Lakatos Artur
tÖRTÉNELEM, TOLLRAJZ, ANEKDOTA,
FIKCIÓ ÉS SZENVEDÉSTÖRTÉNET
Esszé Szerencsés Károly három kötetéről

Szerencsés Károly a 20. század történelmének alapos ismerője, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára. Publikációi megtöltenének egy kisebb könyvtárat. Egyike azon keveseknek, akik a tényeket közlő és összefüggéseket kereső, „száraz" történetírási módszer mellett az irodalom terén is kipróbálhatta tehetségét. Felmerülhet a kérdés: mennyire befolyásolta Szerencsés Károly életművét súlyos betegsége, amellyel évtizedek óta küzd? Kétségkívül a betegség időt vesz el a teljesítménytől, ugyanakkor megélése olyan többletet nyújthat, mely egyedivé teheti az írót. Amennyiben ezt a többletet - negatív és pozitív érzéseket és érzelmeket - ki tudja írni magából, képes megjeleníteni ezeket az olvasó számára, az írás szempontjából ez pozitív adalék. Feltéve, ha a szerző képes megőrizni a tényekkel szembeni objektivitását. Mindenképpen más szemüvegen keresztül nézi a világot, mint ahogy tette volna enélkül. „A betegségem, a halál közelsége mindent átértékelt: múltat és jövőt is. S főleg a jelent" - értékeli a kialakult helyzetet maga a szerző.¹

Szerencsés Károly kapcsolata speciális volt az azóta elhunyt szerelmével, Földesi Margittal. Nemcsak házasság volt, hanem munkaviszony is, hiszen azonos szakterületen dolgoztak, és több könyvüket is együtt írták.² A házastársi kötelék mellett mindvégig jelen volt a közös szakmai elhivatottság és a végletekig fokozódó emberi egymásrautaltság is. Ennek tükrében teljesen érthető, hogy

Földesi Margit - Gitta vagy G., ahogyan őt Szerencsés Károly könyveiben nevezi, nagy szerepet kap minden személyes ihletettségű írásban, amely a szerző tol-lához fűződik.

Műfaji szempontból Szerencsés három könyvét külön kategóriába kell sorolnunk. A sorban a Rákosi a Forgács utcában az első, 2003-ból. Maga Szerencsés Károly szavai szerint ez volt első kísérlete a szépirodalom irányába, és úgy tűnik, kezdeményezését értékelték mások is, mivel megkapta a Magyar Írók Egyesületének 2005. évi nagydíját, a Liza-díjat.³ Az azóta már sajnálatos módon elhunyt Gyurkovics Tibor többek között az alábbiakat mondotta erről a kötetről: „a történész-író valahogy olyan fölényes magabiztossággal tud bánni műve tárgyával, a személyes és a jelenkori történelemmel, mint az az ember, aki egy pillangót egy mozdulattal a hófehér papírkartonra tűz".⁴ A betegség súlyosbodása - és az elkerülhetetlen, de semmiképpen sem siettetendő halál gondolata - szülte meg a Véna című kötetet. A szerző ezt, saját bevallása szerint, 2006 őszétől 2011 szeptemberéig írta, stílusa nagyvonalakban az előzőre emlékeztet, illetve mégis más: a Véna nem csak intimebb, de az élet iránti vágy felfokozottsága a stílusát jóval szenvedélyesebbé, dinamikusabbá, magával ragadóbbá teszi.⁵ A Véna sajátos stílusa sikert hozott. A megjelenés évében a második kiadását érte meg. 2013-ban pedig Szerencsés megjelentette a beszédes című Felesé-G-em könyve⁶ című kötetet, amelynek középpontjába - természetesen - Földesi Margit került. Vagy ahogy Szerencsés őt nevezi: G. Gyakorlatilag róla szól ez a könyv azokban a részekben is, amelyekben egyébként nem szerepel. Mert a percepciók is számítanak.

