| Csongrád
Megyei Könyvtáros 34. évf. 1/4.sz. (2002)
Petrik Istvánné: Községek és könyvtárak
a szegedi járásban
„Építsd világod: - lenn a mélyben
1952-1977. Éppen 25 évvel ezelőtt jelent meg az a minisztertanácsi határozat, mely körvonalazta a szocialista könyvtárpolitika legfontosabb alapelveit és megindította a tanácsi közművelődési könyvtárak fejlesztését. Ez a jogszabály: a 2042-13/1952/V.14./ sz. határozat volt. A határozat értelmében 1952-1954 végéig minden járásban - a járási tanács intézményeként - járási könyvtárat kellett szervezni. Csongrád megyében már az első évben, 1952-ben megalakult a megyei könyvtár Hódmezővásárhelyen és azt követően még abban az évben a három járási könyvtár: a szegedi, a szentesi és a makói. A közművelődési könyvtárhálózat kiépítése és fejlesztése azonos elvek alapján, s nagyjából azonos ütemben ment végbe az egész országban. A járási könyvtárak feladata volt a közvetlen könyvtári tevékenység mellett a községi könyvtárak telepítése, szervezése, rendszeres szakmai, módszertani irányítása és támogatása. A szocialista könyvtár új rendje a könyvtári szervezeten belül minőségi átalakulást, a könyvtárügy jelentőségének növekedését jelentette hazánkban. Mindenki számára biztosítani kellett az olvasási, a könyvtárhasználati lehetőséget korra, nemre való tekintet nélkül. A magyar könyvtárhálózat, s ezen belül a szegedi járási hálózat kialakításakor is ezek a célok voltak az irányadók. Az 1952-es határozatot követte az 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott 1018/1956/III. 9./ sz. minisztertanácsi határozat, mely a magyar könyvtárügy egészét foglalta egységes rendszerbe. Ma is ez a jogi alapja könyvtári rendszerünk egészének. Az azóta megjelent jogszabályok /1976. 15. tvr./ is ezen alapulnak, illetve egészítik ki valamely fontos részlet új szabályzásával.
A dolgozat célja és felépítése Az évfordulók egyik rendeltetése az, hogy számvetésre ösztönöznek. A mát nem ismerhetjük meg és nem érthetjük meg igazán a múlt ismerete nélkül. A járás mai életét sem érthetjük meg, ha nem ismerjük múltját, s azokat a viszontagságokat, amelyeken keresztül ment. Nem becsülhetjük meg helyesen a hálózat fejlődését, ha nem ismerjük meg, hogy milyen hatások alatt lett olyanná, amilyennek ma ismerjük. A felszabadulás jelentőségét, a községek és a könyvtárak fejlődésének mértékét csak akkor érzékelhetjük igazán, ha ismerjük a kiindulási alapot, ugyanakkor pontos képünk van a mai helyzetről is. Dolgozatomban szeretném bemutatni a szegedi járás községeit, könyvtárait, a könyvtárak fejlődését és eredményeit. Képet szeretnék nyújtani egyrészt a hálózat hőskoráról, másrészt arról a kulturális fejlődési folyamatról, amelynek során a kezdetben kis állományú, kis alapterületű könyvtárak két és fél évtized alatt tekintélyes könyvtárakká nőttek. A nagy tanyai területű járás könyvtári hálózatának kialakulása sok problémával járt 25 évvel ezelőtt. A községi könyvtárak túlnyomó része szinte egyidős a községekkel, amelyek az 50-es években alakultak önállóvá, azelőtt a térképen sem találtuk volna nevüket. A felszabaduláskor a községek többségében nem volt villany, rossz volt a közlekedés, elhanyagoltak voltak az utak, s kezdetlegesek az oktatási és kulturális intézmények. A községek történetének rövid ismertetését a fentvázoltak miatt fontosnak tartom. Ezt saját tapasztalatom erősítette meg. Néhány évvel ezelőtt Vargha Balázst Kübekházára kísértem, aki azt kérdezte tőlem a község első házaihoz érve - laknak itt svábok? Miért? - kérdeztem én. Azért, mert így csak a svábok építkeznek - felelte. A könyvtárba érkezve a gyerekek már vártak ránk. Játsszunk a betűvel - ez volt a foglalkozás címe, s Vargha Balázs arra kérte a gyerekeket, hogy jöjjön ki közülük az a kisgyerek, aki úgy érzi, hogy első, illetve utolsó a névsorban. Az utolsó betűkhöz ketten is kimentek a táblához, - Weiszharr, Wenner - írták fel a nevüket a gyerekek. Tényleg laktak és laknak svábok Kübekházán! Még néhány név a könyvtár olvasói közül. Czapp, Fecker, Kollár, Mayer, Wéber. Évek óta a járási csoportban dolgoztam már, de nem sokat tudtam arról, hogyan jött létre a település, ki volt Kübek, akiről a falut elnevezték. Ilyen és ehhez hasonló dolgok azután felmerültek a többi község történetének felkutatása során is. Ez az eset adott ösztönzést és váltott ki bennem igényt munkaterületem településének jobb megismerésére, egyúttal dolgozatomban való rögzítésére. Célom természetesen nem helytörténeti igénnyel fellépő községleírás, mégis úgy érzem, egy kevés ismeretet nyújt majd és teljesebbé teszi a képet. A forrásmunkákat elsősorban a Somogyi-könyvtárban találtam, egyik faluról többet, másikról kevesebbet.
I.
A SZEGEDI JÁRÁS KÖZSÉGEINEK ÉS KÖNYVTÁRAINAK TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Csongrád megye 455 076 lakosából a járás 25 községében 78 428 ember él, a lakosok 17,2 %-a. A járás területe 1357,5 km2. A népsűrűség 58/km2, közel felényi, mint a megyei átlag. A járás mintegy körülöleli Szeged városát, mely a járás székhelye, de közigazgatásilag Szeged és a szegedi járás mégis két egymástól elhatárolt terület. Területét a Tisza két részre osztja, ami főleg gazdasági szempontból jelentős. A Duna-Tisza közi terület s a Tisza jobb partja mentén a homok, a tiszántúli részre pedig a keményebb, kötött talaj a jellemző. Ez az adottság határozta meg a települések kialakulását, a mezőgazdasági kultúrát, emellett befolyásolja a közlekedést és a szállítást is stb. A szegedi járás lényegében mezőgazdasági jellegű terület, termelési profiljára elsősorban a fejlett gyümölcs és zöldségtermesztés, valamint a baromfitenyésztés jellemző. A tiszántúli terület kivételével minden községhez óriási, szerteágazó, helyenként nehezen megközelíthető tanyaövezet tartozik. A lakosság túlnyomó része máig tanyán él, s az egyben meg is szabja közművelődési munkánk jellegét. A mai szegedi járásban a következő módon alakult települések
találhatók: A járás közeledése - az 1975-ben megszüntetett kisvasúthálózatot követően viszonylag jól kiépített úthálózaton, autóbusszal van megoldva. 2. A könyvtári hálózat kialakulása és fejlődése A járási hálózat kialakulása már 1952 második felében megkezdődött, de érdemi működését, a módszertani munkákat valójában csak 1955-től számíthatjuk. Adatokat is csak ettől az évtől szolgáltattak a községi könyvtárak. A kezdeti időszak jellemzői: az elavult és szűkös állomány, az igen rossz elhelyezési viszonyok, a szakképzetlen könyvtárosok voltak. A könyvtárosok többsége társadalmi munkás volt, illetve kevés tiszteletdíjért dolgozott. A minisztertanácsi határozat 8. pontja értelmében minden nyilvános könyvtár köteles volt állományáról pontos leltárt készíteni 1952. szeptember 15-ig. Milyen könyveket örököltünk? Lényegében néhány falusi olvasókör, vándor és népkönyvtár elavult állományát. Az 1920-as években az egyre szaporodó egyesületek a járás területén is rendszerint létrehoztak saját könyvtárakat, általában a kör szempontjai szerint válogatva és bizony elég gyér kötetszámban. Kulturális intézményeket nem örököltünk a múlttól, ezeket szinte a semmiből kellett megteremteni. A felszabadulás után természetszerűleg nem a kultúra ügye volt az elsődleges, hanem a gazdasági alapok lerakása volt a legfontosabb. A járás gazdaságilag is elmaradott volt az országos helyzethez mérten, vagy a megye többi járásához viszonyítva. Tekintve, hogy a gazdasági alap hozza létre a kultúrát mint felépítményt, így a szegényes életkörülmények között élő lakosság kulturális szintje is viszonylag elmaradott volt. A hiányok pótlása hosszú időszakot vett igénybe. A kulturális beruházásokat megelőzték a szociális, kommunális beruházások és a kultúra ügye egy ideig elmaradt a gazdasági fejlődés mögött. Az 1950-es évek elején a legnagyobb elmaradottság volt jellemző az állomány elhelyezése terén. A könyveket a legtöbb községben az általános iskolák egyik tantermének szekrényében, vagy művelődési házak öltözőjében, klubszobájában ugyancsak szekrényekben helyezték el. A művelési házak tervezésekor figyelembe vették az irányelvekben meghatározott és a lakosságszámmal arányosított adatokat. A tervek a könyvtárak számára kényelmes elhelyezést ígértek, három helyiséget: olvasótermet, kölcsönzőt és raktárt. Mégis mire az új művelődési házak elkészültek és az elhelyezkedés megkezdődött, a könyvtár mint a „legvédtelenebb” intézmény, máris a rövidebbet húzta. Kénytelen volt beszorulni egyetlen szobába, méghozzá a legkisebbe, mert kiderült, hogy a klubszobák terve kimaradt a típustervből. Az olvasószoba így átalakult klubszobának, tanácskozóhelyiségnek, vagy valamelyik társadalmi szerv irodájának. Így volt ez Bakson, Pusztamérgesen, Pusztaszeren, Üllésen, Szatymazon, Ruzsán, mely községekben 14-20 m2 jutott a könyvtárnak. A kis alapterületű könyvtárhelyiségek polcai zsúfoltak voltak, az új könyveket nem volt hová helyezni, tehát nem is szerzeményeztek. Ezekben a községekben volt a legalacsonyabb a költségvetési keret könyvbeszerzésre. Ez a helyzet csupán 1975-76-ban és nagyon sok harc után változott meg. A tanácsi vezetőket és a művelődési házak igazgatóit sikerült jobb belátásra bírni, és a könyvtárak átköltözhettek a korábban számukra tervezett nagyobb alapterületű helyiségekbe. Bakson és Üllésen azonban még mindig változatlan a helyzet. A tárgyi és működési feltételek mellett szükség volt a stabil, szakképzett könyvtárosgárda kialakítására is. A hálózatban 1955-ben mindössze 4 függetlenített könyvtáros volt -Deszken, Mórahalmon, Kiskundorozsmán és Kisteleken-, 1963-ban is csak 7 -Algyőn, Ásotthalmon, Balástyán, Deszken, Kiskundorozsmán, Kisteleken és Mórahalmon-, 5 községben -Csengelén, Sándorfalván, Szatymazon, Tápén, Üllésen- félműszakos könyvtáros volt foglalkoztatva, 18 községben -Baks, Bordány, Dóc, Domaszék, Forráskút, Gyálarét, Kübekháza, Öttömös, Pusztamérges, Pusztaszer, Röszke, Ruzsa, Sövényháza, Szőreg, Tiszasziget, Újszentiván, Zákányszék és Zsombó- tiszteletdíjas könyvtáros tevékenykedett. 1973-ban 8, 1974-ben 24, 1976-ban 26, 1977-ben már 27 főhivatású könyvtárosa volt a hálózatnak. Ásotthalmon, Mórahalmon és Sándorfalván 2-2, Kisteleken 3 főhivatású könyvtáros dolgozik. A járás sajátos települési viszonyai a fiókhálózat kialakítását is indokolttá
tették. 1960-ban a községi könyvtárak mellett 19 letét működött. A letétek
száma 1968-ban érte el a csúcsot, a szolgálati helyek száma ekkor 126
volt, ebből 30 községi könyvtár. A járási hálózatnak - az 1973-ban bekövetkezett
átszervezés következtében - 1976-ban 95 szolgálati helye volt, ebből községi
könyvtár 23; tagkönyvtár 2; tanyai iskolában 59, szociális otthonban 1,
egészségügyi otthonban 1, napközi otthonban 1, üzemben 1, tsz-ben 7 letéti
hely működött. Ha tekintetbe vesszük, hogy 1976-ban a megye területén
273 egység volt, ebből a szegedi járás területén volt a könyvtári egységek
Az elmúlt 25 év alatt a hálózat életében számos egyéb változás is bekövetkezett:
