Szőcs Katalin
pÜNKÖSD
A lélek tavaszi ereje

A néphagyományokat kutató nagy elődök már felismerték, hogy a hitregék, a népszokások, a népművészet mögött archaikus képzetek és nagyon régi történetek állnak. A természeti népeknél ezek rituális formában ma is élnek.

Az ókor jelrendszerében a lél - lélek - lélegzet jelenti a levegőt és az emberbe lehelt lelket is. Úgy tűnik, mintha a földi létben a levegő volna az a fontos összekötő erő, amely az életet fenntartja. A mozgó levegő adja a hangot. A lét energiái a hangzás törvénye szerint áramlanak.

A levegő nem csak az őserők egyike. A földi létezés alapja a levegő. A levegőáramlás a fény hullámzását mintázza. A hullámzó levegő a világmindenség energiáinak szemléletes kifejeződése. A mozgó levegő adja a hangot.

A lélekkel, a teremtő szellemmel és a kimondott szóval az őserők közül a levegőelem van kapcsolatban. A gondolat, szó, cselekedet hármasságában a szó maga az átalakító ige. A hang hetes oktávjának megfelelően a szó hat a tudatosságra. A térbe a hang könnyen be tud hatolni. A téren keresztülhullámzó levegőrezgéseket érzékeli az is, aki énekel vagy az imát mondja, és mások is, akik körülötte vannak.

A teremtés és a lét elsődleges tényezője a szellemi rész, az idea, az ige. Nevezik fénynek, szellemnek, léleknek, Istennek. A teremtő hang az égből jön. Ő az ige. Az ige magában hordozza az ég értelmi erejét és az anyag alakíthatóságát.

A levegő a földi lét fontos eleme. A négy őselem közül a levegő bárhová képes behatolni, nem függ formától és mérettől. Szinte végtelen módon képes kitágulni és összezsugorodni. A fő jellemzője, hogy van, mindentől függetlenül létezik. Létezik nyugalomban, de erő kifejtésére is képes. Hatással van a másik három elemre.

A világegyetem részeinek lüktetését, megjelenését és eltűnését a hindu Stanzák úgy vázolják, mint a Nagy Lélegzet ki- és belehelését. A Nagy Lélegzet örökkévaló, mert a teremtő egynek a mozgását jelenti. A teremtő egy végtelen, örökkévaló. Az élet öntudatlanul lüktet az egyetemes térben. (I. Stanza, 1. 2.).

A világot nemcsak teremtette a hullámtermészetű energia, hanem a fennmaradása is annak köszönhető. A fény és a levegő spirális mozgásának a mintázata a világmindenség eredetének és egységének egyik megjelenítője.

A világ különböző helyein élő népek regéiben a levegő képezi az emberfeletti erők elemét. Az élet megindulásához szükséges levegőt a szélfiak, azaz az istenfiak mozgatják meg. A különböző népek hagyományában a mozgó levegő nemcsak az istenfiúkhoz, hanem az istenanyákhoz is tartozik. A levegőelem lelki régiókat mozgat meg az emberben. Ez az első elem, amely a létben először mozgásba lendül. A lét elindítója és összetartója a szellemi erő levegője. A szél is szellemi mozgást jelez. Az Újszövetségben, amikor Jézus Nikodémussal a szellemi újjászületésről beszélgetett, a szél zúgásáról szólt (Jn 3,1-8). A hindu bölcseletben Fohat istenfiú által gerjesztett forgószél mozgatja meg a világ négy kerekét (V. Stanza 3.).

A madár a szellemi erőhöz rendelődő levegő gyakori képjele. Több nép hagyományában a madár a világot teremtő ősi istennő mellett található meg. Az egymástól távol eső népek bölcseletében a szűzi szellemből keletkezett a világ. A teremtő szellemi erőt szárnyas istennőként ábrázolták Sumerban, Egyiptomban, a hunoknál, szkítáknál. A hindu bölcselet szerint a lét az anyaszellemtől származik (VII. Stanza 1.).

A teremtő szellem fénye maga a szűzi szellem, mely anyai természettel rendelkezik. Az anyaszellemtől való származás után világunkat anya-világegyetemnek hívják. Egyházunk anyaszentegyház.

A hindu bölcseletben a lét terét a kozmikus tevékenysége előtt anyának, illetve a tér vizeinek nevezték (II. Stanza). A görögöknél a neve sophia.

