A Csongrád megyei közművelődési könyvtárosok csoportja kiegészülve pécsi, tótkomlósi kollégákkal 1999 decemberében 12 napos dániai tanfolyamon vett részt.
Ennyi lehetne egy tárgyilagos, rövid hír. Ez a mondat minden lényeges információt tartalmaz ugyan, de nem adhat és nem ad vissza semmit abból a szűk két hétből, melynek részesei lehettünk.
Szándékunkat, hogy megyénk közművelődési könyvtárosait szeretnénk megismertetni a dán valósággal, a dán demokráciával és ebben a demokráciában a könyvtárak és könyvtárosok szerepével, jeleztük a kecskeméti Dán Kulturális Intézet igazgatójának, Thomas Berntsennek. Érdeklődésünket Dánia társadalma és könyvtárai iránt a következők keltették fel:

• a szaksajtóban olvasható állandó hivatkozások a skandináv, ezen belül a dán könyvtári rendszerre,

• Lene Byrialsen előadása Salgótarjánban,

• Dániát már megjárt kollégáink beszámolói,

• más foglalkozású megyebeliek kinti tapasztalatainak ismerete.

Ezek alapján fölvetődött bennünk, vajon mit tudnak a dánok, amit mi nem? E kérdés megválaszolásához gyűjtöttük a tapasztalatokat a két hét alatt.
A közép-európai, elsősorban volt szocialista államok lakossága érdekében a dán külügyminisztérium létrehozta a Demokrácia Alapítványt, melynek elsődleges feladata ezen országok állampolgárainak a dán demokráciával való megismertetése egy-, illetve kéthetes kurzusokon.
Miért jó ez nekünk? Megpróbálom ezt a cikk hátralévő részében leírni a program részletesebb bemutatásával.
És miért jó ez a dánoknak? Ezt bizony megkérdeztük tőlük ottlétünkkor. Egy igen egyszerű választ kaptunk. Békét szeretnének Európában és a világon, s remélik, az ő példájuk, demokráciájuk, a rendszeres tanulás igénye és gyakorlata, ezek követése és eredménye a világot is hozzásegíti a békéhez, jóléthez.

A mi kurzusunk témája: Bibliotekernes rolle i samfundsudviklingen = A könyvtárosok szerepe a társadalom fejlődésében.
Erre fűzte föl a programot Flemming Thogersen, aki a fogadó lyngby-i könyvtár munkatársa, a hvidovre-i önkormányzat képviselője, a dán FO = Frit Oplysningsforbund = Szabad Népművelők Szövetsége elnöke és még sok más szervezet aktív tagja. A pályázatot Gitte Gregensen írta meg az alapítványhoz a lyngby-i központi könyvtár HK-Klubben szervezete nevében. A HK a Kereskedelmi és Irodai Dolgozók Szakszervezetének dán rövidítése.
Az alapítvány a pályázatot 25 résztvevővel elfogadta, bár a programot nagyon szakmainak találta. Ezért is kaptunk ellenőrzést a tanfolyam végén, az értékeléskor. Egyébként két héten át Marion Thogersen volt a kísérőnk, aki figyelt ránk, teljesítette kéréseinket, türelemmel viselte gondunkat.
Mindnyájan tudjuk, egy 25 fős csoport, 2 tolmács és gépkocsivezető 14 napos, pláne más országbeli tanfolyamát megszervezni nem kis feladat. Itt minden gördülékenyen és simán zajlott, mely köszönhető a többéves gyakorlatnak, hisz mi már a sokadik magyar csoport voltunk, s 1-2 éve egyre több román és horvát csoport is érkezik Dániába. Épp kinttartózkodásunk idején nyitották meg Krakkóban a dán kulturális intézetet, tehát ettől fogva a lengyelek és az ukránok is élvezői lehettek e lehetőségnek. S köszönhető az itthoni szervező csapatnak, amely a kecskeméti Dán Kulturális Intézet munkatársaiból állt, akik mint tolmácsok is velünk jöttek, s mindenkor előzékenyen segítségünkre voltak.
Nagy előnye ennek az alapítványnak az is, hogy elsősorban anyanyelvén kívül más nyelvet nem beszélőknek a számára jött létre. Olyan, szinte egyedülálló lehetőséget teremtve ezzel számunkra, amilyennel nem is igen találkozhatunk más területen.
Az 1800 km-es 24-26 órás buszozást feledteti az a sok-sok élmény, melyben részünk volt. Mindenféle udvariasságot mellőzve igen szép, tartalmasan zsúfolt programmal vártak bennünket, mely gazdag volt szakmailag, gasztronómiailag, kulturális szempontból.
Egyetlen nagy ellenségünk volt: az idő. Mindig kevésnek tűnt, kevésnek a Karen Blixen múzeumban, Hamlet várában, és kevés volt a koppenhágai városi vagy a hvidovre-i, helsingori könyvtárakban is. Az időjárás pedig minden lehetséges formációját bemutatta, volt gyönyörű hóesés, napsütés, eső, és /szerencsénkre csak / előttünk és utánunk orkán. A deres, hófödte fák a tengerparton, Andersen országában, a karácsony előtti földíszített városokkal néha azt az érzést keltették bennünk, hogy ez egy mese és nem a valóság!
Házigazdáink azonban kifogtak az időn is, hisz programon kívüli kéréseinket is teljesítették, így például láthattuk a vasárnap déli parádés őrségváltást az Amelienborg Pladson, a királyi palota épületei előtt. Külön ajándékukat, a karácsony előtti Tivolit mindannyian örömmel fogadtuk.

