Szőcs Katalin
sOKADALOM, SZERTARTÁS, NÉPERŐ
Ünnepelni szeretünk. Ünnepelni kell. Az ünnep nemcsak a pihenést szolgálja. Segít magunknak különleges helyzetet teremteni. Ilyenkor nem csak a külső hangok, fények, színek uralkodnak el rajtunk. Az ünnep segíti megteremteni a meghitt pillanatokat. Az ünnep olyan, mint a fény: ránk ragyog, örömmel tölt fel. Lehet csendes magányban is ünnepelni. Ünnep nélkül, de még inkább ünneplő lelkület nélkül az érzelmi világ elsekélyesedik, kiürül.
Az ünnep fénye
A nyárhoz kapcsolódó természeti erők a nagy fénnyel aktiválják az élővilág minden elemét. Ez azért lehetséges, mert fénytől független létezés nincs. Fényt zár magába a fizikai élet is. Kapcsolat van az anyagi és a szellemi fény között. A fénynek teremtő ereje van, energiája jelen van az anyagi világ minden részecskéjében. Segíti az emberi spontán tetterőt, a fizikai erőt, a csoport- vagy népszellemet. Nyáron melegebbek az éjszakák, ilyenkor lehet sátoros sokadalmakat, falunapokat, városnapokat, szereket tartani.
A modern fizika kimutatta, hogy a gondolatok, az érzelmek is rezgések, akár a fény. Az ókori bölcsek gondolkodása Szókratész előtt is a fényre irányult. Arisztotelész hangsúlyozza, hogy túl kell lépnünk a fény egyszerű fizikai magyarázatán a szellemi fény felé. Zarathusztra vallása a láthatatlan belső fényre épült. A Bibliában a fizikai és szellemi világ találkozása a fényben történik: égő csipkebokor, Jézus színeváltozása, Pál damaszkuszi útja stb.
Az érzékfeletti fényvilág megtapasztalása egyidős az emberiséggel. Az ókori népek ünnepei az évszakokhoz kötődő fény jellegzetességeihez kapcsolódtak. Az istenség megnyilvánulásai fényözönként történtek. Fényvezetőként szolgált a lakóházban a Boldogasszony tűzhelye, a Boldoganya-oszlop. A kánaáni népeknél a napkultusz együtt járt az Ég Királynéja, a Szűzanya tiszteletével. Csíksomlyó a nyári erőteljes fényhez kapcsolódva az ősi fényünnep egyik helye.
Belső fényünk a bennünk levő isteni szikrából származik. A fényforrás a mindenható szeretet. Békés örömként, megelégedéssel tele teljességként érzékelhetjük. Van, amikor az ünnepi élménynek csak pillanatnyi felvillanásai vannak, van, amikor hosszabban tart az öröm. Egy közös éneklés nagy hatással lehet ránk. Különösen akkor, ha a zene tónusa és a szavak mondanivalója az isteni harmónia felé emelve a közösséget szolgálja. A közösségi szellem is fény. Az együttlétben megjelenő közjó érzése mindig pozitívan hat vissza ránk. A közösség együttléte, együtt gondolkodása, éneklése, szertartása alakítja ki a néplelket kisebb vagy nagyobb szinten. Az öröm érzése annál nagyobb lehet, minél többen vagyunk. Az örömben lévő együttlét, a közös éneklés, közös ima nagy erőt, örömöt, belső békét, szellemi fényt ad a közösség minden tagjának. A közös éneklés hatásos erőteret teremt. Segít létrehozni a közösség számára a védelmet, az örömöt. Minden közös ima, ének erősíti az élet további együttéléséhez szükséges kapcsolatot. Jung szerint a kollektív tudatalattival mind össze vagyunk kötve.
