Szőcs Katalin
éGI ÉDESANYÁNK ÉS SZIMBÓLUMAI A VILÁGVALLÁSOKBAN

 

Az Ég Királynőjének neve nálunk, magyaroknál Boldogasz-szony. Ő a magyarok égi patrónája. Királynői mivoltát hangsúlyozza a nyári fényhez kapcsolódó augusztusi idő. Az oroszlán hónapja magától beszél a királyi méltóságról, az ég felé nyúló trónról. A nap jeléből, a körből származik a korona is. A Boldogasszony-ünnepek a földi természeti erőkhöz kapcsolódóan segítik az embert eligazodni a fizikai megélhetésben, alkalmat teremtenek az ünneplésre, az együttlétre. Az ünnepek az ember figyelmét az éginek nevezett szellemi-spirituális régióra irányítják. Így kapcsolódik össze a Boldogasszony-tiszteletben az égi és földi világ.

A létben a fényt a naphoz kapcsoljuk, mely a szellemi fényt is szimbolizálja. A nyár a teremtő szellemi fénynek megfelelő tűzelem ideje. Minden az éginek tartott szellemi erőből jött létre. Geometriai szempontból minden a napnak megfelelő teremtő egy köréből indult ki. A korona szavunk az egy ko(ö)r-h-onából származik. A napnak, illetve a tűzelemnek mint őserőnek a képjele a kör, állata az oroszlán. Az ókorban a mezopotámiai égi anyát, Anahitát, illetve Inannát ábrázolták napkerékkel és/vagy oroszlánnal együtt.

A hindu bölcselet szerint a lét az anya-szellemtől származik. (VII. Stanza 1). Nem véletlen, hogy az ókor embere az anyatermészet jelének tartotta a kört. Az anyatermészetű létben a szellemi fény rejtve van. A Teremtő által létrehozott energiamező békés, harmonikus, óvó. Olyan, mint az anya méhe.

Az atlantiszi smaragdtáblák, a hun és a hindu bölcselet szerint az élet az éginek tartott teremtő egy fényéből származik. A teremtő egy szelleme egész és végtelen, akár a kör. Akárcsak a Biblia, az atlantiszi smaragdtáblák is hasonló teremtéstörténetet írnak le: „Létezik Egy Első, kinek nincs vége és kezdete, / ki mindennek teremtője és mindent kormányoz".

Az élet eredője és fenntartója a teremtő isteni fény: „Minden, mi létező a fényből származik, / És minden fény a Mindenségből. / Minden, mi teremtett, a renden alapszik. / Törvény uralja az űrt, melyben a Végtelen lakozik". A teremtő fény jele a végtelen mintázatának megfelelő kör. A hinduk szerint világunk a tűz lehelete (III. Stanza 11). A hunok szerint tűzgolyóból származik az élet. A sumerok körrel jelölték a Teremtőt, a bölcsességet és a napot.

Épületeink díszítőelemeként a napkört ma is olykor oroszlánnal jelenítjük meg. Az ókorban oroszlánon ábrázolták Inannát. Valkón kőfaragáson van oroszlános istennő. A kolozsvári színházon a múzsa áll oroszlánok által vontatott szekéren.

Az élet eredője és fenntartója az isteni fény, az egy, a Teremtő. A teremtő egy fénytermészetű. Két állapotát képezi a szellem és az anyag is. A szellem és az anyag a fénynek különböző rezgésszinttel rendelkező sűrűsödési szintje. A létben a szellem és az anyag egy egységes rendszerben működik együtt. A teremtő szellem a maga végtelenségében a körhöz hasonló.

A teremtő szellemi erő tiszta és fényes, szűzi természettel rendelkezik. Szülésre képes. Az egyiptomi Nut, a hun Ukko, a görög Eosz és Szófia, a tibeti Fehér Anya, a hindu Fehér Tarája, a természeti népek Nagy Anyja szüli meg a napot, a holdat, a csillagokat és mindent a világon.

Anya és anyag szavunk hasonló gyökerű. A Smaragdtáblák szerint a létezés kezdetén az elsődleges anyag, az egyetemes anya a térben formát ölt. A teremtő szellem maga a szűzi szellem, mely anyai természettel rendelkezik. A hindu bölcseletben a lét terét Anyának, illetve a Tér vizeinek nevezik (II. Stanza).

