endre egybehajló faágaira utalnunk. Orosz István „...Gyútsd egy pontba fényedet Mibennünk!" című tollrajza a mikro- és makrokozmosz összefüggését tárja fel. Sipos László színezett rajza teremtett világunk: a földnek, víznek és égnek egységét építi fel a Regnum Marianum alakjában. Az endrődi fotóművész és néprajzkutató Kunkovács László fotója egy kazahsztáni kőbe vésett Umaj-ana, az ótörök népek termékenység-istenasszonyának kora középkori szobortöredékét tárja elénk. Raffay Dávid Balaton-felvidéki szobrászművész Mária Gravida alakja az anyaság keresztény és ősi jelképrendszerét foglalja bele egy már kultikus, idolszerű szobrocskába. Józsa Judit népmesékre utaló Tündér Ilonája pedig tovább tágítja a Boldogasszony-értelmezés határait.
Az életfának az építészetben, főként Makovecz Imre organikus építészetében elfoglalt szimbolikus szerepét mindannyian ismerjük. Terve, bár nem kapcsolódik szorosan a témához, átvitt értelemben mégis belefoglalható a Boldogasszony-tárlatba, hiszen minden templom Istenanyaként, anyaszentegyházként is értelmezhető, mivel az isteni lét befogadója és közvetítője. A földi építménynek az ég felé törekvését érzékelteti Jánváry Zoltán szoborterve. Az egyesült államokbeli Nevadában élő grafikus- és fotóművész a Regnum Marianum szoborhoz készített tervének egyik rajzát láthatjuk e tárlaton.
A Szent Korona, a Regnum Marianum történeti kontextusát érzékelteti Rádóczy Gyarmathy Gábor Pietája, az azt körülvevő tatárlaki agyagtáblák rovásírással vésett fohászával: „Oltalmazónk, minden titok/ dicső Nagyasszonya, Vigyázó két szemed óvjon/ Nap Atyánk fényében". Dobesch Máté rézkarca a szentistváni felajánlást a második évezred kapujába helyezi. Rajza egy 12 lapos, a magyar hónapnevekhez kötött rézkarc-sorozat része, és Boldogasszony havának, januárnak kalendárbeli illusztrációja.
Mezei Erzsébet Boldogasszonya a gyermekkort idézi, az ünnepeket, Mária hét ünnepét. És vele együtt mindannyian „jóleső érzéssel gondolunk vissza azokra az időkre és azokra az emberekre, akiket éppen ezekért az ünnepváró és ünneptartó csodákért szeretünk".
Jajesnica Róbert ötvösművész domborított, zománcozott rézlemez-plasztikában megfogalmazott Babba Máriája a felkelő Nap sugaraitól övezett Anya vízióját ragadja meg.
A baróti születésű Gyulai Líviusz Baba Mária című, Máriát és a kis Jézust a szoptatás bensőséges jelenetében megragadó fametszete Erdélyi Zsuzsanna népi imádsággyűjteményének, a Hegyet hágék, lőtöt lépék című könyvének az egyik illusztrációja.
Péreli Zsuzsa Imaszőnyegén a népi szőtteseknek mint emberi szőtteseknek a világába helyezi Madonnáját. A népi vallásosság jelképét, egy pünkösdi nyírfaágakkal körülvett, imára kulcsolt öreg kéznek a megjelenítését láthatjuk Jankovics Marcell Pünkösd című tusrajzán.
Vinczeffy László vegyes technikával készült Fekete Madonnáját a 101 vers és ének Csíksomlyóról (Mirk László által összeállított kötetben, Kriterion, Kolozsvár 2010) közreadott „Gyászban is fényesség" ihlette. A marosvásárhelyi születésű textilművésznő, Balogh Edit Köpenyed alatt című munkája a középkori Köpenyeges Madonnák ábrázolásainak képi világát értelmezi át, és az öregek fekete ruhájába öltözteti a mindenkit benső fényével betakaró Madonnáját.
Az archaikus, barokk Madonnák ragyogását érzékelteti Jelenczki István Égi Királynőnk - Boldogasszony című fotója.
Keresztes Dóra Napbaöltözött Asszony - Holdsarlós Madonnája pedig az archaikus népi, öltöztetett Mária-ábrázolások szimbólumokban gazdag világát kíséreli meg összekapcsolni az animációs filmek mai formavilágával. A Gödöllőn élő Katona Szabó Erzsébetet áttetsző, a felülről beszűrődő fénynek teret engedő bőrkollázsa megalkotásában a 17-18. századi, lassú folyamatban, részleteket is kidolgozó apácamunkák ihlették.
