Erőss Alfréd
hAJÓCSKA, MENJ!
Kis jelenet a lourdesi jelenések jubileumára

Szín: Középen hosszú, keskeny szikla, a tövében baloldalt nagy kő. A szikla aljában van a forrás és kis, mintegy arasznyi vize kivezet jobbra. Mikor a függöny felgördül - Violácska a homokban játszik, Incike pedig papírcsónakot ereget a vízre és dalol.

1. jelenet

(Viola és Incike, háttérben libák.)

Incike dalol:

Hajócska menj!
Vidd a virágot messze, messze,
ahol százszorszép nem terem...
Hajócska menj!
s ott szórjad el
a zúgó tengeren.

(Közben a kis papírhajót megrakja fehér és rózsaszínű száz-szorszéppel és a második „Hajócska menj!"-re egy cérnaszálon lassan kihúzzák a csónakot a színről. Incike néz utána.)

Milyen szépen úszik.

(utánaszalad és mégegyszer megismétli a jelenetet.)

Te Violácska, nincs papírosod? Szeretnék még egy ilyen hajócskát csinálni.

Violácska: Nincs, Incikém.

Incike: Milyen kár. Most már elúszott ez is. Hát akkor mit csináljunk?

Violácska: Jer, játszodj te is a homokban.

Incike: Mindig csak a homokban játszani.

Violácska: Szép kemencét csinálunk. (És már formál is egyet. A kezét lefekteti a földre, homokot hint rá és a másik tenyerével ütögeti.)

Incike: Inkább valami mást. Valami újat.

Violácska: De mit?

Incike: Akármit. Te mindig olyan szép játékokat tudsz.

Violácska: Most nem jut eszembe. Hanem, ha akarod, mesélek valamit.

Incike: Jó, jó. (Közelebb húzódik Violához és hallgatja a mesét.)

Violácska: (Kisimítja térdén a ruhácskát és kezdi.) Anyácska mesélte, mikor még nem volt olyan beteg, hogy valahol messze országban egy ilyen szép virágos mezőn egy ép ilyen kis patak mellett játszott egy kis pásztorlány. Egy nagy-nagy barlang volt a forrás és ott a forrás felett egyszercsak megjelent előtte Szűz Mária, Jézuska Édesanyja. Olyan fényes volt és olyan nagy, hogy alig fért a barlangba. Kék kendő és fehér selyemruha volt rajta és a feje körül sok-sok ragyogó csillag. Ilyen volt ép. (Kis szentképet kotorász elő.)

Incike: . És mit szólt?

Violácska: Azt mondotta, hogy „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás."

Incike: Mit jelent az?

Violácska: Még nem tudom. De olyan szép! Olyan, mint mikor mi énekeljük a pásztor-éneket. Incike: Melyik az?

Violácska: Nem ismered? Ez az: (Énekli, a végén már Incike is kíséri.)

Én vagyok a pásztorleány,
kicsiny, árva gyermek...
Édesapám fönt az égben,
itt meg ütnek, vernek...
Szegény özvegy Édesanyám,
ha neki ezt megmondanám
az ölébe venne;
sírna velem szomorúan,
hullana a könnye.

Én vagyok a pásztorleány,
ünnepet se látok.
Nem szeretnek engem,
csak a mezei virágok.
Szegény özvegy Édesanyám,
ha neki ezt megmondanám
- az ölébe venne;
sírna velem szomorúan,
hullana a könnye.

Én vagyok a pásztorleány
- a király a réten,
és az angyalokkal játszom
körbe-körbe szépen.
Szegény özvegy Édesanyám,
ha neki ezt megmondanám
- az ölébe venne;
sírna, sírna örömében,
hullana a könnye.

Incike: Milyen szép. És hogy van tovább a mese? Violácska: Nem tudom. Anyácska beteg lett és nem mesélte tovább.

Incike: Jaj, be kár. De tudod mit? Próbáljuk eljátszani ezt. Violácska: Hogyan?

Incike: Itt van a forrás, a patak, a szikla. Violácska: És én lennék a pásztorleány. Incike: Én pedig Mária.

Violácska: Gyönyörű, gyönyörű! (összecsapja kis tenyerét és boldogan szaladgál.) Ide felállsz erre a kőre, én pedig jövök a patakon fölfelé. (Kiszalad.)

Incike: Így ni. (Magára veszi a hazulról hozott hosszú kendőt, egészen talpig betakarja magát, kis virágkoszorút tesz a fejére és feláll a kőre.)

