Marton József
a HÚSZ ÉVE ALAKULT
RÓMAI KATOLIKUS TEOLÓGIA KAR
Húsz éve annak, hogy megalakult a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara az egyetem rektorátusa és a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség között megkötött szerződés értelmében.1 Mint a kar létesítésének egyik főszereplője, vegyes érzelmekkel pergettem vissza az elmúlt két évtized eseményeit, mert szembesülni kényszerültem azokkal a kezdeti nehézségekkel, amelyeket át kellett élnem, főleg az egyházi személyek részéről. Előadásomban elsősorban - a jubileumi ünnepségekhez illően - a húsz évvel ezelőtti történésekre fogok koncentrálni.
Az 1989-es politikai fordulat a romániai egyetemek életében is új lehetőségeket kínált fel. A negyven évvel azelőtt száműzött teológiatudomány ismét visszatérhetett az egyetemi rendszerbe. Ezt a lehetőséget Kolozsváron 1992-ben az ortodox és a görögkatolikus egyházak használták ki, a következő évben a reformátusok. A római katolikus hittanárképzőnek az egyetem keretében való megszervezése a többi teológia karhoz (ortodox, görögkatolikus, református) viszonyítva négyéves késéssel történt, azaz éppen húsz évvel ezelőtt.
A késést sokféleképpen magyarázhatnánk. A személyes okok mellőzésével csupán arra reflektálok, hogy a kommunista rezsim idején a katolikus nem volt elismert, csak megtűrt egyház. Bár ügyeit a vallásügyi osztályon keresztül intézte, mégsem kommunikált az állami intézményekkel annyira közvetlenül, mint a többi elismert vallásfelekezet. A gyulafehérvári papnevelde - hatéves rendszerével - kispapjait megfelelő lel-
A szerző a gyulafehérvári egyházmegye papja, nagyprépost, pápai káplán, egyetemi tanár, egyháztörténész. Az írás a bBtE RK Teológia Kara Teológiai Napjainak november 11-i ünnepi megnyitóján elhangzott előadás írott változata.
kipásztori képzésben részesítette, de zártsága elvitathatatlan. Az ősi püspöki-fejedelmi városban a kommunista rezsim idején egyetlen főiskolaként működött, szálkát jelentve a bukaresti és a helyi hatóságok szemében. A Hittudományi Főiskola kapcsolatot csak tanári találkozások szintjén tartott fenn (s azt is ritkán) a ia§i-i Római Katolikus és a kolozsvári Protestáns Hittudományi Főiskolával. Ebből a zártságból nem volt könnyű kilépni.
Amikor 1992-ben dr. Andrei Marga a BBTE rektora lett, az egyetem nyitottságát jelezte a történelmi egyházak felé a teológia karok megalapítása céljából, amit a római katolikus egyház megfelelő kommunikáció hiányában csak később reagált le. 1996 kora tavaszán kezdtük el a kar létesítésére vonatkozó tapogatózásokat, amelyek szükségességét elsősorban az iskolai hitoktatás váltotta ki. A hittanárok számára nem volt mindegy, hogy az iskolákban címzetes oktatókként tanítanak vagy pedig óraadókként.
Románia tanügyminisztériuma 1992 őszétől bevezette az állami iskolákban a vallásoktatást: az I-VIII. osztályokban kötelező tantárgyként,2 jegyadással,3 amit az 1995-ös alkotmány szentesített.4 A laikus hitoktatók képzése érdekében a Gyulafehérvári Egyházmegyei Hatóság gyors és szükségmegoldásokkal élt már 1990-ben: a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola szervezésében több központban beindította a levelező tagozatot. Ez a hittanárképző 1995-ben nem nyert állami elismerést. Ezért a levelező tagozaton felkészült és az iskolákban a vallástanításra egyházi megbízással vállalkozó hitoktatók hátrányos helyzetbe kerültek. Valójában ennek a kényszerhelyzetnek a feloldása érdekében jött létre a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem keretében működő Római Katolikus Teológia Kar.
Mint a levelező tagozat dékánja felelősséget éreztem a kényes ügy megoldása iránt. A Főegyházmegyei Hatóság részéről tartózkodást tapasztaltam, óvatosságra intettek. Érdeklődési szinten felvettem a kapcsolatot dr. Gálfi Zoltánnal, a Református Teológia Kar dékánjával, aki megoldásként felajánlotta, hogy a levelező tagozatos hallgatóink részére a törvény által biztosított szelekciós vizsgákat megszervezhetjük a református karon, azt követően a licenciátusi vizsgákat is. A csak szóbeli szinten történt egyezkedés annyiban maradt, de nem is lett volna okos megoldás. Ehelyett a Római Katolikus Teológia Kar létrehozásába kezdtünk.
