mIT VÁROK A KATOLIKUS SAJTÓTÓL?
A Keresztény Szó médianapi körkérdése
Cselényi István Gábor görögkatolikus lelkész, Budapest: Mint lelkész először a prédikációs írásokat nézem át, hogy esetleg tudjak anyagot meríteni a vasárnapi, ünnepi szentbeszédhez. Utána a vezércikket és a híranyagot futom át, hogy „naprakész" legyek a helyi, a világegyház és a soron következő időszak dolgaiban. Azután lelkiségi és teológiai cikkeket keresek. Elsősorban azt tudom elmondani, amit hiányolok a katolikus médiából - hiszen nemcsak írott sajtóról, hanem a multimédia eszközeiről is beszélhetünk. Hiányolom az irodalom, a művészetek jelenlétét. Emellett úgy vélem, markánsabban kellene képviselnünk a katolikus felfogást. Fel kellene hagynunk a „lapulevél" módszerrel. Mit is értek ezen? A hívek, az olvasók elvárnák, hogy világnézeti, erkölcsi problémákban - mint a „gender-ideológia", a migránskérdés, a gazdaságközpontú gondolkodás, a digitalizáció - egyházunk és így sajtónk is merjen állást foglalni, útjelzőket adni. Valamikor a szemináriumban azt tanultuk, úgy kell készülni a prédikációra, hogy egyik kezünkben a Szentírás, másikban az újság, és az élethez kell igazítanunk az evangélium üzenetét. A kommunikáció munkásainak is egyrészt követniük kell a napi eseményeket, másrészt a Bibliában kell elmélyedniük, akár lelkigyakorlatok révén is, és belső imádság állapotában kell égniük, hogy megtalálják az „itt és most" közlendőjét.
Fülöp Szabolcs V. éves teológushallgató, Gyulafehérvár: Ha valaki gyengébb kommunikációs készséggel bír, arra mindig furább szemmel tekintünk, sőt sok esetben a „körből" is kizárjuk. Önmagát szigeteli el, de ebben mások is „segítségére" vannak.
Szent Pál nyomán az egyházról mint Krisztus misztikus testéről beszélünk. Azaz úgy is beszélhetünk róla, mint egyetlen személyről. (Nagy merészséggel használom az előbbi hasonlatot.) Akaratlanul utolér a kérdés, vajon ránk hogyan tekintenek? S ennek a „személynek" kell-e tanulnia a kommunikációt? Ne feledjük el, hogy időközben rengeteg gát képződhet: előítéletek, bizalmatlanság, túlzott ragaszkodás, s ezek szinte mindent elfojthatnak, legalábbis más szintre helyezhetnek át. De nincs okunk a kétségbeesésre! Hiszem azt, hogy ha az evangéliumi örömről, Krisztussal megélt mély kapcsolatunkból származó örömeinkről hitelesen tudunk beszélni, akkor üzenetünk célba ér. Legalábbis azok szívében, akik meg is akarják hallani.
Bakó Mária Hajnalka ny. kórházi pasztorálasszisztens, Csíkszereda: Tiszta erkölcsre van szükség, krisztusi magatartásra, olyan nyelvezetre, amit a koldustól a pápáig mindenki megért. Tanúságtevés kell, személyesség. Megszólítani az embert, a mai embert, aki a saját szakterületén sokkal felkészültebb, mint gondolnánk. Manapság sokkal több információhoz jut hozzá mindenki, akit valami érdekel. A számítógép világában egyszerűen lepleződnek le a mellébeszélések, amire már senki se kíváncsi. Az emberek éheznek az igazságra.
