Ozsváth Judit
kREATIVITÁST ÖSZTÖNZŐ
HITTANÁRI TOVÁBBKÉPZŐ TEMESVÁRON
26. Bolyai Nyári Akadémia
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által 26 éve szervezett Bolyai Nyári Akadémia egyértelműen a gyermekközpontú, szemléletében és tanítási módszereiben folyamatosan megújuló pedagógusképet igyekszik a résztvevők elé rajzolni. Ehhez minden évben egy-egy központi témát hirdet meg, melyet minden szekció a maga elképzelései szerint jár körül az ötnapos továbbképző során. Nagyszerű lehetőség ez a töltekezésre, fejlődésre a négy, zömében magyar nyelvű egyházmegye római katolikus hittanárai számára is, akik szinte a kezdetektől résztvevői ennek a nyári programnak.
Egyházmegyéink hitoktatásért felelős szakemberei két éve úgy döntöttek, hogy az RMPSZ mellett a társszervezői feladatokat évről évre más-más egyházmegye veszi át, így a résztvevőknek lehetőségük nyílik közelebb kerülni a szervező régió vallási, történelmi, néprajzi értékeihez, és az ottani élet valóságával is jobban megismerkedhetnek. Saját lelki és szakmai fejlődésük szempontjából is hasznos kincsek tárulhatnak így fel a hitoktatók előtt, melyeket aztán a rájuk bízott gyerekek felé is közvetíthetnek, illetve kamatoztathatnak. Egymás jobb megismerésére, a különböző régiók egyetemes egyházat gazdagító értékeinek tudatosítására nyílik ilyen módon lehetőség.
A tavalyi, Nagyváradon tartott továbbképző alkalmával a temesvári egyházmegye tanfelügyelője, Johann Dirschl vikárius vette át jelképesen a szervezői stafétát, így az idén július 9-14. között a bánsági egyházmegye, közelebbről a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum látta vendégül az ország számos régiójából érkezett hittanárokat.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségén mint főszervezőn és az említett iskolán kívül a temesvári püspökség is kivette részét a szervezésből, a kreativitást középpontba állító gazdag programsor mögött pedig pedagógusok és - főként -papok igényes háttérmunkája húzódott meg. A Bánság fővárosába érkezett résztvevők az öt nap során az egyházmegye vallási és kulturális sajátosságaival is megismerkedhettek.
Diákközpontú szemléletre, hiteles tanúságtételre van szükség
„Jó a testvéreknek együtt lenni" - ezzel a bibliai gondolattal indította köszöntőbeszédét az iskolához tartozó egykori piarista templomban tartott nyitó szentmise elején Martin Roos püspök, a program idején temesvári apostoli kormányzó. Temesvár nyugdíjba vonuló főpásztora a kezdetektől örömmel fogadta a továbbképző szervezésének gondolatát; ennek az örömének adott hangot itt is, és a közös tanulásra, élményszerzésre, a kölcsönös megerősítésre buzdított. Kocsik Zoltán főszervező, a Gerhardinum aligazgató pap-tanára prédikációjában a hitoktatók meghatározó szerepére hívta fel a figyelmet, hiszen - mint mondta - ők azok, akik a gyermekek és fiatalok lelkét előkészítik a jó Istennel való találkozásra, majd kísérői, segítői ennek a nagyon személyes kapcsolatnak. Ugyanakkor azt is nyomatékosította, hogy az iskolai hittanórának élményszerűnek kell lennie, mivel sok gyermek életében az az egyetlen lehetőség a hit dolgaival való találkozásra.
