György Ferenc
a TORDAI FELEKEZETI ISKOLAI NEVELÉS HELYZETE
A 19. SZÁZAD VÉGÉN ÉS A 20. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

Tordán Rass Károly nyugalmazott gimnáziumi paptanár behatóan foglalkozott nemcsak az erdélyi iskolai viszonyokkal, de a tordai iskolák levéltárának rendezésével is. Értékesek megjegyzései a tordai 19-20. századi római katolikus iskola viszonyaira, illetve a vallásos nevelésre vonatkozóan.

Rass szerint tulajdonképpen Haynald Lajos püspök a megindítója az iskolaügynek. Az unitárius iskola domináns helyzetére keres (katolikus) megoldást. A Tordán felállítandó állami alreál tanoda valós esélyeit és kockázatait Hoppé Ferenc főesperes plébánossal való levelezéséből ismerjük.¹ A püspök lelkén viseli a népművelés kérdését Aranyosszéken is.² Tordára külön leányiskolát terveztet bentlakással, de ez nem valósult meg. Amikor 1871-ben önálló katolikus polgári leányiskolát indítanak, adományai mellett „a költségek fedezésére a papnevelő intézet is ad 10 000 forint kölcsönt. Ezt az épített emeletet szánta Haynald leánynevelő intézetnek, de ez nem sikerült, végül bérház lett ebből is".³ Megjegyzi, hogy mind az állami, mind az egyházi iskolareform nagyon időszerű, mert Tordán „nagyon erőtlen az iskolai élet". Bejegyzései alapján 1865-ben jelentést kapunk a környékbeli iskolákról és a tanítók nevéről is. A kutatásaiból fény derül a város és annak peremén élő gyerekek oktatási helyzetéről, amiből kitűnik, hogy nagy az iskolába be nem íratottak aránya. Több adatközlésben szóvá teszik, hogy a környékbeli gyermekek nem járnak iskolába.

Legjellemzőbb az 1870-es esztendő, amikor Tordán állami alreál tanodát akarnak létrehozni. A tanfelügyelő összehívja a felekezetek képviselőit. Az akkor felvett jegyzőkönyvnek az a pikantériája, hogy magyar és román nyelven vezetik. A tanfelügyelő tájékoztatja a megjelenteket arról, hogy mi teszi szükségessé a kétnyelvű jegyzőkönyv felvételét az iskola felállításának ügyében. Az iskolai statisztikák összegzése arra enged következtetni, hogy a magyar lakosság esetében is nagyon szomorú a helyzet, mert sok az iskolába nem járó gyerek. Számadatokat vonultat fel arra vonatkozóan, hogy mennyi az iskolakötelesek, mennyi az iskolába járók száma. Ez a szám a román lakosság esetében a legnagyobb, néhány ezer. Igen sokan laknak a határon hodályokban, nem járhatnak iskolákba. Összehasonlításként írja az 1870-es izraelita felekezeti iskola helyzetéről: „egészen más a statisztika az izraelitáknál. Tanköteles 50, iskolába jár 49. Ez eleget beszél, s eléggé megérteti az izraeliták térfoglalását a kiegyezés után. Ezek iskolába jártak, diplomát szereztek s természetes, hogy könnyen alkalmaztatáshoz jutottak az írástudatlan magyarokkal és románokkal szemben".⁴

