2001. szeptember 25-én a Polgármesteri Hivatal, a Bartók Béla Művelődési Központ és a Somogyi-könyvtár rendezésében egy Muszorgszkij-emlékkoncertre került sor a Művelődési Házban, a zeneszerző halálának 120. évfordulója alkalmából. Negyedik éve évi három koncertet hallhatunk a Zenei Album sorozat keretében, az aktuális évfordulós zeneszerzőre emlékezve. A koncertek helyszíne a Somogyi-könyvtár 1. emeleti folyóiratolvasója. Csak mikor jelentősebb zongoramű, vagy nagyobb apparátust igénylő előadásról van szó, kerül át a Király-Kőnig Péter Zeneiskola, vagy a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermébe. (Ugyanis a könyvtárnak csak egy pianínója van, ami az igazán igényes zongoraműveknél nem tud teljes élvezetet nyújtani.) Koncertjeink mindig ingyenesek, és így tudunk az idősebb olvasóknak, nyugdíjasoknak, és a diákoknak is elérhető zenei élményt adni.

Ezek a rendezvények nem csak hagyományos koncertek. A könyvtár zeneműtára munkatársainak műsorvezetésével megismerhetjük a zeneszerző életrajzát, művészetét, és néhány nagyon emberi epizódot életéből. A cél: a művész mellett az embert is megismerni.
A rendezvényekhez az önkormányzat biztosítja az anyagi feltételeket, és intézi a háttérmunkát. Ez Száz Krisztina nevéhez fűződik. A lebonyolítás a mi feladatunk.
Tavasszal egy Kurtág György 75 éves születésnapját köszöntő hangverseny volt. Most ősszel Muszorgszkijra emlékeztünk. Ez az összejövetel különösen jól sikerült, köszönjük ezt az előadók fantasztikus interpretációjának és megszokott közönségünk fogékonyságának is.
Az „Ötök” legegyénibb hangú, legeredetibb alkotója Muszorgszkij. A sok érvényesülési, lelki és anyagi problémája az alkoholizmusba kergette, de ez az érzékeny lelkivilág igazán különleges, csodálatos alkotások létrehozására tette alkalmassá.

Mivel kamarakoncert, szinte házi muzsikálás jellegű ez a rendezvény, a műsorszámok is ehhez igazodtak. Hagyományos kamaraműveket Muszorgszkij nem írt, így hát a dalirodalom egyedülálló gyöngyszemeivel ismerkedhettünk meg. Elsőnek a legkorábbi románcát, a Hol vagy, csillagocska című lírai szépségű dalt hallottuk, mely már előremutatott a későbbi oroszos stílusú, nemzeti tematikájú művei felé. Szécsi Edit és Tóth Erika ihletett tolmácsolása igazán megható volt.

Majd három dal következett a gyermekkorát idéző Gyermekszoba ciklusból: A babával, Esti ima és az Utazás nádparipán címűek. A művésznő csodálatos őszinteséggel és odaadással ábrázolta a naiv, gyermeki lelkivilágot. Ez olyannyira meggyőző volt, hogy a közönség egy 5-6 éves tagja hangos kacajjal jutalmazta az egyébként orosz nyelven előadott játékos dalocskát. Kell ennél nagyobb elismerés?

Muszorgszkij karikírozó tehetségének és humorának két példája a Kecskebak és a sokak által ismert Bolhadal. Altorjai Tamás magával ragadó természetes humorral és zengő orgánumával ragadott el bennünket.
Borisz áriája (Borisz Godunov) után megszólalni is nehéz volt. Azt a mély lelki válságot, amelyet a gyilkossággal trónra kerülő cár a hatalom súlya alatt érez, megdöbbentően keltette életre Altorjai Tamás Tóth Erika kíséretével.
Befejezésképpen Muszorgszkij legnépszerűbb művét élvezhettük, az Egy kiállítás képeit Maczelka Noémi virtuóz előadásában. Megelevenedtek a jól ismert képek, és magával ragadott a zene fergeteges lendülete.

A koncerthez a Somogyi-könyvtárban kamarakiállítást rendeztünk a zeneszerzőről. A hangverseny idejére a néhány tárlót átköltöztettük a Művelődési Központba. A kiállítás különlegessége annak a néhány Hartmann-képnek a reprodukciója volt (ezek ihlették Muszorgszkijt az Egy kiállítás képei megalkotására), amit sikerült felkutatni.
Reméljük, ez a kis koncert felkeltette a közönség és az előadók érdeklődését Muszorgszkij többi műve iránt is. Miért nem játsszuk, énekeljük gyakrabban? Talán majd ezután!