LIPP MÁRTA

Az “IC projektet” az MMI Kutatási Osztálya 2001-ben indította, mint kutatásra épülő módszertani kísérletet. Egy – önkéntes fiatalok által felépített és működtetett, folyamatosan bővítendő, internet alapú – Ifjúsági Tudáscentrum létrehozására irányul, amely a település fiatalsága számára nyitott, interaktív klubként működik.

A gyakorlati munka két városban, Dunakeszin (2001 novemberétől) és Hatvanban (2002 júliusától) folyik, az Önkormányzat felkérésére, helyi szakemberekkel közösen. Partnereink: Dunakeszin az Ifjúsági- és Sport Bizottság, a Művelődési Osztály, valamint a József Attila Művelődési Központ, Hatvanban a Grassalkovich Művelődési Központ.

Mind a két településen a város összes fiatalját megszólítottuk (Dunakeszin a 14 és 22, Hatvanban a 15 és 22 év közöttieket). Postai úton eljuttattunk egy leírást a kezdeményezésről, egy pályázati felhívást és egy önkitöltős kérdőívet. A pályázattal az önkéntesek első csoportját választottuk ki, a kérdőívek a fiatalok megismerésén túl az IC adatbázisához is kiindulópontként szolgálnak. Jelen dolgozat a hatvani kérdőívek alapján készült. A feldolgozást még nem fejeztük be, sőt annak csak az elején tartunk. Úgy gondoltuk azonban, hogy nem haszontalan, ha már “menet közben” tájékoztatjuk az olvasókat, tekintettel a kutatás hiánypótló jellegére.

A minta némiképp eltér a dunakeszitől. Már ez az eltérés is jelzi a két hasonló nagyságú város szociokulturális karakterében meglévő különbségeket, (amely külön tanulmányt igényel). Először is harmad akkora (270 fő), ami azt jelenti, hogy az itteni fiatalok 8%-a reagált a megszólításra.

Helyismeretem alapján hajlok az utóbbira, s arra a feltételezésre, hogy ők még több lépcsőben közelíthetők meg, mint a dunakesziek, de nem kevés aktivitás szunnyad bennük. A minta összetételét tekintve azonban az első hipotézis sem vethető el teljesen. Túl magas a köztudottan aktívabb és kulturálisan motiváltabb lányok aránya (fiúk 1/3, lányok 2/3). Jóval többen válaszoltak a 18 év alattiak közül (61%), s 21 év fölött mintha elvágták volna, összesen heten küldték vissza a kérdőívet. Később még kitérünk rá, hogy több mutató is jelzi, hogy a fiatalok korán felnőtt státusban érzik magukat, s viselkedésük a felnőttek zártabb mintáihoz igazodik.

Eszerint a mentalitás szerint a tanulói élethelyzet megszűnésével vége szakad a fiatalságnak is. A tanulói státusban lévők természetes arányukhoz képest túlsúlyban vannak, a minta ¾ részét adják.

Arra is következtethetünk, hogy átlagosan korábban kerülnek felnőtt státusba, mint a dunakeszi fiatalok, különösen a lányok. A mintából a 17 év fölöttiek fele, a 18 év fölöttiek közel 2/3-a már nem tanul (Dunakeszin 50%).

A felnőtt státusúak megoszlása

Összességében elmondhatjuk, hogy a minta zömét a tanulók, a továbbtanulni szándékozók és az iskolázottabbak alkotják: csupán 18% nem tanul sehol (fiúk 15%, lányok 20%), a többség középiskolás, alacsony a szakmunkásképzőbe járók és relative magas a felsőoktatási intézménybe járók aránya.