A szentmise végén Iakab Ilona igazgatónő a házigazda nyitottságával és szeretetével köszöntötte az Erdély, Partium és a Bánság különböző részeiből Temesvárra érkezett tanárokat és papokat, majd - egy személyes élménymegosztással is alátámasztva - a diákközpontú szemléletre, a hiteles tanúságtételre épülő tanári magatartásra irányította a jelenlévők figyelmét. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Temes megyei tanfelügyelőség képviseletében Kiss Ferenc tanfelügyelő Temesvár és a Bánság végvár szerepét hangsúlyozta. A nyitóünnepség utolsó felszólalója Ozsváth Judit, a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem oktatója volt, aki Márton Áron gondolataira - „Nagy időkhöz nagy nemzedék kell" - építette mondandóját, majd a temesvári szervezők lelkes és rendkívül igényes munkáját példaként állította a következő évek továbbképzőinek szervezését vállalók elé. Az első két napon két párhuzamos csoportban zajlottak a műhelymunkák. Egyikben a szegedi piarista intézményekből érkezett pedagógusok - Nagy Mariann, P. Czeglédi Zsolt piarista és Jusztin István - a piarista pedagógia alapelemeinek interaktív módszerekkel való bemutatására törekedtek, a másik műhelyt vezető Bordás Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója drámapedagógiai elemekkel dolgozta fel az irgalmas szamaritánus és a tékozló fiú bibliai történetét. A szünetekben a magyarországi Parakletos Könyvesház jóvoltából hitoktatási háttéranyagok, didaktikai eszközök és segédkönyvek vásárlására is lehetőség nyílott. Különlegesen szép volt az első napon tartott kulturális est, melynek keretében a program résztvevői a régióban élő bolgár és horvát kisebbség táncaiból láthattak bemutatót, valamint a temesvári Bokréta gyermek-citerazenekar játékát élvezhették. A programot felszabadult hangulatú horvát táncház zárta. A második nap végén Temesvár épített örökségének megtekintésére nyílott lehetőség, igényes vezetés mellett.
Kapcsolatépítés és zarándoklat - két püspökkel
A továbbképző harmadik napján a szomszédos Szerbia nagybecskereki püspökségére utaztak a résztvevők, majd a vidék nagy szülötte, Boldog Bogdánffy Szilárd püspök nyomdokain zarándokoltak, Martin Roos püspök vezetésével. Az autóbuszos kirándulás során Roos püspök részletesen magyarázta a Trianon után három részre szakadt szeged-csanádi egyházmegye történetét és a ma már különböző országokhoz tartozó püspökségek sajátosságait. Nagybecskereken Német László püspök és az egyházmegye néhány hitoktatója fogadta a vendégeket. A zarándokok számára igazi meglepetésnek számított egyik kollégájuk, a szatmári egyházmegyéből származó Csiszár Klára nagybecskereki jelenléte. A németországi egyetemi oktató, aki a közelmúlttól a kolozsvári Babe§-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának is adjunktusa, a nagybecskereki egyházmegyében 2017-ben keződött zsinati folyamat teológiai szakértője. Német László püspök és Csiszár Klára zsinati ismertetője és a Nemzetközi Ministránsszövet-ség keretében végzett munkájuk beszámolója minden bizonynyal pozitív impulzusokat adott a zarándokok munkájához is. A nagybecskereki székesegyházban zajlott, Német püspök által moderált jó hangulatú találkozó végén a vendégek személyes ajándékokat adtak át a házigazdáknak, s a kapcsolatok ápolásának reményével búcsúztak tőlük. A zarándokok ezután Német László püspök kíséretében Bogdánffy szülőfalujának, Feketetónak a templomát keresték fel, majd a keresztelési helyszínre, Csókára utaztak. Mindegyik helyszínen felelevenítették a szent életű püspök kapcsolódó életeseményeit, majd közösen imádkoztak és énekeltek. A csókai plébániakertben élménypedagógiai foglalkozásokkal idézték fel a korabeli eseményeket, Ozsváth Judit vezetésével. A hangulatos helyzetgyakorlatok a szent életű püspökhöz is közelebb vittek, és a szentségi élet kegyelmeit is tudatosítani akarták. A késő délutáni órákban a román oldalon fekvő Torontálkeresztes felkeresése következett, ahol Bogdánffy Szilárd az elemi iskoláit végezte és elsőáldozó volt. Heinrich Ferenc plébános és hívei kis agapéval kedveskedtek a zarándokoknak, akiknek még egy, a boldoggá avatott püspök szüleit is ismerő idős emberrel is lehetőségük nyílott találkozni. A zarándoklat utolsó állomása a papszentelés utáni primícia bemutatása helyszínének, a temesvár-józsefvárosi templomnak a megtekintése volt. Szilvágyi Zsolt plébános ismertetője után közös imával, majd az általa szervezett bőséges szeretetlakomával zárult az autóbuszos zarándoklat.