A hunok rovásos történetírása szerint a lelket az istenanya lehelte be az emberbe (Arvisura). Az indiánok szerint a Mianyánk mindenkiben megtalálható. A tibeti hagyományban az ember lelkét anya-szélnek nevezik. A görögök hitregéiben az ősi Szél termékenyítette meg a világtojást, melyből kikelt Phanész, a fényesnek nevezett istenfiúi erő.

A csángók hiedelemvilágában az ember életét befolyásoló szélszerű behatásokat a Szélanya vigyázza fel. Meséinkben a levegő energiája a szél anyjaként jelenik meg.

Hasonló tudás található a természeti népeknél. Az irokéz indiánok hitregéje szerint a teremtő Nagy Anyát, Avenhait, a szél termékenyítette meg. A yaki indiánok szerint a teremtő Tajkomol az ősvi-zekből pihe formájában jött elő, és énekével keltett széllel tartja össze a világot. A muskogen indián hitregében a kezdeti ősvízbe belefújt a szél és megindult az élet. A hindu Imra tündére a lélegzés erejével hozza létre a világot, illetve az embert.

Az érzelmekhez tartozó vízelem együttműködik és elválaszthatatlan a lélekhez tartozó levegőelemtől. Létünk során lelkünk és érzelmeink együtt teszik meg útjukat. A lét energiáit az érzelmek alakítják. Az ember életerejét szintén az érzelmi jellegű erő mozgási iránya jellemzi, mely az óramutató járásával ellentétesen áramlik.

Ég és föld kapcsolatában az éginek a napkorong, a földinek a holdsarló felel meg. Az égi erő teremti meg a földit. Az egyik az ég anyja vagy égatya, a másik a földanya. Mindkettő erős karakterű. Nem véletlen, hogy a hindu bölcselet a teremtőerőt Svabhatnak, illetve atya-anyának hívja (III. Stanza, 5, 10, 12). A magyar népi hagyomány a nevét Szavaothként őrizte meg.

Kettős besorolásban szoktuk a dolgainkat jellemezni: férfi és nő, nap és hold, jobb és bal, alul és fenn, hideg és meleg, nedves és száraz stb. A tűz párja a víz, a nyárnak a tél. Egy tengelyt alkot a földön a déli és az északi irány. Egyik képjele a napkorong, a másiké a holdsarló.

A teremtő földön van az egy háza, az egyház. Enyed neve a régi templom nevéből ered. Moldvában valamikor Egyedhalma néven emlegették a mai Piatra Neamtot, és van Szentegyháza, Fehéregyháza, Veresegyháza, Kiskunfélegyháza stb.

A napkoronggal jelzett és éginek tartott egy teremtő természete anyai jellegű. A régi korok embere a körhöz anyai jelleget társított. Meséinkben a nap házát öregasszony vigyázza. A napanya legszebb lánya a Nap, aki a hajnal kertjében lakik. A reggeli nap fénye Hajnalkához kapcsolódik. A napanya aranyházban lakik, a fia pedig az aranyhídon jár le a földre.

Rovásírásos emlékeink az ősi Szűzanya-tiszteletről beszélnek. Ünnepe augusztus, amikor a szentnek tartott tüzet kapta tőle az ember. A tűz őrzői mindig lányok voltak, a későbbi korokban is. A tűzszerzés emlékére az ókori népek augusztusban tartották a hosszúra nyúlt nyári ünnepeket, leányvásárral egybekötve.

A tűzelem energiáiban, a napkirály jegyében fogant a nyári Nagyboldogasszony-ünnep. Ekkor ajánlotta fel Szent István a koronát az Ég Királynőjének, és ekkor ültek törvényt eleink. Az Árpád-házi királyok is ekkor ítélkeztek a rendbontók felett. Háromszéken ez a perkői búcsú ideje.

Az égi irány színe a fehér. Az igazi isteni döntéseket az égi irányból kapják az egyiptomi és a tibeti hagyományban is. A tibetieknél az égi irányban székelő fehér Egyetemes Jó hozza, az egyiptomi hitregékben a döntéseknél RÉ napisten a fehér hegyen ül az Igazság Csarnokában.

Az isteni rend erői a lét terében fejtik ki hatásukat, ott kormányoznak. A létben az energia mozgása spirális úton történik. A létezésben a természetfeletti letükröződéssel hozza létre az anyagit. Az égi és földi világot a maga kettősségében is egységes törvények uralják. Ezáltal a létben a szellem és az anyag egy egységes rendszerben működik együtt. A modern fizika is bizonyítja, hogy az egész teremtés egységes, és, akár a fény, hullámtermészetű.

