Hegedűs Enikő
aZ ÖTSZÁZ ÉVES CSÍKSOMLYÓI MÁRIA-SZOBROT
SZÁZ ÉVE KOLOZSVÁRRA MENEKÍTETTÉK
A szerző művészettörténész, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség egyházművészeti referense. Az itt közölt írás a kolozsvári ferences kolostorban megrendezett A csíksomlyói 500 éves Mária-szobrot 100 éve Kolozsvárra menekítették című kiállítás megnyitóján, 2016. augusztus 13-án hangzott el.
A csíksomlyói kegyszobor 500 éves jubileumi évére készített kiállítás1 egy részét hoztuk el Kolozsvárra.2 A 2014 és 2015 szeptembere között megült csíksomlyói Mária-év a lelki feltöltődés mellett alkalmat adott arra is, hogy a kegyszobor történetéről, művészettörténeti kontextusáról több szó essen és szélesebb körben ismertté váljon.
Az 500 évről csupán hozzávetőlegesen beszélhetünk, ez viszont csupán 5-10 év eltérést jelenthet, ami egy fél évezred távlatában nem mérvadó. Írásos feljegyzés nem maradt a szobor keletkezésének az évszámáról, sem pedig a származására vonatkozólag, vagyis nem ismert biztosan sem keletkezésének ideje, sem annak a helye, a mester sem, aki készítette, de még a megrendelő személye sem. Azt is homály fedi, hogy elkészülte után mikor került a csíksomlyói ferences kolostor templomába, hogy ez volt-e az első állomás helye, vagy pedig később vitték oda.
Az első írásos említése a 17. század második feléből való. A csíksomlyói régi ferences könyvtár kutatója, Muckenhaupt Erzsébet mutatott rá arra, hogy Losteiner Leonárd ferences rendtörténész 1776-1777-ben Kolozsváron írt Kronológiájában3 az 1624. évnél a templom leltárában említést tesz egy Szűz Mária-oltárról. Viszont ennél a bejegyzésnél még nem egyértelmű, hogy arról a Mária-oltárról van-e szó, amelyben az általunk ismert kegyszobor állt.
Szintén Losteiner ír egy 1664. szeptember 26-án kelt szerződésről, amely a csíksomlyói ferencesek és egy brassói mester, nevezetesen Nyerges János között jött létre. A szerződésben a brassói mester a főoltár és két mellékoltár elkészítését vállalta. Ugyanis az 1661. évi tatár betörés után néhány évvel szükségessé válhatott a templom berendezéseinek a felújítása. Az 1664. évi szerződésben a ferencesek azt kérték a brassói mestertől, hogy a főoltárhoz használjon fel egy régebbi, a templomban levő Mária-szobrot, valamint két kisebb női szent, Szent Katalin és Szent Borbála szobrát is. Ekkor kerülhetett az általunk ismert Mária-szobor a régi templom főoltárára. A kiállításon szerepel Veress Lajos ferences atya latin nyelvű kézirata az erdélyi ferences provincia történetéről, amelybe belefoglalta a Mária-szobor leírását (1753-ban).
A Mária-szobor vonatkozásában az bizonyos, hogy nem önmagában állt, hanem a korabeli, 15. század második felében és a 16. század elején gyakorlatban levő oltártípusoknak megfelelően egy ún. szárnyasoltár középszekrényébe lehetett befoglalva. Ezt alátámasztja Mihály Ferenc restaurátor meglátása is, miszerint a juharfából készített csíksomlyói szobor hátoldala a korabeli gyakorlatnak megfelelően kivájt volt.4 A ma látható sugarakat pedig a 19. század közepén (1844-1848) nyerte.
Erdélyben és Felvidéken, sőt az Alpoktól északra eső területeken fellelhető szárnyasoltárok számtalan példát mutatnak arra, hogy a korabeli szobrokat, főként Mária-ábrázolásokat miként foglalták az oltárok kompozíciójába. Az oltárfelépítmények méretét elsősorban a templom arányaihoz, illetve az egyes oltároknak a templomon belüli helyéhez igazították. A csíksomlyói kegyszobor mérete meglehetősen nagy,5 és ez is kérdésessé teszi a helyben való készítésének egykori feltételeit.
