Szőcs Katalin
a TAVASZ

 

 

A tavasz a megújuló földi idő első évszaka. A régi korok embere a teremtő erőt és az igazi belső világosságot a napkeltei és a tavaszi erőkhöz kötötte. A természeti népek hitregéiben a teremtés a keleti égtájhoz és a tavaszhoz tartozó szellemrész műve.

A tavaszhoz kapcsolódó nagy változást női jellegűnek tartják. Olyan változó, mint a Hold vagy a Vénusz. Mindkettő az istennők égiteste. A fejlődés lehetőségét is az állandó újrakezdés és újrateremtés hozza létre. A természeti erők tavasszal a megújuláshoz nagyobb lendületet biztosítanak. A földi napok körforgásában a tavaszban és a reggeli órákban a megújító erők nagyobb hatással bírnak.

A tavaszhoz kapcsolódó természeti erők a női oldalunkat, azaz érzelmeinket erősítik. Itt zajlik az állandó változás, a teremtés csodája. A női oldalunkat a lágyság, a képlékenység, az áramlás jellemzi. Az elemek közül a víz és a levegő áramlik. A víz mint őserő érzelmi oldalunkat képezi le, a levegő pedig a szellemünket. Érzelmeink és gondolataink hullámzóak, akár a víz vagy a levegő. Minden gondolatunkat érzések kísérik.

A örökös hullámzás alapja a növekedésnek, a mindenkori és mindenféle erők áramlásának. Így változnak gondolataink, érzéseink, félelmeink, aggodalmaink is.

A teremtés a fény segítségével bontakozik ki. A napkelte újrateremti a fényt. A téli sötétség után nappalok meghosz-szabbodásával növekszik újból a fény. A szeretet újbóli növekedésének, a lélek rezdülésének is fénye van. Lelki impulzusaink és érzelmeink a sötétnek tartott oldalunkban rejtőznek. Az új lelki fényt, a szeretetet érzelmeink kitisztításával érhetjük el. A Smaragdtáblák szerint a sötét és a fény egy természetű, egy forrásból származik. A sötétből kell kibontanunk a „fények fényét".¹

A szellemi erőt a Bibliában láng formájában írják le. A magyar mondákban a hajnalkert az aranykert, az Istenkert, „ahol Pünkösdkor láng tör ki".²

A hun bölcseletben a tavaszpont idején az első teremtést ünnepeljük: „Napor-cájú Gonüz Ég-Istenatyánk, / Homlokán Holddal ékes Ukko Föld-Isten anyánk / Két örvénylésének első összefonódását ünnepeljük, / Az első teremtést, rügy fakadását."³

A keleti szellemrészt az indiánoknál az életfa vagy a kereszt képjelezi. A keleti zodiákus faeleme szintén a levegős szellemi erőhöz kötődik. A tupi indiánok szerint a keleti szellemrész, a Mianyánk, minden emberben benne található. Az ember szelleme az érzelmi oldalunkhoz hasonló. A benne lévő isteni erőről csak az érzésekkel lehet tudomást szerezni. Mindenkiben van érzelmi, azaz női oldal. A márciusi virágadás, a tavaszi nőnap erre a gyökértudásra épülhetett rá. Érzelmi oldalunkon keresztül kapcsolódhatunk a békénkhez, a csendhez, a bőséghez, az örömhöz, vagyis az életünk céljához.

Az ókor legnagyobb ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. A tavaszi napéjegyenlőség a szellem erejének, illetve a levegőelem megnövekedett hatásának az ideje. Ezeken a napokon a fény tekintetében egyensúly van: annyi ideig van nappal, mint ameddig éjszaka. Ekkor van Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, ez valamikor az Ünnepek Ünnepe, Solemnitas Solemnitatus volt,⁴ a germánok Ostara ünnepe szintén a tavaszponthoz kapcsolódott. A hunoknál, akárcsak a kínai, tibeti és indián bölcseletben, az év legnagyobb ünnepe a tavasz ünnepe, a teremtő nagy Anya ünnepe.