A létezés lényegében nem egy statikus, hanem körmozgáson alapuló dinamikus állapot. A mozgást a belső kettősség biztosítja. A teremtő egy a maga kettősségében bölcsesség és szeretet. A szakrális fény spirális áramlását a kör mintázza. A körmozgás a két mozgatóerő együttműködéséből fakadó hármasságon alapszik. A háromszög a szeretet képjele. A szeretet a kozmikus rend. Minden a szellemi fényből származik és a szeretet rendjén alapuló törvény szerint létezik.

A bronzkorban a holdsarlóval jelzett földanya volt a földön a teremtőerő kifejtője. Férfias (jang) erővel minősítették, akár a tűz körével jelzett Ég Királynőjét. A bronzkorban a teremtőerőnek női neve volt: Mennyország Királynéja, Földanya, Boldogasszony, Ég Királynéja, Nagyasszony stb.

Jeremiás próféta írja le, hogy a zsidók is a babiloni fogság előtt ismerték az Ég Királynőjét (Jer 44,15-17). Az ókori hitregékben a Nap (Nabu, Nebo, Nip, Nap) az istenanya gyermeke volt, akárcsak a többi égitest. A napisten a Hold-istennő gyermeke. Az istenfiú mint hold-gyermek a holdsarló alakú bárkán ül. A hold a nap bárkája. Az egyiptomi Halottak könyve szerint a nap bárkáján utazik az örök életű lélekmadár, illetve az istenfiú. A teremtő szellemi erőből jön létre a lélekmadár, az új kis szellemi erő. Neve a hinduk szerint Mahat. Szárnyakkal jelenítették meg az ókor istenfiait: Mitra, Soma, Samael stb.

A szellemi erő hatja át az anyagot is. A lét anyatermészetű. Olyan, mint a víz és a tér. A négy őserő közül a víz és a levegő tud áramolni. Az anyai jelleghez, az élet bölcsőjéhez a víz tartozik. A tér maga a teremtőerők vízérszerű útja. „Az út minden dolog anyja. Az út a vízhez hasonló" (Lao Ce: Tao Te king).

A világot teremtő és fenntartó erő végtelen, akár a tenger vagy a kör. A hunok Yotengritnek nevezték. Az anyai jelleghez, az élet bölcsőjéhez a víz tartozik. A lét tere a hinduknál az égi vizekhez hasonló, a hunoknál az égi vizek voltak a mindenség anyaméhe, az egyiptomiaknál az égi óceánból származott az élet, az indeknél a víz maga a szülő anya (VI. Stanza 4).

A vizek bolygója a hold. A díszítőművészetben az égi erőnek megfelelő napkorong párja a holdsarló. Ez utóbbi nemcsak a vízelemnek, hanem a földnek vagy fizikai világnak is megfelelő képjel. A Boldogasszonyt a fény köre veszi körül, holdsarlón áll.

A hunok Yotengrit istennőjének szellemanyaga, melyből a világ létrejött, vízszerűen folyékony. A görög Gaia istennő a halakkal jelzett ősanyagából hozta létre az eget (Uranoszt), a hegyeket, a tengert. A bronzkor istennője Inanna, Yotengrit, Nut szülte a napot is. Egyiptomban és Mezopotámiában madáristennőként ábrázolták.

Az őserők közül a körrel ábrázolt végtelen spirális áramlás nemcsak a vízhez, hanem a térelemhez is kapcsolódik. A láthatatlan szellemi erők a térben fejtik ki hatásukat. Ezeknek megfelelően helyezkednek el pályájukon a bolygók, az atomokban a kvarkok, a ligandumokban a molekulák stb. Az ember fizikai teste is a szellemi erőnek megfelelő lelki impulzusok szerint működik.

A teremtőerőknek megfelelő tér anyai jellegű, akárcsak a víz. Az égi irányban található égbolt színe is a vízhez hasonlóan kék. Az égbolt maga az égi tenger, az ég vize.

Az égi irány színe valójában a minden színt magában foglaló fehér, akárcsak a térelem színe. Az őserők a térben együtt fejtik ki hatásukat. A tér az ötödik őserő, a piramis csúcsa, a szellem energiája, a Nagy Anya. A Nagy Anyát vagy a Nagyasszonyt imádják az indiánok, az afrikai, szibériai és ausztrál bennszülöttek. Az indiaiak Fehér Tarának nevezik.