Ugyanekkor hangsúlyozni szeretném, nagy dolognak tartom, hogy a szakmunkásképzőbe, szakiskolába járók és a munkanélküliek ilyen nagy számban kitöltötték a kérdőívet (a munkanélküliek kétszer annyian, mint a népességbeli arányuk), jelezve kapcsolat-kereső és gyakorta segítségadó szándékukat. Ez utóbbit igen sokan kifejezésre juttatták, nemcsak ebből a rétegből. Bár a kérdőív névtelen volt, több mint ötvenen névvel, címmel, s részben levéllel látták el, amelyben fölajánlották közreműködésüket.

Az életfelfogással, beállítódással kapcsolatos kérdésekből arra szeretnénk választ kapni, hogy milyen mintákat követnek a fiatalok. Ezt a témát 3 szempontból közelítettük meg: a legfontosabb értékek, a vágyott életforma és a példaképek oldaláról.

áll, hogy nagyon tudatlanok. A jelent pontosan érzik és talán értik, de nincsenek megtanítva semmire, ami a múltjukkal és a jövőjükkel kapcsolatos, és főleg nem, ami segítené őket abban, hogy mit kezdjenek magukkal, hogyan töltsék el az idejüket, hogy értelme legyen, s hogy van élet a család – munka – pihenés hármasán és a puszta szórakozáson kívül is.

Az értékeik az életük negatív lenyomata, mint ahogy többen megjegyezték, úgyis azt írja mindenki, ami neki a legjobban hiányzik. Tünet értékűnek tartom, hogy 8 válaszban a legfontosabb értékek között szerepelt, hogy “legyen elfoglaltság, legyen mit csinálni”. Ez azért meglepő, mert az értékekre “sarkítva” kérdeztünk rá. Szerettük volna behatárolni az eleminek érzett szükségletek körét. (Mit tart az életben a legfontosabbnak, ami nélkül úgy érzi, nem érdemes élni? Három dolgot említhet.)

Talán az elementáris vágyak (hiányok?) erejét mutatja, hogy meglepően sokan válaszoltak erre a kérdésre, szinte mindenki (93%). Kihasználta a lehetőséget, és három értéket írt a többségük (80%), 6-6% csak egy, illetve két értéket említett.

2. Az anyagi biztonsággal és megteremtésének lehetőségével kapcsolatos szükségletek (pl.: pénz, megfelelő anyagi háttér, fix kereset, biztosítani a megélhetést, munkahely stb.).

A kettőt együtt “biztonsági értékeknek” neveztük el.

5. A jó közérzethez, elégedettséghez, egyéni igényekhez kapcsolódó fizikai vagy eszköz jellegű szükségletek, melyek a puszta anyagi biztonságon túlmutatnak, azaz minden u.n. “surplus” (pl.: jó egészség, fittség, tiszta levegő, sok szex, tiszta, szép környezet, siker, hatékonyság, életcél, karrier, érvényesülés stb.). Ez a legösszetettebb kategória. Lényege nem annyira a konkrétumában, mint a puszta meglétében van azáltal, hogy vállaltan egyéni ízlést, karaktert fejez ki.

6. Kitüntetett személyek/szereplők, mint érték (pl.: a párom, barátok, a barátom, a kisfiam stb.). Itt egy kategóriába soroltuk a konkrét személyeket és az elvont szerepeket, noha különválasztásuk más szempontból jogos.

A kettőt “az intimitás körébe tartozó egyedi értékeknek” hívjuk.

7. Szabadidős, rekreációs, szórakozással kapcsolatos értékek.

8. Művelődéssel, művészeti tevékenységgel, azok eszközeivel kapcsolatos értékek (pl.: tudás, a gitárom, rajzolás stb.).

A kettő együtt az “én-kitágító”, érdeklődéssel kapcsolatos értékek körébe tartozik.