A tavaszi energiák hatása pünkösdig terjed. Míg a fizikai világ szerkezete hetes, a szellemi erőhöz a kilences lép-csőzet társul. Karácsony előtt és után hét heti ünnepsor és felkészülés van, a tavaszi húsvétot kilenc hét előzi meg és követi a pünkösdig.

A hun bölcseletben a térelem, illetve a tavasz a teremtő Istenanyához tartozik,⁵ ő a völgy szelleme, akár a kínai Tao te Kingben. A kínai bölcselet a „völgy energiájának" nevezi a Nagy Anyának megfelelő teret: ő szüli meg a világot és ő is tartja egybe. Ez a kapcsolódás végtelen és örökkévaló.

A felkelő nap idejéhez kapcsolódik a lélek energiájának megfelelő levegőelem is. A levegőelem színe a zöld. A levegőelemhez kapcsolódó fa is zöld színű. A fa mint az erénylétra vagy égig érő fa összekapcsolja az embert az égi iránnyal, a természetfelettivel és a kozmosszal.

A napkelte idején könnyebb kapcsolatba kerülnünk lelkünkkel, szellemünkkel az erénylétrán keresztül a bennünk lévő istennői szeretet-oldallal: „Én fölkőttem szép piros hajnalba, / Feltekintek fényes mennyországba, / Nyitva látom mennyország kapuját, / Azon belül egy vigasz lajtorját".⁶

A reggelhez és a kelethez kapcsolódó Boldogasszony-képzet lelkünk anyai jellegének fontosságára hívja fel a figyelmet. Érzelmeink legnemesebbike és a lélek maga a szeretet. A reggeli fényben a belsőnkhöz kerülünk közelebb.

Archaikus reggeli imáinkban megjelenik a zöld fa az istennő mellett. Régi népi imáinkban az istennő szerepét Mária veszi át. Mária a zöld ággal jelképezett Hajnal-istennő vagy fa-istennő mása. A felkelő naphoz rendelődő energia színe a levegőelemnek megfelelően a zöld. „Én kilépek ajtóm elejbé, / Ott vagyon zöld ág, / Abban vagyon szép Szűz Mária, / Kezében van kis oltárka, / Nyakában van kőolvasó."⁷ Régi imáinkban napkeltekor jelenik meg a fehér rózsa mellett a „leveles színű Szent Anna" is.⁸

Az egyiptomiaknál a teremtő istennőhöz rendelődő reggeli levegős jegyű Su színe a zöld, akárcsak a hinduk Zöld Tarája. A kereszténységben a húsvét tavaszi ünnepéhez tartozik a halhatatlanság, a feltámadás zöld színe. A hinduknál ezt a szerepet a Zöld Tára tölti be. A termékenység az istennő felségterülete. Ő hozza az áldást, a vetés, aratás bőségét. Zöld ruhába öltözve ő tartja a bőségszarut.⁹ A lelki, szellemi megújulás tavaszához kapcsolódó szín a zöld. Nem véletlenül a húsvét utáni csütörtök neve zöldcsütörtök, és pünkösdig tart a zöldfarsang. Ilyenkor nagyobb erővel sugárzik ki az emberből a gyermeki lélek. A csángó ima szerint Jézus maga a felkelő fény gyermeke. Színe a zöld. A reggeli imában jelenik meg az „aranyágon zöl-desség", a karácsonyi imában a „fenyőgallyas kisjézuska". „Mikor reggel felkelek, / Napkeletre tekintek. / Ott látok egy aranyágat, / Aranyágon zöldességet. / Ott van Krisztus."¹⁰