Archaikus imáinkban az égi életfából származik Anna, Mária anyja. „Ég szülte fáját, / Fája szülte bimbaját, / Bimbaja szülte Annát, / Anna szülte Máriát, / Mária szülte a világ megváltóját."

A néphit Szent Annát a Nagyboldogasszonyhoz sorolja. Archaikus imánkban Anna neve mindannyiunk anyjával összecseng. Őt kérjük, hogy jöjjön segítségünkre - harmadmagával. Ez a hármasság a teremtő és összetartó erők jellemzője. A térerők közös eleme a háromszög, mely a szeretet képjele.

A Nagy Anya trónja

Az Égi Anya maga az Ég Királynője és a világ trónján ül. Az őserők eloszlásában az égi irány a térelemhez rendelődik. A négy őserőt összefogó ötödik erő maga a csúcsnak megfelelő tér, a Teremtő trónja. Térben helyezkedik el a szellem ereje. A létezés tere ötös szerkezetű. A tér maga a piramis csúcsa, a Nagy Hegy, a Nagy Anya. A különböző népek hitregéiben térnek felel meg az égigérő fa teteje, a világoszlop, a piramis csúcsa, a hegyek orma.

A földi létben a természeti erők a négy kardinális irányban fejtik ki hatásukat. Az ókor bölcselete szerint a földi négy égtájhoz kapcsolódik az égi irányultság mint ötödik égtáj. A négy elemi erőnek, azaz a fizikai világnak megfelelő térszükséglet képezi az ötödik elemet, a teret. A tér az égi iránynak felel meg, és a földi négyességben a szent középrészben helyezkedik el, akár a piramis csúcsa.

A térelem energiáihoz a kínai bölcseletben a Völgy szellemének megfelelő Anya (Tao Te King) tartozik, a hunoknál az égi szent Anya, a tibetieknél az Ég Úrnője vagy a tér Úrnője, az indiánoknál és a távolkeleti népeknél a Nagy Anya. A tibetieknél nála van a Törvény Terének Tudása a fehér magcseppel. Ő a tér őre, az egyetemes jó, amelynek van férfi és női elvű oldala. Egyben a szellemi segítséget adja az ember lelkének. Fehér ruhában ábrázolják. Ő a Gyémántszellemű, a Fénynek alkotója, a Kincset termő, a Végtelen világosság, a Fényhozó.

Az egyiptomi Re a fehér hegyről hozza meg törvényeit. Ázsiai rokonainknál fent a hegycsúcson ül a Teremtő, akihez a holdsarló ezüst színe, illetve anyai minőség kapcsolódik. Öt őserő fonja át világunkat. A hunoknál és a hinduknál a napkerék közepe volt a központi erő. Az óind teremtésmítoszban a világ kerekének öt küllője van: „Rajta e forduló ötküllős Keréken / Valamennyi világ s minden teremtmény" (Rigvéda, I. 164, 13).

A hun bölcselet jelképesen öt égtájat és öt kapubálványt ismer. Az öt őserői princípiumot ötbálványú kapunak nevezték, mely a Boldogasszonyhoz vezet. Ez pedig az anyai jellegű létünkből eredő szeretet, a pillanat elfogadó energiáinak felel meg. „Boldogok, kik engednek, mert beengedtetnek / Az Ég Ötbálványú Kapuján / És Boldogasszony simogató tenyerébe lapulhatnak."

Öt csúcsa van a szellemi erőt mintázó piramisnak is. Geometriai szempontból a világ fizikai és szellemi szerkezete egy körbeírható piramissal jelölhető. Az ember lelkét-szellemét szintén piramissal ábrázolják. Az alapja a négy elem: föld, tűz, víz, levegő, a csúcsa pedig a tér. Minden elemi őserőhöz egy-egy égtáj rendelődik, meghatározott színnel és jellemzővel. Így a piramis alapja megfelel a négy égtájnak is. A piramis felső csúcsa az ötödik égtáj. Piramisba írható a természet alapelveinek érvényesítését biztosító spirális alakú energiaáramlás, mely jellemző az élővilág életerőire is. A hindu bölcseletben a fő ható erő, Fohat istenfiú ereje forgó szélkereket indít el és csigavonalakat rajzol (V. Stanza). A hunok segítő istenfia a fa spirális szivárványhídján jár le a földre.