Mindezek az intézkedések a hálózat működésére is kihatottak. 3. Községek és könyvtárak a járásban A következőkben sorra veszem a járás valamennyi községét, röviden bemutatva először a település, majd hasonlóan a községi könyvtár kialakulásának, fejlődésének történetét. A közölt adatok az 1976. évre vonatkoznak. Ásotthalom A járás délnyugati részén, a Duna-Tisza közti homokhátság
déli részén terül el. Területe 12256 ha, lakóinak száma 5175 fő, tanyán
él 3469 fő, a lakosok 67 %-a. A szegedi járás legnagyobb határú, legtöbb
tanyai lakossal rendelkező községe. A környéken évezredekkel, évszázadokkal ezelőtt megtelepült
népek életéről a régészeti feltárások nyújtanak ismereteket. 1902-ben Tömörkény István végzett itt ásatásokat és megállapítja, lakott terület volt a bronzkortól az újabb vaskorszakig, sőt kőkorszakbeli leletek is felszínre kerültek a Kőrösér mentén. 1903-ban a Rivó-dűlőben népvándorlás-kori, a Kőröséri iskolánál honfoglalás-kori leletek, 1950-ben Átokházán bronzkori tárgyak kerültek elő. Móra Ferenc ásatásai arról tanúskodnak, hogy ezen a területen a népvándorlás korában több népcsoport átvonult. Ilyenek a jazigok, akiknek telephelyét a Dobó-tanyán sikerült megtalálni. A jazigok után ugyanezen a helyen az avarok telepedtek meg. Árpádkori templom maradványait találták meg a községtől délkeletre a Gardi-tanya mellett. Ahol templom épült, ott falunak, sőt több egymáshoz közeli településnek is lenni kellett. Az Árpádkorban 20-40 ház már tekintélyes falut alkotott. A terület népesedésének folyamata a tatárjárás folytán megcsappant, s ezért IV. Béla kunokat telepített le. Az Anjouk idején virágzó település Átokháza területe, melyről a Móra Ferenc által feltárt lovagi temető leletei tanúskodnak. A török hódoltság alatt a táj elnéptelenedik, a terület ura Pertán basa, közigazgatásilag és adóztatás szempontjából a szegedi szandzsákhoz tartozik. A táj az 1660-as években kezd újjáéledni, 1642-ben Pesthez, 1647-ben Heves megyéhez, 1649-ben Borsod megyéhez tartozik, jogilag azonban mindvégig Szeged birtoka. Évszázadok óta gondot okozott itt a futóhomok megkötése, így 1807-ben Vedres István tervei szerint történik meg az első erdősítés a Rivó-dűlőnél és a Kőrösérnél. A telepítések Pillich József erdőmester vezetésével történtek. Ásotthalom területén 5 ezer hold erdőt találunk. Az 1848-as szabadságharc után mezei századokat alakítottak a tanyavilágban, ezekhez tartozott Rózsa Sándor és bandája is. Az 1850-es évektől Szeged városának földbérleti politikája elősegítette a határ további benépesedését. Sokan telepedtek ide Horgosról és a szabadkai határból; - a kejfeli, neszürjhegyi szőlők egyrészét ők telepítették. A szerb, bunyevác családok lassanként beleolvadtak az itt élő, szegedi származású magyarságba. Érdemes néhány családnevet is megemlíteni: Czöndör, Barbócz, Kolonics, Maczinger. Az 1850-es évek derekán Szeged városa a mai község területén tanyát építtetett, amely a később gyarapodni kezdő falu magva és egyben névadója lett. Ebből ered ugyanis az 1950-ig használt Várostanya helységnév, s ezen a néven kapott önálló közigazgatást a falu 1942-ben. Bálint Sándor kutatásaiból tudjuk, hogy a tanyai kitelepülés újabb nagy hulláma az 1879. évi szegedi árvíz után bontakozott ki. A nagyvíz elől számos alsóvárosi család a tanyai rokonokhoz menekült és nem tért vissza újból a városba, ahol igen megdrágult az élet. Az 1880-as évek elején osztották Gátsor, az 1890-es évek második felében Halastelek földjeit. Az első világháború után Szeged városa a Fogadalmi templom építésének folytatása érdekében végzett további parcellázásokat, 1922-ben az alsó és felsőtanyai közlegelőkből összesen 2500 holdat hasított ki, hogy a befizetett haszonbéreket a templom építésére fordíthassa. Az ekkor kiosztott területeket máig is Templomföldnek, Fogadalmi dűlőnek nevezi a tanyai lakosság. 1925-26-ban a tanyai kisvasút építésére újabb 2000 holdat adott haszonbérbe a város. Így 1927-ben a tanyai népnek régi óhaja teljesült, amikor megnyílt a keskenyvágányú vasút. Ha hivatalos ügyben piacozni mentek Szegedre, ezután nem kellett a városból 30-35 km-re levő tanyákról előző este elindulni és egész éjszakán át kocsizni. Szeged tanyavilága a század végére annyira benépesült, hogy elérkezett az ideje a tanyai közigazgatás rendezésének. A földrajzi fekvésnek megfelelően jelölték ki az Alsó- és Felsőtanyai központokat. Az Átokházi terület az alsóközponti igazgatási körzethez tartozott. Alsóközpontot (a mai Mórahalmát) 1892. május 16-án avatták. Célszerűnek látták a kb. 80 ezer holdat kitevő alsótanyát kisebb közigazgatási területekre is felosztani, így született meg a kilenc kapitányság: 1. Átokháza, 2. Domaszék, 3. Csorva, 4. Feketeszél, 5. Királyhalom, 6. Mórahalom, 7. Nagyszéksós, 8. Zákány, 9. Röszke. Az 1949 végén megjelent kormányrendelet értelmében Alsótanyából 5 községet kellett kialakítani: ezek Ásotthalom (Átokháza), Domaszék, Mórahalom, Ruzsa (Csorva) és Zákányszék. 1950 őszén mindegyik község saját tanácsot és végrehajtó bizottságot választott. Ásotthalom határát a volt átokházi kapitányságból és a királyhalmi kapitányság déli és nyugati részéből alakították ki. Ezzel szemben az átokházi kapitányságból 46 tanyát Öttömöshöz csatoltak. A királyhalmi kapitányságot teljesen megszüntették, területét felosztották Mórahalom és Ásotthalom között. A tanács megalakulásával új fejezet kezdődött Ásotthalmon. A felszabaduláskor a belterület 10-12 házból állt, jelenleg a belterületi házak száma 367. Az újonnan épült házak szép, világos, tágas épületek, nagy ablakokkal, a legtöbb fürdőszobával. A tanyák száma 1366. A belterület 100 %-a, a tanyák 62 %-a (844 tanya) van villamosítva. A község intézményei, gazdasági egységei: orvosi rendelő 3 orvossal, óvoda 5 nevelővel, iskolai napközi otthon, 4 általános iskola - kül- és belterületen 33 nevelővel -, művelődési otthon, mozi, gyermekotthon, szőlő- és borfeldolgozó, posta, erdőgazdaság, erdészeti szakiskola, takarékszövetkezet, egészségügyi tanácsadó, cukrászda, 13 bolt, 3 kocsma, kisvendéglő, tisztasági fürdő, strand. Egy állami gazdaság, egy termelőszövetkezet és három szakszövetkezet gazdálkodik Ásotthalom területén. A könyvtár 1924. december 24-én alakult a „Királyhalmi Népkör”. Az elnök Szécsy György iskolaigazgató hozatott és vásárolt a Népkör számára könyveket. A népkör két könyvtárosa: Papp András és Kiss János voltak. 1932-ben az akkori földművelésügyi miniszter egy könyvszekrényt és 100 db mezőgazdasági szakkönyvet adományozott a Népkörnek. A könyvekről leltárkönyvet vezettek, amely egyben a katalógus szerepét is betöltötte. A szekrényben, leltári számsorban voltak a könyvek, így áttekinthetetlen volt az állomány. A könyvtárat csak a Népkör tagjai látogathatták, ezért nem volt beiratkozási díj, a 300 tag közül, 70-80 % olvasott. Egy olvasó 5-6 könyvet is kivitt. Kölcsönzési határidő nem volt, késedelmi díjat nem szedtek, ha valaki késett, csak szóval értesítették. A népkör 1946-ban feloszlott, ekkor az állomány kb. 500-600 kötet volt. A községi könyvtár 1952-ben kezdett működni, először tiszteletdíjas könyvtárosokkal. 1963-ban függetlenített vezetőt kapott a könyvtár Csépe Mihályné személyében, ma is ő a könyvtár vezetője. 1975 óta már két főhivatású könyvtárosa van a könyvtárnak. A könyvtár a Művelődési Házban volt 1974-ig. A Művelődési Ház a korábbi Volford-vendéglőben kezdte működését. A könyvtár egyetlen helyiségből állt, közvetlen utcai bejárata nem volt, a Művelődési Ház egyik helyiségéből volt megközelíthető. Alapterülete 36 m2 volt. 1974. augusztus 18-án nyitották meg az új könyvtárat, amely ma a járás legszebb könyvtára. A könyvtár a főútvonalhoz közel helyezkedik el, 187 m2 alapterületű. Külön, de összenyitott helyiségben vannak elhelyezve a felnőttek számára a kézikönyvek, az ismeretterjesztő és szépirodalmi könyvek, a folyóiratolvasó és a zenei részleg. A járásban itt vannak legjobban ellátva az olvasók napilapokkal és folyóiratokkal, 83 fajta kurrens sajtótermék jár a könyvtárba, melyből 15 napilap, a többi képes hetilap és folyóirat. Helybenolvasásra 63 fő számára van lehetőség. A járás legjobban felszerelt zenei részlege van itt: hanglemez-vásárlásra községfejlesztési alapból 1975-76-ban 10-10 ezer forintot fordítottak, összesen 225 hanglemezzel rendelkezik a könyvtár. A gyermekkönyvtári részben 28 ülőke van, ami lehetőséget ad rendezvények tartására. Ezzel élnek is a könyvtárosok, 1977-ben rendezvényeik száma 112, ebből gyermekek számára 98 volt. Az ásotthalmi könyvtár 1977-ben miniszteri dicséretet kapott. Letétek Ásotthalom a szegedi járás legnagyobb határú és a legtöbb tanyai lakossal rendelkező községe. A lakosok 67,6 %-a él kint a homokos, erdős vidék tanyáiban. A tanyák szétszórtsága és a nagy távolságok miatt kellett a letéti rendszert kifejleszteni, a következők szerint: Bogárzószéli iskola. Az iskolát 1908-ban építették, akkor Rieger iskolának hívták. A letéti könyvtár 1964-ben alakult. (Bogárzó - földrajzi név - az állattartás körébe tartozó elnevezés. A legelésző jószágot különösen egy hegyes bogár bántotta. Az állat körme közé bújt, a bőre alá furakodott, és ezzel nagy fájdalmat okozott. A nyugtalankodó állatot homokos, vagy vizes területre hajtották bogárzáskor, és a homok, meg a víz megölte az élősdit.) Bokor iskola. Az iskola 1912-ben épült, Bokor Károly földbirtokosról nevezték el. A letéti könyvtárat 1960-ban alapították. A Dobó erdei iskola 1908-ban épült. A letéti könyvtár 1964-ben alakult. (Dobó családi név, az erdőt a múlt század közepén telepítették.) Egészségügyi Gyermekotthon. Ez az intézmény 1961-ben létesült. A községtől 5 km-re a Rivó erdő nyugati részén 8 holdnyi területen, szép fenyves erdőben, mintegy 100 gyermek van elhelyezve. Olyan 3-16 éves korú gyerekeket ápolnak itt, akik a fejlődésben vagy valamilyen betegség következtében szellemileg visszamaradottak. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. Gátsori iskola, 1897-ben épült. A letéti könyvtár 1960-ban alakult. Gátsor - a belterülettől nyugatra levő 4 km hosszú tanyasor. (1880 táján kezdték osztani. Elnevezése valamilyen védőgát emléke lehet, amit a Kőrösér kiöntése ellen emeltek.) A halasteleki iskola 1908-ban épült, a letéti
könyvtár 1963-ban alakult. (Halas - ragadványnév+telek - a jószág nyári
éjszakázásának és téli szállásának állandó helye volt.) A kissori iskola 1892-ben nyílt meg. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. Kissor Ásotthalomtól délkeletre húzódó tanyasor. (Nevét az út menti egysoros településről kapta. Ma már a dűlőút mindkét oldalán vannak tanyaházak.) A kőröséri iskola 1897-ben épült. A letét 1962-ban alakult. A Kőrös pataktól és a Kőröséri erdőtől észak-északkeletre elterülő határrész összefoglaló neve. Rivóerdei iskola, itt a tanítás 1908 óta folyik. A letéti könyvtár 1964-ben alakult. (Rivóerdőt 1807-ben telepítették, előtte sivár homok volt. A néphit szerint a szabadkai híres vásárból hazatérő kocsikat a betyárok gyakran kirabolták, az asszonyok emiatt ríttak.) A Szegedi Állami Gazdaság ásotthalmi sertéstelepén a letét 1976-ban alakult. A sertéstelep Asztalos János brigádjával jó kapcsolata van a községi Könyvtárnak.