Az elemi értékek azt mutatják, hogy a legfontosabbnak a stabilitást tartják (38%), melyben közel azonos súllyal szerepel a család és a megfelelő anyagi háttér. Értelmezésükben a kettőt alig lehet elválasztani egymástól. A rendezett életet értik alatta, mely szerint a családba beletartozik az anyagi biztonság is, a megélhetést pedig a családra, mint életkeretre vonatkoztatják. A család “mag-fogalma” a nyugodt élet, amely családi békét és tisztes megélhetést jelent. Meglehet, hogy ez a békés, kiegyensúlyozott életre való vágyakozás táplálkozik a leginkább a hiányból. Más forrásokból is tudjuk, hogy milyen sok Hatvanban az elvált szülő, a megélhetési gondokkal küzdő és az ezzel rendszerint együtt járó feldúlt békéjű család, s hogy ettől mennyire szenvednek a fiatalok. Ez a hiány átszövi az érzelmi-, a közérzeti- és a fontos személyekhez kapcsolódó értékek egy részét is, elevenen ható a gyerekek több mint felénél.

Az érzelmek között elsöprő szerep jut a szeretetnek és a boldogságnak, az individuális értékek közé sorolható szerelem csak 7%-uknál fordul elő. Meghökkentő, hogy elvétve sem jelenik meg a realitást meghaladó gazdagság, a luxus élet vágya. A megfelelő anyagi hátteret a biztos állás, a tervezhető jövő és az jelenti, “hogy ne kelljen izgulni, hogy ki tudják-e fizetni a csekkeket”.

A hatvani fiatalok nagyon meg vannak terhelve a mindennapi élet gondjaival, (jobban, mint a dunakesziek), hasonlóképpen, mint ahogy az ugyanitt 4 éve végzett kutatás mutatta. A jellemző értéktípusok egyáltalán nem fiatalosak. Ha nem tudnánk, hogy fiatalok között végeztük a felmérést, ebből nemigen következtethetnénk a fiatal korosztályra. Fiatalos karaktert szinte kizárólag a ki-tüntetett személyekhez kapcsolódó értékekben lelhetünk fel, ahol a választások 2/3-a a barátokra vonatkozik. Ennek a faktornak az aránya azonban nem túl magas.(13%).

Összegezve: igen erősen hatnak a saját környezet felnőtt világának értékei, újratermelik magukat jobbított, idealizált változatban. A kép elég kevéssé változatos, nem volt nehéz kategorizálni a válaszokat. Túlontúl reális, hiányzik belőle a frissesség, az egyéni színfoltok, az újat akarás bátorsága.

A személy központú, érzelmi beállítottság elsőbbsége a tárgyi orientációval szemben szimpatikussá, vonzó légkörűvé teszi a hatvani fiatalok társaságát, alkalmasint vonzóbbá, mint a polgárosodottabb közegben felnőttekét. Ugyan-akkor a szubjektívebb, kevésbé tárgyszerű – és kevésbé elvont – életfelfogás hagyományosabb mintákat követ, s nem biztos, hogy megkönnyíti a helyzetüket a jövőjük szempontjából.

A számukra szimpatikus életforma jellemzői nagyvonalakban hasonló képet mutatnak, mint az értékeké. Ez azért figyelemre méltó, mert az elemi értékekkel a szükségleteket, a jövőbeni életelképzelésekkel a vágyak felső határát, a “képzelet szárnyalását” szerettük volna megismerni.(Ismer-e olyan életformát, mint amilyenre vágyik? Ha igen, írja le 3 jellemzőjét!)

Az értékekre és az életformára adott válaszok hasonlósága lehetővé tette, hogy ugyanabban a fogalmi keretben értelmezzük mind a kettőt.

A fiatalok közel 2/3-a (64%, Dunakeszin 66%) jellemezni tudta azt az életformát, amelyet jelenlegi tudása, életismerete alapján elképzel magának. Fő elemeinek gyakorisága szinte hajszálra megegyezik az elemi értékek 4 fő csoportjának gyakoriságával (v.ö.5/b táblázat).