A tavaszi reggel és a kelet a megnövekedett szellemi erő ideje, iránya és évszaka. Az egyiptomiak szerint keleti irány, a tavasz, illetve a hajnal a mennyei léthez való emelkedés ideje. Mesehőseink is hajnalban kell hogy elinduljanak a csodafát megmászni és Tündér Ilona honába jutni. Népmeséink Aranyhajú Ilonája korán kel, a felkelő nap fényénél fürdik és hallgatja a madarak énekét.¹¹ Hajnalka volt a másik ősi Hajnal-istennőnk. Mindeniknek hosszú aranyszínű haja volt. Meséinkben a nap leánya a hajnal kertjében lakik.¹²

A rokon manysik Kaltes istennőjüket csodálatosan szép fiatal lánynak ábrázolják. Kaltes lehel lelket a teremtett emberbe. Kaltes a mi Kelet szavunkkal rokon.¹³ Hajnalka, illetve meséink Aranyhajú Ilonája volt a mi ősi Hajnal-istennőnk. A görögöknél Eosz, a hinduknál Visnu, a közel-keletieknél Astarta jelenítette meg. Mindeniknek hosszú aranyszín ű haja volt.¹⁴

Hajnalkához tartozik a keletről felkelő Nap, a hajnalcsillag, a Vénusz, a szél, az istenfiú, a Szent Szellem, a Szent Lélek. Mesehőseink hajnalban indulnak a csodafát megmászni és Tündér Ilona honába jutni.

A 34. Mária-énekünk „szép hajnalnak" nevezi a Boldogasszonyt: „Óh, fényességes szép hajnal, / Kit így köszöntött az angyal: / Üdvözlégy teljes malaszttal." A Boldogasszony-énekek közül a 233-as, „Ó, dicsőséges" kezdetű templomi hálaénekben Mária maga a hajnali Nap sugára, az Úr fényének fakasztója: „Hajnal nyílása, éltünk világa, / Nap dicső sugára, / Új fényt fakasztál / Üdvünk borújára."

Egy Somogy megyei népi imában a reggeli órákban van Istennek szállása: „Úr szünete, szünete, / Nap kelete, kelete, / Pokol tőle távozik, / Ott Istennek szállása / Angyaliknak gyűlése..."¹⁵

A hinduk és az egyiptomiak szerint a kelet, illetve a hajnal a mennyei léthez való emelkedés ideje. Az egyiptomi regékben a napisten neve reggel Ra-kel vagy Kaleti. A keletről származó kelta nép nevei: kelti, ketai, keltoi, Caleti, Caledoni, Galati, galii, Galata, Calabra stb.

A régi települések sok helyen magaslatra épültek. Ez biztonságot jelentett a lakók számára. Feltűnően sok a Kelemen nevű kis domb vagy hegy a Kárpátmedencében. A Kel-e(ő)- menny fontos volt az ember számára. Az a kiemelkedés vált szent hellyé, ahonnan az ember láthatta a napfelkeltét és a napnyugtát. Fényt hozó istennő volt a hun Körégős, a görög Eosz, az egyiptomi Su, a hindu Visnu. A mezopotámiai cseréptöredékeken az istennő tartja a kezében a háromnyelvű fénynyalábot, mely tulipánunkra emlékeztet. Híres ábrázolás a fényt hozó istennő Halacsanajában, aki a napke-rekű szekéren jelenik meg. Rekonstrukciója megtalálható Őrvidéken a Velem parkban. A napkereket tartja kezében a Boldogasszony a kassai domonkos kolostor címerén, napkeréken áll a kolozsvári Szent Mihály-templom falában látható régi faragott kövön, Kassán a bencések címerében, Szécsényben a Ferences templom sekrestyéjében, a szombathelyi Madonna kézelőjének kiképzésén, ruszti régi napórán stb.