Földrajzi neve valószínűleg a Bakos vezetéknévből ered; ennek i-képzős alakja rövidült meg baksi-ra, ebből meg elvonással lett a Baks. Baks helyén valamikor falu volt. 1966-ban a levelényi major mellett Tóth János traktoros arany ékszereket és edénytöredékeket talált. A szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársai megállapították, hogy a település házait időszámításunk előtt 1500 körül építhették. A nép vagy törzs nyelvét, amely itt lakott nem ismerjük. A szakirodalom Vatyai kultúra néven foglalja össze hagyatékukat. A Vatyai kultúra népe az Alföld közepét tartotta megszállva. Jellegzetes sík vidéki paraszt kultúra volt. A bronzkori település a tatárjáráskor pusztulhatott el. Baks 1947. augusztus 1-jén alakult önálló községgé. Jelentéktelen kis major volt a Pallavicini uradalomban. Lakói béresek, cselédemberek voltak. Csongrád vármegye 1930-as években megjelent monográfiájában ez olvasható: „A baksi szőlőben, ahol a legszegényebb emberek laknak, az uradalom a téli időszakban nagyobb pénzbeli segélyt oszt szét.” Ma a falu lélekszáma 2368 fő, ebből belterületen 2218, külterületen 150 fő él 6186 ha területen. A házak száma 890, a felszabadulás óta 450 lakóház épült fel. Villamosítva 1953-tól van a község. Egyetlen téesze van - a Magyar-Bolgár Barátság. A barátságot szó szerint lehet érteni, a téesz tagságnak nagyon jó a kapcsolata a bolgárokkal. Vendégként sok bolgár mezőgazdasági szakember járt Bakson és a baksiak Bulgáriában. 1974-ben épült fel a 7 tantermes iskola, a nevelők száma 29, az óvoda 6 tanerős. A községnek egy orvosa van. Bakson 188 cigány él, saját 1-2 szobás házakban, a putrikat 1966-ban felszámolták. A könyvtár Alapítási éve 1960. Elhelyezése az általános iskola egyik osztályában volt, állománya 304 kötet könyv zárt szekrényekben. Az alapítás évében az olvasók száma 145 volt, a kölcsönzött köteteké 527. A község lakosainak nem volt művelődési lehetősége addig, amíg a művelődési ház fel nem épült. A fiatalok a téesz helyiségében, később a megépült pártházban tudtak szórakozni. Ez a szórakozás kizárólag táncestek szervezéséből állott. Keskeny filmvetítéseket a Kossuth iskolában tartottak. 1964-ben a Községi Tanács járlatkezelői szobájába költözött a könyvtár. A 3x3 m2-es helyiséget irattárnak is használták. A kölcsönzők zavarták a tanácsi dolgozókat. Az állomány -1706 kötet könyv- 4 szekrényben fért el. Az 1963-as választások után az újjáválasztott Tanács elhatározta a művelődési ház építését. Az építkezés 1965-ben megkezdődött, s 1967 decemberében felavatták a 2 250 000 Ft-os költséggel épült művelődési házat. Neve Magyar-Bolgár Barátság, s Vaszilij Bogdanov nagykövet avatta fel. A művelődési ház a község főútvonalán helyezkedik el, a tanácsháza és az általános iskola között. A könyvtár 1968 januárjában foglalta el a 20 m2-es kis alapterületű helyét. A könyvtárhelyiség mellett van egy olvasóterem, de ezt használják értekezletek, tanácskozások céljaira, valamint szakköri foglalkozásokra is. A könyvtár állománya rendkívül zsúfoltan van elhelyezve. A kézikönyv állomány és a duplum az olvasóteremben két üveges zárt szekrényben van. A zsúfolt, szűk helyiségben a könyvtáros képtelen megteremteni azt a légkört, amely nyugodt böngészésre, könyvek kiválasztására, beleolvasásra szoktatná az olvasót. A könyvtárban 1975 októbere óta főhivatású könyvtáros van. 1972-ig heti egy alkalommal (4 óra), azután heti két alkalommal (8 óra) kölcsönzött a könyvtáros, aki egyben a művelődési házat is vezette. A könyvtárnak 1960 óta letéti könyvtára volt a levelényi iskolában. 1975-ben a letét megszűnt, előtte a tanítás is, a gyerekek busszal bejárnak az új községi általános iskolába. (Levelény területét minden oldalról erek, fokok veszik körül, tehát földrajzi nevét vízrajzi névnek tulajdoníthatjuk. A név alapszava azonos a leveg, - lebeg ige alapszavával.) Balástya Balástya - korábban dűlőnév volt. Régebbi hivatalos neve Szeged-Felsőközpont, a régi Fehértó, Gajgonya, Őszeszék kapitányságok összefüggő részeiből 1950. január 1-jén önálló községgé alakult. Szeged tanyavilága a század végére annyira benépesült, hogy elérkezett az ideje a tanyai közigazgatás rendezésének. A földrajzi fekvésnek megfelelően jelölték ki az Alsó- és Felső- tanyai központokat. Felsőközpont - a mai Balástya. A nagy árvíz után Alsótanyára szinte kizárólag csak Szeged-Alsóváros, Felsőtanyára pedig Szeged-Felsőváros városrészének lakossága vándorolt ki. Szeged-Felsőközpontot 1891 októberében avatták. Az ünnepségen ott volt Tisza Lajos, Munkácsy Mihály, Mikszáth Kálmán is, akik a kapitánysági vasúti megállónál szálltak le. Balástya a múlt század végén sivár homokos terület volt, és szinte elveszett a hatalmas szegedi tanyavilágban. Benépesedése lassabban indult meg. Ennek oka nyilván az, hogy Felsőváros lakossága elsősorban iparból élt, a mezőgazdaság sohasem volt a főfoglalkozása. A legelők, járások feltörése későbben indul meg, és a tanyásodás általában külterjesebb maradt, mint Alsótanyán. Jelentős volt itt a juhászat, lótartás, széksósöprés, káposztatermelés. A felszabadulás után sikerült a homokot termővé tenni, s rávezetni a parasztokat a gyümölcstermesztésre, kertészkedésre. Az értékesítésnek különösen kedvez a Budapest - Szegedi vasútvonal, meg a nemzetközi autóút, amely a község határát kettészeli. A volt tanyaközpont gyors fejlődésnek indult és egyre bővült, 1946-ban már 30 ház épült fel. 1951-ben vezették be a villanyt a községbe, a tanyákon sokkal későbben. 1965-ben pl. a tíz tanyai iskola közül csak egynek volt villanya, az Erdőközinek, a többiben aggregátor segítségével világítottak. Balástyának 10995 ha a területe, a lakóinak száma 4577, ebből belterületen 960 fő él, külterületen 3617, a lakosok 79,0 %-a. A község belterületének 16 utcájában 800 ház van, évenként 20-25 ház épül, - a tanyák száma 1190. A községben megtalálható: a művelődési ház a könyvtárral, gyógyszertár, 3 orvosi rendelő, ebből egy fogorvosi, óvoda, 1965-ben épült fel a hattantermes iskola, 6 bolt, egészségház, 3 téesz. Balástya gúnynév. Jelentése: együgyű, ügyefogyott, oktondi, ostoba. A szó fejlődése Balustya, Balástya. Tájszóként az ország különböző helyein előfordul, ezért feltételezhető, hogy régen általánosan használhatták. Ma ebben az értelemben a szó ismeretlen Szegeden. A könyvtár A könyvtár a művelődési házban van elhelyezve. Veres József elemi iskolai igazgató segítségével az 1930-as években kezdték építeni a népházat. Az épületben kocsmahelyiséget is létesítettek, annak bevételéből tartották fenn a házat. A népház a II. világháború idején megrongálódott. A felszabadulás után a népházat államosították. A Népművelés 1959. áprilisi számában a Balástyai fények című cikkben ezt olvashatjuk: Kimagasló, szép épület a Petőfi művelődési otthon. Az egyik táblán ez olvasható NÉPKÖNYVTÁR. Nyitva - vasárnap de. 1 10-1/2 1 óráig. A könyvtár zsúfolásig tele. A járás legforgalmasabb könyvtára. Az állomány 2500 kötetes. Először a művelődési otthon egyik hátsó termében volt a könyvtár, majd előrehozták az utcai frontra, s támadt egy ötletük, hogy berendezik a hatalmas kirakatot. Itt már hét közben kinézték maguknak az emberek, hogy mit kölcsönözzenek vasárnap. Március első vasárnapján 87 olvasó jött be a könyvtárba, és 122 könyvet vitt haza. A könyvtár berendezése ekkor 4 db üveges szekrény, 2 db asztal, és 6 db szék volt. A könyvtáros tiszteletdíjas. A könyvtár ma is ott van a művelődési házban, s kirakata teli van új könyvekkel. A könyvtáros 1962 óta főhivatású. 1975-ben 12 m2-rel bővült a könyvtár és alapterülete 35 m2 lett. A könyvtár helyisége így sem elég, a község lélekszámához, állományához viszonyítva, mindenképpen indokolt megfelelő alapterületű helyiséghez juttatni. Sem helybenolvasásra, sem rendezvények tartására nincs lehetőség. A községi könyvtárnak a következő tanyai iskolákban vannak
letétjei: Alsó-Gajgonya - a letét 1964-ben alakult. Erdőköz - a letét 1964-ben alakult. Neve eredetileg két erdő közötti területet jelölt. Kapitányság - a letét 1964-ben alakult. Külső-Őszeszék - a letét 1964-ben alakult. Nevének jelentése: Ősze (családnév) + szék ( szikes terület). Őrhalom - a letét 1964-ben alakult. Nevének jelentése: őr (custos) + halom (kisebb domborulat). A város birtokánál, határánál egy őrhely volt. Vedresszék - a letét 1964-ben létesült, 1976-ban megszűnt. Vedres (családnév) + szék (szikes terület). Bordány Régebbi elnevezése Dudáskápolna, vagy Dudásközpont. Nevét onnan kapta, hogy 1850-ben Dudás István és neje, tanyai lakosok saját birtokukból kb. 800 négyszögöl földet engedtek át felerészt piacnak, felerészt templom céljaira. A tanyaközpont további fejlődése 1882-ben következett be. Közadakozásból meghosszabbították a kápolnát, tornyot is építettek hozzá, harangot is szereltek bele, majd megépítették az első házat, közvetlenül a templom telkére. 1892-ben megtelepült az első kereskedő. Ezekben az években még mintegy öt nádfödeles ház volt a templom körül. Iskola csak a Seregélyes dűlőn volt, ahol 1856-ban Fehér István takácsmester kezdte tanítani a gyerekeket. A dorozsmai tanács ezért havi 10 forintot fizetett neki. Ekkor még igen kevés a képzett tanító, kiszolgált katonák, iskolából kimaradt diákok, tönkrement mesteremberek csekély fizetésért tanították az írás-olvasás tudományát. Az első iskola 1894-ben épült meg a település központjában. Az orvosi lakást 1898-ban építették fel. Posta nem volt, hetente két alkalommal Dorozsmáról hozta lovas kocsi a leveleket, csomagokat. 1900-ban a posta egy levélszekrényt helyezett el Benke Gedeon kereskedő üzlete előtt. Az első telefont 1924-ben vezették be, 1926-ban állították fel a postahivatalt. 1906-ban a főszolgabíróság kénytelen volt bezáratni a kis kápolnát, mivel falai életveszélyessé váltak. Az új templomot 1907-ben kezdték építeni, és 1910-ben fejezték be. Ettől kezdve megszűnt a Dudáskápolna elnevezés, és helyette Kistemplomtanya elnevezés lépett életbe. A központ rohamosan fejlődött, 1926-ban gyógyszertárat építettek a templom mellé, 1936-ban ártézi kutat fúrtak. Az első világháború idején már három iskola van Kistemplomtanyán. A község 1950-ben lett önálló, a tanyaközpont nevéül a tárgyalás során több név merült fel. A Kistemplomtanya elnevezés a lakosságnak megfelelőbb lett volna, mivel az már a köztudatba is átment. Volt a határrészben 4 dűlő, ezeknek egyike volt a bordányi, s a község nevében ez él tovább. A Dudás utca őrzi a Dudáskápolna nevét. Bordány nevének eredete ismeretlen, talán a délszláv - prudan (hasznos, üdvösséges) szóból keletkezett vezetéknévből lett. 1976-ban Bordány lakosainak száma 2715 fő, ebből belterületen 1299 ember él, külterületen 1416. A község 3648 ha területen fekszik. Lakóépületeinek száma 970, ebből belterületen 480, külterületen 490 van. A belterület 100, a tanyák 58 %-a van villamosítva. Belterületen 1, külterületen 2 általános iskola van, nevelők száma 22, az óvodában 6. Orvos egy van a községben. Két téesze van Bordánynak: a Munkásőr és az Előre. A könyvtár A könyvtár 1960-ig letéti jellegű volt, a járási könyvtár negyedévenként cserélte az állományt. Elhelyezése a művelődési házban volt. A többi községhez hasonlóan Bordányban is kocsmaépület adott helyet a kultúrának, a Balogh-kocsma lett a kultúrház, amit 1953-ban mintegy 30000 Ft-os költséggel alakítottak át. Az állomány -265 kötet könyv- a művelődési ház színpadi öltözőjének egy rosszul összetákolt szekrényében volt. A tiszteletdíjas könyvtáros rozzant asztalnál, petróleumlámpa mellett kölcsönzött. 