Két püspökkel Máriaradnán is
A negyedik napon az egyházmegye híres kegyhelyére, Máriaradnára zarándokoltak a résztvevők, abból az alkalomból, hogy az idén kerek évfordulót (350) ünnepel a templomban őrzött kegykép. Az imádságos áhítatot nem törte meg a Kocsik Zoltán főszervező által mondott, a vidék történelmi múltjához és nevezetességeihez kapcsolódó tömör, de minden lényeges elemet felsorakoztató ismertető. A zarándokokat ide is elkísérte Martin Roos temesvári püspök és Johann Dirschl általános helynök. Másik irányból, a nagyváradi egyházmegyéből érkezett a kegyhelyre Böcskei László megyés püspök, aki a tavalyi évhez hasonlóan idén is fontosnak tartotta a négy egyházmegyéből származó hitoktatókkal való személyes találkozást. Az ő főcelebrálásával ünnepelt szentmise végén Johann Dirschl vikárius, egyházmegyei tanfelügyelő jelképesen átadta a stafétát a szatmári egyházmegyéből jelen lévő hittanároknak: így jövő nyáron a szatmáriak szerveznek továbbképzőt négy egyházmegye hitoktatói részére. Martin Roos püspök kegyhelyismertetője, majd a közös ebéd után Nyirán János, a hajdúdorogi görögkatolikus főegyházmegye fődiakónusa, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára által az ikon teológiájáról és művészetéről tartott, igényesen felépített és gazdagon szemléltetett előadással folytatódott a program. A komoly érdeklődéssel kísért programpontot két párhuzamos műhelymunka követte: egyikben az ikonnal való közelebbi ismerkedésre nyílott lehetőség, Nyirán János vezetésével, a Nagy Enikő Kriszta nővér által tartottban pedig egy máriás téma Kett-módszerrel való feldolgozására került sor.
A zárónap eseményei a Temesvár külvárosában található Marienheim ifjúsági központban zajlottak. A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy az iskolai hitoktatás tanterveinek és tankönyveinek megújításával, az azokban követett szemléletváltással kapcsolatos kérdések megbeszélésére a szépen gondozott udvaron kerüljön sor. Természeti környezetben zajlott a Nagy Enikő Kriszta nővér által vezetett második, a Kett-pedagógia elemeivel tartott műhely is. A programokkal egyidejűleg az udvar másik sarkában felállított üstben készült az ízletes ebéd, melyet az árnyas fák alatt elhelyezett asztaloknál fogyasztottak el a résztvevők. A kötetlen együttléttel zárult napi programsor végén a hitoktatók láthatóan elégedetten és hálás szívvel távoztak.
A következőkben a szervezőkkel és néhány résztvevővel folytatott beszélgetések keretében elhangzott gondolatokból válogattunk egy csokorra valót.
Ez a program több, mint továbbképző
„Boldogan szereztem tudomást arról, hogy a temesvári egyházmegye lesz a 2018-as nyári hittanári továbbképző szervezője. Különös megtiszteltetésnek vettem, hogy éppen a mi iskolánk, a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum biztosít helyszínt a programoknak. Örömmel fogadtuk a feladatot, mert úgy éreztük, hogy ezzel mi is hozzájárulunk annak a nemes küldetésnek a teljesítéséhez, amellyel a hitoktatók vannak megbízva: rávezetni a gyermeket arra, hogy igényelje az Istennel való kapcsolatot, szeresse Megváltóját, ragaszkodjon vallásához, hiszen ez identitását is meghatározza. Hitre nevelni gyermekeinket annyit jelent, mint jövőt és reményt biztosítani egyházunknak és nemzetünknek. Egy ilyen jellegű és rangú esemény kihívások elé állítja a szervezőt, és ez így van rendjén. A legnagyobb kihívást abban láttam, hogy olyan programok kerüljenek a továbbképző napirendjébe, amelyek igaz élménnyel gazdagítják a résztvevőket, másként világítanak rá bizonyos problémákra és témákra, majd arra ösztönzik a pedagógusokat, hogy hatékonyabbá és színvonalasabbá tegyék munkájukat. Ez nem könnyű feladat, viszont a szervezés során a csapatban való munkálkodás sok mindenre megoldást adott. Az ötletgenerátor csapatban működik igazán. Az a tapasztalatom, hogy sok mindenre van megoldás, ha együtt gondolkodunk.