A kar megalakulását háttérintézkedések előzték meg. A jubileumi megemlékezéskor - a történelmi hűség érdekében -köteles vagyok ezekről, kisebb mozzanataiban is, beszámolni. Először is az egyetem vezetőségével kellett felvenni a kapcsolatot, amiben oroszlánrészt vállalt dr. Csucsuja István római katolikus vallású egyetemi tanár. A professzor úrral érdemlegesen az 1995/96-os tanév második szemeszterében kerültem kapcsolatba, amikor dr. Veress Károly meghívott vendégelőadónak, hogy a filozófia szakon választható tantárgyként tanítsam a patrológiát. Ugyanekkor kerültem közelebb Nóda Mózes egyetemi lelkészhez is, aki Kolozsvárra jövetelemkor hetente biztosította nekem a szállást.
Csucsuja István professzor úr szerepét különleges módon szeretném kihangsúlyozni, mert segítsége nélkül nem indulhatott volna a Római Katolikus Teológia Kar az 1996. esztendőben, esetleg csak a következő tanévben. Kapcsolataival és ügybuzgóságával ő volt a fő közvetítő a rektorátus felé. A hivatalos szerződések érdekében megbeszélés szintjén mindent előkészítettünk, csak a katolikus egyház főhatósága részéről kellett a végső lépést megtenni. Ekkor már dr. Jakubinyi György érsek is benne volt a kar létesítésében, de ő előbb a főegyházmegyei papi szenátus hozzájárulását is szerette volna, amire csak 1996. április 18-án került sor. A papi szenátuson érdemlegesen érveltem a kar létesítésének szükségessége mellett. Az érsek úr már akkor a kar szervezésének nehézségeit - elsősorban a dékán személyének és a tanári kar kiépítésének gondjait - érzékeltette. Hogy egy jövőbeli dékáni felelősség alól kibújjak, az áprilisi papi szenátuson dr. Tankó Ferencet, a romániai püspökkari konferencia titkárát javasoltam dékánnak, nem ismervén a funkcióval járó egyetemi feltételeket. Végül a papi szenátus is hozzájárult, hogy a katolikus hittanárképzés a BBTE keretén belül oldódjék meg. Csintalan László főegyházmegyei főtanfelügyelővel megbízást kaptunk, hogy az egyetem felé az addigi tapogatózásainkat tegyük hivatalossá.
Bár kissé későn ébredtünk fel, az ügy beindulása nagyon ígéretesnek mutatkozott. A megbeszélt időben, 1996. április második felében került sor dr. Andrei Marga rektor és dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek hivatalos találkozására. A startnál úgy látszott, hogy nem lesznek akadályok, legalábbis az egyetem vezetősége részéről. A szóbeli megegyezést a rektor azonnal írásba is foglalta, de a hiteles szerződés csak júliusban köttetett meg. Már az első hivatalos találkozáskor - az addigi egyeztetések alapján - eldőlt, hogy a létesítendő karon két szak indul: teológia-bölcsészet (magyar, angol, német, francia nyelv és irodalom), valamint teológia-történelem. Ugyanekkor a rektor azt is kérte, hogy a levelező tagozatot a kifutó osztályokkal fejezzük be, ami meg is történt 1999-ben.
A kar megalapításához és akkreditálásához szükséges dossziék elkészítését magamra vállaltam. Május folyamán Csintalan Lászlóval szinte minden nap Kolozsvárra utaztunk a hivatalos okmányok beszerzése végett. Főleg a tanterv és az álláskeret összeállítása okozott gondot számunkra. Csucsuja István professzor ekkor hozott össze dr. Nicolae Bocşan rektorhelyettessel, aki szakszerű eligazítást adott a dokumentumok elkészítése vonatkozásában. Május végére, hadd emeljem ki, hogy a leadás utolsó előtti napjára, sikerült a két szak akkreditációs dossziéját összeállítanom; a tantárgyleírások román fordításában nagy segítségemre volt Nagy József teológiai tanár. Az elkészített dossziékat (5x75 oldal) s a CEC-be befizetett 11 millió lejről a nyugtát Csintalan László főtanfelügyelő a leadási határidő utolsó napján letette a tanügyminisztériumban, harmincas beiskolázási számot igényelve. Közben július 10-én a végleges szerződést (Convenţie) aláírta az egyetem rektora és a gyulafehérvári érsek.
A tanügyminisztérium részéről vártuk a további lépéseket. Mindhiába, mert az akkreditáló bizottság (CNEAA) nem szállt ki (majd csak novemberben), s jelentése nélkül nem történhetett meg a kormánydöntés az új kar létesítéséről. Nem kaptunk beiskolázási számot sem, s enélkül a felvételit sem hirdethettük meg.