1957-ben megfelelőbb helyet kapott a könyvtár. A két kis szekrény a tágas helyiségben valósággal elveszett. Igaz, ez a helyiség nemcsak könyvtári célt szolgált, bálak alkalmával ruhatár is volt. Az állomány 385 kötet volt, az olvasók száma 264 fő, a forgalom 2579. 1960-ban a községi könyvtár önálló lett, letéti anyagát saját tulajdonként leltározhatta be, és önálló költségvetést kapott. 1965-ben a helyi tanács már 6000 Ft-ot fordított könyvtárfejlesztésre. Ez az év volt az, amikor sor került az első törlésre, 58 db elrongyolódott könyvet töröltek. 1972-ben kapott függetlenített könyvtárost a könyvtár és ekkor költözött mai helyére. 1972. november 4-én avatták az új művelődési házat, az épületben két helyiséget kapott a könyvtár 108 m2 alapterülettel. Az egyikben találjuk az ifjúsági és a felnőtt szépirodalmat, valamint az ifjúsági könyveket, a másikban a kézikönyvtár anyagát és a folyóiratokat helyezték el. Helybenolvasásra 14 fő részére van lehetőség. A könyvtár berendezésének egy részét a megyei tanácstól, a másik részét a Művelődésügyi Minisztériumtól kapta az intézmény. Letétek Felsőbordányi iskola: 1916-ban épült, egy tantermes. A letét 1962-ben alakult. Kőiskola: 1914-ben épült, egy tantermes. A tanítás elnéptelenedés miatt 1971-ben megszűnt, a következő évben a letét is. Rákóczi iskola: 1905-ben nyílt meg, elődje a seregélyesi iskola volt, amely nem iskolának, hanem csőszháznak épült. 1923-tól két tantermes. A letét 1962-ben alakult. Csengele A község területén végzett ásatások szerint már a tatárjárás előtt is település volt, pusztulása után telepítették ide a kunokat. De mindenhonnan jöttek emberek, Szegedről legtöbben a nagy árvíz után. Csengele hatalmas kiterjedésű tanyavilággal rendelkező község. A falura a múltban a szegénység, a sivár homok, a beláthatatlan puszta, a birkalegelők voltak a jellemzők. A homok megkötésére Szeged városa 1805-ben Vedres István kezdeményezésére erdőket telepített Csengelén. Csengele földrajzi nevének jelentése erdős, bozótos. Csengelye kun eredetű közszó. A község 1949. december 12-e óta önálló, azelőtt Szegedhez tartozott. A felszabadulás előtt néhány ház volt csak, a földosztás után rohamosan fejlődött a község és állami segítséggel több mint hatvanan építettek házat a központban. Ma a házak száma a belterületen 280, a tanyáké 863, ebből lakatlan 49. A tanyák közül 320 villamosítva van. A községet 1959-ben villamosították, ekkor építették az iskolát is, a gyógyszertárat 1961-ben, a következő évben az orvosi rendelőt. Csengele területe 6066 ha, lakóinak száma 2721 fő, ebből a faluban 454 fő él, 2267-en tanyán. 1961 januárjában 5 téesz alakult: időközben az 5 téesz Aranyhomok néven egyesült. A község lakosai közül 724 fő dolgozik Csengelén, az ingázók Szegedre, Kiskunfélegyházára és Kistelekre járnak (198 fő). A községet még ma is nehéz megközelíteni, autóbuszjárat nincs Csengele és Szeged között, a vasútállomás is 5 km-re van a községtől. Tervezik, hogy összekötik a Pántlika utcánál Csengelét Kistelekkel, mindössze 7 km-es útszakaszról van szó. Csengele általános iskolájában 16 nevelő dolgozik, az 1974-ben felépült óvodában 3. Egy körzeti orvosa van a falunak. A könyvtár A könyvtár 1967-ig a művelődési házban volt elhelyezve, bálak alkalmából ruhatárnak igénybe vették a helyiséget. Bútorzata az iskolából kölcsönzött 2 db zárt szekrény, 1 asztal, 1 szék volt. A művelődési ház a felszabadulás előtt kocsma volt, s azt némi bővítéssel átalakították. 1975-ben az épületet életveszélyessé nyilvánították, így Csengelének jelenleg nincs művelődési háza. A könyvtár 1967 óta a pártházban működik. Két helyisége van külön bejárattal, alapterülete 32 m2. A két helyiség között egy kis ablak teszi lehetővé az ellenőrzést. Az egyik szobában van a gyermek és a felnőtt szépirodalom, a másik szobában a folyóiratállvány, a kölcsönző asztal, 4 fotel és egy kis asztal, valamint az ismeretterjesztő irodalom a 700-as szaktól. A folyóson 4 db zárt szekrényben az ismeretterjesztő irodalom eleje a 000-szaktól a 600-as szak végéig. A tanács vezetői 1976-ban tervbe vették, hogy felújítják a művelődési házat. A felújításra a pénzük megvolt, itt megfelelő helyet kapott volna a könyvtár. Sajnos a Tervező Vállalat az alapokat nem tartotta megfelelőnek, így a felújításra nem kerülhetett sor. A községi tanácsnak új beruházásra nincs elég pénze, így marad a 32 m2-es könyvtárhelyiség. A könyvtáros 1975-től főhivatású, korábban részfoglalkozású könyvtárosa volt a könyvtárnak. Valamikor 5 tanyai iskolája volt Csengelének, mindegyikben volt letét, ma három működik. Letétek Erdősarok - az erdő sarkában épült fel az iskola 1942-ben. A letéti könyvtár 1960-ban alakult. Az erdősarki iskola közelében írta Móra Ferenc 1932 őszén egy fehér derekú, fehér levelű nyárfa alatt az Aranykoporsót. Kotormány János így véste bele a fába: „Itt írt M.F. 1932. X.” Kelőpatak - a tanyai iskola 1910-ben épült. A letéti könyvtár 1960-ban alakult. Kelő családnév, de valamikor itt volt a Kelőér. Pántlika-út (szalag) - a város birtokának keskeny sávja. Az iskolát 1910-ben építették, a letét 1960-ban alakult. Templomhalom - a környéken középkori templom és épületek romjait ásták ki. A tanyai iskola 1896-ban épült, a tanítás 1975-ben szűnt meg. A letéti könyvtár 1964-ben alakult, 1974-ben szűnt meg. Vadgerlés - nevét a területén tanyázó sok vadgerléről kapta. Az iskola 1910-ben épült. A letét 1964-ben alakult. Aranyhomok téesz, a csengelei könyvtár legújabb letétje, 1977-ben alakult. A könyvtáros a téesz portása, a könyvszekrényt is a portásfülkében helyezték el. Deszk A község Szegedtől 10 km-re fekszik a makói országúton, a Maros bal partján, a járás DK-i részén, területe 5202 ha, ebből a belterületé 249 ha. Első előfordulása: 1490 Dezk. Egy 1647-ből származó birtokösszeírásban Decsk néven van említve, egy 1802-ben készült görög atlaszban pedig Deszka néven van feltüntetve. Földrajzi neve valószínűleg régi személynévből ered, talán Desiderius régi magyar becéző alakja. Deszk területe helyzeténél fogva alkalmasnak kínálkozott a letelepedésre. Móra Ferenc ásatásai, leletei igazolják, hogy itt régóta laktak emberek. A rómaiak idejéből 83, az avarok idejéből 7 sírmaradvány került elő. A honfoglaló magyarság a Maros völgyében virágzó kultúrát létesített, ebből az időből 121 Árpád-kori sírt tártak fel. Deszk községről a 15. század második felében emlékeznek meg először, amikor a község két család tulajdona volt, az egyik rész a Bihar megyéből származó Eszteriaké, a másik a temesvári eredetű Bodó családé. 1490-ben a hűtlenség bűnébe esett Eszteri Bálint részét II. Ulászló Losonczy Albertnak adományozta. Temesvári Bodó Péter részét pedig 1510-ben Sárszegi István szegedi ispánnak zálogosította el. A 16. században is jelentékeny hely lehetett Deszk, mert Oláh Miklós érdemesnek tartotta 1536-ban kiadott munkájában megemlékezni róla. A 17. században - valószínű, hogy a törökök kegyetlenkedései miatt - lakosai elhagyják a községet, s pusztává válik Deszk. A temesvári igazgatóság 1746-ban szerb határőrvidéki katonákkal telepíti be a falut. 1801-ben Klárafalvával együtt Gerliczy Ferenc nyerte királyi adományul. 1849. augusztus 5-én a szőregi csata alkalmával az egész falu leégett, de hamarosan újjáépült. A múlt század elején szegedi dohánykertészek is megjelentek a faluban, később néhány dorozsmai család is itt keresett megélhetést magának. Deszk népessége az utolsó 100 év folyamán nagy hullámzásokon ment keresztül: 1828-ban 1551, 1900-ban 2925, 1976-ban 2763 fő él itt. Az 1910-es népszámlálás szerint a lakosság 60 %-a szerb anyanyelvű volt. A lakosság összetétele a 20-as évek után változott, mert a szerb családok túlnyomó része kivándorolt. A lakosság mai megoszlásában már csak 224 fő - 8,1 % délszláv anyanyelvű, ennek ellenére ma is délszláv községként tartják számon. A múltban az elmaradottság nyomta rá a bélyegét a szellemi és a kulturális életre, ami abból adódott, hogy a község uradalmi birtok volt. 1900-ban a lakosok 51,6 %-a tudott csak írni és olvasni. A lakóházak száma 890, a falu villamosítása 100 %-os. Két általános iskolája, két óvodája van Deszknek, valamint gyógyszertár, egészségház, tbc gyógyintézet, téesz, művelődési ház. A keresők egyharmada nem a faluban talál megélhetést, az ingázók többsége Szegeden dolgozik. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1951. 1959-ben került a könyvtár a tanács irányítása alá, addig a járási könyvtár letéti állományával rendelkezett. Ezzel egy időben a könyvtár függetlenített könyvtárost és önálló költségvetést kapott. Elhelyezése a művelődési ház egyik utcai helyiségében volt, melynek alapterülete 24 m2-t tett ki, bútorzata 2 db 1 1-es polc, 1 db kölcsönző asztal. A helyiség sötét volt, mindössze egy ablakkal és fűtése sem volt kielégítő. Berendezése később szaporodott néhány polccal és székkel, de így sem volt alkalmas sem a helybenolvasásra, sem rendezvények szervezésére. A könyvtár 1969-ben költözött a jelenlegi helyiségbe. Az asztalos ktsz-nek volt itt műhelye, az idősebb generáció elbeszélése szerint a felszabadulás előtt ebben az épületben csendőrőrs volt. A könyvtár a község főutcáján helyezkedik el, a postával közös épületben van, alapterülete 100 m2. Az utcáról lehet megközelíteni a könyvtárat. Az első helyiségben van a szépirodalom és az ismeretterjesztő irodalom, a gyermekállomány és a kölcsönző asztal. Az olvasószobában a kézikönyvtári anyag van, továbbá a sztereo zeneszekrény és a lemeztár, - kényelmes fotelok, asztalok teszik hangulatossá a szobát. Két raktárhelyiség tartozik még a könyvtárhoz. A könyvtár - 40 fajta napilapot, heti és havi folyóiratot járat. 1975-ben a könyvtár részfoglalkozású könyvtárost is kapott Rádity Velimir általános iskolai tanár személyében, aki heti 2 órában kölcsönöz a délszláv olvasók számára. A könyvtár állományában 917 kötet szerb-horvát nyelvű könyv található, ebből 193 kötet a bajai báziskönyvtár letéti állománya. 1977-ben a beiratkozott olvasók közül 42 fő szerb-horvát anyanyelvű. 