Kilián István
sZENT FERENC ÉLETE
CSÍKSOMLYÓ SZÍNPADÁN¹

 

1730 és 1740 között Csíksomlyón előadtak egy Szent Ferencről szóló drámát. A dráma tárgya azért különleges, mert - bármily hihetetlen is - a csíksomlyói ferencesek ekkor vitték először és utoljára színre az alapítójukról, Szent Ferencről szóló drámát. Különleges a dráma azért is, mert a prológus és a jelenetek fele latin, a másik fele pedig magyar. A latin vagy a magyar jelenetekben is megtalálhatók azok a képek, amelyek a közismert Szent Ferenc-filmben is láthatóak voltak. Úgy gondolom, hogy az a néhány szemelvény, amelyet itt előzetesen megjelentetünk, biztos támpontot ad arról a tiszteletről, amely a ferences szerzetesekben Szent Ferenc iránt megfogalmazódott.

A dráma kéziratának legfontosabb adatai

A dráma kézirata a csíksomlyói ferences könyvtárban található, egy teljesen különálló füzetben. A füzetet úgy hozták létre, hogy félíves lapokat hosszanti irányban kettéhajtottak, s erre írták a dráma szövegét a másolók. Az így létrehozott füzeteket a csíksomlyóiak egy kizárólag ilyen formátumú füzetek részére készíttetett fekete dobozban tartották és tartják. A füzet leltári számot nem kapott. A címlapon csak az In Nomine Domini fohász olvasható. A dráma kéziratának a végén, a dráma szövege után találhatjuk a jelenetenként megőrzött szereposztást. A szereposztás és a dráma szövege némi eltérés mutat, nem fedik egymást tökéletesen, azaz több helyütt elmaradt a szereplő neve a szerepnév mellől, máshol a szövegben teljesen nyilvánvalóan meglévő szerepnév is hiányzik. Így az egész harmadik Actus jeleneteinek szerep- és szereplőnevei nem olvashatók a kéziraton.²

Pintér Márta ferences drámatörténeti adattárában a 18. századi drámák közé sorolta ezt a művet.³

Egyetlen adat azonban valamelyest segítséget nyújt a dráma keletkezési vagy előadási idejének megállapításánál. A második actus első scénájában a szereplő nevek között olvassuk Lestyán (Léstyán) Mózes nevét. Lestyán ismert nevű jezsuita drámaszerző, aki 1720. szeptember 17-én Csíkszentkirályon született. Alsófokú tanulmányait (számolás, írás, olvasás) a kor szokása szerint nyilván otthon sajátította el, középiskolába éppen ennek a színlapnak a tanúsága szerint Csíksomlyón járt. A teljes középiskola akkor hatosztályos volt. Kezdődött a parvistákkal és principistákkal, folytatódott a grammatisták és a syntaxisták osztályával, majd befejeződött a poéták és a rétorok tanulmányaival. Ezeket a stúdiumokat el lehetett hat évnél hosz-szabb és ennél rövidebb idő alatt is végezni. Az sejthető tehát,hogy Lestyán gimnáziumi tanulmányai s ennek a most közreadott darabnak az előadása legfeljebb az 1730-as évekre eshettek, s így a dráma keletkezését és előadását 1730 és 1740 közé tehetjük. 1744-ben már jezsuita teológusként Trencsénben élt.⁴

A dráma cselekménye

A dráma latin prológusának hangvételét a drámakutatók jól ismerhetik. A szerző köszönti a jelen lévő nézőket, a főnemes urakat, s mindenkit, aki bármilyen tekintetben érdemes személy, akik azért siettek ide, hogy az iskola tanulóinak színi próbálkozásait megtekintsék. A szerző vagy a rendező tart attól, hogy a nézőket a remény megcsalja, hiszen bizonyára azért jöttek ide, hogy valami profán látványosság szemtanúi legyenek. Nem láthatnak sem szerelmi történetet, nem valamiféle híres hős vagy katona lép majd a színpadra, nem a gazdájánál okosabb és ravaszabb szolga sikereiben gyönyörködhetnek. Ilyeneket látni - szól így a prológus - nem szemérmes és nagyon sikamlós dolog. Egy Szentről fog szólni a történet, aki az emberi létből szeráfi magasságokba tudott emelkedni. Figyeljétek tehát ezt a játékot, figyeljétek és kövessétek az égiek kegyelmével megáldott Szent példáját. Ebből nemcsak ti, a jelen lévő közönség, hanem mi, a darabot színre vivő diákok is nagy lelki haszonnal fogunk tanulni.

Mint a cím is jelzi, a cselekmény Szent Ferenc életének legfontosabb eseményeit foglalja össze dialógusokban.⁵ Az Isten, látván az emberek szörnyű bűneit, angyalait a földre küldi, hogy pusztítsanak el mindent a földön. A kereszt jele azonban feltűnik az égen, s erre az Isten leállítja a szörnyű pusztítást (I. actus 1. scena). Az alvilágban az ördögök a kereszt jelét látva aggódnak, hogy az emberek elfordulnak majd a bűntől, ezért elhatározzák, hogy újból maguk mellé állítják az embereket (I. 2.). Assisi Szent Ferencet társai költögetik. Nagy nehezen fölkel, majd kocsmába mennek, a bort meg sem kóstolja. Ferenc inkább játszani szeretne, inni azonban sört sem akar. A megjelenő Aedilis, azaz egy városi tisztviselő vet véget a kocsmai szórakozásnak (I. 3.). Ferenc apja, anyja, nagyapja, keresztapja és egyik rokona azon tanakodnak, hogy iskolába vagy kereskedésbe küldjék-e Ferencet. Végül úgy döntenek, hogy Ferencet kereskedőnek nevelik (I. 4.). Ferenc apja textilüzletében dolgozik. Éppen egy vevővel tárgyal egy különlegesen szép szövet áráról: Ferenc húsz aranyat kér érte, a vevő azonban csak tizenötöt ad. Ferenc nem alkudozik tovább, annyiért adja, amennyiért a vevő kéri. Megérkezik koldus, akit ugyan előbb elküld, majd visszahívja és megajándékozza. Egy rongyos katonának ruhát és fegyvert is ad, ingyen (I. 5.). Az apa a fiát börtönbe záratja annak jótékonykodása miatt, ismét összehívja a teljes rokonságot, hogy döntsenek az ifjú sorsáról. Az édesanya közben titokban kiengedi fiát a zárkából. A szigorú apát Ferenc édesanyja és a rokonságból mások is csillapítják, végül a város püspöke is megjelenik, s ekkor Ferenc minden ruháját leveti s átadja atyjának, jelezvén ezzel, hogy szegénységet fogadott. A püspök helyesli Ferenc tettét (I. 6.). Ferenc alszik, s álmában a Kereszt hordozója szólítja, Ferenc tiltakozik: ne zavarja őt senki sem, amikor alszik. Egyébként sem alkalmas arra, hogy az égiekkel együtt éljen, Miles 2. kétszer is figyelmezteti, ha Isten hív, menned kell. Végül az Isten hangja nyugtatja meg: a veszélyeket pedig vállalni kell (I. 7.).

