BÁBJÁTÉKOS EGYESÜLET
Célja, feladata: Az amatőr bábjátékos mozgalom, ezen belül a gyermek bábjátékosok szakmai tevékenységének fejlesztése, képzések, találkozók, bemutató rendezvények szervezése.
KISS ÁRON MAGYAR JÁTÉKTÁRSASÁG
Célja, feladata: A játékkultúra értékeinek felderítése, megóvása, terjesztése, felélesztése. Előadások, konferenciák, játékprogramok, tájékoztatók tartása, kiállítások rendezése, kiadványok megjelentetése.
MAGYAR DRÁMAPEDAGÓGIAI TÁRSASÁG
Célja, feladata: koordinálja, szervezi, irányítja a hazai gyermekszínjátszás és drámapedagógia ügyeit, fesztiválokat szervez, szakirodalmat és módszertani anyagot ad ki, ellátja a terület nemzetközi képviseletét.
MAGYAR FOTÓMŰVÉSZETI ALKOTÓCSOPORTOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE
Célja, feladata: A fotós tagszervezetek ernyőszervezeteként az autonóm fotográfusok érdekképviselete, szakmai képzés és továbbképzés, nemzetközi szakmai kapcsolatok építése a FIAP-on keresztül, kiállítások szervezése, kiadványok megjelentetése. A Magyar Fotográfia Napja rendezvénysorozat koordinálása.
MAGYAR KÓRUSOK ÉS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE
Célja, feladata: énekkari és zenei élet szakmai segítése, érdekvédelem, programok koordinálása, információátadás, szakmai programok, hangversenyek, fesztiválok, versenyek, továbbképzések szervezése.
MAGYAR SZÍN-JÁTÉKOS SZÖVETSÉG
Célja, feladata: a nem intézményesült felnőtt színjátszás koordinálása, képzések és továbbképzések szervezése, fesztiválok, konferenciák rendezése., érdekképviselet
MAGYAR VERSMONDÓK EGYESÜLETE
Célja, feladata: A hazai és határon túli magyar versmondó kultúra ápolása. Vers és prózamondó versenyek, versmondó táborok, fesztiválok szervezése, kiadványok megjelentetése.
MAGYARORSZÁGI KÓRUSVERSENYEK ÉS FESZTI-VÁLOK SZÖVETSÉGE
Célja, feladata: Magyarországi kórusversenyek és fesztiválok tevékenységének összehangolása és érdekvédelem.
ORSZÁGOS KÉPZŐ- ÉS IPARMŰVÉSZETI TÁRSASÁG
Célja, feladata: Kiállítások szervezése, szakmai képzés és továbbképzés, művészeti konferenciák rendezése.
KÉPZŐ ÉS IPARMŰVÉSZETI ALKOTÓCSOPORTOK NEMZETKÖZI SZÖVETSÉGE EGYESÜLET
Célja, feladata: az alkotócsoportok tömörítése, érdekképviseletük ellátása, szakmai képzés és továbbképzés, nemzetközi szakmai kapcsolatok építése, kiállítások szervezése, kiadványok megjelentetése
A FESZTIVÁLOKRÓL
Az utóbbi időben megszaporodott a kistérségi, regionális és országos szintű rendezvények száma. Ezt a tendenciát tekinthetnénk károsnak is, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a találkozási pontok ünnepnapokat jelentenek a művészeti alkotással foglalkozók és közönségük számára. Éppen ezért, noha kétségkívül rendet kell tenni a sokszor áttekinthetetlen rendszerben, továbbra is támogatni kell az arra érdemes hagyományos és új események megrendezését.
A még mindig gyenge kistérségi identitástudat miatt támogatni kell a falunapokat, a kistérségi összefogáson alapuló rendezvényeket, mert a lokális erők ezekkel dinamizálhatók. A szükséges koordinációt a Regionális Kulturális Tanácsok lesznek hivatottak elvégezni.
A régiós fesztiváloknak a népművészeti ágak kivételével még nincsenek hagyományai de a kezdeményezések egyre inkább erőre kapnak. Probléma, hogy a régiós fesztiválok sok esetben összemosódnak az országos merítésűekkel.. Ez az a szint, ahol először beszélhetünk a minősítésekről is – ennél alacsonyabb szinten nem szabad országos minősítéseket kiadni. A minősítéseket a különböző művészeti ágakban eltérő módon, de többnyire a civil szervezetek saját hatáskörben adják ki. (Most készül a Magyar Művelődési Intézet által létrehozott Művészeti Tanács egy nívódíj /újra/alapítására, amely nyilvánvalóan támaszkodik majd a civil szervezetek alapminősítési rendszerére, ajánlásaira.)
Az országos meghirdetésű fesztiválok esetében lehetőség szerint el kell különíteni a felmenő rendszerű, a meghívásos illetve a szabad jelentkezésű fesztiválokat, kiállításokat. Célszerű volna az országos fesztiválok között is “rendet” vágni, jobban elkülöníteni a tematikus, speciális, esetleg korosztályi találkozókat.