1962-ben és 1964-ben a községi könyvtár mellé két fiókkönyvtár csatlakozott, a Tbc- Szanatóriumban és az Új Majori Tanyai Iskolában. Letétek A tbc-szanatóriumot 1948-ban alapították - 18 holdas park közepén fekszik, a kastély valamikor a Gerliczyeké volt. 1970-ben a fiókkönyvtár 1425 saját állományú kötettel rendelkezett. Az állomány fejlesztését a gyógyintézet költségvetésében biztosították. A könyvtáros a szanatórium dolgozója volt, könyvtárosi tiszteletdíját a községi tanács fizette. Az olvasók a szanatóriumban elhelyezett betegekből tevődtek össze. A letét 1974-ben megszűnt. A szanatórium új igazgató főorvosa nem engedte a községi könyvtár kapcsolatát a letéttel. Az új majori iskolában a letét 1964-ben alakult. Rövid idő múlva, 1968-ban megszűnt a tanítás a tanyák elnéptelenedése miatt. A letét 1969-ben zárt be. Domaszék „Domaszék nem tartozik azok közé, amelyekről sokszor közölnének híreket. Szorgalmas, rendes emberek lakják, különféle fórumokon el is hangzik, hogy Domaszék gazdag település, sok a gépkocsi, magas a takarékbetét-állomány összege és jó földje van” - kezdte könyvtár-avatóját Farkas Józsefné tanácselnök 1974 novemberében. A község elnevezése családi eredetű. Egy 1552. évi tizedlajstromban szerepel a Doma család neve. Gregorius Doma, Bernardus Doma + szék (szikes terület). A település közel esik Szegedhez, így a városból kivándorlók Domaszék területét foglalták el először. Korai tanyásodásának számos, jelentős oka volt. Talaja és klímája hasonlít a ma Jugoszláviához tartozó híres szerémségi bortermelő vidékre. A szőlőtelepítés a partosabb helyekre történt, amit „högy” néven emlegetnek. Még ma is megtalálhatjuk Domaszéken a családi nevek után tett „högy” szót, pl. Kispál-högy, Sárkány-högy, Kászonyi-högy, Farkas-högy. Az egyes területeket szintén családi névvel felruházott utak, dűlők választották el egymástól, pl. Nyári-dűlő, Kancsal-dűlő, Eperjes-dűlő. Közigazgatásilag 1875 után Alsóközponthoz, a mai Mórahalomhoz tartozott, de adózás szempontjából Szegedhez. Orvosi ellátás 1911-től van Domaszéken. A felszabadulás után Domaszék 1952-ig továbbra is Alsóközponthoz tartozott, de közigazgatási kirendeltség működött a Feketeszél 574 számú tanyában. 1952. január 1-jén önálló község lett Domaszék. Első feladat volt a tanácsháza felépítése, valamint a bajai országút és a tanácsháza bekötőúttal való összekötése. A mai belterülen ekkor mindössze egyetlen ház állott. Lázas szervezés kezdődött a belterület fejlesztésére. 1954-ben egy honvédségi transzformátor és 14 villanykaró segítségével elektromos áramot kapott a tanácsháza, ezzel a gesztussal indult meg azután a domaszéki tanyavilág villamosítása. Még ugyanebben az évben zömmel társadalmi munkával a belterületen egészségházat építettek. 1957-ben megalakult az önkéntes tűzoltó testület, ugyanebben az évben önálló állatorvost kapott a falu. Közben a belterületen gomba módra szaporodtak a lakóházak. 1964-ben korszerű orvosi rendelőt építettek szolgálati lakással. 1965-ben postahivatalt és hidrofor rendszerű törpe vízművet építettek. Közlekedés szempontjából igen kedvező helyen fekszik Domaszék. Két közút, a bajai út és a ruzsai út vezet rajta keresztül. 1968-ban autóbusz-fordulót is épített a község, így a nap minden órájában indulnak autóbuszok Szegedre. A fejlődés menete egy pillanatig sem szünetel Domaszéken. Társadalmi munkával csinosítják a bel- és külterületet. A fásítás, útjavítás, járdalap lerakás, tereprendezés, hóeltakarítás mind összefogással történik. 1976-ban felavatták a község 8 tantermes iskoláját, a központi iskola addig a Zöldfás tanyai iskola volt. 1976-ban a község lakosainak száma 3416 fő, ebből belterületen 466, külterületen 2950 fő él 5214 ha területen. Lakóépületeinek száma a községben 130, tanyákon 980, s ezeknek 70 %-a van villamosítva. A könyvtár A könyvtár 1962-ben alakult, előtte volt már kölcsönzés a Zöldfás, Bajai úti és a Feketeszéli tanyai iskolákban. 1962-ben a művelődési ház egy 15 m2-es klubszobájába költözött be a könyvtár. A művelődési házat 1956-ban egy nagy parasztházból alakították át, Domaszék művelődési háza jelenleg is ez. 1968-ban a tanács egy kisajátítás során tulajdonába került épületbe helyezte el a könyvtárat, melynek alapterülete csupán 5 m2-rel volt nagyobb. A könyvtár áttért a szabadpolcos kölcsönzésre. 1974-ben az épülő központi iskola kapcsán született meg az a javaslat, hogy a tanácsháza mellett lévő épületet alakítsák át társadalmi munkában könyvtárhelyiségnek. A község lakossága az ügy fontosságát látva, egymás után jelentkezett társadalmi munkára. A szakszövetkezetek mellett a kisiparosok végezték szinte valamennyi szakmunkát, a központi fűtést, műanyagpadlót, villanyszerelést, asztalosmunkát, festési munkákat. A társadalmi munka értéke meghaladta a 100 000,-forintot. A községi tanács részéről lehetőség nyílt 1975. január 1-től főfoglalkozású könyvtáros beállítására. Példamutató volt a domaszéki tanács intézkedése és a társadalmi összefogás. Az V. ötéves tervben hozzákezdenek az új művelődési ház építéséhez, amiben a korszerű normáknak megfelelően helyet kap a könyvtár is. Letétek Bajai úti iskola - a bajai út mentén épült fel. A letét 1960-ban alakult, elnéptelenedés miatt a tanítás megszűnt, így a letét is 1975-ben. A Belső-feketeszéli iskola 1854-ben nyílt meg. A letét 1960-ban létesült. Földrajzi neve: fekete + szél, perem, ® fekete föld szélén terül el, onnan nyugatra a homokföldek következnek. Bojárhalom: a tanyai iskolát 1853-ban nyitották meg. A letéti könyvtár 1964-ben alakult, 1971-ben megszűnt. Bojár (családnév) + halom (kisebb domborulat). Ásatáskor honfoglalás kori leletek kerültek elő területén. Kisivánszék: a tanyai iskolát 1854-ben nyitották meg. A letéti könyvtár 1964-ben alakult. Kisiván (családnév) + szék (szikes föld). Kunhalom: a letét 1964-ben alakult, 1969-ben megszűnt. Kun (családnév) + halom ( kerek domborulat). Külső-feketeszélen a letéti könyvtár a tanyai iskolában 1964-ben alakult. A Zöldfás iskolát 1856-ban nyitották meg. 1975-ig ez volt a község központi iskolája. A letéti könyvtár 1960-ban alakult, s 1976-ban megszűnt. Névadója a terület zöldellő fája lehetett. Forráskút Korábban dűlőnév volt, nevét bővizű, jó kútjáról kapta. Az Alföld vízben szegény vidékén a Tiszától távol nagy kincs volt a víz, ezért az itatásra alkalmas kopolyákat, kutakat gyakran használják tájékozódásul, tehát földrajzi névvé teszik. A tanyaközpont valamikor Kiskundorozsmához tartozott. Az 1900-as években indult meg az élet. 1906-ban közadakozásból templomot építettek. Kialakult néhány nagybirtok (a Jernei-féle major és a Horváth-féle gazdaság). A gazdakör 1908-ban alakult. A közlekedési viszonyok egyáltalán nem voltak kedvezőek, hosszú ideig egyetlen autóbusz járat volt csak Szegeddel. Telefon 1923, posta 1943 óta van a tanyaközpontban. Forráskút 1950-ben alakult önálló községgé Átokháza egy részéből, valamint Forráskút és Gyapjas-dűlő területéből. A községet 1958-ban villamosították, a tanyák közül először a majorokba vezették be a villanyt. Forráskút területe 3667 ha, lélekszáma 2167 fő, ebből belterületen 1237 fő él, külterületen 930 (a lakosok 42,9 %-a). A község házai hangulatosak, szépek, belterületen 717 ház található 14 utcában, a tanyák száma 530. Modern tanácsháza, művelődési ház, általános iskola, óvoda, orvosi rendelő, állatorvosi rendelő, 4 bolt, étterem található az egykori tanyaközpontban. A múltban silányan fizetett a homoki föld, messzire eljártak dolgozni a forráskútiak - a Bánátba, a Bácskába. Ma a Haladás téeszben dolgozik a keresők 90 %-a. A Haladás téesz országos hírű, a járás legjobban felszerelt gazdasága. A község 1977. április 1-gyel közös tanácsú lett, a székhely község Üllés. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1961, elhelyezése a művelődési házban volt, berendezése 2 db üvegezett szekrény és egy asztal. A könyvtárhelyiség előtti kis részt olvasóteremnek is használhatták az olvasók. A helyiség kicsi volt, ezért 1967-ben egy magánházban kapott helyet a könyvtár, ahol megoldható volt a szabadpolcos kölcsönzés. A könyvtár alapterülete 60 m2 volt, ebből 20 m2 raktárhelyiségül szolgált. Ez sem jelentett kielégítő megoldást, mert magánház lévén, a tanács nem költött rá, a könyvtár állaga állandóan romlott, a köves helyiség hideg volt, a mennyezet beázott, a vakolat hullott. A tanács vezetői megoldást kerestek, s tervbe vették, hogy a takarékszövetkezettel közösen könyvtárat építenek, a távlati fejlesztési tervben előírt alapterülettel. 1977. április 1-jével azonban a község tagközség lett, így a megüresedett tanácsi szobákból két helyiséget a könyvtár kapott meg. A jelenlegi alapterület 38 m2. Az egyik szobában kapott helyet a szépirodalom, az ismeretterjesztő irodalom és a kézikönyvtári anyag, valamint a folyóiratállvány. Fotelok, asztalok állnak az olvasók rendelkezésére. A 12 m2-es kis szoba a gyerekeké, itt van a kölcsönző asztal is. Ez az állapot szintén szükségmegoldás, bár sokkal kulturáltabb, mint az előző, hiszen világosak, tiszták, szárazak a helyiségek. A könyvtári státusz 1977. augusztus 1-től főhivatású. Letétek A Gyapjas iskolában a letét 1966-ban alakult. A Gyapjas gyakori családnév volt a 18. században. Jernei iskola: a letét 1966-ban alakult, megszűnt 1968-ban. A tanyai iskola névadója Jernei János (1800-1855) utazó Dorozsmán született. Az Azovi-tenger és a Don vidékén kutatta az őshazát, nagy jelentőségűek a moldvai csángók körében végzett vizsgálatai is. A pálosszéli tanyai iskolában a letét 1966-ban alakult. Pálos tanyai település, a mai Csólyospálos község része + szél (margó). Szeged régi birtokának határán a régi pálosi puszta közelében fekszik. Kistelek Kiemelt alsófokú központ. A községet 1776-ban telepítette Szeged város, akkor saját pusztáján. A telepítés előtti Kisteleknek változatos volt a története. A Duna-Tisza közének ezen a részén nehezebben alakult ki állandó település, mint máshol, mert az új szállásokat gyakran tette tönkre a Tisza árjának pusztítása. A feltárt régészeti leletek bizonyítják, hogy a legrégibb időktől lakott hely volt Kistelek és környéke. A 18. században még meglevő templomrom amellett szól, hogy a középkorban a mai Kistelek helyén egyházas település volt. Az első országgyűlés színhelye is 7 km-re, Ópusztaszeren történt, ez a rész tehát Árpád nemzetségének birtoka volt. A tatárjárás idején kihalt pusztaság benépesítésére IV. Béla kunokat telepített le a Duna-Tisza közén. Ebből az időből való települések a környéken Bugac, Csengele, Kömpöc. Kistelek neve egy 1420-ban fennmaradt tizedlajstromban fordul elő, mely szerint „Feleghaz, Kystelch” …. évi tizedét beszolgáltatta. Szeged város írásai 1511-ben emlékeznek meg róla, ekkor elhagyott kun telep volt Kistelek. Temesvári Bodó Péter 200 forintért elzálogosítja Kistelek birtokát Sárszegi István szegedi királyi kamarásnak. A nádor 1642. december 30-án kelt oklevelében úgy intézkedett, hogy Csengelét, … Kis-Teleket átengedi Szeged városának, érte egy pár perzsiai nagy skarlát oszlopos szőnyeget adjanak haszonbérül. Ezután több mint egy évszázadig gyakran cserélt gazdát Kistelek és környéke, míg 1775-ben Szeged városa megvonatta a határvonalat Kistelek és Pusztaszer között és rendeletet adott a terület benépesítésére egészen speciális indokból. A Szeged-pesti országút a kisteleki pusztán ment keresztül, gyakran megtörtént, hogy itt a postát kirabolták. A kormány úgy segített a bajon, hogy Szeged városára 1774-ben egyszerűen ráparancsolt, hogy szakítson ki határából 11 000 holdat és azt népesítse be. Némi vonakodás után Kistelekre 100 családot hozatott a felvidékről, főleg a Mátra vidékéről. Az első telepesek 1776-ban telepedtek le a község területén, de a költözködés a Mátrából kisebb-nagyobb csoportokban évekig eltartott. A telepesek jobbágyi viszonyban voltak Szeged városával mint földesúrral szemben. A város egy ideig kiküldött tiszttartókkal intézte földesúri teendőit, de 1791-ben már tiszttartóságot állított fel a községben. Az első községi elöljáróság egy bíróból, egy jegyzőből állott. A község tanítója jegyző is volt egy személyben. A község első pecsétje 1800-ból való. 1854-ben a vasút is megindult Szeged és Pest között, a falu mellett haladt el, így Kistelek mint lóváltó állomás sokat veszített jelentőségéből. A lakosság csaknem kizárólag mezőgazdasággal foglalkozott, fő terménye a gabona, kukorica, dohány. A kendert nagyban termesztették, mivel minden telepes, akinek háza volt, kapott egy „kendertelket”, ezt a területet ma is kenderföldnek hívják. Az első házépítések a Buda-Szeged, és Csongrád - Majsa út keresztezésénél történtek. Ezek az utcák felvették az út nevét, amelybe torkollottak. Később a 4 fő utcával párhuzamosan új utcák keletkeztek. 