1996 nyara feszült várakozásban telt, már-már úgy nézett ki, hogy a sikeresen induló kezdeményezés csak a következő évben válik valóra. De július végén dr. Liviu Maior oktatásügyi miniszter Kolozsváron doktori védésen vett részt, ezt az alkalmat használta ki Csucsuja István professzor, hogy személyesen megbeszélje vele a Római Katolikus Teológia Kar ügyét.5 A miniszter Bukarestbe visszautazva azonnal rendelkezett, s a kért harmincas beiskolázási szám helyett húszat megkaptunk, tízet a hittan-történelem, tízet a hittan-bölcsészet szakokra. Július 29-én, hétfőn délelőtt hivatott dr. Szilágyi Pál rektorhelyettes, és hivatalosan közölte a jó hírt. Ekkorra az elkészített felvételi anyagot magammal vittem. Még aznap a romániai köztelevízió délutáni magyar adásában meghirdettük a felvételit, másnap a Hargita Népe, a Szabadság napilapokban és a Marosvásárhelyi Rádióban tettük közzé a kar indulásának hírét. A hét közepén a felvételi anyagot minden főesperességre a Vasárnap katolikus hetilap terjesztői elvitték, sajnos a Gloria kiadó igazgatósága nem vállalta, hogy azt az újság betétjeként nyomtassák ki. A felvételi meghirdetésének naprakész lebonyolításában és egyéb munkákban segítségemre volt Csintalan László főtanfelügyelő, dr. Ágoston Ferenc teológiai tanár és Szász János Caritas-igazgató.
A gyors és operatív eljárás meghozta az eredményt. Addig is megvolt az érdeklődés a fiatalok részéről, akikben - a bizonytalan helyzet miatt - telefonon tartottam a lelket. Most pedig a biztos helyzetben hatvanan jelentkeztek a húsz helyre. A nagyszámú jelentkező miatt a katekizmus alapvető anyagából előfelvételit rendeztünk Csintalan Lászlóval. Kb. nyolcan kiestek. A rendes felvételire a nyári vakációjából megérkezett dr. Tankó Ferenc, az érsekség részéről ideiglenesen megbízott dékán, akinek azzal a megnyugtató érzéssel adtam át az addig gyűjtögetett hivatalos okmányokat, hogy azokat ő fogja tovább intézni.
Úgy ítéltem meg, hogy a kar szervezésében végzett munkámat befejeztem, esetleg mint társult oktató vállalok előadásokat. Erre az egyházi főhatóságtól meg is kaptam a felkérést és a megbízást. A kinevezésemben dr. Jakubinyi György érsek azt is jelezte, hogy a Babe§-Bolyai Egyetem keretében megalakult Római Katolikus Teológia Fakultás részére szakemberek hiánya miatt egyelőre nem tud külön tanári kart felállítani.6 Az 1996/1997-es egyetemi évben az érsek úr részéről a következők kaptak felkérést és megbízást a tanításra: dr. Tankó Ferenc filozófiára, dr. Marton József egyháztörténelemre, dr. Angi István zenére, dr. Köllő Gábor újszövetségi biblikumra, Oláh Dénes ószövetségi biblikumra, Nóda Mózes liturgikára.
1996. szeptember 26-án Jakubinyi György érsek Andrei Marga rektorral való tárgyalása után akaratlanul is ismét visszakerültem a kari munkába, éspedig az egyetemi követelmények miatt. Csak olyan valaki lehetett dékán, aki az egyetem keretén belül főállásban alkalmazott docensi vagy professzori tanári fokozattal rendelkezik. Az érsekség által kijelölt személynek, dr. Tankó Ferencnek, mivel addig nem dolgozott a tanügyben, előreláthatóan néhány évre lett volna szüksége, hogy legalább a docensi fokozatot elérje. S mivel a kart szervezni és fejleszteni kellett, Marga rektor azt javasolta Jakubinyi érseknek, hogy a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanárai közül jelöljön ki valakit, aki majd de iure - jogilag, hivatalosan - lesz a dékán, s akinek nevében de facto - a gyakorlatban - az ügyeket Tankó Ferenc fogja intézni. Az érsek úr úgy ítélte meg, hogy a Gyulafehérváron oktató és szóba jöhető, doktorátussal rendelkező tanárok közül (dr. Molnár Lajos, dr. Ágoston Ferenc, dr. Székely Dénes) - az addigi publikációk alapján - nálam van meg a szükséges feltétel, hogy legalább a docensi állást betölthessem.7 Jónás próféta sorsa így ért utol engem is, nem szabadulhattam meg a „dékáni" szolgálattól. Abba a helyzetbe kényszerültem, hogy tovább kellett folytatnom azt, amit egy hónapja abbahagytam.
A kar indulásakor komoly gondot jelentett az előadótermek és egyéb helyiségek ügye, amelyeket az egyetem nem tudott biztosítani. Első évben egy előadóteremre és könyvtárteremre mindenképpen szükség volt. Nóda Mózes egyetemi lelkész sietett segítségünkre, az egyetemi lelkészségen a szükséges termeket biztosította. Így elég szerény körülmények között, de annál otthonosabban kezdhettük el húsz évvel ezelőtt az egyetemi évet. A BBTE ünnepélyes tanévnyitó napjának délutánján volt a Római Katolikus Teológia Kar megnyitója az egyetemi lelkészség emeleti termében. Az egyetem vezetősége azzal tisztelte meg az induló kart, hogy legmagasabb szinten képviseltette magát körünkben: dr. Andrei Marga rektor, dr. Nicolae Boc§an rektorhelyettes, dr. Simion Simon rektorhelyettes, dr. Szilágyi Pál rektorhelyettes és dr. Mihai Bárbulescu dékán vett részt évnyitónkon.