Szerencsés Károly kimondottan történelmi témájú könyveibe is, ahol ezzel plusz értéket alkothatott, bele-beleírt szubjektív visszaemlékezéseiből - lásd például az Eltékozolt évtized című könyvét -, de valójában e három említett kötetében teljesedett ki az a sajátos, műfajilag nem besorolható Szerencsés-stílus, amely egyszerre dinamikusan sodró és elgondolkodtató. Egyfajta lineáris fejlődés is megfigyelhető a kötetek esetében, a legérettebb, komplexebb - ha lehet ilyen mondani - a Feleségem könyve, ugyanakkor a Véna szenvedélyessége mintha a kamaszkorhoz hasonlítható átmeneti hevületet tükrözne. Átvitt értelemben, persze. Szándékosan nem foglalkozom most Szerencsés Ahogy rendeltetett című regényével, mert ennek elemzése külön írást igényel.⁷

A továbbiakban elemzendő három kötetben több közös elem is fellelhető. Ezek egyike az a szenvedélyes, sajátosan egyéni stílus, mely a „standard" történetírói stílusnál jobb kibontakozási lehetőséget, több mozgásteret enged a szerző egyénisége számára. Egy kezdő történetírót mentora valószínűleg megróna egy hasonló kezdeményezésért: Szerencsés azonban megengedheti magának az anekdotázó stílust is. Hogy személyes élményei és a történelem eseményei közötti párhuzamokat láttasson, allegóriát fedezzen fel, hogy a saját „történelmét" is elbeszélje. Saját sorsát úgy osztja meg olvasóival, hogy a lehetetlenség határához közelítsen érzéseinek feltárásával. Szövege egy ponton sem válik unalmassá, ennek egyrészt valószínűleg stilisztikai okai vannak - Szerencsés mesterien bánik a rövid, mondatokkal, de hozzájárul maga a témafelvetés is.

A Rákosi Mátyás a Forgács utcában megírásakor lényegében kialakult az a szerkezet, mely a másik két kötet esetében is meghatározó: nagy tematikus egységek, amelyekbe több kisebb alfejezet tartozik. A bevezető/előszó a szuggesztív Ki vagyok én? címet viseli, amely önmagában véve nemcsak egy atipikus curriculum vitae, hanem egyúttal egyfajta ars poetica is. Az első nagy tematikus egység a Defibrillátor címet kapta, és rövid naplórészleteket, valamint terjedelmesebb emlékezéseket és elmélkedéseket, szubjektív helyzetátéléseket tartalmaz. Külön kiemelném a 43. oldalon található részletet, mely mintegy váteszi módon jelzi a szerző vágyait, az írásba vetett hitét. „Majd írni fogok. Meg kell ezt írnom. Amíg írok, élek. Van, aki diétázik, fut, úszik, mert élni akar. Én írni fogok. És a betegségnek meglesz a haszna is: sokkal jobb leszek. Türelmesebb, csak a fontos dolgokra figyelek. Kislányaim szemébe nézek, s olyan lesz minden nap, mintha egy vízesésben zuhannánk lefelé, kéz a kézben, nevetve, boldogan. »Igen, elvesztettem sok mindent, de kaphatok is.« Egyensúlyban lehet a mérleg."

A következő rész Idegen a szülővárosában címmel Prágáról szól. A városról, ahol Szerencsés Károly megszületett, élete első éveiben élt, és ahova visszavisszatért, a valóságban és képzeletében egyaránt. Talán ez utóbbi a fontosabb, hiszen általa nemcsak Klement Gottwald Csehszlovákiája, hanem a náci megszállás protektorátusa is meg tud elevenedni, s még inkább az 1968 utáni „reménytelenség időszaka". A fejezet utolsó bekezdéseiből kiderül: Prága különleges város Szerencsés számára, de sosem vált igazán „a" várossá. „Itt születtem, itt éltem. De Prága nem ölelt magához, mint tékozló fiút, megtért csavargót, fáradt vándort. Megmutatta magát, kicsit többet, mint eddig. Kitárta ablakait, kapuit, a múltjába eveztem, adott, amit adni tudott egy idegennek, jöttmentnek. Én téptem ki magamnak testéből hangokat, színeket, ízeket, érzelmeket" - írja a 98. oldalon.

