A hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban 2001.június 6-án mutattuk be helytörténész kollégánk, Kőszegfalvi Ferenc Csomorkánytól Csomorkányig című kötetét.
Nagy örömünkre szolgált ez az alkalom, mely kétszeresen ünnep volt számunkra. Egyrészt azért, hogy a mintegy két évig kéziratos állapotban lévő mű végre kiadóra talált, a szegedi Bába és Társai Kiadó jelentette meg, másrészt azért, hogy tisztelt és szeretett kollégánk sikerének örülhettünk, s bemutathattuk a város közönségének a könyvet. A kiadó képviseletében Dr. Majzik István is megjelent. A szerzővel Dr. Dömötör János nyugalmazott múzeumigazgató, a város történetének, művészetének avatott ismerője beszélgetett.
A mű A Tisza hangja című sorozat részeként látott napvilágot. Címlapjának tervét Erdős Péter vásárhelyi festőművész, grafikus készítette. A Hódmezővásárhely jelképének is tekinthető kőfal részletét és a Nagy András János–féle díszkutat idézi a grafika. Ez az ábrázolás előre vetíti a gyűjteményes kötet témakörét, amelyet az alcím is kifejez: Helyismereti írások Hódmezővásárhelyről. A város életéhez, történetéhez kapcsolódó, eddig különféle lapokban megjelent, itt egybegyűjtött gondolatok az alábbi témakörökhöz kapcsolódnak: Honismeret, irodalom, könyvtár, könyvkultúra, művészélet, portrévázlatok, sajtó, történelem. Ez jelzi a szerző kutatói érdeklődésének szélesívűségét is.

Dömötör János fejezetről fejezetre haladva, egy-egy emlékezetes történetet mesélt, megismertetett bennünket az írások hátterével. A városban történő események, a helyiek visszaemlékezései, az itt élő, vagy megforduló ismert személyek felidézésével megsejttette velünk, milyen élményben lesz részünk a könyv olvasása során.
A fejezeteken belüli egyes mini-tanulmányokban is jól érvényesül Kőszegfalvi Ferenc tények iránti tisztelete, pontossága, megbízhatósága. Számos, kevéssé ismert részletét tárja fel a hely művelődéstörténetének, nem egyszer helyreigazítva már szinte megkövesedett tévedéseket, elírt tényeket. Sok, az egyetemes magyar kultúra jelesének vásárhelyi kapcsolatára, kötődésére, baráti szálaira vonatkozó részt találhatunk az írásokban, amelyek eddig elkerülték a kutatók figyelmét, és a helytörténeti irodalom gazdagításán túl hozzájárulhatnak a várostudat mélyüléséhez. Elismerésre méltóan foglalkozik több fejezetben is a könyvtár munkatársainak áldozatos és rendkívül hasznos tevékenységének bemutatásával, értékelésével. Több esetben nyújt elégtételt, teljesít adósságtörlesztést méltatlanul elfelejtett helyi alkotók felidézésével. Külön figyelmet szentelt a lexikográfia Vásárhelyt érintő tételeinek és számos téves adatot kellett „kigyomlálnia”.

A kedélyes beszélgetést, melyet a házigazda és a szerző könnyed humorával fűszerezett, a Vásárhelyi Gyermekszínpad tagjai egészítették ki a könyv alább idézett előszavával, vásárhelyi népdalokkal és Arany János Epilógus című versének előadásával.
Én befejezésképpen szeretném idézni azokat a sorokat, amelyeket Kőszegfalvi Ferenc bevezetőül szánt könyvének elejére. Nála nincs hivatottabb elmondani, miért is állította össze és adta közre e kötetet, s egyben magyarázatul is szolgál a cím választására.

„A tanyák, dűlőutak között a puszta csendjében évszázadokat őrző romok, a kora gótikus szentegyház, az egykori Csomorkány, a legendák egébe emelkedett, történelmünk, hagyományaink, identitásunk őrzőjévé, szimbólumává vált, a szellemfalu Németh László által Vásárhely „égi másává” lett. Mindannyiunkban él egy kép a lehetséges városról, amilyennek látni szeretnénk.
Ha Csomorkány a hagyomány, a múlt, - a belső, az elképzelt város tán a jövő. A hagyomány magában kevés a jövőhöz, de nélküle nemcsak jövő, de jelen sem létezhet.
Miközben szülővárosomat szolgáltam, a valóságosat (amit magyar narancsként szeretünk: kicsi, csúnya, de a miénk), a bennem élő lehetséges, a virtuális várost szerettem volna közelebb hozni. Ezért simítgattam a valóságos szeplőit, próbáltam megmutatni apró, rejtett szépségeit, ráébreszteni értékeire. Az itt következő gyűjtemény pusztán csak szerelmes földrajz, akkor is, ha ez a szerelem olykor viszonzatlan.”