A katolikus iskolai nevelés körülményeit és szempontjait vizsgálva kiviláglik, hogy leginkább az anyagi háttér és az iskolafenntartás jelentette a legnagyobb problémát. A hitvallásos iskola anyagi támogatottsága sokban elmarad az unitárius, illetve a református egyház támogatottsága mögött. Ha az iskola-vagyont, a létrehozott alapítványokat, a családi végrendeleteket vesszük szemügyre, látjuk, milyen fontos az iskolafenntartás, az iskolaműködtetés szempontjai mögött az anyagi háttér, ami egyfelől az iskolaépületek bővítését, az intézmény fenntartását, a tanítók és az iskolalelkészek fizetéseinek biztosítását jelentette. Amíg a 19. században még a föld- és terményjuttatásokkal sikerült az iskolai kiadásokat, illetve a tanítók járandóságait kifizetni, az úgynevezett kepe vagy a pénzbeli hozzájárulások a 20. század elején akadoznak. Az iskolai körülmények biztosításával újra lendületet kap az 1890-es átszervezés, amikor a fiúiskola a templom melletti emeletes épületből átköltözik a plébánia melletti épületbe.⁵

A 20. század elején az iskolaügy legjellegzetesebb vezéralakjai Balázs András⁶ és Botár Gáspár tordai plébánosok, akiknek erőfeszítéseire érdemes odafigyelni. Balázs András idejében az iskolaügy neves úttörője Fodor Nándor segédlelkész, aki a Tordán működő magyar nyelvű iskolákban katolikus hitoktatást végez. A katolikus nevelési programok megszervezésével a tordai általános polgári leányiskolában Polyakovits Viktória tanárnőt bízza meg a plébános, aki szakmai tekintélyével erősíti a leányiskola katolikus lelkiségét.⁷ Balázs András Bárdos Ádám királyi tanfelügyelővel való jó kapcsolata révén is ismert, akivel Torda iskolahálózatának kereteit a politikai nyomás alatt alakítja. Ezekben az időkben tapasztaljuk, hogy az első szempont, hogy a nem katolikus hitvallásos iskolában tanuló katolikus fiatalokat is igyekeznek bevonni a nagy iskolai programokba, eseményekbe.⁸ Külön kiemelhető Simon Ignácz főgimnáziumi igazgató szerepe, aki minden körülményt megteremt, hogy a kisebb létszámban lévő katolikus diákréteg vallásos öntudata fejlődjön.

Balázs András fontosnak látja az iskolai programokon kívüli vallásos életet érintő tevékenységeket. E téren színvonalas élet van Tordán, melynek kutatásában sokat segítenek a tordai katolikus egyház keretein belül működő társulati és egyesületi életre vonatkozó aktacsomók, különösen a jegyzőkönyvek és az egyházmegyei hivatalnak beküldött jelentések.⁹ Ebben az időszakban kitűnik Gogomán Malvin tanítónő tevékenysége. Az ő irányításával szervezik a délutáni tevékenységeket, a Tordán létező többi iskolába járó katolikus felekezetűeket is bevonják a programok lebonyolításába.¹⁰ A délutáni programok keretei között a fiatalok a könyvtári szolgálatban segédkeznek, terjesztik a katolikus irodalmat, ajánlásukra mások is jó keresztény könyveket olvasnak.¹¹ Célként fogalmazódik meg a szociális elköteleződés, például a városban élő cselédlányok¹² és szegény diákok megsegítése. Közösen szervezik iskolai keretek között a gyűjtéseket, amelyeket a szegény diákok között szétosztanak.¹³

Botár Gáspár nevéhez fűződik a felekezeti iskola átalakítása és modernizálása.¹⁴ Az ő idejében a tanfelügyelők iskolai jelentései is pozitív tendenciát mutatnak: „A vizsgálat eredményeivel nagyon meg voltam elégedve. Nagy türelem és az iskolaügy nagyobb szeretete látszik belőle. Ezt mondhatom általánosságban a tordai elemi iskola vizsgálatával kapcsolatosan." A jelentésben pontos tudósítás van a gyerekek teljesítményéről, akik között többnyire a lányok jeleskedtek.¹⁵ Külön tekintettel van arra, hogy a katolikus hitelveket a mindennapi életvitelben megtartó lelkiségek erősödjenek az ifjúság körében. Botár fokozottan odafigyel, hogy a Katolikus Leányklub, a Szívgárda, az Apostol megfelelő vezetőkkel és lelkes fiatalokból álló csapattal minél több fiatalt megmozgasson.