A Fényűző nemzet árnyai címet viselő részben egyszerre vállal kasszandrai és Don Quijote-i szerepet a szerző: a magyar jelennek és jövőnek az érzékeltetésére törekszik a múlt példáinak tükrében. Az e részben megtalálható kis, rövid írásokban szó van régmúltról, a második világháborút követő évek magyarországi parlamentarizmusáról és emlékezéspolitikáról is, napjaink budapesti szobrai és az ezeket övező viták kapcsán. Ezek az írások, azzal együtt, hogy valószínűleg pillanatnyi ihletettségből fakadtak, olyan plusztartalmat hordoznak, amelyek időtlen tanulságokat rejtenek, és ennek megfelelően érdemes lenne őket minél szélesebb körben terjeszteni és megvitatni. Szerencsés gondolataival, állításaival, megfogalmazásaival nem kötelező egyetérteni, de elgondolkodni rajtuk legalábbis kívánatos lenne. A legutolsó rész pedig - a kötet címét adó Rákosi Mátyás a Forgács utcában - keserédes történelmi pillanatfelvétel, amely elsősorban a második világháborút követő éveket mutatja be anekdotikus stílusban.

A Véna hasonló, mégis más. Mivel az előző könyvből a Defibrillátor című írás érte el a legnagyobb hatást, bár a szerző - saját bevallása szerint - nem kívánta folytatni ezt a számára oly fájdalmas témát, valahogy mégis rákényszerült. Ehhez a 2006-ban jelentkező megújult halálfélelem és felesége súlyos betegsége is hozzájárult. Az előző könyvnél ez jóval terjedelmesebbre sikerült. A struktúra ugyanakkor hasonló. Az első rész a Ne tetézd! címet viseli, amely a betegséggel vívott küzdelem naplóbejegyzéseit, illetve elhunyt barátaira való emlékezéseket tartalmaz. Helytörténeti szempontból is értékes a következő rész, amelyet lányainak - Annának és Dorkának - ajánl, és amelyben a Vízivárosban eltöltött gyerekkoráról, személyiségének itteni alakulásáról ír. Személyes helytörténet ez, számos kultúrtörténeti részlettel. Ha figyelmesen olvassuk, beleütközhetünk Szerencsés kamaszkorában megfogalmazott, ma is vallott nézetébe, mely szerint semmiféle „brancsba" nem akart tartozni. Visszapillantásként ezt annyival egészíti ki, hogy „komoly fényűzés volt ez életemben, de talán megérte". A legfontosabb gondolat mégis csak az lehet, hogy „a Víziváros segített ellopni G. szívét is". Ilyen érzésekkel nem csoda, hogy a sokrétegű Víziváros egyfajta elveszett paradicsomként, örök otthonként jelenik meg a szerző érzelem- és gondolatvilágában.

Ezt az önállóan is teljes részt három egyenlőtlen terjedelmű történelmi anekdota-csoport követi: ezek közül az első, a Mégis lesz harc! a Rákosi-diktatúra mindennapjain keresztül a diktatúrák jellemzőit tárja fel. A Lecibálni Ady Endrét mindössze három, de annál erősebb írást tartalmaz az Ady, Illyés és József Attila életművét kisajátítani akarók leleplezésére. Az utolsó két rész - Veres, de mégis kiment a divatból, valamint Minek avatkoztak bele? - címmel történelmi és irodalmi tematikájú, nagyon sokszor napjainkra is érvényes párhozamokat bemutató írásokat tartalmaz.