A Szűzanya fején eredetileg csupán egy gyöngyökkel díszített, fából készült hajpánt volt, ami magával a szoborral egykorú. A somlyói Mária-szobornak nem ismert az eredeti koronája. A korabeli példák ismeretében feltételezhetjük, hogy Mária feje fölött angyalok tarthattak egy nyitott koronát. (Erre vonatkozóan több korabeli példát láthatunk.) A jelenleg látható tiara, fából faragott hármas korona pedig a 17. század második felében készülhetett.
A csíksomlyói szoborról egy brassói mester, Andreas Wisman által készített 18. század végi metszetábrázolás érdekes információkat örökített meg.6 Az ábrázolás a somlyói kegyszobornak még a 17. század második felében kialakított állapotát tükrözi. A metszetlapon két angyalt látunk, amint a Szűzanya fejére koronát helyeznek. A metszet a Szűzanya és a kis Jézus fémkoronáit is megörökíti.
A Szűzanya ezüstből készített hármas koronája (mag. 39 cm, átm. 19,5 cm): két pártasor felett egy zárt korona résszel egy ún. mitra-koronát képez. A kis Jézus számára a boltozatos, aranyozott ezüst korona (mag. 12 cm, átm. 12 cm) szintén ekkor készült, valamint a Szűzanya kezébe helyezett ezüst jogar (h. 82 cm) is.
A közelmúltig a kis Jézus a jobb kezében tollból készült virágot is tartott. Ezt látták lángolni a 18. század közepén több alkalommal is (1746. december 26-án és 1747. január 8-án a szentmise alatt).7
Az említett metszetlapon Szűz Mária két oldalán egy-egy női szent alakja is megjelenik. Az attribútumok alapján Szent Borbála és Szent Katalin ábrázolásai azonosíthatók. A késő középkori szárnyasoltárokon az ún. női segítő szentek között visszatérő Szent Borbála (a toronnyal) és Szent Katalin (egy kerékkel és karddal) ábrázolása. A metszeten a barokk korra jellemző öltözékben jelenítették meg őket.8 A csíkszentmihályi templomban látható táblaképen, amely a 18. századi metszet ábrázolását idézi, viszont a mellékalakoknál változás észlelhető: Szent Borbála alakját Keresztelő Szent Jánossal helyettesítette az ismeretlen alkotó. A 18. századi metszeten és táblaképen egyaránt a MATER ADMIRABILIS feliratot is feltüntették.
A Mária-szobor mai helyét az új templom építésével és belső berendezésének a kialakításával nyerte el: a 19. század közepén (1844-1848) építik a baldachinos főoltárt, amelynek megmagasított középrészére helyezik a kegyszobrot, és hozzá lépcsőt alakítanak ki - ezáltal a térben is kiemelték a szobrot és megközelíthetővé tették. Valószínű, hogy ekkor már nagyszámú zarándokkal számoltak. Az új templom építésének megkezdése (1802) előtt néhány évvel, 1798-ban Batthyány Ignác erdélyi püspök a csíksomlyói Mária-szobrot kegyszoborrá emelte és hivatalosan Csodákkal jeleskedő Segítő Szűznek nevezte.
Az 1840-es években a kegyszobrot átfestették. A Szűzanya ruhájának eredeti vörös (piros, bíbor) színe helyére fehér színt festettek, valószínűleg a kopások miatt.9 A palástot újraaranyozták, amely-lyel viszont eltűnt a kihajlított bélésrészek kék színe.
Bár a kegyszobor keletkezésének nem ismert a dátuma, mégis művészettörténeti megközelítéssel, az analógiák alapján a keltezését biztosan tehetjük a 16. század első negyedére. Így egészen bizonyos az ötszáz éves régisége. Hozzá hasonló szobrok maradtak fenn a történelmi Magyarország területén, úgyszintén az Alpoktól északra eső európai (leginkább német és németalföldi területeken).
A csíksomlyói Mária-szobor legközelebbi analógiái a bözödújfalusi (ma Erdőszentgyörgyön levő) Mária-szobor,10 a zsögödi és csíkszentmártoni plébániatemplom Madonna-szobra. Ez utóbbi azért is lényeges, mert talapzatán szerepel az 1525-ös évszám, ami a somlyói szobor keltezését is behatárolja, és megerősíti azt a megállapítást, miszerint a kegyszobor 1525 előtt, vagyis a 16. század első negyedében készült. A középkori Magyarország oltárművészetével foglalkozó kutatók álláspontját összegezve azt mondhatjuk, hogy a csíksomlyói Mária-szobor a 16. század első negyedében készült.11
Mohács történelmi következményeit még az oltárművészet szempontjából sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
1526-ban ugyanis megszűnt a Magyar Királyság korábbi közjogi státusa, és a regnumváltás nem csupán a gazdasági életet, hanem a hitéletet is jelentősen befolyásolta. A protestantizmus térnyerésével a templomok berendezésének, így az oltárok állításának és fenntartásának a létjogosultsága is megkérdőjeleződött.