Violácska: (Lesütött fejjel közeleg. A szikla előtt megáll és lassan fölemeli a fejét. Mikor meglátja a leányt, leborul és halkan rebegi:) Mária, Mária.

Incike: Én vagyok.

 

2. jelenet

(Előbbiek, Bernadette)

(Lassan, óvatosan kilép a szikla mögül egy 15-20 éves leány. Hosszú haja a vállaira omlik, ruhája térden aluli. Incike ijedten ugrik le a kőről. Violácska nem lát semmit és így mozdulatlan marad. A leány, Bernadette ráteszi puha kezét a fejére.)

S. Bernadette: Mit csináltok Inci?

(Viola csodálkozva néz föl.)

Incike: (szinte sírva) Violácska mesélte.

Violácska: Anyuka mesélte.

S. Bernadette: No ne féljetek. Mondjad el szépen Violácska.

Violácska: Anyuka mesélte, hogy egy ilyen sziklánál megjelent Mária egy kis pásztorleánynak.

S. Bernadette: ... és.

Violácska: . és azt mondotta neki, »Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.«

S. Bernadette: . és?

Violácska: . és tovább nem mesélte Anya, mert beteg lett nagyon.

S. Bernadette: (Leül, ölébe veszi a két gyermeket és beszél:)

Aztán víz fakadt a forrásból és meggyógyított minden beteget. Már sok-sok esztendeje annak. Azóta mindig többen utaznak oda és mindig több beteg gyógyul meg a csodaforrásnál.

(Fölkel, leteszi őket és észrevétlenül kioson.)

 

3. jelenet

(Viola és Incike, háttérben libák.)

Incike: (körülnéz, megdörzsöli a szemét) Ki volt ez?

Violácska: Valami angyal.

Incike: (kis vártatva) Milyen késő van már!

Violácska: Együnk. (Előveszi a kis elemózsiás kendőt, kibontja összebogozott csücskeit, almát és egy zsemlét vesz ki és megosztja Incivel. Esznek.)

Incike: Olyan álmos vagyok. (Hátradől és csendesen elalszik.)

Violácska: (Még eszik egy kicsit. Aztán Incike fölé hajol.) Alszik.

(A kis Mária-képet újból előveszi és felállítja a sziklán. Még egyszer figyelmesen körülnéz, aztán hogy nem lát senkit a közelben, letérdel a képecske elé.)

Édes jó Mária, aki megjelentél a kis pásztorleánykának és meggyógyítottál minden beteget, kérlek nagyon szépen, gyógyíttsd meg az én beteg Anyácskámat is.

(Szemein kis könnycsepp gördül alá, még egyszer körülnéz és aztán lefekszik ő is, odasimul egészen kis barátnője mellé.)

A patak dalol: (alig hallhatóan kezdi)

... Testvér. Testvér! Testvér,
te lourdesi patak.
... Jöj el, jöjj el! Nehogy
hiába várjalak.

Küldd el, küldd el!
csodáid énreám,
itt alszik mellettem két árva lány,
két árva lány.

 

4. jelenet

(Előbbiek, Bernadette és angyalsereg.)

(Hirtelen nagy fény önti körül a sziklát és halványan látszik a szikla helyén a Szent Szűz alakja. Körös-körül tág félkörben, orgonasípok alakjában fehérruhás angyalok. Énekelnek.)

Szegények, könnyesek segélye,
Te tiszta lángú égi fény,
segíts ez árva kis leányon,
mert könny sirong a két szemén.
Királnőnk, égi fény...
(Távolról hallatszik:)
Szegények, könnyesek segélye,
te tiszta fényű égi láng,
hozzál nekünk egy csöpp világot
és nyomorunkban szálj le ránk;
Miasszonyunk, Anyánk!
(Együtt - angyalok kara és távoli ének:)
Szegények, könnyesek segélye,
Te tiszta lángú égi fény,
Segíts ez árva kis leányon,
Mert sirong a két szemén.
Királynőnk, égi fény.

(Az angyalsor hirtelen kettéválik és kilép mögülük Bernadette. Két virágfüzért hint az alvó gyermekekre, majd lehajlik hozzájuk, homlokon csókolja őket és Violácska fölött mondja:)

S. Bernadette: Ne félj, kis Violácska, édesanyád meggyógyult, mert imádkoztál érte.

(Vége)