A legteljesebb, legkiforrottabb munka a három közül talán a Feleségem könyve, persze ez cseppet sem von le az előző kettő értékéből. A Szerelem Ősök Történelem alcímet viselő kötet nem tagozódik háromnál több részre. Az érzelmekben leggazdagabb a legelső, az Álmok forgószelében című, mely a megismerkedés, az ifjúi és az érettkori szerelem és együvé tartozás elbeszélése, megjelenítése oly módon, melyhez nem elég önmagában véve a tehetség: tapintat, empátia és átérzés is szükséges. Az esszészerű írások mellett ezúttal is jelen vannak a naplójegyzetek. A második rész, a Történelmi párhuzamok, a Szerencsés korábbi könyveiben megszokott stílusban elemez történelmi eseményeket, jelenségeket. A hangvétel ugyanakkor érzékelhetően komorabb, mint az előző kötetekben: a humor helyét nagyrészt átveszi a tépelődés: mit lehetett volna másképp tenni a 20. században? Különösen megragadott a két legutolsó írás: az egyik Horthy Miklós második világháborús béklyóba vert vergődéséről, a másik Pffeifer Zoltán demokráciáért folytatott, a kommunista túlerő miatt sikertelen küzdelméről szól. Ez utóbbi esetében különösen déjá vu érzésem volt olvasás közben, hiszen jól emlékszem Szerencsés Károly és Földesi Margit közösen megírt, Pffeifer Zoltánról szóló monográfiájára. A harmadik egység pedig - melynek címe Finom tudathasadás - a rendszerváltást követő éveket veszi górcső alá, elemez, véleményt mond, polemizál. Ez utóbbi során például igen hatásosan válaszol Kertész Ákosnak vagy Konrád Györgynek.

Visszatekintve a három kötet tartalmának rövid bemutatására, azt kell mondanom, töredékét sem sikerült összefoglalnom mindannak a rengeteg érzésnek, gondolatnak, magánéleti és történelmi adaléknak, mely a három kötetben megtalálható - ez különösen a legutolsóra igaz. Hogy ez maradéktalanul sikerülhessen, legalább három újabb kötetet kellene teleírni mindazokkal az érzésekkel és megfigyelésekkel, melyekhez a tartalmilag rendkívül gazdag Szerencsés-könyvek indíttatást adnak. Múlt és jövő, tény és fikció, személyes és nemzeti sors, szenvedés és könnyed tollrajz együtt. Érdemes elolvasni.

Jegyzetek

1 Szerencsés Károly: Rákosi Mátyás a Forgács utcában. Bizarr iratok. Kairosz Kiadó, Budapest 2003, 11.

2 Néhány példa erre vonatkozóan: Halványkék választás. Magyarország 1947. Kairosz Kiadó, Budapest 2001; A megbélyegzés hatalma: Pffeifer Zoltán, 1900-1981. Kairosz Kiadó, Budapest 2003; vagy a legutolsó közösen megírt könyvük, Egy nemzet kétségek között. Adalékok Magyarország XX. századi történetéhez. Kairosz Kiadó, Budapest 2015.

3 Vér, irodalom, történelem Szerencsés Károly új kötetében, 2011. november 16. http:// tortenelemportal.hu/2011/11/ver-irodalom-tortenelem-szerencses-karoly-uj-koteteben/#comment-8351 megnézve: 2016. V. 25.

4 Megyeri Dávid: Rákosiékról jelen időben, 2003. december 27. http://mno.hu/migr_1834/rakosiekrol-jelen-idoben-683052 megnézve 2016. V. 27.

5 Szerencsés Károly: Véna. Vér, irodalom, történelem. Vadló kiadó, Budapest 2011.

6 Szerencsés Károly: Feleségem könyve. Szerelem. Ősök. Történelem. Vadló Kiadó, Budapest 2013.

7 Szerencsés Károly: Ahogy rendeltetett. Vadló Kiadó, Budapest 2007.