N=174 7. táblázat

Bár a fő kategóriák azonosak, a jelentésük nem teljesen ugyanaz, mint az értékek esetében. Jelentős arány eltolódás következik be a tárgyi orientáció javára a személy központú, érzelmi megközelítéssel szemben. A válaszok kevésbé idealisztikus, nyersebb világot tárnak föl, mert a fiatalok, szemben az előzővel, gyakorlati szempontból fogták föl a kérdést. Így – mondhatni szándékunkkal ellentétesen – az életforma leírása tartalmazza inkább az elementáris igényeket, s bármennyire is igyekeztünk leszorítani az értékeket az elemi szükségletek szintjére, mégis elég elvontnak érezték ahhoz, hogy tágabb teret nyisson a vágyódások megfogalmazása számára.

Jóval erősebb hangsúlyt kapnak az anyagi feltételek, a “tárgyi világ”,– a keményebb, “férfiasabb”, a küzdőképességet és a pozitív életfelfogást előtérbe állító tulajdonságok birtoklásának igénye. Ez utóbbiak nagy súllyal szerepelnek az individuális értékek között.

A biztonságos, kiegyensúlyozott élet jellemzően jó munkahelyet, biztos állást, az anyagi gondok hiányát, pénzkereseti lehetőséget, előre tervezhető jövőt, anyagi függetlenséget, saját otthont, megfelelő lakókörülményeket jelent. De legfőképpen azt, hogy meg kell szabadulni attól a stressztől, “hogy nem lesz elegendő pénz a hónap végén”, és “hogy a minimum dolgokon kívül ne legyen gond pár extra sem”. Van néhány szívszorító válasz: pl. “teljes család”, “saját szoba, ahol tanulhatok”, ”nyugodt körülmények, nem kell aggódni, hogy költözködni kell, boldogan lehet élni, ha megvan, ami fontos”.

A morális és érzelmi életforma elemek (az elvont értékek kategóriájának felel meg) is gyakorlatiasabbak, nem annyira a szeretet, mint a gördülékenyebb, súrlódás mentesebb életvezetés szolgálatába állítható tulajdonságok vezetnek. (Pl. törődés egymással, összetartás, tolerancia, összeegyeztetni a dolgokat a családon belül, mindent szépen megbeszélni, közösen megoldani a problémákat, becsületes életvitel, stb.)

A testre szabott, sikeres élet kategória, (az intimitás értékek) foglalja magába a keményebb jegyeket (pl. hatalom, bátorság, siker, az élet lehetőségeinek maradéktalan kiaknázása, szorgalom, kemény munka, ellátni a családot, az anyagiak megteremtésének képessége, stb.). Ezen a kategórián belül sok egyéni, érdekes igény is megfogalmazódik, amiből kiolvasható a természetszeretet, a természetesség, az egyszerűség, az egészséges életmód, a harmonikus testi–lelki élet iránti vonzódás, “egy sokkal kevésbé fogyasztói életmód” vágya, “a szép dolgok észrevétele”.

Az érdekes, önkiteljesítő életet (az én-kitágító értékek kategóriájával azonos)11% tartja fontosnak. Elsősorban a szórakozásra, az utazásra, kulturális eseményekre, a szabadidőre vonatkozik. Meglepő, hogy ebben az összefüggésben mindössze 2-3 esetben tesznek említést a munkáról (olyan legyen, amit az ember szívesen csinál, illetve érdekes legyen). A munka mint hivatás, mint a kielégülés forrása nem tényező az életelképzelésekben, mint ahogy majdnem teljesen kiszorulnak belőle a barátok is.

Hogy nagyon zártak az életformák, és hiányoznak az ideálok, az előremutató példák, jelzik a példaképpel kapcsolatos választások is. Nagyon kevés fiatalnak van példaképe, Hatvanban még kevesebbnek, mint Dunakeszin (40, illetve 46%).

Akinek van, felerészt a közvetlen környezetéből veszi. A másik fele arányosan megoszlik az elképzelt személy és a híres ember között.