Ferenc felismeri, hogy Isten zászlótartójának kell lennie. Neki nem kell arany vagy kincs, család vagy tisztelet, csak Krisztus keresztje adhat számára megnyugvást. Társai is vállalják a kereszt felvételét. Elmennek tehát a pápához, hogy hagyja jóvá rendjüket. A pápa előbb, sok munkájára hivatkozva, nem fogadja a koldusokat, majd eszébe jut, hogy álmában egy koldus vállával tartotta a lateráni bazilikát, amit úgy magyaráz, hogy a római egyházat csak egy koldus, azaz a most feltűnt, Assisiből érkezett Ferenc tudja megmenteni a pusztulástól. Ezért a ferences rend működési szabályait jóváhagyja (II. 1.). Alibius, Valdo, Cerdo, Saxus, Apostata és Dominicus hatalomról, erkölcsről és vallásról beszélgetnek, s ennek a hiábavaló beszélgetésnek Ferenc vet véget (II. 2). Fortuna (Szerencse) szerencséssé, Honor (Rang) tisztelt személlyé akarja tenni Ferencet. Poenus (Bíbor) gazdagsággal, Cantus (Ének) vígsággal csábítja. Praedo (Rabló) azzal fenyegeti, hogy majd ki fogják rabolni. Ferenc azonban mindegyiket visszautasítja, s büszkén vállalja Krisztus prófétaságát (II. 3.). Ezt követi Cantus Paupertatis, Rex és Ecclesiasticus párbeszéde. Elhangzik több ének a Dinastához (A hatalmat képviselőhöz), a Mercatorhoz (Kereskedőhöz), Ferenchez, aki önként királynőjének nevezi a Szegénységet (II. 4). Aelianus, Aegidius, Frigidius a ferences reguláról beszélgetnek. Morgolódnak azért, mert a ferenceseknek nem lehet földingatlanuk, pedig ennek birtokában függetlenebb lehetne a rend. Aegidius állandó éhezése miatt, Frigidius pedig a kötelező koldulás miatt sopánkodik. Aelianus a regulát megtarthatatlannak mondja. Vox inconspicua nyugtatja a testvérei magatartása miatt aggódó Ferencet. Az Isten ismeri az embert, erre Aegidius válaszol: amit fogadtam, tehát a szegénységet minden körülmények között megtartom (II. 5.). Szent Ferenc a mohamedánok között Soldanus lelkét keresi, s elfogják (II. 6.). A városatyák szidják a ferenceseket, hiszen mezítláb járnak, kötéllel kötik meg ruhájukat. Az emberek nyugtalanok miattuk, s még a nagyon vallásos ember is rosszallja életmódjukat. A színen megjelenő ördögök, miként a ferencesek a capitulumon (azaz a rendi tanácskozáson), tárgyalnak. Izgatja őket a ferencesek népszerűsége. Az egyik ördög úgy véli, semmi ok a félelemre, hisz a regulát képtelenek lesznek megtartani. Többen más módszert próbálnak azért kitalálni, hogy a ferences rend mielőbb megszűnjön. Egyik ördög azt javasolja, öltöztessenek gyermekeket ferences ruhába, a másik ördög szerint a tudósokat kell ferencessé tenni, s akkor gyorsan kihal majd a rend. S végül rájönnek, hogy a ferencesek ellen semmiféle pokoli praktika nem használ (II. 7.).

Assisi a közelgő pusztulástól retteg. Ellenség közeledik, s őket fegyverrel kell fogadni. Ferenc azonban megjelenik a színen, s arra kéri a püspök, hogy mentse meg a várost a gonosz bestiától, amire Ferenc vállalkozik is (III. 1.). Ferenc bűnbánatot hirdet. Pacificus csodát lát: Szent Ferenc mellén két kardot, a kérdésre azonban csak így válaszol: az Istent állandóan dicsérni kell. S valóban: Alverna hegyén Szent Ferenc megkapja a stigmákat (III. 2.). Ferenc homlokán a töviskorona okozta sebekkel jelenik meg. Leonardus keresztet hordozni látja Ferencet. Bernardus úgy hiszi, hogy már nem is emberi test a Ferencé, hanem egy az angyalok közül. Aegidius is angyalnak gondolja, s egy nagy T betűt lát Ferenc homlokán. A színen Ferenc csak így vall magáról: Krisztus sebeit kapta meg (III. 3.). Seraphim megígéri Ferencnek, hogy az angyalok karába viszi, Ferenc azonban erre érdemtelennek tartja magát (III. 4.).

A mű szerzője és forrása

A nem is rosszul sikerült színjáték szerzője ismeretlen. Nem lehet tudni, hogy melyik osztály adta elő a darabot. Ha ezt tudnánk, következtetni lehetne az előadók személyére akkor, ha egyáltalán tisztázni lehetne, hogy ebben az évben Csíksomlyón kik, melyik osztályban tanítottak. Az ugyanis 18. századi gyakorlat, hogy az előadásra alkalmas darabot mindig a színre vivést vállaló tanárnak az osztálya szokta előadni. Ha tehát tudnánk, hogy melyik tanár rendezte a darabot, akkor az osztályra már következtetni lehetne. Sajnos azonban ebből a korból sem a historia domus, sem az iskolai anyakönyv nem ad felvilágosítást.

A darab forrását sem a szerző, sem a másoló nem jelezte. Így csak sejthetjük, hogy csak olyan nyomtatott források segíthették a szerző munkáját, amelyek a dráma születésekor a csíksomlyói kolostor könyvtárában már megvoltak. Erre vonatkozóan Muckenhaupt Erzsébet, a csíksomlyói ferences könyvtár legjobb ismerője, az alábbi felvilágosítást adta: a csíksomlyói ferences könyvtár a következő Szent Ferenc-életrajzokat őrizte a 18. században:

1. Speculum vite beati Francisci et sociorum eius. Venetiis (Velence) 1504.

2. [Mariapetri Girolamo]: Seraphici in Divi Francisci vitam christiano carmine editae per quendam fratrem eiusdem Ordinis ... Cracoviae 1594. Ebben a kötetben összesen 20 versben írt fejezetben olvasható Szent Ferenc életrajza. Ez a posszesszor bejegyzések szerint már 1664-ben a csíksomlyói kolostor tulajdonában volt. 1720-ból Bertalan Ferenc nevét olvashatjuk az előtáblán, belül a 18-19. században jegyezte fel valaki birtokosként a csíksomlyói Mária Kongregáció intézményének nevét.

