Kovács Arnold
lÓT TÖRTÉNETE A KORÁNBAN

 

A Korán a három ábrahámita vallás egyikének szent könyve, és mint ilyen, központi kapcsolatban áll a Bibliával. Ez a kapcsolat megfigyelhető a közös történetek és szereplők mellett a hasonló szóhasználatban, illetve az univerzális üzenetben is.¹

Az írás középpontjában a Lót városában élő emberek bűne található, mely kiváltotta Isten haragját és így a város pusztulását. Mivel az elbeszélés a zsidó hagyományból származik, a történetet és a város bűnének mibenlétét intertextuális elemzéssel vizsgálom. Új megvilágításba szeretném helyezni azt a közkeletű elgondolást, miszerint Szodoma bűne a homoszexualitás. A módszer Nyugaton már jó néhány évtizede ismert, a muzulmán gondolkodók többsége eddig mégsem foglalkozott vele mélyrehatóan, mivel a hagyományos Korán-értelmezés mondhatni kizárólag Mohamed próféta életének tükrében történik.² Lót történetének, illetve a nép bűnének a homoszexualitással való összekapcsolása jelentős társadalmi kérdéseket vet fel. Ezek megértéséhez elengedhetetlen az iszlám jog rövid történeti áttekintése.

A Korán Isten Mohamed prófétán keresztül az emberiségnek kinyilatkoztatott szava, és mint ilyen a közel-keleti ember életének minden mozzanatát, területét meghatározza és áthatja. A kinyilatkoztatás előfeltétele a muzulmánok életére vonatkozó szabályoknak is, melyeket a fiqh nevű jogtudomány rendszerez, és amely az isteni jog (shari'ah) pontos fogalmait értelmezi.³ Az iszlám jog elveivel és kritériumaival az usul al-fiqh (jogelmélet) foglalkozik, mely három forrást használ: a Koránt, a szunnát és a hadíthokat.⁴ Az ezekből levont szabályrendszer az emberi élet minden sejtjét átfogja, a családjogtól egészen az állami ügyekig. Az élet minden aspektusa a vallásos jogra épüljön.⁵ A források különböző értelmezései szerint négy fő szunnita jogi iskola/hagyomány jött létre a történelem folyamán: a Hanafi, Maliki, Shafi'i és Hanbali iskola. A Hanafi iskolát Abu Hanifah⁶ alapította, és jellemzője az analógia és az értelem. A második iskola, melyben a hagyomány játszik kulcsfontosságú szerepet, alapítója Malik.⁷

A Shafi'i⁸ iskola a már meglévő két megközelítést használja, az észt és a tradíciót. Az utolsó iskolát Ibn Hanbal⁹ hozta létre, itt a szunna, illetve a tradíció kerül előtérbe.¹⁰ A négy iskola fontos szerepet jászott a muzulmánok lakta területeken, ezen alapultak a különböző régiók törvényei. Hatásuk a mai napig érződik az adott országokban lakó emberek vallásos gondolkodásában és viselkedésében. A Hanafi iskolát manapság Bangladesben, Pakisztánban, Indiában, Közép-Ázsiában, Irakban, Szíriában, Jordániában, Palesztinában és Törökországban követik, a Maliki iskola Észak-Afrika, Zanzibár és Egyiptom egyes részei kivételével általában Afrikában van jelen, a Shafi'i iskola Egyiptomban, Jemen egyes részein, Malajziában és Indonéziában dominál, míg a Hanbali iskola főleg Bagdadban és Szaúd-Arábiában talált követőkre.¹¹

A fiqh és az évszázadok során köré felgyülemlett szabályrendszerek befolyással vannak a mai közel-keleti országok törvényhozására. Ezt támasztják alá a homoszexuálist diszkrimináló törvények folytonos jelenléte is.¹² Ennek oka, hogy a Korán értelmezői Lót népének bűnét a homoszexualitással azonosították, melyet Isten a város elpusztításával büntetett meg. Az említett négy hagyományosan elfogadott jogi iskola, melyek ítéleteiket a Korán alapján hozzák meg, szigorú álláspontot tanúsít a kérdésben: három halállal (Shafi'i, Hanbali, Maliki), egy pedig szigorú eljárásokkal (Hanafi) bünteti.¹³ Hasonló jelenség figyelhető meg a mai muzulmán többségű országok törvényei közt is. Az ILGA (International Lesbian, Gay, Bisexual, Transand Intersex Association) 2016-os beszámolója alapján ugyanis a muzulmán többségű országok közül körülbelül 28-ban illegális az azonos neműek közti szexuális aktus, négy országban halálbüntetés jár érte a shari'ah értelmében.¹⁴

A Lót nevéből származó „liwat" kifejezést általában az azonos neműek közti szexuális kapcsolatra használják. Arno Schmitt szerint azonban a „liwat" szó a muzulmán jogban valójában nem a homoszexualitást, hanem a szodómiát, azaz az anális szexet jelenti, amely történhet férfi-férfi vagy férfi-nő közt (habár az irodalomban sehol sem fordul elő egy „liwat"-ot elkövető nő alakja). A cselekvést elkövető személyt a luti, la'it, mulawit és mutalauwit szavakkal jelölik.¹⁵ Az ige gyöke a Luth szó, mely Lót próféta megnevezése a Koránban, és amelyet metonimikusan kell értenünk mint qawm lut (azaz Lót népe). Ennek pontos megértéséhez szükségünk van a Koránra, azon belül Lót történetére, melyet összesen 15 alkalommal említ. Nyolc részletből négyben bizonyos aljasságra van utalás: laata, azaz „úgy cselekedni, mint Lót népe". Ez az ismétlések által a történet központjává válik. Lót volt az egyetlen, aki nem követte el azt, amit népe.¹⁶ A kifejezés pontos megértése egy nyelven kívüli kontextustól függ.¹⁷

