Cselényi István Gábor
mÁRIA TERÉZIA
ÉS A GÖRÖGKATOLIKUS EGYHÁZ
Maria Theresa and the Greek Catholic Church
The Habsburg House was a catholic dynasty, what has promoted the union of the Byzantine communities. Maria Theresa called the synode of the bishops of Byzantine Rite to Vienna in 1773. The topic of this synode were: the liturgic calender, the number of the feasts, the situation of the the clergymen the relation of oriental and occidental believers. This synode was very important int he history of the Greek Catholic Church in Hungary and in Transsylvania.
Keywords: Synode, Habsburg House, union, Greek Catholic Church
A szerző a római Pápai Szent Tamás Akadémia levelező tagja, ny. esztergomi görögkatolikus paróchus, egyetemi tanár, több filozófiai, teológiai mű szerzője.
A görög szertartásúak és Mária Terézia kapcsolatai
Magyar görögkatolikus egyházról (korhű kifejezéssel: egyesült görög szertartásúakról) csak az 1646-os ungvári és az 1700-as gyulafehérvári unió létrejötte után beszélhetünk. Sokak szerint az unió a Habsburg-dinasztia egyházpolitikájából fakadt: a Habsburgok, buzgó katolikus család lévén, szorgalmazták - a protestantizmussal ellentétben is - a katolikus egyház érdekeit. Így a magyar királyságnak azokon a peremterületein, ahol ortodoxok éltek, ezt a tervüket azzal tudták teljesíteni, hogy elősegítették a keletiek „visszatérését" katolikus egyházba, vagyis az uniót. Ez a törekvés sokban találkozott a keleti papság érdekeivel is, hiszen mint ortodoxok, jobbágysorban éltek. Az áttérés társadalmi felemelkedést is jelentett számukra.
Így kerül a képbe a munkácsi püspökség története. Ez a püspökség (mint „munkácsi egyházmegye") a 18. század közepén jogilag még nem létezett, csak az egri (római katolikus) egyházmegye külhelynökségeként működött. Amikor a Habsburg III. Károly király 1743-ban kinevezte munkácsi püspöknek Olsavszky Emmanuelt, tudomásul vette, hogy ez az egyházmegye még egyszerűen nincs felállítva.1
Ettől függetlenül Mária Terézia királynő is szimpátiával fordult a munkácsi püspök és a keleti szertartásúak felé, s a püspököt segítette székházlétesítés ügyében. Az egri szemináriumnak 1200 Ft segélyt utalt hat munkácsi papnövendék neveltetési költségeinek fedezésére. 1747-ben megsürgette az elődje által megalapozott lelkészpénztárok felállítását, sőt ezen felül a papság számára évi 4000 Ft segélyt utalt ki. Felszólította Olsavszkyt, hogy látogassa végig területe minden parochiáját. Ennek eredménye volt, hogy kiderült, a papság számára nincs, vagy alig van használható szertartási könyv. Ezért a püspök komoly segélyért folyamodott a királynőhöz.2
Mária Terézia átlátta, hogy a görög szertartásúak helyzetét csak önálló egyházmegye felállítása szilárdíthatja meg. Ennek előszeleként megtiltotta Egernek, hogy a görög püspököt csak helynökének és a görög papokat csak a latin plébánosok helyetteseinek tekintsék. 1766-ban levelet intézett XIII. Kelemen pápához az egyházmegye megalapítása érdekében.3 Ez elsőre ugyan nem hozott eredményt, de 1770-ben újra kérvényezte, akkor már XIV. Kelementől, az egyházmegye felállítását. A pápa 1771. szeptember 19-én alapította meg, Eximia regalium kezdetű bullájával, a munkácsi görögkatolikus egyházmegyét. Az első püspök Bradács János volt.4
Érdemes a kört szélesebbre nyitni. A magyarországi keleti szertartású katolikusok egymástól eltérő jogszokások között éltek, ami még a polgári közigazgatás szempontjából is átláthatatlan helyzetet teremtett. Az egységes jogszabályok kidolgozása halaszthatatlanná vált, ez viszont szükségessé tette a püspökök személyes találkozását. A közvetlen okot az a vihar jelentette, amit az egyházi könyvek kiadásának ügye váltott ki.