A piarista pedagógia egyik központi gondolata a nevelés által végzett evangelizáció. Ennek a gondolatnak az egyik konkrét, műveleti lebontása az, hogy a gyermek legyen a nevelői tevékenység középpontjában. Erre sokan azt mondanák: „Persze hogy a nevelés a diákról szól! Mi másról?" Nem ez a helyes megközelítése ennek az irányelvnek! A tanár folyamatosan azt kell keresse, hogy ő személyesen miképpen segítheti a diák kiteljesedését, mennyiben teheti őt „jó diákká". Sok olyan iskola létezik, amelyben „jó tanárok" vannak, a szó szoros értelmében jó szakemberek, de lehet, hogy a diákok előmenetelén és magatartásán ez mégsem látszik. Miért? Sajnos több esetben inkább a tanár kiteljesedéséről van szó, mint a diákéról. Mert számára az az elsődleges, hogy ő legyen a jó(l képzett) tanár, a jó szakember. A gyermekközpontú piarista elvek azt hirdetik, hogy a tanár abban lelje örömét, hogy a diákjából „jó diákot, jó embert" nevel. Az igazi pedagógusi öröm számomra a tanításból, az evangelizációból, a másik kiteljesedéséből származik." (lakab Ilona, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója)
„A temesvári továbbképző előtt két alkalommal vettem részt a BNYA római katolikus hittanári szekciójának programjain, előbb Gyulafehérváron, a tavaly pedig Nagyváradon. Mind a kettő élményt és többletet adott. Ezeken kívül több hitoktatóval találkozhattam a négy egyházmegyéből, és valamennyi módszertani felelőssel megismerkedhettem. Nagy örömmel vettem a Nagyváradon megalakult katekétikai bizottságot, amely tavaly Kolozsváron tartotta éves gyűlését. Éreztem, hogy - az itt-ott tapasztalható véleménykülönbségek ellenére - mind a négy egyházmegye óhajtja az együttgondolkodást és az együttműködést. A Bolyai Nyári Akadémia továbbképzői és ezek a négy egyházmegyés tanácskozások bevittek engem is a hitoktatói vérkeringésbe, és ma már talán jobban érzem, hogy mire lenne szükség a hitoktatásban.
2017 nyarán szólítottak meg, hogy elvállalná-e Temesvár a 2018-as továbbképző szervezését. A felkérést Martin Roos püspök és Johann Dirschl általános helynök-egyházmegyei tanfelügyelőnek továbbítottam, mindketten örömmel fogadták. lakab Ilona, a Gerhardinum igazgatónője is nyitott és készséges volt a szervezési feladatok átvállalását illetően. De tagadhatatlan, hogy a megtiszteltetés mellett mindannyiunk számára kihívást is jelentett egy országos méretű továbbképző megszervezése.