Szakmai téren áttekintést kaptunk az IFLA és FAIFE munkájáról, a dán könyvtárak nemzetközi kapcsolatairól, és a könyvtárak és a szellemi szabadság viszonyáról a világban. Az IFLA-ról Borge Sorensen, a FAIFE-ről Jan Ristarp tartott előadást, majd Borge Sorensen, aki a koppenhágai városi könyvtár igazgatója, bemutatta a bútoráruházból átalakított, mozgólépcsős könyvtárát, a Hoved Biblioteket.

Jártunk Koppenhága két elővárosának Hvidovre-nek és Lyngby-nek központi könyvtárában, és egy fiókkönyvtárban, valamint a helsingori központi könyvtárban is. Mindenhol tájékoztatást kaptunk a munkájukról, terveikről, a látogatottságról. Elképedve hallgattuk, hogy a lakosság 70-85 %-a könyvtárhasználó, láttuk a nagy szatyrokkal, 20-25 kötettel jövő-menő olvasókat. Láttuk az önkiszolgáló pultokat, a képregények, CD-k sokaságát, keveselltük a helyben olvasókat, dolgozókat. Kiderült, minden kölcsönözhető.
S az ország történelmét és a népfőiskolák történetét hallgatva rájöttünk a titok nyitjára is. A dán ember egész életében tanul. Ebben segíti őt a könyvtár, és minden információhoz ott jut hozzá, szabadon használja a számítógépeket – akár saját CD-vel is – s szombatonként ott találkozik az általa választott helyi képviselővel. Mert ő is odajár kölcsönözni, informálódni. És a dánoknál a helyi választási részvételi arány is magas, 90 %-os!
Egyre több helyen van és lesz az olvasókból felhasználók tanácsa, mely társadalmi, civil szervezet, mely tanácsaival segíti a könyvtárat, és szükség esetén megvédi a fiókkönyvtárat a bezárástól. A hvidovre-i könyvtár 8 tagú tanácsa fogadott bennünket és a tanács egyik tagja, aki nyugdíjas tengerész, hozzáértően ecsetelte nekünk a 2000 januárjában parlament elé kerülő új könyvtári törvény passzusait. De ugyanilyen természetességgel beszélt a törvényről a lyngby-i városi önkormányzat kulturális bizottságának elnöknője és a parlamenti képviselő, aki egyébként más terület specialistája.

A dán könyvtári törvényről és történetéről a hazai szaksajtóból is képet kaphatunk. Számomra az a legfőbb érdekessége, hogy gondozzák, ápolják, az igényekhez és a körülményekhez alakítják. 1993-ban is parlament elé vitték, és módosították, és a 2000. Év elején is sor kerül erre. Természetesen előzőleg társadalmi vitára bocsátották, járt az Írószövetségben éppúgy, mint a könyvtárhasználói tanácsoknál és a könyvtárosoknál. Nagy társadalmi vitát kavart az ingyenesség megszűntetésének fölvetése, de mivel ellentétes lenne az alkotmánnyal, így elvetették.
A könyvtárakban tett látogatásunkkor megragadott bennünket a színek számunkra merész használata, a játékosság, a gyerekrészekbe beállított járóka, hintaló, a folyóirat-olvasóban fölfedezett etetőszék, a számítógépek sokasága, az Internet-használat lehetősége, a kölcsönözhető dokumentumok sokfélesége és mennyisége, a töméntelen képregény.
Mivel elsősorban a demokráciát mentünk tanulni és tapasztalni, az idő szorítása miatt nem volt alkalmunk olyan szakmai kérdések föltevésére, amelyből kiderült volna például a könyvtárak ellátása, a megjelenő könyvek száma. Hírünk így is előre ment: hagyjatok időt a kérdésekre, sokat kérdeznek!
Persze volt mit kérdeznünk a népfőiskolán, vagy a Koppenhága belvárosában található Vartovban is, ahol Gruntvig püspök egykori munkahelyén megnézhettük a mai népfőiskolát, a könyvtárat és a kápolnát, ahol prédikációit tartotta. Dorte Kardel pedig a könyvtárak és a népfölvilágosítás, az ismeretterjesztő társaságok működéséről adott tájékoztatást. Látogatást tettünk a Brondum könyvkiadónál, amely egy ma már ritkaságnak számító kis műhely, amelynek vezetője minden általuk kiadott könyvétől fájdalommal válik meg, fölvágatlan könyveket ad ki, plakátokat készít.
Szervezőink elmondása szerint ez a program kérésünkre szakmaibb volt, mint az eddigiek. A támogató alapítvány célja a demokrácia megismertetése, ennek ellenére elfogadták kéréseinket, de kíváncsiak voltak az eredményre. Az utolsó napi értékeléskor a külügyminisztérium munkatársa is jelen volt, és az írásos értékelésen túl szóban is tájékozódott tapasztalatainkról. Elmondása szerint elégedetten távozott.
A szűken vett szakmai programokon túl is széles betekintést kaptunk az ország életébe, mindennapjaiba, vendégségbe voltunk hivatalosak könyvtáros kollégánkhoz éppúgy, mint az öregek otthonába. Mindkettő különleges élmény volt.
Töméntelen ötlettel a tarsolyunkban tértünk haza, kicsit több önbecsüléssel és megerősödött önbizalommal. Gazdagabbak lettünk!

Ui.: Akinek van lehetősége rá, látogassa meg az Interneten a dán könyvtárakat:
Dán Királyi Könyvtár: www.kb.dk
FAIFE iroda: www.faife.dk (nem megjeleníthetõ)
Helsingor Városi Könyvtár: www.helsbib.dk
Lyngby Közkönyvtára: www.lyngbybib.dk