A belső fény világít, melegít, az életet adó fény érzékelhető megjelenése, összekötő helyzeti energia. Mindent magába zár: ő a lélek fénye és melege, az értelem harmonikus kapcsolódása az érzékekkel, a tiszta szellem békéje, a teremtő szeretet. A spiritualitás, a tudatosság is fény. Az egyéni ember megnyilvánulásának útján jelentkező belső fény az öröm forrása. Ennek az isteni élménynek a megtapasztalása után a hitetlenből hívő válik, egész életvitele megváltozik. A külső fénnyel a fizikusok foglalkoznak. Belső fény nélkül nincsen összekötő és teremtő szeretet, nincs komoly művészet, tudomány. Az egri Kepes Központban kétévente rendeznek fénykonferenciát képzőművészek, mariológusok, filozófusok, teológusok, természettudósok, történészek számára. A megbeszélések témája a külső és a belső fény, a fény transzcendenciája.
A hun-magyar népi regevilágban rejlő tudás sok egyezést mutat más régi népek emlékezetével. A kutatók évezredek tanulmányozásával hasonló etimológiai gyökerekre, jelképekre, szokásokra, történetsorra bukkantak, köztük Cholnoky, Padányi, Székely, Horváth, Baráth, Badiny, Magyar, Eliade. Ők felhasználták nemcsak a régi történelmi leletek anyagát, hanem a népek regéit, szokásait, ünnepek megnyilvánulásaival kapcsolatos elemeket is.
A magyar népi emlékezet szép példáját szemléltetik regéink, meséink, a rovásos történetírás, Arvisura, és a felvidéki népi gyűjtésből származó Yotengrit is.
A régi népek, a hunok, mezopotámiaiak, hinduk, egyiptomiak, indiánok képi anyaga és szakrális szövegei hasonló tudásra épültek. Mindenik tart közös szereket, nyári sátoros ünnepeket, az ősök tiszteletét. A régi népek vénjei szükségesnek tartották évente többször megszervezni a népi sokadalmat, imával, tánccal, vigadalommal kísérve.
Az embernek szüksége van nemcsak pihenésre, hanem az ünnepi együttlétre is. Ez segíti őt a szakralitáshoz való közeledésében. A hun bölcseletben így fejezik ezt ki: „Legyenek szünnapjaid, legyenek ünnepeid! Rívass hangszeren énekbe szedett történeteket hősökről, dalokat vágyról, szerelemről, kívánalmak minden fajtájáról. Hallgasd mesélők meséit, vígakat, bánatosakat, mert művészet az élet harmata."1
A szer, a szertartás, a belső csend alapja a tudatos hála, a bölcsesség keresésének útja. Isten keresése mellett benne megtalálható az ősök hatása és a spirituális tanítások iránti figyelem és tisztelet is. Az ember a figyelmét a fizikai világból az ég felé emeli az imában. A csend-meditációban az egyének külön is békét nyerhetnek, akárcsak a közösségek. A kiindulópont a hála. Több ember lelkiereje összeadódik, ha egybehangolódnak érzéseikben, céljaikban. A közösség szellemi ereje nagyobb teremtőerővel bír, mint az egyéné. Az isteni rend szerinti egymással együttműködő rezgések halmazában létezik a föld és az ember. A szeretet maga az isteni rend, a szeretethiány pedig a rendezetlenség felé visz. A rend lényege a szeretet. A vezetők és a közösség tagjainak gyengeségeivel a lét rendje megbomlik. A külső rendezetlenség, a fenyegetettség is okozhatja a kiesést. A lét rendjének helyreállítása a közösségben szertartás formájában valósulhat meg. A mezopotámiai és esszénus hitrendszerben a kozmikus rend maga a szeretet.2 A szertartás, a lecsendesülés a létnek a törvényes szeretet igazságának állapotába való visszatérését készíti elő vagy valósítja meg. A közös szertartás alatt az egyén és közösség együtt közeledik az isteni rend felé. A tiszta lelkű ember vagy vezető és a közösség együtt hozhat létre magának égi védőerőt is.