Először is ki kellett alakuljon a szervezőcsapat, aztán ki kellett forrjon a továbbképző programja. Olyan programot szerettünk volna, amelyben ott van a képzés, a lelki töltet és a kikapcsolódás. Ezen kívül arra törekedtünk, hogy a résztvevők megismerjék a temesvári egyházmegye múltját, sajátosságait örömeivel és gondjaival együtt. lakab Ilona igazgatónővel és Ozsváth Judittal, a Babe§-Bolyai Tudományegyetem oktatójával láttunk hozzá a program kidolgozásához. A foglalkozások megtervezésénél és az előadók felkérésénél fontos szempontnak tekintettük az erdélyi hitoktatók igényeit. A program lebonyolításában fontos szerepet kaptak a papok, akik maguk is a katedra mellett dolgoznak. A szórványban nagyon sok esetben csak két-három hittanóra van egy iskolában. Sok hitoktató számára lehetetlen lenne, hogy öt iskolából állítsa össze a katedráját s egész héten utazzon, ezért a helyi plébánosok és segédlelkészek vállalják fel ezeket az órákat. Ezért látta szükségesnek a temesvári püspökség, hogy papok is szerezzenek tanári oklevelet. A friss diplomások a szervezésben is nagy szerepet vállaltak, ők ráéreztek a hitoktatás fontosságára és a továbbképző jelentőségére. Név szerint is megemlítem őket: Máthé Zoltán temesvár-mehalai segédlelkész, a Gerhardinum pap-tanára, Máthé Loránd gátaljai, Dumitru Dániel oravicabányai és Miklós Csaba majlátfalvi plébános.
Hogy milyen szempontok mentén állt össze a program? Először is fontosnak láttuk magunkból is megmutatni valamit. Iskolánk a piarista szellemet szeretné őrizni, ezért esett a választás a piarista pedagógiára. Ezen pedagógia számára fontos a gyermekközpontúság és a diákok személyes tanulmányi és lelki kísérése. Mindezek a hitoktató pedagógiai tevékenységében is jelen kell legyenek, hiszen a hittanár nemcsak leadja a leckét, hanem érzékennyé is teszi a gyermeket a jó Isten iránt. Ugyanakkor fontos volt igazodni az idei főtémához, a kreativitás kérdésköréhez is. Ehhez jól illettek dr. Bordás Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatójának drámapedagógiai műhelyei, valamint Nagy Enikő Kriszta nővér Kett-pedagógiára épülő tevékenységei. Kreativitást kértek és arra neveltek a dr. Ozsváth Judit tanárnő által tartott élménypedagógiai tevékenységek, de a Nyirán János által az ikonról tartott műhelyek is.
A tavalyi Szent László-zarándoklat után idén is szerettük volna folytatni ez a hagyományt. A továbbképzőnk során két zarándoklatra került sor: az egyik Boldog Bogdánffy Szilárd vértanúpüspök nyomdokain vezetett bennünket, a másik Máriaradnára vitt. Az első alkalmával a szentségekhez kapcsoltan gondoltuk át Szilárd püspök gyermek- és fiatalkorát. Máriaradnán fontosnak tartottuk megmutatni Délkelet-Európa egyik jelentős kegyhelyének spirituális és művészettörténeti értékeit.
A nagybecskereki látogatást Martin Roos püspök javaslatára iktattuk be, mi is nagyon jó ötletnek tartottuk. Talán nem túlzok, ha azt mondom, ez minden résztvevő számára emlékezetes marad. A találkozás örömének átélésén túl bepillantást nyerhettünk a megmaradásért küzdő, de megújulni akaró szórvány életébe. Az ottani helyzet sokban hasonlít a temesvári egyházmegyében tapasztalhatóhoz: kevés a gyermek, a gazdasági tényezők miatt nagy az elvándorlás, plébániák zsugorodnak össze, megcsappannak a hittanórai csoportok. Ennek ellenére nagyon tetszett Német László megyés püspök hozzáállása, aki szerint össze kell gyűjteni a „szent maradékot", zsinatot kell összehívni, és meg kell újulni lelkiekben és egyházszervezésben. Ezt tükrözi az egyházmegyei zsinatuk mottója is: „Jó nekünk itt lenni!" Bár szomorú valósággal találkoztunk, de ugyanakkor nagy hittel is, ami minden bizonnyal fontos tapasztalat a kollégáknak.
