Micaci Cristian
aZ INTERNET KIHÍVÁSA, HATÁSA
ÉS A KATOLIKUS EGYHÁZ VÁLASZAI A 21. SZÁZADBAN

 

 

Ma már elég nyilvánvaló, hogy mennyire behálózza életünket az internet. Mindenki látott már olyan fiatalokat, korunk diákjait, de a 30-as, 40-es korosztályból is sokakat, akik a parkokban ülve, buszmegállókban, metrón, vonaton neteztek az okostelefonjuk, laptopjuk segítségével. Teljesen belemerülve, kikapcsolva a külvilágot. Ismeretes, hogy a Z generáció már szinte ezekkel az „okos" kütyükkel születik. Elérhető közelségbe került az a modell, hogy az első osztályosok az iskola első napján laptopot kapnak, nem füzeteket. Nagyon nagy kérdéseket, problémákat feszeget az internet egzisztenciálisan, pszichológiailag, társadalmilag, gazdaságilag, a bűnözés terén egyaránt. Mégis mit tegyen a hívő? Használja, ne használja? Ne vegyen róla tudomást? Hogyan vegyen részt a virtuális térben? Egyáltalán részt kell-e vennie? Sok hasonló kérdés merülhet fel bennünk a témával és annak jó vagy káros hatásaival kapcsolatban. Kíváncsiak vagyunk az egyházi tanítóhivatal véleményére is. Lehet, hogy nem ismerjük elég alaposan, mit tanít az egyház a kommunikációról, a médiáról, az internetről.

Nem kerülhető meg az a tény, hogy sok igen hasznos területe van az internetnek, sok jó, praktikus alkalmazása, még az emberi kapcsolatokat erősítő hatása is lehet. Ezeket nem lehet nem megemlíteni. Számos példa sorolható, amelyek a határokat átívelve segítettek, segítenek az emberiségnek, a közjót szolgálják. Az egyház használja az evangelizációja során, hiszen ez is alkalmas Isten igéjének hirdetésére, az egyházak bemutatására. Az egyházi sajtó hiteles információt szolgál, a híveket tájékoztatja. Így is el lehet, el kell érni az embereket.

A II. vatikáni zsinat Inter mirifica kezdetű dekrétuma a tömegtájékoztatási eszközökről szól. Nyilván akkor még nem az internet volt az elsődleges médium, hanem a tévé, rádió, film, újság. Így a gondolatok is ezek köré szövődnek.

1. A csodálatra méltó technikai találmányok közül, melyeket az emberi szellem Isten segítségével napjainkban a teremtett dolgokból hozott elő, az Anyaszentegyház azok felé fordul fokozott figyelemmel, melyek új utakat nyitva mindenféle információ, eszme és irányítás gyors közlésére, elsősorban az emberi lélekre hatnak. E találmányok közül is kiemelkednek azok az eszközök, melyek természetüknél fogva nem csak az egyes embereket, hanem tömegeket, sőt az egész emberi társadalmat el tudják érni és meg tudják mozgatni - miként a sajtó, a film, a rádió, a televízió és hasonlók -, ezért joggal nevezhetők tömegtájékoztatási eszközöknek.¹