Hogy a rektorátus mennyire nagyvonalúan és jóindulattal kezelte karunk megalakulását, az is mutatja, hogy október 1-jétől elkezdhettük az oktatást, bár a provizórikus akkreditáláshoz szükséges ellenőrzés csak 1996 novemberében történt meg. Erre az alkalomra már sikerült kialakítani a kari könyvtárat és egy irodahelyiséget. A könyvtár kialakítását néhányan szívügyüknek tekintették: a gyulafehérvári Teológia könyvállományának duplikátumait Walter Ilona szociális testvér, könyvtáros gyűjtötte össze és adta át, s a gyulafehérvári tanárok közül is többen adakoztak (többek között Tamás József, Csintalan László és dr. Marton József). Ekkor a könyvcipelésből is kijutott a részem, melybe a húsz évvel ezelőtti első évfolyam hallgatói is bekapcsolódtak.
A kar érdekében 1996. október 24-én kénytelen voltam interpellálni az őszi papi szenátuson, az egyházmegye további támogatását kérve. Ennek lett a következménye, hogy dr. Jakubinyi György érsek november 6-án dr. Tankó Ferenc elnökletével öttagú (dr. Ágoston Ferenc, dr. Czirják Árpád, dr. Marton József, Nóda Mózes) kuratóriumra bízta a sokrétű feladatok intézését.8 A kuratórium szabályzatát az érsekség 1997. április 24-én hagyta jóvá, mely hivatalosan a kari tanács létrejöttéig működött amolyan tanácsadó jelleggel, és elsősorban az anyagi feltételek megteremtésében játszott szerepet (termek kialakítása, tanári lakások, könyvtár szervezése stb.).9
A Római Katolikus Teológia Kar első alkalmazottja félnormával a titkárnő, Kopacz Magdi volt. A másik félnormáját a Történelem és Filozófia Karon kapta annak köszönhetően, hogy kezdettől fogva jó viszonyt alakítottunk ki a történelem karral, dr. Csucsuja István dékánhelyettessel és dr. Mihai Bárbulescu dékánnal.
A kar életében fejlődést, illetve veszteséget hozott az 1997/98-as egyetemi év. Fejlődést abból a szempontból, hogy - egyetemi szinten - három tanári alkalmazottja lett a karnak: dr. Marton József egyetemi tanár, dr. Tankó Ferenc egyetemi adjunktus és Nóda Mózes egyetemi asszisztens. Ugyanakkor a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola Levelező Tagozatának végzettjei megkapták az engedélyt, hogy a Római Katolikus Teológia Karon szelekciós vizsgát és ezt követően licenciátusi vizsgát tehessenek. A jelentkezők nagy száma (140) miatt - a tanítás mellett - komolyan próbára tett bennünket a novemberi szelekciós vizsga, annál is inkább, mert Tankó Ferenc novemberben előállt súlyos betegsége miatt sem ebbe a pluszmunkába, se általában a tanári munkába nem tudott már bekapcsolódni, és 1997. december 14-én meghalt. Dr. Tankó Ferenc halálával új helyzet állt elő. Az egyetem felé hivatalosan, de iure tovább maradtam dékáni minőségemben, helyettesemként az ügyintézést Nóda Mózes végezte. Így folytatódott a kettős kari vezetés. A zökkenőmentes munka érdekében a főhatóság által jóváhagyott kuratórium is tovább működött azzal a változtatással, hogy elnöke Nóda Mózes asszisztens lett, és kiegészült dr. Holló László érseki titkárral, aki 1997 őszétől a kar társult oktatója lett. Oktatói testületünk a második szemeszterben a tanári állások betöltésével dr. Holló László asszisztenssel és Zamfir Korinna gyakornokkal gyarapodott. Hadd emeljem ki, hogy Nóda Mózes, dr. Holló László, Zamfir Korinna, valamint az elkövetkező években dr. Jitianu Liviu és dr. Vik János tanárok egyházi jóváhagyását, illetve a paptanároknak a főhatóságaik részéről való elengedését egyik-másik esetben kemény küzdelem árán tudtam elérni.
