KÖNYV
bALLA LÓRÁNT: CSETE ISTVÁN
KÉZIRATOS PRÉDIKÁCIÓI ÉS GYALOGI
JÁNOS-FÉLE KIADÁSAI
Eredetiség, fordítás, közvetítés a kora újkori jezsuita prédikációkban

 

Milyen prédikációkat tarthatott közel háromszáz évvel ezelőtt egy néha álru-hásan, álnév alatt működő jezsuita szerzetes Erdélyben?

Az önálló Erdélyi Fejedelemség utolsó évtizedeiben, illetve az új, Habsburg uralmi rendszer kiépítése során az erdélyi katolicizmus is újra megerősödött. A fejedelemség korában, annak utolsó évtizedeiben gyakorta működtek jezsuita prédikátorok Erdélyben, akik alkalmazkodva az akkori lehetőségekhez, álru-hásan vagy álnéven járták az országot. Az irodalomtörténeti kutatás számára már régebbről ismert volt az I. Apafi Mihály fejedelem ideje alatt Vizkeleti Zsigmond álnév alatt tevékenykedő Csete István (1648-1718) jezsuita Gyalo-gi János (1686-1761) jóvoltából, aki Kassán rendezte, lefordította, kiadta korábban működött rendtársa prédikációit. Az irodalomtörténet már korábban azon a véleményen volt, hogy Gyalogi János nem csupán kiadta, hanem átdolgozta, hozzáírt, módosította Csete István prédikációinak tartalmát. A prédikációk kiadásának vizsgálatakor tehát szükségszerűen beszélni kell a szerzőség kérdéséről, arról, hogy miként lehet a két szerző szövegeit szétválasztani, illetve ezeket azonosítani. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár Csete István kéziratos prédikációinak hat kötetét őrzi, a katalóguscédulák pedig ezeknek hányattatott sorsáról beszélnek, illetve egy újabb kézirat található a gyulafehérvári Batthyaneum-könyvtárban is. Arról viszont adataink vannak, hogy Csete saját kézzel írt 1611 beszédét egykor 36 kötetbe kötötték. Ennek csak csekély része maradt ránk. Ha a Csete István-féle kéziratokat az irodalomtörténet nem is ismerte, a Gyalogi János által megjelentetett magyar prédikációkkal s azok jellegzetességeivel számos alkalommal már foglalkozott. Ami Gyalogi János munkamódszerét illeti, Knapp Éva már rámutatott arra, hogy a vázlatszerű, eredeti szövegeket átdolgozta, illetve helyenként ki is egészítette.

Jelen kötet, amely a szerző doktori dolgozatának szerkesztett változata 385 oldalon, az eredeti, előkerült kéziratok ismeretében új megvilágításban tárgyalja a kéziratok és a későbbi prédikációkiadás kapcsolatát.

A kötet a maga tíz nagyobb fejezetével [Csete István a magyar prédiká-ciós hagyományban - kutatástörténeti áttekintés; Csete István életrajza(i); Kora újkori jezsuita prédikáció(elmélet), spiritualitás és retorika; Csete István írott hagyatéka; Csete István prédikációi és a magyar szentek; Csete és Gyalogi prédikációinak (regionális) nemzet- és történelemszemlélete; A magyar szentek és Boldogasszony kapcsolathálója; Csete és Gyalogi prédikációi - „összefonódás"; Csete és Gyalogi prédikációi -„szétválasztás"; Nyomtatásra előkészített „négykezes" prédikáció-gyűjtemény], jól strukturált alfejezeteivel betekintést nyújt Csete István életrajzába, írott hagyatékának a Gyalogi-féle kiadásban felfedezhető összefonódások és a szétválasztás izgalmas témája tárgyalásába. Ugyanakkor a kutatás multidiszciplináris is. Az irodalom, a teológia, a történelem mind komplementáris ebben a műben: a szálak úgy fonódnak össze, hogy a szerző törekszik nemcsak egyfajta helyzetrajzot megalkotni a kutatott témáról, hanem abba is betekintést nyújt, hogy milyen is volt a 18. század eleji Erdély vallási térképe, s ez hogyan alakult (hisz egy eléggé zavaros időszakról beszélünk Erdély történetében), formálódott, illetve milyen témák álltak az idehirdetés középpontjában.

Jelen kötet egyik nagy érdeme, hogy félreteszi a Csete István-kutatások eddigi módját, azaz hogy a Gyalogi János-féle kiadáson keresztül vizsgálták. Új alapokra helyezi Csete műveit azáltal, hogy a kéziratos szövegeket tanulmányozza. A kötet több fejezeten keresztül nem csupán Csete István prédikációit elemzi, hanem elmélyült és árnyalt elemzését nyújtja azoknak a toposzoknak, amelyek a kor jezsuita prédikációit uralták. Csete István prédikációit latin nyelven, néha vázlatos formában alkotta meg, kedvenc témái a Mária-tisztelet, az uralkodók erényei, a társadalmi viselkedés kívánatos módjai. Már Szekfű Gyula, a neves történész felfigyelt arra, hogy Csete és Gya-logi nagyban hozzájárult az első szent királyunkról szóló prédikációknak barokk szellemben való átalakításához, miközben számos alkalommal a Gyalogi-féle Panegyrici sanctorum címet viselő Csete-prédikációk kiadásában tüzetesen vizsgálta nemzetszemléletét. Csetét eddig az akadémiai irodalomtörténet a katolikus nacionalizmus képviselőjeként mutatta be. Jelen kötet elmélyültebb és árnyaltabb elemzései - a kéziratok ismeretében -pontosan arra mutatnak rá, hogy Csete István az irodalomtörténetnek ennél összetettebb alakja, habár meggyőződéseit, nemzetszemléletét befolyásolta a kor szelleme, illetve az elődök elképzelései. A jezsuita igehirdetés egyik jellemző vonása volt, hogy alkalmazkodott a hívek tudásához, számos alkalommal a múlt és a jelen közötti eltérések megragadásával hallgatóit aktív cselekvésre biztatta. Ez az a kor, amikor Magyarország mint a Máriának felajánlott ország, illetve a Patrona Hungariae toposz különös értelmet kap, megerősödik.

A kötet nem csupán az irodalomtörténet egy fejezetének elmélyültebb kutatása, hanem mindazokhoz szól, akiket érdekel a kor prédikációtörténete. Egyben a különböző tudományágakat párbeszédre ösztönző mű, amelynek segítségével jobban megérthetünk a népi kultúránkba erősen belegyökerezett, számos alkalommal vissza-visszatérő olyan toposzokat, amelyek nemzetszemléletünket befolyásolták, mentalitástörténetünk alkotóelemei.

 

Egyetemi Műhely Kiadó - Bolyai Társaság, Kolozsvár 2017

 

Fábián Róbert