Mindent összevetve, szerintem a BNYA hittanári szekciója több volt, mint továbbképző: lelkisége és közösségformáló ereje volt. A közös élmények, a mély beszélgetések, a közösen mondott imák az egyszerű résztvevőkből közeli barátokat kovácsoltak. Jó volt közös hivatásunkat is tudatosítani." (Kocsik Zoltán, a temesvári Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum aligazgató pap-tanára)
„Amikor a továbbképző szervezéséhez kértek segítséget tőlünk, lelkesen és minden fenntartás nélkül igent mondtunk, mert fontosnak tekintettük az ügyet. Szervező paptársaim nevében is mondhatom: számunkra lelkesítő volt látni, hogy sokan odaszentelik magukat a katolikus oktatás-nevelés ügyének. Néhány megbeszélés után szinte egygondolkodásúvá váltunk, mert a közös cél az volt, hogy valami maradandót, számunkra és a résztvevők számára is értéket teremtsünk. Szinte a tekintetekből megértettük, éppen mit kell tennünk. A tanultak utat mutatnak, gondolkodásra késztetnek, másrészt rádöbbentenek arra, hogy az ügy érdekében gyakran ki kell lépni a konfortzónánkból." (Máthé Zoltán, temesvár-mehalai segédlelkész, a Gerhardinum pap-tanára)
Szemléletbeli és módszertani megújulás
„Amikor átolvastam a továbbképző programtervezetét, meglepett újszerűsége, és az fogalmazodott meg bennem villámgyorsan: ott akarok lenni, még akkor is, ha 470 kilométert kell utaznom. Leginkább az ragadott meg, hogy a hitoktatásban oly szükséges szemléletbeli és módszertani megújulásban kíván segítséget nyújtani. Hogy milyen elvárásaim voltak a programmal kapcsolatosan?! Gyakorlatiasság, műveletesített, kreatív megoldások a témák feldolgozásában. És nem csalódtam. Színvonalas szakmai, lelki programok vártak, az elméleti vonal helyett a témák élmény-, műhelymunkaszerű feldolgozása. Egy új szemlélet elsajátítása, szinte azt is mondhatnám: begyakorlása, hiszen nem kaptunk konkrét választ, kész, bejáratott megoldásokat a kérdéseinkre, inkább ahhoz szoktunk hozzá a továbbképző alatt, hogy mi magunk válaszoljuk meg a kérdéseket, keressünk kreatív megoldásokat arra az egyedi, egyszeri valóságra, amelynek részesei vagyunk otthon. Példaértékű volt számomra ebben az értelemben a nagybecskereki egyházmegye zsinati kezdeményezése. A piarista identitáselemekkel foglalkozó tevékenységek, különösen a kíséréssel kapcsolatosak voltak rám a legnagyobb hatással. Tanulságos volt együtt végiggondolni a diákokat érintő valóság alapjellegzetességeit, nehézségeiket. Megerősödött bennem az, hogy tanári tevékenységemhez szorosan hozzátartozik a diákjaim személyre szabott, segítő kísérése is. Bátorítva érzem magam abban, hogy a továbbiakban minél több segítő alkalomban, bizalmi kapcsolatban legyek jelen diákjaim számára.
Hihetetlenül változatos, tartalmas, pörgős, ingergazdag, részleteiben átgondolt, szervezett programnak voltunk a részesei. Sokszínű volt a tevékenységek, a témák, az előadók, a helyszínek megválasztása. Köszönet a Gerhardinum kicsiny munkaközösségének az élményért és különösen Kocsik Zoltán atyának, aki őszintén fáradozott azért, hogy mindenki jól érezze magát, töltekezzen. Az egyik legnagyszerűbb ember, akit ismerek. Sok szép megtapasztalásban volt részem." (Constantinescu Iringó, kézdivásárhelyi hittanár)
„A felhívást olvasva és a számomra nem túl kedvező időpontot látva, egy egész tanévnyi fáradtsággal rajtam, bevallom, nem lelkesedtem. Aztán a helyszín és a programajánlat meggyőzött: láttam, hogy újszerű, sokoldalú, tartalmas, ugyanakkor rendkívül változatos programokra számíthatok, egy érdekes régióban. Az aktív pihenést választottam: bejelentkeztem. Jó azokkal lenni, akikkel egyazon látószög rabjaiként szórjuk a magot Krisztus nevében, és erre ez az idei alkalom komplex, lelkiekben, ismeretekben, gyakorlatban, élményekben és tapasztalatokban gazdag lehetőségeket ajánlott. Töltődni akartam az előadások, foglalkozások, zarándoklatok, a krisztusi közösség és egymás megtapasztalása által, megerősödni a hitben, hivatástudatban, gyarapodni a tudásban. Nem ért csalódás, sőt kellemesen érintett, hogy a már amúgy is magasan lévő mércét Temesváron még magasabbra állították.