1805-ben 953, 1814-ben 1419, 1848-ban 3836 ember élt Kisteleken. Az 1870-es években rohamos fejlődésnek indult Kistelek, Szeged városától legelőket vett, s ezeket házhelyeknek osztja ki. 1871-ben Csongrád vármegyét átszervezik és 4 járásra osztják, mindszenti, szegvári, algyői és kisteleki járásra. A község lakóinak száma ez időben megközelíti az 5000 főt. Az 1900-as népszámlálás eredménye 7135 fő. A felszabaduláskor 9000 lakosa van Kisteleknek, 1976-ban 8467 fő. A lakosok közül belterületen él 7000 fő, a többi (21 %) tanyán. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a kereső lakosság aránya 53,9 %. A községből eljárók száma több mint 1000 fő, melynek 40 %-a női munkaerő. Iparilag még mindig a fejletlen kategóriába sorolható a település. A község adottságai mégis lehetővé tették, hogy 1970-ben nagyközség lehessen, és ma szépen halad az urbanizáció útján. Kistelek 6916 ha területen fekszik, lakóépületeinek száma 3167, ebből tanya 585, a tanyák 85 %-a villamosított. Közlekedés szempontjából is kedvező helyen fekszik Kistelek. Az E5-ös nemzetközi út a községen halad át és egyben annak főútját képezi. Kistelek oktatási intézmények szempontjából a környéken a legjobban ellátott: egy modern gimnáziummal, egy szakközépiskolával, két általános iskolával, két tanyai iskolával, 3 óvodával rendelkezik. Ma a községben két termelőszövetkezet van, egy ÁFÉSZ és 12 üzem, amelyek nagyrészt kihelyezettek. Kisteleknek 7 orvosa van, 1 fogorvos, 1 nőgyógyász, 1 gyermekorvos és 4 körzeti orvos, valamint szülőotthon és tbc gyógyintézet is van a községben. Kistelek művelődési háza teljesen korszerűtlen, az Iparos és Kereskedő Ifjak Egyesületének hajdani székházában működik, állapota rossz, s nagyban gátolja a művelődési lehetőségeket. A könyvtár A népkönyvtár 1848. május 1-jén kezdte meg működését a községházán, később a művelődési házban kapott egy szobát. Állományát különböző egyesületi könyvtárak kiszűrt anyagából hozták létre. A feloszlatott Iparos és Kereskedő Ifjak Egyesülete 932 kötettel, a volt KALOT könyvtár 266 kötettel, a Gazdasági Olvasókör 364 kötettel, az MKP 100 kötettel járult hozzá a megnyitáshoz. 1950-ben egy magánház üzlethelyiségébe helyezték a könyvtárat, ami valamikor szabóműhely volt, de a cipészszövetkezet is használta később a helyiségeket. A könyvtár ma is itt működik, berendezése csak az utóbbi években vált elfogadhatóvá. A könyvtár életében az 1955-ös év hozott fordulatot. A társadalmi könyvtárost főhivatású könyvtáros váltotta fel, az állomány ekkor 4725 kötet volt, az olvasók száma 588, a kölcsönzött köteteké 9488. Ezekben az években szép eredménynek számítottak ezek a számok, s a járás legfontosabb könyvtára volt a kisteleki. Eredményeit a 60-as években is megtartotta, sőt fokozta, az olvasók száma 1050, a kölcsönzött köteteké 35670 volt. A könyvtár 1964-ig zártpolcos rendszerű volt, ekkor a járási könyvtár új bútorzatot vásárolt és szabadpolcos rendszerűvé alakította. Az állomány ekkor 6831 volt, olvasók száma 1074, a kölcsönzött köteteké 27149. A könyvtár épülete kezdettől fogva igen elhanyagolt állapotú, de mivel magántulajdon volt, a tanács nem sokat fordíthatott rá. A ház kb. 90 éves, szigetelése hiányos, emiatt a falakról a festés lepereg. Ez nem méltó egy művelődési intézményhez, bár az épület központi fekvése igen előnyös a könyvtár működése szempontjából. Alapterülete 100 m2, amely egy kölcsönzőhelyiségből (ahol a szépirodalom található), egy olvasóteremből (ahol az ismeretterjesztő könyvek és a kézikönyvek vannak) és egy gyermekrészlegből áll. A három helyiségben 25 felnőtt és 20 gyermek részére van ülőhely. A könyvtárhoz tartozik még két raktárhelyiség is. 1977-ben a tanács a házat kisajátította, s megkezdték az épület renoválását. 60 m2-rel bővül majd a könyvtár alapterülete. A jövő évben lehetőség nyílik a zenei részleg kialakítására is, amihez a Kulturális Minisztérium 50 000 Ft-tal járult hozzá. Ma már három főfoglalkozású könyvtárosa van Kisteleknek. Munkaköri leírásuk szerint az egyik könyvtáros a gyermekrészleget vezeti, míg a másik a felnőtt olvasókkal foglalkozik. A könyvtár vezetője szerzeményez, s végzi az állomány feltárását, a letétek kezelését és a rendezvények lebonyolítását. Letétek Bogárzó - a tanyai iskola 1905-ben épült fel. A letét 1964-ben alakult, 1975-ben megszűnt. Feketehalom - a tanyai iskolában 1900-ban kezdődött a tanítás. Már az 1890-es években is folyt tanítás az egyik tanyán. Lackó Mátyás értelmes, szegény parasztember tanított 25-30 gyereket írni, olvasni és számtani alapműveletekre. A letéti könyvtár 1964-ben alakult. Fekete (családnév) + halom. Határjelző halom volt hányva Szeged, Félegyháza és Halas határán. A perczeli iskola 1900-ban épült fel. Itt is volt „zugiskola” az 1890-es években Tóth gazda tanyáján. Ezekben a tanyai iskolákban mindenszentek táján kezdődött a tanítás és május elejéig tartott. A tanyai iskola névadója Perczel Mór. A letéti könyvtár 1964-ben alakult. A tanyai iskolában a tanítás 1976-ban megszűnt, de a könyvtárra az igény továbbra is fennáll. A Fővárosi Kézműipari Vállalat Kisteleki Gyáregységében a letéti könyvtár 1976-ban alakult. Kübekháza Kübekháza mai területén négy ősi település volt, Baromlak, Béb, Buzsák és Százegyház, melyek alapítása a 12-14. századra nyúlik vissza. Ezek a települések a török hódoltság idején kipusztultak, újratelepültek, majd kihaltak. Egyedül Kisbéb érte meg Kübekháza alapítását. A község alapítási éve 1844. Az eredetileg tiszta magyar település nevét Karl Friedrich Freiherr Kübeck von Kübau udvari kamarás, majd a birodalmi tanács elnöke nevétől kapta. A falu neve először Kübeck-háza volt, amely hamarosan magyarosabb írású lett. A község névadója sohasem járt a községben. 1849-ben a szőregi csata alkalmával Kübekháza porrá égett. A lakosság Szegedre és Makóra menekült, de nemsokára visszaköltöztek és a község újjáépült. A német családok 1851-től fokozatosan települtek le a Torontál vármegyei Teremi sváb faluból. 1856-ban már 80 családot számoltak. 1891-ben csatolták Kisbébet közigazgatásilag Kübekházához. Ennek a 11 házat számláló falucskának a helyét ma már csak egy kis domb jelzi. Az első világháború után 1919-től 1921-ig a község Jugoszláviához tartozott, majd a visszacsatolás után Arad-Csanád-Torontál egyesített vármegye közigazgatási területéhez, s végül 1950 óta Csongrád megyéhez tartozik. 1945-ben a németség egy részét kitelepítették. Kübekháza 1848-ban kapott villanyt, ma a község 96 %-a van villamosítva. 1949-ben alakult meg a téesz, 1951 óta van gyógyszertár. Nagy jelentőségű volt a vízmű létesítése és az 5 km hosszú járda építése és az új műút, valamint az autóbusz járat sűrítése Szegeddel. Az általános iskolában 14 nevelő dolgozik, az óvodában 3. Kübekházán egy orvos, egy védőnő és egy ápolónő van az 1672 lakos számára. Területe 2730 ha, lakóépületeinek száma 553. A község lakói közül 400 fő ingázik, a Tisza-Marosszög téeszben 210-en dolgoznak, az ÁFÉSZ-nél, a tanácsnál, a postán és a takarékszövetkezetben 70-en. A művelődési háznak tiszteletdíjas vezetője van. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1952, helye 1960-ig a művelődési házban volt. az állomány ekkor 410 db könyv egy zárható könyvszekrényben. 1962-ben a tanács épületébe költözött a könyvtár egy 22 m2es helyiségbe. Ez a helyiség nem volt alkalmas a könyvtár számára, mert nedves, hideg (1 méter magasságig lehullott a vakolat), berendezése szegényes és elavult volt. 1970-ben kiköltöztették a könyvtárat a község tűzoltó szertárába, ahol kb. 1 évig működött. Közben a régi helyiséget felújították és egy előtérrel bővítették, így az alapterület 66 m2 lett. Az állomány a belső helyiségben van, a kölcsönző asztal és egy olvasó asztal 4 székkel. Az előtérben a folyóiratállvány és egy hosszú asztal 8 db székkel, valamint egy ülőgarnitúra. Ez a helyiség hideg, nem fűthető, hatalmas ablakai szimplák, ezért a következő évben tervbe kell venni, hogy ez a helyiség is használhatóbbá válhasson. A könyvtár 1975-ben kapott főhivatású könyvtárosi státuszt. Így a könyvtár eredményei a nyitvatartási idő hosszabbításával nagyon lassan, de emelkednek. Mórahalom A falu a Móra családtól kapta a nevét, amely 1601-ben telepedett itt le. Mórahalom és környéke valamikor nagy pusztaság volt, futóhomok, tócsák, nádasok, dombok, járhatatlan utak váltották egymást. A helyet, ahol most a templom áll, valamikor „kenyérváró” dombnak nevezték. A juhászok délidőben ide gyülekeztek, és ide várták az ebédet hozó asszonyt, gyereket. Az ásatások arról tanúskodnak, hogy a mostani Mórahalom környéke évezredek óta lakott terület volt. Nagyszéksóson Bálint Mátyás szőlőjében tavaszi szőlőmunkák alkalmával hun főember sírjára bukkantak. Móra Ferenc 1926-ban, Cs. Sebestyén Károly pedig 1934-ben végzett itt ásatásokat, amelynek eredményeként 169 db különféle, de leginkább arany tárgy került elő. A leletek nagy része a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, kisebb része a budapesti Nemzeti Múzeumban nyert elhelyezést. Amikor a tanyavilág nagyjából benépesedett, a lakosság is fellépett jogos kívánságaival. Keresztelés, házasságkötés, temetkezés miatt sokszor napokat kellett eltölteni Szegeden, Szabadkán vagy Horgoson. Az őszi esők beálltával elképzelhetetlen kínszenvedés volt a járhatatlan utakon az utazás. 1883-ban központot állított fel Szeged városa Mórahalom területén - Alsótanyát -, majd 1892-ben felavatták Alsóközpontot. Alsóközpont létesítése után is nagy gondot okozott a városnak a nagy kiterjedésű tanyavilág közigazgatása. Így a 8300 holdat kitevő Alsóközpontot kilenc kapitányságra osztotta fel. A közellátás szempontjából igen fontos érdeke volt a városnak a kisvasút létesítése. 