A híres emberek között szerepel Petőfi, Széchenyi, Diana hercegnő, Jézus, de érdekes módon a legtöbb filmszínész. Alig említenek sportolót, s mint Dunakeszin, TV-s személyiséget, s viszonylag ritka a könnyűzenei sztár is. Komolytalan vagy kihívó megnyilvánulás nem volt, ahogy az értékek és az életformák esetében sem.

A példaképpel rendelkezők %-ában N=107 9/b táblázat

Többször leírtam már, de megismétlem: örvendetes a család, a közvetlen emberi környezet erős befolyásoló hatása. De rengeteg árnyoldala is van. Nem segíti hozzá a fiatalokat, hogy megismerjenek és megtanuljanak olyan életformákat, amelyek a jövőjüket jelenthetnék. Talán itt lenne a foglalkozásunknak a legnagyobb szerepe, hogy segítse a fiatalokat kapcsolatba kerülni új eszményekkel, s hozzon közel olyan életformákat, melyek alternatívát jelenthetnének a számukra.

Bár az érdeklődés és a változatos szabadidő töltés nem számottevő a hatvani fiatalok életfelfogásában, örvendetes, hogy az ezzel kapcsolatos kérdésekre nagyon nagy arányban válaszoltak. Ebből arra következtetek, hogy a hajlandóság talán megvolna, de nem ismerik a hozzá vezető utakat.

Az érdeklődést gyakorlati és eszmei oldalról közelítettük meg: a szabadidős tevékenységekre és az érdeklődési körökre is rákérdeztünk. Az elsőre kétféleképpen: egy általunk közölt listán kellett megjelölni azokat, melyeket rendszeresen végeznek, majd nyitott kérdésként feltettük, hogy mi a kedvenc időtöltése. Számomra megdöbbentő, hogy mind a két kérdésre 100%-os volt a válaszadói arány.

Pozitívan értékelhető, hogy a rendszeres TV-nézők aránya csak 72%, hogy a fiatalok majdnem fele azért több-kevesebb rendszerességgel olvas könyvet, s körülbelül ugyanennyi újságot. Összességében népszerűnek mondhatók a mozgással kapcsolatos elfoglaltságok, a sport, a kirándulás, a kutyasétáltatás, a sétálás. Örülhetnénk, hogy 46% rendszeresen számítógépezik, ha nem tudnánk, hogy ez szinte kizárólag számítógépes játékot jelent. Nagyon érdekes, hogy a szabadidő fogalmába beleértődik a házi- és a ház körüli munka, s hogy elég sok gyerek segít otthon, minden korosztályból.

Összességében túl magas az ál-szabadidős tevékenységek aránya (heverészés, lötyögés, csavargás, iszogatás, balhézás, valahova eljárni), ami jelzi, hogy sok a kitöltetlen idő, amikor a fiatalok nem tudnak mit kezdeni magukkal, s sokan motiváltak, de orientálatlanok.

Mutatja a lista, hogy úgy a videózás, mint a kézimunkázás, barkácsolás kiment a divatból. Sajnos ez áll a komolyzene hallgatásra is, ami tragikusan háttérbe szorult. Az internetezők alacsony aránya meglehetősen hátrányos helyzetre utal, kevés fiatalnak van rá lehetősége. A kérdőív más kérdéseiből tudjuk, hogy az igény rá elég nagy, és sokan szeretnének egy olyan helyet, ahol ezt ingyenesen és közösségben megtehetnék. Ez az IC egyik törekvése.

A ritkaságszámba menő komolyzene hallgatás mellett a legfájóbb, hogy az aktív közösségi művelődés és az amatőr tevékenység is szinte teljesen kiszorult a fiatalok életéből.

Míg a tevékenységlistára adott jelölésekben nincs különbség az egyes korcsoportok között, a kedvenc időtöltésben jelentős eltérések vannak.