A rábaközi tudók hagyatéka szerint a kör-ég-ős maga az anyatermészetű szellemanyag, amiből a világ létrejött. Az ős ige is benne található: „az Ősistenség kezdetben egyedül volt, ki magában hordozá még a férfit is, mint várandós asszony méhében a fiát. Teremte hegyeket, völgyeket, testet ölte sziklákban, kövekben, alkotá azokat szitáló ködnél finomabb szellemanyagából." Hatalmas méretű és szeretettel teli, ezért neve Jotengrit, a Boldogasszony: „Tenger szellem, / tenger anyag, / tengernyi teremtés, / mindent magába rejtő Ős Ige. / Idők kezdetét megelőzően / Vajúdását váró terhes asszony...".¹

A teremtéssel kapcsolatos rovásos hun mondákban az élet anyja lehelt lelket az általa alkotott emberbe.² A tibeti hagyományban az ember lelkét anyaszélnek nevezik. A görögök hitregéiben az ősi szél termékenyítette meg a világtojást, melyből Phanész kelt ki, a fényesnek nevezett istenfiúi erő. A csángók hiedelemvilágában az ember életét befolyásoló szélszerű behatásokat a szélanya vigyázza fel.³ Meséinkben a levegő energiája szél anyjaként jelenik meg.

Az irokéz indiánok hitregéje szerint a teremtő nagy anyát, Avenhait, a szél termékenyítette meg. A yaki indiánok szerint a teremtő Tajkomol az ősvizekből pihe formájában jött elő, és énekével keltett széllel tartja össze a világot. A muskogen indián hitregében a kezdeti ősvízbe belefújt a szél és megindult az élet. A hindu Imra tündére a lélegzés erejével hozza létre a világot, illetve az embert. A maiduk indiánoknál a legfelső teremtő, Wonomi, a csónakban ül, énekével fogja össze a világot. Egyiptomban Ptah teremt a dalával. A kínaiak nagy teremtője, Pan-ku leheletéből keletkezett a szél. Az indiánok Kuatlikouja a szél istene (Quetzalcoatl: két-szél-kút). A maoriknál az istenfiú Tawirimatea a szél ura. Az egyiptomi Ptah teremtőisten a szívével és szavakkal teremtette a világot.⁴

A zoroaszteri vallásban Ahura a dal házában lakozik.⁵ A zene, tánc és a bölcs beszéd istennője volt a hindu Szaraszvati a maga fehér hattyújával.

Az élet megindulása a tavaszhoz kapcsolódik. Őseink áprilist a szél havának hívták, májust a Vénusz uralja, Vénusz a szél bolygója. A rovásos történetírás szerint a hunok eredetmondájában az ősi szél termékenyítette meg az Edda nevű istenanyát. A hetedik mennyországban az aranypalotában Edda tojta az aranytojást, és abból az élet lángja segítségével kikeltette a napot. Ugyancsak a szél által megtermékenyülve tojta az ezüsttojást, amiből kikeltette a világosságot.⁶ A mozgó levegő hullámzó, akár a fény. A hang terjedésében a lét fénytermészetét mintázza. A fény haladásában spirális utat követ, és a frekvencia változásával színeket hoz létre. A hang örvénylő mozgásában létrejön a hangfrekvenciák oktávja.

Az életben működő szellemi erő szerkezetét a piramis képjele mintázza. Az ókorban a hetérák az ember szellemét piramisba írható spirállal ábrázolták. Piramisba, illetve oktaéderbe írható a lelki tudatossági szintek sora. Ez az erénylétra, a kereszt, Jákob lajtorjája, és meséink égigérő fája. A tudatossági szinteket jelölik a fa emeletei, az erénylétra fokai. A spirál törvénye szerint a szinteknek különböző frekvenciájú rezgések felelnek meg. A szivárvány színei ugyancsak a fényrezgések frekvenciái szerint alakulnak ki.

A hitregékben a teremtő szellemi erő, illetve az ős-egység belső kettősséggel rendelkezik. Ez található meg a smaragdtáblán és a hun bölcseletben is. Az isteni egy, a maga kettősségében is harmonikus, olvasható a smaragdtáblán.⁷ Az egységes létben a két erő kiegyensúlyozódik és állandóan újrateremt, mint a mezopotámiai képjelek közül a megtartó energiája. Ez a fenntartó energia maga a teremtő szeretet: „A Szent Megtartó és Fenntartó, / Az, aki meg fogja újítani a világot! / Amely attól fogva sose öregszik, / És sosem hal meg! / Örökkön élő és örökké növekvő. / Amikor a teremtés halhatatlanná válik."⁸

A hun bölcselet szerint a teremtő- és megtartóerőt olyan kettősség jellemzi, amely szeretetből és bölcsességből áll: „A tiszta lánggal égő szellem nem más, / Mint a bölcsesség és a szeretet ikerlángja".⁹

Kettős erőt képvisel az éginek tartott szellem és a földinek tartott anyag is mint a lét teremtő erői. Az ég tükröződésével kialakul a földi lét. Az azonos eredet révén mindkettőt hasonló törvények jellemzik. Mindennek alapja az univerzum két alapenergiájának kölcsönös átalakulása és kicserélődése. A hun bölcselet ezt találóan fejezi ki: „Ikerörvény a világ forgása, mérleg két serpenyővel!"¹⁰

Ég és föld kapcsolatában az emberben együttműködik az égi, szellemi erő és az anyagi, fizikai erő. Lelkünk az égi fényből származik, de a sötéttel jelzett fizikai testbe van elrejtve. Fizikai testünk állapotát a szellemi erőhöz sorolandó gondolatok és érzelmek befolyásolják.

