„…sOK PUNKTUMOCSKÁKNAK
ÖSZVEKÖTÖTT LÁNCA AVAGY KÖTELE”

 

Jelen kötet a kolozsvári Res Litteraria Transylvaniae Vetus Irodalom- és Művelődéstörténeti Műhely tagjainak kutatásait gyűjti össze: tíz fiatal kutató tíz tanulmánya olvasható a Papp Kinga által szerkesztett könyvben, melyek négy tematikus egységet alkotnak: Középkori és kora újkori szentek, Katolikus prédikátorok szövegszerkesztési eljárásai, Ortodoxia, puritanizmus, kartezianizmus, coccejanizmus protestáns szövegekben és Egyház, politika, közélet.

Korondi Ágnes figyelme a Misztikus szentség a késő középkori magyar nyelvű kódexirodalomban című írásában a misztikus szentek legendáira, azok misztikus hagiográfiai elemeire esik, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy a misztikus élmények mennyire számíthattak követendő példának az emberek életében. Az egyes szentek legendáiból kiemeli a misztikus jelenségeket: halál előtti látomás, misztikus elragadtatás (clairveaux-i Bernát); intenzív imaélet, látomás és isteni üzenet (Erzsébet); imádság közbeni levitáció - a misztikus életrajzok legkedveltebb eleme (Aquinói Tamás); kontemp-latív hajlam, elragadtatás, levitáció, ima közben a fej fölé leereszkedő láng, stigmák elnyerése (Assisi Ferenc); mártír és Krisztus misztikus eljegyzése (Alexandriai Katalin); az oltáriszentség gyakori vétele, misztikus szívcsere és stigmatizáció (Sienai Katalin); imádság, passiócentrikus lelkiség, eucharisztiatisztelet (Árpád-házi Margit).

Szilágyi Anna-Rózsika Ecclesia docet...: az egyház tanítása Illyés András legendáriumának mártírtörténeteiben című tanulmánya arra mutat rá, miként válik a legenda a római katolikus tanítás kincsesbányájává. Mivel a narrátor saját nézőpontját szólaltatja meg a címszereplő tanúságtételében, kétszeresen is hitelesítetté válnak a közölt gondolatok: a hittudós jóváhagyja, a kanonizált szent kultusza szavatolja ezt. Rávilágít az írás arra, hogy a legenda egy konzervműfaj: a szentéletrajz egy már megírt történet újraírása, a konzervből kell élvezhető történetet kifőzni. Ebből adódik, hogy a különböző korszakokban újraszerkesztett legendákba a hagiográfus ezen időszakoknak megfelelő egyházi alapproblémákat is elrejt. Ezzel magyarázható, hogy Illyés András legendáriumában egyszerre véd és tanít, egyszerre apologéta és katekéta. Ezzel magyarázható, hogy a prédikátor történeteiben az egyház teológiai vitákban megfogalmazott válaszai hangsúlyosan jelen vannak. (A kutató elsősorban a Szentháromsággal kapcsolatos tanításokat részletezi.)

A második tematikus blokk első írása (Balázs Aletta-Júlia: Az emblémák elemzése Drexel/Dévay: Nap-utánn virág című elmélkedésgyűjteményében) egy olyan 17. századi kegyességi iratot vizsgál, amelynek célja a lélek Istenhez emelése, amely az egyén megszentelődését segíti elő. Rámutat arra, hogy Drexel könyvében a rézmetszetek jelenléte, a kép és szöveg összefüggése összetartó konstrukció. Balázs Aletta a könyvben szereplő emblémák funkcióit vizsgálja. Négyféle emblématípust jár körül: emblemata nula, amikor a kép helye a tipográfiai elrendezésben üres marad, poétikai/prózai, azaz szöveges embléma, többszintes embléma, amely az előbbi kettő ötvözete. A fiatal doktorandusz az adott műből öt emblémát és azok leírásait vizsgálja meg, amely öt kép, fölöttük egy-egy rövid címmel, a kép alatt pedig egy-egy bibliai idézettel, amelyek egyben a képek magyarázatai. A szerző végső következtetése, az, hogy az embléma kép és szöveg által együttesen meghatározott, szintetizáló művészetnek tartható, hiszen egyaránt tartozik a képzőművészet és az irodalom rendszeréhez.