3. Szent Bonaventura: Vita Beatissimi Patris Francisci Assisiatis... Viennae 1652. Egy 18. századi csíksomlyói posszesz-szor bejegyzést láthatunk a címlapon, de papírtáblás bőrkötését a csíksomlyói könyvkötő műhelyben készítették. Ugyanebből a kötetből még három példánya volt a kolostornak.

4. Vita miracula Seraphici Patris Sancti Francisci. Róma 1639. Ez a kötet 38, Szent Ferenc életét ábrázoló metszetet tartalmaz. Ebben is megtalálható a 18. századi posszesszor bejegyzés.

5. Antiquitates Franciscanae seu speculum vite beati Francisci et sociorum eius. Authoribus F. F. Fabiano, Hugolino et sociis. Győr 1752. Ezt a Győrben megjelent kötetet az ismeretlen szerző már nem használhatta, hiszen véleményünk szerint a játék kettő vagy másfél évtizeddel előbb keletkezhetett.⁶

Szent Ferenc életrajza

Szent Ferenc 1181-ben vagy 1182-ben született. A keresztségben a János nevet kapta, apja azonban szívesebben nevezte Francescónak (kis francia), mert vidámságot, gazdagságot, jókedvű társasági életet s a költészet szabad örömét szerette volna fiának biztosítani Az apa, Pietro Bernardone, a San Giorgio-templom plébániai iskolájába íratta be Francescót, aki itt sajátította el a kötelező írás, olvasás és számolás tudományát. Tizennégy éves volt, amikor a kereskedőcéhbe felvették, s az ifjú így már nagyon korán belevetette magát a jómódú assisi polgárok vidám életébe. Ő volt az ifjúság vezére, aki pénzét nyakra-főre szórta, s élt teljesen gondtalanul. 16 éves volt, amikor a császár helytartója, Lützeni Konrád a várat s vele együtt Assisit is III. Ince pápa csapatainak volt kénytelen átadni. A városért folyó csatákban Ferenc is fogságba esett, és súlyos betegségében a legalapvetőbb kérdésekről kezdett gondolkodni. Mi a helye a közösségben? Mit kell tennie az életben? Egyáltalán mi a célja az ő életének? Amikor felgyógyult, a pápai lovagok közé akart állni, s itt, Apuliában döbbent rá, hogy mindenki szolga, csak egyetlen Úr van, és csak ennek az egyetlen Úrnak van értelme szolgálni. Eddig ismeretlen, a teljes szegénységet megvalósító szerzetesség eszménye töltötte be minden gondolatát. Rómában járva elborzadt a vallásosság külső formáinak túlburjánzásán, ekkor Szent Péter sírjára dobta minden vagyonát, s ruháját koldusöltözékre cserélte. Majd egy, a San Damiano-templomban megélt élménye szerint hangot hallott: „Ferenc, nem látod, házam mennyire omladozik? Menj és építsd fel újra!" Ezt követően az omlófélben lévő templomok restaurálásába kezdett, de az egész egyház belső megújításán is fáradozott. Apja helytelenítette, hogy templomokra költi pénzét, s ezért családfői jogával élve házi őrizetbe vette gyermekét, anyja azonban megsajnálta és kiengedte. Ferenc azonban nem fogadott el világi bírákat, csak egyháziakat, s ezért apja és a közötte kialakult vitában a püspöktől várt igazságos ítéletet. A tárgyaláson a püspök jelenlétében adta vissza atyjának valamennyi pénzét, sőt gazdag öltözetét is: egyetlen célja most már az volt, hogy az evangélium szellemében végtelen szegénységben éljen. Ekkor már társai is akadtak. Hamarosan tizenketten lettek, de ennek ellenére számtalan megszégyenítésben volt részük, kővel, sárral dobálták meg, kutyákat szabadítottak rá.

1209-ben az evangéliumok alapján összeállított szabályzatát elvitte a pápához jóváhagyás végett. A legenda szerint a pápa valamivel ezelőtt egy különös álmot látott: az egyház épületét egy koldus támasztja alá vállával, s ezzel az egész egyházat az összeomlástól menti meg. Ezért fogadta a fiatalembert, aki így már a jóváhagyás után boldogan gyarapította, gondozta az általa alapított szerzetesrendet. Később vértanúságra vágyva utazott Szíriába és Marokkóba is, ahol a hagyományok szerint téríteni próbálta a muszlimokat. Malek-el-Kamel szultán elé is eljutott, aki tisztelettel fogadta és hazaküldte. 1217-ben Ausztriába, Franciaországba, Spanyolországba, Magyarországra és Szíriába küldött ferences munkatársakat a rend gyarapítására és a hívek meggyőzésére. Ezután több változatban elkészítette a rend végleges reguláját, majd élete utolsó évei egyikében, 1224-ben Krisztus sebeit, stigmáit kapta meg az Alverna hegyén tartott hosszú böjt és elmélkedés után. 1226-ban a legkülönfélébb betegségek után, szerzetes testvérei imádsága közben csendesen elhunyt.⁷

Egyértelmű, hogy az ismeretlen szerző Szent Ferenc életrajzát és legendáit ismerve alkotta meg drámáját, amelyben természetesen nemcsak valóságos, hanem fiktív szerepeket is alkalmazott.

A háromszintes dráma

A darabot egészen bizonyosan előadásra szánta szerzője, s az is bizonyos, hogy a 18. században színre is vitték. A színrevitelnek alapos bizonyítéka a szöveg elején közölt jelenetenkénti szereposztás. A III. actus szerep- és szereplőneveinek felsorolása azért maradt el, mert a füzetben erre a célra már nem volt elegendő hely. Ez a tény is bizonyítja, hogy előbb készült a füzet, s az üres füzetbe írta bele a másoló a darabot. Ez a darab is háromszintes dráma: Angyalok, ördögök és földi emberek jelennek meg az előadás során a drámában. Az első jelenet végén az egyik Angyal néhányuknak a homlokára egy nagy T betűt rajzol - középkori hagyomány szerint ez a kereszt jele. Később, miután már Ferenc is megkapta a stigmákat, egyik társa Ferenc homlokán is ezt a T (tau) jelet vélte felfedezni. Az égiek után, minként a ferencesek a capitulumon, azaz a rendi tanácskozáson, az ördögök is megbeszélést tartanak arról, hogyan lehetne Ferencet visszatéríteni egykori költekező életmódjához, s miként lehetne megszüntetni a ferencesek szerzetét, mert tagjai nagyon sok embert térítenek az erény útjára. Két szakaszban kerül sor az emberek tanácskozására is. Előbb Ferenc rokonsága dönt az ifjú sorsáról, majd amikor költekező, adományokat osztogató életmódja nyilvánvalóvá vált, arról tanácskoznak, mit tegyenek az ifjú emberrel. Ám a ferences életmód célszerűségéről maguk a ferencesek is tanácskoznak. A három szint a menny, a pokol és a föld. Három világ, s az evilági embernek választania kell a menny vagy a pokol közül. Ferenc a teljes szegénységet választja, s életrajzírói szerint szinte teátrálisan válik meg gazdagságát bizonyító világi öltözetétől.⁸