A Gerhardinum évszázados falai között lakab Ilona és Kocsik Zoltán igazgatók szeretetet, messzemenő kedvességet és figyelmességet tanúsítottak irántunk. A jó házigazda kifejezés kevés ide... Köszönet érte.
Megtisztelő, és bevallom, szokatlan volt számomra, hogy Martin Roos püspök, Johann Dirschl vikárius, egyházmegyei tanfelügyelő, majd Német László nagybecskereki és Böcskei László nagyváradi püspök urak is jelen voltak, sőt bekapcsolódtak a programjainkba. Ez fontossá, ünnepélyessé és ugyanakkor meghitté is tette az ottlétünket, s nem csak.
Láttuk a Bánság fővárosának szépségét, de azt is, ahogyan a szórványban küzdenek nap mint nap a hitükért, megmaradásukért.
A programok nagyszerűek, életízűek voltak, és változatosságukkal állandó érdeklődést tartottak fent. A Fiatalok kísérése - kreatív diák-tanár interakció téma feldolgozása volt az egyik kedvencem. Szülőként és pedagógusként is elgondolkodtatott. Szerintem mindenikünknek egyfajta önismeret-teszt volt a hivatásunk terén.
Külön élményt jelentettek számomra a dráma- és élménypedagógiai programok. Talán már sokan elfelejtettünk játszani, esetleg belekeményedtünk a szerepeinkbe, amelyekből nehezen tudunk kilépni, és nehezen azonosulunk tőlünk idegen helyzetekkel, szerepekkel. Most önfeledt hangulatban megtapasztalhattuk a tanulva tanítani és tanítva tanulni igazságát.
Nagyra értékelem a Bogdánffy Szilárd nyomdokain szervezett zarándoklatot, amelynek során nemcsak a vértanú püspök korai életterét ismertük meg, hanem az aktuális helyzetet is, a zsinat munkálataiban forrongó nagybecskereki egyházmegyét annak püspökével, papjaival, hitoktatóival. Jó volt találkozni, megtapasztalni a bánságiak vendégszeretetét, átélni az összetartozás érzését.
Máriaradnai zarándokutunk mintegy megkoronázása volt az ötnapos programnak. A közös szentmise, az ikonról szóló két előadás, a Kett-módszerrel tartott témafeldolgozások szintén mélyen megérintettek. Nem ismertem ezt a módszert, de hatásosnak, alkalmazhatónak és eredményesnek bizonyult, akárcsak az élmény- és a drámapedagógiai elemek, hiszen készségek és képességek fejlesztésére törekszünk.
Kérdések, gondolatok, érzések és válaszok is megfogalmazódtak bennem ezen a továbbképzőn, és gondolom, másokban is, ami azt jelenti, hogy a program maximálisan elérte célját. Átadta és megtapasztaltatta a közösséggé való formálás alapvető lépéseit, megéreztette a kiscsoportos beszélgetések kapcsolatteremtő hatását, a megosztás elengedhetetlen szerepét, az alternatív módszerek alkalmazásának szükségességét, és nem utolsósorban megerősített abban, amit Márton Áronnal vallok: »nekünk szerepünk van ebben a világban, nemcsak szerepünk, hanem hivatásunk«." (Csatlós Mária, marosvásárhelyi hittanár)
Nemcsak passzív befogadók voltunk, hanem sok mindent át is éltük
„Minden munkámat félretettem, csak hogy részt tudjak venni ezen a továbbképzőn. Pályakezdőként különösen is fontosnak tartottam ezt. Ebben a felgyorsult világban szükségünk van alternatív módszerekre, hogy a diákok könnyebben megtapasztalják Isten szeretetét. A jelentkezésemkor abban bíztam, hogy komoly, tapasztalt szakemberekkel találkozok, akik irányt és minőségi tudást biztosítanak. Az egyetlen elvárásom az volt, hogy tudásban fejlődjek, és maradandó »gyümölcsöket« szerezzek.