Vincze Eszter Beáta Érvek a meg-igazulásról a Kalauz XII. könyvében című retorikai munkájában Pázmány Péter Igazságra vezérlő kalauza XII. könyvének vizsgálatával, Pázmány megigazulástanával foglalkozik. Részletes képet kapunk a 17. század eleji katolikus egyház megigazulásra vonatkozó nézeteivel. Úgy látja a szerző, hogy a polémia lezárt horizontok között áll fenn, és a felek valójában nem az igazságot keresik, hanem csupán a dogmává merevedett tanokat ütköztetik.

Balla Lóránt Hiányzó láncszem Csete István kéziratos prédikációinak kiadástörténetéhez: Sermones Sacri. Tomus 3-us - nyomtatásra előkészített kéziratos kötet című munkája egy olyan Csete-hagyatékhoz kapcsolódó prédikáci-óskötetet mutat be, amelyet 1871-ben Beke Antal katalogizált a gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár kéziratai között. A leírásban a tomus tertius azt jelenti, hogy ez a kötet a Gyalogitól megjelentetett, kétkötetes Sacri sermones (pars hyemalis - 1750, pars vernalis - 1751) egy további, kiadatlanul maradt harmadik kötete, amely autográf Csete István-kézirat Gyalogi János-féle átdolgozásban. A gyulafehérvári kéziratos példány e nyomtatott kötetek folytatását tartalmazza, a pars aestivalist (39 sermo, 1687-1708 közötti beszédek). Az összeállítás szoros összefüggéseket mutat a kiadott két kötet szerkezetével, formai, retorikai, stilisztikai és redaktori megoldásaival. A szövegek kéziratos vázlatok és nyomtatvány közti állapotot tükröznek. A kézirat pünkösdvasárnaptól a pünkösd utáni tizenkettedik vasárnapig tartalmaz prédikációkat. Ha a Gyalogi-féle prédikációelmélet mentén (De eloquentia sacra, 1750) nézünk a kötet beszédeire, négy dolog látszik: 1. elméletet alátámasztó, példaanyagot nyújtó beszédek, 2. a kéziratos beszédek alapján van elkészítve az elmélet, 3. az elméletnek megfelelően vannak átírva, kiegészítve a vázlatos kéziratok, 4. az elméletíró és prédikációszerzők összemosását célozza a kéziratok rendszerezése, előkészítése. Az adott kötetben Csete-beszédeket olvasunk Gyalogi-féle javításokkal, széljegyzetekkel, kiegészítésekkel, amelyek egybehangzanak a traktátusban kifejtett elvekkel.

A könyv harmadik egysége a református szerzőkkel foglalkozó kutatók témaköreibe enged bepillantást. Bóné Éva szerzeménye (Ortodoxia és puritanizmus Geleji Katona István Váltság titka című művében: „A' theoria semmi praxis nélkül: szintén ugy a' praxis-is haszontalan a' theoria nélkül.") az egyházkormányzó püspök, énekügyrendező, igehirdető, nyelvújító és a református ortodoxia erdélyi őrének, Geleji Katona Istvánnak életművébe enged betekintést. Az olvasó részletes képet kap az ortodoxia fogalmáról, amely igazhitűséget jelent (recta fides) szemben a falsa fidesszel. Egyrészt a kereszténység igaznak nyilvánított tanrendszerét jelenti, másrészt viszont magába foglalja e helyesnek tartott tanhoz való viszonyt. Legalapvetőbb kérdése: az igaz és a hamis egyház/vallás. A recta fides intellektuális úton való terjesztésére a legalkalmasabb irodalmi forma a káté volt, de nagy szerepet játszott az igehirdetés is. Ennek a módjaira világít rá a szerző Geleji művében, akinek alaptétele az, hogy Istent csak azok dicsőítik illendően, akik ismerik őt az írások szerint. Úgy tartotta, hogy a teória az Isten felől igaz keresztényi tudomány, hit, a praxis pedig a kegyesség, az istenes élet.

