Balló Laura
a CSÍKSZENTIMREI FELEKEZETI ISKOLA KÁLVÁRIÁJA A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

 

 

A vallásos nevelés sorsát az egyházi iskolák által századokon keresztül a szívén viselte a katolikus egyház. Jól bizonyítja ezt a csíkszentimrei domus históriában lejegyzett szövegrész: „Az iskolák falaira kitűzött kereszt által szimbolizált hit örök és változhatatlan isteni igazságainak fényénél törekedtek nemcsak oktatni, de nevelni is az ifjúságot. A különböző tárgyak tanításánál nemcsak ismereteket közöltek, hanem egyúttal a gyermek szívét és lelkét Istenhez, a mindenség alkotójához törekedtek emelni, abban a meggyőződésben, hogy az igazi tudomány Istenhez vezet, hogy az Úr félelme a bölcsesség kezdete."¹

A 19. század második felében változások történtek a magyar állam iskolapolitikájában. Az Erdélyi Római Katolikus Státus 1897. november 25-ei közgyűlésének jegyzőkönyve a XXXV. pontban a katolikus iskolák számának apadásáról számol be, amikor megjegyzi, hogy „két év alatt 34 fiúiskolával lett kevesebb, leányiskola 12-vel lett kevesebb".² A csökkenést a felekezeti iskolák államosítása idézte elő. Az történt ugyanis, hogy a korra jellemző liberális oktatáspolitika szellemében a Pénzügyminisztérium a királyi kincstár patronátusa alatt álló római katolikus felekezeti népiskolákat a Püspöki Hatóság meghallgatása nélkül rendre a Közoktatási Minisztériumnak adta állami kezelésbe.³ A közgyűlésen a püspök arra kérte a Státus igazgatótanácsát, hogy mint a katolikus autonómia őre, a Státus nevében lépjen fel a minisztérium ilyen formában megmutatkozó túlkapásai ellen. Ez a későbbiekben meg is történt.

Az impériumváltást követően a román hatalmi elit a felekezeti oktatást ellenérzéssel kezelte, és a nemzeti kisebbségek anyanyelvű iskoláit támogatási ígéreteivel próbálta az államosítás irányába csábítani, illetve felszámolásra ítélte. A két világháború közötti román oktatáspolitika jelentős kihívás elé állította a lelkipásztorokat és az egyházközségeket, több felekezeti népiskola között a csíkszentimrei iskola államosítását is előidézte. Írásomban kitérek az egyházközség személyzetének a mozgására is. Akkoriban a társadalmi, egyházi körülmények jelentősen különböztek a jelenlegiektől. Az egyházközségben a plébános után a legfontosabb egyházi hivatalt a kántor töltötte be. Az egyházmegyénkben 1948-ig olyan kántorokkal találkozunk, akik az iskolákban lévő tanítói teendőket is ellátták. Az ilyen kántortanítók számára igen nagy kihívást jelentett abban az időben a tanítói státus, hiszen több viszontagságon mentek keresztül az iskola államosítása alatt. Román nyelvű vizsgákkal nehezítették az életüket, melyek sikertelensége állásuk elvesztésébe kerülhetett.

Csíkszentimre - falu és egyházközség

Csíkszentimre a Csíki-medence alcsíki részén, a DéliHargita lábánál, Csíkszeredától 11 km-re délre, délkeletre helyezkedik el. Nevét Szent István első magyar királyunk fiáról, Imréről kapta. Ez a névadás az 1100-as évek végétől az 1300-as évek végéig volt gyakorlatban.⁴ Bár a település nem szerepel az 1333-35-ös pápai tizedjegyzékben, azonban a területén fellelhető történelmi értékeink már a 14-15. századi létéről, illetve egyházi életéről tanúskodnak. A településen kívül, attól délnyugatra a mezőben áll a Margit-kápolna. Falfestményeinek eredetét a szakemberek a 14. századra datálják. A település plébániatemplomában található egy 15. század végéről származó szárnyas oltár két mozgó szárnya, illetve két táblája összesen tíz festett táblaképpel.⁵

Az első írásos említés a településsel kapcsolatosan a 16. századból maradt fenn, ekkor egy falubeli jelenik meg egy okiratban, amelyet szó szerint idézek: „Nagymihályi Ödönfi László görgényi várnagy és székelyek ispánja megparancsolja Csíkszék tisztségének, hogy Szent-simoni Endes Balázs ellen, ki Szent-Imrei Márton Gergely fiának megsebzéséért és félholtra veréséért nagyobb hatalmaskodásban és a megsebzett élő vérdíjában marasztaltatott el, ezen ítéletet hajtsák végre s Márton Gergelynek tétessenek eleget. / Kelt Kereszténfalván 1552. ápr. 2-dikán.⁶

Mint falu csak az 1567-es 25 dénáros adóösszeírásban szerepel először. Itt még külön szerepel Bedechij - a mai Bedecs-nek nevezett tízes, ahol a csíkszentimrei felekezeti, majd azt követően az állami iskola található, illetve Zent Emreh (Szentimre) az Olt nyugati oldalán.⁷