A muzulmán Korán-exegézis főleg Mohamed próféta életének tükrében történik. A muzulmánok által az exegézisre használt szakkifejezés a tafsir, mely a fassara igéből származik, és magyarázatot, interpretációt jelent.¹⁸ A tafszírt végző emberek megnevezése a mufassir (tb. mufassirun), kommentátor.¹⁹ A tafszír szerint minden egyes szúrát pontosan el lehet helyezni a próféta életének egy-egy időszakában. Ezt az elméletet az európai Korán-tudósok is átvették, akik a 18. századi Korán-fordításaikhoz már mellékelték Mohamed életének rövid vázlatát. Ennek köszönhetően a Korán és a Biblia kapcsolatát is a próféta életének összefüggésében magyarázták. Ez a megközelítés olyan értelmezésekhez vezetett, amelyek szerint a Koránban található biblikus elemek például a Mohamed szíriai útja során megismert szerzetessel köthetőek össze. Ezt a hagyományos értelmezési módot azonban több tudós is megkérdőjelezte.²⁰ Henri Lammens azzal érvel, hogy Mohamed élete nem a muzulmán közösség által lejegyzett valóság, hanem a mufasszirun által kifejlesztett módszer a Korán értelmezésére. Az életrajz a tafszír eredménye, nem szolgálhat a Korán értelmezésének alapjául.²¹ A különböző modern kritikák ellenére azonban a tudósok nagy része még mindig a hagyományos módszert használja.²²

Gabriel Said Reynolds a The Qur'an and Its Biblical Subtext című könyvében amellett érvel, hogy a Korán kritikus olvasásának előfeltétele nem a hagyományos muzulmán exegéták által leírt művek, hanem a biblikus irodalom ismerete. Ennek az elméletnek a kiindulópontja a Korán és az azt megelőző irodalom párbeszéde. A biblikus irodalomra utal, a Bibliára, az apokrifekre és a zsidó-keresztény exegetikai munkákra. Az író szerint a Korán olvasóinak ismerniük kell a biblikus irodalmat, mely a Korán kritikus olvasásának is előfeltétele.²³ Ennek két fő oka: hogy a korabeli tafszír inkább logikai spekuláció; a tafszír és a Korán közt hézag található. Ezt Gabriel Said Reynolds a biblikus irodalom használatával tölti ki. Esettanulmánya célja, hogy rámutasson, mennyire függ a Korán az olvasó szubtextus-ismeretétől.²⁴

Az intertextualitás kifejezés Julia Kristevától származik, aki először az 1960-as években használta. A fogalom lényege, hogy minden szöveg idézetek mozaikja, amely átalakíthat szövegeket vagy akár át is alakulhat más szövegek által. A módszer lényegében arra szolgál, hogy a kutató megvizsgálja vele, miként kötődik egy adott szöveg más szövegekhez, illetve hogyan hatnak ezek a szövegek egymásra. A szövegek közti komplex interakció miatt az olvasó mindenképp részt kell vegyen az értelmezési folyamatban. Az új kontextus és hely következtében azonban a szövegek értelme folyamatos változásnak van kitéve.²⁵ Kristeva szerint az intertextualitás lényege nem az írók egymásra hatása, hanem sokkal inkább a szisztematikus kapcsolat és folyamat: egy vagy több jelrendszer áthelyezése egy másikba [„Le terme d'inter-textualité désigne cette transposition d'un (ou de plusieurs) systéme(s) de signes en un autre"].²⁶ Az intertextualitásnak így két dimenziója van: belső játék, azaz egy olyan kapcsolatháló, amely a szöveg struktúráját adja; és a külső játék: kapcsolatháló, amely más diskurzusokhoz köti a szöveget.²⁷ Roland Barthes hasonlóan értelmezi, a szöveget a szövet metaforájával magyarázza. A metafora lényege, hogy az emberek és közösségek a szöveg olvasása által párbeszédbe kerülnek vele, és újból írják, szövik őket rengeteg más szállal, szöveggel.²⁸

Az intertextualitás Koránra alkalmazása azzal függ össze, hogy az új vallások csak akkor érhetnek el sikert, ha magukba tudják foglalni a már meglévő vallások központi motívumait, miközben azok kudarcáról prédikálnak. Ez a polémikus kapcsolat más vallások szent szövegeiben is megtalálható. Ilyen motívum a héber Bibliában a kánaániták és vallásuk gonoszságára való utalás, az Újszövetségben a zsidók és görög-római vallások bírálata. Ugyanez a Korán esetében is fellelhető, ezt maga a Korán is elismeri rengeteg utalásával.²⁹

A történet

Az iszlám hit szerint a Koránt (jelentése: olvasni, recitálni) Isten Gábriel angyal által nyilatkoztatta ki Mohamed prófétának 611-től körülbelül 20-25 éven át. A Korán összesen 114 fejezetből (arabul: szúra) áll. A szúrák ajákból tevődnek össze. A fejezeteket kinyilatkoztatási helyük szerint két csoportra lehet osztani: medinai és mekkai szúrák. A Korán önmagáról azt vallja, hogy mindent tartalmaz, ami a két előző szent könyvben (Ószövetség és Újszövetség) megtalálható, de ezeket tökéletesítette, és megszüntette a jogi szabályaikat. Négy fő üzenetet emel ki: Isten egysége (tawhid), Mohamed prófétasága, eszkatológia, jutalom és büntetés.³⁰