Ezek a tömegkommunikációs eszközök igen nagy hatással vannak az emberek életére, különösen ma. A reklámok döntően ezen a csatornán érik el az embereket, a hírek, szolgáltatások, bulvár, információk, szórakozás, egészségügy úgyszintén. Valami azonban változott, pontosabban valaki. Az ember. Ezt a kutatók vizsgálják, hogy milyen hatása volt, van a különféle tömegtájékoztatási eszközöknek az emberek, az egyes ember életére. Nem az a kérdés, hogy van-e, hanem hogy milyen mértékű. Ezekről a hatásokról sok szakkönyv, irodalmi alkotás íródott már, a minket körülvevő látható, láthatatlan kamerákról, a „Nagy testvérről". Két könyv jut az eszembe: Jevgenyij Zamjatyin Mi című, illetve a klasszikus Szép új világ Aldous Huxley tollából. Az elsőben számokká degradálódott az emberiség. A legelső oldalon ez áll: 120 nap múlva elkészül az INTEGRÁL. Közel a nagyszerű, történelmi pillanat, amikor az első INTEGRÁL felröppen a világűr térségébe. Ezer esztendővel ezelőtt hős elődeitek az Egységes Állam hatalma alá hajtották az egész földgolyót. Rátok még dicsőbb hőstett vár: az üvegből épült, elektromos meghajtású, tüzet lehelő INTEGRÁL-lal integrálni a világmindenség végtelen egyenletét. Rátok vár, hogy a szellem jótékony igája alá hajtsátok idegen bolygók ismeretlen lényeit, akik talán még a szabadság vad állapotában tengődnek. Ha pedig nem értik meg, hogy a matematikailag hibátlan boldogságot hozzuk el számukra, az a kötelességünk, hogy rájuk kényszerítsük a boldogságot. Ám mielőtt fegyverhez nyúlnánk, szavakkal próbálkozzunk. Jótevőnk nevében kihirdetjük az Egységes Állam összes számának: mindenki, aki érez erre magában erőt, köteles értekezéseket, poémákat, kiáltványokat, ódákat vagy egyéb műalkotásokat szerezni az Egységes Állam szépségéről és nagyságáról. Ez lesz az első rakomány, amit az INTEGRÁL majd magával visz. Éljen az Egységes Állam, éljenek a számok, éljen a Jótevő!²

Van olyan érzése az embernek, hogy csak egy szám a tömegben, melyet a PIN-kódja, adóazonosító jele, TB-száma, SZIG-száma, ügyfélszáma, kötvényszáma, számlaszáma, PUK-kódja, telefonszáma, regisztrációs száma, pályázati száma, sorszáma stb. határoznak meg. Hova tűnt az ember? Csak egy szám? Adja meg ügyfél-azonosítóját... hallottuk már sokszor.

A Bokanovsky-eljárás a társadalmi stabilitás biztosításának egyik legfőbb eszköze! A társadalmi stabilitás legfőbb eszköze. Egyforma férfiak és nők, azonos adagokban. Egyetlenegy bokanovskizált pete alapanyagából ki lehet hozni egy kisebb gyár teljes személyzetét. - Kilencvenhat teljesen azonos iker dolgozik kilencvenhat ugyanolyan gépen! - Hangja csaknem reszketett a lelkesedéstől. - Most az ember igazán tudja, hol tart. Először a történelem folyamán. - A bolygó jelszavát idézte: - Közösség, Azonosság, Állandóság! Nagyszerű szavak!³ - írja Huxley. Hol lehet ezt megvalósítani, közösség, azonosság, állandóság?! Erre teljesen alkalmas az internet: virtuális közösséget hoz létre, állandóságot biztosít, képes a tudatot formálni (tömegember). A kérdés ennél bonyolultabb, de így is érzékelhető az írók által felvetett probléma. Gondoljanak csak Orwell 1984 című könyvére!

Döntő hatással van az életünkre az internet, amennyiben ezt engedjük.

2. Az Anyaszentegyház jól tudja, hogy ezek az eszközök, ha helyesen alkalmazzák őket, az emberi nemnek nagy segítséget nyújtanak, mert nagyban hozzájárulnak a szellem pihenéséhez és kiműveléséhez, illetve Isten országának terjesztéséhez és megszilárdításához; de azt is tudja, hogy az emberek a teremtő Isten szándékai ellen és saját romlásukra is használhatják őket; sőt anyai szorongással és fájdalommal látja azt a sok kárt, mely nagyon gyakran éri a társadalmat gonosz használatuk következtében.⁴

Lehet, hogy váratlanul érte az emberiséget az internet, és nem volt kellően felkészülve vagy az ismeretek teljességének birtokában. Ki kell emelni, hogy milyen felelőssége van az internetre dolgokat feltöltőknek, azt fenntartóknak, a szolgáltatóknak, az oktatásnak, szülőknek, az egyénnek. Fontos, hogy körültekintően tudjon dönteni, kellő kritikai érzékkel az igazság keresése kérdésében, legyen hiteles, pontos és körültekintő a tájékoztatás.