A magyarok Istene
A népi emlékezeten kívül költőink tartották fenn a magyarok Istenének emlékét: Petőfi, Berzsenyi, Vörösmarty, József Attila, Széchenyi István utalt rá. „Nagy hősök, gondolkodók emberszeretetben, állatszeretetben, a természet szeretetében kiválók, az Isten szellemének tolmácsolói dalban, írásban, rovásban kedvesek az égnek, segítő isteneinknek, a nagy szellemeknek. Ennek okáért holtuk után az ő szellemeik fölvétetnek azok társaságába, és mint segítő szellemek hatnak természetük szerint. Ily módon támadnak istenei népeknek, nemzeteknek."3
A tiszta szellemű földi segítőket, vezetőket az ókorban istenfiúnak nevezték. Ilyen volt Hórusz, Adad, Eros, Adonis, Apolló, Purusa, Indra, Krisna, Attis, Mitra, Fohat, Ad fia, a Bölcsesség fiai, az Akarat fiai, a Tűz fiai, a Munik, Adamas, Samael, a Világfelügyelő, Héraklész stb. Az istenfiúk megmintázásának jellemzői közé tartozott a szárny, az oroszlán, a nap köre. Olykor a fejét sugárzó nappal ábrázolták, akárcsak az istenanyáét.4 A tiszta szellemű királyokhoz is szoktuk a szakrális jelzőt kapcsolni.
A hinduknál az égi körök urai a Kumarák. Az etruszkoknál és Észak-Afrikában a dogonok főistene a Khimaira, akit kőszo-borként ábrázolnak, mint Kő-Maurt, KŐ-Mah-Úrt, Kő-Mag-Úrt oroszlán és bak együttesében. A mezopotámiai eredetmondában az istenfiú neve Kumarbi. A mongolok segítő Istenének neve: Kiimori, az irániak égi segítője Kaimor, a hinduknál a tér szellemurai a Kumarák. A rábaközi tudók hagyatéka szerint a magyarok Istenének ünnepe békeidőben az Oroszlán és a Szűz csillagkép találkozóján van. A Szűz csillagkép a Boldogasszony égi mása, a találkozás augusztus 21-re esik. Égi Patrónánk és égi Atyánk együvé tartozik.
A fehér ló
A magyarok Istenének állata a fehér ló. Őseink istenének neve Mén, Má vagy Má-tun, ez a fehér lóhoz kapcsolódik. Körmenetekben és szertartásokon megáldott fehér lovat vezettek. A fehér lónak valamikor szarva volt. „A lovak szent égi ördöge szép, tündöklően fehér ló volt, homlokán kék lángú szarvval." Má, miután legyőzte a lovak szellemét, megragadván szarva által, átváltozott a lovak földi őrévé. A lovak fején egy bütyök tanúsítja, hogy volt szarva valamikor. Attól kezdve az emberek lovakat terelgettek és használták őket a földi megélhetéshez. Hadak járása idején őseink Mának áldoztak.5
A ló mint holdállat anyai minőséget jelöl. A hinduk és a hunok szerint a teremtőerő és az anyatermészetű világunk egy lóval szemléltethető (vö. Rigvéda, I. 164).
A magyarok Istene erejét jelzi az a rege, amely szerint legyőzte az egyszarvút. A magyarok lovas istenétől féltek a keleti népek. Nagy hatalommal bírónak és igazságosnak tartották. A rábaközi tudók hagyatékában megtalálható az intése: „Tartsatok össze, legyetek egymásért is, ne csak önmagatokért! Ne rugaszkodjatok el a természettől, a fajta természetétől se! Mert egyik nemzet ilyen, a másik olyan, ennek ilyen erkölcs való, a másiknak amolyan! Ami ruha az egyiken bő, a másikon szűk lehet, a harmadikra illő. Továbbá ne feledjétek, ami tegnap jó volt, máma esetleg elviselhető, holnap meg elviselhetetlen talán. Ez az örök fejlődés törvénye. Mindenről saját idejében, saját környezetében bizonyosodik be: hasznos-e, káros-e."6
A szeretet és a kozmikus rend színe a fehér. Meséinkben gyakran szerepel fehér hattyú vagy fehér galamb, fehér ló és fia. A fehér ló és az anyatermészetre való emlékezés a Fehérlófia mese témája. A történet egyenesen a fehér lótól származtatja az embert. Amikor valaki meghal, azt mondjuk: megrúgta a fehér ló. Úgy tartjuk, hogy a fehér ló révén egymással rokonok vagyunk. A tavaszi fehérfarsangnak nevezett idő végén lóáldo-zatot mutattak be őseink. A versenyben győztes lovat megáldozzák, és az év többi ünnepén azt vezetik a körmenetekben. „Ispiláng a nagy tűzgyújtások hete is. Ősei áldomását rendezi ki-ki ekkortájt. Ez a nagy lófuttatás ideje is. A győztes lovat megáldozzák, és attól kezdve azt vezetik körmenetekben."7
Az ókori népek hitében a ló a Földanya állatmása. A föld képjele a holdsarló. Holdállat maga a ló is, nem véletlenül. A ló patái a Hold-sarlót mintázzák. A Hold latin neve Luna. Az ókori magyarok a fényes, jupiteri természetű teleholdat nevezték a hím ló nevével Ménnek. A Jupiter a Nyilas jegy uralkodója. A Nyilas jegy a keleti Ló jegynek felel meg. A ló inkább az éjszakai fényhez, a menny(bolt)hoz, saját bensőnkhöz, a téli napfordulóhoz kapcsolódik. Az első nyári hónap bolygója szintén a Hold. A ló szakrális szerepe megtalálható mind a téli, mind a nyári napfordulóhoz kötődő ünnepeken. Nyáron a szakrális uralkodót viszi a hátán, télen hozza az ajándékot az északi népeknél és a Nyárádmentén.