A tanév, azaz 1998. június végén sikerült létrehozni a kari tanácsot a főállású oktatóikkal, valamint más karok római katolikus vallású tanáraival. Ez alkalomból illő név szerint is felsorolni az első kari tanács tagjait: „Tanárok a Róm. Kat. Teológia Karról: dr. Marton József professzor, Nóda Mózes asszisztens, dr. Holló László asszisztens, Zamfir Korinna gyakornok; más karokról: dr. Csucsuja István professzor a történelem karról, dr. Zsemlyei János docens a filológiáról, dr. Dombi Erzsébet docens a filológiáról, dr. Kovács András docens a történelem karról, Robu Judit adjunktus a matematika-informatika karról, dr. Gábor Csilla asszisztens a filológiáról. Diákok: Czika Szidónia II. évf., Kedei Pál II. évf., Barti Blanka I. évf., Németh Gabriella I. évf."10 A kari tanács megalakulását az érsek úr 1998. július 6-án tudomásul vette és jóváhagyta.11 Ezzel rendes mederbe terelődött a kar működése, azzal a kialakult gyakorlattal, hogy de iure - a felelősséggel együtt - maradtam dékán, és de facto dékánhelyettesi minőségben az ügyvitelt Nóda Mózes végezte.12 A kar jobb működése érdekében háttérintézményként 1998 áprilisában létrehoztuk a Didaché alapítványt.
A következő egyetemi évben hallgatóink számának gyarapodása miatt sürgőssé vált a kar részére kiképezett épület ügye, amely a legfőbb nehézséget és kellemetlenséget rejtette magában. 1997 júniusában indultak be a munkálatok az érsekség pénzbeli támogatásával (280 000 német márka) és a Szent
Mihály plébánia kivitelezésével az erre a célra legalkalmasabb Szentegyház (I. Maniu) utca 5. szám alatti ún. Státus-épületben. Mivel az egész épületegységet a Szent Mihály plébánia adminisztrálta, egyelőre csak a pincerészt engedte át tantermek kiképzésére és a tetőzet manzárdosítására. A munkálatok az ígért időpontra (1998. szeptember 30.) nem fejeződtek be, ezért 1998 októberétől az előadásokat továbbra is az egyetemi lelkészség nagytermében, valamint a plébánia hittantermében és a Szent Mihály-templom sekrestyéjében kényszerültünk tartani.13
Az épület kezelésének jogi helyzete az egyházon belül sem volt tisztázva. Az elkövetkező években kemény küzdelmet vívtunk, hogy kikerüljön a plébánia kezelése alól, s a Státus jogi helyzete is - alapítvány formájában - rendeződjék, majd annak kezelésébe menjen át.14 Valójában a plébániának jövedelmező bérházról volt szó, aminek átadása kellemetlenséggel is járt. Végül a végső szakításnál az ódiumot is vállaltam, de a valamikori iskolai ügyeket is szolgáló státusi épület ténylegesen a céljának megfelelő lett. Kikerült a Szent Mihály plébánia kezelése alól, ami lehetővé tette, hogy a Szentegyház utcai ház bérelt lakásai fokozatosan megürüljenek, és az egész a mai formájában a kar épülete legyen. Hadd emeljem ki, hogy ebben segítségünkre volt az érsekség.15 A hosszasan elhúzódó ügy kellemetlenségei idegpróbálóak voltak, mert a plébánia vezetősége neheztelését és gáncsoskodását is el kellett viselnem.16 Az ügy viszont haladt előre. Fokozatosan a régi bérlők elhagyták a lakásokat, ami lehetővé tette az egyetemi oktatáshoz szükséges céltermek kiképzését: díszterem, előadótermek, laboratórium, könyvtár, levéltár, dékáni és tanári termek, diákklub, tanári és diáklakások stb. Itt szeretném büszkén elmondani, ami a főegy-házmegyében egyedülálló, hogy a kar kápolnájának oltárképét római bíboros áldotta meg, dr. Zenon Grocholevski, a nevelésügyi kongregáció prefektusa személyében.
Miután a dékáni szobában aludhattam, majd később tanári lakást is kaptam, több napot tölthettem Kolozsváron, így jobban tudtam képviselni a kar ügyét a diákság és a rektorátus felé.
Karunk életében először történik meg 2000-ben, hogy szabályos dékánválasztásra kerülhetett sor. Dr. Jakubinyi György érsek úrtól az alábbi levelet kaptam 1999. december 21-én. Szó szerint közlöm, mert abban helyzetismertetésről is szó van: „Ft. Dékán Úr! Értesültem arról, hogy a kolozsvári egyetemi választásokon a dékáni helyet is meg kell pályázni újabb négy évre. Köztudomású, hogy az állás feltételeinek csak Főtisztelendőséged felel meg. Mivel eddig is nagy szorgalommal és odaadással végezte a dékáni teendőket, felkérem Főtisztelendő-ségedet, hogy a nehéz felelősségteljes dékáni hivatalt továbbra is vállalja és nyújtsa be a hivatalos pályázatot az újabb dékáni periódusra. Munkájára Isten áldását kérem. Jakubinyi György érsek."17
Hadd emeljem ki, hogy ekkor is szükségből vállaltam a dékáni megbízást, akárcsak a következő periódusban (20042008). Az ezredforduló a Római Katolikus Teológia Kart már kiteljesedésében találta. Aktív tanári karral és a dupla szakoknak köszönhetően szép számú hallgatósereggel. Nem okozott gondot a beiskolázási számok betöltése. Az alkalmazott tanárok az oktatás mellett odafigyeltek a tudományos tevékenységre is, elsősorban a teológiai konferenciák szervezésével. Az első konferenciát 1999. november 18-20 között Kihívások a teológiában a harmadik évezred küszöbén címmel tartottuk nagy sikerrel, még az egyházmegye papságát is megmozgattuk.18 A harmadik konferenciát dr. Erdő Péter, a Pázmány Péter egyetem rektora kezdeményezte és vezényelte le 2002-ben („A vallás szerepe a kiengesztelődésben") - a másik három teológia kar előadóit is bevonva. Ezt követően a kar minden évben rendszeresen megrendezte a tudományos értekezletét.19 A konferenciák előadásai rendszerint konferenciakötetekben és teológiai folyóiratokban látnak napvilágot.
