vIK JÁNOS DÉKÁN KÖSZÖNTŐBESZÉDE

 

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy a Római Katolikus Teológia Kar - fennállásának 20. évében - a most kezdődő nemzetközi szakmai konferencia keretében szeretne megemlékezni alapításának körülményeiről, az első két évtized történéseiről. A Teológia a társadalomért mint téma sugallja ugyanakkor, hogy ezen a három napon nemcsak nosztalgiázni szeretnénk - bár azt is fogunk -, hanem érdekel bennünket, hogy hol állunk a jelenben, s hogy vajon milyen lehetőségekkel kecsegtet bennünket, kecsegteti a hittudományt a jövő.

Mindnyájunkat, akik itt jelen vagyunk, egyvalami összeköt: az a tény, hogy - így vagy úgy - részei vagyunk ennek a 20 éves történetnek. Részei Önök, vagy azért, mert ott bábáskodtak a gyermek, a kar születésekor, kivették részüket az intézményépítés és szervezetfejlesztés embert próbáló feladatából; vagy részei azért, mert oktatóként évek óta, lehet, hogy kezdettől fogva hisznek abban, hogy van értelme egyetemi keretek között művelni a hittudományt; sokan Önök közül azért részei a két évtized történetének, mert egyetemi hallgatóként fejlődésük szempontjából meghatározó éveket töltöttek itt, Kolozsvárt, ezen az egyetemen, ezen az idén már 20 éves teológia karon; végül, de nem utolsósorban részei ennek a történetnek Önök is, akik jelenleg intézményes kapcsolatot ápolnak a Római Katolikus Teológia Karral, bennünket nap mint nap támogatni próbálnak.

Hálás vagyok Önöknek, hogy jelenlétükkel kifejezik nemcsak a teológia kar múltját, hanem annak jelenét és jövőjét is a szívükön viselik. A közmondás szerint az idő minden emléket megszépít. Hogy ez a népi bölcsesség a teológia kar eddigi története kapcsán minden esetben megállja-e már a helyét, azt mindenki saját élettapasztalata alapján eldöntheti. Hitünkből fakadóan ugyanakkor mindenki remélheti, hogy ha eddig nem is, a jövő idő majd megszépíti azokat. A „csak a szépre emlékezem" reménye itt nem elsősorban az ismert sláger dalszövegére utal, hanem arra az érett attitűdre, amely ebből a két évtizedes történetből képes megragadni és életben tartani mindazt, ami érték, s elengedni azt, ami tökéletlenség. Szívből kívánom, hogy ez a három nap minden kedves vendégünknek többek között az emlékek felszabadító megszépülésének az ideje is legyen.

(Elhangzott a BBTE főépületének nagytermében 2016. november 11-én, pénteken)