3. (...) A katolikus egyház - mivel az Úr Krisztus arra alapította, hogy az üdvösséget minden emberhez elvigye, s ezért kötelessége az evangelizáció - feladata részének tartja, hogy a tömegtájékoztatási eszközökkel is továbbítsa az üdvösség hírét, s megtanítsa az embereket ezen eszközök helyes használatára.⁵

Az egyház vezetői jól ismerték fel a helyzetet, mikor a tömegtájékoztatási eszközöket is igénybe veszik Isten országa terjesztésében, az oktatásban, a virtuális térben. Hiszen helye van ott is! Kiemelkedően fontos helye! Ez az emberek jogának a biztosítása, mármint a hiteles tájékoztatás arról, mit csinál az egyház, mikor, hogyan, kikkel, mit szervez, hova, mennyi gyűjtés jött össze, mire költi, mi a hivatali idő stb. Az embereket mint Isten képmását segíti az egyház a szabad akarat jó használatában az internettel kapcsolatban is. Elsősorban a bizalommal, hogy a hívek érett személyként megfelelően, jól használják önmaguk és a köz kiteljesedésére.

3. Az egyháznak tehát veleszületett joga, hogy fölhasználja és birtokolja ezeket az eszközöket, amennyiben azok a keresztény neveléshez vagy a lelkek üdvösségéért végzett bármiféle munkájához szükségesek és hasznosak; és a szent pásztorok feladatához tartozik, hogy a híveket úgy neveljék és irányítsák, hogy a tömegtájékoztatási eszközök használatával is igyekezzenek elérni önmaguk és az egész emberi család üdvösségét és tökéletességét. Egyébként elsősorban a világi hívőknek kell valóban emberi és keresztény szellemmel áthatniuk ezeket az eszközöket, hogy az emberiség nagy várakozásának és az isteni tervnek teljesen megfeleljenek.

A társadalomnak tehát megvan a joga ahhoz, hogy információt kapjon mindarról, amit az embereknek - mégpedig kinek-kinek a körülményei szerint - akár mint egyéneknek, akár mint egyes csoportok tagjainak, hasznos tudniuk. E jog helyes gyakorlása azonban megköveteli, hogy a közlés tartalmát tekintve mindig igaz és - az igazságosság, valamint a szeretet sérelme nélkül - teljes legyen; a közlés módját tekintve pedig legyen tisztességes és megfelelő, azaz szentül tartsa tiszteletben az erkölcsi törvényeket s az ember törvényes jogait és méltóságát, mind a hírek szerzésében, mind azok közzétételében; nem minden tudás használ ugyanis, „a szeretet viszont épít" (1Kor 8,1).⁶

Bárki megnézheti a saját egyházmegyéje honlapját, sok plébániának is van honlapja, rengeteg hasznos információval. Az ember böngészheti a Magyar Kurírt, a Vatikáni Rádiót is hallgathatja, sok lelket építő dolgot talál az interneten. Ez felelősséget jelent a használók oldaláról és a szerkesztők részéről is.

9. Sajátos kötelezettségei vannak mindazoknak, akik mint olvasók, nézők vagy hallgatók személyes és szabad döntés alapján befogadják a tömegtájékoztató eszközök hatásait. A helyes választás megköveteli, hogy a befogadók egyértelműen azt részesítsék előnyben, ami erkölcsi, tudományos vagy művészi szempontból értékesebb; kerülniük kell viszont azt, ami önmaguknak lelki kárt vagy bűnre vezető alkalmat jelent, vagy másokat a rossz példával bűnbe vihet, vagy akadályozza a jó és segíti a rossz terjedését; ami többnyire megtörténik akkor, amikor megfizetik azokat, akik kizárólag gazdasági szempontok szerint használják ezeket az eszközöket.⁷

Erre nevelni kell a fiatalokat. Nagy szerepe van az akarat erősítésének, hogy nemet tudjanak mondani a csak egy kattintással elérhető rossznak. Ne váljon öncélúvá az internet, és ne legyen az észrevétlen, be nem vallott „bálványunk". Ezt úgy tudjuk elkerülni, hogy egyszerűen megnézzük, őszintén bevalljuk, hogy mire használjuk a netet, számítógépet, és mennyi ideig. Mi tölti ki a napjainkat?