A gyermeknevelés és a társadalmi bajok enyhítése terén buzgólkodó tordai Leányklub¹⁶ vezetői közül ki kell emelni Zsigmond Berta , Nagy Kató, Szentkirályi Bözsi nevét, akik lelkesen vonják be programjaikba a diákokat, illetve a máshonnan Tordára került cselédlányok élethelyzetére és hitvallásos életére is odafigyelnek. Az általuk szervezett klubélet olyan programokat biztosít, amelyekkel egyben felhívják a figyelmet a kor társadalmi veszélyeire. A jól működő Szívgárda vezetését Botár a mindenkori káplánokra bízta. Ebben segítettek a felekezeti iskola tanerői is. A Szívgárdát miniszteri rendelettel 1935-ben betiltották, helyébe az Apostol lépett, mely fenntartotta a Szívgárda szellemiségét. Az Apostolnak a felekezeti iskola szinte minden tanulója tagja volt. Minden vasárnap a fél 9-es szentmise után a káplán irányításával tartottak gyűléseket és exortációkat. A plébános megjegyzése szerint ők valóban „apostolok" a tordai ifjúság körében.¹⁷

Megállapítható, hogy amíg a falvakról, illetve a székely-ségből városra tömegesen bevándorolt (főleg) leányifjúság kérdésével vannak elfoglalva a felekezetek képviselői, addig a tordai gyárnegyedek településein ideológiai és politikai téren új jelenség üti fel a fejét, mely sajátos módon formálja át ezt a társadalmi réteget. Botár Gáspár plébános felfigyel arra, hogy Németországból német papok jelennek meg, oktatják az ottani ifjúságot a katolikus istentiszteletre és iskolai életre a berendezett helyiségekben.¹⁸ Ezzel kapcsolatosan Botár 1937. november 12-én 753. számmal jelentést tett a püspöknek, felháborodva írta, hogy a településen a gyerekeket Németországból jött idegen, állítólag szökött papok oktatják német nyelvre: „Mindössze 14 német gyermek van itten, de azért minden nem magyar ajkú gyermeket összegyűjtöttek, oktatták. Azt azonban, hogy mire oktatták, nem állapíthattam meg." A levelezés szerint a 604. számú, 1937. augusztus 30-án keltezett írásában Szélyes Dénes püspökhelyettes írja: „Leiratommal nem szándékszom engedélyt adni, hogy az egyházmegyében működő német papok működésének utána kutasson, hanem csak azt óhajtom, hogy a felhozott vádak bizonyítékait is közölje velem".¹⁹ Az egyházmegye nem adott meghatalmazást korábban a főesperesnek sem az ügy a kivizsgálására, nyilván a kényes politikai helyzetre való tekintettel. Valószínűleg a túlsúlyba került román politika ellensúlyozása miatt volt ilyen engedékeny az egyházmegyei elöljáróság, esetleg létezhetett egy német szimpátia a kúriában. Botár álláspontja világos: „Dr. Biba ismert német közlelkész és Dr. Hoffmann sorozatos előadásokat tartanak a főleg Kolónia vonalon. Szeretnék a még nem németben is a német gondolatot felkelteni. Nincs azonban semmi szükségünk arra, hogy itt, sub specio religionis nagy német vagy pláne hitlerista hangulatkeltés űzessék. Elég volt már itt a letörésből és a szétszórásból, amit a románok és a svábok rendeztek, és bár hisszük, hogy mindkét oldalon mennyországot ígérnek, de azért meghalni nem akarunk."²⁰

Mivel Botár a kérdést nyilvánosságra kívánja hozni, a püspökség a 698. számú, 1937. szeptember 20-án írt levelében, melyet szintén Szélyes Dénes püspökhelyettes írt alá, kegyes meghagyással közli: „Hálás volnék, ha a nálunk működő állítólag űzött német papok, pláne hitlerista hangulatkeltésre vonatkozólag bizonyítékait is szíves volna velem közölni."²¹