Lakosságát tekintve, a 2016-os lakossági nyilvántartás adatai szerint jegyzett 2173 lélekkel, a közepes községek közé tartozik.⁸ Vallási hovatartozás szempontjából a falu többsége, a lakosság 96,5%-a katolikus.⁹ Csíkszentimre hitéletével kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy a keresztény közösségi szellem tartja össze, hiszen a többség buzgó katolikus, mind a fiatalok, mint az idősebbek. Az imádkozás a vallásos emberek életében mint lelki szükséglet jelenik meg. Így van ez a falubeliek életében is, vasárnap sokan vesznek részt a szentmiséken. A hagyománytisztelő családokban ma is természetes a reggeli és az esti imamondás. A sajátos falubeli szokásokkal összekapcsolva ülik meg a vallásos ünnepeiket.

A csíkszentimrei iskoláról

A csíkszentimrei iskola létét már az 1647-es, 1652-es, 1665-ös, illetve 1666-os írások jelzik, azonban hogy milyen körülmények között indult az oktatás és milyen épület állt az oktatás rendelkezésére, arról nem tudunk. Kájoni Jánosnak 1676-ban a csíksomlyói ferences nyomda első termékeként kinyomtatott Cantionale Catholicum című könyvében olvasható, hogy az iskolákat a templomok mellé építették, és a diákokat nemcsak tudományokra, hanem egyházi éneklésre is tanították. Tehát legfontosabb feladatuk az olvasás, írás, imádságok és éneklés megtanulása volt. Az iskolamesterek férfiak voltak, ugyanis az 1560-as nagyszombati zsinat határozatban írta elő, hogy a tanítók legyenek jól képzett, tanult, erkölcsös, a hitben szilárd meggyőződésű férfiak. A szentimrei iskolamesterek esetenként latinul is tudó, középiskolai végzettséggel bíró, hívő, tanult emberek voltak.¹⁰

Az 1717-es egyházi vizitáció a szentimrei iskolát megfelelő állapotban találta, az iskolában ekkor 35 tanuló volt. 1721-ben már azt írja a vizitátor, hogy az iskola szokásos módon füstös, a diákok száma 14. 1735-ben az elvárások szerintinek találták az iskolaházat, amely egyben az iskolamester lakása is volt.¹¹ Örökös nehézséget jelentett az egyházi alkalmazottak eltartásának kérdése. Az 1804-ben kiadott Mitrovszky-törvény értelmében a hitvallásos tanítók jövedelmét a kanonika porció (kis terjedelmű birtok és különféle alapítványok) és a stóla (egyházi ténykedések utáni tiszteletdíj) alkották. Ennek értelmében a tanítók eltartására minden családfő, akinek legalább 12 kalangya gabonája termett, köteles volt 3 kalangya őszi és 3 kalangya tavaszkepét adni, 6-12 kalangyás gazda pedig fél kepével tartozott.¹²

A historia domus tanúsága szerint 1869 végén alakul meg Csíkszentimrén az egyházközségi tanács iskolaszéke.¹³ Ugyancsak a domus históriából tudjuk, hogy 1876 tavaszán alakul meg a csíkszentimrei könyvtár, melyben ekkor 26 darab Györffy Iván-féle olvasókönyv található.¹⁴ Ezt követően 1884 májusában kezdték el építeni a csíkszentimrei római katolikus iskola épületét Veres Sándor plébános irányításával. A teljes felszereléssel együtt 9000 forintba került, Lönhárt Ferenc erdélyi püspök 1000 forinttal járult hozzá. Az iskola felszentelését Veress Sándor helybeli plébános végezte a környék lelkipásztorainak segédletével.¹⁵

A szentimrei iskolamesterek nagy tudású, bölcs kántortanítók voltak, akiket az idők folyamán folyamatosan tovább képeztek. Így pl. 1870 augusztus-szeptemberében a kántortanító és altanító képzésen vett részt, melyet az akkori plébános feljegyzett a domus históriában.¹⁶

Rendszeresen tartottak Tanító járásköröket. A gyűléseket meghirdették Csík megye vagy a vármegye leghosszabb életű lapjában, a Csíki Lapokban, amelyben teljes körű programot közöltek az olvasókkal. A cikkek a megye egyházi és oktatási életét mutatták be és a tanítók kölcsönös tapasztalatcseréjének szolgálatában álltak. Ilyen volt például a csíkszentimrei tanítói gyűlés: „Tanítói gyűlés. A kászon-alcsiki róm. kath. tanítói járáskör évi őszi ülését f. évi november hó 15-én de. 9 órától kezdődőleg Csíkszentimrén, az elemi iskola helyiségében fogja megtartani, melyre a kör tagjait és a nevelésügy barátait ezennel tisztelettel meghívom. A gyűlés tárgysorozata: 1. 9 órakor »Veni Sancte« és szentmise hallgatás a helybeli templomban. 2. Fél 10 órakor rendes tanítást tartanak: Szőke József és Kászoni János ottani tanítók az óratervben ezen időre előjegyzett oszt. és tantárgyból. 3. Elnöki megnyitó. 4. A tavaszi gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. 5. Szaval Ambrus Szilveszter tanító. 6. Szabadon választott tételről értekezést tart Hajnód Pál tanító. 7. A tanítások zártkörű méltatása. 8. Elnöki jelentések. 9. Indítványok. 10. A hátralékban lévő tagsági díjak befizetése. Csatószeg, 1906. október 29. Tódor István, jköri elnök."¹⁷