A Korán nagyjából egyötöde a prófétákkal foglalkozik. Ezek a történetek a terjedelem és részletek tekintetében eltérőek, és a Korán különböző fejezeteiben szétszórva találhatóak meg. A Korán összesen 25 prófétát említ, de a muzulmán hagyomány szerint számuk több százezres is lehet.³¹ A prófétákat saját nemzetükhöz (umma) vagy embereikhez (qawm) küldi Isten, így minden népnek megvan a saját prófétája. A prófétaság célja, hogy Isten vallását (iszlám) tegye győzedelmessé a többi vallás fölött. A próféta nemcsak vezető, hanem bíró is egyben, akinek ítéletei a kinyilatkoztatott könyvön alapulnak.³² A prófétaság és a kinyilatkoztatás alapja az ember morális éretlensége és az isteni irgalmasság. A prófétaság a Koránban univerzális fogalom, hiszen a próféták mindig jelen voltak az idők folyamán a világ különböző részein. Bár Isten saját emberei közé küldi őket, üzenetük mégis univerzális, azaz az egész emberiséget érinti. A próféta által jut el másokhoz is az üzenet, ennek érdekében a prófétáknak mindent meg kell tenniük.³³ Az üzenet mindig azonos, lényege az egy Istenbe vetett hit, aki a világ teremtője és fenntartója, akit az embereknek el kell ismerniük, és erkölcsös életet kell élniük. A történetek valódi célja azonban Mohamed próféta bátorítása, akinek szenvedései összeköthetőek az őt megelőző prófétákéval.³⁴ A próféták történetei nem kronologikusan következnek és nem is a Bibliában ismeretes módon. A büntetés-történetek, amelyekbe Lót története is tartozik, rendszerint egy felszólítással kezdődnek (pl. emlékezz), melyet rövid részletek követnek. Ez a felépítés nagyjából Mohamed próféta kinyilatkoztatásával hozható kapcsolatba. Mohamed népének ugyanis tanulnia kell a régi próféták embereinek életéből, továbbá a próféták magatartása példaként szolgál Mohamed számára. A büntető történetek közös eleme, hogy minden próféta győzedelmeskedik Isten vezetésével népe felett. Hitetlenségük miatt Isten könyörtelenül megbünteti őket. A Korán szerint ugyanilyen sors vár azokra is, akik nem hisznek Mohamed próféta üzenetében.

Lót története a Koránban

Lótra, családjára és népére összesen 15 alkalommal történik utalás a Koránban. A cselekményt nem meséli el elejétől a végéig, csak foszlányokat találunk, különböző változásokkal.³⁵ Ezek a részek nagyjából mind a középső és késői mekkai szú-rákban találhatóak, melyek a büntetés-történetekhez tartoznak. Ezek a történetek valamilyen formában valószínűleg ismertek voltak a mekkai közönség számára, hiszen másképp nem lett volna értelme az utalásoknak. A történetek megfelelő példaként szolgáltak a Mohamed prófétát nem követő emberek sorsára.³⁶

A cselekmény nagyjából követi a héber Bibliában és a zsidó-keresztény forrásokban található változatot. Az egyik eltérés azonban a nevekkel szembeni érdektelenség. Lóton kívül semmi, senki nincs megnevezve, se felesége, se lányai, sem az angyalok, se Szodoma és Gomorra városa, melyekre csak úgy történik utalás, mint a felforgatott városra. Az eseményeket tekintve is található néhány eltérés: Isten előre bejelenti Ábrahámnak és Lótnak, hogy Lót felesége nem fog megmenekülni, Lót vonakodása a hírnökök fogadásakor, a Lót és lányairól szóló rész hiánya. A Koránban Lót Isten hírnökeként prédikál a város lakosainak, hogy hagyjanak fel ellenséges viselkedésükkel és féljék Istent. A történet ezáltal belekapcsolódik egy láncolatba, melyet azok a próféták képeznek, akiket ugyanúgy Isten küldött népük figyelmeztetésére (Noé, Hud, Salih, Shu'ayb, Ibrahim, Mózes).³⁷ Ezért is kapja Istentől a „rasul" (hírnök vagy apostol) megnevezést, mely által egyike lesz Mohamed nyolc azon elődjének (Nuh, Isma'il, Musa, Hud, Salih, Shu'ayb, 'Isa), akik megkapták ezt a kitüntetést.³⁸ A Korán így egy sokkal magasabb pozícióba helyezi Lótot. Ennek másik oka nevének gyakori előfordulása.³⁹ Ebben a pozitív kép kialakításában valószínűleg a keresztény irodalom is szerepet játszott, mivel a zsidó Midrásban nincs ilyenfajta megbecsülés. Ettől függetlenül a történetre a zsidó Midrás befolyása tagadhatatlan, de az iszlám legenda is befolyásolta az aggadát.⁴⁰

