Bilibók Géza
hOMÁLY

 

A pirkadat szépségére madárcsicsergés válaszol, s mindez az én világomban olyan kifinomult észrevétlenséggel történik. Mert mindig van valami vagy valaki, amiért vagy akiért gondolatfelhők gomolygása takarja el szívünk hevesebb dobbanását. Eléri, mint a kohó fekete füstje, hogy szürkének lássunk mindent, s óvatlanul reánk tapadva kíséri a lépéseinket, hogy azok akár nyomaiban is nehogy kifehéredjenek. Szép lehetne az élet - sóhajtjuk bele sokszor álmaink által a megvalósulásainkba. Mégis elfordítjuk a fejünket, hogy tekintetünk nehogy fennakadjon a pillanat varázsán, amely áttörhetné a homályt, melyben fürösztjük az életet.