A létet támogató szakrális erők szivárványszínei a tibeti bölcseletben is megtalálhatók. A tibeti hagyományban a lét sarkallatos pontjait őrzők védik. A négy égtájnak megfelelő Négy Tudás az őserőkhöz és azok színeihez kötődik. A vízelemnek és északnak megfelelően a tükörszerű tudáshoz a kék magcsepp társul. A déli iránynak és a tűzelemnek az egyenlő lényegű tudás felel meg és a sárga magcsepp. A földelemhez és a nyugati irányhoz az értő tudás és a vörös magcsepp társul. A levegőelemhez és a keleti irányhoz a cselekvő tudás és a zöld magcsepp rendelődik. A négy egyesítésével jön létre az ötödik őrző nemzetségnek megfelelő törvény terének tudása, illetve a fény. Az ötödiknek megfelelő égi irányból jövő fény színe a fehér.

Hasonlóan négyes alapú és középponttal ötös szerkezetű mintázatok vannak templomok homlokzatán, ajtókon. A négy fiatornyos templomok tornyain a négy égtáj elemi erejéhez a központi nagy torony adja meg az égi iránynak megfelelő ötödik összetevőt és az ötös szakrális szerkezetet.

A hun bölcseletben az őrszellemek öten vannak, akár a tibetieknél. A térre jellemző ötösség oszlopok és színek változataiban maradt fenn. Az egyiptomi szentélyeket ötszögű oszlop vagy öt oszlop választotta el a hívőktől. A tibetiek öt színnel jelzik a Buddha-anya imamalmok helyét.

Egyiptomban szentek szentjének nevezik nemcsak a szakkarai piramisok, hanem a karnaki templom szentélyét is. Mindeniknél a mennyezeten az istenanya ötágú csillagai díszítik kék mezőben a mennyezetet.

A berberek életfája az öt madárral az ötös rendszerhez tartozik. Az Ég Anyja maga a szentek szentje, a szépek szépe: Shabavat és Sephirot a hinduknál, Sepher és Sephirot a hébereknél.

A négy sarokponthoz viszonyítva a térelem képezi a központi helyet. A különböző népek hitregéiben ennek a központi helynek a neve Paradése az óindeknél, Paradesa a hébereknél, Paradis a latin népeknél, Pardes a káldeusoknál, paradicsom nálunk. Másik neve Tula, ez megtalálható az ázsiai népeknél, görögöknél, óindeknél, Mexikóban. Az ókori szövegekben a központi paradicsomi helyet Agartának nevezik. A görögöknél a világ központja egy szent kő, maga Omphalosz, mely köldököt jelent. Ez a központi hely olyan, mint a kerékagy. Olykor a szent hely egy hegy, mint az óindek Meruja. Szerintük az égbolt azért kék színű, mert a Meruról visszaverődő fény is az. A muszlimok szent hegye a Kaf.

A négyes szerkezetű szakrális helynek központi elemét nyugalom és öröm jellemzi. A nagy kerék a vízhez hasonló, a menny folyóinak lakhelye, a hindu Visnu (Víznő) vagy a tér folyói. Ez maga az anyatermészetű tér: „Belőle erednek a Menny Folyói, / Azok táplálják a négy égtájat. / Belőle árad szét a Szó, / S a mindenséget élteti" (Rigvéda, I. 164, 42).

A természeti népek az égtájakhoz egy-egy istenséget társítanak. A cimsián indiánoknál a Négy Nagy Szél a világ négy sarkának főnöke. Ők hozzák létre a négy évszakot. A kínaiak a szelet a tigrishez kapcsolták. A kínaiak és a tibetiek nyolc szelet különböztetnek meg, az egyiptomiak négyet, amelyeket Shu, a levegő istene ural. Az Amon torkából eredő északi szél felfrissülést hozott. Seth déli szele a sivatag forró levegőjét fújta el hozzájuk. A napkelte ideje a legjobb idő találkozni a levegőjegyű Shu-val, a földjegyű Atummal és a világot behálózó Ré energiáival.

Eleinknél és Kínában felszentelési szokás volt új király avatásakor az égtájak földjéből egy piramis alakú dombot rakni a királyság központjában. Az íreknél is hagyomány az új vezér kövének nevezett piramis alakú domb készítésének szokása. Az írek az országot is négy részre osztották, és egy középső rész, Meath (Mide) vezette a négy részt. Középre ők egy nagy követ helyeznek, ahogy mi egy lóval feljárható tetőt.

