gYEREKEK, ÉN MÁR ÖSSZECSOMAGOLTAM!
Németh László halálára

 

A címbeli szavak csengenek a fülembe, ezt a mondatot hallottam utoljára, folyó év március 30-án a Posticum ebédlőjében tőle.

Hogy mit tartalmaz ez a csomag?

Én úgy hiszem, hogy az ítélő Krisztus már számba vette. És én így merek imádkozni ebben a percben: Szofosz, imádkozzál érettünk! Légy a mi küzdelmeink, vereségeink szószólója.

Halálhírének vétele óta azt vettem számba, hogy mi van az én és esetleg évfolyamtársaim csomagjában, amit ő tett bele a hat év alatt tudatosan vagy akár öntudatlanul.

A névsornak köszönhetően (lám, hová el tud rejtőzködni az isteni gondviselés!) hat éven át közvetlen pad- és szobatársa lehettem. Így hát alázattal sorolom az én csomagom tőle kapott tartalmát.

1. Meg kell térnem! Ez a hitelesség kulcsa!

2. Le kell vezekelnem bűneimet, akár egy gyilkos cukorbetegség árán is. Tanúja és néha társszenvedő alanya voltam kemény böjtjeinek.

3. Kézbe kell venni hitünk szent könyvét, a Bibliát, olvasni, elmélkedni kell. Voltak idők, amikor úgy olvasta, hogy csorogtak a könnyei, és én, a nagy naiv, kezdetben nem értettem. Ma már értem és értékelem!

4. Élni kell naprakészen Isten igéjét. Ez az igény vitte kezdetben a bibliaórákra, majd a fokolár lelkiségbe.

5. Életünket tegyük az isteni gondviselés tenyerébe. Az aggodalmaskodás kézzelfogható hitetlenség.

6. Hajviseletünk, ruházkodásunk legyen többedrangú. Benső énünk és tartásunk ad arcélt az életünknek.

7. Legyünk közvetlenek, megszólíthatóak, elérhetőek és egyszerűek. Hagyjuk a filozofálást. Lám, az egykori filozófiatanár zsákutcának tartotta az öncélú filozofálgatást.

8. Ha jön a szenvedés órája, hittel és bizalommal mondjunk igent rá.

9. Életünk legértékesebb ideje, amit a szentségi Jézus előtt töltöttünk.

10. Ne csináljunk semmi olyanból nagy ügyet ma, amiből holnap nem csinálnánk.

11. Csak a szeretetből elvállalt kötelességnek van értelme.

12. Időnket Istentől kaptuk. Bátran osszuk meg azokkal, akik időnket kérik. Különösen paptestvéreink számára legyen időnk.

Szentül meg vagyok győződve, hogy szolgálati helyeinek hívei, az öregotthon lakói és a Posticum munkaközösségének a tagjai is őriznek tőle néhány kincset csomagjából. Őrizzék kegyelettel.

Kedves László! Kedves Szofosz! Az elválás szomorú órájában arra kérünk, légy a mi életünk küzdelmeinek az égi kísérője. Mi pedig megígérjük, hogy hazafelé tartva élni fogunk csomagunkba tett kincseiddel.

Pihenésed legyen áldott! Egyenként jövünk mi is!

 

Pad- és évfolyamtársad: Oláh Dénes