Pasca Szilárd diakónus, a Mégis főszerkesztője: A Megtestesült Bölcsességről nevezett Gyulafehérvári Papnevelő Intézet falai között minden akadémiai év kezdetén egy lelkes kis csapat összefog egy nemes cél érdekében, nevezetesen a mégIS folyóirat szerkesztésére. Ez a folyóirat külön kis színfoltja az erdélyi katolikus sajtónak, amely megpróbálja az olvasók szeme elé tárni egy olyan kis világ mindennapjait, ünnepeit, életvitelét, amely nap mint nap azon fáradozik, hogy a jövő papságát felkészítse a lelkipásztorkodás művészetére. A mégIS immár huszonegy évfolyamot ért meg, és látszólag megérett arra, hogy egyre szélesebb körben elterjedhessen a hívek és az olvasók között. Az elmúlt évek tapasztalatai, a számtalan pozitív visszajelzés és a lelkiismeretes munka öröme hajtóerőként működik a szerkesztést vállaló kispapok körében, a jövőre való tekintettel pedig szeretnénk, hogy ezekből a pozitív élményekből merítve újabbnál újabb lapszámokkal örvendeztessük meg azokat, akik eddig is figyelmesen kísérték munkánkat. Ugyanakkor erőfeszítéseink arra is kiterjednek, hogy minél nagyobb körben tegyük vonzóvá a papsághoz vezető utat, az apostolkodást, Jézus Krisztus és az egyház mellett való tanúságtevést.
Bőjte Csongor I. éves teológushallgató, Gyulafehérvár: Előszeretettel használjuk a felgyorsult, globalizált, média által befolyásolt világ fogalmait, amelyek számomra üres és hangzatos szavaknak tűnnek olykor, mégis be kell látnom, be kell látnunk, hogy valóban ebben a világban élünk. Úgy gondolom, hogy napjainkban az egyházi, katolikus média is fontos szerepet tud betölteni, nem azzal, hogy különböző helyzetekben egyik vagy másik párt oldalára áll, hanem akkor, ha elemez, ha kitekint és irányt mutat a hívő ember számára. Ha szűkebb térségünkre tekintek, abban látom a katolikus média igazi szerepét, hogy a mi értékeinket tudja a nagyvilág elé tárni, ezzel megmutatva, hogy élet van az egyházban még akkor is, ha néha szeretünk vészharangokat kongatni.
Az a másfél év, amelyet a Verbum KKE munkatársaként éltem meg Kolozsváron, sokat alakított rajtam, hiszen betekintést nyerhettem az egyházi média világába, felfedezhettem annak kihívásait, amelyekre válaszolni kell. Szeminaristaként sajtóreferensi feladatot is ellátok, amely munka során tudom kamatoztatni mindazt, amit megtapasztaltam, így munkámban fő szempont az, hogy bár zárt közösséget alkot a szeminárium, mégis hírt adjunk magunkról, hisz fontos, hogy a világ tudjon rólunk, arról, hogy itt, a falak között is van élet, értékes fiatalok készülnek Isten és az ő népe szolgálatára. Fontos, hogy ez a médiában is jelen legyen, akár egy rövid, képes Facebook-bejegyzés formájában is. Ugyanakkor ezt szolgálja a Mária
Rádió gyulafehérvári stúdiója is, ahol a kispapok önkéntesen vezetnek és sugároznak műsorokat, ezt szolgálja a Mégis folyóiratunk, amely már két évtizedes múltra tekint vissza, ezt szolgálják akár kisebb, időszakos kiadványaink is (adventi, nagyböjti naptár). Ezek mind azzal a gondolattal születnek, vannak jelen az egyházi média palettáján, hogy értéket közvetítsünk és nyújtsunk az emberek számára. Márton Áron püspököt és az ő örökségét szoktuk emlegetni egyházmegyénkben, amikor tevékenységeinkről beszélünk. Számomra ő médiaapostolként is követendő példa, hiszen korában felfedezte, mennyire fontos az, hogy az egyház a sajtóban is jelen legyen, azáltal is keresztény értékeket tudjon közvetíteni ne csak a kiválasztottaknak, hanem minden embernek, az egyszerű földművestől az egyetemi tanárig.
