Cseke Péter
mEGBÍZATÁSOM
NEHÉZ FELADAT ELÉ ÁLLÍTOTT…
Áron püspök levelei Jancsó Bélának

 

Az erdélyi fiatal írók Tizenegyek című antológiájában (1923) és a Nyugatban (1926) esszéíróként feltűnt Jancsó Béla (19031967) három tanéven át Szegeden volt orvostanhallgató, s a harmincas évek elején Kolozsvárt fejezte be fogorvosi tanulmányait. Ifjúsági közösségszervező munkássága példaértékűnek bizonyult mind Szegeden, mind a két világháború közötti Kolozsváron. Négykötetesre tervezett levelezésének összegyűjtése során örömmel fedeztem fel, hogy integratív tevékenységéért - akárcsak Kós Károly, Tamási Áron, Németh László - Márton Áron püspök (is) barátságával tüntette ki.

Ebben meghatározó szerepe volt egyrészt Dsida Jenőnek, másrészt pedig Venczel Józsefnek, akiket Jancsó 1930-ban eleve bevont az Erdélyi Fiatalok munkaközösségébe mint az Erdélyi Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztálya képviselőit - abból a felismerésből kiindulva, miszerint a felekezeti hovatartozás, a világnézeti meggyőződés kinek-kinek a magánügye, s ez nem lehet akadálya a kisebbségi létérdekek primátusán alapuló együttműködésnek. Az ifjúsági fórum híradásaiból folyamatosan arról értesülünk, hogy Dsida elnöksége idején lényeges változások következtek be a mintegy 130 tagot számláló katolikus szakosztály (RKNSZEFSZ) működésében. Az 1932. május 10-i tisztújító közgyűlésen az Erdélyi Fiatalok faluszemináriumának titkárát, Venczel Józsefet választották meg elnöknek, aki az „ifjú katolicizmus" célkitűzéseinek a jegyében szervezte újjá az egyesület működését. A mozgalom a Quadragesimo Anno kezdetű pápai körlevél szociális eszméi alapján fejlődött ki Erdélyben, és Márton Áron volt a legpromi-nensebb képviselője.

Venczelék kérésére Mailáth Gusztáv Károly püspök 1932. október 1-jei hatállyal Márton Áront áthelyezi Kolozsvárra egyetemi lelkésznek, ifjúsági lelkigondozónak - jóllehet csak egy hónappal korábban nevezte volt ki püspöki titkárnak. A folyóirat 1933-as nyári számában arról olvashatunk, hogy a főiskolai szakosztály szociális csoportjának tagjai (köztük Venczel József) „Márton Áron vezetésével a karácsonyi vakáció alatt Alcsík és Kézdiszék hét községét keresték fel", ahol népművelő előadásokat is tartottak.

Az első levél az ifjú katolikusok önálló falukutatásainak kezdetét világítja meg. Amit felgyorsított, hogy Venczel 1933. május 30-án kilépett az Erdélyi Fiatalok felekezetek és világnézetek fölötti munkaközösségéből.

 

1. Márton Áron Jancsó Bélának

Gyulafehérvár, 1932. február 7. Gépelt levél. Pax Christi!

Kedves Béla barátom!

Sajnos, múltkori megbeszélésünk után úgy kifogytam az időből, hogy a faluszeminárium ügyében Venczel Jóskánál csak futólag tájékozódhattam. Szóltam neki is, és írtam Zsom-borynak is, hogy a megegyezés céljából vegyék fel Önökkel az összeköttetést. A nálunk alakuló faluszeminárium elkészített szabályzatát még nem láttam, de a tervezetből emlékszem, hogy viszonyát az Erdélyi Fiatalokhoz is akarta rendezni. Nem tudom, ez mostani formájában milyen szövegezést kapott. Gondolom, nincs ellentétben azokkal az irányelvekkel, melyeket kettőnk megbeszélése leszögezett, s így a végleges megállapodás lehetséges. Sőt, talán már meg is történt.

Kértem a fiúkat, hogy lezárás előtt közöljék a megegyezés szövegét velem is. Szeretnék egy-két pontnak konkrét fogalmazást adni. Csak ezért. A megbeszélésünkhöz különben tartom magamat egészen.

Szíveskedjék tehát még ezt a haladékot és szíves türelmet az ügyhöz kedvemért hozzáadni.

Barátságos köszöntéssel

Márton Áron

(Zsombory - Zsombory László; a fiúk - a kat. ifj. egyesület vezetősége.)

 

2. Márton Áron Jancsó Bélának

Kolozsvár, 1935. nov. 5.

Gépelt levél.

Kedves Doktor Úr,

tisztelettel értesítem, hogy a Hasznos Könyvtár szakbizottsági tagságát elvi okokból nem vállalhatom.

Mély tisztelettel

Márton Áron

A Kacsó Sándor által indított szövetkezeti mozgalom (ÁGISZ) történetével kapcsolatos a levél. Az ÁGISZ közművelődési szakosztálya országos könyvkiadó vállalkozást szervezett. Ennek szerkesztőségi/szerkesztési munkarendjét Jancsó Béla dolgozta ki, ő kérte fel együttműködésre - 1935. november elején - a szakbizottsági tagokat, a szakszerkesztők pedig a kiszemelt munkatársakat. Elvi fenntartást egyedül Márton Áron fogalmazott meg, aminek okáról itt még nem tudunk számot adni.

 

3. Márton Áron Jancsó Bélának

Kolozsvár, 1935. VIII. 22.

