Jonica Xénia
mAILÁTH GUSZTÁV KÁROLY PÜSPÖK
SZOCIÁLIS, PASZTORÁLIS KÖRLEVELEI

 

Az 1914-1918 közötti időszak

Mailáth püspök háború ideje alatt keletkezett leveleinek egyik alapvető, állandóan visszatérő témája a szociális kérdés. Olyan levelek tartoznak ide, amelyeket maga a püspök írt és küldött ki az egyházmegye papjainak, híveinek. Vannak itt továbbított levelek is, amelyeket a püspökség különböző segélyszervezetektől kapott, s amelyek a főpásztor támogatását kérik: küldje tovább, buzdítsa a hátországban maradtakat a támogatás különböző formáira. A lelkigondozói levelek sajátossága a kifinomult érzékenység és gondoskodás, amit a püspök tanúsít a hazai és a külföldi katonák sorsa iránt. A katonai házasságkötésekre vonatkozólag olyan fontos rendelkezésekről lehet olvasni leveleiben, mint például hogy mitől válik sürgőssé egy esketés, hogyan kerülendő el a bigámia, milyen iratok szükségesek a házasság megkötéséhez, bevándorlási engedély a külföldi házastársnak, született gyermekeknek.

Szociális levelek

A világháború évei alatt különböző segélyintézmények megkeresésére a püspök számos levelet továbbított. Nyitott volt és segítőkész a kezdeményezések kapcsán. Általánosan elmondható, hogy a továbbított felhívásokat ellátta személyes buzdításával is, aminek egyik alapvető célja az ügy nyomatékosítása. A gyűjtéseket, ha mód volt rá, Szent István magyar apostoli király vagy Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek ünnepére rendelte el. Hangsúlyozta, hogy a gyűjtés előtti vasárnap, valamint a gyűjtés napján a papok „a szószékről mondott néhány buzdító szóval mozdítsák elő e gyűjtés sikerét".¹ Az adott gyűjtés eredményét általában a gyűjtést követő három héten belül kellett eljuttatni a megjelölt intézményhez.

Egyik ilyen levelében az Erdélyi Pártfogó Egyesület felhívását továbbítja, amelyben az Egyesület elhatározása szerint „a háborúban árvaságra vagy nagy nyomorba jutott gyermekek elhelyezését" segítené, hiszen „köztudomású, hogy már is nagy azon gyermekek száma, akik édesatyjukat elveszitve, a legnagyobb nyomorba jutottak, igen soknak nemcsak a további neveltetése, de a megélhetése sincs biztosítva". A levél tartalma szerint bizakodik, hogy a „Főtisztelendő lelkészkedő Papság buzdítására a jól rendezett anyagi viszonyok között élő falusi és városi lakók szivesen fognak egy-egy árva gyermeket örökbe fogadni".²

Természetesen a továbbított felhívások mellett személyes püspöki leveleket is írt nagy számban. Tartalmukban lényegre törő, az indoklás, a motiválás terjedelmes és lélekhez szóló. A püspök szociális érzékenysége, tenni akarása levelei sorai közül tisztán kicseng, a tartalom tanúsítja mély együttérzését, a reális helyzet felismerését, a segítségnyújtás szándékát.

Hat levelet emelek ki a világháborús ciklusból. Célom, hogy szemléltessem az adott kor összproblémájának kis közösségekben való megoldására vonatkozó próbálkozásait. E hat levélből három a Vöröskereszt gyűjtése, egy a győri bizottság felhívása, egy másik a hadiárvák, továbbá a 82. gyalogezred rokkantjai számára való gyűjtésre való felhívás.

Győrben az Országos Bizottság 1916 tavaszán azzal a szándékkal ír Mailáth püspöknek, hogy a segítségét kérje, hogy a hívek adományaikkal járuljanak hozzá a rokkant katonák számára elképzelt menhely létrejöttéhez. A levél indoklása szerint „alig van nemesebb gondolat, mint azoknak felkarolása, kik hazájukért, érettünk legdrágább földi kincsüket: egészségüket, testi épségüket áldozták fel". A továbbított szöveg végén Mailáth püspök megjegyzi: „a legszívesebben ajánlom azért t. papjaimnak a létesítendő menhely bizottságának abbeli kérését, hogy egy alkalmas vasárnapon v. ünnepnapon kitett perselylyel templomi gyűjtés rendeztessék a rokkant menhely javára".

1916. május 17-én az erdélyi püspök az alábbi levélmegszólítást kapja: „Nagyméltóságú Püspök Úr! Mély tisztelettel vagyunk bátrak Nagyméltóságodhoz, mint minden hazafias és kulturális törekvés atyai gyámolítójához azzal a kéréssel fordulni, hogy a Vöröskereszt-Egyletnek azt a mozgalmát, amelyet június hó 29-én, a hagyományos Péter-Pál napjára indít, támogatni méltóztassék." A levél írója³ terjedelmesen fejti ki, „hogy óriási kiadásainak fedezésére és a hadsegélyezés általános céljaira június hó 29-én az ország egész területén gyűjtést tart, amelytől jelentékeny összeget vár", hiszen „Vöröskereszt-Egylet a hadiszínhely mögött 1227 egészségügyi intézetet tart fenn 93 422 ágygyal és eddig 447 548 sebesült és 499 955 átutazó katonát részesített ápolásban. Fenntartja ezenkivül a Tudósító Irodát, a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt, felszerelt három állandó kórházvonatot, hat segélyvonatot, Budapesten sebesültszállító oszlopokat szervezett, a hadiszínhelyre pedig 165 sebesültszállító kocsit, 23 társzekeret, 300 hordágyat küldött. Újabban több tábori kórházat, tábori kápolnát létesített." A püspök készséggel karolja fel az ügyet, három nap múlva már továbbítja is papjai számára, hogy azok időben kézhez kapván tudassák a hívekkel, hogy az adakozó „a gyűjtés körül tanusitson odaadó buzgóságot, mert a Magyar Vörös Kereszt áldásos működésével kiérdemelte a katholikus egyház és a magyar társadalom áldozatkész támogatását".