Lót története a tafszírban

A tafszír szó a „fassara" igéből származik, magyarázatot, interpretációt jelent. Valójában tudományos erőfeszítés, tudományág, amely a Korán pontos megértésére irányul. A Koránkommentárok szükségessége a Korán megléte óta fennáll, és a szöveg természetéből származik. Létrejöttének egyik oka, hogy a Korán, mivel a Quraysh törzs tájszólásában íródott, több, mások számára nehezen érthető szót is tartalamaz. A másik ilyen ok a szövegben található ellentmondások kiküszöbölése. A történetek szétszórtsága és részlethiányossága tovább növelte az értelmezések fontosságát. A tafszír több metódussal is végezhető (pl. a Korán önértelmezése, a szunnák használata stb.). A hagyomány szerint az első tafszír magától a prófétától származik, hiszen többször is meg kellett magyaráznia bizonyos részeket a Koránból. Egy következő fontos forrás a próféta követőinek értelmezései.⁴¹ Az összehasonlításhoz hét tafszírt használok fel. Ezek közül a legkorábbiak a Muqatil b. Sulayman, Mujahid b. Jabr, Sufyan al-Thawri és 'Abd al-Razzaq al-San'ani által írott művek. A következő három kommentár egy-egy jelentős mufassirhoz köthető: Ibn Kathir, Al-Tabari és al-Kisa'i.

Előtörténet (Lót személye, Ábrahám és a vendégek)

A Tafsir Muqatil szerint az Ábrahámot meglátogató angyalok Jibril (Gábriel), a halál angyala és Mihály (Mika'il) voltak. Azokban a részekben, ahol csak két angyalt említenek, ott Gábriellel és Mihállyal azonosítja őket. Amikor az angyalok nem érintették meg a nekik készített húst, Ábrahám azt hitte, hogy rossz szándékuk van. Ők azonban tudatták vele küldetésük okát, azaz Lót népének megbüntetését (melyben nem szerepel Lót és a háztartása), beleértve a feleségét is. Ezt követően Ábrahám elkezdett vitatkozni, majd alkudozni Istennel Lót népéről. Az alkudozás ötvenről indult, és öt személynél ért véget.⁴²

A Tafsir Al-San'ani elmondása szerint Ábrahám felesége nevetett, amikor az angyalok elmondták küldetésük célját. Ennek oka az emberek butasága és a rájuk váró sors volt. Ábrahám kérdésére, hogy láttak-e ötven muzulmánt köztük, az angyalok azt válaszolták, hogy ha van köztük ötven muzulmán, akkor nem büntetik meg a várost. Az alkudozás végül lement tízig. Ezután az angyalok azt kérdezték, hogy milyen emberek azok, akik közt tíz jó sincs.⁴³

A Tafsir al-Tabari leírja, hogy Lót Ábrahámmal együtt utazott Babilóniába, és követte a vallását. Velük volt Terah is, Ábrahám apja, aki ellenezte fia vallását. Babilónia után Szíriába, majd Egyiptomba mentek, mely akkor még a Fáraó uralma alatt volt. Ábrahám végül Palesztinába telepedett le, Lótot pedig Isten Jordániába, Szodoma embereihez küldte.⁴⁴ Amikor Isten elküldte az angyalokat, azok először Ábrahámhoz mentek, ahol vendéglátást kértek. Miután hírül adták Izsák születését, elmondták küldetésük célját, azaz Lót embereinek elpusztítását. Ezt Ábrahám és Isten vitája, majd alkudozása követte Lót népéért. Ábrahám tizennégy hívőt talált Szodomában, beleértve Lót feleségét is, majd abbahagyta a vitát. Egyesek szerint az angyalok azt mondták, hogy ha találnak öt olyan embert, aki imádkozik, nem rombolják le a várost. Mások szerint az alku tízig ment, aztán azt mondták, hogy nincs olyan nemzet, melynek nincs tíz igaz embere. Amikor Ábrahám tudatta velük, hogy Lót is köztük van, az angyalok megnyugtatták, hogy őt és háztartását megmentik, kivéve a feleségét. Ezután az angyalok továbbálltak.⁴⁵ a bűneiknek, és visszatérjenek az istenkövetésre. Lót azonban nem sok sikerrel járt, káromolták és megverték.⁴⁹

Lót és a vendégek

A Tafsir Muqatil-ban Lót rosszallta az angyalok látogatását, mivel félt, hogy meg fogják őket erőszakolni. A vendégeket Lót embereknek hitte, de később felfedték kilétüket, és elmondták, hogy azért jöttek, hogy megbüntessék a város lakóit, mert nem hittek a büntetésben. A Tafsir Mujahid (Warqa') hasonlóan írja le, hogy Lót először nem ismerte fel a vendégek kilétét, illetve hogy az angyalok a nép megbüntetése miatt érkeztek.⁵⁰

A Tafsir Al-Thawri szerint a város népe követte az angyalokat, amikor azok megérkeztek Lóthoz. További kiegészítés, hogy az idegeneknél tevék voltak, és nem mondtak semmit a lakosoknak. Amikor beléptek Lót házába, feltárták kilétüket. A Tafsir Al-San'ani- ban az angyalok érkezésekor Lót épp a földön dolgozott. Az angyalok vendéglátást kértek, Lót pedig megkérdezte, nem tudják-e, hogy mit cselekednek ezek az emberek. Aztán hozzátette, hogy még nem látott náluk rosszabb népet. Ezt még kétszer megismételte az angyalokkal való séta közben. Ez azért volt fontos, mert Isten azt parancsolta nekik, hogy addig ne pusztítsák el a várost, amíg Lót nem tanúskodott ellenük háromszor.⁵¹ A Tafsir al-Tabari-ban, mivel Lót segítséget kért, Isten elküldte Gábrielt és még két angyalt. Azt mondják, hogy a másik két angyal neve Mihály és Israfil volt, és fiatal férfiak alakjában jelentek meg.⁵²

