KÖNYV
cSELÉNYI ISTVÁN GÁBOR, DEME TAMÁS
(SZERK.): A NŐ SZAKRALITÁSA
Konferenciakötet
2017-ben két ökumenikus szimpózium zajlott le Budapesten. A kiindulópontot Cselényi István Gábor Isten anyai arca című könyve adta, amely először 2007-ben, másodszor 2016-ban jelent meg a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság kiadásában, 2017-ben pedig angol nyelven, The Maternal Face of God címmel, Ketteringben (AEÁ), az Angelico Press kiadásában. Cselényi ennek hipotéziseit szerette volna szélesebb (immár ökumenikus) körben mérlegre tenni. A szimpóziumok megrendezésének kereteit az Evangélikus Hittudományi Egyetem, konkrétan Béres Tamás professzor biztosította.
Az első konferencia május 31-én volt, ezzel a címmel: Szophia, női princípium, nőiség. Az itt elhangzott előadások a Lelkipásztor című evangélikus folyóirat novemberi és decemberi számában, kis részben pedig a Vallástudományi Szemle 2017. évi IV. számában jelentek meg. A második szimpózium november 25-én zajlott A nő transzcendenciája címmel.
Eközben a téma fokozatosan átterelődött a nő szakralitásának kérdésére. Ti. a nő sok ember számára talán csak a testiség szimbóluma (gondoljunk csak a reklámipar „ikonjaira"), afféle másodrangú ember, szinte csak tárgy. A kutatók egyöntetű véleménye szerint itt az ideje, hogy felfedezzük a nőt mint személyiséget, aki rányílik a szent, a sacrum világára. Ezért is kapott helyet a konferencián a szépi rodalom, a művészetek, a mariológia vallomása is a Nőről, a nő, az asszony lelkiségéről.
Cs. Varga István Németh László kariatidái és a „mítoszi csóva" című írásában az irodalom oldaláról közelített a nőesz-ményhez. Líránkban - írja - a nőkép, a földi és égi anyakép Janus Panno-niustól a jelenkorig nyomon követhető: „Világ világa, Virágnak virága" - „termő ékes ág". Németh nőalakjai fénycsóvás kariatidák a magyar társadalom lélektani, szociológiai és mítoszi dimenziójában.
A kötet címadó kérdését főként Deme Tamás elemzi A nő szakralitása és a nőilét Isten-közelsége című írásában. Richard Rohrt idézve mondja: isteni DNS-sel rendelkezünk. Az isteni DNS-sel rendelkező ember képe viszont kettős. A férfi s női arc egymást kiegészítő kettősségéből életünk alapkérdései merülnek fel. A nőiség misztériumának előtérbe állítása természetesen nem jelentheti azt, hogy közben elfeledkezhetnénk a másik princípiumról, a férfiről, s hogy a két elv együtt alkotja a teljességet.
Szabó Ferenc Az „örök Női" - Szűz Mária - Isten női arca című tanulmányában Paul Claudel, Pierre Emmanuel és Teilhard de Chardin művei alapján a szerelem kozmikus voltát mutatja ki, ezen belül az örök nőit látja a világfejlődés összegző erejének, majd Yves Congar, a nagy zsinati teológus írását idézi fel, melynek ez volt a címe: Anyai vonások Istenben és a Szentlélek nőisége. Így már nemcsak az emberre vonatkozó kérdés kerül elő a kötetben, hanem az is felmerül: megvan-e és hogyan van meg Istenben is a női princípium.
Erre keres választ Varga Gyöngyi Az elfátyolozott női arc című írásában. Ozeás 11. fejezete alapján kimutatja, hogy az Ószövetségben Istennek nemcsak atyai, hanem anyai vonásai is vannak. Ezen a nyomon halad tovább Pungur József is, aki Kanadából küldte el írását. Isten anyasága című tanulmányában Isten teremtői, üdvözítő, boldogító művét is anyai szeretetnek látja.
Az ószövetségi Hokma-Szophia-Bölcsesség alakjából nőtt ki orosz földön Szófia tisztelete, amely nemcsak az ikonográfiában, hanem a vallásbölcseletben is nyomot hagyott. E körből való Farkas Zoltán Szophia és Szolovjov című és Hajnády Zoltán Teurgikus-szofiurgikus művészet című tanulmánya. Sőt ennek a Szophia-eszmének ma is van visszhangja, mint azt Miletics Katalin Janka igazol-
A piarista szerzetes pap, költő és esszéista 1945-től 1961-ig majdnem minden év adventjén és nagyböjtjében konferenciákat tartott a budapesti piarista kápolnában, a belvárosi és az Egyetemi templomban. Elmélkedéseire minden alkalommal hatalmas tömeg gyűlt össze.
Sík Sándor szerint a nagy vízválasztó hívő és nem hívő között az a kérdés, hogy létezik-e Isten. „Isten hite vagy nem hite nagy szakadék, amely két világot választ el egymástól." Ha van Isten, akkor „őrült, aki nem Vele kezdi, akkor szánalmas minden emberi törekvés, amely nem Őrá épít., nem Belőle indul ki". Az Isten nélküli világkép viszont irreális világkép, hiszen Isten „... minden egyes dologban, minden egyes szellemi jelenségben ott van valamiképpen, és aki ezt nem tudja, az mindent csak részben, töredékesen, irreálisan ismer, lát, tapasztal meg".
Sík Sándor alapvetően fontosnak tartja, hogy helyes fogalmat alakítsunk ki Istenről, így ismerjük fel, hogy Istent nem érthetjük meg. A megközelíthetetlen Isten ugyanakkor mégis megközelíthető, „mert Ő közeledik, leereszkedik hozzánk. Bennünk él, és mi benne élünk, mozgunk és vagyunk". Soha nem feledkezhetünk el arról, hogy „Szeretet az Isten". Mindig ebből kell kiindulnunk. Ezért mi magunk is azért élünk, hogy szeressünk. Ami a szeretettel ellenkezik, az nem kereszténység. Az evangéliumi ja, Miért fontos nekem, mint szobrásznak, Szófia, a „mindeneket művészien alkotó Bölcsesség"? című írásában.
Végül, de nem utolsósorban kell említenünk Cselényi István Gábor A szentlélek anyasága című írását, amely legtovább megy el az alapkérdés elemzésében. Nemcsak a Szófia-eszme jelentőségét húzza alá, hanem kimutatja, hogy az Újszövetségben számos női-anyai jellemzője van magának a Szentléleknek is: jelenlétét anyagalamb jelzi, és Jézus szerint ő az, aki újjászül bennünket.
Stella Maris Alapítvány, Budapest 2018.
Fekete József