A Vöröskereszt javára továbbra is buzgón és örömmel gyűjtet híveivel. Az első tőlük érkező levelet továbbítja, majd ezt követően a továbbiakat is. Az 1916-os évi VII. számú körlevelében ismertette a Vörös Kereszt Egylet áldásos tevékenységét, majd ezt követően a következő év májusában közzéteszi, hogy „Szent Péter és Pál apostolok ünnepén egyházmegyém összes templomaiban gyűjtést rendelek el a Vöröskereszt Egylet javára". Megjegyzi: „semmit se mulasszanak el a gyűjtés sikere érdekében".

Ezen egylet egyik 1918-as gyűjtési kezdeményezése az orosz fogságból hazatérő hadifoglyok érdekében történik, amit előző szokásukhoz híven ismét országos jellegűként szerveztek meg. A főpásztor a következő személyes gondolataival egészíti ki a felhívást: „az évekig nehéz fogságban szenvedő testvéreink támogatását melegen ajánlom t. testvéreim s híveim figyelmé-be".⁴ (A teljes szöveget lásd a 4. függelékben.) Kiegészítésként megjegyzendő, hogy a doni katasztrófáig elenyésző számú magyar katona esett orosz fogságba, regisztrálásra pedig csak azok kerültek, akik túlélték a hóme-zőt és az embertelen körülményeket. Mint ismert, az 1918 márciusában Oroszországgal kötött breszt-litovszki béke lezárta az I. világháborút, ami de iure a foglyok hazaengedését is kimondta, azonban ez de facto nem volt ilyen egyszerű történet. A hazaszállításuk 1920 augusztusában kezdődött, szárazföldön.⁵

A székelység egyik tragikus katonai jelensége a hadirokkantak nagy száma. Egyik levél a császári és királyi 82. gya-logezred⁶ megmaradt rokkantjai számára indít gyűjtést, „melynek célja az ezredbeli vitéz székely rokkant avagy a háborúban teljesített katonai szolgálatból eredő szervi betegségben szenvedő katonák anyagi támogatása". A püspök örömmel fogadja a kezdeményezést, megjegyzi: „örök emlékezetünkben fognak élni a dicső tettek, amelyeket a 82. gyalogezred müvelt s amelyek halhatatlanná tették a székely katona nevét. A legmelegebben ajánlom azért a megindított gyűjtést t. papjaim figyelmébe, mert tudom, hogy mindenki örömmel siet filléreivel érettünk munkaképtelenné lett székely testvére segítségére."⁷

A következő levél írásakor a háború harmadik éve zajlott már, gyakoriak voltak a szinte mozdulatlan frontvonalakon folytatott hadműveletek, azaz az állóháború. A hátországban maradt nők, gyerekek, idősek az addig megszokott hétköznapi kereteket kellett újjászervezzék, hiszen többmillió férfi a fronton volt, kivonva a mezőgazdasági és bármilyen termelői munkából. Mindent a hátországnak kellett megoldania, ahogy tudta. A sok százezer, a háború elhúzódásával milliósra duzzadó nagyságrendű halottak száma egyre csak növelte az árvák számát.

A Hadsegélyező Hivatal kérésére gyűjtés indult a hadi árvák javára. A levél felhívja a figyelmet, hogy „ha e hősök vérüket és életüket hozták a mi javunkra áldozatul, hozzunk mi is szivesen áldozatot hátrahagyott árváik javára", ebből is kiindulva a püspök elrendeli, „hogy Szent István király napján egyházmegyém minden templomában gyűjtés rendeztessék a hadi árvák részére".⁸

A szociális körlevelek szövege

2169/1916. Rokkantak menhelyére gyűjtés

Győrött egy országos bizottság a rokkant katonák számára menhelyet óhajt létesíteni.

Alig van nemesebb gondolat, mint azoknak felkarolása, kik hazájukért, érettünk legdrágább földi kincsüket: egészségüket, testi épségüket áldozták fel.

A legszívesebben ajánlom azért t. papjaimnak a létesítendő menhely bizottságának abbeli kérését, hogy egy alkalmas vasárnapon v. ünnepnapon kitett perselylyel templomi gyűjtés rendeztessék a rokkant menhely javára. A begyűlt adományok egyenesen a rokkant menhely bizottságához, Győrre küldendők be.

Gyulafehérvár, 1916. április hó 12.-én"

2910/1916. Vöröskereszt javára gyűjtés:

Nagyméltóságú Püspök Úr! Mély tisztelettel vagyunk bátrak Nagyméltóságodhoz, mint minden hazafias és kulturális törekvés atyai gyá-molítójához azzal a kéréssel fordulni, hogy a Vöröskereszt-Egyletnek azt a mozgalmát, amelyet június hó 29.-én, a hagyományos Péter-Pál napjára indít, támogatni méltóztassék.

Igazgatóságunk ugyanis elhatározta, hogy óriási kiadásainak fedezésére és a hadsegélyezés általános céljaira június hó 29.-én az ország egész területén gyűjtést tart, amelytől jelentékeny összeget vár. A Vöröskereszt-Egylet a hadiszínhely mögött 1227 egészségügyi intézetet tart fenn 93 422 ágygyal és eddig 44 7548 sebesült és 499 955 átutazó katonát részesített ápolásban. Fenntartja ezenkivül a Tudósító Irodát, a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt, felszerelt 3 állandó kórház-vonatot, 6 segélyvonatot, Budapesten sebesültszállító oszlopokat szervezett, a hadiszínhelyre pedig 165 sebesültszállító kocsit, 23 társzekeret, 300 hordágyat küldött. Újabban több tábori kórházat, tábori kápolnát létesített.

Mindezek az intézmények természetesen óriási összegeket igényelnek, úgy, hogy dacára a legnagyobb takarékosságnak, alapjaink nagyon megfogyatkoztak.