A különböző népek hagyományában az ötös az Ősanya száma. Sophia az élő harmónia ötöse, a hermetikában ő a filozofikus quinta essentia. A hunok Joli ősanyja az életfa ötödik emeletén lakik, az indeknél Purusa ötágú, az egyiptomi Ízisz-szentélyeket ötös csillag díszíti. Szerintük a tér Ízisz tudattalanja, a többi őserő összekötő energiájának óceánja.

A négyszög a középponttal az ötpontú szimmetriát hozza létre. A négyszögű szakrális tereknél középen mindig kút állt. A víz, a kút a Boldogasszonyhoz tartozott, akárcsak a kutya.

Régi imáinkban a lét közepén maga a Boldogasszony áll: „Áll a rózsa középmezőn, / De nem a rózsa, / Hanem a Boldogasszony..."

Egy veszprémi archaikus imánkban a szoba közepén a Boldogasszonyfa helyett kőláb szerepel. A kő a földanyához tartozik. Imánkban a kőlábhoz a Szűzanya rendelődik: „Az én szobám közepén / Kőláb kőlábon, / Aranyág aranyágon. / Kerülj körül, Szűzanyám ."

Az égi erő, a szeretet fehér színe

A régi népek hitében a Nagy Anyához a fehér szín rendelődik. Az őserők közül az égi iránynak megfelelő tér színe a fehér. A fehér a tisztaság, a szeretet fénye. Tisztító erőt tulajdonítanak neki. A fehér nem a naphoz, hanem a holdsarlóval jelzett színekhez tartozik, éspedig mint a nőelvűség szűzi jellegét jelölő szín. Az egyszerűséget és a tökéletességet is a fehér szín jelzi. A fehér át tudja változtatni a sötétséget. Amihez a fehér hozzáér, megtisztul vagy megvilágosodik. A hunok vízililioma és a keleti népek lótuszvirága nem véletlenül fehér színű.

A mítoszokban a fehér szín a teremtő Nagy Anyához, a Fehér Istennőhöz, illetve a Hármas Istennőkhöz kapcsolódik. Az égtájak közül a fehér az égi irány színe. A világ szerkezetét mintázó piramis csúcsából kiáradó sugár a fehér sugár. A fehér Isten fénye, az uralkodó tiszta szellemé. A fehér az isteni rend fénye. A sumer jelrendszerben a kozmikus rend maga a szeretet. A szeretet színe a fehér, benne rejlik az egyensúly ereje, a teremtő, tanító, összetartó erő.

Fehéregyházánk, Fehérvárunk, Gyulafehérvárunk, Nándorfehérvárunk elnevezése nagyon régi tudással, istennő-hittel magyarázható. A régi népek nagy hegyének színe a fehér. A tibetieknél a négy őserőt összefogó ötödik erő maga a törvény terének tudása a fehér magcseppel. Kailas a tibetiek szent hegye, melyet a teremtő istennő színéről fehér piramisnak hívnak és a világ közepének tartanak. Az egyiptomi hitregékben a döntéseknél Ré napisten a fehér hegyen ül az igazság csarnokában. A fehér szín a központi paradicsomi helyhez rendelődik, melyet a különböző népek boldogok honának, az élők földjének vagy a szentek földjének neveznek. A tolték indiánok a szakrális központi helyet Tulának hívták. Tulát fehér szigetnek is nevezték, akárcsak az indek (Svéta-dvipa). A fehér hegy maga a naphegy, akárcsak az indek Meru nevű üdvhegye, ahová a szenvedélyek tengerén áthaladva lehet eljutni. A Meru oldalán található hét világ, amelyen át kell haladni, a szivárvány színeinek felel meg. A legfőbb égi segítőt Fehér Tarának nevezik, akinek madara a holló, kígyókkal és tükörrel ábrázolják. A tibeti Köztes lét könyvében az ember szellemének őrzője a napkeltei fehér égi anya. A tibetiek hite szerint a Fehér istenanyai erő hozza a törvényeket. Az égi anya maga a fényhozó. A fényhozónak hét törvénye van.