És itt lép képbe ismét Mária Terézia. 1770-ben Bécsben felállította a Typographia Orientalis nevű nyomdát, amelynek az volt a feladata, hogy a birodalom keleti szertartású keresztényeit egyházi könyvekkel lássa el. A nyomda első két terméke a kárpátaljai ruszinok számára készült. Az egyik imádságokat tartalmazó ábécéskönyv volt, a másik pedig az ún. Zbornik: liturgikus imák és énekek gyűjteménye, egyházi naptárral.
A könyvek megjelenése után Bozsicskovich Bazil szvidnici püspök azonnal jelezte a királynőnek, hogy a könyvek katolikus szempontból kifogásolható, eretnek vagy legalábbis kétes részeket tartalmaznak. Így az ábécéskönyvben az Üdvözlégy második felét („Asszonyunk...) kihagyták, és a konstantinápolyi Hitvallásból hiányzik a Szentlélek származására vonatkozó „és
Fiútól (Filioque)" kifejezés, a Zbornikban pedig nem katolikus („szakadár") szentek is találhatók.
Mivel e könyvek kiadója Bradács munkácsi püspök volt, a feljelentés ellene irányult. Bradács a feljelentésre adott válaszában hangsúlyozta, hogy éppen az unió érdekében járt el, azaz az egész bizánci rítust a maga hagyományaival együtt, sértetlenül kell megőrizni és fenntartani. Utalt azokra a római döntésekre, amelyek szerint a görögök kötelesek elfogadni, hogy a Szentlélek a Fiútól is származik, de nem kötelesek a Filioque-t a Hitvallásba is belevenni.
Bozsicskovics - aki Rómában végezte tanulmányait és a „latinos" vonalat képviselte - nem fogadta el Bradács érveit, és újabb feljelentést tett ellene. Mária Terézia, látva, hogy a püspökök nem tudnak megegyezni, felfüggesztette a kinyomtatott könyvek szétküldését, és az egész ügyet a Szentszék elé terjesztette. Róma az üdvözlégy bővített formáját jóváhagyta, ám szigorúan megtiltotta, hogy a Hitvallást a Filioque nélkül nyomtassák ki. A Zbornikban felsorolt szentek tiszteletével kapcsolatban nem született döntés.
Ez a vita és vihar megerősítette a királynőt abban, hogy szükség van a keleti szertartású püspökök összehívására. Ekkorra Bradács püspök már meghalt, és utódja Bacsinszky András lett. Bacsinszkyt Mária Terézia belső titkos tanácsossá, valamint a főrendház tagjává is kinevezte, így társadalmi szempontból az ország többi főpásztorával egyenrangú lett.
A keleti szertartású püspökök bécsi értekezlete
Az értekezlet (vagy hangzatosabb szóval: a szinódus, sőt zsinat) összehívásának előzményét a szertartási könyvek hiánya jelentette.5 Mária Terézia 1773. február 24-én kelt rendeletével hívta össze a keleti szertartású katolikus püspököket.6 A bécsi horvát kollégiumban tartott konferencián részt vett Bozsicskovich Bazil szvidnici, Bacsinszky András munkácsi és Major Gergely fogarasi püspök. Kovács Meletius nagyváradi vikárius ugyan nem jelent meg az értekezleten, de magyar nyelvű levelében bejelentette, hogy a határozatokat eleve elfogadja.7 Minden egyházmegyéből jelen volt néhány tanácsadó: a szvidniciből Bastassich Jozafát püspöki helynök, Munkácsról Zsetkey András kanonok, főesperes, Borovszky György ugocsai főesperes, Kovecsak Szilveszter csernekhegyi igumen, Casper Martyrius pócsi igumen, a fogarasi egyházmegyéből: Caliani Szilveszter balázsfalvi szentszéki ülnök, Darabant Ignác, Klein Sámuel kanonok, Kőrösi Ágoston balázsfalvi tanár. Tanácsadóként jelen volt Keresztury József udvari ügyvivő mint jegyző.8
Az értekezlet március 1-jén kezdődött és május 6-án fejeződött be. Az ülések liturgiával kezdődtek és előre meghatározott napirend szerint folytak le minden alkalommal. Az összejövetel résztvevői teljes titoktartást írtak elő, mert csak ez szolgálta az unió ügyét. 19 ülésre került sor. A jegyzőkönyvek hűen tükrözik az akkori magyarországi görögkatolikusok helyzetét, s egyben fontos kortörténeti dokumentumok is.
