Lengyel Ferenc
a HÉTSZÁZ ÉVES VÁROS

a főtéri templom megremegett –
hol a falak hol a torony –
óvatosan ujjongott a tömeg
a történelmi látványsoron –

az érdes kövek egybemosódtak –
feszült múltjukat újraélték –
szétváltak s újból összerakódtak –
emlékké és eleven képpé –

képsorok mozogtak s mintha velük –
bennük a templom rezdült volna –
az emlékeinknek volt végre helyük –
felálltak és kinyújtózkodtak

kiléptek a képkockák mögül –
s a toronyőr figyelt szüntelen –
a templom darabjává tömörült –
vele volt teljes a történelem –

látta a képek összeomlanak –
de a csöndben sötétlő falon
fölmagaslott egy szobornagy alak –
a Főteret uraló Hatalom –

a késő esti templomfalon látszott –
a történelem ide visszaküldte
egy kósza percre az igazságost –
hogy szülővárosát köszöntse