A gyulafehérvári székesegyházban a 16. század első negyedéig 32 oltárról tesznek említést a források, amelyek közül egy sem maradt fenn.12 Sajnos Kolozsváron sem maradt fenn egyetlen középkori oltár sem. Csak képzeletünkre hagyatkozhatunk, hogy milyen gazdag lehetett a kolozsmonostori, a Szent Mihály-templom vagy az egykori domonkos templom berendezése.
Kolozsvár egész környékéről egyetlen szobor maradt fenn a középkorból, a tordatúri Mária-szobor. A 14. század közepére (1340-50) keltezett szobor Erdélyben a legkorábbról ismert Máriaszobornak tekinthető.13 A fennmaradt késő középkori szobrok jelentőségét a művészi értékük mellett ritkaságuk is növeli.
A somlyói Mária-szobor művészi ábrázolása beilleszkedik a közép-európai, főként az Alpoktól északra eső (leginkább a német és németalföldi) területek oltárművészetének 15. század végi - 16. század eleji, késő gótikus - kora reneszánsz formavilágba. A csíksomlyói Szűzanya ábrázolása a Napba öltözött asszonyt jeleníti meg: a gyermek Jézust karján tartó Szűzanya egy fél földgömbön áll, a lába alatt ott a Hold sarlója, abban pedig az istenanyaságát tagadó eretnekség szimbóluma. A Napba öltözött asszony alakja (már a 12. századtól) a Szűzanyára vonatkozó egyházi tanítás foglalatának is tekinthető.
A Napbaöltözött Asszony (lat. mulier amicta sole), akit Apokaliptikus Asszony, Holdsarlós Madonna elnevezéssel is jelöltek, Szent János látomásában tűnik fel. A Jelenések könyvében lejegyzett sorok szerint: „egy nagy jel, kinek öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején 12 csillagból korona" (Jel 12,1-2). A Jelenések könyvének Asszonyát az egyházi értelmezés egyértelműen a Megváltó édesanyjához, a Szűzanyához kapcsolja. A kígyót eltipró asszony képe az eretnekségek idején intő, ugyanakkor védelmező jellé válhatott.
Ábrázolása nagy jelentőségű volt a 15. század második felében és a 16. század folyamán. Az obszerváns ferences rend római anyakolostorában is kiemelt szerepet nyert a kultusza. IV. Szixtusz pápa törökellenes búcsúkiváltságai pedig különösen kapcsolódtak a Napbaöltözött Asszony-kultuszképéhez. IV. Szixtusz pápa a 15. század második felében búcsút engedélyezett (1471-84) azoknak, akik a Napba öltözött asszony valamely képe előtt a töröktől fenyegetett kereszténységért imádkoznak.14
A Napbaöltözött asszony-ábrázolás főként a török veszély idején terjedt el a
Mohács előtti Magyar Királyság területén. Mária lába alatt megjelenő félhold a 15-16. század fordulóján a török veszélyre is utalhatott. A Napba öltözött asszony ábrázolására számos példát láthatunk kéziratos könyvek illuminált lapjain, metszetlapok ábrázolásain, miseruhákon, szinte minden művészeti műfajban ábrázolták. Később ezen ábrázolási típusból eredeztethető a koronás Patrona Hungariae megjelenítése, valamint az ún. győztes Immaculata (a Sátánt legyőző Szeplőtelen) alakja is.15
A somlyói kegyszobor 16. századi másolatai mellett a barokk korban is készültek ábrázolásai. Az esztelneki ferences kolostor számára készült egy 18. századi másolat, amely jelenleg Futásfalván látható.