A püspökök és főpapok 17 szláv és román nyelvű egyházi könyv kiadásáról hoztak határozatot. Ezek a következők voltak. Ábécéskönyv, kis katekizmus, imaórák rövidített könyve, teljes zsolozsmáskönyv, imádságoskönyv világiak számára, breviarium, euchologion (szertartáskönyv), liturgikon (misekönyv), irmologion (énekeskönyv), evangéliumos könyv, apos-tolos könyv, oktoéchosz (nyolchangú énektár), antologion (a parancsolt és közös ünnepek szolgálatai), triodion (nagyböjti szolgálatok) és vele együtt a pentekosztárion (a húsvéttól pünkösdig terjedő időszak énekszövegei), ménea (a szentek tisztelete 12 hónapra, sőt minden napra elosztva, archeraticon (főpapi szertartáskönyv), diaconikon (a szerpapok végzései).
Szóba jött még a nagykatekizmus, prédikációs könyv, erkölcsteológia, biblia, az orosz nyelv szótára és nyelvtana. A következőkben a résztvevők tárgyaltak az egyes könyvek részleteiről is. Így sorra került a Miatyánk záradéka (Mert tied az ország...), az Üdvözlégy második felének kérdése (Asszonyunk, Szűz Mária.), amelyeket több egyházmegyében is hozzátesznek az alapszöveghez.
Egyetértettek abban, hogy a Filioque-t be kell iktatni, annál is inkább, mert azt a fogarasi, a nagyváradi, a szvidnici egyházmegyében mindenütt beveszik. A fogarasi és a munkácsi püspök helyeselte ezt a döntést, azzal a megjegyzéssel, hogy ahol románul folyik a szertartás, ott e szócska nincs benne a Hitvallásban. A szinódus külön kérte az udvari kancelláriát, hogy a jövőben csak olyan kiadványok jelenjenek meg, amelyek a Hitvallást ilyen formában tartalmazzák. A szláv ortodox szentek tiszteletének kérdésében a főpapok azonban nem tudtak megegyezni.
Fontos kérdés volt az ünnepek számának dolga is. Mária Teréziának az volt a kívánsága, hogy a főpásztorok az ünnepek számát 16-ra csökkentsék.9 Ennek háttere az volt, hogy I. Lipót még 1692-ben elrendelte: az egyesültek a Julián-naptár helyett vezessék be a Gergely-naptárt. Ez azonban ellenállásba ütközött. A megyék viszont nehezményezték, hogy ha a jobbágyság egy része a latin, másik része a keleti naptár szerint tartja meg az ünnepeket, alig marad munkanap. Ezért kérte Lipót XIV. Benedek pápától, hogy az ünnepek számát 16-ban állapítsa meg. Most, a bécsi szinóduson a püspökök meghatározták, mely 16 ünnepet fogadják el, s még három további ünnepnap engedélyezését kérték.
A zsinat alkalmat adott arra is, hogy a királynő elé tárják a keleti szertartású papság helyzetét. Álláspontjuk szerint a papság túlnyomó többsége végső nyomorban tengődik, életszínvonaluk elmarad nemcsak a latin szertartású, de az ortodox és protestáns lelkészekétől is, sőt a jobbágyokétól is. A világi hatóságok semmibe veszik a papok mentességére vonatkozó királyi rendeleteket. Mind a latin szertartásúak, mind az ortodoxok előítélettel viseltetnek velük szemben.