1927. február 1-jén indult meg a személyforgalom. A község déli részén 10 km hosszúságban vonult át a kisvasút, amelyet 1975-ben szűntettek meg. A kilencvenes évek elején, amikor a város egyes hivatalokat kihelyezett, a lakosság a központ körül tömörült. Egy rozoga parasztházban a postaügynökséget is felállították. Az önálló község megalakításának gondolatával már a felszabadulás előtt is többen foglalkoztak, de a kivitelezéstől visszahúzódtak, mivel az a várostól elszakadást jelentette volna, ugyanakkor a község területének egyharmada városi birtok volt. Mórahalom 1950. január 1-jével vált önálló községgé. A faluban csakhamar megindult az építkezés. 1950-ben a gépállomás épült fel. 1956-ban 80 ágyas tbc-s Átképző Szociális Otthon létesült, 1957-ben felépült az egészségház, a gyógyszertár alkalmazottainak száma háromra bővült. 1959-ben bölcsőde létesült, 1962-ben már két orvos jött a községbe, 1965 novemberében adták át a 3 és fél millió forintos költséggel felépült termálfürdőt. A községnek 1976-ban 5842 lakosa volt - ebből belterületen 3132 ember él, tanyákon 2710. A lakóépületek száma 1810 - ebből belterületen 977 ház, külterületen 833 tanya van. A tanyák villamosítása 60 %-os. 125 férőhelyes óvoda, 25 férőhelyes bölcsőde van a faluban, az általános iskolában (19 tanterem) 33 nevelő dolgozik. Nagyközségi rangra 1970. január 1-jén emelkedett a község. Az 1950-ben szegedi tanyákból alakult Mórahalom ma azok közé tartozik, amelyek gyors ütemben fejlődnek, tovább gyarapodnak. A könyvtár A művelődési házban elhelyezett könyvtár a falu központjában van. Az Alsótanyai Gazdasági Egyesület 27 gazda jótállása mellett a Szegedi Kereskedelmi és Iparbanktól 1905-ben 55000 korona kölcsönt vett fel, és még ebben az évben sor került a székház alapkövének lerakására. Az építkezés 1906-ban fejeződött be. A székházban helyet kapott egy vegyeskereskedés, egy kocsma, továbbá hentes és pékség. Ezenkívül egy nagy terem ünnepségek, előadások tartására. 1948. április 3-án államosították a székházat és művelődési ház lett belőle. A könyvtár kezdettől a művelődési házban van, amely 1950-ben alakulásakor még mindössze 70-80 db könyvvel rendelkezett, ami a Szeged-Alsótanyai Ipartestület és a Szeged-Alsótanyai Gazdasági Egyesület állományából tevődött össze. Az állomány egy szekrényben volt elhelyezve, s a helyiséget ruhatár és öltöző céljaira is igénybe vették. Kezelője Szerényi Julianna óvónő volt, aki hetente egyszer kölcsönzött. 1954-ben egy szép, világos, 4 x 4 méteres szobát kapott a könyvtár, az állomány 377 kötet volt. A helyiséget a DISZ-szel közösen használták. 1963 júliusában került sor ismét helyiség cserére. A megnövekedett állomány - 5848 db könyv - már nem fért el egy helyiségben, így sikerült egy másik helyiséget is biztosítani könyvtári célra. Az egyik helyiség továbbra is átjáró jellegű volt, ezért az itt elhelyezett állomány ismét szekrénybe került. A másik helyiségben szintén szekrényekben voltak a könyvek, de a szoba zárható volt és a könyvtáros úgy oldotta meg a szabadpolcos rendszert, hogy a szekrényekről az ajtókat leszerelte. Itt kaptak helyet a legolvasottabb könyvek, a szépirodalom és az ifjúsági irodalom. Igazán megfelelő helyiséget 1965-ben kapott a könyvtár. Ez a helyiség az udvarról nyílik, déli fekvésű, világos, alapterülete 70 m2. Ma is ezen a helyen működik a könyvtár. 1955-ben került a könyvtár tanácsi kezelésbe, ami függetlenített könyvtárost és önálló költségvetést jelentett. 1975 óta két főhivatású könyvtárasa van a könyvtárnak. A könyvtár ma már kinőtte a 70 m2-es alapterületű helyiséget is, állománya 1976-ban 14061 kötet volt. Letétek Felső-Mórahalom, vagy Kerek iskola. A letéti könyvtár 1958-ban alakult. A tanyai iskola 1853. április 19-én nyílt meg Szücs Imre üresen álló tanyaházában. Királyhalom. Az iskolában a letét 1960-ban létesült. A tanyai iskolát 1853. április 19-én nyitották. Valamikor Ásotthalom régi tanyaközpontot nevezték el hivatalosan erre a névre, annak kapcsán, hogy Ferenc József 1883-ban meglátogatta a tanyai iskolát. Madarásztó - földrajzi elnevezés (ismert családnév + tó). Az iskola 1853. november 10-én nyílt meg. A letét 1958-ban alakult. (Valamikor híres volt a Madarásztói Csárda, Rózsa Sándor és bandája sokat mulatozott benne. Már a múlté, nem maradt meg más belőle, mint az a domb, amelyen nem is olyan régen még ott volt a csárda épülete.) Nagyszéksós. A letéti könyvtár 1962-ben alakult. A tanyai iskola 1853. április 19-én nyílt meg, és már abban az évben 186 tanulója volt. Jelentése: nagy + széksó (szikes terület). Összefoglaló neve egy nagyobb területnek, amely régi tanyai kapitányságot alkotott. Területén találták a népvándorlás-kori híres nagyszéksósi aranyleletet. A szőlőhegyi tanyai iskolában a letét 1958-ban alakult, 1975-ben megszűnt. Az iskolát 1907-ben építették. A Szociális Otthonban a letéti könyvtár 1962-ben jött létre. Saját állománnyal (863 kötet könyvvel) is rendelkezik. Statisztikai eredményeit a községi könyvtárnak adja át év végén. A könyvtáros tiszteletdíját a községi tanács fizeti. A szeri puszta A mai Ópusztaszer és Pusztaszer 1803-ig egy birtokrész volt, ezért tekintjük át egybefüggően történetét. Anonymus szerint 896-ban Szer környékén Árpád vezérletével gyűlést tartott a honfoglaló magyarság. A monda szerint a gyűlés helyén a hét vezér hét, földből összehordott halmot emeltetett. A hét halom ma is fennáll és elnevezésük a következő: 1. Árpádhalom, 2. Sáregyházhalom, 3. Szárnyékhalom, 4. Vesszóshalom, 5. Kártyáshalom, 6. Császárnéhalma, 7. Lukashalom Szer nevével először 1138-ban II. Béla királynak a dömösi prépostság alapítására vonatkozó oklevelében találkozunk. (A név alakja 1637-ig Szer, ettől kezdve a Pusztaszer összetétel jelentkezik.) 1233-ban említik először a szeri bencés apátság nevét, melyet Ond vezér leszármazottai Kalán püspöksége idején emeltek. A szeri bencésapátság 1241-ben tatárdúlás áldozata lesz. A falun az elkövetkező évszázadok folyamán többször osztozkodnak. 1256-ban a Kalán nemzetségből származó Nána királyi kiváltságot nyer arra, hogy birtokait monostorának, vagy rokonainak szabadon adományozhassa. 1475-ben Mátyás király Szer felét más Csongrád megyei helységekkel együtt az Országh és Ungor családnak adományozza. 1501-ben Szer a Keserű család birtokába kerül vásárlás útján. 1526-ban Szer és bencés kolostora a török pusztítás áldozatául esik, de elnéptelenedéséről nem beszélhetünk a 16. század végéig. Valószínű, hogy a 15 éves háború (1591-1616) folyamán, amikor az egész Duna-Tisza köze katonai területté vált, Szer akkora károkat szenvedett, hogy lakói elmenekültek. 1637-ben az újra felépült község okleveleiben már mint Pusztaször szerepel. Az 1640-es években a szeri pusztát Kecskemét vette bérbe igen kis összegért. III. Károly 1733-ban Pusztaszert Erdődy György grófnak adományozta. 1764-ben Kecskemét városa előbb 10, majd 65 évre zálogba veszi Pusztaszert. 1803-ban az Erdődy örökösök birtokait a rajta lévő terhekkel együtt eladják a Pallavicini őrgróf családnak, akik Kecskeméttel egyezségre lépnek: a felső rész Kecskemétnek, az alsó rész a Pallavicinieknek marad. 1845-ben Pusztaszer 23 lakóházból áll, lakosainak száma 168. 1896-ban az ezredéves ünnepségek alkalmával Szeged és Kecskemét verseng, melyiké legyen az emlékmű felállításának kötelessége. Az országgyűlés történelmi szakvélemény alapján a Szeged vonzáskörzetébe tartozó Sövényháza mellett dönt. Kecskemét is felállítja turulos emlékoszlopát a hét vezér domborművű arcképével az Árpádhalom tetején. Árpádhalom kb. 35 méter átmérőjű 8-10 méter magas, kerek domb. Ópusztaszer Pusztaszertől 12 km-re DK-re a volt Alsó-Pusztaszer területén a Szermonostor közelében jött létre Sövényháza község. Sövényháza a múlt század második felében alakult községgé a környékbeli Pallavicini-birtok közigazgatási központjaként. Sövényháza neve valamilyen sövényből font, földdel tapasztott építménynek, talán a csongrádi vár külső védelmi vonalán állott erődítmény emlékét őrzi. Eredetileg Sövényház volt, a későbbi „a” birtokos személyrag utólag járult a névhez. A község neve 1973. szeptember 1-től Ópusztaszer. Ópusztaszer hazánk egyik kiemelkedő emlékhelye, a kettős honfoglalás jelképe. A 896. évi honfoglalás befejezéseként a legenda szerint itt tettek rendet, „szert” az új haza törvényeinek kialakításában. Az 1970 óta folyó ásatások nyomán bebizonyosodott, hogy honfoglaló őseink valóban megtelepedtek a mai Ópusztaszer területén. A X. század végén templomot kezdtek építeni itt, feltételezhetően a honfoglalás eseményeinek emlékére. 1945. március 29-én az ideiglenes nemzeti kormány rendeletére hivatalosan itt osztottak először földet Magyarországon. A 40 ezer holdas Pallavicini birtokra mintegy 4000 paraszt, többnyire volt uradalmi cseléd érkezett és jelentette be igényét az őrgróf földjére. Ópusztaszernek azonban nemcsak múltja van, hanem jövője is. Kettős történelmi nevezettségére tekintettel Nemzeti Történelmi Emlékparkká nyilvánították. A romkerthez múzeum kapcsolódik majd, külön épületben állítják ki a Feszty Árpád és művésztársai által alkotott „Magyarok bejövetele” című körképet. A későbbiek folyamán agrármúzeum és skanzen építését tervezik, majd lovaspályát és úszómedencét. A földosztás emlékére monumentális emlékművet állítanak majd fel. Ópusztaszer lakosainak száma 2263 fő, ebből belterületen 1200 fő, külterületen 1063, a lakosok 47,1 %-a él 5951 ha területen. A lakóépületek száma 937, ebből belterületen 300 ház van, a tanyák száma 637. A község lakóépületeinek 98 %-a van villamosítva. Belterületen és külterületen egy-egy általános oskolája van a falunak - 20 nevelővel. Óvoda egy van a községben 3 óvónővel. Egy körzeti orvosa, egy állatorvosa, egy védőnője és egy ápolónője van a községnek. Az egykori főúri kastélyban szociális otthon működik. A könyvtár 1970. december 30-án adták át a „Száz falu - száz könyvtár” mozgalom keretén belül létesült könyvtárat. Nagy jelentőségű esemény volt ez, hiszen Ópusztaszeren addig nagyon mostoha körülmények közt volt a könyvtár. A községi könyvtár alapítási éve 1960. 1962-ig egy művelődési háznak kinevezett épületben volt a könyvtár. 1962-1965-ig az általános iskola szertárában volt, állománya egy könyvszekrényben. 1965-ben újra a művelődési házba költöztették. Ez a kis 3 x 3 m-es helyiség mindössze három polcot, egy asztalt és egy széket tudott befogadni. A nedvesség is komoly károkat okozott. A mennyezet beázott, az ajtón tenyérnyi rés volt, és nem csukódott. A könyvek penészesek voltak, az egerek futkostak a helyiségben, a függönyt és a könyveket szétrágták. A művelődési ház állaga olyan rossz volt, hogy lakhatatlanná nyilvánították, s azonnal ki kellett költöztetni a könyvtárat. (Azóta 10 év telt el, s Ópusztaszernek még ma sincs művelődési háza.) Egy időre az állományt a majorban helyezték el az egyik pedagógus lakásán. Majd a következő évben a községi pártház egy kis 6 m2-es szobájában kapott helyet, ideiglenes kényszer megoldás volt ez is. A helyiség hideg volt, fűteni nem lehetett és sötét volt, a polcok belenyúltak az ablakba, a világosságot eltakarták, s a könyvek itt is ki voltak téve a nedvességnek. Az Országos Népművészeti Tanács „Száz falu - száz könyvtár” pályázati felhívását a község magáévá tette és vállalta mind a könyvtár elhelyezését, berendezését, mind az állomány fejlesztését. A községi tanácsnak jelentős segítséget nyújtottak a megyei és járási tanácsi szervek. 