10. A befogadók, elsősorban a fiatalok iparkodjanak megszokni, hogy mértéktartóan és fegyelmezetten használják ezeket az eszközöket; törekedjenek arra is, hogy a látott, hallott, olvasott dolgokat egyre mélyebben megértsék; a nevelőkkel vagy szakemberekkel beszélgessenek el róluk, és sajátítsák el a helyes kritikát. A szülők pedig emlékezzenek kötelességükre: őrködjenek éberen, hogy a hitre vagy erkölcsre káros látványosságok, sajtótermékek és hasonlók az otthonok küszöbén kívül maradjanak, és ilyesmikkel gyermekeik másutt se találkozzanak⁸

Az egyéni felelősség nem megkerülhető, nem mentegethetjük magunkat azzal, hogy mi jó szülőként megadtuk az okostelefont, számítógépet a gyerekünknek, ezzel vége is a mi dolgunknak. Nem ilyen egyszerű. A gép, a net sohasem tudja pótolni a meg nem történt személyes beszélgetéseket, közösségi élményeket. A jó szülő magatartáshoz szorosan hozzátartozik, hogy ő tanítja meg a gyermeket arra, hogy tudjon nemet mondani a butaságokra, a felkínálkozó, időrabló, álszórakozást, közösséget ígérő csilivili oldalakra. Nem nekünk kell helyettük nemet mondani. Keressék a valódi kapcsolatokat, jó dolgokra, tanulásra, munkára, használják a netet. Alapszabály, hogy a gépnek, netnek nincs lelkiismerete!

Az internet etikája, melyet a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsa adott ki 2002-ben, újból világossá teszi hozzáállásunk alapját a nethez.

3. Az internet etikai értékelésekor is az egyén és az egyének közössége jut központi szerephez, úgy, mint más médiák esetében is. A közölt üzenetre, a kommunikáció folyamatára s a kommunikáció szerkezeti és szervezeti kérdéseire való tekintettel az alapvető etikai alapelv a következő: az emberi személy és az emberi közösség a tömegkommunikációs eszközök használatának célja és mértéke.⁹

A személy méltósága, az emberi közösség, a közjó, a szolidaritás erénye mértékként és értékként jelenik meg.

5. (...) Az internet csak akkor járulhat hozzá megvalósításához - egyének, csoportok, nemzetek és az emberi faj számára -, ha világos és megalapozott etikai alapelvek fényében élünk vele, elsősorban a szolidaritás erényének fényében.¹⁰

Ezeket tartsuk szem előtt, és ilyen szemmel is nézzünk rá, ha használjuk. Adjuk tovább ezeket az elveket, ismertessünk meg vele másokat is. Az írás számos jó és káros hatását sorolja fel az internetnek. Jó dolgok: bármikor és bárhol hozzáférhető, interaktív, korlátlanul bővíthető, alkalmazkodó, rugalmas, nem központosított, előmozdítja az egyenlőtlenséget, összehozhatja az embereket. Káros hatások: megoszthatja az embereket, virtuális világba menekülhet az ember, névtelenül és esetleg más karakterrel szólhat hozzá dolgokhoz, cyberterror, netes bűnözés, „digitális divide", digitális szakadék.¹¹

11. (...) Az információs technológia és az internet, a globalizációs folyamat hatalmas eszközeként hozzájárulnak új szerkezetű kulturális értékek közvetítéséhez és „beetetéséhez": az emberek közti kapcsolatokról, családról, vallásról, és általában az emberi létről kialakuló nézetek, újdonságuk és vonzásuk miatt megkérdőjelezhetik és magukkal ránthatják a hagyományos kultúrákat.¹²