A mindenkori rektorok támogatásával az elmúlt húsz évben karunkon a következő tudós teológusok nyertek díszdoktori címet (időrendi sorrendben): Erdő Péter PPKE rektor, bíboros, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Franz König ny. bécsi érsek, bíboros, Walter Kasper kuriális bíboros, XVI. Benedek pápa, Christoph Schönborn bécsi érsek, bíboros, Zenon Grocholevski bíboros, a Nevelésügyi Kongregáció prefektusa, Angelo Scola milánói érsek, bíboros.
A kar tanárainak sikerült felvenniük és kialakítaniuk a kapcsolatot jelentős külföldi egyetemek teológiai karaival, illetve tanárokkal és tudományos kutatókkal. Mindezek következménye, hogy az évek folyamán világhírű teológusok, nagy személyiségek előadásait hallgathattuk. Közülük csak néhányat emelek ki: Paul Poupard kuriális bíboros, Hans Küng tübingeni professzor, Paul Zulehner bécsi professzor, Tobias Niklas regensburgi professzor, Adriányi Gábor bonni történész, Erdő Péter, a PKKE rektora Budapestről, Bitskey István professzor Debrecenből, Puskely Mária professzor Budapestről, Várnay Jakab, a Sapientia rektora Budapestről, James McMahon pszichológus az AEÁ-ból, Vízkelety András akadémikus Budapestről, Ecsedy Judit tudományos tanácsadó Budapestről, Madas Edit akadémikus Budapestről, Kránitz Mihály, a PPKE Teológia Karának dékánja Budapestről, Renzo Gerardi, a Lateráni Egyetem Teológia Karának dékánja Rómából, Vanyó László profesz-szor Budapestről, Bolberitz Pál filozófus Budapestről, Balogh Margit akadémikus, történész Budapestről, Tóth Tamás, a római Magyar Pápai Intézet rektora, Szabó Ferenc professor emeritus Budapestről, Székely János professzor-püspök Esztergomból, Benyik György professzor Szegedről, Armin Kreiner profesz-szor Münchenből, Alexandru Boboc akadémikus Bukarestből, Gánóczy Sándor professzor Würzburgból, Jelenits István professzor Budapestről, Hans Rotter professzor Innsbruckból, Bernhard Uhde professzor Freiburgból, Erik Eynikel professzor Regensburgból, Szentmártoni Mihály professzor Rómából, Joseph Favazza professzor az AEÁ-ból (Stonehill Egyetem) stb.
Több külföldi teológiai tanár rendszeres előadóként bekapcsolódott karunk életébe. Nekik külön köszönet jár az évenként meghozott áldozatért: dr. Gaál Endre professzor Esztergomból, dr. Fodor György, a PKKE rektora Budapestről, dr. Peter Schallenberg professzor Padernbornból, dr. Martin Meiser professzor Saarbrückenből, dr. Révay Edit docens a budapesti Sapientia egyetemről, dr. Máthé-Tóth András professzor Szegedről stb.
A Római Katolikus Teológia Kar részt vesz az egyetem teológiai karaival közösen működtetett tudományos intézetek munkálataiban a Biblikus, valamint az Ökumenikus Intézet keretében. 2005-től dr. Holló László docens vezetésével a karon működik az egyháztörténelmi kutatóintézet Státusi Kollégium néven. Öt évvel ezelőtt szép kezdeményezésként vált valóra, ami ma is havonta megmozgatja a kolozsvári külsős érdeklődőket: a Katolikus Akadémia. A tanárok tudományos előadásaikat, kutatásaik eredményeit a kar két folyóiratában (Studia Theologia Catholica Latina - Kolozsvár, Studia Theologica Transsylvaniensia - Gyulafehérvár), illetve a Biblikus Intézet Sacra Scriptura folyóiratában írott formában is megjelentetik.