Napjainkban az iskola Arany János nevét viseli. Az épület falán márványtábla emlékeztet a helyi oktatás 369 éves múltjá-ra.¹⁸ Az iskola az első világháború idején nagyon megrongálódott, élelmiszerraktárnak és hadi konyhának foglalta le a katonaság, és teljesen használhatatlanná vált. 1935. július elsején cserélt gazdát az iskola - az egyház, hosszas nyomás hatására, átadta a községnek.¹⁹

Demográfiai és jogi helyzetkép revideálása

Erdély évszázadokon keresztül Magyarországhoz tartozott. A történelem folyamán a magyar királynak alárendelt vajdaság volt, majd önálló fejedelemség, később a Habsburg Birodalom, az 1867-es kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia része. Az első világháborút lezáró békeszerződéstől kezdve, egy rövid megszakítást leszámítva („kicsi magyar világ"), Románia része lett. A két világháború között a romániai kisebbség jogi helyzetét az 1920-as (1921-ben ratifikált) trianoni békediktátum alapozta meg. Elvileg ez a szerződés biztosította a nem román lakosság számára az általános jogegyenlőséget, a szabad nyelvhasználatot, a nemzetiségi oktatást stb. Ez azonban írott malaszt maradt, mert a román vezetés nem tartotta be. Az 1923. évi 282. számú és az 1938. évi 48. számú román alkotmány az országot román nemzetállammá nyilvánította, ami azt jelentette, hogy nem ismerte el a kisebbségek speciális kollektív jogait.²⁰

Az 1921-es földreform a magyarság gazdasági téren való elszegényedését idézte elő. A román állam a magyar egyházak birtokállományának 84%-át vette el, ami rányomta bélyegét a történelmi egyházak működésére is, hiszen birtokaik biztosították a felekezeti oktatás fenntarthatóságát. Miután a román állam az 1920-as évek után az iskolák egy részét államosította és a felekezeti oktatást nem támogatta, nagy szükség lett volna az egyházi birtokokra, a megmaradt egyházi iskolák fenntartása érdekében.²¹

Tovább rontotta a kisebbségi felekezeti iskolák helyzetét az 1933-ban hatalomra kerülő Nemzeti Liberális Párt nemzetnevelési minisztere, a soviniszta Constantin I. Angelescu által kiadott ún. Angelescu-törvény, mely elsősorban a felekezeti iskolák megszüntetését tűzte ki céljául. Ennek következtében a magyar gyerekek többsége román iskolába kényszerült, és az állami iskolákba más vidékekről származó román anyanyelvű tanítókat telepítettek. A felekezeti tanítókat képességvizsgára és román nyelvvizsgára kötelezték, akik sikertelen vizsga esetén azonnali eltiltásban részesültek.²² Csíkszentimréről két római katolikus kántortanító sorsát pecsételte meg a román nyelvvizsga. Finta Árpád részt vett a keresztúri négyhetes tanfolyamon, azonban vizsgája nem sikerült. A sikertelenséget a vizsgáztató bizottság szándéka magyarázza, ugyanis a 70%-os buktatással a bizottság célja a kisebbségi iskolák helyzetének ellehetetlenítése volt. Szőke József nem jelent meg a vizsgán, így hosszas tanítói pályafutás után kénytelen volt feladni hivatását.²³

Még inkább nehezítette a helyzetet Angelescu közoktatásügyi miniszter azon rendelete, amely szerint „minden tanuló abban az iskolában köteles végezni, ahova egyszer beiratkozott. Ha tehát felekezetiben kezdett, akkor végig felekezeti iskolába járhat, ha pedig államiban, úgy államiban kell tovább járnia. A dolog egészen rendjén volna így, de megtörténhet az, hogy valakit egyszer írnak be az állami iskolába, és akkor semmi sem menti meg a további ottmaradástól".²⁴

Az 1925-ös magánoktatási törvény a felekezeti iskolákat a magániskolák közé sorolta, és a középiskolát végzettektől az érettségi vizsga román nyelven való letételét követelte meg, ami a bakkalaureátusi vizsga sikertelenségét eredményezte.²⁵