Abban a reményben vagyunk azonban, hogy a magyar társadalom nem fogja engedni lehanyatlani a Vöröskereszt-Egylet működését és készséggel fogja megadni mindazt a támogatást, amely a további működéshez szükséges.

Június hó 29-én, Péter és Pál ünnepe van a magtermő Magyarországnak, de kettős ünnepe lesz az ezidén, amikor nemcsak munkája eredményének örvendhet a dolgos kéz, hanem egyúttal jóleső gondolattal töltheti el lelkét az a tudat, hogy ellenségeink kiéheztetési politikája is épúgy megtört Magyarország otthon küzdő katonáink munkásságán, mint ahogy a fronton küzdők megbénították ellenségeinket.

A Péter-Pál napi gyűjtés főerősségét mély tisztelettel vagyunk bátrak Magyarország vallásos népében remélni. Azt hisszük, hogy ha Nagyméltóságod kegyeskednék főpásztorle-velében elrendeli, hogy az egyházmegye területén levő templomokba Péter-Pál napján gyűjtést tartsanak, oly nagy összeget fognak a hivők az Egyház útján a haza oltárára áldozni, hogy a Vöröskereszt-Egylet egyetlen intézménye sem lesz kénytelen működését csökkenteni.

Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, tegye ügyünket magáévá, méltóztassék a templomi gyűjtést Péter-Pál napjára elrendelni. A gyűjtés formájára nézve mély tisztelettel legyen szabad azt javasolni, hogy méltóztassék ezt a helyi viszonyoknak megfelelően elrendelni. Kérjük továbbá azt is elrendelni, hogy a gyűjtés tartalma megszámolva és jegyzőkönyv mellett Nagyméltóságodhoz legkésőbben július hó 1.-ig felterjesztessék, viszont Nagyméltóságodat arra kérjük, hogy az egész egyházmegyei gyűjtést együttes kisérő levél mellett méltóztassék hozzánk megküldeni és az egyházak gyűjtését külön-külön elszámolva fogjuk, mint az egyházmegye gyűjtését, kezelni.

Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, legyen kegyes alázatos kérésünket atyai jószívvel fogadni és bennünket támogatni.

Nagyméltóságod kegyes értesítését alázattal várva, maradtunk Budapest, 1916. május hó 17.-én megkülönböztetett tisztelettel Josipovich Géza. A Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete ezen átirata kapcsán az egyházmegye területén sz. Péter és sz. Pál apostolfejedelmek ünnepén minden plébániai, lelkészi és szerzetesi templomban a magyar vörös kereszt javára ezennel gyűjtést rendelek el.

A híveket a tiszt. Papság az ünnep előtt való vasárnapon és magán az ünnepen az adakozásra a szószékről szólítsa fel s a gyűjtés körül tanusitson odaadó buzgóságot, mert a Magyar Vörös Kereszt áldásos működésével kiérdemelte a katholikus egyház és a magyar társadalom áldozatkész támogatását. A gyűjtött összeg ezen püspöki hivatalhoz haladéktalanul beküldendő.

Gyulafehérvár, 1916. május hó 20-án.

1879/1917. Vöröskereszt javára gyűjtés

Szent Péter és Pál apostolok ünnepén egyházmegyém összes templomaiban gyűjtést rendelek el a Vöröskereszt Egylet javára.

A mult évi VII. számú körlevelem ismertette a Vöröskereszt Egylet áldásos tevékenységét, mely méltán számíthat áldozatkészségünkre.

Az elmondottakat t. testvéreim ismételt figyelmébe ajánlva kérem, hogy semmit se mulasszanak el a gyűjtés sikere érdekében. A gyűjtés eredménye az esperesi hivatalok utján legkésőbb jul. 20-ig hivatalomhoz küldendő be, a gyűjtésről felvett jegyzőkönyvekkel együtt.

Gyulafehérvár, 1917. május hó 4-én.

2221/1918. A Vöröskeresztegyesület gyűjtése a hazatérő hadifoglyok részére

A Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete országos gyűjtést rendez az orosz fogságból hazatérő hadifoglyok érdekében.

Az évekig nehéz fogságban szenvedő testvéreink támogatását melegen ajánlom t. testvéreim s híveim figyelmébe.

A nemes célra rendezhet templomi gyűjtés eredménye közvetlenül a Vörös Kereszt Egyesülethez (Budapest, VI., Andrássy- u. 18.) küldhető be.

Gyulafehérvár, 1918. évi március hó 31-én.

2873/1916. A 82.-ik gyalogezred rokkantjai számára gyűjtés

A cs. és kir. 82.-ik gyalogezred mozgalmat indított az iránt, hogy egy alapítványt létesítsen, melynek célja az ezredbeli vitéz székely rokkant avagy a háborúban teljesített katonai szolgálatból eredő szervi betegségben szenvedő katonák anyagi támogatása.

Örök emlékezetünkben fognak élni a dicső tettek, amelyeket a 82. gyalogezred müvelt s amelyek halhatatlanná tették a székely katona nevét. A legmelegebben ajánlom azért a megindított gyűjtést t. papjaim figyelmébe, mert tudom, hogy mindenki örömmel siet filléreivel érettünk munkaképtelenné lett székely testvére segítségére.

A begyűlt összeg a cs. és kir 82.-ik gyalogezred zászlóalj parancsnoksága cimére Székelyudvarhelyre küldendő.

Gyulafehérvár, 1916. május 17.

4883/1917. A hadiárvák javára aug. 20-án templomi gyűjtés elrendelése

A már három éve dúló háború, mely mindannyiunk számára annyi áldozattal járt, a legtöbbet azoktól kívánt, kiket kenyérkereső édes apjuktól fosztott meg.

Tizezrekre rug a harctéren elesett hősök árváinak száma.

Ha e hősök vérüket és életüket hozták a mi javunkra áldozatul, hozzunk mi is szivesen áldozatot hátrahagyott árváik javára.