A görögök Éosz hajnalistennője napkeréken érkezik. A kozmikus kerék mozgatója a keresztényeknél maga Isten, keleten Csakravarti, a keltáknál Mag Ruith. A hatküllős kerék Zeusz, illetve Jupiter képjele. Az óind hitregékben a nyolckül-lős kereket Visnu istennő a mindenség tetején egy nyolcszirmú lótuszon ülve mozgatja. A buddhisták Dharmacsakrája is nyolc küllővel rendelkezik. A lángoló napkerék hordozza a napot Helios, illetve Illés szekerén. Sámson a börtönben forgatja a világ malmát (Bír 16,20). Isten kereke izzó parázsból van (Dán 7,9). Az indiánoknál az Élet kereke a gyógyító erőkkel kapcsolatban jelenik meg. A kelta Brigid istennőt, a tavasz lányát is kerékkel ábrázolták.

Az Út a szellemi erő, illetve a lelki fény útja. Több nép ókori hitregéjében a reggeli felkelő naphoz és a tavaszhoz kapcsolódott a napisten is. Az egyiptomi Teremtőt, Ré-t a „korong urának" nevezték. Ő volt Aton, a körmozgást végző, magyarul jó érthető Úthon. Hasonló rezgésű neve van a mezopotámiai Adon napistennek, aki a tavaszhoz és a reggeli órákhoz kötődött. Innen eredhet a görög Adonis, a tavaszi napéjegyenlőség ura. A héberek istenének régi neve Adonáj.

A Nap járásának megfelelően az ősi napistenek neve világító csillagunk útja szerint Aton Egyiptomban, Odin és Woutan a germánoknál, Adon Mezopotámiában, Utu és Utnapistin Babilonban, Udu a haitiaknál, Tau az indiánoknál, Adti, Atar és Fohat (Fő-út) a hinduknál. A kínai Tao is az utat, pontosabban a jó középutat jelenti. A Nap útjának és égni rendeltetésének megfelelően a napisten neve

Egni-Agni Indiában, vagy épp Utnapistim Szemúriában. A mesében Robin Hood is a fény rubin Út. A hinduk a szellemi erőt képviselő felső léleknek mondják, hogy maga a teremtő erő és az ÚT (BG. XIII. 23). A lélekhez való bejutást engedő női oldalunk az élet virágának a magja. Innen indul ki minden. Érzelmeink hatnak körülöttünk.

Belülről nyílunk ki, mint a virág. A kinyílásnak megvan a kellő ideje. Nem lehet kívülről nagyon siettetni. A kinyílásnak sajátos időre és módra van szüksége. Nem működik erőltetés szerint. Mások elvárására nem siettethető, a megfelelési vágy egyenesen késlelteti a megnyílást. A cél megtételéhez az ÚT a lényeges, a HOGYAN, azaz ahogy a dolgokat csinálod.

Az esszénus tanítás erről szól: „Nincsen rossz út, csak úttalanság van. Minden út őhozzá vezet, Istenanyánkhoz, akiben Istenatyánk is foglaltatik a nagy nyugalomban."¹⁶

A reggel és este, illetve a tavasz és az ősz kapcsolata a téren át valósul meg. Megfigyelhető a tavaszi és őszi reggeleken, hogy a felhők kelet-nyugati irányban sávokban rendeződnek. A tavaszi napéjegyenlőség körüli idők energiája a létet öleli át. A tér tavaszi erőiben összekötődik a levegőelem szellemi ereje a földelem erőteljes hatóerejével. E kettő az égi irányban olvad eggyé.

A tavaszi ünnepek nemcsak a levegőelemhez, hanem a térelemhez is kapcsolódnak. A térelem színe a fehér, iránya az égi irány. A különböző népek hagyományában a tér keleti megünneplésében a zöld szín a fehérrel egylényegűvé válik. A tibeti és hindu bölcseletben a kelethez a fehér és a zöld szín társul. Egyformán fontos a Fehér Tára és a Zöld Tára is. A keleti kapuőr fehér színű és lóképű. A ló képzete szintén az istenanyához kötődik. A Hold az ősanya bolygója, a ló pedig a Hold állata. A hunok a tavaszi napéj-egyenlőséget tartották a teremtés ünneplése idejének.¹⁷ A tavaszhoz kapcsolódó ünnepeken a nép fehér ruhában jelent meg. A fehér szín a keresztény húsvét ünnepnél is megtalálható. Ez különösen szokásos volt húsvét nyolcadának napjain.¹⁸ A húsvétot követő vasárnapot ma is fehérvasárnapnak hívják.