A darabban valamiféle hangszeres zene is lehetett, az első actus harmadik jelenetében Ferenc hall valamiféle muzsikát. A második actus negyedik jelenetét valószínűleg nagyobbrészt énekelhették. A jelenet Cantus Paupertatis énekével kezdődik, s feltehetőleg ez a szereplő az egész jelenetben énekel. A második actus első scénájában meg kellett jeleníteniük a pápa álmát, hogy tudniillik a koldus ruhába öltözött Ferenc vállával tartja a lateráni bazilikát. A harmadik actus első scénájában egy szemfényvesztő bűvészkedik, a levegőbe port fúj, s egy pillanat múlva egy sárkány jelenik meg a színen, a harmadik jelenetben pedig égzengést lehet hallani. Az ének és a zene költői szintre emelte az előadást, a pápa álmának megjelenítése a szimbólum és a valóság összefüggését világosíthatta meg a szcenika eszközeivel, a szemfényvesztő bűvészkedése a varázslat csalfa világával színesíthette a bemutatót. A ferences dráma nyilván sokkal szerényebb szcenikai eszközökkel dolgozott, mint a jezsuita, de ha ezt a drámát a valóságnak megfelelően akarta színre vinni a rendező, természetes, hogy különleges, s nem feltétlenül drága eszközöket kellett igénybe vennie.

A szövegkiadás elvi szempontjai

A vegyes latin-magyar szöveg másolója minden bizonnyal a legnehezebben kiolvasható kéziratot hagyta ránk. A verssorokat és a versszakokat olykor folyamatosan írta. Néha nem volt könnyű eldönteni, hogy prózában vagy versben írt-e a másoló. Az írás viszonylag gyakorlott kéz munkája. Nem lehet azonban határozottan megkülönböztetni bizonyos kis- és nagybetűket. A c és az e betűk között alig lehet különbséget tenni. A szereplők által mondott szöveget a másoló egy vízszintes vonallal elválasztotta egymástól. Az ékezetekkel a másoló igen sok gondot okozott, hiszen nagyon gyakran a szóban vagy teljesen rossz helyre tette az ékezetet, vagy egyáltalán nem törődött vele, azaz ki sem tette. Ezért gyakran az értelmi zavart elkerülendő, kitettük a szükséges ékezetet (pl: agyam helyett ágyam). Az sz betűből gyakran elhagyta az s-t (pl. készen helyett kézen: Pl Kézén vagyók Készen vagyok helyett, Semmi házna panázolkódásimnak, Semmi haszna panaszolkodásimnak helyett. Ebben a kiadásban az sz hangot jelölő z betűket sz-re írtuk át. A szerepneveket egységesítettük, ahol erre szükség volt, és magyarra fordítottuk. A szöveget modern helyesírási elvek szerint közöljük. A szerepneveket magyarra fordítottuk. Az értelemzavaró ékezethibákat javítottuk. Ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy megőrizzük a szöveg archaikus nyelvezetét, Csíksomlyó helyesírási és dialektikális sajátosságait. Minden egyéb tekintetben a régi magyar szövegek népszerű kiadásának elveihez ragaszkodtunk.⁹

 

Actus primus

Scena secunda

BELIAL:
Rettenetes dolog
Világban most forog,
Meg csökkönt az okosság!

Lattyatok mit csinál,
Magában mit fingál¹⁰
Az együgyű ravasság?

Gyeplőt a vállunkban,
Zabolát szájunkban
Akar vetni a rabság.

Hát én király lévén,
Senkitől sem félvén
Vajon függök-e tőllök?

Nem fér hozzám törvény,
Veszedelmes örvény,
Nálam van a szabadság.

HELIOGABALUS:
Ne félj semmit, király,
Helyedben veszteg állj,
Lesznek néked társaid!

A te zászlód alatt
Nem nyalnak kő falat,
Kik hozzád hasonlanak.

En leszek az egyik,
Meglásd, a fővebbik
Udvarodban a tanács.

A balgatagságot,
Vagy is parasztságot
Meg jobbitom csak hamar.

IDOLALIUS:
Ha ti nem vigyáztok,
Hamar leszen gyásztok,
Velem egyűt romlotok.

Akik régtől fogva
Kezeket fel fogva
Terdeket is meg hajtva,

Tisztelt az Atyatok,
Ime, vagyunk átok,
Minden állatnak csúfja.

Azt ne szenvedjétek,
Jól észre vegyétek,
Mert szolgál romlástokra!

LACAUS:
Mi tehetséginkből,
Okos elméjekből
Forgódtunk, mint lehetett.

Mit el vesztettetek,
Azt vissza nyertétek.
Véghez viszünk többet is.

Rajta hát, barátim,
Látjátok igáim,
Közelget veszedelmem!

Mindent felforgassunk,
És helyben ne hagyjunk,
Lássuk, mi leszen vége!

BELIAL:
De én, a mint hallom,
S azt igen sajnálom,
Pártütés van ellenünk.

A népnek nagy része
Vagyon el jegyezve,
Mire nézve, nem tudom.

IDOLALIUS:
Nincsen semmi benne,
Akasztófa jele¹¹
Van homlokokra sütve.

Többen vannak hátra,
Kiknek homlokukra
Vessünk mi is bélyeget!

Csalfa jó lesz,
Ha jóban tavul lesz,
Többen állanak mellénk.

(Morió itt több békát ad át Idolaliusnak)

MORIO:
Hát a furka valyon,¹²
S titeket találjon?
Én úgy vélem, jobb leszen.

Ingyen mesterkedtek,
Mert a vitézségtek
Elenyészik ezentől.

HELIOGABALUS:
Menj dolgodra, szamár,
Mert vagy hamis kalmár,
Ne szólj, mert pufon csaplak!

(Itt megjelenik egy bizonyos szegény emberke, aki a kereszt
jelével az ördögök gyűlését szétzavarja.)

MORIO:
Rajta most vitézek,
Itt van, kit rettegtek,
Álljatok szembe vele!

 

Actus primus

Scena quarta

(A személyek az alábbiak: Ferenc apja, anyja, nagyapja,
nagybátyja, keresztapja és az apa szolgája.)

APA:
Házastársam, hallgass szavaimra,
Mit akarok, hadd adjam tudtodra,
Hogy ha tetszik, hajolj tanácsomra,
És tetszésed szerént felelj szómra!

Ime, Isten megáldott bennünket,
Szép magzatot mivel nekünk rendelt,
Kiért neki mondjunk dicsíretet,
De ajánlván hálado szűvűnkőt!

Ez az gyermek minden jókkal teljes,
Szép termetű, amint látjuk s ékes.
Ez a’ gyermek valaha lesz jeles,
És mindenek előtt kellemetes.

Adj tanácsot, vele mit csinyáljunk!
Jó lesz-é, ha scólába adjuk,
Mesterségre avagy taníttassuk?