Az égi erőt és a gondolatokat az ókortól fogva napkoronggal, a földi anyagot és az érzelmeket holdsarlóval jelölik. A nap köre és a holdsarló gyakori mintázatként jelenik meg faragott kapuinkon, népi eszközökön, sírköveken, írásos párnáink mintázataként is. A kehely az ostyával szintén ezt képjelezi. A napkorong és holdsarló mintázata a karácsonyi népi díszeinknél is megjelenik. A keleti népek szent fényjelét képezi le a napkorong és a holdsarló együttese. Az egyiptomi fejkoronáknál szintén a holdsarlón nyugszik a napkorong. A hettiták Kimaira istenének képi ábrázolásában a naperőt az oroszlán, a földerőt a kecske képjelezi. A hermetikában a napkorong képi társa szintén a kecske. A perzsa szobornál a napkorongot maga a napjegyű oroszlán képezi le.¹¹

A nap és a holdsarló között a csillag képezi a szent középpontot. A csillag a lélekerőt és a hozzá rendelődő levegőt képjelezi. A nap-hold-csillag hármasa a mezopotámiai kultúrkör jellemző mintázata.

A levegőelemnek megfelelő csillaggal jelzett szellemi részhez tartozik az emberi lélek is. A levegőnek mint őserőnek a színe a zöld, akárcsak a léleké. Ünnepe a tavaszhoz kötődik. Ilyenkor van zöldcsütörtök és zöldfarsang is.

Az ember gyermeki halhatatlan lelke Isten szelleméből származik. A hun bölcselet szerint az emberi lélek Istennnek egy kis csírája: „Istenségünk istenséget tépe magából, / Kicsinke istencsírát belénk, / saját istenorcánkká nevelendő palántát."¹²

Lelkünk-szellemünknek csak egy része ágyazódik be az ember fizikai testébe. Ez a lélekrész a test sötétnek tartott részében rejtőzik. A léleknek a testbe ágyazott részét a szellemtudomány és a különböző vallások nevezik lélekesszenci-ának, gyermeki léleknek, egyedi ujjlenyomatnak. A lélek felső részét nevezik önvalónak, felsőbbrendű énnek, felső léleknek, Istennek.

A hindu bölcselet két madárral jelöli az ember szellemének két részét. Lelkünk-szellemünk e két minősége fekete, illetve fehér megjelenítésben látható. Fekete hollóval jelölik az anyagba ágyazott lélekrészt, világos madárral a testünkön kívül található szellemi részünket. A rábaközi tudók hagyatéka szerint lelkünk fizikai testbe ágyazott része a szusz. Ezt az egyiptomiaknál Ka-nak nevezték. A halhatatlan felsőbb énünk az ísz. Az egyiptomi hitregékben Ba a neve. Ez az ész szavunkkal rezonáló rész jóval több a logikus gondolkodásunknál. A hun bölcselet szerint az ember abban is különbözik az állattól, hogy szusz mellé íszt is kapott.

A lélek ünnepe a levegőjegyű tavaszi pünkösd. A keresztény pünkösd annak az emléke, hogy az apostolokra lángnyelvekként szállt le a Szentlélek.

A pünkösd régi hun időkből származó neve Ispiláng. Ez utóbbi az ős-fi-láng szavunkkal rezonál, de jól érzékelteti a levegős lélekelem fényszerű terjedési módját és azt is, hogy embrionális (ős-fi) állapotból kell a lényünkben kibontakozzon az igazi lélekisten. Belső isteni magunk a bennünk lévő gyermeki lélek. Hozzá az út gondolataink és érzelmeink tisztításán keresztül vezet.

A hunoknál a teremtéssel kapcsolatos szent három fogalma a lélek ünnepéhez kapcsolódik. Pünkösdkor jön előtérbe a teremtő hármas erő: „Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy":„Ispiláng a Szellem ünnepe. / A táltosok ekkor kiáltják: / Egy, Egyből Kettő, Kettő meg Egy. / Ekkor ünnepeljük az Ég Permetét, / Midőn az Istenek / Lelkünk mellé a Szuszhoz / Ísz-t is adának."¹³

Népünk bölcseletében lelkünk testbe ágyazott része a szusz. Felsőbb énünk alkotja lelkünk másik részét, az Ísz-t. Ezzel rokon szavaink az íz, izzó. Lelkünk halhatatlan része izzó, glóriaként jelenik meg. Jézus egyik neve Iszá. Az íz szavunk azt sugallja, hogy felsőbb énünket az érzékeinken keresztül közelíthetjük meg. Ezeken kívül rokon értelmű szó még az ész, ősz, ős is. A népi bölcseletben az égi ősünk az ős öreg, a meséinkben megjelenő és útmutatást adó ősz ember vagy öregasszony.