A tej fehér színe a hitregék istenanyjához rendelődik. Az indiánok és a keleti népek a Nagy Fehér Anyától származtatják a világot. Az elemi őserők együtt adják az Ég Anyját, amiből származunk. A népek tudatában ő a Nagy Anya, a Fehér Istennő, a Tejút-istennő, az Ég Királynéja. Ő a mi Nagyboldogasszonyunk. Fő színe a fehér. Ez a szín kapcsolódik mindenhez, ahol a világot teremtő és fenntartó istennői energia megnyilvánul: a hajnali fényhez, a Holdhoz, a csillaghoz.

A különböző népek hagyományában fellelhető a fehér vagy a Nagy istennő. Ilyen teremtő anya a hinduk Fehér Tarája és Kálija, a kelta Hármas Istennő, a fehér lovon vágtató walesi Rhiannon, a görög Sige, az egyiptomi Szehmet. Istenek ősanyja volt a kelta Danu és Nemetona, mindenek anyja a kínai Kuan-Jin. Fehér hattyú társult a hindu Szaraszvatihoz, a kelta Hármas Istennő volt a Fehér Egy vagy a Fehér Szellem maga. A mordvák Ég-istene ezüst hegyen ül.

Minden dolog a Nagy Anyában létezik, tartja a tibeti bölcselet. A Nagy Anyához tartozik a négy őserő, a négy elemi energia és a tér is, amiben az anyag és az erő megnyilvánul. Az ötödik fogja össze és egyesíti az alsó négyet. Fehér színnel és öt fejjel vagy ötödmagával ábrázolják.

A földi négyességet az éginek nevezett csúcsból jövő fény tere fogja össze. Ebben mozog az élet eredője, az őrláng, tibeti nyelven a rlung, a kínaiak lingnek hívják. A hinduknál és a hunoknál az életszelet a ló szimbolizálja. Meséinkben a fehér hegy szelleme szélméneken jár. Archaikus imáinkban az életerő forgó keresztekként jelenik meg. Mondáinkban, meséinkben a tündérek körtánca révén elevenedik meg.

A mozgó életerőt a tibetiek életszélnek nevezik, akárcsak mi. A fehér ló a különböző népek hitregéi szerint a nagy istennőhöz társul, akárcsak a fehér lónak megfelelő hold vagy a napkerék, mint a kocsi kereke vagy a gyűrű. Több archaikus imánk kezdődik így: „Fehér rózsa, Mária, / Krisztus engem talála, / Szent vérével megjegyez, / Gyűrűjével pecsétez..."

A hinduk hitében Visnu fehér lovon tér vissza. A Bibliában Isten Igéje fog visszatérni: „És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme, vala egy fehér ló, és aki azon ül vala... Isten Igéjének neveztetik" (Jel 9,13).

Archaikus imáinkban fehér kőkápolna tartozik ide: „Én felkelek szép piros hajnalban, / Kimenék ajtóm elejibe, / Feltekintek napkeletre, / Ott vagyon fehér kőkáponya, / Küjjel aranyos, belöl irgalmas. / Abba üle szent asszonyunk / Szent Urunk székibe..." Nagyboldogasszonyhoz a fehér tartozik. A templomokban szoktak a fehér mellé lila színű virágot is tenni.

A hunok ősi istenanyját Ilonának hívták. Nem lehet véletlen, hogy neve napja augusztus 18-án van, a Nagyboldogasszony hónapjában. Népmeséink Tündér Ilonája őrzi a nevét. Ilona neve népünk hagyományában a népmeséken kívül is felbukkan. A gyógyító ráolvasó imákban a beteg Kisjézust Szűz Ilona gyógyítja meg. A tej fehér színe a Tejútban is megtalálható, mely a Nagy Égi Anya, a mi Tündér Ilonánk. Tündér Ilonánk lakhelye a tejtó mellett van. A fehérhez kapcsolódik az égi istenek állatainak színe, így pl. Zeusz mint fehér hattyú; a Buddha születését jelző álom elefántja; a Szentlélek galambja. A fehér ló a hindu Visnu istennőhöz tartozik. A fehér szín az ártatlanságot jelképezte Athénban, az Areopagosz bírái fehér kövekkel szavaztak a vádlott felmentése mellett.

A fizikából ismeretes, hogy a fehér a töretlen fény színe. A fehér lényegében dinamikus állapotot fejez ki, tartalmazza az összes többi szín együttes erejét. A fehér szín felbontásával a szivárvány színeit kapjuk, a hetes tagozódás jellemző rá. A fény áramlásában csavarvonalas mintázatot követ.