Lót prédikációja

A Tafsir Muqatil szerint Lót (Lut b. Hazan, Lut b. Harraz b. Azar. Sara bint Hazan testvére) Ábrahám unokaöccse, Sárán keresztül pedig sógora is volt. A „Lót belépett Isten irgalmába" kifejezés jelentését a prófétává válással magyarázza. Lót Ábrahámmal és Sárával a Szentföldre költözött, amikor Ábrahám 75 éves volt. Amikor Lót elkezdett prédikálni, népe nem hitt neki, és hazugnak mondta. A Tafsir Mujahid (Warqa') hasonlóan ír az esetről. Lót népe hazugnak tartotta a prófétát, miután ő büntetéssel fenyegette meg őket.⁴⁶ A Tafsir al-Tabari-ban Lót felszólította népét Isten imádatára. Ezáltal buja cselekedeteiket próbálta megtiltani, illetve hogy hátulról férfiakba hatoljanak. Mivel azonban kitartottak ezekben a bujaságokban, és visszautasították a bűnbánattartást, Lót fájdalmas sorssal fenyegette meg őket.⁴⁷ A Tafsir Ibn Kathir szerint Lót felszólította a város lakóit Isten imádására és bűneik elhagyására, ők azonban nem tették ezt meg. Mivel nem hittek neki, el is akarták üldözni Lótot és családját. Isten ezért megbüntette őket, és helyükön egy olyan tenger található, melynek sósabb a vize minden más tengerénél.⁴⁸

A Tafsir al-Kisa'i-ban, miután Isten elmondta Ábrahámnak, hogy Lót ki lett választva mint figyelmeztető és hírnök a korrupt népnek, Lót elutazott a síkságba, és Szodomát választotta lakhelyéül, mivel az volt a legnagyobb város. Lót figyelmeztette Szodoma lakóit, hogy tartóztassák magukat a bűnöktől, melyeket még senki sem követett el előttük, és hagyjanak fel a bálványimádással. Lót híre eljutott a királyhoz is, aki maga elé vitette. Amikor megkérdezte, hogy ki ő, Lót azt válaszolta, hogy őt Isten küldte hírnökként, hogy a lakók véget vessenek

A város bűne

A Tafsir Muqatil az „al-mu'tafika(-at) kifejezést Lót népének négy városára érti. A városok nevei: Sudum, 'Amura, Sabur és Damura. A négy város egy úton található, melyet Mekka emberei gyakran látogattak, Mekka és Szíria közt, Medina és Szíria közt. Mind a négy városnak százezer lakosa volt. A tafszír szerint a városok bűne az volt, hogy a férfiak nők helyett férfiakhoz közeledtek, illetve hogy túlzóak voltak bűneikben. Így a Koránban található „ityan al-rijal" (férfiakhoz közeledni) kifejezés jelentése „nikah al-rijal", azaz férfiakkal való közösülés, továbbá az „azwajukum" (társaitok, házastársaitok) kifejezés pedig a „furuj nisa'ikum", azaz a nőitek nemiszerveire utal, tehát nők helyett férfiakhoz közeledni nemi vágyból. Pontosabban a város férfiai éjszakánként más férfiakhoz közeledtek hátulról. Ezt a cselekedetet még senki sem követte el előttük, és ők is csak az idegenekkel tették. További bűneik, hogy úti rablást követtek el, köveket dobáltak az utazókra a helyekről, ahol összegyűltek. A lakók nem gondolták, hogy valaha is meg lesznek büntetve ezen a világon. Szodoma lakói megörültek, amikor Lót házához értek, és emlékeztették arra, hogy megtiltották a vendégszeretet felajánlását. A Tafsir Mujahid (Warqa') úgy értelmezi a Koránban található részt, mely azt mondja, hogy a város lakói elhagyták azokat, akiket Isten társként teremtett nekik, hogy „elhagytátok nőitek elejét férfiak és nők hátuljáért". Ezt a cselekedetet a gyülekezeteikben tették.⁵³