Az ókori népek a lélek mindkét felét madárral ábrázolják. A kétmadaras ábrázolások az ókorban több népnél megtalálhatók. A hindu Rigvéda szerint a lélek fáján két madár található. A babiloniak áldozati oltárát rendszerint két madár vagy két szárnyas lény őrzi. Tőlük a zarathusztrai hívők vették át ezt az ábrázolási módot. A mezopotámiai agyagtáblák töredékein is látható a két madár. Az alsó a földhöz kötött, mellette a föld és a víz kígyózó jele. A felső madár fejénél lévő napkorong jelzi az égbe való tartozást. Egyiptomban is megtalálható a két madár, egy-egy kődombon, egymás mellett. A görögöknél az omphalosznak nevezett kövön szintén két madár jelenik meg az istennővel és a gyermekkel együtt. Szombathelyi régi sírköveken szintén megjelenik a két madár. A bánffyhunyadi templomi mennyezetkazettán két madár repül együtt: az alsó fekete színű, a felső fehér. Népszokásainknál a testbe ágyazott lélek érzelmeinkhez (női oldal) való kötődése és a fekete madár mint fizikai részünk jelképe szintén megjelenik.

Pünkösdkor a lányok a családokhoz járnak köszöntőbe. A köszöntő szövegében csóka található: „Csak fürdik, csak fürdik a fekete csóka".¹⁴ Archaikus népi imáinkban pedig két angyal tart velünk: „Én elmenek én utaimon, / Két szárnyas angyal a vállamon."¹⁵

Meséinkben olykor ikerfák nőnek. A Gyönyörű Ilona című mesében Ilona testéből két aranyalmafa nő ki.¹⁶

A kereszténységben pünkösd a Szentlélek ünnepe. A pünkösdi időt az emberi lélekre legjobban ráható isteni erő időszaka. Ekkor küldte el Jézus az őt követőknek a Szentlelket. A magyar mondákban a hajnalkertben vagy istenkertben „Pünkösdkor láng tör ki". A tavaszi energiák hatása erőben van egészen pünkösdig. Míg a fizikai világ szerkezete hetes, addig a szellemi erőhöz a kilences lépcsőzet társul. Karácsony előtt és után hét heti ünnepsor és felkészülés van, a tavaszi húsvétot kilenc hét előzi meg és követi pünkösdig.

Pünkösd a tavasz végét is jelzi. A tavaszi idők segítik a szellemi erő áramlását. Segítenek kiegyensúlyozni gondolatainkat és érzelmeinket. Az önmagunkkal való harmóniába kerülés békét, örömet hoz be életünkbe. Ez istenélmény.

A hun bölcselet szerint őseink Ispilángnak hívták a pünkösdi időszakot. Szerintük a Szentlelket nem várni kell, hanem elébe menni: „Várják az emberek Ispiláng tüzét, a Szentlelket, / Pedig nem várni köll, hanem elébe menni, / Bévül, kinek-kinek magának, saját lelkében, / S akkor elnyeri Isten világosságát, / Megújító, tisztító lángját." A rábaközi tudók hagyatéka szerint a Szentlélek csak akkor jön el, ha lelkünk tiszta számára. „Mink azt mondjuk: kinek eljött, kinek nem jött el. / Mindazonáltal ünnepelünk, mert jó volna, / Ha e világ sok bajaitól megszabadulna. / A tiszta lánggal égő Szellem nem más, / Mint a bölcsesség és a szeretet Ikerlángja. / Ezt ünnepeljük."¹⁷

Az emberbe a gyermeki lélek mint mag ágyazódik be. A lélek szó az ókorban lényegében istenfiút jelent, de jelentette az ember gyermeki lelkét is. A lélek első tartozéka a szeretet és a tudás. A lélek másik fontos jellemzője az anyai oldalhoz sorolható beleérző és átható képesség.

A különböző népek eredetmondájában hármas isteni erő hozza létre a világot.

Valóságunkban minden megnyilatkozás három alkotóelemből áll. A fekete és fehér között ott áll a szürke, a meleg és a hideg között ott áll a langyos, a férfi és a nő között a gyermek, a Nap és a Föld között a Hold stb. A legjobb példa talán az anyag szerkezete. Az anyag három alapvető részecskéből épül fel: protonokból, elektronokból és neutronokból. Az ember esetében az apai és anyai oldalunk között található az egyedi lélekesszenciánk, halhatatlan lelkünk. A logikus napoldalunk és az érzelmi holdoldalunk között az egyensúlyt a lélekcsillag adja. A bennünk lévő harmonikus gyermeki lélek kisugárzása a tobozmirígy jelzésével történhet. A tobozmirígy helye a homlokközpontnak felel meg. Harmadik szemnek nevezik.