Az Angelescu-féle intézkedések lavinaszerűen indították el a hitvallásos iskolák bezárását, a tanítók és tanárok menesztését. A magyar felekezeti és általában a magyar kisebbségi oktatást minden lehetséges eszközzel igyekeztek hátrányos helyzetbe hozni: a magyar hitvallásos iskolák nem kaphattak államsegélyt, míg a román, szász, sváb és muzulmán iskolák kezdettől fogva kaptak; a hitvallásos iskolák tanszemélyzete nem volt jogosult féljegyes vasúti utazási kedvezményre; a magyar hitvallásos iskolákban a tanulók nem vehették fel a magyar nyelvet az abszolváló vizsga tantárgyai közé; a magyar felekezeti tanítók és tanárok nyugdíjigényét az állam nem ismerte el; a magyar tanítók és tanárok állásuk megtartása érdekében vizsgát kellett hogy tegyenek román nyelv és irodalomból, illetve román nyelven Románia alkotmánytanából, történelméből és földrajzából, míg a szász tanítóktól és tanároktól hasonló vizsgát nem követeltek. Ugyanakkor a miniszter előírta az egykori magyar állami iskolák ifjúsági és tanári könyvtárai magyar vonatkozású könyvállományának megsemmisítését, míg az érdekesebb darabokat kötelező módon a Román Tudományos Akadémia részére be kellett szolgáltatni. A magyar hitvallásos iskolák értesítőit először román nyelven kellett kinyomtatni, csak utána volt lehetséges az iskola nyelvén is megjelentetni. Az értesítők szövegét előzetes hatósági cenzúrának kellett alávetni.²⁶

1924-ben a romániai népkisebbségek kultúr-elnyomására felfedezett abszolváló vizsga már az első esetben megfelelt hivatásának, mert csak egy-egy növendéknek sikerült azt letennie, illetve csak egy-egy növendéket engedtek át a vizsgán. Csíkszentimréről 11 diák jelentkezett a vizsgára, közülük azonban csak egy vizsgázott sikeresen.²⁷

A román állam és a csíkszentimrei egyházközség közötti peres eljárás kimenetele az 1930-as években

A 19. században a fejlettebb iskoláztatás végett új iskolaépületeket építettek a községek. A Székelyföldön a politikai közösség volt az egyház patrónusa, a községek lakossága tiszta katolikus vagy többségében katolikus lévén, nem volt kérdéses, hogy az egyház telkén épül-e az iskola. Így történt meg, hogy az egyház által építtetett iskolák nem kerültek át minden esetben az egyház telekkönyvébe, beleértve a csíkszentimrei felekezeti iskolát is. Az impériumváltásig mindenki elismerte, hogy az iskola az egyház tulajdonát képezi. Ezt a helyzetet kihasználva az új hatóságok a telekkönyvi tulajdon alapján foglalták le az ilyen iskolákat.²⁸

A püspök a miniszterhez fordult az ügy kivizsgálása végett, ahol megállapították, hogy az iskolák sohasem voltak másé, hiszen az egyház építette és az egyház tartotta fenn a mai napig.²⁹ Ugyanakkor a konkordátum IX. szakaszában „az Állam a törvényes hierarchikus hatóságaitól képviselt Katholikus Egyháznak elismeri jogi személyiségét, az állam közjogának megfelelően. Következésképpen a plébániák, főesperességek, kolostorok, káptalanok, prépostságok, apátságok, püspökségek, érsekségek és a többi kánonilag és törvényesen megalakult szervezetek jogi személyek, s bármely természetű javaik teljes tulajdonjogát garantálja az Állam, a Királyság Alkotmányának megfelelően, a törvényes hierarchikus hatóságai által képviselt katholikus Egyház számára".³⁰ Ennek ellenére a községekben ellenségeskedést keltő hadjárat indult az iskolaépületek állami tulajdonba való vétele érdekében.

Voltak olyan falvak, amelyekben a hívek egységes ellenállása miatt nem tudták az iskolát elfoglalni. Ezekben a falvakban bírói úton próbálkoztak, és a hatósági befolyás alatt álló bíróságok a telekkönyvi adatokra hivatkozva kimondták az iskola épületére az állami vagy községi tulajdonjogot, és így a hitvallásos iskolaépület nélkül maradt. A másik útja az iskolák elvételének a büntetések általi megfélemlítések, az iskolák fenntartásával járó nehézségek támasztása volt. Különösen ott, ahol a felekezeti iskola fenntartása mellett a nép terhére új állami iskolát kellett építeni, hogy a nép ezektől meneküljön, feladták a küzdelmet s bizonyos feltételekkel átadták az iskolát az államnak.³¹ Csíkszentimrén eleinte nem volt egységes az ellenállás, mivel 1932. október 11-én Sándor Imre Katolikus Népszövetségi igazgatónak a Mailáth püspökhöz intézett leveléből megtudjuk, hogy Csíkszentimre községében feltehetően voltak olyan hívek, illetve tanárok, akik az államosítás felé kacsingatnak, név szerint Szőke József csíkszentimrei igazgatót nevezi meg levelében. Viszont ez nagyrészt azzal is magyarázható, hogy az állam nagyobb fizetési járulékkal próbálta csábítani a tanítókat, akikről megjegyzendő, hogy az anyagi helyzetük a felekezeti iskolákban ekkor már fölöttébb elszomorító volt. Így a létfenntartás ösztöne némelyeket arra az elhatározásra juttatott, hogy az egyházközségek ellen fordultak. Ezen túlmenően adott esetben az elmaradt illetményükért emberileg érthető módon perbe hívták az egyházközségeket. Az ilyen esetek - figyelmeztetett az igazgató -, ha követőkre találnak, az egyházközségekre nézve megsemmisítő hatással lehetnek.³²