ANYA:
Híjuk elé az atyafiakot,
S proponáljuk nekik ezen dolgot!

APA:
Eredj, szolga, hídd hozzám Atyámot,
S vele együtt komámot s bátyámot!

SZOLGA:
Készen vagyok parancsolatodra,
Mind elhívom őkőt fél órára.

(Itt megjelennek a meghívottak.)

APA:
Isten hozott, kedves, édes Atyám,
Vele egyűtt komám és jó bátyám!

NAGYAPA:
Az házadhoz, fiam, miért híval?
Kivánságod mondd meg hamarsággal!

APA:
Egy szép fiat nekünk Isten ádott,
Minden jókkal ki fel is ruházott.
Mire adjuk ezen magzatinkot,
Kik itt vadtok, adjatok tanácsot!

NAGYAPA:
Iskolába nem jovallom adni,
Mert mihelyt kezd egy keveset nőni,
Mindjárt kezd a dámák után járni,
És el fogja az iskolat hagyni.

És hogy ha el hagyja az iskolát,
Neki veszed éppen semmi hasznát.
Megutálja minden kézi munkát,
S kerengésre fogja vetni magát.¹³

Jobb azért, hogy adjad mesterségre,
Taníttasd meg a kereskedésre!
Viselj gondot testire s lelkére,
És oktassad Isten félelmére!

APA:
Köszönöm, jó Atyám tanácsodot,
Mert be tölted a kívánságomot,
Helybe hagyom te akaratodot,
S ahhoz szabom én is szándekomot.

ANYA:
Az gyermekről nem jól gondolkodtok,
Mesterségre mert ha őt adjátok,
Nagy veszélybe szegényt taszítjátok,
Azért a’ mit tanácslok, halljátok!

Ferencz fiam féli az Úr Istent,
Iskolába ha ű valaha mehet,
Megveti az mulandó életet,
S még münköt is Mennyországba vezet.

Látjátok, hogy mely igen ahítatos,
Szegényekhez kegyes és irgalmas,
Azért világ lesz néki unalmas.

KERESZTAPA:
Keresztségben Attya voltam s vagyok,
Azert neki lelki jót kévánok,
En is a te tanácsodhoz állok,
S keresztatyja lévén approbálok.¹⁴

Iskolába Ferenczet adjátok,
Minden rossztol megzabolázzátok,
Hogy ha jóra őt taníttassátok,
Valaha lesz benne vígasságtok!

NAGYBÁTYJA:
Ha betelik jövendő mondástok,
Megvallom, hogy helyes tanácsotok,
De igazán mivel nem tudjátok,
Azért Atyám s’ öcsém mellé állok.

Jártalanért járt utat elhagyni,
Nem helyesnek itílem én lenni,
Azért jobb őt mesterségre adni,
S kalamárságra megtanyítani.¹⁵

NAGYAPA: Egy tanácson hárman megegyeznek,
Tanácstoknál azért jobb a mienk,
Kalamárságra Ferencz hát adassék,
Mesterektől jól megtanyíttassék!

Actus primus

Scena prima

APA: Nagy dolog az, Ferencz, a’mit látok te dolgaidban,
Vészem észre, elmerültél a gonosz tékozlásban,
Napról napra öregbedel a rosszban s nem a jóban,
Mivel igen sok károkot tettél az én házomban.

Tudod-e, hogy hírem nélkül semmit is el nem vehetsz,¹⁶
Veszem észre, hogy te münköt, mint fiú, úgy nem szeretsz,
Hogy ha meg nem jobbulsz, tudd meg, haragra éngem vihetsz,
Ha pénzzel nem, de bőröddel kiért hamar meg fizetsz!

FERENC:
Alamizsnát hát szegénynek ádtam, nem tietekből
Mindeneket, mert vettétek ingyen Isten kezéből.

(Itt alamizsnát oszt szét)

APA:
Rettenetes nagy bosszú ez. Hídd el, szolga, Apámot
És a’ többi rokonimot, hadd halllják panaszimot!

SZOLGA: Készen vagyok, és mindjarast őköt hozzád elhívom,
Azonban az haragodból csendességgel kívánom.

(Most megérkeznek a rokonok.)

NAGYAPA:
Edes Fiam, hát mi lele, s miért vagy ily szomorú?

PATER:
Az fejemre gonosz fiat és tékozlót neveltem,
Mindenemből majd kipraedal, s eleit nem vehetem,¹⁷
A’ ki miatt szűvem fonnyad és rövidül életem.
Jaj, már tovább gonoszságot éppen nem szenvedhetem!

NAGYAPA:
Ne törd magad, edes fiam, mert az gyermek goromba,
Mit cselekszik, mert nem tudja, talán megtér magába!

ANYA:
Hogy a’ fiad alamizsnát osztogat szegényeknek,
Oka az, mert a’ szegények semmit tőled nem vettek.
Nem vétett ő, hanem oka inkább te vagy mindennek.

A fösvénység te lelkedben éppen meg gyűkérezett,
Elmulandó gazdagságra pecsételled szüvedet,
A’ gyermek, ha jót cselekszik, eltörli bűneidet,
Mivel adakozásával tódja fösvénységedet.¹⁸

APA: Hát te is már ellenem vagy? Miért fogsz fiad mellett,
Tudod, hogy majd mindenemből kifoszt téged s engemet,
Miért hát már meg nem fogod a’ te gonosz nyelvedet?
Távozzál el, mert majd vele egybe törlek tégedet!

KERESZTAPA:
Mit haragszol, kedves komám? Enyhítsed haragodot!
Szegényeknek hogy ha szolgált és alamizsnálkodott,
Istennek szent akaratját betöltvén cselekűtt jót.

NAGYBÁTY:
Hiszen rettenetes dolog, öcsém, a’ mit cselekszel,
A’ mint látom, Istenedről meg nem is emlékezel,
Fösvényeket fenyegeti az Isten örök tűzzel,
Vigyázz, mert az ítíleten te is elvéssz ezekkel!

APA:
Már látom, hogy semmi haszna panaszolkodásimnak,
Mivel még az rokonim is meg nem vigasztalának,
Sőt pokol s tőbb e’ félével fenyegetvén bosszontnak,
Azért en is nem engedek semmit ő tanácsoknak.

(Ferencnek)

Szolga, mingyárt hozz kötelet, s kötözd meg ez gyermeket,
Intésimnek nem engedvén, hogy megvetett engemet!
Teteitől talpig maid megverem, s kínozom őtöt,
Tömlöczbe betaszítom, ott engem, Atyját meg nem vét.

(Itt megveri és tömlöcbe zárja fiát.)

FERENC:
Kedves, édesanyám, könyörülj rajtam,
Mivel jól látod, hogy meg nyomrodtam,
Az nyomorúságot s tömlöczi rabságot mivel megúntam,
Hogy így büntettessem s tömlöczbe vettessem, ártatlan voltam!