Dohi Zsuzsa Az emberi test békéje -Pax corporis. Kontextusrendezés egy 17. századi holisztikus orvostudományi munka kapcsán című tanulmánya Pápai Páriz Ferenc 1690-ben kiadott „szegények patikája" műfajában megírt Pax corporist, azaz az emberi test békéjéről szóló művét vizsgálja. A medicina pauperumot vizsgálja mint műfajt és könyvtípust, amelyre hatott a kartezianizmus, coccejanizmus. Pápai egészségmeghatározását emeli ki: „Az egészség mint egészség az ember két részeinek, testének és lelkének oly állapatja, melyben azoknak mindenikének akadály nélkül hasznát veheti".

A negyedik egység kulcsfogalma az identitás. Köllő Zsófia (Politikai újratemetés - könyvben: a Nádasdy-Mausoleum, 1664) Nádasdy Ferenc 1664-ben megjelent művét vizsgálja, amely magyar vezérek (dux) és királyok (rex) krónikai tudás alapján megírt sírfeliratszerű bemutatását tartalmazza egy-egy igényes metszet kíséretében. A szerző rámutat arra, hogy a szerző egy imitált gyászmenetre hívja meg az olvasót, mely nem a lábak, sokkal inkább a szem és az indulat segítségével valósul meg. Ebbe az esetben a képmás a nagy emberek halhatatlanságának biztosítéka: áhítatos szemlélése által a közösség fenntarthatja, átörökítheti érdemes tagjainak emlékezetét. A „fiktív temetés" az eltemettetek halhatatlanságához járul hozzá. A panteonizáció a vizuális reprezentáció, a képmás a legfőbb eleme, a „temetési játék" azonban nem lenne teljes fiktív sírfeliratok nélkül. Ezért használja Nádasdy az elogium műfajt, amely ősök képmásaira, szobraira vésett prózai vagy verses sírfeliratot jelent. A Mausoleum fiktív sírfeliratokat hoz létre elhunyt uralkodók számára, melyeket az olvasók mint sírkertben bolyongó vándorok olvasnak a portrék szemlélése közben. A Mausoleum olyan emlékmű, amely rituálisan újratemeti a magyar uralkodókat, lehetőséget adva az utókornak az emlékezésre.

Papp Kinga (Szent László-napi beszédek a bécsi egyetemen és Kálnoki Ádám Bellator pacificusa) a bécsi egyetem Szent László-ünnepeire fókuszál, amelyet a hungarusok 1414-től ünnepeltek július 27-én. Az olvasó megismerheti az ünnepség forgatókönyvét: ünnepi mise a Stephanus-dómban, ahol egy fiatal szónok prédikált - a beszédet nyomtatva is kiosztották, körmenetet tartottak a templom körül, amit szerény lakoma követett. Az ünnepséget a nemzet pénzéből fedezték. A prédikációk a közösségi összetartozás tudatát erősítették. Az ünnepi oráció a jezsuita nevelés elveinek illusztrálója is volt. A prédikációk címei a kegyes, gyógyító szent királyt idézik, a Szent László megnevezéseit összegzik: Hungariae Felicitas, Miles Marianus, Rex amabilis, Rex nobilis, Rex pius, Atlas Hungariae, Rex Pacificus, Hercules Christianus, Bellator pacificus - békés harcos (Kálnoki Ádám 1699-ben mondott beszédének címe).

A kötetet záró tanulmány (Molnár Zsófia: A maradvák örökös, változatlan emlé-kezetinek bizonyosságaként Apor Péter Metamorphosisáról) szerzője Apor Péter szövegét „szoros olvasással" kérdezgeti témaválasztásáról, szerkesztettségé-ről és nyelvhasználatáról. Vizsgálatában rámutat Cserei Mihály mint társszerző közreműködésére, a „koprodukció" jelenségére. A szerző műfaji kérdésben arra a következtetésre jut, hogy az írás számára egyelőre nincs befogadó paradigma. Molnár Zsófia arra is rávilágít, hogy a mű miként íródott be az „erdélyiség" diskurzusába, valamint hogy a hitbeli elköteleződése nagy hatást gyakorolt Apor nyelvhasználatára.

Egyetemi Műhely Kiadó-Bolyai Társaság, Kolozsvár 2016.

Balla Lóránt