Sándor Imre katolikus népszövetségi igazgató ezért felkérte a püspököt, hogy utazzon ki a községbe, és a tanítókkal, valamint a hívekkel igyekezzen megértetni a felekezeti iskola fenntartásának előnyeit. Ez a kérés meg is valósult, ugyanis Sándor Imre további levelében lejegyzi, hogy a püspök személyesen tett eleget a kérésnek, és a szép számmal megjelent közösségnek a figyelmét nyomatékosan felhívta a katolikus iskolával szemben fennálló kötelezettségekre.³³

1933. április 7-én a csíkszentimrei plébánián egyháztanácsgyűlést tartottak, ahol előterjesztették, hogy a községi tanács 1928. október 28-án tartott gyűlésében a „primpretor"³⁴ felhívására - miszerint az 520. szám alatt bejegyzett községi ingatlanon lévő épületet telekkönyvileg jegyeztesse be - azt a határozatot hozta, hogy az iskolaépületet a telekkönyvi hivatalban a községre bejegyezteti, de két osztályteremre és tanítói lakásra a haszonélvezeti jogot a római katolikus egyházra szintén telekkönyvileg bejegyezteti. A községi határozatot a vármegyei tanács választmánya négy év múlva, azaz 1932. november 4-én tárgyalta, és az ügyet nem hagyta jóvá, sőt utasította a községet, hogy az iskolaépületet az egyháztól vegye birtokába.³⁵

Kovács Balázs plébános levelében találunk újabb hivatkozást az üggyel kapcsolatosan. Szerinte a referens fiktív dolgot terjesztett a delegáció elé, míg a jegyzőkönyvben a csíkszentimrei római katolikus ősi iskolahelyiség elvételét foglalja határozatba, melyet a gyűlésen a delegáció tagjai felolvasás nélkül hitelesítettek. Ennek következtében dr. Ábrahám József ügyvéd a püspöki főhatóság meghatalmazásával fellebbezést nyújtott be, melyet azonban a Comitetul Local elutasított.³⁶ Sőt, a Comitetul Local de Revizuire din Cluj 1933. február 9-én hozott 266. számú végzésére egyhangú határozattal követelte, hogy a római katolikus egyház a csíkszentimrei iskola épületét 1933. szeptember 1-ig köteles a politikai községnek átengedni, onnan kiköltözködni, mivel az nem az egyházközség telekkönyvi tulajdonát képezi.³⁷

E határozat ellen többek aláírásával a vármegyei tanácshoz fellebbezést nyújtottak be, azon indoklással, hogy a Comitetul Local határozata végrehajtási utasítást nem tartalmaz, így az egyházközség a szeptember 1-re kívánt átadást megtagadta.³⁸ Ezzel párhuzamosan dr. Ábrahám József csíkszeredai ügyvéd, illetve dr. Gyárfás Elemér szenátor az iskola megmaradása érdekében a Contenciosul Administrativ törvény alapján a sem-mítőszékhez semmisségi panasszal fordult.³⁹

Az 1933. március 28-án hozott határozat ellen a vármegyei tanácshoz benyújtott fellebbezést a prefektúra elutasította, így a semmítőszékhez benyújtott panasszal kapcsolatban sem vártak megnyugtató eredményt. Kovács Balázs helybeli plébános az ügyvédekkel tartott közös tanácskodás alapján - tekintettel a szeptember 1-jei törvény követelményeire, hogy a felekezeti iskola megtarthassa a nyilvánossági jogát és működési engedélyét, más megoldás után nézett. Az egyházközség birtokában lévő (34 méter hosszú és 14 méter széles) Székely-féle hatalmas kúriaépületet akarta az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyei Tanács engedélyével a törvénynek megfelelően átalakítani, és egy részét sikerült is.⁴⁰ A következő lépés az volt, hogy a nunciatúrához adtak be beadványt, amelyben a konkordátum XV. szakasza alapján⁴¹ kérték az intervenciót az iskolaépület megtartása végett.⁴² Sajnos e lépéssel sem tudtak a helyzeten javítani, és az ügy tovább húzódott.