A 20. század első negyedében az iskolai statisztika vizsgálata mutatja,²² hogy az iparosodással megnövekedett a városi populáció, ami a katolikus iskolába való beiratkozási kedvet is pozitívan érintette. A harmincas években a katolikus gyermekek beiskolázottsági aránya látványosan megnő, de még nem optimális. A plébános katolikus viszonylatban is a zsidó közösség körében megtapasztalható 100 százalékos beiratkozási arányt szeretné elérni.

Az is megállapítható, hogy míg a 19. század végén, az iskolai reformok útvesztőiben a tordai katolikus felekezetnek a tanerői képzettsége és elkötelezettsége, erkölcsi magatartása lazább, addig a 20. század első felében már öntudatos nevelők vannak, a szülői réteg is elkötelezettje a katolikus hitvallásos iskolának. A katolikus tanítók életvezetésének kutatásából megállapítható, hogy ezek a nevelők többnyire öntudatos örmény származású tanítók, akiknek identitását a katolikus hitelvek határozzák meg. Az iskolafejlesztés és -fenntartás még mindig szinte teljes mértékben a plébánostól vagy a püspöktől függ. Azaz ha a plébánosnak megvan a kellő motiváltsága vagy tehetsége, akkor püspöki segítséggel egy-egy időszakban látványosak az eredmények. Erre a legjobb példa Botár korszaka, ő valóban iskolapéldája annak, hogy ezt az ügyet hogyan kell jól megszervezni és irányítani. Botár plébános hirtelen halála után Sipos Sándor került Tordára, akiről az a hír járta, hogy németpárti. Ebből fakadóan eléggé ellentmondásosak a róla alkotott felvetések. Kinpel Flórián egyházközségi gondnok és Erőss Alfréd titkos püspök tudósítanak erről. A feszültség állítólag ideológiai alapon generálódott. Az Erőss család leszármazottai (Farkas Zoltán, Erőss Alfréd unokaöccse, hagyatékának gondozója), illetve a Kinpel család Németországban élő unokájának egybehangzó véleménye alapján merem ezt kijelenteni.

Az 1935-1936-os iskolai évben a római katolikus diákok számaránya a következő: a római katolikus elemi iskolában 42 fiú és 34 leány tanul 4 csoportra osztva, négy óra keretében tanítja őket a káplán. Az 1-es számú Általános Elemi Iskolában 65 fiú és 46 lány; a 2-es számú Általános Elemi Iskolában 23 lány és 14 fiú; az Ipari Középiskolában 15 fiú 2 óra keretében tanul katolikus hittant. Az állami leánygimnáziumban 18 katolikus lánynak tartanak hitoktatást 2 óra keretében. Az állami fiúgimnáziumban pedig 33 fiú tanul, akiket a ferences házfőnök tanít.

Az 1937-1938-as iskolai statisztikák²³ vonatkozásában elmondható, hogy az Ótordai Általános Elemi Iskolában a hitoktatást 10 óra keretében a ferences barátok végzik, ahol I-VII. osztályban 55 katolikus fiú és 36 katolikus leány tanul. Az Újtordai Általános Elemi Iskolában az I-VI. osztályban 19 katolikus fiút és 16 katolikus lányt heti két órában szintén a ferencesek hitoktatnak. A római katolikus elemi iskolában, amely felekezeti jelleggel működik, a hitoktatást 37 fiú, 54 lány tanulónak, három csoportba osztva, heti hat órában végzi a plébános. A középfokú Ferenc Ferdinánd Líceumban a katolikus fiútanulóknak három csoportban heti hat hittanórát tart a káplán. A Gim. Principesa Ileanában, azaz a Tordai Állami Leánygimnáziumban két csoportban két óra keretében tart hittant a káplán.

