Jánó Mihály
a NYÚJTÓDI SZENT LÁSZLÓ-TEMPLOM
RÉGI LOBOGÓJA
A szerző a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem-filozófia szakos tanári képesítést (1979), dolgozott a kézdivásárhelyi Céh Múzeum muzeológusaként, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár vezetőjeként, Kovászna Megye Művelődési Felügyelőségének főtanácsosaként. 2009-től nyugdíjasként folytatja művészettörténeti kutatómunkáját. Művészettörténeti kutatásai során foglalkozott többek közt a gelencei gótikus műemlék templom építéstörténetével és 14-15. századi falfestményeinek ikonográfiájával, a székelydályai gótikus műemlék templom 14. századi falképeinek ikonográfiájával, Székelyföld középkori falképeivel, a perkői Szent István-kápolna építéstörténeti kutatásával, a csíksomlyói Mária-búcsú és a perkői Szent Istvánnapi búcsújárás egyházművészeti és népi vallásos emlékanyagának kutatásával.
Az 1996-ban megnyitott kiskászoni Búcsújárók Emlékházában állítottuk ki a nyújtódi Szent László-templom régi lobogóját.
A kunokkal háromszor megharcolt Szent László király, és akkor a seregnek nem vót mit enni. Nem vót vizek se. Valami kősziklák vótak, és úgy teremtett vizet, hogy a kősziklába belevágta ja kardját, és akkor ott fakadt a víz. És a szarvasok akkor jöttek, és csak jött a szarvas, és akkor megfogták a hadsereg, és vót nekik mit enni. A hadseregnek az Isten szarvast küldött, mert Szent László király mindig föltekintett az égre, oszt úgy imádkozott. És az Istentül jött a segítség. Úgy tudott győzni, mert mindig az Istenhő fohászkodott. És akkor az mentette meg őket mindig, az Isten. (Magyar Zoltán: A herencsényi mesemondó, Balassi Kiadó, Budapest 2004)
„A király által véghezvitt csodálatos vízfakasztásokkal kapcsolatos történetek az egész Kárpát-medencében elterjedtek. E szentkutak már a középkortól ismeretesek, említi az Érdy-kódex Karthauzi Névtelenje is, aki az 1520-as évek második felében működött: »hol ott ees nagy zeep kwth feyek vannak ky folywaan kyk korwl meg lattathnak zent kyralnak laba nyomay czwczayanak es sysakyanak helye kyk mynd bel enyeztenek az eross kew zyklaban, kykbol mynd dycheertetyk wr isten es az kegies kyral«. A vízfakasztás módja lényegében háromféleképpen fordul elő: az első típus az, amikor a király szavára (legtöbbször fohászára) tör fel a forrás, a második, amikor Szent László csatabárdjával, dárdájával vagy kardjával a sziklába vág, a harmadik pedig az, amikor a lova patkója nyomán fakad a víz. A középkor vége óta ennek a cselekedetnek az ábrázolása a legelterjedtebb, a képi megjeleníthetőség miatt természetesen a forrás a szimbolikus fegyverek által fakad."*
A nyújtódi vászonra festett olajkép az egyik 20. századi másolata Than Mór (1828-1899) magyar festő Csodás vízfakasztás című, 1880-1881-ben készült falfestményének, amely a budapesti Bakáts téri templom mellékoltárfalán található.
Szent László csodás vízfakasztása Than Mór mellett más alkotókat is megihletett. Kovatch József 1823-as alkotásán a koronás Szent László lován ülve fakaszt vizet a sziklából. Molnár József 1860-ban festett oltárképe szintén Szent László vízfakasztásának csodáját ábrázolja.
Than Mór képének nyújtódi másolatán is a kompozíció központi alakja a kősziklát bárdjával megütő Szent László király, köréje csoportosulnak katonái. A gloriolás, vörös köpenyes király a kép legfontosabb szereplője. Hatalmas alakja mellett kettős keresztes pajzsa látható. A kép elő- és középterét a sziklából fakadó patak vize élesen elhatárolja egymástól. Az előtér bal oldalán található csodálkozó és hódoló harcosok változatos korú és típusú csoportját látjuk.
A zászló a nyújtódi templom titulusára utal.
Jegyzet
* Virág László: Jegyzetek Szent László mitikus alakjáról. Forrás: http://www.pannonfront.hu/31/10Virag.htm