ANYA: Egyetlen egy fiam, félek Atyádtol,
De főképpen az ő nagy haragjától,
Engemet megrongál, s egybe ront doronggal. Jaj, félek atól!
Mind az által menj el, járj Isten hirivel távul házadtól!

(Az Apa megjelenik, s nem találván a börtönben a fiát így szól:)

APA:
Micsoda dolog ez? Ferencz hol vagyon?
Ki engedte néki, hogy szabaduljon?
Feleség, te dolgod és nagy gonoszságod, hogy ő el fusson,
Mingyárt menj utána, hogy valamint rosszra ügyed ne jusson!

FERENC:
Mit akarsz, jó Atyám, ím, jelen vagyok,
Parancsolatodnak mingyárt jelit adok,
Hogy el szabadullám s tömleczből kifuttam, azon vigadok,
Mert miert bűntetel mindenben, Istennel ártatlan vagyok.

Azért haragszol, hogy jót cselekedtem,
Hogy a’ szegényeket meg nem vetettem,
Istennek tőrvényit és sok szép intésit mivel szeretem,
Azert nagy rútságot, s sok féle fájdalmat tőlled szenvedtem.

APA:
Ha nem lettél volna, nékem jobb volna,
Szűvem te miattad most nem búsulna,
Ha téged az halál mérges kaszájával mingyárt le vágna,
Tudd meg, hogy a’ szűvem és az bús lelkem megvidámulna.

Siess mingyárt, s gyere Püspök Urunkhoz,
Többet gonoszságba most ne rugódozz!
Majd meg itíl téged, s igazán meg bűntet, s jutsz nagy bánathoz,
Mert engedelmetlen és igen kegyetlen voltál Atyádhoz.

(A püspökhöz:)

Nagy, szent, lelki Atyám, hallgasd panaszom!
Hozzám háládatlan az én magzatom,
Tőle mindenemből, sok szép kincseimből majd kifosztatom,
Hogy méltán megbüntesd, bűneit el ne szevedd, aztot
kivánom.

PÜSPÖK:
Fiam, mit vétettél? Valld meg bűneidet!
Miben bántottad meg jó szüleidet?

FERENC:
Kedves, lelki Atyám, semmit sem vétettem,
Sőt jót cselekedni hogy ügyekeztem,
Sok nyomorúságot és szoros fogságot azért szevedtem,
Isten előtt állok, és igazat mondok, semmit sem véttem.

PÜSPÖK:
Hát az tékozlásban nem volt-e részed?
Mint értem, Atyádot meg nem böcsülted,
Hallom vándorlásra és a’ kóborlásra magadot vetted,
Atyádnak tanácsát s Anyai jóvoltát miért megvétted?¹⁹

FERENC:
Nékem tékozlásban éppen nincsen részem,
Hanem Istenért az szegént szeretem,
Ügyefogyottakot es szegény árvakot hogy segélytettem,
Atyámtól és Atyám fiaitól azért szenvedtem üldezést.

Atyámot s Anyámot meg böcsülöttem,
Isten ellen sohult nem kerengettem,
Sem a’ kóborlásra, sem az vandollásra magam nem vettem,
Atyámnak tanácsát s Atyai jó voltát meg nem vetettem.

De boldognak mondom azert magamot,
Mert mivel szeretem az igazságomot,
A’ setét tőmleczbe szenvedtem meg vetve nyomorúságot,
Azért el nem vesztem, sőt mennyben megnyerém szép koronámot.

Látom, hogy ez világ mind haszontalan
Telik, csak él testi, nagy bujaságban,
Az ördögnek szolgál, nem gondol pokollal, mint az oktalan,
Tőle elpártolok s Istenhez fordulok, s élek a’ tilón.²⁰

Hidd el, edes Atyám, hát a’ ki tied, íme, mindent vissza adok,
Minden jószágimat és gazdagságimot, akár hova tedd,
Szép öltözetimet, vidd el köntösimet, és hasznát veheted!

(Itt leveti ruháit és odaadja Apjának:)

Mert a’ szegénységet már eljegyzettem,
Magamnak mátkául választva vettem,
Minden reménységem és az üdvösségem Istenbe vetettem,
Nem hagy el engemet, s megáldja lelkemet, mert őt szeretem.

PÜSPÖK: Boldog Anya volt az, ki szült tégedet,
Mert sokak jovára adott tégedet,
Áldjon meg az Isten, mert látom mindenben szereted őtöt,
Mert Istenhez szabtad s hozzá fordítottad te életedet!

 

Actus secundus

Scena prima

FERENC (a kereszt zászlajával:)
Oh, én boldog férfi világ hívságából
Testnek s az ördögnek szernyű rabságából,
Szabadultam Isten irgalmásságából,
Tapsolok, őrvendek szivem virágából!

Távul légyen tőlem, hogy én valamiben
Gyönyörködjem, kéncsben, aranyban s ezüstben,
Régi familiám hírében s nevében,
Avagy emberektől szokott tiszteletben.

Vagyon mar en nékem, gyönyörködjem miben,
Egyedül az Jésus Christus keresztiben,
E’ világ ennekem megfeszült lelkemben,
És én e világnak megfeszültem testben.

Azért a’ki akar jőni én sergemben,²¹
A’nnak megfeszülni kelletik mindenben,
Nem lehet kedvére élni e’ seregben,
Másként fizetése nem lehet mennyekben.

ELSŐ TANÍTVÁNY:
Minap, nem régentén egy szegény házamnál,
Ez az erős vitéz asztolomnál,
Jól rá figyelmeztem, mit mivel aludván,
Hol ott imádkozni láttam térden állván.

Akkor meg űsmertem, hogy Isten szolgája,
Krisztusnak e’ földön ő zászlótartója,
Ennek a’ zászlónak most megyek alája,
Jertek, jo társaim, Szent Lélek jovállja!

MÁSODIK TANÍTVÁNY:
Íme, készen vagyok mindentől megválni,
Krisztus seregében Uramért meghalni,
Uram, végy bé, hozzád akarok állani!

FERENC:
Ha fogadástokban végig megmaradtok,
Világ hívságára ha tü nem fordultok,
Seregembe veszlek, de rá vigyázzatok,
Másként áldás helyett száll rátok nagy átok.

ELSŐ TANÍTVÁNY:
Uram, hiszen, műnköt senki nem kényszerít,
Hanem a’ Szent Lélek a’ mire megsegít,
A’ ki meg ígyirte szolgálatom bérit,
Szolgálatomnak is jól rendeli végit.

MÁSODIK TANÍTVÁNY:
Szabadság, szabadság mindeneknek kedves,
Világnak szolgálni mely feletébb terhes,
En tőllem, minden kincs, ez után ment lehetsz,
Éngemet boldoggá, te, Megváltom, tehetsz.

(És felöltik magukra a ferences ruhát, megtagadván mindent, amijük volt.)