Minden időszaknak megvoltak a sajátos kifejezési formái - ami összefüggött a korszellemmel, gondolkodással és számos társadalmi tényezővel, nem kevésbé érintette a vallásosság megnyilvánulásait is. A barokk korban gyakori volt, hogy a kegyszobrokat, képeket öltöztették: a liturgikus időszaknak megfelelő színű ruhákat terítenek rájuk. Ez szokásban volt Csíksomlyón is. A kis Jézust öltöztették, korábban még Máriára is teríthettek ruhát. Archív fotókon látható, miként mutatott az 1930-as, 40-es években a csíksomlyói kegyszobor. A kis Jézus öltöztetésének a szokása fennmaradt a 20. század közepéig. A ruhácskák közül bemutatunk néhányat.
A kegyszobor története összefonódott Csíksomlyóval. Lelki, szellemi jelentősége kiemelkedő, bár nem egyedi. Voltak régebben is feljegyzett kegyszobrok, amelyek Erdélyben mára nem maradtak fenn. Az Eszterházi Pál által összeállított, az európai kegyhelyekről Bécsben 1697-ben kiadott Mária-litánia öt erdélyi kegyszobrot említ: a gyulafehérvári Fehér Máriát, a hunyadi Szeplőtelen Szüzet, a kolozsvári Tisztaságos Szüzet, a szebeni Miasszonyunkat és a fogarasi Patróna ábrázolását. Ezeknek mára még az ábrázolásuk sem ismert. Szintén az Eszterházi Pál által, Nagyszombatban kiadott Mennyei koronában (1696-ban) található meg először a Cziki Csudálatos Boldogasszony megnevezés.16
Később, 1836-ban Pozsonyban jelent meg a Magyar országban ... MÁRIA kegyelem' képeinek rövid leírása ..., Jordánszky Elek összeállításában. Ebben Erdélynél két kegyképet, illetve szobrot említ: a kolozsvári Könnyező Szűz kegyképét és a csíksomlyói kegyszobrot.
Csíksomlyó kegyhellyé válásában feltehetően meghatározó volt a ferencrendi szerzetesek közel hat évszázados szolgálata. Általuk Csíksomlyó a környék lelki és szellemi központjává vált.
A ferencesek feljegyezték a csodákat. Mellettük az egyházi tanúkihallgatások során is számtalan gyógyulást és imameghallgatást rögzítettek. Egyházi kivizsgálásokat folytattak már a 18. századtól kezdődően: 1746-ban és 1747-ben Klobusiczky Ferenc püspök idejében, majd 1779-ben Kollonitz László püspöksége idején, és 1784-ban Batthyány Lajos püspöksége (1780-1798-ig) alatt.17 Batthyányi Ignác erdélyi püspök is meggyógyult lábbetegségéből és elzarándokolt Csíksomlyóra, ahol offerként egy nagy ezüst lábat ajándékozott.18
A hívek köszönetül a betegségből való gyógyulásukért ezüstből készített szemeket, szívet, kart, lábat és egyéb offereket, votív tárgyakat adományoztak. Néhányat közülük a kiállításon megtekinthetnek. Ma hálatáblák készítése van gyakorlatban.
A 18. század második felében lefolytatott egyházi kivizsgálások eredményeképpen a csíksomlyói szobrot 1798-ban Batthyány Ignác erdélyi püspök hivatalosan: Csodákkal jeleskedő Segítő Szűz Máriának nevezte, amely „... szobor csodákról is híres és koronára is érdemes, és Csodálatos Anya, az eretnekek ellen Segítő" (lat. Matris Admirabilis et Auxiliatricis contra haereses). Egyben Batthyány püspök ezüst koronákat és jogart adományozott.
A csodás történetek között kiemelkedő a kegyszobor megmenekülése, illetve a világháborúk alatt a menekítései. A háborús körülmények miatt a kegyszobrot 1916 szeptembere és 1920 tavasza, majd 1944 szeptembere és 1945 áprilisa között a kolozsvári ferences templomban őrizték.
Az 1916. évi menekítésről a kolozsvári ferencrendi kolostor házfőnöke beszámolt (domus historia 1905-1945), és később P. Boros Fortunát rendi történetíró publikálta.19 A román hadüzenet hírére 1916. augusztus 29-én a csíksomlyói atyák is elmenekültek Csíkból. Szeptember 1-jén már Székelyudvarhelyen eszméltek fel arra, hogy a kegyszobor a főoltáron maradt. „Szeptember 2-án a Hargitai Hegyi Dandár parancsnoksággal léptek érintkezésbe, amely trén szekereket és katonákat bocsátott P. Sándor Vitális kolostorfőnök és P. Korbuly Ignác volt katonalelkész rendelkezésére s azzal szeptember 4-én ágyútűz és puskaropo-gások között kihozták a szobrot Somlyóról." A kegyszobort Székelyudvarhelyről szeptember 15-én az éjféli vonattal menekítették Kolozsvárra. Kolozsváron ünnepélyes keretek között helyezték el a ferences (Havas Boldogasszony) templom főoltárán.
