Zamfir Korinna
gÁNÓCZY SÁNDOR LAUDÁCIÓJA
A kolozsvári Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen orvosi oklevelet szerzett (1992; 1998-tól neurológus). A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karán egyetemi diplomát (1998), majd doktori fokozatot szerzett (2005). 2007-2009 között posztdoktori tanulmányokat folytatott a leuveni Katolikus Egyetem teológia karán. A Regensburgi Egyetemen habilitált, 2015-től egyetemi tanár.
Engedjék meg, hogy egy személyes megjegyzéssel kezdjem. Szakmai pályafutásom egyik legmeghatóbb eseménye és nagy megtiszteltetés számomra, hogy Gánóczy Sándor professzor úr laudációját tarthatom egyetemünkön, díszdoktorrá avatása alkalmával. Szinte húsz évvel ezelőtt fedeztem fel a budapesti Széchényi könyvtárban Kálvin, az Egyház és az egyházi szolgálat teológusa (Calvin, theologien de l'Église et du ministère) című könyvét, amely döntő módon meghatározta Kálvinról alkotott képemet. Akkor nem gondoltam, hogy szinte két évtizeddel később egy ilyen alkalommal fejezhetem ki mély elismerésemet a szerző és széles körű szakmai tevékenysége iránt.
A magyar származású Gánóczy Sándor az egyik legjelentősebb kortárs katolikus teológus. A szisztematikus teológia tanára, a Würzburgi Egyetem emeritus professzora, Gánóczy Sándor jól ismert német, francia és magyar szakmai körökben, de könyveit angolra, spanyolra, katalánra, olaszra, lengyelre és koreaira is lefordították. Egyike a kevés kortárs katolikus teológusnak, aki a II. vatikáni zsinat idején kezdte el pályafutását, akinek teológiai munkásságát meghatározta a zsinat ökumenikus nyitása, a Katolikus Egyház nyitása a mai világ felé, problémáival és kihívásaival.
Gánóczy Sándor 1928-ban született Budapesten, 1953-ban szentelték pappá Párizsban, Rómában szerzett teológiai doktori fokozatot a Pápai Gergely Egyetemen (1963), majd filozófiai doktorátust a Sorbonne-on (1969). A Münsteri Egyetemen habilitált teológiából (1967), dogmatikát tanított Münsterben és a párizsi Katolikus Intézetben, majd közel 25 évig (1972-1996) a dogmatika professzora volt a Würzburgi Egyetemen. Egy évig az aacheni Rajna-Vesztfáliai Főiskolán a teológia és a természettudományok interdiszciplináris párbeszédét előmozdító tanszék vezetője is volt.
Gánóczy Sándor termékeny teológus; munkássága több mint öt évtizedet ölel fel. Több mint 30 könyv szerzője (nem számítva a fordításokat és az új kiadásokat), és több mint 150 tanulmányt írt. Két újabb könyve nemrég jelent meg. Munkássága mélységesen interdiszciplináris, és a kortárs problémákra és kihívásokra keres választ. Korábbi hallgatói, ma elismert egyetemi tanárok, eredeti kutatóként, eredeti és kreatív gondolkodóként határozzák meg, aki átlépi a kutatási területek közötti határokat.
Gánóczy professzor a párbeszéd embere, a párbeszéd teológusa. Itt e megállapítás két vonatkozását szeretném kiemelni: elköteleződését az ökumenikus párbeszédben és a természettudományokkal folytatott dialógust.
Gánóczy Sándor az ökumenikus párbeszéd kiemelkedő teológusa
1968-1972 között a Keresztény Egységtitkárság munkatársa volt, majd a németországi Lutheránus-Katolikus Munkaközösség tagjaként (1978-1990)
olyan dokumentumok kidolgozásában vett részt, amelyek jelentős konvergenciát eredményeztek korábban egyházelvá-lasztónak tekintett dogmatikai kérdésekben. E bizottság keretében alakult ki a párbeszéd és barátság Gánóczy Sándor és a neves lutheránus teológus, Wolfhart Pannenberg között, aki szintén egyetemünk díszdoktora (2008). De nemzetközi hírnevét leginkább Kálvin munkássága elmélyült és árnyalt elemzésének köszönheti. A katolikus Gánóczy Sándor nemzetközi szinten az egyik legjelentősebb Kálvin-szakértő. Kálvin teológiáját már innovatív, ma alapműnek számító doktori disszertációjában vizsgálta (Calvin, theologien de l'Église et du ministère, Róma 1963, kiadva Párizs 1964). De számos további kötetben és tanulmányban kritikus szimpátiával vizsgálta a kálvini teológia számos kérdését. A genfi reformátorról szóló írásaiban Gánóczy folyamatosan arra törekedett, hogy megtalálja a közös nevezőt, a protestáns teológia értékeit, a teológiai vélemények jogos pluralizmusa iránti tisztelet jegyében. Kálvinról alkotott munkássága elismeréseként a Genfi Egyetem, majd a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem díszdoktori címmel tüntette ki (1982, ill. 1994).
Teológiai munkássága nem csak katolikus körökben fontos. A Szentháromságról szóló könyve (La Trinité créatrice. Synergie en theologie, Párizs 2003) a kappadókiai atyák által használt szinergia-fogalomra épít, és arra mutat rá, hogy a szinergia analóg fogalom, amely a kortárs tudományban is fontos helyet foglal el.