FERENC:
Kedves tanyítványim, mi lehet már hátra,
Hanem hogy regulát szabjunk jovatokra,
Bizony, én Krisztusom meg tanyít arra,
Tehát menjünk hamar fel Rómába!

(És elindulnak. Rómába érve a kapusnak:)

Áldjon meg az Isten, kedves jo Uram!

KAPUS:
Mit kerestek tü itten, hitvány emberek?

FERENC:
Szentséges Urunktól némely szegények,
Mind itten várnak, hogy be menjenek.

KAPUS (bemegy:)
Szentséges Uram, nem tudom, honnan,
Hozzád béjőni kivánnak nagyon.

PÁPA: Dolgokra menjenek, velem nem szólhatnak!

KAPUS:
Szorgos dolgai vannak a’ Pápának.
Menjetek dolgotokra audencia nincsen,²²
Nem kell ottan dolog, olyan encsen bencsen!

FERENC:
Szükség várakozni, reggel talám lészen,
Audentia, s münköt elméjében tészen.²³

(A pápa azt látja, hogy Ferenc vállaival tartja meg a lateráni bazilikát.)

PÁPA:
Sokféle szélvésztől hajónk szaggattatik,
Alig hogy gyakorta el sem boríttatik
Annyira, hogy álmom nem is adatik,
Elmém éjjel, nappal csak hányattatik.

Az éjjel is aztot látám álmomban,
Lateromi Templom volna romlásban,²⁴
Melyet vállaival azon órában
Egy szegény meg tartá az romlásában.

FERENC (a kapushoz):
Mostan talán lenne jobb alkolmatosság,
Hogy be mehetnénk, ha lenne szabadság!

KAPUS: Hogy gondolod mégis annyi dolgok között?
Olyan fantázia szűvedben ütközött,
Hol ott nagyobb dolgok mindenek félét
Folytatnak? Nem hoztál te oly eszközöt!

FERENC:
A szegények Atyja megjelenti ügyemet,
Meghalgatja bizony keserves kérésemet,
Te lesz nagyobb oka, ha ügyekezetemet,
Véghez nem vihetem. Jelentsd meg itten létemet!

KAPUS (a pápához):
Sanctissime Pater, tegnap is a’ki itt vala,
Egy szegény kuldus alázatoson instála,²⁵
Hogy bebocsátatnék, de hejába jára,
Ujonnan érkezett mert a’ palotára.

PÁPA:
Jöjjön be! Ki tudja, nem haszontalan,
A’ mit fog kérni nem adhatatlan.

KAPUS:
Be mehetsz, szegény ember, de járj okossággal!

FERENC:
Szent lábaid előtt, Uram, leborulván,
Hezzá boldog üdőt szűvünkből kivánván
Jöttünk Szentségedhez grátiát találván,²⁶
Új dolgot szűvesen most insinuálván.²⁷

PÁPA:
Mond elé, hadd szoljunk, á kik jelen vagyunk!

FERENC:
Látván ez világnak sok kimenetelét,
És minden hívságnak tüntető képzését,
Elhagyék mindent en Istennek kedvéért,
Ő Szent Fölségetől nyertem jót el azért.

Nékem jovalja, mindent el hagyjak,
A’ szegénynek, mim van, el hagyjak,

Evangéliomnak módján járjak,
E’ világon éppen semmihez kapjak.

Erre regulát nékem diktála,
Vikriussához jőnék, parancsola,
Hogy megmutassam, igen jovalja,
Szentséged eztet hogy Confirmálja.²⁸

PÁPA: Lássuk, szegény ember, igaz-é a dolog!

(Ferenc olvassa a regulát:)

PÁPA:
Eztet meg tartani, lehetetlen dolog,
Mert veszedelemben ennek módjá forog.

FERENC: Isten akaratja beteljesedik,
Az ő szavaiból semmi földre nem esik.

HOSTIAI PÜSPÖK:
Szentséges Főpap, engedj kéresinek,
Oka ne légy az hitetlenségnek!
Ha nem engedünk Krisztus beszédinek,
Mi haszna lesz hát gyülekezetünknek?

Miért olvassuk az evangéliomban,
A’ ki kőveti Krisztust valóban,
El kell hagyni a’nnak mindent világban,

Másként nem juthat mennyországba?

Ez a’ szegény, látom, a’szerént indult,
Jovait elhagyván Istenhez fordult,
Istennek hogy tessék, íme, megbolondult,
De a’mit követni akar, nem bolondul.

PÁPA:
Ah, most vészem észre, álmomban mit láttam,
E lesz megtartója a’ templomnak, látom,
Ha néktek is tetetszik, á mit kér, megádom,
Az ő reguláját approbálni fogom.²⁹

HOSTIAI PÜSPÖK:
Istennek szent akaratja
Teljességgel azt jovalja,
Szentséged a’mint akarja,
Mü is fejenként hailunk arrá.

 

Felhasznált irodalom

Benyák Bernát: Joás Judea királya. Szeged 1770. RMDE XVIII. század Piarista iskoladrámák. 5/1. A drámát sajtó alá rendezte: Kilián István. Budapest 2002. Sorozatszerkesztő: Demeter Júlia, Kilián István, Pintér Márta Zsuzsanna. Budapest 2002. 33-117. A Joás-darabok előadásairól lásd itt: 114-115.

Cséplő Péter: A nagyváradi r. kath. Főgymnasium története. Nagyvárad, 1896.

** [Diós István] Nagyváradi püspökség. = MKL IX. Budapest 2004. 563-564.

Hets J. Aurelián: A jezsuiták iskolái Magyarországon a 18. század közepén. Pannonhalma, 1938. 59.

Jablonkay Gábor: Az iskoladrámák a jezsuiták iskoláiban. Kalocsa 1927.

Juharos Ferenc: A magyarországi jezsuita iskoladrámák története. Szeged 1933.

Kelemen István: Katolikus iskolai színjátszás és püspöki udvari opera. Vigilia 1985/8. 617-622.

Kelemen István: Várad színészete. Nagyvárad 1997. 8-22.

Kilián István: Egyház, iskola, dráma és színjáték a XVII-XVIII. században. In: A magyar művelődés és a kereszténység. La civilta Ungherese e il christianesimo II. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság. Scriptum Rt., Budapest-Szeged 1998. 821-835;

Kilián István: Vallásos és profán teátrális rendezvények a besztercebányai jezsuita iskolában. (1648-1773.) Magyar Könyvszemle 115. évfolyam. 1999. 4. 410-424.

Kilián István: Liturgia és színjáték a marosvásárhelyi jezsuita iskolában 1803-1763. In: Czövek Judit (szerk.): Imádságos asszony. Erdélyi Zsuzsanna köszöntése. Budapest 2003. 75-86.

Kilián István: A gergelyezés szokása a 18. században néhány jezsuita iskolában. In: Mindenes Gyűjtemény I. Tanulmányok Küllős Imola 60. születésnapjára. Artes populares 21. ELTE BTK Folklór Tanszék. Budapest 2005. 375-386.