A semmítőszéktől nem jött válasz, mivel feltehetőleg nem volt megfelelőképpen felterjesztve, ezért - bár az igazgatótanács nem ajánlotta az egyházközségnek, hogy a semmítőszékhez forduljon - újabb fellebbezést adtak be Kovács Balázs plébános és társai.⁴³ Gyárfás Elemér szenátor nagy felháborodással fogadta a hírt, mivel érthetetlen volt számára, hogy az egyházközség jobban bízik a semmítőszékben, mint a megyei állandó választmányban, melynek öt tagja között foglalt helyet dr. Ábrahám József, dr. Kovács Károly és Adorján Imre, akik azt tehettek, amit akartak, ha tényleg akartak és mertek volna valamit is tenni.⁴⁴ Továbbá arra a következtetésre jutott Gyárfás szenátor, hogy Ábrahám József ügyvédi kamarai elnök nem ismeri a semmítőszékhez benyújtandó fellebbezések külsőségeit, mivel az nem a semmítőszékről szóló törvény 30. és 36. §§-ainak („A recurs első részében pontokban legyenek felsorolva a semmisségi okok a megsértett törvényszakasz vagy jogelv megjelölése és a jogsérelem rövid jelzésével. Az indoklási rész pedig ugyanezen pontok alatt tartalmazza tételenként az egyes felpanaszolt jogsérelmek kifejtését.") megfelelő módon készült, amit pedig nagyon szigorúan vettek, és úgy vélte, ez nagy hátrányára volt az ügynek, mivel a semmisségi okok szabatos megjelölése helyett előttük szokatlan, egyenesen ellenszenves formában volt szövegezve a fellebbezés. Gyárfás meglátása bebizonyosodott, a benyújtott fellebbezést nem fogadták el.⁴⁵

Az 1933 szeptemberében megindított polgári per minden döntés nélkül hosszú időn keresztül elhúzódott, még érdemi tárgyalás sem volt. Eközben a községet a vármegyei tanács egy hat tantermes és igazgatói lakást is magába foglaló állami iskola építésére kötelezte, amelynek elkészítése egymillió lejen felüli összegbe került volna, amit a község természetesen nem tudott volna biztosítani.⁴⁶

Az egyháztanács végül is a per hosszas kimenetelére és annak magas anyagi költségére való tekintettel 1934. december 30-án tartott gyűlésében elfogadta a községi tanács ajánlatát. Eszerint a politikai község a haszonélvezetről való lemondás fejében az egyházközségnek 68 000 lejt fizet. A megegyezés szerint az összeg egy részét, 40 000 lejt 1935. július 1-jén, a fennmaradó 28 000 lejt az 1936. évi költségvetési évben törleszti.⁴⁷

Így a megegyezés alapján az egyház az iskolaépületet 1935. július 1-jén a községnek átadta. A felekezeti iskola céljára megvásárolt régi udvarházat lakhatóvá kellett tennie, hogy bele lehessen költözni. Az átalakításra és berendezésre szükséges összeget a politikai községtől várták annak nyomatékosan ígérete alapján, azonban az az első részlet utalását 1935. július 1-jére ígérte. Az egyházközségnek az Egyházmegyei Tanács igazgatótanácsához írt leveléből értesülünk, hogy az egyházközség a javítás és berendezés mihamarabbi elkezdéséhez köl-csönképpen 68 000 lejt kért, amelyet az igazgatótanács sajnos a legjobb akarata mellett sem tudott folyósítani.⁴⁸

A vármegyei közigazgatási hatóság, úgyszintén a Comitetul Şcolar Judeţean a községi tanácsnak 1934. december 27-én e tárgyban hozott határozatát jóváhagyta.⁴⁹

A püspöki hatóság azonban a megegyezéskor csak abban az esetben járult hozzá és hagyta jóvá, ha a minisztérium a régi helyiségre meglévő nyilvános működési engedélyt előbb az új helyiségre is megadja. A nyilvánossági jog elnyerése érdekében a kérelmezést már 1935. január 29-én, a helybeli állami iskola igazgatósága útján, annak igen kedvező javaslatával a vármegyei revizoraton át az Oktatásügyi Minisztériumhoz felterjesztették.⁵⁰

Mivel a felekezeti iskola nyilvánossági jogának áttelepítése az állami iskola érdeke is volt, azt a revizorát is támogatta. A minisztériumból az iratokat felülvizsgálás végett megküldték Ghirca tanügyi inspektorhoz, aki a vármegyei főorvossal február 25-én az új helyiségeket felülvizsgálta. A vizsgálat eredménye kedvező volt, a beterjesztett rajz szerint tervezett helyiségeket a törvényi előírásnak mindenben megfelelőnek találta, s előterjesztésében a nyilvánossági jognak az új helyiségre leendő áttelepítését javasolta. Az engedélyt csak március végére várták, mert a beterjesztett kéréseket a bukaresti Állandó Tanács (Consiliul Permanent în Bucureşti) a márciusi gyűlésében tárgyalta. Az inspektor közlése szerint a nyilvánossági jogot az iskola az új helyiségre meg is kapta.⁵¹ A tanügyi felügyelőséghez érkezett nemzetnevelésügyi miniszteri rendelkezés kimondta, hogy a hitvallásos iskolák törvényesen csak annyi gyermeket írathatnak be az iskolába, ahányra működési engedélyük van. Abban az esetben, ha az engedélybe nincs létszám belefoglalva, a létszámot a tantermek köbtartalma szerint kell megállapítani.⁵² Így történt ez a csíkszentimrei felekezeti iskola esetében is. A létszám meghatározásával nem minden gyermek kerülhetett felekezeti iskolába, ezért kényszerből az állami iskolát kellett választaniuk. Hogy miként működött az iratkozás, arról a következőképpen számolt be Lukács Gergely bácsi, aki 1929 szeptemberében iratkozott az első osztályba: „Én [19]22-be születtem február 14-én, itt Szentimrén [19]29 szeptemberibe mentem iskolába, 1. osztályba. A román iskolába kezdtem az iskolát meg. Mert úgy volt, két iskola volt, volt a magyar iskola az felekezeti, azt az egyház rendezte. Ott meg volt szabva, 60 gyereknél többet nem vehetnek fel, a román állam nem engedte. S akkor megalakult a román iskola, oda pedig amikor a létszám bételt a magyar iskolába, a többi gyerek mind a románba szorult. Nekem nem sikerült, mer édesanyám beteg volt, ő nem tudott lemenni, hogy béírasson a magyarba, s apám az erdőre volt, mire hazajött s lement, akkorra a létszám bétőlt."⁵³