A tordai iskolában az 1938-1939-es tanévben végzett hitoktatásról szóló kimutatásból kitűnik, hogy a tordai Római Katolikus Elemi Iskolába az 1938-1939-es évben 53 fiú és 58 lány iratkozott be, akik három tanerővel, három csoportban tanulnak: I-II., III-V-VI., IV-VII. Őket heti hat órában a plébános hitoktatja. Tordán az Általános Elemi Iskolában I-VII. osztályban, 70 katolikus fiú és 47 lány tanul, akiket a káplán tanít, összesen heti 17 órában.²⁴ Ugyanebben a tanévben a római katolikus vallásórákat a Ferenc Ferdinánd Líceumban, ahol 34 fiú tanul I-VIII. osztályban, hetente három csoportban: I-II., III—IV., VI-VIII. osztályokban, mindenik csoportnak 2-2 órában a segédlelkész tartja. A tordai Állami Leánygimnáziumban a katolikus lányokat két csoportban, 2-2 óra keretében a káplán hitoktatja. A tordai Állami Ipari Gimnáziumban egy vallásórát biztosítanak a káplánnak. A tordai Felső Kereskedelmi Fiúlíceumban összesen nyolc katolikus fiú egy csoportban egy óra keretében tanulja a hittant.

A második bécsi döntés és a háború ideje alatti idő iskolai feltételeinek legjobb ismerője Léstyán Ferenc , aki 1939-1942 között segédlelkész volt Tordán. Az itt töltött három esztendő megmaradt a nép emlékezetében. Nehéz időben átélt élményeit több nyilatkozatában is felelevenítette, elmesélte. A háborús idők politikai nyomása ránehezedett a plébániai életre is. Különösen az itt és ekkor szerzett tapasztalatok alakították a továbbiakban Léstyán Ferenc lelkipásztori munkáját. Az iskolai hitoktatás, a hívekkel való jó viszony, a környék és a természet szépsége és gazdagsága ellensúlyozta azokat a kellemetlenségeket a fiatal segédlelkész lelkében, amelyeket ittléte alatt vagy látnia, vagy átszenvednie kellett.²⁵

A tordai Római Katolikus Elemi Iskolába az 1939-1940-es tanévben 42 fiú és 60 lány iratkozott be, akik három tanerővel három csoportban tanultak a plébános felügyelete alatt. Az Általános Elemi Iskolában az I-VII. osztályban, ahol három csoportban 34 katolikus fiú és 37 lány tanult, a káplán tanította heti hat órában a hittant. A római katolikus vallásórák a Ferenc Ferdinánd Líceumban az I-VIII. osztályban három csoportban, 29 fiú számára, hetente 2-2 órában a segédlelkész munkakörébe tartoznak.

1940 tavaszán a háborús viszonyok ellenére a Sipos Sándor plébános által bejegyzett tankötelesek közül 56 fiúból 55 vizsgázott sikerrel, a 64 lányból pedig 60. Az 1941-1942-es tanév helyzetét is ismerjük a jelentésekből: a Tordán lévő összes tanköteles tanuló száma 129, ebből 62 fiú és 67 lány. Ebből 15-en nem járnak iskolába, 100 római katolikus elemibe, kettő más felekezetű iskolába jár. Négy diák az államiban, nyolc a román tagozaton tanul. Ugyanebben a tanévben a városnak benyújtott adatlap kitér a tanítók helyzetére is, a tanulók számát osztályonként részletezi. Ezek szerint a három tanerővel működő katolikus felekezeti iskola legidősebb tanítója Nagy Andor, aki 35 éve tanít Tordán. Felesége, Nagyné Domokos Ilona szintén a felekezeti iskolában tanít 28 éve. A legfiatalabb Gogomán Éva egyéves régiséggel. A katolikus iskolaépület karbantartására 12 000 lejt, a tantermek fűtésére 16 320 lejt, iskolatakarításra 12 000 lejt, a felszerelések karbantartására 3000 lejt, a tanítói nyugdíj járulékához 12 000 lejt, vízdíjra 1000 lejt kellett az iskolának előteremteni.