A Tafsir Ibn Kathir szerint Szodoma lakói a világ legszaba-dosabb népe volt. Agresszíven bántak az utasokkal, és szörnyű bűneit senki sem bánta meg. Ráadásul felfedeztek egy bűnt, amit még senki sem követett el előttük: a homoszexualitást, azaz az Isten által társnak teremtett nők elhagyását. Nemcsak a homoszexualitás volt a bűnük, hanem egyben útonállók is voltak, akik elárulták társaikat, és mindenféle förtelmes cselekedetet követtek el gyülekezeteikben. A nép nem hitt Lótnak, kérték büntetésüket. Ezért Lót segítséget kért Istentől, aki elküldte angyalait. As-Suddi szerint Lótnak két lánya volt: id. Aritha, f. Daghuta, és akkor találkoztak az angyalokkal, amikor épp vizet húztak. Megkérdezték, tudnak-e valami helyet, ők meg azt mondták, hogy igen, de maradjanak, ahol vannak, amíg vissza nem térnek. Ezalatt beszéltek apjukkal. Mivel a nép megtiltotta Lótnak, hogy vendégeket fogadjon, titokban vitték őket haza, de a felesége elárulta őket. Ezután a lakosok elmentek a házukhoz. Amikor Lót felajánlotta lányait a vendégekért cserébe, valójában a városlakók feleségeit ajánlotta fel a szexuális vágyaik kielégítésére, hiszen a próféta egyik hadítha szerint egyben apja is népének. Ibn Kathir szerint a Könyv népei (azaz a zsidók és a keresztények) tévednek, mivel azt hiszik, hogy Lót valóban saját lányait ajánlotta fel. Továbbá abban is tévednek, hogy két angyalt küldött el Isten, hiszen valójában négyen voltak. Miután Lót felhívta őket Isten félésére, és hogy ne becstelenítsék meg vendégeit, megkérdezte, hogy nincs-e köztük egyetlen igaz sem. Az angyalok pont erre vártak. Amikor Lót megpróbálta megakadályozni, hogy a lakosok belépjenek házába és bezárta az ajtót, Gábriel megcsapta az embereket szárnyával, akik ettől megvakultak. Az angyalok megparancsolták Lótnak, hogy családjával együtt hagyja el a várost éjszaka, és ne nézzenek visz-sza.⁵⁴ A Tafsir al-Kisa'i azt írja, hogy a síkság öt városa vas- és ólomfallal volt körülvéve, illetve mindegyiknek ezer lakosa volt. Az itt lakó emberek mindenkinél jobban voltak képezve csalásból és mozgó agyagcélokra való kődobálásból. Több bűnük miatt is híresek voltak, ilyenek például a tapsolás, sportolás galambokkal, harcosmadarak felsorakoztatása, fogpiszkálókkal való játszás, rágógumirágás, kutya- és kakasviadalok rendezése és faragott bálványok imádása, melyeknek a király külön templomokat is építtetett. A lakosok falakat húztak kertjeik köré, hogy elkerüljék a közönséget. Kívül és belül is volt egy gyümölcsöskert, de a belsőbe senki nem láthatott be. Amikor megkérdezték a kísértőt, hogyan tudják megakadályozni az idegenek és az utasok bemenetelét, akkor azt mondta, hogy amikor azok bemennek, közösüljenek velük hátulról, és lopják el mindenüket. Ha így cselekednek, senki nem fog megállni náluk éjszaka. Ezután kimentek és embereket kerestek, akiket megronthattak. Iblis (a gonosz) különböző alakokban jelent meg nekik, és ők megerőszakolták, majd kirabolták. Eldöntötték, hogy ez jó, és így szokásukká vált, hogy minden idegennel így cselekedjenek, aki a földjükre tért.⁵⁵ A Tafsir al-Tabari szerint Szodoma népe nem hitt Istenben, és olyan bujaságokat követett el, amiket még senki más előttük. Ezek közül a legfontosabbak, hogy férfiakhoz közeledtek, utálatos dolgokat cselekedtek gyülekezeteikben, és utakat vágtak el. Néhányak szerint ez az útelvágás azt jelenti, hogy mindenkivel elkövették csúnya cselekedeteiket, akik áthaladtak az útjukon. A cselekedettel kapcsolatosan több különböző vélemény is létezik. Ezek: az utasok megrövidítése, gyülekezetben való szellentés, szexuális kapcsolat létesítése másokkal.⁵⁶ Amikor az angyalok Szodomába érkeztek, találkoztak Lóttal, aki épp a földjén dolgozott, illetve Lót lányával, aki vizet húzott a kútból. Miután az angyalok vendéglátást kértek, Lót magával vitte őket. Séta közben Lót elmondta, hogy nem ismer népénél rosszabb embereket. Ugyanezt később is megismételte. Amikor Lót felesége meglátta a vendégeket, elment, hogy tudassa Szodoma népével érkezésüket. Más vélemények szerint Lót a mezőn dolgozott, amikor az angyalok megérkeztek. Isten azt mondta az angyaloknak, hogy akkor kell elpusztítaniuk a várost, amikor Lót négyszer ellenük vall. Az angyalok vendéglátást kértek, majd Lót négyszer megismételte, hogy nem ismer népénél rosszabbat. Ezt követően az angyalok hazamentek Lóttal. Mások azt mondják, hogy az angyalok először Lót lányával találkoztak, aki épp vizet emelt családjának. Lótnak két lánya volt, az idősebbik Ritha, a fiatalabbik pedig Ra'raba. Az angyalok szállás után érdeklődtek, mire a lányok szóltak nekik, hogy ne menjenek a városba, amíg nem szólnak nekik. Ezt követően elmentek apjukhoz, hogy megkérdezzék az ügyről. Mivel Lótnak megtiltotta népe, hogy vendégeket fogadjon, titokban vitték haza az angyalokat. Amikor Lót felesége meglátta őket, elment, hogy szóljon a város népének, akik Lót házához rohantak. Lót erre felszólította őket Isten félésére, illetve hogy ne alázzák meg vendégeit. Ezt a lányok felajánlása követte, hiszen ők sokkal tisztábbak, így cselekedetük kevésbé lenne erkölcstelen. Amikor Lót azt mondta, hogy bárcsak lenne valaki, aki segít neki, az angyalok ott termettek mögötte. Közölték vele, hogy Istentől jöttek, és hogy éjszaka családjával együtt el kell hagynia a várost, de nem szabad hátranézniük, továbbá hogy mentse meg feleségét, mert rá is ugyanaz a sors vár, mint a népre. Amikor Lót megtudta vendégei kilétét, kérte őket a város azonnali lerombolására. Gábriel viszont közölte vele, hogy a pusztítás órája el van döntve, reggel fog végbemenni.⁵⁷

Bár a tafszírokban a fő hangsúly a szexuális bűnön van, kiemelendő a többi, főleg szociális bűn jelenléte. Ebből észrevehető, hogy a bűn szexuális aspektusa egyre inkább teret nyer ebben az időszakban, de a bűnnek kizárólag férfiak közötti nemi aktusként való értelmezése még nincs jelen.⁵⁸