A legelső élményem, amit talán soha nem fogok elfelejteni, a szervezők vendégszeretete volt. Szinte mindenre gondoltak, amire csak lehetett, komoly előadókkal és színes programokkal gazdagították a hetet. Hétfőtől szombatig nem éreztem egy kicsit sem, hogy unatkozom, hiszen minden egyes percet örömben töltöttem. Nemcsak passzív befogadók voltunk, hanem sok mindent át is éltük, s így maradandóbb tudáshoz jutottunk. Fontosnak tartottam a könyvvásárt is, mert kellenek a segédkönyvek és munkafüzetek, de magyar nyelvű irodalomhoz nehéz hozzájutni Erdélyben.
Engem leginkább a csütörtöki nap érintett meg, amikor egy zarándoklaton és egy képzésen is részt vehettünk, Szűz Mária nyomában. Máriaradna légköre hihetetlenül megérintett, főleg akkor, amikor a Kett-módszer által sikerült »találkoznunk« a Szűzanyával. Ez a módszer tetszett a legjobban. Azt értékelem a leginkább, hogy a temesvári egyházmegyéből papok is részt vettek a képzésen; fontosnak tartom, hogy ők is bekapcsolódnak az iskolai hitoktatásba.
A képzés alátámasztja bennem, hogy a hagyományos oktatás mellett alternatív módszereket is be kell vinni a tanórákra. A piarista pedagógia kiemeli a személyes kísérést, ami egy hittanár számára talán elengedhetetlen. Nekünk nemcsak tanítani, hanem nevelni kell, mégpedig Krisztus szeretetét kell továbbadnunk. Sok segítséget kaptam a továbbképzőn ahhoz, hogy ezt a szeretetet mind jobban be tudjam építeni a gyerekek életébe." (Fábián András, szatmárnémeti hittanár)
„Számomra az idei továbbképző már a helyszín miatt is érdekesnek ígérkezett, hiszen most lehettem először Temesváron, ahová már régen vágyakoztam. Úgy gondolom, hogy kezdő tanári perspektívámat tágította minden ott megszerzett tudás és minden átélt élmény. Amit mégis legelöl emelek ki a továbbképző kapcsán, az az emberi kapcsolatok kiépülése és erősödése. Úgy gondolom, hogy nagy erőforrást jelent mindannyiunk számára, ha találkozhatunk az »egy hajóban evező« testvérekkel, és megoszthatjuk egymással a munkánk során tapasztaltakat, a terveket, módszereket. Örvendek, hogy ilyen jó baráti közösségben tudunk az Úr felé és egymás felé fordulni, ez forrása lehet a gyerekek felé való nyitottságnak is. Az ikonok világába való betekintés sikeresen megtörte az idegenkedő és távolságtartó viszonyomat e művészeti ággal szemben, így a teológiai tartalmakban gazdag ábrázolási formák most már egész érdekessé és misztikussá váltak a szememben. A Kett-módszerrel tartott foglalkozásokon főleg a nyugalmi állapothoz való megérkezés fontossága kötötte le a figyelmemet, és próbáltam felfedezni, hogy miként tudja megteremteni a módszer azt a békés és kiegyensúlyozott lelkiállapotot, ahol az Isten hangja észlelhető. (...) Az új tudást igyekszem beépíteni a munkámba, hogy a jövő évi szatmári továbbképzőn már ilyen jellegű saját tapasztalataimról tudjak beszélni." (Nyirő Szabolcs, nagyváradi hittanár)