A Hadsegélyező Hivatal kérésére elrendelem, hogy Szent István király napján egyházmegyém minden templomában gyűjtés rendeztessék a hadi árvák részére.

Tisztelendő Testvéreimet pedig kérem, hogy a szószékről mondott néhány buzdító szóval mozdítsák elő e gyűjtés sikerét.

A begyűlt adományok közvetlenül a Hadsegélyező Hivatal cimére küldendők el. (Budapest, Képviselőház.)

Gyulafehérvár, 1917. augusztus 1.

Lelkigondozás

Mailáth püspök lelkét lekötötte a természetfölötti élet. Első pásztorlevelében lelkigyakorlatra hívta papjait, melyet maga vezetett Gyulafehérváron, s melyen a papi feladatok végzését szorgalmazta. Lelkigyakorlatokat rendszeresített Gyulafehérvárt és Csíksomlyón papok és tanítók részére, hogy azokhoz a nagy kiterjedésű egyházmegyéből mindenki könnyen hozzáférhessen.⁹ Ez a hozzáállása nem kopott az évek folyamán. Az I. világháború kitörése, 1914 nyara után, késő ősszel a gyulafehérvári püspökségről rövid, de annál tartalmasabb levelet küld: „A kórházakban elhelyezett sebesült és beteg katonáink a legnagyobb örömmel és hálával vesznek részünkről minden legcsekélyebb érdeklődést, mely lelki gondozásukra és vigasztalá-sukra irányul. Bár e tekintetben eddig is minden lehető megtörtént, mégis, hogy minden felmerülhető kételynek elejét vegyem és a lelki gondozást minél eredményesebben mozditsam elő, az egyházmegye papságának általánosan megengedem, hogy a kórházak betegszobáiban misét mondhassanak, vasár- és ünnepnapokon, pedig a szükséghez képest és az egyházi előirások szerint kétszer is misézhessenek. Kivánatos, hogy napok szerint váltakozva más-más betegszobában mondassék a szent mise, ha erre a szoba alkalmas, hogy a fekvőbetegek is részesüljenek a szent mise kegyelmeiben. Gyulafehérvár, 1914. november hó 24."¹⁰

Érzi, látja, tapasztalja, hogy ez a háború, annak minden szörnyűsége valami addig nem tapasztalt, a normálistól eltérő élethelyzet, amit ha már nem előztek meg az érdekeltek, legalább az utógondozásra vállalkozni kell. Ahol, amit lehet, menteni kell. Menteni csonka testrészeket, megsebzett lelkeket. „Bekötözni, ápolni" és vigyázni, hogy a már szerzett sebek ne fertőződjenek, gyógyuljanak. Ennek érdekében mindent lehetségest megtenni. Ide tartozik az a püspöki felhívás, miszerint „a kórházak betegszobáiban misét mondhassanak, vasár- és ünnepnapokon, pedig a szükséghez képest és az egyházi előirások szerint kétszer is misézhessenek". Továbbá „kivánatos, hogy napok szerint váltakozva más-más betegszobában mondassék a szent mise, ha erre a szoba alkalmas, hogy a fekvőbetegek is részesüljenek a szent mise kegyelmeiben". A földi poklot megjárt sebesültek betegágyaikon találkozhattak, egyesülhettek a mennyei kenyérrel, ami értelmet adott a következő napjuknak, annak, hogy életben maradtak. Mind a fogságból hazatértek, mind a sebesültek érdekében számos kezdeményezés indult a rehabilitáció vonatkozásában. Az érintettek életére, mindennapjaira vonatkozólag csak esetleges megoldások születhettek, fizikai erőnlétük javítása, a hétköznapokba való integrálásuk, az igazi (belső) megerősítés elmaradt, avagy nem tudott kiteljesedni. Nem volt erre előzetes tapasztalat. 1916 februárjában Mailáth püspök (újra) tanúságot tesz emberségéről. Külön levelet ír az orosz foglyok ügyében, akik a nagyobb fogolytáborokon kívüli különböző kisebb munkapontokra lettek beosztva, és nem részesülnek semminemű lelkigondozásban. Ezen foglyok között vannak római katolikus vallásúak, s a pásztori levél egyik bekezdése így szól: „Utasítom azért t. papjaimat, kiknek plébániája területén orosz foglyok tartózkodnak, nézzenek utána, vajjon ezek között róm. kath. vallásúak vannak-e?", teszi ezt így, hogy e rendelkezését megelőzően a katonai parancsnokság korábban utasította a foglyok parancsnokait, hogy a szóban forgókat havonta 1-2 istentiszteletre engedjék el. A püspök gyakorlatiassága, józan meggondoltsága tükröződik abban is, hogy nem kerüli el a figyelmét ez esetben a hatékony lelkigondozás egyik kulcsa, mégpedig a nyelvismeret megléte avagy hiánya.

Figyelmessége kiolvasható levelének egyik részletéből: „Amennyire csak a nyelvi nehézségek engedik, foglalkozzanak t. papjaim e szegény, hazájuktól távol eső, minden lelki vigasztól megfosztott emberekkel, s különösen arra törekedjenek, hogy húsvéti gyó-nását és sz. áldozását mindenki elvégezhesse".¹¹