A város elpusztítása

A Tafsir Muqatil azt írja, hogy Lót azt akarta, Gábriel egyből pusztítsa el a várost, de ezt az angyal csak reggel tette meg. Gábriel felemelte a városokat a mennyig, aztán megfordította, és a lakók fejjel lefele leestek. A Tafsir Al-San'ani szerint Gábriel engedélyt kért Istentől a megbüntetésükre, amikor a nép közeledni kezdett. Ezután megütötte őket szárnyával, és azok megvakultak. Ezt követően felfedte, hogy ők hírnökök a városlakók Urától. Az elpusztítással kapcsolatosan ugyanazt a történetet tartalmazza ez a tafszír is. A Tafsir Mujahid (Shibl) azt írja, hogy reggel Gábriel felemelte a várost a szárnyával a mennyig, ledobta, majd Isten „sijjil" köveket szórt a lakókra. A Tafsir al-Thawri szerint Lót felszólítására, hogy ott helyben pusztítsák el a várost, az angyalok azt válaszolták, hogy ennek reggel van az ideje. Gábriel felemelte a várost a szárnyával, majd megfordította és ledobta. Azokra, akik a városon kívül voltak, „sijjil" köveket dobtak, melyekben agyag volt.⁵⁹ Lót és családja megmenekült, kivéve a feleségét.

Lót sóbálvánnyá vált felesége: sziklatömb a szodomai hegységben

Lót felesége

A Tafsir Muqatil szerint Lótnak két lánya volt, Ritha és Zaghutha. Lót felesége azért kapott büntetést, mert visszanézett a városra. Lót és Noé felesége ellenszegült vallásának, hitetlenségük miatt Lót és Noé nem volt hasznukra. A Tafsir Al-San'ani-ban Lót felesége egy hangot hallott, megfordult, és ráesett egy kő⁶⁰ A Tafsir Ibn Kathir két lehetséges választ nyújt Lót feleségének halálával kapcsolatban. Az első szerint Lót felesége nem mehet el családjával, illetve így nem tartozik a családba. A második szerint elment velük, de visszafordult, és ráesett egy kő.⁶¹ A Tafsir al-Tabari szerint Lót felesége hallotta, hogy mi történik a várossal, és ráesett egy kő. Egyesek szerint Lót megtiltotta feleségének, hogy elárulja vendégeit, ő azonban rohant népéhez.⁶²

Összegzés

Összességében megállapíthatjuk, hogy a legtöbb kiegészítés hasonló a kommentárokban, és azt a benyomást kelti, hogy sokkal több forrás áll rendelkezésre. A hozzáadások általában olyan kérdésekre próbálnak meg válaszolni, amelyek a Korán tömörsége miatt nincsenek megemlítve vagy problémássá válnak. A kiegészítések egy másik funkciója a nehezen érthető szavak magyarázata, illetve a szereplőkkel kapcsolatos félreérthetőségek megválaszolása. A tafszírokban, habár a fő hangsúly a szexuális bűnön van, mégis kiemelendő a többi, főleg szociális bűn jelenléte. Ebből észrevehető, hogy a bűn szexuális aspektusa egyre inkább teret nyert ebben az időszakban, de a bűnnek kizárólag férfiak közötti nemi aktusként való értelmezése még nincs jelen.⁶³

 

Jegyzetek

1 Emilio Platti, Islam, Friend or Foe? Peeters, Louvain 2008, 105-120.

2 Gabriel Said Reynolds, The Qur'an and Its Biblical Subtext. Routledge, London 2010, 1.

3 Fiqh. In: Encyclopaedia Britannica. 2007. https://www.britannica.com/topic/fiqh letöltve 2017. március 3..

4 Wael B. Hallaq, An Introduction to Islamic Law. University Press, Cambridge 2009, 16.

5 J. Schacht, Fikh, Encyclopaedia of Islam. Brill, Leiden 1960, 886891, 886.

6 Abu Hanifa 699-ben született Kufában. Forrás: Oliver Leaman, Abu Hanifa, Numan B. Sabit, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encyclopedia. Routledge, London, NY 2006, 7-8, 7.

7 Malik ibn Anas 711-ben született. Forrás: Schacht, J., Malik b. Anas, in: P. Bearman, Th. Bianquis, C.E. Bosworth, E. van Donzel, W.P. Heinrichs (eds.), Encyclopaedia of Islam, Second Edition. Brill Online, http://dx.doi.org/10.1163/1573-3912_islam_C0M_0649 [letöltve 2017. április 25.].

8 Muhammed bin Idris Al-Shafi'i Gázában született 767-ban. Forrás: Oliver Leaman, Al-Shafi'i, Muhammed b. Idris, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encylopedia. Routledge, London-New York 2006, 583-4, 583.

9 Ahmad ibn Hanbal Bagdadban született 780-ban. Forrás: Oliver Leaman, Ahmad b. Hanbal, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encylopedia. Routledge, London-New York 2006, 19-20, 19.

10 Ibn Khaldun, The Muqaddimah: An Introduction to History, vol. 2. Princeton University Press, Princeton, NJ 1969, 3-9.

11 Hallaq, 37.

12 Sarah Leah Whitson, Morocco: Victims of Attack Jailed for „Homosexual Acts", Human Rights Watch April 8, 2016, https://www.hrw.org/news/2016/04/08/morocco-victims-attack-jailed-homosexual-acts [letöltés: 2017. március 3]; Amna Guellali, Tunisia: Men Prosecuted for Homosexuality, Human Rights Watch March 29, 2016, https://www.hrw.org/news/2016/03/29/tunisia-men-prosecuted-homosexuality [letöltés 2017. március 3.].