1999-ben megszereztem a doktoráltatási jogot, ezzel a Római Katolikus Teológia Karon is elkezdődött a doktorképzés. A bolognai rendszer bevezetése után Ökumené néven a Református Teológia Karral közösen működtetjük a doktoriskolát. Ez idáig a karon összesen 31 doktorjelölt (19 laikus és 12 klerikus) védte meg doktori disszertációját, köztük heten olyanok, akik a Római Katolikus Teológia Karon tanítottak vagy tanítanak.
A bolognai rendszer bevezetéséig a kar hallgatói teológiai tanulmányaik mellett egy másik szakot is végeztek: történelmet, illetve magyar vagy valamely világnyelvet (angol, német, francia) és irodalmat tanultak. 2002-től harmadik szaktárgyként indult a szociális képzés. A végzettek hitoktatói, illetve a választott szakpáron tanári képesítést nyertek az egyetem előtti oktatás minden szintjére. A kar életében komoly megpróbáltatást hozott a bolognai rendszer 2005-ös kötelező bevezetése. Ennek érvényesítésével az alapképzés hároméves lett és csak teológia szakra korlátozódott, illetve megmaradhatott a teológia-szociális munkás szak. A vallástudomány szak létrehozása csak részbeni megoldást jelentett. Néhány éve sikerült a Római Katolikus Teológia Kart vonzóvá tenni a jelentkezők számára azáltal, hogy nagylelkű támogatók segítségével bevezethettük a magánösztöndíj-rendszert: ha valaki a teológia szak mellett egy másik szakot végez, annak a tandíját kifizetjük. Ezzel a megoldással a hittant választó hallgatók nagy része két szakot végez ma is.
A karon jelenleg két akkreditált kétéves mesterképző működik: pasztorálpszichológia (Kolozsváron) és pasztorálteológia (Gyulafehérváron).
Tíz évvel ezelőtt indultak meg a tárgyalások, hogy a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola is része legyen a karnak. Az egyetem rektorátusa 2006-ban fel is terjesztette a Tanügyminisztériumba a Papnevelde rektorával megkötött szerződést,20 de Mihail Hărdău miniszter a szerződés (Convenţie) módosítását javasolta olyanképpen, hogy az partneri szerződés formájában történjék.21 Ezt 2007. április 4-én írta alá dr. Nicolae Bocşan rektor és Oláh Zoltán szemináriumi rektor.22 A gyulafehérvári teológia belépése országos szinten is jelentős eseménynek számított, mert a bolognai rendszer értelmében addig a teológiai alapképzést háromévesként kezelte a minisztérium, nem különböztetett a hittanár-képzés és pasztorálteológia képzés között. Zenon Grocholevski, a vatikáni Nevelésügyi Kongregáció prefektusa éppen ez évben - a gyulafehérvári teológia belépése érdekében is - Bukarestben személyesen kereste fel Mihail Hărdău tanügyminisztert,23 aki a bíboros kérésére úgy rendelkezett, hogy országos szinten a pasztorálteológiai alapképzés négyéves lett. Az új intézkedést mindegyik vallásfelekezet fakultása - országos szinten - örömmel fogadta. Ezáltal a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola egyetemre való belépése zökkenőmentesen történt 2007-ben, mert az addigi tanrendben semmilyen változtatást nem kellett alkalmazni.
Húsz év után a Római Katolikus Teológia Kar főállásban alkalmazott tanárai a következők: dékán dr. Vik János adjunktus; Didaktika-Teológia Intézet: dr. Zamfir Korinna egyetemi tanár, intézeti igazgató, dr. Nóda Mózes docens, dr. Holló László docens, dr. Jitianu Liviu docens, dr. Vik János adjunktus, dr. Illyés Magda adjunktus; Pasztorál-Teológia Intézet: dr. Oláh Zoltán adjunktus, intézeti igazgató, dr. Diósi Dávid docens, dr. Székely Dénes adjunktus, dr. Orbán Szabolcs adjunktus, dr. Lukács Róbert adjunktus, dr. Ferenczi Sándor adjunktus, dr. Bara Zoltán adjunktus.
Amint észrevették, kívülállóként mondtam el a Római Katolikus Teológia Kar történetét, tanári karának összetételét. „Kívülállóságom" gyorsan bekövetkezett, nem rajtam múlott. Friedrich Schillerrel elmondhatom: „A mór megtette kötelességét, a mór mehet."
Mint kívülálló, társult oktató, tizenöt éves dékánságom után néhány üzenetet is meg szeretnék fogalmazni.
Tisztelt volt tanárkollégák! Köszönöm nektek és volt munkatársaimnak az együttműködést, különösen pedig azt, hogy hiányosságaimban sokszor kisegítettetek. A nézeteltérésekért bocsánatot kérek. Üzenetként pedig: legyetek továbbra is tudatában annak, hogy elsősorban a diákokért vagytok! A diákokkal alakítsatok ki egészséges kapcsolatokat, kerülve a népszerűsködés és a távoltartás kettős végletét. Ne feledjétek, hogy munkátok kettős irányultságú: a hallgatók oktatása és a tudományos tevékenység (vagyis a kutatás). Anélkül, hogy fontossági sorrendet állítanék fel, üzenem néktek: oktatásotok mindig legyen összhangban a tudományos tevékenységetekkel, egyik a másik kárára ne kerüljön hátrányba. Műveljétek a teológiát imádságos lelkülettel, mert ennek oktatása és kutatása csak akkor lesz eredményes és termékeny, ha minél inkább Krisztus és az egyháza iránti szeretete motivál benneteket.
