Tuzson Attila
a NORMÁLIS NEM NORMÁLIS,
A NEM NORMÁLIS A NORMÁLIS!?
The normal is abnormal and the abnormal is normal!?
What can one see in the society when one looks under the surface? New paradigms are more and more replacing the old ones. The ethical laws are part of the past. In case one has any doubts, one can take a look at the new 'family pattern': there are no 'spouses' or 'parents' but 'partners' and 'reproducers' instead. If one reflects on the danger of these 'norms', one will be the most dangerous public enemy. Isn't that weird? You can not refer to consiousness in the era of freedom. Morality is pushed into the background and denied. This led to an open ground for sex drive without borders. It was proclaimed that both men and women would be free due to this freedom. The result stands for itself. Christian optimism, more exactly the Bible leads us out of the crisis. Jesus tells about himself that he is the Light of the world, unlike Buddha who called himself enlightened. What is a Christian's task today? It is to seek the devine truth living in Christian optimism and make right decisions according to his/her age and status. Keywords: norms, conciousness, Christian optimism.
A szerző Csíkszeredában született, jelenleg a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola teológia szakának végzős hallgatója a kalocsakecskeméti főegyházmegye diakónusaként. Szakdolgozatát filozófiai antropológiából készítette a személyiségelmélet témakörében. A kérdéskört illető érdeklődését Boethius és Szentviktori Richárd persona-meghatározásai, továbbá Szent II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikája, valamint A test teológiája című munkái alapozták meg.
A címben szereplő gondolatsor akkor fogalmazódott meg bennem, amikor egy előadáson az emberi személyről, annak antropológiai mélységeiről hallottam, és több napon át visszavisszatért ez a gondolat.
Ha valaki veszi a bátorságot és egy átfogó képet próbál rajzolni a mai európai civilizációról, társadalomról, elég nehéz helyzetbe kerül, ugyanis sok ellentmondással találkozik. Már a címben szereplő szavak kérdőjelként villognak. Amit itthon jelent egy szó, Nyugaton teljesen az ellentéte!? Ami a szüleink számára normális volt, az nekünk nem normális és fordítva!?
A nem szó jelentése: tagadás kifejezése az előtt a szó előtt, amelyre vonatkozik.1 A normális szó töve a norma: szabály; előírás; erkölcsi, viselkedési szabály; a társadalmi együttélés során kialakult irányelv. A normális jelentése tehát: 1. természetes, megszokott; 2. épeszű, beszámítható; 3. lat. normalis: a mértéknek megfelelő.2 A normák az erkölcsi, az etikai szabályokban fogalmazódnak meg. Az etikának (mint a szabályokat összegző fogalomnak) több meghatározása van. A bölcselet gazdag hagyománnyal rendelkezik e témakörben, lásd a görög-római világ etikáját. Ezt legáltalánosabban Pajor András fogalmazta meg: „Az etika a gondolatok, döntések, szavak, cselekedetek, életformák helyességét feltáró, azok mellett egy bölcseleti irányzaton belül következetesen érvelő rendszer".3 Ebben a gondolatsorban első látásra nagy szabadság van, mivel nincs elköteleződés egy meghatározott filozófiai iskola mellett. A következetesség azonban már sugallja: mégis kell hogy legyen egy biztos alap. Ez a biztos alap a kereszténység. A keresztény tanítással átitatott etikát „nem módszertani okokból, hanem történeti és kulturális értelemben nevezhetjük kereszténynek".4
Ezzel szemben az új globális társadalmi etika gépezete új paradigmákat (paradeigma: minta, példa) akar bevezetni a közfelfogásba. Néhány példa: a normák helyett legyen a választás szabadsága; a házastárs helyett partner; a szülők helyett reprodukálók; az igazság ténye helyett a tévedés joga.5 Ezeket a paradigmákat jól csomagolva minden fórumon terjesztik. Ha az ember gondolkodik ezek valódi tartalmán, olyan érzése támad, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. Az emberi tudatot úgy akarják befolyásolni, hogy az észrevétlenül menjen végbe. Mintha Machiavelli sötét gondolata húzódna meg a háttérben: „Az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosz-szútól".6 A bosszútól nem kell félni, mert a normákat, az erkölcsi szabályokat lassan és fokozatosan háttérbe szándékoznak szorítani. Ennek eredménye abban mutatkozik meg, hogy már alig esik szó például bűnről, jóról, rosszról, hitről, erkölcsi érzékről, örömről, szeretetről (az igazi értelmében), közjóról, felelősségről.