13 13 Christopher Grant Kelly, Is There a „Gay-Friendly" Islam? Synthesizing Tradition and Modernity in the Question of Homosexuality in Islam, in: Samir Habib, Islam and Homosexuality, vol. 2. ABC-CLIO, LLC, Santa Barbara, California 2010, 247-268, itt: 253.

14 International Lesbian, Gay, Bisexual, Trans and Intersex Association: Carroll, A., State Sponsored Homophobia 2016: A world survey of sexual orientation laws: criminalisation, protection and recognition (Geneva; ILGA, May 2016), 36-37.

15 Arno Schmitt, Liwat im fiqh: männliche Homosexualität?, Journal of Arabic and Islamic Studies 4. 2001-2002, 49-110, itt: 52-55.

16 Pierre Larcherm, Liwat: „agir comme le peuple de Loth..." Formation et interprétation lexicales en arabe classique. Journal of Arabic and Islamic Studies 14. 2014, 213-227, itt: 214, 218-219.

17 Uo., 225-226.

18 Adnan Demircan - Rifat Atay, Tafsir in Early Islam, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encylopedia. Routledge, London-New York 2006, 624-631, itt: 624.

19 Oliver Leaman, Tafsir - Salafi Views, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encylopedia. Routledge, London-New York 2006, 631-635, itt: 632.

20 Reynolds, The Qur'an, 3-9.

21 Henri Lammens, The Koran and tradition: How the life of Muhammad was composed, in: Ibn Warraq (ed.), The Quest for the Historical Muhammad. Prometheus, Amherst, NY 2000, 169-187, itt: 181.

22 Reynolds, The Qur'an, 13.

23 Uo., 1-2.

24 Uo., 22-23.

25 B. J. Oropeza - Steve Moyise, Exploring intertextuality: diverse strategies for New Testament interpretation of texts. Cascade Books, Eugene, Oregon 2016, xiii-xiv.

26 Julia Kristeva, La révolution du langage poétique. L'avant-garde à la fin du XIXe siècle: Lautréamont et Mallarmé. Seuil, Paris 1974, 59-60.

27 George Aichele - Gary A. Philips (ed.), Intertextuality and the Bible. Scholars Press, Atlanta 1995, 9.

28 Uo., 8.

29 Reuven Firestone, The Qur'an and the Bible: Some Modern Studies of Their Relationship, in: John C. Reeves (ed.), Bible and Qur'an: Essays in Scriptural Intertextuality. Brill, Leiden 2004, 1-22, itt: 2-3.

30 Hussein Abdul-Raof, Qur'an, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encyclopedia. Routledge, London, NY 2006, 520-522, itt: 520-521.

31 Abdullah Saeed, The Q'uran: An Introduction. Routledge, London, NY 2008, 66.

32 Uri Rubin, Prophets and Prophethood, in: Andrew Rippin (ed.), The Blackwell Companion to the Qur'an. Blackwell Companions to Religion. Wiley-Blackwell, Oxford, Malden, MA 2006, 234-247, itt: 242-243.

33 Fazlur Rahman, Major Themes of the Qur'an. Bibliotheca Islamica, Minneapolis, MN 1980, 56.

34 Saeed, 66-67.

35 Larcher, 218.

36 Fred Leemhuis, Lut and His People in the Koran and Its Early Commentaries, in: Ed Noort - Eibert Tigchelaar (ed.), Sodom's Sin: Genesis 18-19 and its Interpretations. Brill, Leiden, Boston 2004, 97-113, itt: 99-100.

37 Leemhuis, 102.

38 Uo., 103.

39 Tottoli, 27.

40 Haim Z'ew Hirschberg, Lot, in: Fred Skolnik-Michael Berenbaum (ed.), Encyclopaedia Judaica, Volume 13: Lif-Mek. Thomson Gale, Detroit 2006, 215-216, itt: 216.

41 Adnan Demircan - Rifat Atay, Tafsir in Early Islam, in: Oliver Leaman (ed.), The Qur'an: An Encylopedia. Routledge, London-New York 2006, 624-631, itt: 624-628.

42 Leemhuis, 105.

43 Uo, 105-106.

44 William M. Brinner (tr.), The History of al-Tabari Vol. 2: Prophets and Patriarchs. State University of New York Press, Albánia 1987, 111-112.

45 Brinner, 115-117.

46 Leemhuis, 106.

47 Brinner, 115.

48 Ismael Ibn Kathir, Les histories des prophètes. n.p.: Maison d'Ennour, 2007, 149-150.

49 Scott Siraj al-Haqq Kugle, Sexuality, Diversity, and Ethics in the Agenda of Progressive Muslims, in: Omid Safi (ed.), Progressive Muslims: On Justice, Gender, and Pluralism. Oneworld Publications, London 2003, 190-234, itt: 210-213.

50 Leemhuis, 106.

51 Leemhuis, 106-117.

52 Brinner, 115.

53 Ibid, 107-108.

54 Ibn Kathir, 149-156.

55 Kugle, 209-210.

56 Brinner, 112-114.

57 Brinner, 117-119.

58 Leemhuis, 112-113.

59 Leemhuis, 110-111.

60 Leemhuis, 109.

61 Ibn Kathir, 156-157.

62 Brinner, 120-121.

63 Leemhuis, 112-113.