Amennyiben a püspök idegen foglyok érdekében is szólt, még inkább tette ezt a saját egyházmegyéje foglyai érdekében. Az orosz fogságból hazatértek ügyében írt, e leveléből megtudható, hogy e katonáinkat bizonyos ideig gyűjtőtáborban tartották orvosi kivizsgálás, megfigyelés céljából, addig is „gondos lelkipásztori vezetésben is részesítik őket, ellensúlyozásul annak a hatásnak, melyet rájuk az orosz felforgató eszmeáramlatok netán gyakoroltak". A püspök értük tenni akaró lendülete szól a következő sorból: „Segítségére lehetünk ott működő paptestvéreinknek különösen az által, ha imakönyveket és jó olvasmányokat küldünk nekik minél nagyobb számban. Akiknek van erre alkalmas könyve, küldje minél előbb. Igen üdvös dolgot mivel vele."¹² A háború utolsó nyarán az olasz fogságba került hazai katonák érdekében a következőket írja lelkipásztorai számára: „papjaim figyelmébe ajánlom a pásztorációnak e legidőszerűbb, igen üdvös és szükséges módját", azt, hogy „ha plébániájuk területéről olasz fogságba jutott katonákat időközönkint felkeresik levelezőlapokkal, értesítik családjukról, megvigasztalják, megnyugtatják őket". Azért rendeli ezt el, mert az „olasz hadifogságba került katonáink bizonyára igen sokszor nehéz megpróbáltatások, nélkülözések között élnek. Ilyenkor párszor vigasztaló, biztató írás a szülőföldről nagy megkönnyebbülést, lelki megerősödést szerezne nekik. Ha máskép nem támogathatjuk őket, legalább ezen az úton legyünk segítségükre." Elgondolkodtató az utolsó sor: „ha máskép nem (...) legalább ezen az úton legyünk segítségükre"! Újra és újra felhívja a főpásztor a figyelmet, hogy abban kell segíteni, ahol és amiben csak lehet.

Mailáth püspök háborús levelei a foglyok lelkigondozása ügyében

1064/1916. Orosz foglyok

Az orosz foglyok között gyakran vannak róm. kath. vallásúak is. Ezek közül különösen azok, kiket a nagyobb fogolytáborokon kívül különféle munkák elvégzésére kisebb helyekre kirendeltek, minden lelki gondozást nélkülöznek.

Utasítom azért t. papjaimat, kiknek plébániája területén orosz foglyok tartózkodnak, nézzenek utána, vajjon ezek között róm. kath. vallásúak vannak-e?

A katonai parancsnokság utasította a foglyok parancsnokait, hogy a foglyokat havonkint legalább 1-2 istentiszteletre engedjék el, s így a vasár- és ünnepnapi istentiszteleten időnként ők is részt vehetnek.

Amennyire csak a nyelvi nehézségek engedik, foglalkozzanak t. papjaim e szegény, hazájuktól távol eső, minden lelki vigasztól megfosztott emberekkel, s különösen arra törekedjenek, hogy húsvéti gyónását és sz. áldozását mindenki elvégezhesse. A „confessariusmilitum" (Lásd. 1915. évi III. körlevél.) segítségével a csak oroszul beszélő foglyok is meggyóntathatók.

Ha pedig valahol nagyobb számban lennének kath. orosz foglyok, az illetékes lelkész jelentse ezt be a nagyszebeni lelkészi hivatalnak s az időnként alkalmas kisegítőről gondoskodni fog.

Gyulafehérvár, 1916. február hó 24-én

3845/1918. Hazatérő foglyoknak ima- és olvasókönyvek

Az orosz fogságból hazatérő katonáinkat gyűjtőtáborba gyűjtik össze, ahol orvosi megfigyelés alatt állanak bizonyos ideig. Gondos lelkipásztori vezetésben is részesítik őket, ellensúlyozásul annak a hatásnak, melyet rájuk az orosz felforgató eszmeáramlatok netán gyakoroltak. A véreink testi és lelki megújulására irányuló e tevékenységből mindannyian kivehetjük a magunk részét. Segítségére lehetünk ott működő paptestvéreinknek különösen az által, ha imakönyveket és jó olvasmányokat küldünk nekik minél nagyobb számban. Akiknek van erre alkalmas könyve, küldje minél előbb. Igen üdvös dolgot mivel vele. A küldeményeket továbbitás végett a főtisztelendő tábori főpapi hivatalhoz kell juttatni Brassóba.

Gyulafehérvár, 1918. június hó 5-én.

6319./1918. Hadifoglyok erkölcsi támogatása

Olasz hadifogságban került katonáink bizonyára igen sokszor nehéz megpróbáltatások, nélkülözések között élnek. Ilyenkor párszor vigasztaló, biztató írás a szülőföldről nagy megköny-nyebbülést, lelki megerősödést szerezne nekik. Ha máskép nem támogathatjuk őket, legalább ezen az úton legyünk segítségükre. Igen nemes feladatot teljesíthetnek e tekintetben a lelkipásztorok az által, ha plébániájuk területéről olasz fogságba jutott katonákat időközönkint felkeresik levelezőlapokkal, értesítik családjukról, megvigasztalják, megnyugtatják őket. — Minden lelkipásztor a szószékről, vagy a hirdető táblán történt felhivással könnyen megtudhatja fogoly híveit. Nem kétlem, hogy eddig is megtették mindannyian a tőlük telhetőt, mégis úgy vélem, nem fölösleges, ha papjaim figyelmébe ajánlom a pásztorációnak e legidőszerűbb, igen üdvös és szükséges módját.

Gyulafehérvár, 1918. augusztus hó 31-én

Katonai házasságkötések

A halál a háborúban teljesen természetes jelenség, de az élet másik természetes jelensége az életközösség létrehozása is, az élet akarása is a front hétköznapjaihoz tartozott. Miért volt fontos érdemlegesen foglalkozni katonák esketésével? A körleveleket vizsgálva olyan problémák körvonalazódtak, mint a bigámia, az, hogy mitől válik sürgőssé egy esketés, melyek azok az iratok, amelyek hiányában nem jöhet létre a szentség, kik tartoznak a katonalelkészekhez, ez érvényes-e a frontról való ideiglenes eltávozás esetére? Pontosan mi szükséges az engedély kéréséhez, milyen iratokat kell bemutatni, sürgöny esetében hogy és mit kell fogalmazni, továbbítani, milyen eljárás vonatkozik a vegyes házasságokra és a tiltó akadályokra? Mivel magyarázható az a határozat, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia területén csak orosz és német hadifoglyok köthetnek érvényes házasságot? A hazatérő erdélyi, de Oroszországban házasságot kötött katona felesége, gyereke hogyan kaphat menekültjogi státuszt? Ilyen és ezekhez hasonló témák kerülnek terítékre a püspöki levelekben. A háborús évek során kiadott és továbbított, katonai esketésekre vonatkozó levelek bizonyítják az érintett intézmények, elöljárók rugalmasságát, minden helyzetre való világos válaszukat, megoldási szándékukat.

