URBÁN GYULA
A MAGYAR BÁBJÁTÉKOS EGYESÜLET MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE
“Én a szocializmus eszméjét mindig is formaként kezeltem.”
József Attila írta le ezt a mondatot az egyik tanulmányában, melyet Aczélék illetéktelenül, de következetesen kicenzúráztak minden létező kiadásból. Most hozzáférhető, s érdemes kissé elgondolkozni rajta – mert, ma is érvényes megállapítást tartalmaz.
Ismételjük csak meg! “Én a szocializmus eszméjét mindig is formaként kezeltem.” Mi következik ebből a formális logika szerint? Hogy létezett valami nagyon általános, és ugyanakkor nagyon specifikus dolog, amivel a kilencedik kerületi Gát utcában lakó költő a sok munkálkodó, magát kínálgató eszme közül azonosulni tudott, s ezt a valamit méltó módon, tehát formaként kezelte. Vagyis szolgálatába állította minden hozott és szerzett tudását, s így emelte a lehető legkevesebb redundanciát tartalmazó üzenet szintjére. Az eszmei, kevésbé pontos kifejezéssel, tartalmi dolgok formaként való kezelése olyan bölcs aktus, melyet mindnyájunknak ajánlani tudok, ugyanis ez az, ami megvédi az eszmét az ideológiává való torzulástól.
Szomorúan teszem fel a kérdést: Mit tudott József Attila, és mit nem tudunk mi?
Tudta, hogy közösséget nem lehet úgy elképzelni, hogy ne legyen valami a közepén. Mondjuk egy embertelen körülmények között született, halálra szánt gyermek, tűz, valami űrből idecsapódott ismeretlen összetételű kormos kődarab, vagy akár egy lyukas pitykegomb.
Tehát valami, amire rátehetjük az életünket két emberpusztító ideológia után is.
Valami, amit aztán formaként lehessen kezelni, hogy nehogy ellaposodjon, kiégjen, vagy hitelét veszítse.
Valami, amit feltétlenül el kellene mondanunk a többieknek, mielőtt még végleg legördül a függöny. Valami, ami közös bennünk ebben az egyre inkább mesterséges, manipulált, a legkönnyebb ellenállás felé sodródó, uniformizált világban.
Vajon nem csak lenni, létezni, fogyasztani, elvenni, és eldobni akarunk-e? Így is nyomot lehet hagyni. Mondjuk úgy, mint a csiga a leveleken.
És akkor itt van egy kifejezési forma: a bábjáték, mely professzionális színházi formaként nehezebben leírható, mint mozgalomként. Kettő, három, négy ezer éves története alatt, mely a szakralitással kezdődött, majd szekularizált formában helyet követelt a piacok forgatagában, hogy később a családok intimebb ünnepeinek is szolgálója legyen, s lassan eljutott a kőszínházak falai közé. E hosszú folyamat alatt azonban végig megőrzött magában valami spontán közös tevékenységen alapuló, jobb szó híján, műkedvelő jelleget. Ebből a még meglévő közösségekben mélyen gyökerező aktív tevékenységből táplálkozik e színházi zsáner professzionális része is.
A Magyar Bábjátékos Egyesület e több részre tagolható kifejezési forma inkább öntevékeny, amatőr lehetőségeit fedi le. Pontosabban az amatőr bábosok gyűjtőszerve. Mondhatnánk azt is, hogy egy öntevékeny mozgalom irányító központja…
Mondhatnánk, ha egyáltalán létezne valamiféle mozgalom.
(A nyolcvanas években kétezer-kétszáz bábcsoport tevékenykedett az országban. Ma a számuk nem éri el az ötvenet!)
Egyesületünk célja újraéleszteni a bábos mozgalmat.
Ezért évente négy állandó találkozási formát kínálunk az amatőr bábosoknak.
1. Minden esztendőben megrendezzük az ökumenikus szellemben létrejött TEMPLOMI BÁBJÁTÉKOS TALÁLKO-ZÓT, melyet hagyományszerűen más-más felekezet megszentelt hajlékában tartunk.
Idén a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség imaházában gyűltünk össze.
2. Szintén évente tartjuk az ÓVODAI BÁBJÁTÉKOSOK TALÁLKOZÓJÁT, melynek keretében óvónők adnak elő gyermekeknek szánt darabokat.
Ezeknek a rendezvényeknek általában a Pestújhelyi Közösségi Ház ad otthont. Így volt ez tavaly is, és így lesz ez ebben az évben is.
3. Az Egri Gyermek Bábjátékos Találkozó válogatójának megrendezése is a mi feladatunk. E találkozó keretében válogatja ki a szakmai zsűri azt a két gyermek-bábcsoportot, mely Budapestet képviselheti az egri fesztiválon.
4. A tavasz első napján Dunakesziben rendezett TÜCSÖK-ÉBRESZTŐ című, óvónő csoportok részére rendezett fesztiválocska állandó védnöke a MAGYAR BÁBJÁTÉKOSOK EGYESÜLETE.
A jövő pedig az oktatásé!
Szeretnénk kialakítani egy olyan távoktatatási hálózatot az országban, melynek keretében A. B. és C. kategóriás bábképzésben részesülhetne számos pedagógus, akik aztán egyre több gyermek-bábcsoportot alapíthatnának, és vezethetnének. Ez elkerülhetetlen, mivel az amatőr bábjátszás alanya és tárgya maga a gyermek. Őérte érdemes megtanulni a báb-szakma formai csínját-bínját, őérte érdemes felépíteni Budaörsön az ország első bábmúzeumát, és báb-információs központját.
Persze ez mind-mind még a jövő zenéje…
Budaörs, 2006. március 5.