A mindennapi információáradat, amely a média és az internet világán keresztül jut „birtokunkba", törekszik mindezt megalapozni. Az információk között nem sikerül rangsorolni, mert mindig újabb és újabb „fontos tudnivaló" kerül terítékre. Ezáltal nem tudásra, ismeretre teszünk szert, hanem információk halmazára, amelyek nélkülözik a tartalmat. Számtalan példa szolgál mintaként, ezek közül a két legkirívóbbat vegyük górcső alá! Az első a lelkiismeret kérdése. „Paradoxon, hogy olyan kor-ban, amikor többet beszélnek a választás szabadságáról, mint valaha, a lelkiismeretről szinte soha nem esik szó. A lelkiismeret arra indítja az embert, hogy a jóságot, a szeretetet és az igazságot keresse abban a biztos reményben, hogy meg is találhatja."7 Aki merészeli venni a bátorságot, nem engedi magát manipulálni és megszólal, azt rögtön megbélyegzik, intoleránsnak minősítik. A másik minta a szexuális forradalom következtében megjelenő társadalmi átalakulás helyzete. A feltáruló kép elég szürkének mutatkozik. A férfiak egyre jelen tősebb száma a pornográfia világába menekül, egyúttal devalválódik a női nem tisztelete és helyes értékelése. Ennek egyik következmé nye, hogy a nők nagy száma vallja magát boldogtalannak a mesterséges fogamzásgátlás nyújtotta szexuális szabadság ellenére is. Nyomatékosan megjelenik a „romantikus szükség a szexuális bőségben".8 A nagy szabadság átcsapott szabadosságba, de az emberiség nem lett boldogabb! A korszellemnek kényszeredetten megfelelni akaró ember elutasít mindent, ami „idejét múlt".
Gregorius III. Lahhám, Antióchia és az egész Kelet, Alexandria és Jeruzsálem görög melkita katolikus pátriárkája a nyugati társadalom értékvesztésére hívja fel a figyelmet egy interjúkötetben. A következőket mondja: „Karácsonykor az angol és a francia nagykövet nekem »boldog év végi ünnepeket« kíván, míg Irán nagykövete boldog karácsonyi ünnepet kíván, s ezt a Koránnak Jézusról szóló néhány versével toldja meg".9 Ami az angol és francia nagykövetnek nem normális, az normális az iráni nagykövetnek? Ami idejét múlt, jelentőség nélküli az angol és a francia társadalomban, az jelentőségteljes az iráni ember számára?
A napjainkban körvonalazódni látszó kép nem tegnap kezdte el bontogatni csíráit, hanem a modernitással jelent meg. A 20. század elején a nagy angol konvertita, Chesterton a következőket írta: „A modern világ égbekiáltó eretneksége abban áll, hogy folyton az emberi lelket próbálja a változó körülményekhez igazítani, ahelyett, hogy az ember életkörülményeit igazítaná a lelkéhez".10 A megállapítás beigazolódni látszik. Az emberiség az erkölcsi törvényeket a feledés homályába süllyesztve, a hagyományokat megtagadva csupán az újban, a modernben (vagy már a posztmodernben) keresve az abszolút boldogságot, egyre jobban halad a barlang belső sötétjébe, hogy az oszlophoz kötözze saját magát.