Ez könnyen megtévesztheti az embereket, a hívőket is, észre sem veszik, s már lazul a kapcsolat az egyházzal, egyre könnyebben lesz kritikus, egyre jobban igazítaná saját maga elképzelései szerint az egyházi hagyományt, válogatós lesz, egyre inkább mond másokat képmutatónak, akik a hagyományos vallásosságot gyakorolják stb. Nehezen tud integrálódni a közösségbe, az egyházba, Jézus Krisztus misztikus testébe. Egyszóval szubjektivizálódhat. Az internet nagyon sok megoldásra váró problémát felvet, melyet a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsa jelzett: 17. (...) Számos nehéz, az internettel kapcsolatos kérdésben nemzetközi konszenzusra van szükség, például: hogyan védhető meg a törvénytisztelő emberek és csoportok magánszférája anélkül, hogy a közbiztonságért és a törvények betartatásáért felelős személyeket akadályoznánk bűnözők és terroristák ellenőrzésében? Hogyan védhetők meg a szerzői jogok és a szellemi tulajdon anélkül, hogy a köztulajdonban lévő anyagokhoz való hozzáférést nehezítenénk, és miképpen határozható meg egyáltalán a „köztulajdon" fogalma? Hogyan lehet széles alapon üzemeltetni internetes, soknyelvű információtárolókat, melyekhez az internet minden alkalmazója ingyenesen hozzáférhet? Hogyan védhetjük a nők jogait az internethez való hozzáférés és a korszerű információs technológia egyéb területei szempontjából? A legégetőbb kérdés, hogyan számolható fel a digitális szakadék az információkban „gazdagok" és „szegények" között? Erre a kérdésre kellene haladéktalanul összpontosítani, beleértve a műszaki, a nevelési és a kulturális szempontokat.

Már az 1971-ben megjelent Communio et progressio írás, amelyet szintén a Társadalmi Kommunikáció Pápai Tanácsa adott ki, világos irányvonalakat tartalmaz a kommunikációs eszközök felhasználása tekintetében. 13. (...) Ezért minden jóakaratú embernek együttesen kell biztosítania, hogy a kommunikációs eszközök ténylegesen hozzájáruljanak az igazság kereséséhez és a fejlődés felgyorsításához. A keresztényeket hitük is erre ösztönzi. Az Evangéliumnak a kommunikációs eszközök által hirdetett üzenete - amely az emberek testvériségét vallja Isten atyasága által - nagyban elősegítheti ezt a célt... A kommunikációs eszközök használatának fontosságát és végső jelentőségét tehát a velük dolgozó ember szabad választása határozza meg.¹³

Megkerülhetetlen az egyének döntése, választása.

14. (... ) Mivel az ember önmaga dönti el, hogyan használja a rendelkezésre álló kommunikációs eszközöket, az itt szükséges erkölcsi elvek az emberi méltóság helyes értelmezésén alapulnak.¹⁴

Elég világos, az interneten sem szabad hazudni, pletykálkodni, másról valótlant állítani, titkot kibeszélni, lopni stb. A hívők életét szabályozó erkölcsi elvek nem szűnnek meg internethasználat közben sem.

17. A kommunikáció valamennyi formája meg kell hogy feleljen az őszinteség, a becsületesség és az igazmondás alapvető követelményének. A jó szándék és a tiszta lelkiismeret még kevés ahhoz, hogy a kommunikáció jó és megbízható legyen. Az igazság talaján kell állnia.¹⁵

A fejlett gazdasággal rendelkező országokban (Távol-Kelet, Japán stb.) léteznek olyan intézmények, ahol kifejezetten számítógépes játékfüggő, netfüggő gyerekeket fogadnak, nevelnek a helyes, mértékletes használatra. Mi még csak haladunk errefelé... Vannak intő jelek. Mi az internetfüggőség? Létezik? Ezen még a tudósok vitatkoznak. Elfogadom, hogy a jelenség létezik, egyfajta depedencia. Rácz Krisztina Függőben című írásából idézek: Korábban írtunk már a FOMO (Fear of Missing out) jelenségéről, ami a fiatalok neten lógásának egyféle magyarázatát adja. Eszerint sokan attól tartanak, vagyis inkább félnek, hogy lemaradnak valamiről. Kérdés, hogy ez az always online jelenlét függőségnek számít-e, avagy nem. Aki valaha is olvasott szakirodalmat a témában, annak nem ismeretlen Dr. Kimberly S. Young neve, illetve a nevéhez fűződő számtalan kutatás sem. Young igen korán, már a kilencvenes években elkezdte vizsgálni az internetfüggőség jelenségét és kutatásokat folytatott azzal kapcsolatban, hogyan lehet empirikus kutatási adatokkal azt alátámasztani. Egy, a Cyberpsychology and Behaviour című lapban megjelent 1996-os írása feltételezi, hogy az internetfüggőség nagymértékben hasonlít a drog-, illetve alkoholfüggőséghez, és mind a társasági, mind a magánéletben, mind pedig a munkahelyen komoly problémákhoz vezethet. Ezen túl az internetfüggőséget a szerencsejáték-függőséghez hasonlítja, és a túlzásba vitt szerencsejátékkal kapcsolatos kutatásokban használt kérdéssorozatot - módosított formában természetesen - használja arra, hogy meghatározza az internetfüggőség létét, illetve mértékét. Kutatásai során arra a megállapításra jutott, hogy az alkoholproblémákkal vagy épp az étkezési problémákkal küzdőkhöz hasonlóan, az internetfüggők rejteni próbálják problémáikat, függőségüket. Bár saját bevallása szerint sem reprezentatív mintáról van szó (és ne feledjük, még mindig a kilencvenes években járunk), igen erőteljesen fogalmaz, kicsit talán sztereotipikusan is.¹⁶