A tudománnyal folytatott párbeszéd
A teológia tudományos jellege, illetve helye az egyetemen ma vita tárgyát képezi. Gánóczy professzor munkássága nemcsak a teológiai kutatás tudományos voltát igazolja, hanem a kutató azon képességéről is tanúskodik, hogy párbeszédet kezdjen a természettudományokkal és az idegtudománnyal. Gánóczy olyan teológiát képvisel, amely távol áll az apologetikus megközelítésektől; ehelyett kész valódi párbeszédet kezdeni a természettudománnyal. A teológia és a tudomány viszonyát Gánóczy a komplementaritás fogalmával írja le; a fogalmat Niels Bohrtól kölcsönzi, aki ezzel írja le a fény hullám-részecske kettősségét. E kontextusba illeszkednek a teremtéstan és az evolúcióelmélet konvergenciájáról írt tanulmányai, a kreacionizmus és intelligens tervezés kritikája, valamint a relativitáselmélet, a kvantummechanika és a káoszelmélet meglátásainak beépítése a teológiába.
Gánóczy kutatása az idegtudomány teológiai vonatkozásaira is kiterjedt, különös tekintettel a központi idegrendszer és a kognitív funkciók viszonyára. Egyik legismertebb dialóguspartnere JeanPierre Changeux francia neurobiológus, Jacques Monod tanítványa, a redukcio-nizmus képviselője, aki a tudatot az idegrendszer biokémiai folyamatai kísérőjelenségének tekinti. A témáról írt könyveiben [De l'« homme neuronal » á l'« homme de vérité »>. Á propos de quatre ouvrages de J.-P. Changeux (2006), Christianisme et Neuroscience: pour une theologie de l'animal humain (2008)] Gánóczy profesz-szor elfogulatlanul vizsgálja Changeux álláspontját, és elmélyülten elemzi az emberi és állati viselkedés viszonyát, a tudat, a gondolkodás, az akarat, az emlékezet, a beszéd, az érzelem, a szeretet, a művészet, a vallás, az etika kapcsolatát az agyi funkciókkal. Gánóczy olyan teológiai antropológiát dolgozott ki, amely összeegyeztethető az idegtudománnyal. Holisztikus és integrált látásmódja szakít a platóni dualizmussal, és az ember testi-lelki dimenziója egységét hangsúlyozza, Heinrich Rombach strukturális ontológiája alapján.
Kettőjük hosszú időre visszamenő párbeszédét felidézve, Jean-Pierre Changeux nem tagadja a nézetkülönbségeket, de kiemeli Gánóczy kivételes érdeklődését az idegtudományok iránt. Kereszténység és idegtudomány című könyvét izgalmasnak és műfaját tekintve a világon egyedülállónak tekinti. Tudósként úgy értékeli, hogy a könyvben Gánóczy nagyon alaposan vizsgálja mindazt, ami az idegtudományra vonatkozik, és kijelentései megfelelnek a kutatás jelenlegi állásának. Noha nem követi teológiai értelmezését, Changeux azt nagyon eredetinek és a legnagyobb érdeklődésre érdemesnek tekinti.
Interdiszciplináris kutatása elismeréseként Gánóczy professzort a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. Munkásságát a neves biológus, Csányi Vilmos méltatta. Csányi Gánóczy Sándor érdemeit hangsúlyozza a kreacionizmus kritikája terén, és kiemeli rendkívüli eredményeit a teológia, illetve a fizika, a biológia és az idegtudomány közötti párbeszéd terén. Csányi azon ritka teológusok egyikének tekinti őt, akik képesek megérteni a természettudományok módszereit és elméleteit.
Meg kell említeni továbbá Bizalom a bizalmatlanságon túl című könyvét, amelyet Marc Jeannerod neurológus agykutatóval írt (Confiance par-delà la méfiance: un essai pluridisciplinaire, Párizs 2013). A szerzők a neurofiziológia, pszichológia, szociológia és a kortárs filozófiák meglátásait alkalmazva megoldást keresnek a különböző válsághelyzetekre, a személyiségfejlődéssel kapcsolatos kérdésekre, a rossz és a szenvedés kérdésére, valamint más, a társas élethez, a neveléshez, az élet végéhez és az eutanáziához kapcsolódó témákra.
Végül meg kell itt említenem Gánóczy Sándort, az embert és az oktatót. Volt tanítványai, ma egyetemi tanárok (Daniela Müller Nijmegenben; Jürgen Bründl Bambergben) kiemelik páratlan képességét, hogy lelkesedést ébresszen a hallgatókban a szisztematikus teológia, a kritikus gondolkodás iránt. Olyan példaképnek tekintik őt, aki a teológusok számos nemzedéket ihlette, olyan embernek, aki új utakat nyitott tanítványai előtt. Ide tartozik a női hallgatók támogatása az egyetemi pályán egy túlnyomórészt férfiak által képviselt szakmai világban. Gánóczy Sándor nemcsak tudást adott át, hanem emberi és keresztény értékeket is, és a polgári bátorság példáját nyújtotta tanítványainak egész pályafutása alatt.
(Elhangzott 2018. május 17-én a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem dísztermében Gánóczy Sándor díszdoktorrá avatásán)