A tibeti Köztes Lét könyvében az ember szellemének őrzője a napkeltei Fehér Égi Anya. A hinduk Fehér Tarája a mi Nagyboldogasszonyunknak felel meg.

A fehér szín a Nagyboldogasszony színe. Imáinkban a Nagyboldogaszony Mária. A felkelő nap virága a fehér rózsa. Nem véletlen tehát, hogy több archaikus népi imánk így kezdődik: „Fehér rózsa, Mária, / Reggel, mikor felkelek, / Napkeletre tekintek."¹⁹

Népdalunkban is összekapcsolódik a rózsa a hajnallal: „Hajnalban, hajnal előtt / rózsafa nyílik a házam előtt". A napkelte energiái kapcsolatban vannak a szellemi erőkkel, a napnyugati földelemmel és az égi irányhoz rendelődő térelemmel. Az egyiptomi hitrege szerint a napkelte ideje a legjobb idő találkozni a levegőjegyű Su-val, a földjegyű Atummal és a világot behálózó Ré energiáival. A hindu Nagy istennő, Visnu is három területet jelképezett: a hajnalt, a delet és a napnyugtát. Tavasszal három őserő kapcsolódik össze: a levegő, a tér és a föld. Ez a matematika segítségével is kimutatható. Az univerzum mérőpálcájának tartott 12-es szám megtalálható a levegőelem oktaéderénél, a földelem kockájánál, a vízelem ikozaéderénél és a térelem dodekaéderénél is.

A magyar nyelvben a tavaszi egység három égtája három erőminőséget jelent. A kelet a megújulásra való ébredést, az újabb felkelést jelenti. Kel, keletkezik igénk valami új létrejöttét mutatja. A dél a tel-, teljes igék tartalmát hordozza. Szép ragyogást jelent, melyet a deli, daliás szavunk találóan fejez ki. Az éltető energia feltöltődése a déli égi irányban, a tér égi irányában történik. A nyugat nem csak a megnyugvásra utal. A napmente energiája betakar és körülölel.

A tavaszhoz kapcsolódó teremtés az égre van írva. A Vénusz a Nap körüli pályáján az emberi magzat kifejlődé-si idejének megfelelően jelenik meg az égen. Változó fényű, akár a Hold. Változásában a teleszkópon holdsarló alakban látható. Tavasszal a reggeli órákban jelenik meg teljes fénnyel mint hajnalcsillag. Ősszel az esti órákban látjuk ragyogni mint esti csillag. A Vénusz összeköti a tavaszt és az őszt, a reggelt és az estét. Az esthajnalcsillag az istennőkhöz kötődik, akárcsak a Hold. Teleszkópon át látható, hogy az esthajnalcsillag növekedésében és fogyásában a holdsarlóhoz hasonló formájú. A Vénusz a kozmikus anya csillaga, Ister. Megtalálható az Astarte, Aster, Eszter(gom) nevekben is. A magyar hagyományban Vénusz szintén a Boldogasszony csillaga.

Az esszénus tanítás a reggeli egyesülésekre, imára és meditálásra hívja fel a figyelmet, amikor a Föld-anyát kell üdvözölni: „A fény gyermekei a Törvény szolgálói. Pirkadatkor csodálja a felkelő Napot, beszívja az illatos levegőt, és örömmel üdvözli a föld-anyját."²⁰