A kibontakozott lélekerő jele a csillag.¹⁸ A csillaggal jelzett tiszta szellemű lény szeretetet áraszt. A csillag képjele a sumeroknál a szeretet-munkához kapcsolódik. A szent munka a madarat tartalmazó képjelekhez rendelt szövegekben is megtalálható, mint a „cselekedetek harmóniájá"-t adó energia jele. Az esszénus-hun tanításokban a csillag a szent szellemű ember munkáját jelöli, aki a teremtő javára munkálkodik: „Nevem az Erkölcs és Tisztesség megbízható Munkása, / Mert én a Teremtő javára Munkálkodom. / Nevem azon Nagy Emberek Szelleme, / Lelkiismerete és Lelke. / Akik a Törvényt tanítják..."¹⁹

A hitregékben a mindenen átható tiszta látás a homlokon található szemhez rendelődik. Ez az ún. harmadik szem a természetfeletti képességekkel együtt található. Meséinkben az egyszemű igazítja el a keresőt. A Kalevalában a hős egy szemmel függ az életfán, amikor látni tudja a rejtett dolgokat. Az egyiptomi mitológiában a szem feladata Ízisz gyógyító erejéhez kapcsolódott. A hindu Sivát a homlokán szemmel ábrázolták. A hindu bölcseletben a szem az utolsónak kifejlődő érzékeléshez kapcsolódik.

Hármasságot alkot az ember lénye is. A ható és befogadó erők harmóniájához egy harmadik elemről való rálátás szükséges. A tobozmirigy, illetve a harmadik szem a logikus és érzelmi agyféltekék kettősségében szent hármat alkot. Geometriai szempontból két kör metszésénél keletkezett átfedési zóna köti össze a kettősséget. A két kör a mandorlával a kettősségben létrehozza a hármasságot. Ezt a mértani alakot a díszítőművészet szemúrnak, mandorlának nevezi. Nevezik halnak, ősmag-nak, életmagnak, dicskörnek is. Ilyen dicskörben ábrázolják a régi templomi freskókon Jézust és Máriát. A gabonának és a tojásnak is szem alakja van. Az ember lényének lényegéhez társították a háromszögbe írt Isten szemét. Az ember homlokközpontját háromszöggel szokták ábrázolni. A két kör metszéséből kialakult mandorlába írhatók azok a háromszögek, amelyek az emberi szem geometriájának felelnek meg. A „látó embert" egy harmadik szemmel rendelkezőnek véljük.

A mandorlába írt háromszöget templomi díszítéseinknél Isten szemének nevezzük. Megtalálható oltáraink felett, de házak belépőjén is. Isten szeme az ókorban az istenanyákhoz rendelődött. Az újkor megtartotta ezt a tudást. Szem nevű ősanyától származtatják magukat a sumerok. A nagy kultúrával rendelkező Sumer neve is a Szemúrból származik. Magyarul helyesebben Szemúria a neve. A háromszögbe rajzolt szem a szeretet Istenét, a Szemest (Samas) jelképezte. Napisten nemcsak a babiloni Samas, hanem a ceyloni Saman, a héber Semes, az ókori Szmirna és Szemele istennő is. A hindu Rigvédában a teremtőt Szem Atyának hívják.

A spanyolok nagy ünnepe Malagában a San Samana nevet viseli. A finnek magukat szuominak nevezik. Egyiptomban Isten szeme Ízisz istennő gyógyító erejéhez kapcsolódott. Nálunk van Sziméria, Szavaria, Szemera, Szemerje, Szemere név és helynév is. Két egyházi énekünkben található a gyógyító isteni szemhez kapcsolódó motívum: a „Hozzád fohászkodunk, áldott védaszonyunk" kezdetű ének második versszaka az Egyiptomban is használt gyógymódot idézi: „Szemedből egy sugár a fájdalmunkra száll, / Megszűnnek dúlt keblünk gyötrelmei..." A Mennyországnak királynéja című énekben ez található: „Azért szószólónk, szemedet, / Fordítsd hozzánk kegyelmedet". Az istennőhöz kapcsolódott nemcsak a gyógyítás, hanem a bőség, az áldás is. Egyik szép régi asztali áldásunkban ezt fohászkod-juk: „Mindeneknek szemei, / tebenned bízunk, Úristen, / te adsz nékünk eledelt alkalmas időben." A mennyből a szentanya nyújtja ki a kezét: „ Nyújtsd ki mennyből óh, szent anyánk kezedet". A kereszténységben Isten szeme nem az istenanyára vonatkozik.