Rass Károly²⁶ ugyan nem vett részt közvetlenül a templom közelében működő felekezeti iskolai oktatásban, de Szaniszló Miklós a tordai iskolákról összeállított tanulmányában²⁷ gondos kutatásokra alapozva név szerint említi őt a második világháború utáni idők gimnáziumi tanárai között.

A tordai iskolatörténetben ismeretes, hogy 1945-ben az addig református elemi iskolaként működő oktatási intézmény átalakul, egységes magyar tannyelvű fiú- és leánygimnáziumként működik tovább, amelynek akkori fiatal igazgatója Lászlóffy Aladár. A tanárok között ott szerepel 1948-ig Rass Károly neve is. Valószínű, hogy nyugdíjba vonulása után vagy latin és irodalom tanár, vagy mint időnként felkért helyettes tanár tevékenykedhetett. Rass Károly életútját kutatva, Józan Gyula bankigazgató (akivel egy udvarban lakott) elbeszélése alapján kiderül, hogy a kommunista hatalom felfigyelt a tudós papra, de szerénységére és korára való tekintettel nem zaklatták, így elkerülhette a meghurcoltatást, börtönt. Azt is tudjuk róla, hogy az iskolai programokon kívül, főleg vasárnap délutánonként a gyerekifjúságnak előadásokat tartott, a két világháború közötti időszak kulcsfigurája volt a katolikus nevelés minden területén, nem véletlen, hogy a II. világháború utáni katolikus hitvallásos iskola átszervezését Márton Áron rábízta.²⁸

 

Jegyzetek

1 Hoppé Ferenc lelkipásztori munkáját Kolozsvárt káplánként kezdte. Kapnikbányán, Oláhláposbányán és Szászrégenben volt plébános. 1860-ban marosvásárhelyi plébánosnak nevezték ki. 1867-ben Felvincre került. 1869-ben lett tordai plébános és főesperes. Elődjét, Péterfi Jánost, aki 1863-1869 között működött Tordán, 1877-ben kanonoknak nevezték ki.

2 Hoppé Ferenc iratai, In: TRKPL. III. p.

3 Rass Károly, A tordai Római Katolikus Plébánia Irattára. 1958 (kézirat), 31.

4 Uo., 32.

5 A fiúiskola nagy költséggel való helyreállítása a plébánia mellé. In: TRKPL. 1890. március 23-i egyháztanácsi gyűlés jegyzőkönyve, 29.

6 Különösen a lelkészek közötti jó viszony érhető tetten dr. Balázs András tordai főesperes plébános (1903-1916) idejében, aki a tordai közművelődésben is vezető szerepet vállal. Felkészültsége és tekintélye mérsékelte a felekezetek közötti viszályokat. Az egyházi vagy polgári élet fontosabb eseményein is együtt vesznek részt, és közösen emelik azok színvonalát.

7 Az adatok szerint a nagyobb diákok között a legaktívabbak Szacsvai Mária, Amirás Jolán, Moldvai Anna, Jakabffi Piroska, Mokosinyi Katalin, Gipann Magdolna, Hoffer Lia, Madli Laura, Kraus Gizi, Frank Jolán. In: TRKPL. Tordai Római katolikus Leányklubb jegyzőkönyve, 1935, 34, Tordai Máriai Kongregáció jegyzőkönyve, 1936, 13.

8 1915. május 30: Ferdinánd napja lévén, a szarajevói merénylet nagy áldozatairól a katolikus leányok tartanak előadást.