E problémák megoldása érdekében a főpásztorok kérték a királynőt, hogy léptesse életbe az egyesült papok számára kiadott királyi kiváltságleveleket, melyek szerint őket ugyanazok a jogok illetik meg, mint a latin szertartású papokat. Továbbá azt is kérték, hogy segítse elő lelkészlakások építését, s hogy minden egyházközségben mérjék ki a parochiális földeket, sőt hogy a hívek milyen mértékben kötelesek anyagilag támogatni papjaikat. Azon papok számára pedig, akiknek a megélhetését a helyi jövedelem nem biztosítja, államsegély kiutalását kérték.
További fontos kérés volt, hogy állítsanak fel iskolákat a keleti szertartásúak által lakott területeken, illetve hogy önmagukat ne görög szertartású egyesülteknek, hanem görög szertartású katolikusoknak, papjaikat pedig ne pópáknak, hanem lelkészeknek vagy paróchusoknak nevezhessék. A görögkatolikus elnevezés ekkor még nem merült fel.
Az értekezlet a görög szertartású hívek helyzetével is foglalkozott. A püspökök azt kívánták, hogy a hívek képességeiknek és képzettségüknek megfelelően érvényesülhessenek a társadalomban, gyermekeik pedig szabadon látogathassák az iskolákat.
A szinódus a latin és görög szertartásúak között felmerült legsúlyosabb problémákkal is foglalkozott. Akkoriban római katolikus szerzetesek szívesen folytattak népmissziót görög szertartásúak között, aminek célja a szertartásuktól való eltérítés volt. Kérték ezeknek felszámolását, és nagyobb nyitottságot a latin szertartásúak részéről a keleti rítus iránt.
A szinódus utóélete
Mária Terézia a magyar kancellária véleményének meghallgatása után, 1773. június 28-án jóváhagyta az értekezlet határozatait, és utasítást adott az ott előkerült problémák megoldására.10
Mint láttuk, az egyik fő kérdés az egyházi könyvek kiadása volt. A kiadások cenzorává a horvát egyházrész általános helynökét, Bastatich Jozafátot nevezte ki. Megbízása alapján a kancellária részletesen meghatározta, melyek a cenzor feladatai s milyen szempontokat kell követnie a megvalósítás során.11 Felhívta a keleti szertartásúak figyelmét arra, hogy a liturgiát az előírásoknak megfelelően végezzék, és ezzel mintegy kihúzzák az ellenséges kritika méregfogát. Ti. a nem-egyesültek azzal vádolták az egyesülteket, hogy az unió a szertartás megváltoztatásával jár.
Ami a Filioque beiktatását illeti, a királynő kérte, hogy a kiadványokban széljegyzetben tüntessék fel, hogy a Hiszekegy mondható anélkül is. Ezzel nyilván a nem-egyesültek megnyerését akarta elősegíteni. Bozsicskovich püspök és helynöke egyébként e széljegyzet ellen fellebbezést nyújtott be a Hitterjesztés Kongregációhoz.12
A másik égető kérdésben, az ünnepek számának csökkentése kérdésében VI. Piusz pápa úgy döntött, hogy jóváhagyja a csökkentést.13 A szláv ortodox szentek tiszteletének kérdésében a Szentszék csak a 20. század negyvenes éveiben hozott döntést, amely szerint továbbra is tisztelhetők azok a szláv ortodox szentek, akik a firenzei zsinat előtt éltek, de csak abban az esetben, ha nem voltak hierarchák.
A püspökök szinódusa új korszak kezdetét jelenti a magyarországi görögkatolikusok történetében. Az egyházi könyvek egységes kiadásával lehetővé vált a szertartások pontos és egyöntetű végzése. A lelkészek anyagi gondjai általában nagymértékben csökkentek, sőt sokfelé meg is szűntek. Lényegében csak most kezdődött el a rendszeres lelkipásztorkodás az egyes paróchiákon.
Mária Terézia királyi kiváltságlevél intézkedéseinek végrehajtásával a papság társadalmi helyzete is rendeződött, a polgári jog szempontjából ténylegesen egyenrangú lett a latin és a görög rítusú klérus. Sőt a görögkatolikus papság elsősorban a munkácsi egyházmegyében - a népre gyakorolt rendkívüli befolyása révén - jelentős társadalmi tényezővé vált. A szinódus után megkezdődött a „görög" értelmiségi réteg kialakulása.