Összességében elmondható, hogy az egyházközség vezetői, legfőképpen Kovács Balázs plébános munkássága kiemelkedő, ugyanis többször felemelte a szavát a diszkriminatív iskolatörvények és rendeletek ellen, a hitvallásos iskola sorsát a lelkén hordozta - melyet ez ügyben készített felterjesztései is jól bizonyítanak. Továbbá a hívek, minden fajtájú hátrányos megkülönböztetés ellenére, kifejezetten öntudatra ébredtek és egyházhűségük erősödött, ami hozzájárult ahhoz, hogy csak a kényszerítő körülmények hatására adták át az iskola épületét az államnak.

Két kiemelkedő személyiség, dr. Ábrahám József és dr. Gyárfás Elemér szenátor nagyban segítette a csíkszentimrei felekezeti iskola megmaradásának ügyét. A sok munka azonban nem sokat segített az ügy előrehaladása tekintetében, csak ahhoz járult hozzá, hogy időt nyerjenek. Jogorvoslatként az egyházközség elsőként fellebbezést nyújtott be a Comitetul Local de Revizuiréhoz, melynek válasza nem volt túl kecsegtető, ugyanis felszólították az egyházközséget, hogy adja át az iskola épületét állami célra. Ennek következtében megtámadták a sérelmes közigazgatási határozatot a közigazgatási bíróságon, illetve a semmítőszéken. Továbbá újabb fellebbezéssel éltek, megállapítási keresetet adtak be az egyházközség jogának bírói megállapítása végett. Utolsó lépésként várták a közigazgatási határozat végrehajtását, és amikor a birtokba adást kérték perrel, közigazgatási úton a község jogi alapon védekezett. Hosszas nyomás következtében az iskolát az egyházközségnek át kellett adnia a politikai közösség javára, ugyanis mivel telekkönyvileg a patrónus politikai közösség az építéskor nem jegyeztette be egyházi telekkönyvi tulajdonba, az állam ezt a kiskaput kihasználva kényszerítette ki az államosítást.

Az egyházi iskolák két világháború közötti oktatói-nevelői tevékenysége nem az úgynevezett elitképzést szolgálta, rendszerüknek nem a tudós-, a zseniképzés, hanem a derék munkás középosztály kialakítása volt a célja. A felekezeti iskolákból kikerült ifjak az ország minden részében keresett munkaerők, jellemes emberek lettek.⁵⁴ Ha voltak is a világi híveknek aggodalmai az egyházigazgatási kérdésekbe való bevonása miatt, az erdélyi Státus huszadik századi küzdelme szép példája a hierarchikus egyház és a lelkes világi hívek önzetlen összefogásának és termékeny együttműködésének.⁵⁵

 

Jegyzetek

1 Csíkszentimrei domus história (a továbbiakban DH), Csíkszentimrei Római Katolikus Plébánia Levéltára. 65.

2 Az erdélyi római katholikus status 1897. november 25. napján Kolozsvártt tartott rendes közgyűlésénnek jegyzőkönyve. Kolozsvárt 1898, XXXV.

3 Vö. Holló László, A világiak által „vezetett" egyházmegye. Az Erdélyi Római Katolikus Státus társadalmi jelentősége, I. kötet. Kolozsvár 2009, 175-176.

4 András Éva, Csíkszentimre természeti viszonyai, in: Daczó Katalin (szerk.): Csíkszentimre öröksége. Csíkszentimre 2011, 24-122, itt 28.

5 Uo., 27-28.

6 Uo., 27.

7 Uo., 27-28.

8 Vö. Institutul Naţional de Statistică: Populaţia României pe localităţi (după domiciliu) la 1 iulie 2016. România 2016, 94. http://www.insse.ro/cms/sites/default/files/field/publicatii/populatia_romaniei_dupa_ domiciliu_la_1_iul_2016_0.pdf .

9 Recensământul populaţiei şi al locuinţelor 2011: Populaţia stabilă după religie pe judeţ, municipii, oraşe şi comune. http://www.rpl2011.djsct.ro/inceput.php?cod=8&codj=19. Letöltve 2017.04.21.

10 Vö. Szőcs János, Lapok a csíkszentimrei oktatás történetéből. Rövid iskolatörténet. In: Csíkszentimre öröksége, 123-128, itt 124-125.