A kar volt diákjainak üzenem: ne feledjétek, hogy ez az intézmény számotokra szellemi-lelki fejlődésetek meghatározója volt. Olyan gyökérnek tekinthető, amelytől ha elhatárolódtok, identitásotokban csorbultok. Legyetek büszkék, hogy valamikor a Babe§-Bolyai Tudományegyetem, ezen belül a Római Katolikus Teológia Kar növendékei voltatok. Ott, ahol vagytok, s amint tehetitek, pártoljátok a kar ügyét. A kar jelenlegi diákjainak üzenem, hogy jól választottatok, amikor a Római Katolikus Teológia Karra jelentkeztetek. Ezt az intézményt érezzétek magatokénak, lelki-szellemi otthonotoknak. Érdeklődésetekkel és pozitív elvárásaitokkal legyetek ösztönzői tanáraitoknak és egymásnak is. A tanulási és egyéb nehézségek sohase kedvetlenítsenek el, hanem inkább erősítsenek benneteket! Legyetek állhatatosak és kitartóak! A Római Katolikus Teológia Karnak egészében sok sikert kívánva maradok tisztelettel!
Jegyzetek
1 A Conventie-t 1996. július 10-én Dr. Andrei Marga rektor és dr. Jaku-binyi György érsek írták alá.
2 Lásd a 10.447/1992. számú minisztériumi rendelet.
3 Lásd a 345/1992. számú kormányrendelet.
4 Lásd 84/1995. számú tanügyi törvény: az elemi oktatásban kötelező, a gimnáziumi oktatásban opcionális, a líceumi és szakmai oktatásban fakultatív.
5 NB! Liviu Maior tanügyminiszter már július elején jóváhagyta a kar részére a beiskolázási számot, csak az akkori miniszterhelyettes próbálta elgáncsolni és nem továbbította az okiratot.
6 Gyulafehérvári Érseki Levéltár (GYÉL): Num. 1770-1996.
7 „Jelenleg csak egyedül felel meg a Babe§-Bolyai egyetem dékáni feltételeknek" - Jakubinyi György érsek személyes levele Marton Józsefnek. Ld. GYÉL: Num. 1832-1996.
8 GYÉL: Num. 1924-1996.
9 Lásd a kuratórium alakuló gyűlésének jegyzőkönyvét. In: BBTE Róm. Kat. Teol. Kar. Num. 120-1996.
10 BBTE Róm. Kat. Teol. Kar. Num. 37-1998.
11 GYÉL: Num. 1198-1998.
12 A Kar belső szabályzatát a gyulafehérvári főhatóság 1999. augusztus 25-én hagyta jóvá. Lásd GYÉL: Num. 1612-1999.
13 BBTE Róm. Kat. Teol. Kar. Num. 15-1998.
14 Vö. ,1998. július 25-én kelt személyes levelem Jakubinyi György Érsek Úrnak; 1999. december 29-én kelt beszámoló levelem a Főegyházmegyei Hatóságnak.
15 GYÉL: Num. 900-2000.
16 Vö. 2001. április 13-án kelt személyes beszámoló az Érsek Úrnak.
17 GYÉL: Num. 2297-1999.
18 A második konferencia 2000. februárban A keresztény család: eszmény és valóság címmel szerveződött.
19 2003-ban: A szentségek a 21. század küszöbén; 2004-ben: Az európai identitás keresztény vonatkozásai; 2005: Az élet - ajándék és feladat; 2006: Az erdélyi Római Katolikus Teológia - Múlt, jelen, jövő; 2007: Laikusok az Egyházban; 2008: Az egyházmegye ezer éve; 2009: Millennium Dioecesis Albae luliiensis 1009-2009; 2010: Teremtés és evolúció; 2010: Érvek a papságért; 2011: Quo vadis e vita, mortalis? - A halálbiztos halál; 2012: Tanúim lesztek; 2014: Katolicitás és etnocentrizmus az Egyházban; 2015: Identitás és kommunikáció; 2016: Catholice reformare. A katolikus egyház a fejedelemség korában"
20 Nr. 20.441/2006.
21 Nr. 20.556/2006.
22 A „Contract de parteneriat" a 36/1995. Törvénycikk 8. Art. értelmében megköttetett 2007. április 4-én dr. Nicolae Boc§an egyetemi rektor és Oláh Zoltán gyulafehérvári szemináriumi rektor között.
23 A tárgyalási témák között szerepelt a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola egyetemre való betagolódása címén a négyéves alapképzés ügye.