P. Trefán Leonárd tartományfőnök a templomban Assisi Szent Ferenc ünnepe előtt tartott triduumban külön kiemelte a somlyói Szűzanyának jelenlétét és az elüldözött székelyekkel való sorsközösségét. Ekkor sokan jöttek a kolozsvári ferences templomban kihelyezett szobor köszöntésére. Az ünnepélyes hódolatot pünkösdkor is megismételték, hogy a somlyói búcsút bár távolról ülhessék. A nagy eseményről a korabeli kolozsvári sajtó, az Ellenzék 1916. szeptember 28, 30. és október 3. lapszáma hírt adott, és a Szent Ferenc Hírnöke 1916. novemberi száma is közölte.20 Somlyói távolléte alatt egy, a kegyszobrot ábrázoló festmény állt a templomban. 1920. pünkösd ünnepén kerül vissza újból a kegyszobor a kegytemplom főoltárára.
A kegyszobornak a II. világháború ideje alatti menekítéséről is találunk bejegyzést a kolozsvári domus historiában,21 amely szerint 1944. szeptember elejétől 1945 áprilisáig volt a kolozsvári ferences rendházban. Ez idő alatt ki sem csomagolták, így védték. Bár a hatóságok szándéka az volt, hogy a kegyszobrot is elmenekítsék,22 mégis sikerült az egyházi elöljáróknak Kolozsváron tartani. Így menekült meg, és 1945. április 14-én visszavihették a csíksomlyói kegytemplomba.
Kolozsvári őrzési helyén a hívek a domus historia bejegyzése szerint: „hálából, hogy a háború borzalmas pusztításaitól Kolozsvár városát ittlétével megoltalmazta", 1946 májusában a kegyszobor másának elkészítését kezdeményezték. 1946 júniusában szoborkészítő bizottság alakult, és december 8-án fel is szentelték Kolozsváron a csíksomlyói kegyszobor másolatát. A felszentelést a templomban elhelyezett emléktábla is jelzi. A szobrot 1947 márciusában mellékoltárral bővítették (amelyet 1947. március 2-án szenteltek fel).23 A mellékoltár felépítményét csíksomlyói mintára úgy alakították ki, hogy a szobor megközelíthető és érinthető legyen. Egy márványtábla tanúsága szerint itt is történnek imameghallgatások. Köszönjük, hogy ezen történelmi falak között e kiállítás alkalmat ad arra, hogy felidézzük a száz éve történteket, amelyből egyben bátorítást is nyerhetünk.
Jegyzetek
1 A csíksomlyói Mária-szobor 500 éves -Mária-tisztelet Erdélyben című kiállítás a Csíki Székely Múzeumban volt látható 2015. július 30. - szeptember 20. között. A kiállítás a csíksomlyói ferences rendház kezdeményezésére jött létre. A kiállítás rendezői: Urbán Erik ofm, Muckenhaupt Erzsébet, Mihály Ferenc és Hegedűs Enikő voltak. www.csikimuzeum.ro/kiallijasok.php?l=hu&j=1&id=418&op=archiv &y=2015
2 A kolozsvári ferences rendházban megrendezett A csíksomlyói 500 éves Mária-szobrot 100 éve Kolozsvárra menekítették című kiállítást P. Orbán Szabolcs ofm kezdeményezte. A kiállítás anyagát a csíksomlyói és a kolozsvári ferences rendházak tárgyi emlékeiből állítottuk össze. A kiállítás a 7. Kolozsvári Magyar Napok keretében nyílt meg és volt látogatható.
3 Losteiner, Leonardus: Chronologia topo-graphico-chorographica seu sub specie annuae felicitatis et calamitatis Provinciae Transilvanicae et Siculiae descriptio pervetusti Monasterii Csik Somlyoviensis ad Beatam Vir-ginem Visitantem ... Kolozsvár, 1776-1777.