Az ikonok letisztult vonalvezetését követi Aknay János nyíregyházi festőművész, akinek életműve a szakralitás tengelyére épül. A Mária az Isten Fiával határozott vonalai Szűz Mária és halott fiának arcát az átszellemült lét állapotában, a tűz megtisztító erejének fényében mutatja be. A lángokat idéző közeg mögül sejlik fel Kárpáti Tamás Angyal bíborban című víziója. A marosvásárhelyi Kuti Dénes Mária-jelenése a hajnali üde zöld fények mennyei világából lép elő. Szűz Mária tiszta létében elkezdődött új életre, a tisztaság érzékeny megfogalmazására vállalkozott B. Raunio Maria A te akaratod című leheletfinom festményével. Az elveszettnek látszó transzcendenciának, a szeretet kiáradá-sának szerepét emeli ki Kákonyi Csilla Marosvásárhelyen alkotó festőművésznő is A Boldogasszony imádása (Háromkirályok) című alkotásában. Ezt a fényt tükrözi Olasz Ferenc fotója is a gyöngyöspatai Jesse-oltárról, és Méry Gábornak egy felvidéki, a szepesszombati Szűz Mária-szárnyasoltárt megörökítő fotója, a Szeplőtelen Szűz központi alakjával.
Melocco Miklós kisméretű bronzplasztikája, Kő Pál Markazi Szűzanya (a Mátraaljába 2003-ban elkészített) szoborterve, Nagy János Madonna a gyermekkel című plasztikája, bár méretük miatt nem adhatják vissza a maguk teljességében a bennük rejlő gondolat nagyságát, éppen visszafogottságuk révén érezhetünk egyfajta bensőséges viszonyt. Párkányi Raab Péter imádkozó szobor-torzója a nézőben egészül ki. A szobrászművész Boldi Fekete Madonnájának letisztult női arcát sem tudjuk elfeledni. Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász, múzeumigazgató fába faragott, a székelykapu-alkatrészét képező ráklábba foglalt Babba Máriája az archaikus népi vallásosság világát idézi újból. Egészen szokatlan viszont Jakobovits Miklós plasztikai megközelítése. Az elhunyt képzőművész Külvárosi Madonna című, ún. bádogképe rozsdás, kopott bádogból szerkesztett különös látvány.
Filep Sándor Boldogasszony című ceruzarajz-vázlata (a székesfehérvári 2013. évi megemlékezés alkalmából) a klasszikus középkori szobrokat idézi. Molnár János a középkori hitvilágot érzékelteti a szimbólumok gazdag tárházából merítő, Szűz Mária a gyermek Jézussal című oltárképszerű festményén.
A Normandiában élő Szabó Ákos tanulmánya az Újszülött bemutatása a Templomban című festményhez a bibliai történet szürnaturális felfogása szerint az egykori szereplők mellé jelenkori személyeket állít be. Stefanovits Péter avantgárd Angyali üdvözlete a valóságon túli viszonyok érzékeltetésére tesz kísérletet. A zentai, délvidéki fiatal Tóth-Kovács József Pólóba zárt fájdalom című munkája a Karl Schulz által megfogalmazott, michelangelói Kőbe zárt fájdalom mai, meghökkentő átértelmezése. A legfiatalabb korosztályt képviselő Koczor Attila Regnum Marianum című festett kollázsa Raffaelo Madonnájának egykori víziójába rokon arcot helyez, és a budapesti hétköznapjait meghatározó 4-6-os villamost sem mellőzi, ugyanakkor a Szent István-i gondolatkört is felvillantja.
Szemadán György Pieta című nyomata a töredékben benne rejlő Egészre, Egy-re utal. A délvidéki festőművész Nemes István vallomása szerint: imával kezdte a Boldogasszony megfestését, és így jutott el annak a megérzéséig, hogy: „Boldogasszonyunk az, aki vissza tud hozni a vesztébe vezető útról, és felébreszteni bennünk a hazaszeretetet és annak ápolását" (ld. Boldogasszony-kiállítás füzet, Kiállító művészek). Az eget-földet összekötő kelme varrása, Incze Mózes munkája a Boldogasz-szony közvetítő szerepén túl hétköznapi közelségbe hozza a művészi küldetés közvetítő szerepét is. A fénynek áttetsző ereje és a fényben megmutatkozó árnyékok megláttatásával találkozunk Móser Zoltán fotóművész alkotásain. Az Angyali üdvözlet című munkája vallomása szerint: „véletlenül készült", amikor egy vizes mészfolt előtte angyallá változott.
A kiállító művészek sokféle, egyéni megközelítését láthatjuk és érzékelhetjük e gazdag tárlaton. Itt mindannyiunk számára lehetőség adódik arra, hogy rátaláljunk a lelkünkhöz legközelebb álló képre, ábrázolásra, és találkozzunk az ábrázolttal, Boldogasszonyunkkal. Mindenképpen érdemes elidőzni és visz-szatérni. Egy csíksomlyói ének soraival: „hazajöttünk, megáldott a csíksomlyói Szűz Mária", megnyitom e kiállítást.