A ló a babiloni kultúrában Mithrász és Marduk napisten szekerét húzza. A görög Szeléné Hold-istennőhöz fehér ló társul. A hindu hagyományban a fehér ló az istennők jelképe. A mari hiedelemrendszerben a ló a feleség metaforája. Az egyiptomi, ógermán és szláv mesékben az éjszakának fekete, a nappalnak fehér ló felel meg.
A lóáldozat a legjelentősebb áldozat a védikus hindu rítusban. A lóáldozatot, az asvamédát (Ős-a-méd) csak a győzelmes király mutathatta be. Ez hasonlít az újévkor bemutatott évet szentelő áldásos újrakezdés rítusához. „Így tehát a lóáldozat azonos a Nap melegével." (Brihadáranjaka upanisad, I.2). Az áldozathoz tartozott a víz is. A feláldozandó mént először egy vizes tócsán vezették át. A teremtést ismétli meg az áldozat. A Föld-anya jelképeként a feláldozott mén mellett megjelenik a négy (király)nő. A lóhoz kapcsolódik a nagy istennő Varuna/ Aditi), a víz istene, Jama és a levegő istene, Szóma. Az istennő szerepét azzal is kihangsúlyozták, hogy tehenet is áldoztak fel a ló mellett. A rítusokban a királynő - egy lány - mindig ott kell álljon a feláldozott anyaelvű állat mellett.
A fehér ló spirituális motívuma a keleti hagyományban is megvan. Buddha egy fehér lovon indult el a nagy útra. Mohamedet fehér lovon várják vissza, a muszlimok szent képjele a holdsarló és a fehér lófarok.
A görögök szárnyas lova, a Pegazus, Hold-ló volt, félkör alakú patával ábrázolták. A régi Athénban a dögvész megszűnéséért fehér lovat áldoztak fel.
Lovasszobor a régi időkben csak kivételes szellemi alkatú személynek járt. A hunoknál csak a beavatott sámán lovasfejedelmeket ábrázolták lovon. A görög hagyományban lovakon jártak a nagy szellemgyógyítók, a Gorgók népe Larissza tartományban. A tartomány mai címerében is ló található. A római császárok közül csak Nagy Konstantin emlékére állítottak lovasszobrot. A későbbi korokban a nagyobb régiófejedelmeknek volt lovuk. Meséinkben a segítő és mindentudó ló táltos, az intuíciós, nőies oldal sajátja.
Az egyszarvú
A hun eredetmonda szerint a földi létezés előtt az ég népesült be. Kezdetben a fehér lónak hosszú szarva volt. Miután Má istenség legyőzte a lovak szellemét, megragadta a szarvánál fogva. A küzdelemben letörött a ló egyetlen szarva. A lovak fején egy bütyök tanúsítja, hogy valamikor volt szarva. Az állatok közül az egyszarvúval szoros kapcsolatban vannak a tündérek. Tündére van minden őserőnek: a víznek, levegőnek, tűznek, levegőnek, a bőségnek, bizalomnak, hálának, jámborságnak, kiengesztelésnek, barátságnak, újjászületésnek, életörömnek, felszabadultságnak, ihletnek, sejtelemnek, a megértésnek és valós ismeretnek.