Míg a reggeli hajnalistennői energiák nőiesen lágyak, addig naplementekor erősebbek. A keletre található levegős lélek-elem színe zöld és jin, nőies típusú energiát jelöl. Az indiánok szakrális kunyhóiba a nők a keleti ajtón mennek be. A naplementéhez a föld-elem társul, amelynek erős, ható természete van. Ezt vörös színe jelzi. A nyugat évszaka az ősz, és a föld-elem társítható hozzá. A földelem kockája egyben az erőt is jelképezi. Az indiánoknál a férfiak a nyugati ajtón jönnek be a kultikus házba és a nyugati részen ülnek le. Ugyanez megtalálható a szibériai népeknél is. A rítusok házába a keleti ajtón mennek be a nők és a nyugatin a férfiak. A Malta nevű szibériai faluban még a lakóháznak is külön bejárata van a nő és a férfi számára, külön szobarésszel, ahol a ruhájukat tartják.

A mindent járó malmocska című mesénkben a naplemente királyának fia van és az ökröcskékkel játszik. A fiú és a föld-elemhez rendelődő ökrök szintén a jang jelleget húzzák alá. A napkelte királyának lánya van.

Egy Mátyás királyról szóló palóc énekben is megtalálható ez a tudás: „Szeretője szép hajnali, / S ő estéli csillag lett, / Láthatod, itt ragyognak / A Hollókői vár felett".²¹

A teremtő istennőhöz rendelődő reggeli levegős jegyű Su színe a zöld. Az esthez kapcsolódó földjegy színe a vörös. A világot behálózó mező energiáihoz a fehér szín rendelődik, mely az égi iránynak felel meg. A három időpontnak megfelelő erők és őserői elemek a nemzeti színeinknek felelnek meg. A kelethez rendelődik a zöld, a nyugathoz a vörös szín és az éghez a fehér szín. A fehér-vörös sávok a zölddel együtt a térnek megfelelő szellem, illetve a Nagy Anya, az Ég Anyja, a Nagyboldogasszony színeit képezik le. Talán ezt fejezi ki Weöres Sándor: „Erős ház, szép zászló, jó anya".

Az esszénusok imáikkal reggel a Föld-anyához, este a Mennyei Atyához fordultak: „A ránk virradó nappal átölelem Anyámat, / Az eljövendő éjszakával csatlakozom Atyámhoz, / És a tovatűnő estével és reggellel / Belélegzem törvényeiket, / És nem fogom megszakítani az Egyesüléseket / Az idők végezetéig."²²

Az est, illetve az ősz erősebb, jang típusú energiák. Az esszénusoknál az esti órákban került sor az Ég-atyával való egyesülésekre. Az imára és hálaadásra a reggeli és esti órák alkalmasak. A szellemi erő a Forrás Fényéből jön. A hálaadás a Forrástól jövő fénnyel teljesebb: „Magasztolom alkotásaidat / A hálaadás énekeivel / Állandóan időről időre, / A Forrástól jövő fénnyel, / Az este homályba való borulásával, / És a sötétség megszűnésével virradatkor."²³

A reggeli órákban jobban hat a levegő-elemhez kapcsolódó Szellem energiája. A levegő-elem közvetlen kapcsolatban áll a lelkünkkel, a pszichénkkel. Lélekzésünk kapcsolatban van a lélekkel. A légzésre való figyelés segít egységbe kerülni magunkkal. Ez előbb-utóbb békés állapotot teremt. Ahogy harmóniába kerülünk magunkkal, úgy tisztulnak ki érzéseink és erősödik a bennünk rejtőző anyai oldalhoz tartozó szeretet. A levegőelem segítségével lelkünkhöz közelebb kerülhetünk.

A tibeti hagyományban az ember lelkét Anya-szélnek nevezik. A görögök hitregéiben az ősi Szél termékenyítette meg a világtojást, melyből kikelt Phanész, a fényesnek nevezett istenfiúi erő. A csángók hiedelemvilágában az ember életét befolyásoló szélszerű behatásokat a Szélanya vigyázza fel. Meséinkben a levegő energiája Szél anyjaként jelenik meg. Az irokéz indiánok hitregéje szerint a teremtő Nagy Anyát, Avenhait a szél termékenyítette meg. A yaki indiánok szerint a teremtő Tajkomol az ősvizekből pihe formájában jött elő, és énekével keltett széllel tartja össze a világot. A muskogen indián hitregében a kezdeti ősvízbe belefújt a szél és megindult az élet. A hindu Imra tündére a lélegzés erejével hozza létre a világot, illetve az embert.