Az első levél, mely elhagyja a püspöki palota falait, az a 3155/1916 Katonai házasságkötésekről címen iktatott, amelynek a gerince a következő: „A tábori lelkészek joghatósága alá tartozó katonák házasságkötésénél többször nehézséget okozott az a körülmény, hogy a lelkészek előtt ismeretlen volt az illetékes tábori lelkészi hivatal. A tábori apostoli helynökség e nehézségek elkerülése végett minden tábori főpapi hivatalt felhatalmazott, hogy oly katonák házassági ügyében is intézkedhessenek, akik nem az ő körzetük területéhez tartoznak." Arra kéri papjait, hogy minden katonai esketés kapcsán előbb forduljanak a nagyszebeni tábori főpapi hivatalhoz.

A következő évben gondosan megszerkesztett intézkedéssort állít össze, amelyben a tábori püspöki hivatal kérésére Mailáth püspök világosan tudtára adja papjainak a legfontosabb eljárásokat, teendőket katona esketése kapcsán. Ebből a levélből tudhatjuk meg például, hogy egy katona esketése akkor sürgős, „ha a katonajegyes beosztatott már a menetszázadba vagy a katonajegyes a harctérről kapott rövid lejáratu szabadságot, amelynek elmultával ismét egyenesen a harctérre kell bevonulnia". Elengedhetetlen okmánytartozék „a keresztlevél, katonai engedély, illetve tartalékosoknál és népfelkelőknél a katonai állapot bizonyítéka, a kiskorú félnél a szülői beleegyezés és esetleg reverzalis". Az erdélyi püspök nyomatékosan írja, hogy „az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett kérem tisztelendő papságomat, hogy ezen rendelkezést a legpontosabban tartsa meg".¹³ Az 1917 őszén írt püspöki levél kiegészítésként szolgál az előzőekhez, olyan pontokat érint, amikből kiderül, hogy a következők tartoznak a katonalelkészek joghatósága alá: „1. a cs. kir. hadsereg kötelékébe tartozó összes katonaszemélyek, akár a harctéren, akár a front mögött teljesítenek szolgálatot, 2. a m. kir. honvédségnek (népfelkelés, csendőrség) azon katonai személyei, kik harctéren, vagy megerősített helyen (erődítményben) vannak". S nem mellesleg „ez utóbbiak akkor is a katonalelkész joghatósága alatt állanak, ha szabadságon vannak, tehát csak átmenetileg tartózkodnak a mögöttes országrészben". Megtudjuk, hogy „az összes egyházi házassági akadályok alól (rokonság, hirdetés stb.) a menyasszony illetékes egyházi főhatóságától nyert fölmentés a vőlegény részére is érvényes". „Engedély kérésnél a vőlegény nevének, katonai beosztásának és rangjának közlése szükséges." Mivel sürgős esetek is fennállhattak, ez esetben a sürgöny a következőképp íratott és küldetett tovább: „Feldsuperiorat Nagyszeben. Felhatalmazást kérek Kovács János 82. ezredbeli szakaszvezető esketésére. Okmányok rendben."

Az adott korban is előfordultak vegyes házasságok, és amennyiben „a katonalelkész joghatósága alá tartozó katonavőlegény kath. vallásu, a menyasszony ellenben nem kath., akkor minden felmentés a tábori főpapi hivataltól kérendő". A létrejött házasságkötés után „bélyegmentes egyházi anyakönyvi kivonat küldendő a tábori főpapi hivatalnak" a katonai anyakönyvvezetés és nyilvántartás céljából. Sürgős esetekben a házasság a tiltó akadályok (hirdetés, tiltott idő, vegyes házassági reverzá-lis esetén) mellett is megköthető, a felmentés ilyenkor utólag kérendő.¹⁴

Mailáth püspök közli a vallás- és közoktatási miniszter 13988/1917. számú határozatát, miszerint „az osztrák-magyar birodalom területén élő hadifoglyok - a német-oroszokat kivéve - csak a békekötés után nyerhetnek belföldi honosokkal kötendő házasságra engedélyt".¹⁵ Mindez azzal magyarázható, hogy a háború alatt szép számmal hoztak olyan foglyokat, akik közül volt, aki itt maradt. Házasságra lépett, és mivel keresztény vallású volt, netán katolikus is, nem volt házassági akadálya a vegyes vallás.

XV. Benedek pápa 1917. V. 27-én Codex Iuris Canonici (Egyházi Törvénykönyv) címmel hirdette ki a latin egyház számára hiteles, egyetemes, egyetlen és kizárólagos törvénygyűjtemé-nyét.¹⁶ Mivel az új kánonjogi kódex különböző nehézségek miatt nem jut el minden plébániára, a főpásztor különlenyomatban, mellékletként azt is közölte.¹⁷

A kor egyik sajátos helyzete abból adódott, hogy katonáink oroszországi tartózkodási idejük alatt házasságot kötöttek, családot alapítottak az ottani szervek által vezetett hivatalos eljárás keretében. A katona hazajövetelekor „a visszatérők okmányilag igazolják az Oroszországban megkötött házasságnak érvényes voltát". Mivel ez nem minden esetben volt teljesíthető, ezért megoldást kellett találni, hogy a feleségek elnyerhessék a bevándorlási engedélyt. A házasságkötés ismétlése nem megengedhető, így hát az a megoldás született, hogy a gyűjtőállomáson az érintettől jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben nyilatkozott házasság előtti állapotáról és arról, hol, mikor, ki előtt kötött házasságot, majd válaszainak igaz voltát esküvel erősítette meg. További lépés, hogy a lelkészi hivatalok „a hazatért foglyokkal érintkezésbe lépjenek és az esetleges Oroszországban megkötött házasságokat egyházérvényességi szempontból megvizsgálják és amennyiben szükséges, azokat servatis servandis konvalidálják".¹⁸

Mailáth püspök rendelkezései a katonai házasságkötések ügyében

3155/1916. Katonai házasságkötésekről

A tábori lelkészek joghatósága alá tartozó katonák házasságkötésénél többször nehézséget okozott az a körülmény, hogy a lelkészek előtt ismeretlen volt az illetékes tábori lelkészi hivatal. A tábori apostoli helynökség e nehézségek elkerülése végett minden tábori főpapi hivatalt felhatalmazott, hogy oly katonák házassági ügyében is intézkedhessenek, akik nem az ő körzetük területéhez tartoznak.