4 A 2015-ben Benkő Elek és Mihály Ferenc által vezett szoborvizsgálat során kiderült, hogy a Mária-szobrot nem megszokott módon hársfából, hanem juharfából faragták. http:// www.magyarkurir.hu/hirek/eloszor-vizsgaljak-meg-tudosok-csodatevo-csiksomlyoi-kegyszobrot
5 Mihály Ferenc restaurátor 2015. évi mérése alapján a Mária-szobor: korona nélkül 210 cm, a jelenlegi hármas koronával pedig 253 cm. A korábban több szerző által közölt 227 cm magasság nem pontos.
6 Az eredeti rézmetszet lemez (393 x 295 mm) a kolozsvári Történeti Múzeum tulajdonában van, és jelenleg a Csíki Székely Múzeumban, A csíksomlyói ferences nyomda című kiállításon tekinthető meg.
7 Vö. P. Márk József: Csíksomlyói mozaikok. Csíkszereda 2014, 29.
8 Így nem tudni, hogy az 1664. évi szerződésben szereplő szobrok azonosíthatóak-e azzal a két 16. századi szoborral, amelyet jelenleg a Csíki Székely Múzeumban őriznek.
9 Mihály Ferenc farestaurátor felhívta a figyelmet a Szűzanya lábánál megmaradt piros festéknyomra, ami az átfestés előtti színre utal.
10 Vö. Lángi József - Mihály Ferenc: Erdélyi falképek és festett faberendezések. Bp. 2004, 2. kötet, 36.
11 A csíksomlyói Madonna-szobor datálását Balogh Jolán, Az erdélyi renaissance-ról írt tanulmányában (Kolozsvár 1943) az 1510-20-as években határozta meg. Őrá hivatkoznak a szakirodalom mellett a ferences történetírók is, mint Boros Fortunát és Benedek Fidél.
12 Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest 1958, 131.
13 1999-ben restaurálta H. Lukácsovits Magda és Gyulafehérvárra vitték. Előbb a székesegyházban, jelenleg az érseki palotában levő Egyházművészeti kiállításon látható.
14 Vö. Kálmán Peregrin ofm: A ferences Immaculata-kultusz hatása a magyarországi Mária-tiszteletre, in: A Makulátlan - Mária szeplőtelen fogantatásának hite a középkortól napjainkig kiállítási katalógus, Keresztény Múzeum, 2009. szeptember 12. - november 30., 25-32.
15 Uo. 31-32.
16 Az egykori kiadvány megtalálható a kolozsvári Szent Mihály-templom régikönyvállományában. A gyűjtemény ezen példánya látható a kiállításon.
17 Az 1784. évi egyházi vizsgálat dokumentumait publikálta: Bárth János: A vigasztaló Napbaöltözött Asszony - Csodás gyógyulások egyházi vizsgálata Csiksomlyón 1784-ben. Kecskemét 2000.
18 Uo. Bárth a bevezetőben kitér arra, hogy Batthyányi Ignác erdélyi, feltehetően a felvilágosodás eszmerendszerének hatása alatt fenntartásokkal szemlélte az ún. népi vallásosság néhány megnyilvánulását. Bizonyára kétségei voltak a somlyói Szűzanyához kapcsolódó csodás gyógyulások tekintetében is. Az 1784 áprilisában végzett tanúkihallgatások és jegyzőkönyv olvasása azonban hatással lehetett rá, mert lábbetegségéből felgyógyulva elzarándokolt Csíksomlyóra és maga is offert ajándékozott.
19 P. Boros Fortunát: A csiksomlyói kegyszobor története. Szent Bonaventura Könyvnyomda, Kolozsvár 1924, 26-28.
20 Az egykori lapszámokat P. Orbán Szabolcs ofm tartományfőnök kereste ki a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban. Ezek másolatait és a kolozsvári ferences rendház háztörténetének - domus historiáinak - egykori kéziratait, valamint egyéb ferences kiadványokat volt szíves a kiállítás rendelkezésére bocsátani.
21 A kolozsvári ferences rendház házkönyve 1944-2010, 20-21.
22 A szobor menekítésére szánt vonatot, amelyen a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum tárgyait vitték, 1945. március 29-én a zalaegerszegi vasútállomáson bombatalálat érte, és a benne levő tárgyak megsemmisültek.
23 A kolozsvári ferences rendház házkönyve 1944-2010.
