KÖNYV
pETRŐCZI ÉVA: „HOGY ATYÁD HÍRÉBÜL SEMMIT IS LE NE HAGYJ”. PÁPAI PÁRIZ IMRE ÉS PÁPAI PÁRIZ FERENC

 

Petrőczi Éva a puritanizmus irodalmának Erdélyben is jól ismert kutatója, több kötetéről a Keresztény Szó olvasói is tudomást szerezhettek az elmúlt években (Kagylókürttel harangozni, Tarpai Szilágyi András, Libellus repudii christiani). A jelen kötet erdélyi vonatkozása miatt is bátran számíthat érdeklődésre olvasóink körében, hiszen az a pápai kereskedőcsalád, amelynek két tagjáról gyűjt egybe tanulmányokat, „erdélyié és áronivá lett" - amint a szerző ezt az előszóban írja.

A címben szereplő Pápai Páriz Imre és Pápai Páriz Ferenc apa és fia. Ferenc az ismertebb, az enyedi orvosprofesszor, akinek a Pax corporis című művéről a nem feltétlenül szakavatott ember is hallott. Apja, Imre kevésbé ismert, ő a család első teológusa, aki ökumenikus gondolkodásáról híres: a katolikus vallás elemeit kreatívan tudta beépíteni saját egyháza vallásos gyakorlataiba. A szerző tudatosan állítja egymás mellé apát és fiát, akik - lelkész és orvos lévén - a lélek és test békéjét szolgálták. Az apai tekintélyre, illetve a hivatás, az értékek hagyományozódására utal a kötet címéül választott idézet is.

Az előszóhoz tartozó „versezet", Kállai Kopis János (aki Pápai bázeli diáktársa és barátja volt) Győzelmi dala azt a szép régi szokást idézi, amikor az orvosdoktorrá avatás még egy csokor verssel történt: ezek közül való a görögül és magyarul is megírt költemény, amely a frissen végzett orvost biztatja, hogy talentumait, tudását „szerelmes hazájában" kamatoztassa.

A kötet hat tanulmányt tartalmaz. Az első kettő Pápai Páriz Imre irodalmi munkásságát érinti. Az első tanulmány a teológus Keskeny út című művének (Egy magyar puritán „bestseller") bemutatásán keresztül reflektál a mai irodalomtörténeti szaknyelv dilemmáira is, és érveket hoz fel amellett, hogy a „sikerkönyv" is mutathat fel irodalmi értékeket. A második tanulmány (Pápai Páriz Imre, a magyar puritánus „szent Ambrusa") a szerző egyetlen fennmaradt költeményét helyezi el a magyar költészet történetében, reflektálva az ambroziánus versforma magyar fogadtatásának történetére is.

A következő négy tanulmány közül az első Pápai Páriz Ferenc és Tótfalusi Kis Miklós legendás barátságáról értekezik, feltárván azokat az életrajzi, kultúrtörténeti és történelmi tényeket, amelyek a két különböző tudományban jártas, de hazája előmeneteléért dolgozó tudós sorsát alakították. Betekinthetünk a barátok levelezésébe is, nyomon követhetjük azt a folyamatot, ahogyan a baráti szó próbálta a Mentségben védekező és igazát kereső - érvényesíteni próbáló tudós nyomdászt megvédeni - nemcsak támadóitól, hanem saját indulataitól is. A második Pápai Páriz Ferenc lakodalmi színdarabjára (Ábrahám Pátriárka Fia Isák és Báthel leánya Rebeka házasságok Alkalmatosságával tett Beszélgetés) hívja fel a figyelmet (Biblicitás és kora újkori erdélyi valóság), illetve arra is, hogy a mű nem annyira a műfaj vagy egyáltalán a versírás iránti vonzalomból született, hanem a családi kapcsolatok erősítését szolgálta: Teleki Sándor és Bethlen Júlia házassága ennek volt az alkalma. Az alkalmi és alkalmazkodó költészet, valamint a tandráma szövegei közé sorolható alkotás Izsák nősülésének történetét (1Móz 24) beszéli el úgy, hogy közben hangot ad a társadalomkritikának is (pl. az erdélyi nagy családok perpatvarainak elítélése).

Két tanulmányt szentel a szerző Pápai Páriz Ferenc nagy hatású ún. „pax-könyveinek": (Menny és pokol Pápai Páriz Ferenc „Pax sepulchri"-jában, Holisztikus vonások Pápai Páriz Ferenc „Pax animae" és „pax corporis" című műveiben). Az itt említett életvezetési kézikönyvek közül az első a 16. századi Martin Moller ars moriendijének átdolgozása. A szerző a paratextusok üzenetét is bevonva az értelmezésbe, a könyvet a lélek orvosságaként mutatja be, melynek sokkal inkább feladata a gyógyítás és vigasztalás, mint az elrettentés. A menny ábrázolása árnyalt és sokkal hangsúlyosabb a műben, a pokol megjelenítése inkább a teológiai igazság leszögezése szempontjából fontos. A második tanulmány a test és a lélek békéjének összefüggéseiről, a testi és lelki orvoslás komplementaritását valló műveket helyezi el abban a kulturális térben, amelyben (a nagyenyedi diákok) nem értékel(het)ték Pápai munkásságát valódi értékei szerint.

A stílusos kivitelezésű kötet, az olvasmányos tanulmányok betekintést engednek nemcsak az említett szerzők életművébe, szövegeibe, hanem az erdélyi magyar művelődés történetébe is, további szakirodalmat is ajánlva a téma iránt érdeklődőknek.

Dunántúli Református Egyházkerület, Pápa 2017

Farmati Anna