Tiszt. papjaim azért minden katonai házassági ügyben forduljanak a nagyszebeni tábori főpapi hivatalhoz.

A nőjegyes részére a házassági akadályok alól adott felmentés a férfijegyesre is vonatkozik.

Gyulafehérvár, 1916. május 18.

1003/1917. A katonák esketése ügyében utasítás

A tábori püspöki hivatal értesítése szerint némelyek nem elég óvatossággal jártak el a katonák esketéseinél s így előállott nem egyszer a bigamia esete is.

Hogy legalább a jövőben ezen súlyos következményekkel járó hiba meg ne ismétlődhessék, azért a katonák esketése ügyében a következő intézkedést teszem a tábori püspöki hivatal kérésére.

A katona-jegyes megesketése vagy sürgős vagy nem. Az esketés sürgős: ha a katona-jegyes beosztatott már a menetszázadba vagy a katona-jegyes a harctérről kapott rövid lejáratú szabadságot, amelynek elmultával ismét egyenesen a harctérre kell bevonulnia.

A katona-esketéshez szükséges okmányok: keresztlevél (nem születési bizonyítvány), katonai engedély, illetve tartalékosoknál és népfelkelőknél a katonai állapot bizonyítéka, a kiskorú félnél a szülői beleegyezés és esetleg reverzalis.

Minden katona-esküvőnél mindenekelőtt megállapítandó, hogy a sürgősség esete fennforog-e vagy sem?

I. Ha a sürgősség nem forog fenn, akkor a fentebb elősorolt okmányok a hirdetések eszközlése, illetve a házassági akadályok alóli felmentés végett a tábori főpapi hivatalhoz küldendők.

II. Ha a sürgősség esete fenforog, akkor válaszfizetett sürgönnyel kell a fentnevezett hivataltól felmentést kérni a hirdetések, illetve a fenforgó akadályok alól. - A felmentést kérő sürgönyben benne kell lennie ennek: „okmányok rendben vannak". A felmentéssel a Tábori Főpapi Hivatal a menyasszony illetékes lelkészének a delegatiot cum iure sub delegandi fogja megadni. Ilyenkor a vőlegény köteles az eskető pap előtt esküt tenni szabad állapotáról s csak ennek megtörténte után eskethető meg.

Az esetleges kellemetlenségek elkerülése végett kérem tisztelendő papságomat, hogy ezen rendelkezést a legpontosabban tartsa meg.

Gyulafehérvár, 1917. május hó 20-án.

6659/1917 Katonák esketése ügyében utasítás

A I. évi IV. körlevélben közölt utasítás kiegészítéséül, illetve módosításául a következőket közlöm.

A katonalelkészek joghatósága alá tartoznak 1. a cs. kir. hadsereg kötelékébe tartozó összes katonaszemélyek, akár a harctéren, akár a front mögött teljesítenek szolgálatot, 2. a m. kir. honvédségnek (népfelkelés, csendőrség) azon katonai személyei, kik harctéren, vagy megerősített helyen (erődítményben) vannak.

Ez utóbbiak akkor is a katonalelkész joghatósága alatt állanak, ha szabadságon vannak, tehát csak átmenetileg tartózkodnak a mögöttes országrészben.

Ha azonban megszünnek a hadrakelt sereghez tartozni s valamely más beosztást nyertek, a honvédség katonai személyei ez uj beosztásuk, illetve bevonulásuk napjától kezdve a polgári lelkész joghatósága alá tartoznak.

Mivel a szükséges okmányokat követelni és azok meglétéről a felelőséget viselni az állami anyakönyvvezetők tartoznak, a lelkészek a jegyesektől csak a keresztlevél bemutatását (illetve a szükséges adatok valamely módon való igazolást) kívánják. A tábori főpapi hivatalnak okmányokat bemutatni nem kell.

Az összes egyházi házassági akadályok alól (rokonság, hirdetés stb.) a menyasszony illetékes egyházi főhatóságától nyert fölmentés a vőlegény részére is érvényes.

A tábori főpapi hivataltól tehát - ha a katona-vőlegény az ő joghatósága alá tartozik - csak engedélyt kell kérni a házasság megkötéséhez.

Engedély kérésnél a vőlegény nevének, katonai beosztásának (nem harcztéri beosztás, de a csapattest megjelölésével) és rangjának közlése szükséges.

Sürgős esetekben az engedély sürgönyileg kérendő. Mindig jelzendő: „okmányok rendben". Röviden így fogalmazható a sürgöny: „Feldsuperiorat Nagyszeben. Felhatalmazást kérek Kovács János 82. ezredbeli szakaszvezető esketésére. Okmányok rendben."

A sürgönyi választ nem kell fizetni.

Vegyes házasságoknál, ha a katonalelkész joghatósága alá tartozó katonavőlegény kath. vallásu, a menyasszony ellenben nem kath., akkor minden felmentés a tábori főpapi hivataltól kérendő.

A katonai anyakönyvvezetés és nyilvántartás céljából a házasságkötés után bélyegmentes egyházi anyakönyvi kivonat küldendő a tábori főpapi hivatalnak.