Kézzel írt sorok

az Erdélyi Iskola fejléces levélpapírján.

Kedves Doktor Úr,

Németh László, Boldizsár Iván

és Keresztury D[ezső] a Báthory-Apor szemináriumban laknak. Szeretnének találkozni a Doktor Úrral. Üdvözlettel:

Márton Áron sk.

Németh László 1935-ös romániai útinaplóját (Magyarok Romániában) nagy vita követte, melynek szövegeit Nagy Pál adta ki 2001-ben bő jegyzetekkel (Mentor Kiadó, Marosvásárhely). Márton Áron értesítése újabb adalék egyrészt Németh László és Jancsó kapcsolatát illetően, másrészt rávilágít arra, hogy az akkor a „Szent Jóskában" lakó egyetemi lelkésznek is köze volt Németh Lászlóék kolozsvári elszállásolásában, amiről eddig az utazással kapcsolatos gazdag szakirodalom nem tudott.

Jancsó Béla. Fotó: Rohonyi D. Iván

 

4. Márton Áron Jancsó Bélának

Kolozsvárt, 1938. augusztus 27.

A kártyára írt köszönetnyilvánítás

utolsó mondata kézírással.

Kolozsvári plébánossá történt megválasztásom alkalmából kifejezett szíves üdvözletéért fogadja hálás köszönetem nyilvánítását.

A régi barátsággal üdvözöllek:

Márton Áron kanonok-plébános

Az egyetemi lelkész 1938. augusztus 14-én lett a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosa, Kolozs-Doboka kerület főesperese, székesegyházi kanonok. Beiktatásáról Jancsó Béla ezt írta az Erdélyi Fiatalokban: „Erdélyi hangot hallottunk szept. 29-én a kolozsvári róm. kat. Szent Mihály templom új plébánosának beiktatásán. Márton Áron, az időközben apostoli kormányzónak kinevezett új plébános szent beszédében Erdélyt úgy jellemezte, mint amelynek tájai változatosak, a természeti tájak különféleségei vannak egymás mellett. A különféleségek természeti együttélése sorsparancsa, mély törvényszerűsége e földnek, amely érvényesül lakói életében is. Különböző hitek és nemzetek élnek egymás mellett évszázadok óta, és sohasem sikerült olyan törekvés, amelyek ezeknek az Istentől adott különbözőségeknek valamelyikét ki akarta küszöbölni. Erdély földjének parancsa nem az egymás elleni acsarkodást, hanem a magunk dolgainak jó intézése mellett a más, egymás értékeinek a megbecsülését, az egymás közötti békét és egyetértést hirdeti az együttélésre rendelt népek és hitek között. »Ezt az erdélyi törvényszerűséget: egymás tiszteletét, megbecsülését és megértését akarom követni minden más hitbeli és fajbeli erdélyi testvéremmel szemben.« Örömmel hallottuk, s magunknak megjegyezzük Márton Áron igaz erdélyi hangját." (EF 1938. III-IV. 28.)

 

5. Márton Áron Jancsó Bélának

Gy[ula]f[ehér]vár, 1938. XI. 26.

Kézírásos levél.

Kedves Barátom!

Az üdvözlő levelek egyikét, amelyekkel kedves ismerőseim kinevezésem alkalmával felkerestek, munkám torlódása miatt félre kellett tennem, hogy illő formában válaszolhassam meg.

Szíves megemlékezésedet és jókívánságaidat köszönöm. Megbízatásom nehéz feladat elé állított, de Isten segítségével szeretnék [... ] ügyünk hasznára lenni.

Barátsággal köszönt

Márton Áron

 

Püspöki kinevezése és felszentelése (1939. febr. 12.) másnapján újból megszólalt Jancsó Béla. Ekképpen: „Székely ember került az ősi egyházmegye élére, melynek hívei túlnyomóan székelyek. A csíkszentdomokosi székely földmívelők világháború vérzivatarát megjárt s a papi pályán a maga erején, tehetségén előre haladó fia került a főpapi székbe, melybe általába arisztokratákat neveztek ki. E tények szimbolikus jelentőségét még megnőttette az új püspök gesztusa, mellyel a fiú rajongó tiszteletét árasztotta ország-világ előtt öreg édesapja és édesanyja felé. Más népnél ez magától értetődő, nálunk, sajnos, kivétel. A népből felkerült általában megtagadja, vagy legalább elhallgatja gyökerét. Nem így Márton Áron. Az üdvözlő beszédekre adott válaszában megismételte erdélyi hitvallását az együttélő népek sorsközösségéről: »melynek szavát megfogadom, és az együtthaladás útját egyengetem«, s azután szülőfaluja küldöttségéhez fordulva így szólt: »fajtámnak szívósságát, kiállását a magam erényének akarom tekinteni, sorsát vállalni akarom.« Ezt a szót egész intelligenciánknak meg kell hallania. A vezető az, aki népe sorsát vállalja. Nemes emberségéért és ezekért a szavakét külön tisztelettel köszöntjük Márton Áront." (J. B.: Márton Áron. EF 1939. I. 12.)

*

Jancsó Béla a székely irodalom szálláscsinálójaként vált ismertté a Tizenegyek indulása idején. Németh Lászlóval együtt alighanem ő tette a legtöbbet a másik Áron, Tamási írásművészetének kiforrásáért. Hármójuk mögül immár nem hiányozhat Áron püspök apostoli sugárkoszorúja sem.