Nemzetközi fesztivál elnevezést - civil szervezetekkel egyetértésben - csak azon rendezvények esetében tartunk jogosnak használni, amelyeken a szereplők, illetve a fesztivál fellépőinek, kiállítóinak minimum 40 %-a külföldi (nem határon túli magyar) és legalább 5 országból érkeztek a fellépők, megfigyelők. Azokban a szakágakban, ahol a rendezvények összefogására nemzetközi szervezet is alakult (pl. CIOFF), ott a vonatkozó hazai rendezvényeket a nemzetközi szervezet szabályzata alapján kell minősíteni.
AMATŐR MŰVÉSZETI TEVÉKENYSÉGEK A STATISZTIKA TÜKRÉBEN
(2003-2004. évi összesített adatok alapján)
A közművelődési színtereken működő alkotó művelődési-művészeti közösségek száma a rendszerváltás körül jelentős mértékű csökkenést mutatott, és az azt követő lassú gyarapodást 1994-96-ban újabb mélypont követte. A csoportok száma jelentősen visszaesett, és csak 1997 óta mutat ismét növekedést, azóta a művészeti tevékenységgel foglalkozók száma lassan, de állandóan növekedik.
Az egyes művészeti ágak között a vizuális művészetek terén a fotó mutatja a legerőteljesebb növekedést – köszönhetően az országos meghirdetésű pályázatoknak, kiállítási lehetőségeknek, a művészeti ág szervezettségi foka is a kiemelkedők között van. Ugyancsak növekedést mutat a képzőművészeti alkotócsoportok száma – egy részük igyekszik a működés jogi formáinak megteremtésére is.
Az előadó-művészet terén a különböző táncos formációk (modern és divattáncok) mutatnak a többihez képest erőteljesebb növekedést. Viszonylag egyenletesnek mutatkozik a színjátszó csoportok és versmondó műhelyek (egyéni előadók) száma – noha az országos bemutatkozási alkalmak mindig mutatnak megszűnéseket és alakulásokat. A felnőtt énekkarok száma az utóbbi években jobbára oszcillál: amennyi együttes megszűnik, kb. ugyanannyi alakul. Az iskolai kórusok létét viszont, az ének-zenetanítás marginalizálódásával folyamatos veszély fenyegeti. Örvendetesen és egyértelműen nő viszont a hangszeres formációk és általában a hangszerjáték népszerűsége - a kamaraegyüttesekben, fúvószenekarokban egyre több a fiatal, korosztályuk immár domináns. Miként a színjátszóknál és versmondóknál, a zenei területen is megfigyelhető az egyesületi formára való törekedés.
A lakóhely nagyságát figyelembe véve megállapítható, hogy az 500-1000 lélekszámú településeken inkább a nyugdíjas korosztály művészeti aktivitása jelenik meg, míg az 1000-2000 körüli lélekszám már kedvez a gyermek és ifjúsági művészeti tevékenységnek is.
Bizonyos tevékenység formák – mint fotó, filmezés, képzőművészet – inkább a nagyobb településekre jellemzők. (Ezek nem egyenletesen jelentkező tendenciák.) A 2003-as statisztika szerint a Budapesten több mint 15 ezer alkotóval 700 művészeti közösség működik a közművelődési színtereken, míg országszerte az intézményhálózaton belül több mint 3 ezer közművelődési intézményében 6 ezer körüli az alkotó közösségek száma, ennek 70 %-a előadó-művészeti jellegű.
A bemutatkozások száma közelíti a 6 ezret. A vizuális művészetek terén több mint 8 ezer kiállítás van évente, ennek 60 % képző- és iparművészeti és 12 %-a fotókiállítás.
Ezek között az adatok között értelemszerűen nem szerepelnek a művészeti és más iskolai intézményekben működő művészeti csoportok (általános és középiskolák, valamint egyetemek-főiskolák csoportjai). Nem jelenik meg a nem intézményi háttérrel rendelkező csoportok jelentős száma, a kórusok, illetve zenei csoportok sem.
Az ország területén 600-nál több alapfokú művészeti iskola működik s már nem csupán a nagyobb városokban, de a közepes nagyságú településen is találunk ilyen intézményeket.
A közös nyelvhasználatra építő, határon túli magyar szereplők bevonásával létrejövő fesztiválokat, versenyeket nemzeti fesztiválnak javasoljuk nevezni. Ez elejét vehetné az igen nagyszámú és a valóságot nem fedő “nemzetközi” elnevezés elterjedésének.
Az NKÖM szerepvállalásait az országos szinttől felfelé, elsősorban a nemzeti és nemzetközi találkozókon kellene érvényesíteni.
A Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza szerepvállalásait a régiós szintnél lehetne meghúzni. Bizonyos esetekben országos, nemzetközi és nemzeti események esetén is szükség van rájuk szakmai támogatóként, módszertani segítőként.
Díjfelajánlóként országos szintig lenne célszerű a minisztériumnak , az MMI-nek és a H.H-nak jelen lennie a találkozókon. A régiók szintjén, vagy ezektől lejjebb a helyi erőket kellene mozgósítani. A regionális és a kistérségi identitástudatot ezzel is erősíteni lehet.