Ő sem dönti el a vitát, inkább bemutatja a két álláspont érveit. Többfajta függőség létezik a nettel kapcsolatban: internet-, közösségi oldalak-, szexoldalak-, játék-, szörfözésfüggőség, chat- és blogfüggőség, vásárlásfüggőség.

Általánosan e függőség legfontosabb jegyei: a függő viszony gépünkkel, az internettel. Elsősorban a rengeteg idő eltöltése a gép előtt (munkán kívül), a valóság, az időérzék elvesztése. Az illető teljesen elhanyagolja a családját, barátait, ismerőseit, szinte már csak a neten érintkezik. Ha felébred, első dolga, hogy felmenjen a facebookra, mai szóhasználattal „becsekkoljon". Elmagányosodás kíséri a függést, beszűkülnek az emberi kapcsolatok, általában romlik az ilyen ember figyelme, koncentrálóképessége, sőt a teljesítménye is (ez iskolában intő jel lehet). Ideges, feszült lesz, ha nem ülhet le a gép elé és mást kell csinálnia (agresszió is előfordulhat), végső állomásként a család elvesztése reális következmény lehet, továbbá jellemtorzulások járhatnak vele, összecsúszik a valós és virtuális világ. Az ilyen függő ember állandó késztetést érez a netes vásárlásra, a közösségi oldalakon állandóan jelen kell lennie, állandósult a chat és lájkolás késztetése. Folyamatos kényszert érez, hogy kövesse barátai üzeneteit, bejegyzéseit. Összefoglalva ezek a fontosabb jelei az internetfüggésnek. És ha már internet, akkor jöhetnek a közösségi oldalak (social networking sites / sns). Az internetfüggőséggel kapcsolatban a kutatások egy része arra is rávilágít, hogy miért olyan népszerűek bizonyos szerepjátékok, chatszobák, felnőtt tartalommal bíró oldalak. Ezen belül többen is rávilágítanak arra, hogy a különféle közösségi oldalak használata különböző okokat feltételez, éppen ezért nem is szabad(na) átalánosítanunk. És - nem meglepő módon - a vizsgált közösségi oldal nem más, mint a Facebook. A Journal of Behavioral Addictions 2014. augusztusi számában közölt egyik tanulmány szerint a Facebook-használókat a következők motiválják: társas kapcsolatok fenntartása, időtöltés, szórakozás és az összetartozás, illetve valahova tartozás érzése. Az az évi adatok szerint 1,28 milliárd aktív felhasználója volt akkor a Facebooknak havonta, amelyből 802 millió napi rendszerességgel jelentkezett be a közösségi oldalra. A kérdés már csak az, hogy a fent említett felhasználók közül hányra mondhatjuk azt, hogy Facebook-függők, ha ilyet mondhatunk egyáltalán. A cikk szerzői elismerik azt, hogy a közösségi oldalak rendszerint egy vezérlőelv alapján működnek és hasonló célokat szolgálnak, azonban mindegyiknek van olyan jellegzetes vonása, ami miatt egyetlenegy kutatás sem általánosíthat, mint ahogy azt már említettem, a potenciális függőség okaival kapcsolatban. Több kutatási adat azt mutatja, hogy a nők hajlamosabbak új (akár baráti, akár romantikus) kapcsolatokat létesíteni, míg a férfiak inkább a meglévőket ápolják. Az említett cikk egy másik megállapítása még relevánsabb szempontunkból: több kutató is előszeretettel a túlzott Facebook-használat kifejezést preferálja a Facebook-függőség helyett, azzal érvelve, hogy az online töltött túl hosszú idő nem automatikusan jelent függőséget.¹⁷