9 Jegyzőkönyvek. TRKPL. 2. d. 4.

10 A nagyobb diákok között legcselekvőebbek Szénássy Margit, Barátfalvy Irén, Vargyas Kornélia, Simon Ilonka, Lukács Klári, Thurzay Berta. A kisebb diákok között Székely Olga, Székely Teréz, Nagy Katalin, Fóris Rozália, Barátfalvi Ibolyka, Kovrig Ibolyka.

11 Az 1928. február 24-i sajtóprogram megteremtése, a kat. lapok terjesztése. A könyvtár megalakítása és az erre szükséges pénz megszerzése, előadások által.

12 1928. január 1. Téma: Cseléd lányok lelki vezetése.

13 1927. december 1 -jei gyűjtés: „a szegény gyerekek fölsegélyezésére gyűjtést indítunk. A befolyt összegből a szükséges ruhákat szerezzük be". Ennek eredménye: „6 drb. leányruha, 1 drb. fiúruha, 6 pár leánycipő, 8 pár fiúcipő, 12 gyermekharisnya, 6 kötény, 5 drb. leánygyermek alsóruha, 10 gyermek könyvet kapott, 10 fogport és szappant, 14-en kézimunkaanyagot, az első oszt. fiúk és leányok édességeket."

14 Botár Gáspár 1884-ben született Csíktaplocán. 1907-ben szentelték pappá. 1908-ban segédlelkész Baróton. 1910-1912 között gimnáziumi hittantanár. 1912-1929 között Baróton plébános. 1929-től 1937-ig volt tordai főesperes plébános.

15 Historia Domus Ab Anno 1929, 91.

16 A Leány klub-mozgalom célja az egyéni önnevelésre segítés és a társadalmi munkára való nevelés. Az önnevelés primer motivációit leginkább a lelki elmélyítés, az általános emberi műveltség közvetítése által a kimondottan női tehetségek fejlesztése és a szociális érzék felkeltése módszerével próbálja elérni. Önképző előadásokat az egyes csoportoknak többnyire helybéli, részben meghívott előadókkal szervezi. A szakosztály évente ifjúsági vezetők képzésére tanfolyamokat rendezett. A tanfolyamok előadásai versennyel kapcsolatosak. Ezeknek a versenyeknek a célja a tehetségek kiválasztása. Lásd: In: Sulyok István - Fritz László (szerk.), Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. 118-159.

17 TRKPL Domus Historia, 51-52.

18 Mivel abban az időben a gyárnegyedi lelkipásztorkodást az egyházmegye a század elejétől átadta az újonnan létrejött aranyosgyéresi plébániának adminisztrálásra, ezért csak jelentéseiből tudunk az ottani gyermekifjúság neveléséről és azok körülményeiről. In: Aranyosgyéresi Domus História, 1920-1988, 55.

19 TRKPL. 60/1937. augusztus 30.

20 TRKPL. 596/1937. augusztus 1.

21 TRKPL. 698/1937. szeptember 20.

22 1927/28-as évre való beiratkozások: „Az elnök bejelenti, hogy 1927/28 tanévre a beiratkozások megtörténtek, és az Egyházközség által fenntartott iskolába beíratott összesen 93 tanuló éspedig 44 fiú és 49 leány."

23 TRKPL. Relatio XI., 272/1937. július 15.

24 TRKPL. Relatio IX., 1939. június 19.

25 Léstyán Ferenc személyes közlései a szerzőnek 1996. szeptember 11-én. György Ferenc, Napló, 1996 (kézirat).

26 Rass Károlyt mint gyulafehérvári gimnáziumi paptanárt ismeri a szakirodalom. Elég korán visszavonult Tordára, ahol szerény körülmények között élt, de tevékeny maradt.

27 Szaniszló Miklós: A tordai magyar oktatás évszázadai. Művelődés. Közművelődési folyóirat 58. 2005. nov.-dec. http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?%20id=158 Letöltés ideje: 2016. március 2.

28 Lásd: Márton Áron megbízó levele. In: TRKPL. 254/1944.