Mária Terézia az értekezlet után mindenek előtt a munkácsi egyházmegye belső helyzetét rendezte. A püspökség székhelye 1775-ben Ungvárra került, s a korábbi jezsuita templom lett a székesegyház. Ugyancsak az egykori jezsuita kollégium épületében kapott helyet a püspök és az egyházmegyei hivatal, a papnevelő intézet pedig 1776-ban a Drugeth várban.
1777-ben a királynő előterjesztésére VI. Piusz pápa két új görögkatolikus egyházmegyét szervezett. A szvidnici püspökség helyett a horvátországi és bácskai görögkatolikusok számára felállította a kőrösi, krizsevci egyházmegyét, melynek első püspöke épp Bozsicskovich Bazil lett.14 A nagyváradi rítus-vikariátust pedig önálló egyházmegyévé alakította. Ennek első püspöke Kovács Meletius utóda, Drágossy Mózes lett. A Szentszék ehhez az egyházmegyéhez csatolt 72 munkácsi egyházmegyés paróchiát.15
Munkács is tovább osztódott. Bacsinszky püspök megszervezte a kassai külhelynökséget, melynek székhelye Eperjes lett. I. Ferenc király előterjesztésére azután VII. Piusz pápa az 1818-ban kiadott Relata semper kezdetű bullájával megalapította az eperjesi egyházmegyét, melynek első püspöke Tarkovics Gergely munkácsi káptalani helynök. A távolabbi jövőben X. Piusz megalapította a hajdúdorogi egyházmegyét, amely tehát sok tekintetben a Habsburgok kezdeményezőkészségének gyümölcse.
Összefoglalás
A 18. század utolsó negyedéig a magyarországi görögkatolikus egyház széttagolt volt, helyzete pedig rendezetlen. Mária Terézia 1773. február 23-án kiadott dekrétumával szinó-dusra hívta a keleti szertartású katolikus püspököket. A bécsi horvát kollégiumban tartott konferencián részt vett Bacsinszky András munkácsi, Maior Gergely fogarasi, Bozsicskovich Bazil szvidnici püspök és a többi egyházmegye képviselője. Az értekezlet 1773. március 1-jén kezdődött és május 6-án fejeződött be. A királynőnek az volt a kívánsága, hogy a főpásztorok az ünnepek számát 16-ra csökkentsék. Ez meg is történt. A szinódus foglalkozott a szertartási könyvekkel, a papság helyzetével (akik ezután elnyerték a királyi kiváltságlevelet), valamint a latin és görög szertartásúak viszonyával. Mária Terézia 1773. június 28-án hagyta jóvá a zsinat határozatait. A püspökök szinódusa új korszak kezdetét jelentette a magyarországi görögkatolikusok történetében, így fejlődése sokat köszönhetett a Habsburg-ház kezdeményezőkészségének.
Jegyzetek
1 Dr. Pirigyi István: A görög katolikus magyarság története. Görög katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1982, 81.
2 Hodinka Antal: A munkácsi görög-katholikus püspökség története. Budapest, 1910, 783., 812.
3 Pirigyi: i. m. 89.
4 Munkácsiensis Graeci Ritus Unitorum episcopatus erectio. Egri Érseki Levéltár. Raktári szám: 242. Iratszám: 1618. Év: 1750-1770.
5 Dr. Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története II. Görög katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1991, 7.
6 Michael Lacko: Synodus Episcoporum Ritus Byzantini Catholicorum Ex Antiqua Hungaria Vindobonae a. 1773. celebrata, Roma, 1975. 69. A jegyzőkönyv teljes szövegét közli az Athanasiana folyóirat 42. száma, 67-86.
7 Lacko: Unio Uzshorodensis. Roma, 1965, 69.
8 Lacko: Synodus, 63-69.
9 Lacko: Synodus, 295.
10 Lacko: Synodus, 270.
11 Uo. 272.
12 Uo. 290.
13 Uo. 299.
14 Hodinka: i. m. 675-681.
15 Pirigyi: i. m. 101.
