Gégény István
bÓLOGATÁS HELYETT
GONDOLKODÁSRA HÍVOK
A magyar katolikus médiakínálatba nemrég robbant be a Szemlélek nevű blog, mely a fősodrástól, az uralkodó beszédmódtól kissé különbözik, ugyanakkor mindenben mélységesen egyházias válaszokat ad, alapvető teológiai tájékozottsága és irányultsága megfelel a hivatalos tanításnak. A gyakorlati, napi kérdések egy részében azonban más képet mutat fel, és alapértékekre hívja fel a figyelmet, a nyolc boldogság szemléletét követi, amikor a folyton ellenséget szimatoló mindennapi, pártpolitikától erősen befolyásolt mai közbeszéddel szemben szelíd, nyitott, párbeszédképes kommunikációt folytat. Mindezeket látva kerestük meg a Szemlélek főszerkesztőjét, aki telefoninterjú keretében mondta el az itt következőket. Bemutatkozásképpen honlapjáról idézzük, mit vall szolgálatáról: „ Abban segítem partnereimet, hogy üzeneteiket minél hatékonyabban tudják eljuttatni a címzettekhez. A kreatív kommunikáció elvét vallom, vagyis minden esetben a személyre szabott, új ötleteket is bevonó megoldásban hiszek, amely valóban alkotó, változást hozó, tehát eredményes. Az alábbi tevékenységekkel foglalkozom: szövegalkotás (PR-cikk, sajtóanyag, interjú), kommunikációs tanácsadás, rendezvénymoderálás, médiafelkészítés, események online közvetítése, tartalomszerkesztés (kiadvány, honlap)."
Hittanár végzettségű vagyok, a PPKE Katolikus Hittudományi Karán végeztem, de nem ebben a szakmában helyezkedtem el, hanem a médiában találtam meg a helyem. Világi lapoknál, egy megyei lap online szerkesztőségében dolgoztam, majd egy járműipari szaklapnál, kereskedelmi kiadványoknál, később felsőoktatási magazint szerkesztettem. Közben elkezdtem blogolni, azt gondolván, hogy megírom saját gondolataimat. Ez működött is három-négy bejegyzésig, aztán kiderült, hogy óriási nagy igény van arra a szemléletre, arra gondolkodásmódra, amelyet én képviselek. Hirtelen sok ezren, sok tízezren kezdték el olvasni a cikkeimet, nemcsak a saját gondolataimat, hanem az általam készített interjúkat is. Néhány hónapon belül kiderült, hogy ez komoly ügy. Egyre nagyobb figyelmet igényelt ez a munka, és egyre több energiát vont el tőlem. Néhány hónap után otthagytam a főállásomat, hogy a Szemlélekkel foglalatoskodjam. Folyamatosan csatlakoztak szerzőtársak, mára már tizennégy-tizenöten vagyunk a szerzői körben. Közben azzal a nehézséggel küzdünk a mai napig, hogy pont olyan kezdeményezés ez, mint aminek indult: egy kedves, alulról jövő írói szándék. Semmilyen szervezet, semmilyen támogatói kör, semmilyen befektető nem áll mögötte. Maga a hivatalos katolikus egyház nem szándékozik együttműködni, hiába kerestem meg több püspököt, hiába ültünk le tárgyalni. Elmondtam, hogy azt gondolom, a növekvő figyelem miatt fontos lenne, hogy a kezdeményezés közel maradjon az egyházhoz. Úgy gondolták,
ez az én magánblogom, ami azért negatív hozzáállás, mert mostanra már óriási figyelmet generál, a Szemléleket jelentős médiaorgánumok figyelik, követik. Háromszázezres olvasóbázisunk van és nulla kapcsolatunk a hivatalos egyházzal. Vannak, akik értetlenséggel néznek és veszélyforrásnak tekintenek. Most már jelentős anyagi kiadásaink is vannak, kiszállási költségek, amit gyakorlatilag az én családom finanszíroz, ráadásul úgy, hogy az én időm és munkám is a blogban van, így nehezen tudok más bevétel- és forráskereséssel foglalkozni. Óriási teher lett a fenntartása mostanra, miközben folyamatosan támadnak is. A hivatalos katolikus egyház évente feltételezhetően több száz millió forintos költségvetésből gazdálkodik az összes egyházmegyét tekintve, miközben ezen kommunikáció hatásfoka evangelizációs-missziós oldalról nézve a zéró felé közelít. Hol és kik idézik az Új Embert, a Magyar Kurírt, a KépMást és a többi vallási orgánumot? Katolikus körökön kívül szinte sehol. Ez óriási aránytalanság, nagyon nagy szakadék, sajnos, ami egyrészt az értékhasznosság szempontjából fönnáll, másrészt nagyon sajnálom, hogy egyházi vezetőink ennyire nem értik az idők szavát és a jó szándékot. Ezt a terhet én viselem, és ez elég komoly kereszt, miközben a szekuláris társadalom kimondottan üdvözli azt, hogy ilyen hangon is lehet egyházi témákról beszélni, az egyház álláspontját hitelesen képviselni. Míg egyházi vezetőink sokszor nem elég körültekintéssel, nem elég felkészülten képviselik az egyházi tanítást, mi ezeket az elszólásokat is igyekszünk helyreigazítani, árnyalni.
