Bodó Márta
éLET PASZTELLSZÍNEKBEN
Emlékezés egy hitvalló művészre

 

Egy hónappal ezelőtt ünnepelhettük volna a 80. születésnapját, de már 30 éve nincs közöttünk Bányai Dragos Éva (1938. július 11. - 1987. október 1.). Képzőművész volt, tanár, elkötelezett, vallásos, hitvalló ember, édesanya, a kolozsvári Szent Mihály-templom énekkarának alapító tagja.

Kolozsváron született és nevelkedett, élt és halt meg. A Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémiát végezte, majd rajztanárként dolgozott. A ma Kozmutza Flóra nevét viselő hallásérültek iskolájában tanított, szívét-lelkét beleadta a munkába, átérezve, hogy kis tanítványai, akiknek hallása sérült és emiatt beszélni is nehezen tanultak meg, a művészet segítségével mégis ki tudják fejezni magukat. A kor egyik jellegzetes versenye volt az aszfaltrajzoló „bajnokság": tanítványai rendszeresen nyertek az ilyen megmérettetéseken. Bányai Éva kedves, nyitott, ugyanakkor meditatív, a finomságokra, a transzcendensre nyitott személyiség volt. A Szent Mihály-templomba járt szentmisére, napi áldozó volt, az énekkar alaptagja. Amikor ikerkislányai megszülettek, az énekkar, amely éppen „kiszálláson" énekelt, azonnal képeslapon gratulált neki. Családi és munkahelyi kötelességei lelkiismeretes teljesítése mellett igyekezett lépést tartani a festészetben is, haladni, fejlődni, jelen lenni a művészi életben. Kereste a tanulási lehetőségeket, Valovits László biztatására kiállításokat szervezett, és nagyon tudott örülni minden kis sikernek, elismerésnek, segítségnek. A kolozsvári kritikus, Ilie Calian fogalmazta meg legjobban Bányai Éva művészetének jellemzőit: lírai és gyöngéd természetű alkotó (pasztelljei ezt jól mutatják), aki a városi élet komorságába, kopárságába is becsempészi a természet enyhületét. Csendéletek, tájképek mellett városrészleteket szeretett festeni, ez utóbbiakon a vonalak és szögek élességét színeivel édesítette és dekorativizmusával enyhítette. Festmények mellett a képzőművészet más ágaiban is kipróbálta magát. Élete virágában szólította magához az Úr.