A keresztény embernek még ebben a szürke korszakban is van egy biztos fogódzópontja: Jézus Krisztus. Mert ő a világ világossága! (Nem olyan, mint Gautama Buddha, aki megvilágosodottnak nevezi magát.) A világ világossága egyben az út, az igazság és az élet. Ebben gyökerezik a keresztény hit és a keresztény optimizmus. A hit három egymáshoz szorosan kapcsolódó és szigorú rendet tartó szempont alapján határozható meg: hinni annak, aki beszél (ez a hit indítéka), hinni azt,
amit mond (ez a hit tárgya), és életre váltani a hallottakat (ez a hit célja).11 A keresztény optimizmust egy nagy egységben kell vizsgálni. Mégpedig a lelki életben hősi fokra törekvő szentek tetteit és az egyházatyák, valamint a középkori keresztény filozófusok gondolatvilágát szorosan összekapcsolva. A közös alap a Biblia. Már a Teremtés könyvé ben ott található a keresztény optimizmus alapja. A teremtésnél nemcsak azt jegyzi le a szent szerző, hogy Isten alkotott mindent, hanem azt is, hogy minden alkotása jó: „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott" (Ter 1,31). Szent Ireneusztól12 kezdve ebben a mondatban indul fejlődésnek a keresztény optimizmus. Mi egy keresztény ember feladata korunkban? Kutassa és keresse az isteni igazságot, hitét élje a keresztény optimizmusban, és életkorának, valamint életállapotának megfelelően hozzon tudatos döntéseket az igazságban felismert jó mellett. Ne engedje magát befolyásolni a szcientizmus gondolkodásmódja által.13 A keresztény tanítás feladatot ad minden megkeresztelt embernek. Senki sem érezheti magát elég kicsinek ahhoz, hogy ne tudjon tenni a világ jobbá válásáért. „A Jóság önmagától terjed, rajtunk múlik, hogy ennek első példái legyünk."14 A jóság és a feladat nem választhatók el egymástól. A következő angol közmondás is az életünk valódi feladatára világít rá:
„Egy szeg miatt a patkó elveszett. A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a csata elveszett. A csata miatt az ország elveszett. Verd be jól azt a patkószeget!"
Emberi méltóságunk, lelkiismeretünk késztet arra, hogy ne engedjük a normálist abnormálissá válni!
Jegyzetek
1 Magyar értelmező szótár diákoknak. Tinta Könyvkiadó, Budapest 2013.
2 Idegenszó-tár. Tinta Könyvkiadó, Budapest 2008.
3 Pajor András: Támpillérek - Művészet és kultúretika. Keresztény Kulturális Akadémia, 2017, 73.
4 Hársfai Katalin: Etika. Szent István Társulat, Budapest 2006, 11.
5 Marguerite A. Peeters: A Nyugat kulturális forradalmának globalizációja. Jövőegyetem könyvek, Budapest 2015, 37-38.
6 Machiavelli: A fejedelem. Helikon Kiadó, Budapest 2015, 14.
7 Marguerite A. Peeters: A nemek forradalma. Jövőegyetem könyvek, Budapest 2015, 79.
8 Mary Eberstadt: Ádám és Éva a tabletta után. Kairos Kiadó, Budapest 2015, 66.
9 Gregorius III. Lahhám: Ne hagyjátok, hogy eltűnjünk. Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék 2017, 88.
10 G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal? Kairosz Kiadó, Budapest 2004, 95.
11 Vö. Benoit-Dominique de la Soujeole OP: A keresztény hit igazsága, átadása és védelme, in: Az igazság ragyogása a kinyilatkoztatás fényében. Sapientia Füzetek 29. L'Harmattan Kiadó, Budapest 2017, 47.
12 „Ireneusz tanításában az embernek, az emberi testnek és léleknek a méltósága szilárdan rögzül az isteni teremtéshez, a Krisztus-képiséghez és a Lélek folyamatos megszentelő tevékenységéhez." XVI. Benedek pápa: Az egyházatyák. Szent István Társulat, Budapest 2009, 31.
13 A szcientizmusnak sikerült sokakat meggyőznie arról, hogy ami technikailag megvalósítható, az éppen emiatt erkölcsileg is elfogadható. Lásd: II. János Pál pápa Fides et ratio enciklikájának 88. pontját.
14 G. Lahhám, 100.