Nyilván van jó oldala a közösségi oldalaknak: a levelezés egyszerűsége, ha valaki a világ másik végén van, egy kutatócsoport tagja, távkonferencia esetén stb. De még személyek megkeresésére, az egészséges kapcsolatok ápolására, ismerőseink követésére, különféle jó akciók szervezésére is alkalmas. A túlzás az, ami káros. Már a Facebook-függésnek is vannak motiváló tényezői, s az illető emiatt sok dolgát, kötelességét mulasztja. Melyek a legtipikusabb motivációk a közösségi oldalak használatára? A közösségi, baráti, ismerősi kapcsolatok ápolása, fenntartása, az összetartozás érzése, a valahova tartozás érzése. A szórakozás „változatos", könnyű elérése, lájkolás, unaloműző, új szerepek, titkos, tabutémák érintése, ismerkedés, információszerzés. Van már olyan mondás, hogy aki nem tag (közösségi oldalnak), az nem is létezik. Ami nincs az interneten, az már talán nincs is - gondolják sokan. Mit lehet tenni, hogy megőrizzük az egészséges távolságot a nettel, géppel kapcsolatban, és mégse kerüljünk a körön kívülre? Nyilván ennél is nehezebb annak, aki függő. Ha valaki már függő, és ezt beismeri, remélhetőleg segítséget is kér, szakemberhez fordul. A mértéktelenségbe, túlzásba esett embereknek nagy akaraterőre van szükségük és egy támogatóra, aki jó szándékkal ellenőriz, figyelmeztet. Rövid távú célokat kell kitűzni, melyek segítik a helyes használatot. Ilyenek: csak munkára használom a gépet, netet, és a hét egy napján a személyes dolgaim ápolására is. Máris van benne önkontroll. Ha lehetséges, net nélküli napokat kell beiktatni az akaraterő erősítésére. Kell találni olyan, eddig nem ismert, nem gyakorolt, jó, közösségi élménnyel járó szórakozásokat, amelyek alternatívái lehetnek a netnek. Többet beszélgessünk szemtől szembe a barátainkkal, többet legyünk a természetben, sportoljunk, gyakoroljuk az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, legyünk együtt érzőek, tudatosan segítsünk másoknak. Ezek mellett amikor géphez ülünk (nyilván a hívőknek jelent ez valamit), kérjük az internet védőszentjének közbenjárását, hogy ne öncélúan, hanem a magunk és mások javára, a közjóért, az emberi méltóság megőrzése mellett használjuk a gépet, netet. Az internet védőszentje Sevillai Szent Izidor. A katolikus kommunikáció világnapját 1967 óta ünneplik húsvét VI. vasárnapján. A mostani az 51. ilyen emléknap.

A hívők feladatai közé tartozik, hogy megszenteljék használatukkal az új technikai eszközöket, példát mutassanak arra, mennyiféle jóra, a közjó előmozdítására, a szolidaritás kifejezésére, az emberi méltóság megőrzésére lehet használni az internetet. Ez lehet az evangelizálás új fajtája. Ebben minden nethasználónak fontos szerepe van. Tegyünk azért, hogy gyerekeink gyerekei már így használják az internetet.

 

Jegyzetek

1 http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=2, 2017.04.14.

2 Jevgenyij Zamjatyin, Mi. Cartaphilus Könyvkiadó, Bp. 2008, 5.

3 Aldous Huxley, Szép új világ. Kozmosz Fantasztikus könyvek, é. n.

4 http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=2, 2017.04.14.

5 http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=2, 2017.04.14.

6 Uo.

7 http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=2, 2017.04.14.

8 Uo.

9 http://uj.katolikus.hu/nyomtat-konyvtar.php?h=130, 2017.04.14.

10 Uo.

11 Vö: http://uj.katolikus.hu/nyomtat-konyvtar.php?h=130

12 Uo.

13 http://uj.katolikus.hu/konyvtar/communioetprogressio-1 .pdf, 2017.04.14.

14 Uo.

15 Uo.

16 http://www.barankovics.hu/cikk/jovoido/fuggoben2017.04.14.

17 http://www.barankovics.hu/cikk/jovoido/fuggoben2017.04.14.