Az egyszarvút az oroszlán ellentétpárjának tartják. Míg az oroszlán férfias jellegű, az egyszarvú a nőies, az anyai elvvel kapcsolatos. Az egyszarvú a mondák legkecsesebb, legköl-tőbb teremtménye. A holdtípusba tartozik, akár a ló. Vízelemű. A világ népeinek regéiben az egyszarvú a szarvashoz, a lóhoz és a kecskéhez kötődik. A legrégebbi mezopotámiai regékben az egyszarvú a szűz holdistennőkhöz tartozott. A teremtő szeretet egyik jelképe. Az egyiptomi hagyományban az erények összességét jelenti. A régi Kínában az egyszarvú jelentése a sárkányokéhoz rendelődik. Az istenfiút a keleti népek sárkánynyal ábrázolták, míg az európaiak inkább kecskével. Úgy tartották, hogy ez a tiszta és egyensúlyban levő istenfiúi energia alkotta és tartja fenn a világegyetemet A taoizmusban az egyszarvú a világot alkotó öt elemi erő összességét fogja egybe. Nemes állat, még a fűre sem lép rá. A Bibliában az egyszarvú az Ószövetségben jelenik meg mint egyszarvú kecske. Dániel látta, „ahogy egy kecskebak jő napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet, és ennek a baknak tekintélyes szarva volt az ő szemei között", azután legyőzte a kétszarvú kost" (Dán 8,5-7).
A kínaiak szerint az egyszarvú megjelenéséhez bőség és uralkodói hatalom kapcsolódik. Az egyszarvú ugyanakkor az eső ura, aki szárazság idején az egyensúly érdekében harcba száll a Nappal. Ősz felé járja el a táncát, amikor az esős évszaknak kell megérkeznie. Jó harcos jellege miatt az uralkodók címerállatává vált Indiában és Kínában. Női jellege ellenére az egyszarvú a bronzkorban a hatalmon levő erőkhöz kapcsolódott. Lénye az Istentől eredő nagyságot és a hatalmat testesíti meg.
A görög-római kultúrában is az nőies jellegűnek tartották az egyszarvút. Ők a holdsarlóval azonosították mint a holdistennő szimbólumát. Szerintük ő hozta létre az évszakok váltakozását.
Az egyszarvú kedvelt témája az európai vallásos művészetnek, irodalomnak és képzőművészetnek. Egyetlen, középen elhelyezkedő szarva a szent lelki egyensúlyt szemlélteti, ahová csak nagyon kevesek jutnak el. Az egyszarvú az isteni egységbe vezető úttal hozható párhuzamba, a testi erények megmintázásához tartozik. A tisztaság, a szüzesség, a gyengédség jelképe. Szűz Mária ábrázolásainál jelenik meg, de megtalálható antióchiai Szent Jusztina képeinél is. A festményeken a szüzet egy elzárt kertben az egyszarvúval az ölében ábrázolják. A keresztény művészetben ez a kép az angyali üdvözletben látható. Az egyházi, vallásos ábrázolásoknál szűzi és magányos állatként a szerzetesi élet jelképévé is vált. A középkorban az egyszarvút olyan szent állatnak tartották, amelyet csak egy szűz lány segítségével foghat el a vadász. A festményeken a szűz szelídíti meg az egyszarvút.
Jegyzetek
1 Máté I.: Yotengrit. I-II. Palatia, Győr 2004.
2 Székely E. B.: Az Esszénus Béke Evangélium. I-IV. Élő Föld Kiadó, Budapest 1999.
3 Máté: Yotengrit.
4 Jordan M.: Din miturile lumii. Enciclopedie tematică. Humanitas, Bucureşti 2002; Hoppál M. - Jankovics M. - Nagy A. - Szemadám Gy.: Jelképtár. Helikon, Gyula 2000.
5 Máté: Yotengrit.
6 Uo.
7 Uo.