A Szentírásban gyakran az Úr szeme kifejezést találjuk Isten jelenlétének jelölésére. Zakariás próféta mondja, hogy az Úr hét szeme bejárja az egész földet. A hetes szám szimbolikus, Isten tökéletességének és mindentudásának száma. Az egyik legszebb imádság: „Őrizz meg engem, Uram, mint szemed fényét" (7. zsoltár); „Az Úr az égben trónol, szeme látja a világot" (Zsolt 11,4); „...az Úrnak szeme az igazakon nyugszik" (Zsolt 33,18); „Hatalmával kormányoz örökké, szeme vigyázza a nemzeteket" (Zsolt 66,7); „Szemed már láta tetteimet, s könyvedben mind felírtad őket" (Zsolt 8,16).

A háromszög a teremtő fénynek, Isten rendjének, a szeretetnek a képjele. Az egyiptomiak a mindenség természetét a körbe írt háromszöghöz hasonlították. Kínában minden olyan helyre felrajzolták, amelynek köze van az ember lelkéhez: oltárokra, temetkezési tárgyakra stb.

A barokk templomokban igen gyakori az oltárok fölött a háromszögben megjelenő szem. A Szentháromság-ábrázolásokon a teremtő Atyaisten jelképe. A 19. században épített parasztházakban is fellelhető. Érdekességképpen megjegyezhetjük, hogy az Isten szeme a Genezáret-tó neve is volt Jézus korában. Mi tengerszemnek nevezzük a hegyekben található tavakat.

Az ókor hitében a körbe rajzolható egyenlő oldalú háromszög a ható szeretet szimbolikus képe. A három a Teremtő szellemének száma. A három szellemi töltetű és anyai jellegű. Anyai jellegű maga a teremtő szeretet is. A hármas szellemi erőt a hinduk hárombélű lángnak nevezik. Ez a szellemi hármasság örök. A háromnyelvű láng sosem hal meg (VII. Stanza 4.).

Az esszénusok imáiban a törvény, illetve a kozmikus rend lényege a szeretet. Az ókorban háromszöggel ábrázolták a szeretetet és az istennőt.²⁰ Az ókor bölcselete szerint a harmonikus háromból jön létre a teremtett világ. A hindu bölcselet szerint a lét gyökere a háromnyelvű láng. (VII. Stanza 4.).

A hármas harmónia az alapja a teremtésnek, a szülésnek, az igazi útnak, a Tao-nak. „A Tao szülte az Egyet, az Egy szülte a Kettőt, a Kettő szülte a Hármat, s a Három szülte az összes létezőt." (Tao Te King) A hindu teremtésmítoszban a világot a hármas szerkezetű agy irányítja: „Az egykerekű kocsi" kerekén minden létező rajta van és „Agya három van, nem vénül, nem áll meg" (Rigvéda, I. 164.).

A teremtőerő nyugvó állapotban a maga hármasságában nyilvánul meg. A Nag Hammadi szövegekben a teremtő szűzi szellem háromszorosan hatalmas, ő maga Szofia. A különböző történeti korok más-más módon ábrázolták a teremtő szellemi erő hármasságát. Az istennők kezében háromágú virág vagy hármas fénycsóva található, három fejjel vagy három koronával.

Templomainkban a Boldogasszony ábrázolásainál olykor háromszög vagy három angyal található. Így jelenik meg a kolozsvári Szent Mihály-templom egyik ablakán is. Az újkori ábrázolásoknál az Isten (férfi) fejénél található meg a háromszög, például Kolozsváron, Csíksomlyón, Várnán. Egyes oltárokon az Isten szemének nevezett háromszög Jézushoz rendelődik: Felsőpetényben, Krakkóban, Kőszegen. Isten szeme az ókorban az istenanyákhoz rendelődött. Így látható Kiscellben az oltáron.

A szent hármast mintázza a három kör egymással való metszéséből keletkezett mértani alakzat is. Ez a díszítőelem gyakrabban gótikus templomaink ablakain lelhető fel, megtalálható a szombathelyi Szent Márton-templom főoltára felett is.

A hármas szerkezetű szélkerék ugyancsak a szakrális hármas díszítőelemek közé tartozik. Rendszerint a gótikus templomaink ablakain található meg, de a húsvéti tojásainkat is díszíti ez a motívum. Címereinkben a hármas halom vagy a hármas vár szintén a hármasság ábrázolási módja. A lét kerekét három kutya feje alkotja a szkíta ereklyéken. Ez a képzet megtalálható a görög mitológiában a cerberus kapuőrzővel kapcsolatban.