Kilián István: Iskolai színjátszás Patachich püspök idejében Nagyváradon és Kalocsán. In: Lakatos Adél (szerk.): Patachich Ádám érsek emléke. Kalocsa 2005. 41-54.

Kilián István: Szent Iván napi színjátékok néhány 18. századi jezsuita iskolában. In: Summa. Tanulmányok Szelestei N. László tiszteletére. Pázmány Irodalmi Műhely. Tanulmányok. Piliscsaba 2007. 154-162.

Kilián István: Színjátékszerű elemek a nagyváradi jezsuiták liturgiájában. In: Molnár Antal, Szilágyi Csaba, Zombori István (szerk.): Historicus Societatis Jesu. Szilas László Emlékkönyv. Budapest 2007. 311-321.

RMDE XVIII. század. Jezsuita iskoladrámák 4/1. 1992. 249-292.

Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai 1561-1773. Fontes ludorum scenicorum in scholis S.J. Hungariae. I. Budapest 1984. 309- 338.

Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai I. Fontes ludorum scenicorum S.J. Hungariae I. Budapest 1984. 311-338.

Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai IV. Mutatók. Fontes ludorum scenicorum in scholis S.J. Hungariae IV. Indices. Összeállította, szerkesztette: H. Takács Marianna. Budapest 1994.

Szörényi László: Pray György költészete. In: Hunok és jezsuiták. Budapest 1993. 135-137.

T[akács] E[mma]: Kébel Mihály címszó. MKL VI. 2001. 414.

Takács József A jezsuita iskoladráma (1581-1773). 2. kötet. Budapest 1937.

Varga Imre-Pintér Márta Zsuzsanna Történelem a színpadon. Magyar történelmi tárgyú iskoladrámák a 17-18. században. Budapest 2000. 41-44.

Viczzián János: Esterházy Imre szócikk. MKL III. 1997. 308-309.

Advent 107

Karácsony 1, 20, 29, 48, 59, 72

Vízkereszt 52, 64, 132

Gergelyezés: 2, 3, 8, 12, 16, 17, 18, 19, 21, 30, 36, 40, 45, 53, 65, 74, 84, 108, 119

Majális: 46, 67, 94, 140

úrnapja: 61, 68, 146, 183

Szent Iván nap: 112, 135, 154, 168, 169, 170, 171, 180, 185

Angyalok: 4, 14, 27, 28, 33, 34, 39, 41, 42, 50, 51, 63, 69,, 81, 82, 116, 117 137 150 153 155 177

Declamatio:' 22, 47, 49, 55, 58, 71, 73, 75, 76, 77, 78, 80, 83, 91, 106, 142, 147, 152, 158, 162, 166, 179, 192, 193, 195

Cím nélküli dráma

Próba: 5, 6, 10, 11, 25, 31, 35, 37, 43, 90, 93, 96, 100, 101, 109, 111, 115, 121, 123, 126,138,165, 174

Előadás: 7, 26, 32, 38, 44, 56, 57, 60, 69, 70, 79, 85, 88, 89, 95, 97, 98, 102, 104, 105, 113, 114, 124, 125, 128, 131, 134, 136, 139, 141, 144, 149, 150, 151, 156, 157, 160, 161, 163, 164, 165, 167 (Moliere), 173, 175, 178, 181,182, 186, 187, 188, 189, 190, 191, 194, 197, 198, 199, 200

Dráma címmel: 9, 85, 86, 87, 103, 110, 117, 118, 120, 122, 127, 129, 133, 145, 148, 176, 184

Érkező salutatioja: 54, 159

Academia 92

 

Jegyzetek

1 A tanulmány a T 042967 sz. oTKA-pályázat támogatásával készült.

2 Alszeghy Zsolt-Szlávik Ferenc Csíksomlyói iskoladrámák. Budapest 1913; Fülöp Árpád: Csíksomlyói nagypénteki misztériumok. Budapest 1897. Pintér Márta Zsuzsanna: A ferences iskolai színjátszás a XVIII. században. Budapest 1993. Kilián István-Pintér Márta Zsuzsanna-Varga Imre: A magyarországi katolikus tanintézmények színjátszásának forrásai és irodalma 1800-ig.

Budapest 1992. 44-95; Medgyesi-Schmikli Norbert: Bevezetés a csíksomlyói Passiójátékok forrásaiba. In: Népi vallásosság a Kárpátmedencében 5. Konferencia Pápán 1999. június 22-24. I. Szerkesztette Lackovits Emőke-Mészáros Veronika. Veszprém 2001. 204; Medgyesi-Schmikli Norbert: A hitoktatás és színjátszás kapcsolata néhány ferences és egy piarista dráma alapján. School And Theatre CD-ROM Miskolc 2002. 12-15; Muckenhaupt Erzsébet: A csíksomlyói ferences könyvtár kincsei. Könyvleletek. 1980-1985. Budapest, [1999.] 112-125.

3 Pintér-Kilián-Varga 1995. 44-95.

4 Szinnyey József Magyar írók élete és munkái VII. Budapest 1900. 1119-1120. Régi Magyar Drámai Emlékek XVIII. század. Jezsuita iskoladrámák. 4/I. Budapest 1992. 962.

5 Varga Imre Kapisztrán 1990. Assisi Szent Ferenc perugiai legendája. Helikon Kiadó, Békéscsaba, 1990. 11-19. Ijjas Antal Szentek élete I-II. Ecclesia Könyvkiadó Budapest, 1968.

6 A lehetséges források közléséért Muckenhaupt Erzsébetnek kell köszönetet mondanunk.

7 Varga 1990. 11-17.

8 Bécsy Tamás: A drámamodellek és a mai dráma. Budapest-Pécs 2001. 192-206.

9 „Nap, Hold és csillagok velem zokogjatok!" Csíksomlyói passiójátékok a 18. századból. Szerk: Demeter Júlia. Az utószót írta: Pintér Márta. A drámák latin nyelvű címeit és szerzői utasításait fordította: Kilián István.

10 Fingál = talál ki.

11 akasztófa jele = kereszt.

12 Furka = fegyver.

13 kerengésre = csavargásra.

14 approbálok = helyeslem a dolgot.

15 kalamárságra = kereskedésre.

16 hírem nélkül = tudtom nélkül.

17 kipraedál = meglop.

18 togya = toldja.

19 meg vétted = megvetetted.

20 tilón = itt-ott.

21 sérgembén = seregembe.

22 audencia = helyesen audientia: kihallgatás, meghallgatás.

23 elméjében tészen = eszében tart.

24 Lateromi = lateráni.

25 instála = kéri, esedezi.

26 grátiát = kegyet.

27 insinuálván = bemutatván.

28 confirmálja = jóváhagyja, megerősítse.

29 jóvá fogom hagyni.