A 15-16 évesekre sokféle tevékenység jellemző, szinte mindent csinálnak, az átlag szerinti arányoknak megfele-lően szerepelnek minden kategóriában. A 17-18 évesek azokat a szabadidős formákat részesítik előnyben, amelyek társaságban, barátokkal végezhetők. Majdnem mindegy, hogy mit, csak együtt lenni. Ők vesznek részt a legkevésbé bármilyen művelődési tevékenységben, még a “befogadó jellegűekben” is. Esetükben ez a kategória nagyon egysíkú is, csak a könnyűzene hallgatás, az olvasás, a TV-zés és a számítógépezés fordul elő. A barátok szerepe, úgy tűnik, ebben az életkorban a legmeghatározóbb. A 19-20 évesek preferált időtöltése a “valahová eljárni”. Mindegy, hogy hová, csak kimozdulni. Több más mellett ez is világosan mutatja, hogy a középiskolából kikerülve a fiatalok hirtelen “megöregszenek”, magányossá válnak, bezártnak érzik magukat. Megszűnnek a kapcsolatok, fölbomlanak az iskolai barátságok, nincs hol összejönni, kortársakkal találkozni, pedig nagyon nagy igény lenne rá, mert kapcsolattalanná váltak. Mintegy kényszerűségből “passzivizálódnak”. Ez is az oka, hogy náluk a legmagasabb a befogadó jellegű szabadidős tevékenységek aránya. A sportolás is lecsökken, nincs kivel közösségbe menni (egyébként sincs hova). Olyan helyekre járnak, ahová egyedül vagy a családdal lehet eljárni (autózás, séta, bevásárlás, uszoda), s ezek az esetek döntő többségében nem kulturális intézmények, ez inkább csak érdekességképpen fordul elő.

A 21-22 évesek helyzete még rosszabb, fokozódik a be-felé fordulás. A baráti kapcsolatokkal nem fordul jobbra a helyzet, nem áll vissza az egyensúly, sőt tovább hanyatlik a társasági élet, s drasztikusan csökken a valahová eljárni igénye is. Csökkennek a jobbára otthon végezhető befogadó jellegű tevékenységek. Nemcsak az arány csökken, hanem a választék is két pólusúvá válik: bestseller olvasás, könnyűzene hallgatás. Talán elhízás ellen, főleg a lányok körében megnő a szelídebb sport jellegű szabadidős elfoglaltságok aránya (kirándulás, természetjárás, séta, kutyázás).

Összességében elmondható, hogy túl magas az orientálatlanok aránya minden korcsoportban (43%). A másik csoport (57%) kedvenc időtöltései közt arányosan szerepel a sport és a kulturális tevékenységek.

Külön ki kell emelni, hogy az aktív/alkotó tevékenységek aránya nagyon alacsony (átlagosan 8%), a választék pedig sivár: elsősorban zenével, tánccal, énekléssel kapcsolatos, 8 esetben fordul elő a festés, rajzolás, egy esetben a vers írás. Az ismeretszerző tevékenységek közül pedig valóban csak mutatóban van kettő (modellezés, rovargyűjtés). A többi számtalan tevékenység lehetőség teljesen kimarad a fiatalok életéből, miként a közösségi élmény is. Ezek az elfoglaltságok rendszerint nem közösségben, hanem individuálisan zajlanak.

A megkérdezettek 64%-ának van valamilyen érdeklődési köre, ami magas aránynak mondható, különösen ha számba vesszük, hogy ez minden korcsoportra érvényes.

A táblázat mutatja, hogy sokkal több fiatalt érdekel a művészet, mint ahány űzi, és sajnos annál is, mint ahány foglalkozik vele. Az eredményeket “lerontja”, de egyúttal számunkra feladatot is ad, hogy ezek az érdeklődési területek többnyire valóban csak teoretikusan, lehetőségükben léteznek, mert a legtöbben semmilyen rá irányuló tevékenységet nem folytatnak, de talán az IC fog tudni kapcsolódni hozzá.