A Hekaté hármas kerekéhez hasonló hármas örvényt tartalmazó díszítés nemcsak a székelyharisnyák szép elemét képezi, hanem kerítéseinken, kapuinkon is megjelenik. Hasonló mintázatot alkot az a szkíta ereklye, melyet Kabay közölt le.²¹ A szakrális három hagyománya nálunk, magyaroknál is fennmaradt. Meséinkben gyakran három segítő tündér vagy három fehér hattyú szerepel. Van Hármasbarlangunk, Hármasmezőnk, Hármaskutunk a Pilisben, Hármasfalunk Erdélyben stb.

Több nép hitregéjében a hármas szerkezetű harmónia az érzékfeletti világgal kapcsolatos és anyaelvű. Erre vonatkozik a kelták regéiben a hármas istennő és a hunoknál az emberi lelket segítő három szent asszony.²²

Három őstől, illetve hármas szellemtől származtatja a világot a hun, az óind és a kínai bölcselet. Az ókori népek hagyományában a szellemi erő hármas szerkezete az istenanyákhoz kapcsolódik. A hindu bölcseletben (Bhagavad Gita) a teret Visnu, illetve Kwan-Yin istennő hármas lénye uralja. Visnu (Bhagavad Gita) három lépésben jár a világban. Kwan-Yin (VI. Stanza) hármassága maga a hang, a törvény.

A zsigrai templom 17. századból való freskóin a Szentháromságot három női fejjel ábrázolják, akárcsak az ógörög Demetert, Hekatét, Cerest. A Szentháromságot három (fejű) női lénnyel ábrázolja a 15. században Rubljov, Nazarij, a régi freskók Kosztomán, Ravennában, Novgorodon.

A hindu bölcseletben az égi hármasságot Sephirot istennő képezi le. Az istennő neve a szép szavunkhoz kapcsolódik, akárcsak az egyiptomi Seb földanya neve. A szellemi teremtő hármasság maga a Sephiroth-háromság, mely kisugározza az alsóbb hét Sephirothot. (V. Stanza 6.). Az alsó világ hetedik emeletének az ura az istenfiú: Seboath, illetve Shabhavat, azaz a Szép-út.

A kelta Brigidet is ábrázolták hármas istennőként. Ugyancsak a kelta Olwen istennő neve fehér út, útjában háromlevelű lóhere termett. Hármas szárnnyal vagy bottal a kezében ábrázolták a görög Démétért, a római Cerest és Inannát is. Hármas istennőként ábrázolták az inkák földanyját, Pachamamát. A maoriknak is van hármas istene: Rangi, Paptuanuku és Tana Mahuta. A finnek Kalevalájában szintén három segítő istennő található. A görög moirák hármasa fonja a sors fonalát a felhőkön ülve, akárcsak a latin párkák, az északi népek három tündére.

Az Ungvár melletti Gerény rotondában található régi freskókon a Jézus keresztje mellett a fájdalommal teli Máriát három angyal veszi körül. Ugyanez látható a kolozsvári Szent Mihály-templom északi ablakán. A Képes Krónikában három női lény található a Szent István születését ábrázoló képen hátul.

A szent három fogalma, akár az egyenlő oldalú háromszög, az istenanyához rendelődik egyik archaikus imánkban: „Ó, szent Anna anyám, jöjj segítségemre harmadmagaddal." A mezopotámiai Inannát, az egyiptomi Íziszt három koronával ábrázolták.

Hármas koronája van a csíksomlyói kegyszobor Boldogasz-szonyának, a kolozsvári Ferences templom istenanyaszobrának, a krakkói domonkos templom egyik Mária-szobrának. Szombathelyen, Futásfalván, Kisárván a Boldogasszony fején a korona hármas tagozódásban jelenik meg. A hármas korona és Sarlós Boldogasszony a nyári időhöz kapcsolódik. A nyár a tűzelem évszaka. A tűz mértani jele a hármason alapuló tetraéder.

A teremtő szeretet hármasságának szellemi ereje anyagba kivetülve létrehozta az embert. Apai és anyai oldalunk között a gyermeki halhatatlan lelkünk képezi a kapcsolatot.

Az atomok szerkezetében a negatív töltésű elektronok a pozitív töltésű protonokkal lépnek együttműködésbe. Ezt a kapcsolódást csak egy harmadik fél, a semleges neutronok tudják biztosítani. A hindu bölcselet ezt úgy írja le, mint Fohat istenfiú megjelenése szilárdítja meg az atomokat. Fohatot az isteni Anya küldi le. (III. Stanza 6.).

A legrégebbi keresztény ábrázolásokon a szent család képezi le a szent hármasságot. Ilyen ábrázolás található München mellett, Urschalinban, a soproni Orsolya-templomban, Krakkóban a legrégebbi ferences zárda kapuján.

A teremtő és összetartó energia a szeretet, mely befogadó oldalunk sajátja. A megoldások csak akkor szolgálnak minket jól, ha a szeretet nevében történnek. A szeretet energiájából jöttünk létre, ahhoz kell igazodnunk.