Végül értesítem t. lelkészeimet, hogy sürgős esetekben a tiltó akadályok alól a fölmentést ne kérjék sürgönyileg tőlem. Sürgős esetekben a házasság a tiltó akadályok (hirdetés, tiltott idő, vegyes házasság t. i. reverzális esetén) mellett is megköthető s a felmentés ilyenkor utólag kérendő.

Gyulafehérvár, 1917. október hó 23-án.

7448/1917 Hadifoglyok házassága

A vallás- és közokt. miniszter úr 13988/1917. szám alatt közölte velem a közös hadügyminiszter úrnak azon határozatát, hogy az osztrák-magyar birodalom területén élő hadifoglyok - a német-oroszokat kivéve - csak a békekötés után nyerhetnek belföldi honosokkal kötendő házasságra engedélyt s az illetékes hatóságok utasítva vannak, hogy az ily irányú kérvényeket már eleve útasítsanak el.

Gyulafehérvár, 1917. nov. 6.

3666/1918. Az új kódex intézkedései a házasságról

Minthogy az új kánonjogi kodex csak igen kevés helyre jutott el, a nehéz nyomtatási és forgalmi viszonyok miatt bizonytalan idő mulva juthat el a plebániákra, annak a házasságra vonatkozó főbb intézkedéseit a magas püspöki karral egyetértően szükségesnek tartom a főtisztelendő lelkészkedő papsággal különlenyomatban mellékelten közölni.

Gyulafehérvár, 1918. évi május hó 27-én.

4704/1918 Hadifoglyok Oroszországban kötött házasságáról

A cs. és kir. apostoli helynökségtől a hazatérő foglyok Oroszországban kötött házassága ügyében a következő átiratot vettem:

Cs. és kir. Apostoli Helynökség. Szám: 58793/1918.

Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság, Gyulafehérvár.

Wien, 1918. június hó 25-én.

Megtörtént, hogy a fogságba kerültek közül néhányan Oroszországban megnősültek és most feleségükkel (gyerekeikkel) térnek vissza. A hadseregfőparancsnokság az ilyen asszonyok (családok) bevándorlási engedélyét azon feltételeihez kötötte, hogy a visszatérők okmányilag igazolják az Oroszországban megkötött házasságnak érvényes voltát.

A visszatérők nem mindenike tudja ezen szükséges okmányt felmutatni és azt állítja, hogy az igazoló okmány a vörös gárdisták martalékául esett.

Felszólítottam tehát arra, hogy ez utóbbi esetekben a hazatérők a gyűjtőállomásokon ujolag megeskettessenek és házasságkötési levelet kapjanak, hogy annak alapján nyerhessék el feleségeik a bevándorlási engedélyt.

A házasságkötésnek ezen ismétlése helyett, mely több okból meg nem engedhető és lehetetlen is, azt javasoltam a hadseregfőparancsnokságának, hogy mindazokkal, akik a megkötött házasságot okmányilag igazolni nem képesek, a gyűjtőállomásokon jegyzőkönyv vétessék fel a következő tények megállapításáról: Vajjon az illető a házasság megkötése előtt nőtlen volt-e, avagy özvegy? Hol, mikor és ki előtt kötött házasságot? Egyházilag ki lett-e hirdetve? - A jegyzőkönyvbe foglalt adatok hitelességét a házasfelek esküvel tartoznának megerősíteni.

A felvett jegyzőkönyv alapján a gyűjtőállomás parancsnoksága kiállíthatná azon okmányt, mely a hazatértek családjának az osztrák-magyar monarchia területére való bevándorlási engedélyéhez szükségeltetnék.

 

Jegyzetek

1 GYÉL, 4883/1917.

2 GYÉL, 4511/ 1915.

3 Josipovich Géza (Jalkovec, Varasd vármegye, 1857. január 31. -Budapest, 1934. május 20.): horvát-szlavón-dalmát miniszter. A budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi doktorátust szerzett. Birtokain gazdálkodott, 1881-ben segédfogalmazó a belügyminisztériumban, majd 1884-87-ben a horvát-szlavón-dalmát minisztériumban. A horvát unionista programmal vinicai (1887-92, 1896-1901), majd a novigrádi (1903-05, 1906-10) keresztény képviselője a horvát szaborban, mely a magyar országyűlésbe küldte. Az Osztrák-Magyar Bank főtanácsosa (1897-1903 és 1913-21); horvát-szlavón-dalmát tárcanélküli miniszter (1906. ápr. 23. - 1910. jan. 17. és 1912. ápr. 22. - 1913. jún. 10.) és 1921-23-ban a Magyar Állami Jegyintézet tanácsának tagja volt. Forrás: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/j-75FD4/josipovich-geza-760B0/. Letöltve: 2018. 05. 17.

4 GYÉL, 2221/1918.

5 KABA Eszter, InAetas, „Őszre hazajönnek mind!", 100. https://epa.oszk.hu/00800/00861/00066/pdf/EPA00861_aetas_2014_03_097-108.pdf. Letöltve: 2018. 05. 17.

6 Az 1883-ban nagyszebeni állomáshellyel és székelyudvarhelyi hadkiegészítési körzettel alapított, túlnyomórészt székelyekből álló ezred végigharcolta az első világháborút. Több harctéren voltak ott, olasz fogságban is volt részük, sokan az életükkel fizettek. (Uo.)

7 GYÉL, 2873/1916.

8 GYÉL, 4883/1917.

9 MARTON József: Majláth Gusztáv Károly. In: Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon VIII. Budapest 2003, 531-533.

10 GYÉL, 6370/1914.

11 GYÉL, 1064/1916.

12 GYÉL, 3845/1918.

13 GYÉL, 1003/1917.

14 GYÉL, 6659/1917.

15 GYÉL, 7448/1917.

16 Bánk József: Egyházi Törvénykönyv. In: Magyar Katolikus Lexikon II., Budapest 2003, 905-908.

17 GYÉL, 3666/1918.

18 GYÉL, 4704/1918.