A tevékenységünk sok témát hoz a felszínre. Rácsodálkoztunk, mennyi farizeus lelkületű keresztény van, gyakorlatilag a saját testvéreink támadnak. Az értetlenségtől az irigységig nagyon széles skálán mozog az ellenségeskedés, amit tapasztalunk. Úgy vagyok vele, hogy ha az egyház jól kommunikálna, ránk nem is lenne szükség; ha mindenki nyitott, párbeszédképes, közösségépítésre alkalmas személy lenne, akkor nem lenne szükség a Szemlélekre. Azonban Magyarországon jelenleg szinte csak mi valósítunk meg tényleges médiamissziót, párbeszédet a társadalommal, ezért óriási szükség van a blogra. Képesek vagyunk szólni az össztársadalomhoz, gyakorlatilag egy paradigmaváltás munkatársai vagyunk. Ez a kommunikáció terén abban testesül meg, hogy az egyház mi mind vagyunk, nem kell az egyházi vezetőkre várni, hogy megújulás történjen, hogy új gondolatok kerüljenek napvilágra. Ez a változás fájó lehet egyes egyházi vezetőknek, akik eddig netán úgy gondolták, úgy tanulták, hogy ők birtokolják az igazságot, a hívek pedig várják, hogy megmondják nekik az igazat. Pedig léteznek immár civil katolikus, keresztény „megmondóemberek", véleményvezérek - engem is egyre többen annak tartanak, egyfajta közéleti szereplővé váltam akaratomon kívül. Most már iránymutató embernek néznek, rádiók, tévék hívnak, ha valahol el vannak akadva és nem értenek valamit. Tudják, hogy médiaképesen, teológiailag felkészülten, az egyház tanításához hűen tudok válaszolni a kérdéseikre.
Máté-Tóth András, Gundel Takács Gábor és jó pár hasonlóan ismert, neves gondolkodó szerző alkotja a Szemlélek csapatát. Ez azért is előnyös, mert Szeged, Pécs, Érd, Nyírszőlős, Győrújfalu is képviselteti magát, eléggé lefedjük az országot, a régiók sajátos szemlélete is megnyilvánul az írásainkban. Az a jó, hogy Kolozsváron ugyanúgy olvashatnak minket, mint bárhol máshol. Ha nagyon tudatosan akartuk volna kitalálni, kitalálhattunk volna akár ennél is jobb koncepciót, de egyszerűen így alakult, formálódott a közösségünk és a felületünk. Mi nem a már részben elavult és drága papírújságot hoztuk újra létre, hanem a blog, az internet nyújtotta lehetőségekkel élünk. A Szemlélek mai valósága teológiai tanulmányaim, keresztényi „megtal-paltságom" és tizenöt éves újságírói, kereskedelmi médiabeli tapasztalataim alapján áll össze. El is kezdtek minket követni és másolni. Ennek örülünk, mert azt jelenti, úttörők vagyunk, jó utat mutatunk másoknak. Annak kevésbé örülünk, ha elkezdik lopkodni a tartalmainkat, amelyekért megdolgoztunk. Az viszont látszik, hogy ébredés zajlik a mai magyar keresztény kommunikációban. Mi a keresztény címkét ugyanakkor tudatosan nem használjuk, a katolikust még kevésbé, mert azon a pályán, ahol játszunk, nem a címkék döntenek. Inkább újságírónak, kommunikátornak tartom magam - a hittanárt rám szokták aggatni, nyilván ez a végzettségem, de nem tartozom egyik egyházmegye hitoktatói csapatába sem. Nem én tehetek róla, egyszerűen nincs igény, nyitottság a szakértelmemre.