 

Irodalom

Papp G., Hazatalálás. Püski, Budapest 1999.

Doppelfeld B. OSB, Szimbólumok. Bencés Kiadó, Pannonhalma 1998.

Bíró L., Kerek Isten fája. Szerzői kiadás. Eger 2001.

Kabay L., A táltos színeváltozása. Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2005.

Hamvas B., Silentium. Medio Kiadó, Szentendre.

Berze Nagy J., Égig érő fa. Pécs 1961.

Székely E. B., Zarathustra. Zend Avesta. Debrecen 1999.

Székely E. B., Az Esszénus Béke Evangélium. I—IV. Élő Föld Kiadó, Érd 1999.

Hoppál M., Jankovics M., Nagy A., Szemadám Gy., Jelképtár. Helikon,

Gyula 2000. Roheim G., Primitív kultúrák. Budapest 1984. Hoppál M., Sámánok. Budapest 1994.

Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék. Magvető, Budapest 1976.

Melchizedek D., Az élet virágának ősi titka. Mandala Véda, Budakeszi 1999.

Szimbólumtár. Balassi, Budapest ,2001.

Varga G., A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Bp. 1999.

Eliade M., Az örök visszatérés mítosza. Európa, Budapest 1999.

Diószegi V., A pogány magyarok hitvilága. Budapest 1978.

Benedek E., Magyar mese- és mondavilág. I-III. Budapest 1987.

Zsigmond Gy., Égitest és néphagyomány. Csíkszereda 1999.

Dömötör T., A népszokások költészete. Budapest 1983.

Baráth T., A magyarok őstörténete. Somogyi Zoltán kiadása, 1988.

Paál Z., Arvisura. Püski 2002.

Tánczos V., Csapdosó angyal. Pro-Print, Csíkszereda 1999. Máté I., Yotengrit. I-II. Palatia, Győr 2004-2005. Seres A., Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Bukarest 1994.

Antal M., A gyimesvölgyi csángó magyarok hiedelmei. General Press, Budapest.

Szőcs I., Selyemsárhajó. Kriterion, Bukarest 1979. Demény I. P., Táltosok, kerekek, lángok. Csíkszereda 1999.

Zakar A., A sumer hitvilág és a Biblia. Turán Printing, USA 1973. Bíró L., Magyar halottaskönyv. Frig Kiadó, Eger 2006.

Kriza J., Csókalányok. Budapest 1972. Takács Gy., Kiálts teljes torokkal. Polár, Budapest 2000.

Vértes E., Szibériai nyelvrokonaink hitvilága. Budapest 1990.

Doreal, Az atlantiszi Toth Smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi 2001.

Szatmáry L., Magyar alkémisták. Természettudományi Társulat, Budapest 1928.

Misszálé. Szent István Társulat, Budapest 1933. Jordan M., Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti 2002.

Eliade M., Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris, Budapest 2006.

Pozsony F., Erdélyi népszokások. KJNT-BBTE, Kolozsvár 2006.

Tánczos V., Folklórszimbólumok. KJNT-BBTE, Kolozsvár 2006.

 

Jegyzetek

1 Máté I., Yotengrit. I-II. Palatia, Győr 2004-2005.

2 Paál Z., Arvisura. Püski 2002.

3 Antal M., A gyimesvölgyi csángó magyarok hiedelmei. General Press Budapest.

4 Jordan M., Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti 2002.

5 Székely E. B., Zarathustra. Zend Avesta. Debrecen 1999.

6 Paál Z., Arvisura.

7 Doreal, Az atlantiszi Toth Smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi 2001.

8 Székely E. B., Zarathusztra Zend Avesta.

9 Máté I, Yotengrit.

10 Uo.

11 Biedermann H., A mágikus művészetek zseblexikona. Kentaur könyvek, Budapest 1973.

12 Máté I., Yotengrit.

13 Máté I., Yotengrit.

14 Kandra K., Magyar mitológia. Eger 1897; Bíró L., Kerek Isten fája. Szerzői kiadás. Eger 2001.

15 Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőt lépék.

16 Bíró L., Kerek Isten fája.

17 Máté I., Yotengrit.

18 Biedermann H., A mágikus művészetek zseblexikona; ld. még: Ipolyi, Magyar Mythologia. Ipolyi, Budapest 1929; Eliade M., Képek és jelképek. Európa, Budapest 1997; Shepherd R. et R., 1000jelkép. Képzőművészeti Kiadó, Budapest 2004.

19 Székely E. B., Zarathustra. Zend Avesta. Debrecen 1999.

20 Székely E. B., Az Esszénus Béke Evangélium.

21 Kabay L., A táltos színeváltozása, Mentor Kiadó, Marosvásárhely 2005.

22 Máté I., Yotengrit.