11 Uo.

12 Vö. Marton József, A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye a 20. században. Csíkszereda 2014, 12.

13 DH 15.

14 Uo., 22. Vö. Györffy Iván, Népiskolai olvasó- és tankönyv a magyar kath. elemi és népiskolák harmadik és negyedik osztálya számára. Heckenast, Pest 1871.

15 Uo., 27.

16 Uo., 16.

17 Tódor István: Tanítói gyűlés. Csíki Lapok, XVIII. évf. 48. sz. (1906. november 28.), 2.

18 Vö. Sepsiszéki Nagy Balázs, Székelyföld falvai a huszadik század végén. Nap Kiadó, 2000, 59.

19 DH 69.

20 Vö. Portik Erzsébet-Edit, Erdélyi magyar kisebbségi sorskérdések a két világháború között. Iskolakultúra, 2012/9, 60-66, itt 60.

21 Uo., 61.

22 Vö. Fűzi Enikő, Az Erdélyi Római Katolikus Státus kézdivásárhelyi főgimnáziumának története Szőcs Mihály igazgatósága alatt (1933-1948). In: Holló László (szerk.): Katolikus Autonómia. Fejezetek az Erdélyi Római Katolikus Státus történetéből. Csíkszereda 2007, 171-183, itt 175.

23 DH 77.

24 Új iskolarendelet. Csíki Lapok, 1935. 6.XLVII. évf. 30. sz. (1935. július 28.), 4.

25 Vö. Portik Erzsébet-Edit, Erdélyi magyar kisebbségi sorskérdések a két világháború között. Iskolakultúra, 2012/9, 60-66, itt 60.

26 Vö. Marton József, A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye a 20. században, 53.

27 DH 63.

28 Vö. Léstyán Ferenc: A hitvallásos iskolák küzdelme a két világháború között 1920-1940. Kolozsvár 2000, 31.

29 Uo., 32.

30 Hivatalos Közlöny 1929. június 12./ 126, 4479-4486. Magyar fordításban kiadva in: I. Kultusztörvény. II. Konkordátum és Római egyezmény. III. Egyházmegyei Tanács ügyviteli szabályzata (a továbbiakban KKE/I; II; III). Cluj 1937, II/3-14.

31 Vö. Léstyán Ferenc, A hitvallásos iskolák küzdelme a két világháború között 1920-1940, 32.

32 Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltára (a továbbiakban ERKSL), IV/4-b, 405. doboz, 2544/1932: A csíkszentimrei iskola ügye s a tanítók fizetési hátraléka.

33 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 2414/1932: Sándor Imre népszövetségi igazgató jelentése a csíkszentimrei elemi iskola s általában az iskolák támogatása érdekében tett lépésről.

34 A korabeli román közigazgatásban a központi hatalom teljhatalmú képviselője adminisztratív és rendfenntartási ügyekben.

35 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 875/1933: Püspök úr megküldi a csíkszentimrei iskola épületére vonatkozó iratokat.

36 Uo.

37 DH, 78.

38 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 875/1933: Püspök úr megküldi a csíkszentimrei iskola épületére vonatkozó iratokat.

39 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 720/1933: Főtisztelendő Erdélyi Püspöki Főhatóságnak.

40 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 875/ 1933: Püspök úr megküldi a csíkszentimrei iskola épületre vonatkozó iratokat.

41 „A patronátusi jogok és kötelezettségek bármely természetek legyenek is, eltörültetnek minden kárpótlás nélkül. A szent épületek, a plébániai házak tartozékaikkal együtt s a patrónus által az Egyháznak adott többi javak, a) ha a telekkönyvekben a IX. szakaszban megjelölt jogi személyekre vannak írva, akkor ezeknek a teljes tulajdonában maradnak; b) ha a patrónusok nevére vannak írva, akkor az illető plébániák használatára az egyház birtokában maradnak. Abban az esetben, ha a plébánia kánonilag és törvényesen megszűnik, a volt kegyúr, amennyiben az az Állam vagy egy állami intézmény, szabadon rendelkezik ezekkel a javakkal; ha pedig ez magánfél, a fent jelzett épületek és javak az Egyház birtokában és használatában maradnak." kKe, II/9—10.

42 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 1191/1933: Sürgős lépések a csíkszentimrei iskolaépület elvétele ügyében.

43 Uo.

44 ERKSL, IV/4-b, 405. d., 916/1933: Világi elnök úr levelei a csíkszentimrei iskolaépület ügyében.

45 Uo.

46 DH, 79.

47 DH, 79.

48 ERKSL, IV/4-b, 410. d., 2762/1935, Csíkszentimre.

49 Uo.

50 Uo.

51 Uo.

52 Hitvallásos iskolák tanulóinak létszámát a tantermek köbtartalmához kötötték. Csíki Lapok, LII. évf. 32. sz. (1940. június 23. ), 4.

53 A felvételt köszönöm Balló Levente, Holló Áron és Szántó Norbert diákoknak, akik az általuk Csíkszentimrén 2015. január 5-én készített interjút a rendelkezésemre bocsátották.

54 Vö. Marton József, A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye a 20. században, 31.

55 Vö. uo. 49.