A Szemlélekre számtalan visszajelzés jön teljesen ismeretlen emberektől is, hogy végre valaki úgy kommunikál, úgy fogalmaz, ahogy akár ő is szívesen beszélne Istenről, hitről. Amíg rengeteg vállveregetés érkezik a fő célcsoport, a keresők részéről, majdnem ugyanannyi kemény támadást kapunk a „hittestvéreink" részéről.
Liberális vagyok, szennyesteregető - ilyeneket mondanak rám. Ez viszont nem rólam árul el bármit, hanem az illetők szűklátókörűségét igazolja. Magyarországon sajnos az egyházi gondolkodásba is beférkőzött, megfertőzte sok ember gondolkodását a politikai agymasszírozás, amely sakkozni próbál. Mi vagyunk a világos, a többiek, akik nem értenek velünk egyet, sötétek, meg kell őket téríteni... Ez amolyan inkvizíciós gondolkodásmód. Mi a Szemléleknél nem így gondolkodunk, hanem ennél krisztusibb módon. Például a homoszexualitás, a nem akarunk házasodni, a lombikprogram témái kerülnek elő, mi ezek esetén egyrészt képviseljük a katolikus tanítást, ugyanakkor nem ítéljük el azt, aki másképp gondolkodik. Inkább megkérdezzük, ő miért gondolja másként, és ha kell, a mikrofont is elé tartjuk. Nem azt mondjuk ezzel, hogy igaza van! Hanem azt, hogy ő így gondolja. Ez a párbeszéd alapja: a nyitottság. Ezért készítettünk többekkel interjút. Például név nélkül egy kilépett, ma már családos pappal is, hogy mutassa be nekünk a kilépett papok világát. Ki törődik velük, járnak-e lelkigyakorlatra, milyen a lelki életük, tartják-e a családdal a kapcsolatot. Ezek olyan veszélyes, tabutémák egyházkormányzati szempontból, amelyekről szívesen hallgatnának a vezetők, mert nem szeretik a kellemetlen ügyeket azok, akik a tökéletes egyházat akarják bemutatni. Mi nem azt mutatjuk be, mert az egyház nem tökéletes. Az a fő kritika velünk szemben, hogy nemcsak a pozitívumokat, hanem a negatívumokat is bemutatjuk. Sok-sok szépséget is felszínre hozunk, de ezt az aggályos szívűek nem szokták észrevenni. Szemléletformálást is végzünk, ami olyan, mint a gyógyítás. Egy műtét a vágással kezdődik, az meg fáj.
A Szemlélek főszerkesztője, Gégény István Hortobágyi Cirill bencés főapáttal. A személyes blogként indult kezdeményezés hamar ismertté lett, sokan követik, több véleményformáló magyarországi személyiség csatlakozott a csapathoz. Olyan hangon szól, amely nyílt és egyházhű, egyenes és kritikus, tájékozott. Szeretettel szól a hibákról, megmutatja a sok rejtett szépet, ami a kereskedelmi média szenzációhajhászásában kimarad a tudósításokból. Éppen ezért a nem vallásos média is figyeli, idézi, ugyanakkor a normális párbeszédet kereső katolikusoknak is vonzó.
Tükörbe nézni nagyon kellemetlen. A politikának is ez a logikája: a másik hibáiról kell beszélni és a saját tökéletességünkről. Mi a Szemlélekben ebben nem hiszünk, Jézus nem ezt tanította. Bármennyire is szerepelt a feudális gondolkodású egyházban ez a felfogás, miszerint mindenki rossz, s mi vagyunk a jók, majd mi megtérítünk mindenkit.. Mi ellene hatunk e gondolkodásnak. Pont ugyanolyan támadások, kritikák és meg nem értések érnek minket, mint akár Jézust a maga korában vagy jelenleg Ferenc pápát, akit ugyancsak „liberális"-nak titulálnak. Megtisztelő olyan klubba kerülni, amelynek már tagja Ferenc pápa, Beer Miklós vagy Várszegi Asztrik... Én szívesen vagyok liberális, ha ez azt jelenti, hogy bólogatás helyett gondolkodásra hívok, merek kérdezni, és a megtérést nem kiprovokálandó döntésnek, hanem ajándéknak tartom. Élj úgy, hogy kérdezzenek a hitedről - ez számomra az egyik legfontosabb alapelv. Eddig számtalanszor megtapasztaltam, hogy szép gyümölcsöket terem ez a hozzáállás.