A maiduk indiánoknál a Legfelső Teremtő, Wonomi a csónakban ül és énekével fogja össze a világot. Egyiptomban Ptah teremt a dalával. A kínaiak nagy teremtője, Pan-ku leheletéből keletkezett a szél. Az indiánok Kuatlikouja a Szél istene (Quetzalcoatl: két-szél-kút). A maoriknál az istenfiú Tawirimatea a Szél ura. Az egyiptomi Ptah teremtőisten a szívével és szavakkal teremtette a világot. A levegőelemhez kapcsolódó fa mint az erénylétra vagy égig érő fa összekapcsolja az embert az égi iránnyal, a természetfelettivel, a kozmosszal.

Az életfa, a kereszt és az erénylétra a levegős lélekelemhez kapcsolódik. A hitregék életfájához az istennő és az istenfiú tartozik. Archaikus imáinkban hajnalban található Szent Asszonyunk, az aranyos kápolna, valamint az erénylétra is: „Én felkelek szép piros hajnalban, /

Kimenék ajtóm elejibe, / Feltekintek napkeletre, / Ott vagyon fehér kőkáponya, / Küjjel aranyos, belöl irgalmas. / Abba üle Szent Asszonyunk, / Szent urunk székibe, / Szent haja leeresztve."²⁴

A régi rítusok mély tudásból erednek. A felkelő és lenyugvó nap figyelésével összekötött belső szemlélődés inkább hagyományként maradt ránk. Nem véletlen, hogy a zöld szín a tavaszhoz kapcsolódik. A zöld szín a teremtésnek, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője. A földön a növényekhez kötődik a harmonikus középenergia zöld színe. A növények képviselik ezt a harmonikus és odaadó teremtőerőt. A tavasz a termékenység ünnepe, ezért a zöld szín a termékenységi és halhatatlanságot kifejező képrendszerhez tartozik.

 

Jegyzetek

1 Doreal, Az atlantiszi Toth Smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi 2001.

2 Bíró L., Kerek Isten fája. Szerzői kiadás. Eger 2001.

3 Máté I., Yotengrit. I-II. Palatia, Győr 20042005.

4 Misszálé. Szent István Társulat, Budapest 1933.

5 Máté I., Yotengrit.

6 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék. Magvető, Budapest 1976, 699.

7 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék, 431.

8 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék, 298.

9 Tenzing W. Rinpocse, Gyógyítás formával, energiával és fénnyel. Magyar Könyvklub, Budapest 2003.

10 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék, 522.

11 Berze Nagy J., Égig érő fa. Pécs 1961.

12 Kandra K., Magyar mitológia. Eger 1897.

13 Vértes E., Szibériai nyelvrokonaink hitvilága. Budapest 1990.

14 Benedek E., Magyar mese- és mondavilág. I-III. Budapest 1987; Diószegi V., A pogány magyarok hitvilága. Budapest 1978; Vértes E., Szibériai nyelvrokonaink hitvilága.

15 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék, 495.

16 Székely E. B., Az Esszénus Béke Evangélium. I-IV. Élő Föld Kiadó, Érd 1999.

17 Máté I., Yotengrit.

18 Misszálé.

19 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék, 195; Kandra K., Magyar mitológia.

20 Székely E. B., Az Esszénus Béke Evangélium.

21 Kandra K., Magyar mitológia.

22 Székely E. B., Az Esszénus Béke Evangélium.

23 Diószegi V., A pogány magyarok hitvilága. Budapest 1978.

24 Vö. Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék.