Kovács Sándor
nŐK AZ EGYHÁZBAN

A katolikus egyház egyre nagyobb figyelmet szentel a nőknek, akiknek jelentős társadalmi gondolkodásmód-formáló szerepe is van. Hála Istennek egyre gyarapodik a teológiai felkészültséggel rendelkező nők száma, akik a helyi egyházakban vagy akár a római Apostoli Szentszék hivatalaiban köztiszteletben álló személyek, munkásságukat megbecsülik. Napjainkban, ebben az Európa keresztény gyökereit veszélyeztető időszakban fokozott feladat hárul a keresztény nőkre. Ezért is tölt el örömmel, hogy dr. Bodó Márta teológus és katolikus kiadónk főszerkesztője keresztény értelmiségi nőkkel folytatott beszélgetéseiből összeállított csokorral, Nőszirom című könyvével örvendeztetett meg minket. Már a születő anyaszentegyház rámutatott arra a helyre és szerepre, amelyet sok nő betöltött, s akik arra hivatottak - akárcsak az említett kötet interjúalanyai -, hogy minden időben együttműködjenek az egyház művében.

Szentatyánk, Ferenc pápa már apostoli szolgálata kezdete óta különleges figyelemmel fordul a nők és a családok felé. Például júliusban fogadta a Vatikánban Róma új főpolgármesterét, Virginia Raggit, kisfiával és szüleivel együtt. Ez azért is fontos esemény, mert a 37 éves ügyvédnő a legfiatalabb ember, akit Róma történelme folyamán főpolgármesterré választottak, egyben az első nő az örök város élén.

Szentatyánk korszakalkotó rendelkezései közül most csupán kettőt említek meg. A Vatikán történelme folyamán első alkalommal egy nő, a spanyol Paloma Garcia Ovejero kapott megbízatást a Vatikáni Kommunikációs Titkárság szentszéki szóvivőhelyettes munkakörébe.

Nemrég pedig a pápa rendelkezett a női diakonátus kérdését vizsgáló bizottság felállításáról, különös tekintettel a női diakonátusnak az egyháztörténelem korai évszázadaiban játszott szerepére.

Mi jogosan hisszük, hogy Szűz Mária minden nő, így a kötetben szereplő tíz, egyházi körökben szolgálatot teljesítő interjúalany példaképe. Ferenc pápa Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában hangsúlyozza, hogy Mária az evangelizáció anyja. Szűkebb hazánkban bőven akad példa arra, hogy akár főpásztorok is szavaikkal és tetteikkel foglaltak állást a nőkkel szembeni nyílt vagy lappangó hátrányos megkülönböztetés különféle formáival szemben. Például Boldog Scheffler János szatmári püspökkel már nagymajtényi plébánosként szívesen beszélgettek a nők, sőt a bálokon is megjelent. Azt olvastam róla, hogy pontosan 90 esztendeje, már püspökként, részt vett a XXVIII. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson az Amerikai Egyesült Államokban. Ma már kevesen tudják: észrevette és bátorította az amerikai nők jogos törekvését, hogy ne függjenek a férfiaktól. Scheffler János családeszményében a férfi és a nő egyenrangú. Napjainkban is fokozottan érvényes az, amit 1918-ban tanulmányban megírt a feminizmusról, és hangoztatott a Katolikus Caritas gyűlésein tartott előadásán: nem a férfi a teremtés koronája, és a nő csillogó ékszer rajta, hanem az ember, a férfi és a nő együtt a teremtés koronája. Ebből következően Scheffler János nyomatékosította, hogy méltánytalan és jogtalan az a felfogás, amely kétféle mércével mér, mással méri a férfiak és mással a nők erkölcsi viselkedését. A boldogemlékű püspök - a hazai és más országbeli klérus más kimagasló tagjaival együtt - vallotta Szűz Mária „lelki papságát". Kifejtette, hogy Mária ugyan nem kapott papi hatalmat, de ott állt az apostolok mellett imádságával, erényeinek ragyogásával, mélységes Krisztus-szeretetével, és eredményesen támogatta őket küldetésük megvalósításában. Úgy érzem, a Bodó Márta által megszólaltatott nők - vallásfelekezettől függetlenül - a Márton Áron-i biztatás szellemében élnek és dolgoznak. Szentéletű püspökünk ezt írta: „A saját sorsunkat magunk kovácsoljuk, az élettől csak annyi kegyre számíthatunk, amennyit tőle makacs kitartással, megbonthatatlan összefogással, céltudatos és komoly munkával kikényszerítünk."