Könyv
öRÖKMÉCSES A MAGYAR PIARISTÁK EMLÉKÉNEK
MÉLTÓ MEGŐRZÉSÉHEZ ÉS ÁPOLÁSÁHOZ
Magyar piaristák sírjai 1945-2015 (Tapographia religosorum hungari-corum Ordinis Scholarum Piarum). Összeállította Ruppert József SP
Mind nemzeti, mind egyház- és rendtörténeti szempontból a szó legszorosabb értelmében vett hiánypótló kiadvány. Iránymutató, hiszen sajnos sok esetben találkozunk a hálátlanság, a gondatlanság, a közömbösség jelével, ami elhunyt nemzeti és egyházi kiválóságaink emlékét illeti. Ruppert József mindenekelőtt személyesen felkereste a különböző rendi kriptában vagy sírkertben, családi vagy egyéni sírban nyugvó piaristákat, és alaposan dokumentálódott ebben a témakörben. A hatalmas munkát Koltai András, a Piarista Rend Magyar Tartományának levéltárosa egészítette ki történeti adatokkal.
A gazdagon illusztrált könyvben a történelmi Magyarország területén - Budapest, Debrecen, Kolozsvár, Mernye, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nagykároly, Pannonhalma, Sátoraljaújhely, Szeged, Tata, Temesvár, Vác, Veszprém - kívüli helyeket is megtalálhatunk: az Amerikai Egyesült Államokban szolgáló s ott elhunyt magyar piaristák (két állam és Washington DC temetőjében) adatait. Megtudhatjuk, hogy utóbbi helyen a Mount Olivet Cemeteryben két piarista várja a feltámadást, egyikük Irányi László, 1984-1987 között a külföldön élő magyarok püspöke, aki az Egyesült Államokban élt, időnként átutazott Európába. Ruppert József számolt be arról is, hogy Irányi öregcserkész találkozóra utazott Kölnbe, este a szállodában lett rosszul és ott halt meg, Washington DC temetőjében a sírján egy Jézus-monogram (JHS) és püspöki címere látható.
A Kolozsváron elhunyt piaristákat a rend Egyetem utcai - az egykori jezsuita - templom kriptájába temették 1847-ig. Sírfeliratuk három kivételével ma is megvan. Ott látható az 1944. november 11-én szovjet fogságban elhunyt Szász István piarista tanár emléktáblája is. 1850-től az elhunyt rendtagokat a Házsongárdi köztemetőben helyezték végső nyugalomra, majd 1896-ban a rendház külön sírkertet szerzett ott. Elsőként ugyanabban az évben Zachar Józsefet helyezték oda, de a vaskerítés és a fekete márványobeliszk ezt követően, 1898 elején készült el. Eddig tizenkilenc piarista szerzetestanárt temettek oda.
Külön fejezet foglalkozik a családi vagy egyéni sírban nyugvó piaristákkal, köztük Börzsei Márton (1914-1979) a görgényszentimrei, Czika László (1921-1984) a sepsiszentgyörgyi, Cservény Albin (1907-1973) a kolozsvári Házsongárdi, Dékány Vilmos esztergomi segédpüspök (1925-2000) a kecskeméti, Kádár József (1911-1993) a Kovászna megyei Nyújtód temetőjében, Kolla János (1900-1986) a máramarosszigeti - sírkövét a piarista öregdiákok készíttették -, Blédy Lajos (1912-1978) sírja pedig az újaradi temetőben található. A szerző felkutatta a Temes megyei Bakóvár falu (Bacova) temetőjében nyugvó Wolf János (1886-1976) sírját is, neve az obeliszk alapzatán látszik.
A külföldön elhunyt rendtagok között a könyv megemlíti Megyer Józsefet (19001972), aki Nápolyban halt meg, s a városi temetőben lévő piarista kápolnában vannak csontjai. Ruppert József könyvéből megtudhatjuk, hogy az ottani szokás szerint a holttestet előbb a kápolna alatt lévő földbe temetik, majd néhány év múlva exhumálják, és a csontokat elhelyezik a kápolna egyik fülkéjébe. Ugyanebben a temetőkápolnában nyugszik Szűcs Lajos piarista is.
Ami Olaszországot illeti, a piarista rend római tartományának két sírboltja is van a Róma-veranói temetőben. Az egyik kripta fölött egy nyolcszögű kápolna áll, a másik pedig egy építmény nélküli, egyszerű fedőlapos kripta. Mindkét magyar piarista (Valter János és Sántha György) az utóbbiba van eltemetve.
Gallov József (1899-1951) egy spanyolországi tüdőszanatóriumban (Sanatorio Badó Corés) halt meg. A városka plébániájának temetőjében helyezték örök nyugalomra. Földi maradványait hosszú idő után exhumálták és a temető közös osszáriumában helyezték el.
A könyv címénél gazdagabb tartalmat kínál, így találhatunk illusztrált adatokat néhány, 1945 előtt elhunyt piarista sírjáról, illetve síremlékéről is. Többek között megemlíti Czimmermann János (18651930) kegyesrendi tanár sírját a Szatmár megyei Csanáloson. A kiadvány végén nem csak a kutatóknak, hanem bármilyen olvasónak értékes mutatókkal szolgál: budapesti temetőkben található piarista sírok temető szerint; vidéki és külföldi temetőkben található piarista sírok település szerint; A halottak névsora és sírhelye időrendben, illetve ábécérendben.
Ruppert József gondoskodó szeretetének köszönhetően - esetenként a síremlékek rendbetételének, felújításának anyagi fedezetét is előteremtve -ez a könyv akár „írott örökmécsesként" jelentősen hozzájárul a piarista tanárok emlékének méltó megőrzéséhez és ápolásához.
(A Piarista Rend Magyar Tartománya, Budapest 2016)
Fodor György
