kÁNYÁDI SÁNDOR (1929–2018)

 

Elhunyt Kányádi Sándor Kossuth-díjas költő, a nemzet művésze. Nagygalambfalván született 1929. május 10-én. Apja, Kányádi Miklós gazdálkodó számára a könyv létszükségletet jelentett, biztatása a költőt egész életében elkísérte. Anyját, László Juliannát kora gyermekkorában elveszítette. Elemi iskoláit (öt osztályt) szülőfalujában végezte; 1941 ősze és 1950 nyara között Székelyudvarhelyen tanult 1944-ig a Református Kollégiumban, 1944-45-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban, majd a Fémipari Középiskolában érettségizett. 1950 őszétől Kolozsváron fél évig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola hallgatója volt, majd a Bolyai Tudományegyetem filológia karán tanult, 1954-ben magyar irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. 1955-től 1960-ig a Dolgozó Nő, 1960-tól a Napsugár belső munkatársa. Tevékeny részt vállalt a közéletben, az irodalmi életben: iskolák és művelődési otthonok felnőtt és gyermekközönsége előtt olvasta fel műveit. 1958-ban kötött házasságot Tichy Mária Magdolna tanárral és szerkesztővel, római katolikus esküvői szertartásukon az egyház tanúja Márton Áron püspök volt, két fiát is katolikusként keresztelték meg.

Verseskötetei: Virágzik a cseresznyefa (1955), Sirálytánc (1957), Kicsi legény, nagy tarisznya (1961), Harmat a csillagon (1964), Fényes nap, nyári nap (1964), Három bárány (1965), Kikapcsolódás (1966), Függőleges lovak (1968),

Fától fáig (1970), A bánatos királylány kútja (1972), Szürkület (1979), Farkasűző furulya (1979), Tavaszi tarisznya (1982), Madármarasztaló (1986), Küküllő kalendárium (1988), Sörény és koponya (1989), Valaki jár a fák hegyén (1997), Csipkebokor az alkonyatban (műfordítások, 1999), Felemás őszi versek (2002), Ünnepek háza. Két dráma és két forgatókönyv (Helikon, Bp., 2010), Volt egyszer egy kis zsidó. Erdélyi jiddis népköltészet (fordítások; Koinónia, Kolozsvár, 2010). Több válogatás is készült verseiből (2012, 2013, 2015), a Kaláka CD-t adott ki megzenésített verseiből. Versei közt a gyermekek számára írtak külön opust képviselnek, más műfajokban is számottevő eredményt ért el, esszében (Líránkról, Bécsben, 1968), drámában (Kétszemélyes tragédia, 1969), Ünnepek háza (kétrészes társadalmi dráma, 1970). Műfordításai a nagy erdélyi elődök - Áprily, Dsida, Jékely - munkásságának tudatos folytatásaként születnek, fordított románból (Nicolae Labi§t, A. E. Baconskyt, loan Alexandrut, Tudor Arghezit), ismertette a romániai nemzetiségek népköltészetét (Egy kis madárka ül vala, 1977). Versei megjelentek románul, németül, finnül.

A Keresztény Szónak indulástól támogatója: verseket adott az induló lapnak, Budapestre költözéséig gyakori vendég volt a szerkesztőségben. Mentorunkat, példaképünket, támogatónkat veszítettük el. Isten nyugosztalja békében!