A görög hitregékben Irisz jár le a szivárvány színeiben a földre. A hinduknál a Meru szent hegyére felvezető hét világ a szivárvány színeiben jelenik meg. A skandináv, héber, perzsa, afrikai népeknél a szivárvány maga egy híd az anyagi és a felső világok között. A zsidóknál a szivárvány az Istennel kötött szövetség szimbóluma. Az inkák magukat a szivárvány népének tekintik, volt Hét sugár nevű templomuk. A muszlimok a hegy és a kő között hétszer teszik meg az utat. A vogulok istenfia hétfokú ezüstlétrán jár le az égből a Földre. A hunok hét fivér közül az égből az életfán, az életfa szivárványhídján jár le és fel a Földanya legkisebbik fia fehér lován. Az életfának hét emelete van.

A hét fehér színű hattyú képjelezi az égi utat a Yotengritben. A hun teremtésmondában a Boldogasszony „hét hattyú vontatta szekéren vitte fel az égbe a Napot". A hindu stanzákban az istenfiú neve Rudra, Aditi vagy Fohat, a hét fivér egyike. Ő is lovon jár a forgószél nyomán. Hármat, ötöt és hetet lép. Fohat teremt, gömböket alkot és életet ont magából (VI. Stanza 4).

A fehér Krisztus színe. Jézus a fény fia. Isten segítői a fehér angyalok. Jézus angyalai a fehér fény angyalai. A megújulásnak és a feltámadásnak a színe. Fehér a papi istentiszteleti ruha, Áron ugyanúgy ezt viselte, mint a sumer papok, indiai guruk. A magyar alapítású pálos rendet a nép fehér barátoknak, fehér táltosoknak hívta.

A fehér színű nyírfa a szibériai népeknél szent fa. Nyírfából készül a gyógyításra is használt sípszerű hangszer és a védelmet nyújtó kapu. Nyírfát ültetnek az elhunyt sírjára. A fiatal párok eskütételénél a „holtomiglan, holtodiglan" helyett az ígéretben az van: „elkísérlek a nyírfáig". Az afrikai bambaro törzs teremtésről szóló regéjében a kezdeti ürességben lévő élet neve Fu, amely, miután leesett az égből, fehér fűzfa lett belőle, és abból jött létre minden.

A fehér fa tiszteletét a magyar hagyomány is megőrizte. A nyírfa talán a fehér kérge miatt a csíksomlyói zarándoklat szent fája. A zarándoklatról hazavitt nyírfaágnak segítő, bajelhárító erőt tulajdonít a nép. A nyírfa nedvét a hagyományos népi gyógyászat is felhasználja, tisztító hatása van, ivókúrákra javasolják. A nyírfából kifolyt tejszerű folyadék ízletes innivaló.

 

Irodalom

Antal M., A gyímesi csángómagyarok hiedelmei. General Press Kiadó, Budapest 2004.

Berta T., Az időkód. Budapest 2002.

Biedermann H., A mágikus művészetek zseblexikona. Kentaur Könyvek, Budapest é. n.

Doreal, Az atlantiszi Toth smaragdtáblái. Mandala Véda, Budakeszi 2001.

Eliade M., Vallási hiedelmek és eszmék története. Osiris, Budapest 2006.

Eliade M., Az eredet bűvöletében. Fríg Kiadó, Budapest 2002.

Erdélyi Zs., Hegyet hágék, lőtőtlépék. Kalligram, Pozsony 1999.

Ipolyi A., Magyar mythológia. Heckenast Gusztáv kiadója, Pest 1854.

Jordan M., Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti 2002.

Kandra K., Magyar mitológia. Magyar Ház Kft., Budapest 2006.

Máté I., Yotengrit. I-II. Palatia, Győr 2004-2005.

Paál Z., Arvisura. Püski, Budapest 2002.

Quan Yin A., A Plejádok fényküldötteivel. Édesvíz Kiadó, Budapest 2000.

Shepperd R. et R., 1000 jelkép. Képzőművészeti Kiadó, Budapest 2004.

Székely E. B., Az Esszénus Béke Evangélium. Élő Föld Kiadó, Budapest 1999.

Tánczos V., Csapdosó angyal, Pro Print Könykiadó, Csíkszereda 1999.

Tenzin Wangyal R., Gyógyítás formával, energiával és fénnyel. Magyar Könyvklub, Budapest 2003.

*** A köztes lét könyvei. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Zalaegerszeg 1998.