1970-ben 40 000 Ft-ot fordítottak könyvvásárlásra, míg 70 000 Ft értékben korszerű, szép berendezést vásároltak, melyből nem hiányzott a lemezjátszó sem. A könyvtár alapterülete 45 m2 lett. Ópusztaszer könyvtára 1975-ben kapott főhivatású státuszt. Letétek Árpádvezér téesz: 1976-ban alakult a letét, a könyvtáros a téesz adminisztrátora. Erzsébet telep - a falutól Ny-ra 4 és fél km-re fekvő település és szántó. Népi neve - Tetöhögyös, Újsor. A tanyai iskolában a letét 1964-ben alakult. A telepet Pallavicini egyik rokonáról nevezték el. Hantháza: a tanyai iskolában a letét 1964-ben alakult, a tanítás és a letét megszűnt 1969-ben. Hant - összeálló földdarab, földkocka, gyepkocka. Ez a régi építkezés fontos eszköze volt. Belőle kerítéseket, konyhákat építettek. Az uradalomnak egy ilyen építmény lehetett a névadója. Kis-zer - a községtől ÉNy-ra 3 és fél km-re fekszik. A szer régi írásmódja - zer. A tanyai iskolában a tanítás és a letéti könyvtár 1975-ben szűnt meg. Pitricsom földrajzi neve ismeretlen eredetű. A letét 1960-ban alakult. Pusztaszer 1926-ban Kecskemét városa jóváhagyásával a felső-pusztaszeriek kérelmet nyújtottak be, hogy önálló községgé alakulhassanak. Erre 1934. január 1-jén került sor, s a községet Pusztaszernek nevezik. A mai falu 481 ha területű, lakosainak száma 1994 fő, ebből belterületen kilenc utcában 1097-en élnek, tanyán 897 fő. A tanyák száma 345, villany ezek közül 152-ben van. A község 1959-ben kapott áramot, s minden házban ég a villany Pusztaszer belterületén. A lakóházak 80 %-a a felszabadulás után épült, évente 18-20 ház épül a faluban. Az általános iskolát 1965-ben építették - a nevelők száma 17. A 75 férőhelyes óvodát 1977-ban adták át. A községben van egy körzeti orvos, egy védőnő és egy ápolónő. A lakosság 90 %-a földművelésből él. A község jelentős téesze a Hétvezér. Alapvető termelési ág a szőlő- és a gyümölcstermesztés. Fejlett a nagyüzemi baromfitenyésztés - liba, kacsa stb. Egyre emelkedő szinten van a szarvasmarha, juh- és sertéstenyésztés is. Pusztaszer mellett található a Dongér (Büdösszék). 1965-ben 443 hektárnyi részt természetvédelmi területnek nyilvánítottak. Ritka növény és állatfajokat találhatunk a tavon és a környéki szikeseken. Igen sok ritka madárféleség költ itt: gólyatöcs, gulipán, goda, széki lile, kanalas gém, piros lábú cankó, sirályok és récék. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1952. 1962-ig a művelődési ház egyik fűtetlen helyiségében volt, állománya egy szekrényben található. Bútorzata - egy asztal és 4 szék. A könyvtár ekkor az általános iskolába költözött. A helyiséget egy hosszú tantermen keresztül lehetett megközelíteni - berendezése ekkor már 2 asztal, 6 szék és 2 szekrény volt. Rövid idő múlva ezt a helyiséget is ki kellett üríteni, mert a 4 tantermes iskola életveszélyessé vált. A pártirodába költözött ezután a könyvtár, itt már szabadpolcon van az állomány. 1967-ben költözött át a könyvtár a művelődési ház egyik utcáról nyíló helyiségébe, az alapterület 20 m2. Jelenleg is itt van a könyvtár, de alapterülete 52 m2. 1975-ben ugyanis megkapta még a művelődési ház két kis klubszobáját és egy raktárát. Végre megoldódott a könyvtár sokévi problémája, s a többszöri költözés után megfelelő helyiséghez jutott. A községi tanács a megyei tanács segítségével barátságos kis könyvtárat alakított ki, berendezése fotelokkal, új polcokkal, szőnyegekkel, új függönyökkel gyarapodott. A könyvtáros 1975 óta főhivatású. Letétek Árpádhalom: a tanyai iskolában a könyvtár 1976-ban alakult. Munkástelep. A község központjától 3 km-re van, valamikor Brungónak hívták, s nagyon szegény emberek alapították. A grófi uradalomban dolgozók építettek olcsó, kis kalyibákat. Nádfedeles, apró kis házacskák ezek, tenyérnyi ablakokkal. A letéti könyvtár 1966-ban alakult. Szárnyékhalom: a letét 1966-ban alakult, megszűnt 1970-ben. 1976-ban újra letétet helyeztek el a tanyai iskolában. Szárnyék - az állattartás elnevezése. A néphagyomány szerint a birkák számára nádból és dohánykóróból építettek akolt. Szárnyék a névadó. Pusztamérges Régi neve Mérges. Olyan terület (legelő, tó) neve, amelyen a legelő állat számára mérges növények (mételyfű) teremnek. A települést mérgesi pusztának is hívták. Az országban azonban másik ilyen nevű település is létezett, ezért központi intézkedésre a helység nevét felcserélték, s 1908. október 1-jén Pusztamérges néven önálló községgé alakult. IV. László (Kun) idejében Asszonyszállásnak hívták a települést. A monda szerint László király kedvenc tartózkodási helye volt, kun kedveseinek nyári laka. Területének jelentős részét Szeged bírta, a kunok szétszórtságuk miatt nem tudták benépesíteni. 1510 körül már népes a település, 1533-ban adózó helynek nyilvánították, 1566-ban a török csapatok elpusztították a falut, 1572-ben a törökök rácokat telepítettek be. 1641-ben Szeged városa a sok évi jogtalan használat miatt felszólítást kapott Eszterházy nádortól, hogy a puszta használata nem illeti a várost. A szegediek méltányos elbírálást kértek, és az 1642-ben nyert nádori oklevél szerint haszonbér fejében Mérges is Szeged városához csatolt puszta lett. A község létesítését Ormódy Béla szegedi lakos segítette elő, aki 1902-ben vétel útján a pusztát megszerezte. Első települői csak sok viszontagság után tudták a buckás, sivár, homokos, egyenlőtlen talajt rendbe hozni, hogy termőtalaj legyen. A község fejlődését az 1905-ben létesített szőlőtelepek segítették elő. A szőlőtelep beültetésével egyidejűleg 600 négyszögöl telken 40 szoba-konyhás munkáslakás épült. Ezek a házak képezték a magvát a községnek. Pusztamérges népe Sándorfalváról, Kistelekről és Dorozsmáról jött. Szegeddel való kapcsolatát az 1926-ban megépített tanyai kisvasút is megerősítette. Ma már messze földön híres a zamatos pusztamérgesi rizling. A község lakosainak száma 1490 fő, ebből belterületen 512 fő él. Nagyobb része, 980 személy külterületen, tanyákon és szőlőkben lakik. Pusztamérges 1973. április 25-e óta közös tanácsú székhely község, tagközsége Öttömös. A községben 595 ház van, külterületen a tanyák száma 124, a belterületi házak száma 98, a tanyák 40 %-a van villamosítva. Pusztamérges 8 tantermes iskolával, modern napközi otthonnal, óvodával rendelkezik, nevelők száma 15, valamint 1 körzeti orvossal, gyógyszertárral, postával, 5 bolttal, művelődési házzal és benne a könyvtárral. Egy téesz van a községben. A könyvtár A könyvtár 1968-ig a községi tanács épületében kapott helyet, s állománya 2 db zárt könyvszekrényben volt. A könyvtáros a tanács egyik dolgozója. 1968-ban felépült a község új művelődési háza, ahol a könyvtár egy eléggé eldugott 16 m2-es kis szobában kapott helyet. 1977-ben oldódott meg a helyiségprobléma. A könyvtár végleg megkapta a klubszobát, s az alapterület 60 m2-re nőtt. A könyvtáros a 16 m2-es kis szobát berendezte gyermek és ifjúsági résznek, a 45 m2-es helyiséget a felnőttek részére - itt van a kölcsönző-asztal és a kézikönyvtári állomány. A könyvtár 1975 óta rendelkezik főhivatású könyvtárossal, aki munkaidejének egy részében - heti két napon, 16 órában - a tag-könyvtárban, Öttömösön is ellátja a könyvtárosi teendőket. A szerzeményezést tagkönyvtára számára a központi könyvtáros végzi, s ő leltározza be a központi könyvtár cím és csoportos leltárkönyvébe a gyarapodást, illetve vezeti a selejtezést. A könyvtárnak 1965-től a külterületi tanyai iskolában van letétje. Öttömös A község neve török eredetű - Ötemeis - vezetéknévből keletkezett. A névnek tt-vel való írása a hivatalok torzítása; így próbáltak „értelmet” adni az ismeretlen névnek (Öt temes?). Az Árpád-korban falu volt itt, de elpusztult a település. A XIII. században népesedik be újra a puszta. A kóborló kunok a részükre kijelölt területeken letelepedtek, az egyes nemzetségek földjeit szállásnak, vagy ülésnek nevezték. 1436-ban Hytemes szállása névvel találkozunk, amiből azonosították a mai Öttömös nevet. Gyér számú, földművelő kun lakosság él ekkor a pusztán. A kunok, mint jobbágy lakosok 1560-ig laktak a pusztán, amikor a török csapatok pusztításai elől Jászberény környékén kerestek oltalmat. A XVII. században a település Szeged városához tartozik. 1729-ben Keresz és Csorva pusztákkal együtt Andrássy Zsigmond kapta nádori adományból. 1731-ben új adományban Szeged városa visszakapta a pusztát. 1886-ban Magyar Imre, a puszta birtokosa a vármegye törvényhatósági bizottságához fordult, hogy a tulajdonát képező Öttömös pusztát közigazgatásilag Sándorfalvához csatolják. Ez 1886-87-ben megtörtént. 1897. január 1-jén Horgoshoz csatolják, majd 1908-ban lélekszáma alapján önálló községgé alakult. Magyar Imre fiát, Magyar Lászlót, mint jeles Afrika kutatót ismerjük, az ő nevét viseli a község termelőszövetkezete. Öttömös kicsi falu, lakóinak száma 1080 fő, ebből belterületen 301, külterületen 779 fő él. Területe 3091 ha. A faluban egy-két középület található: tanácsháza, benne a könyvtárral, 8 tantermes általános iskola 19 nevelővel, óvoda, napközi otthon, művelődési ház, posta, takarékszövetkezet, a Magyar László téesz központja, 4 bolt, kisvendéglő. A házak száma belterületen 131, tanyák száma 280. A villamosítás belterületen 100, külterületen 40 %-os. Egy orvosa van Öttömösnek. A község 1973. április 25-e óta közös tanácsú, a székhely község szerepet Pusztamérges tölti be. A könyvtár A Magyar Minerva szerint az 1900-as évek elején népkönyvtár alakult itt, egymás után kettő is. A népkönyvtárat, melynek állománya 400 kötetből állt, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa alakította ki 1907-ben. A könyvtár a népiskolában volt elhelyezve és hetente egy alkalommal nyitott ki. Az Öttömös és Vidéke Mezőgazdasági Olvasókör 1908-ban 110 kötettel indult. Gazdasági jellegű állományát a Földművelésügyi Minisztérium adományozta. Ez a kör 1943-ig működött. A gazdasági olvasókörnek csak az lehetett tagja, akit a bizottmányi ülés az ajánlók révén felvett. A községi könyvtár alapítási éve 1952. A könyvtár a községi tanács épületében, állománya két könyvszekrényben volt elhelyezve 1965-ig. Akkor a felújított művelődési ház egyik 15 m2-es kis helyiségében kapott helyet a könyvtár, mely szabadpolcos volt ugyan, de berendezése szegényes és helybenolvasásra nem volt lehetőség. A könyvtár alapterülete 1975-ben 25 m2-re, 1976-ban 75 m2-re nőtt. Ekkor kapta meg a könyvtár a községi tanács épületében felszabadult 50 m2-es tanácstermet és egy 25 m2-es irodahelyiséget. A könyvtáros a kisebb szobában helyezte el a gyermek és az ifjúsági irodalmat, a nagyobb helyiségben kapott helyet a felnőtt szak- és szépirodalom, a kézikönyvtári anyag, a kölcsönző asztal és a folyóiratállvány. A könyvtár alapterületének megnövekedése, valamint a berendezés korszerűsítése a könyvtári szolgáltatás színvonalának emelését eredményezte. Rendezvények megtartására is alkalmassá vált a helyiség. Amikor a két község közös tanácsú lett, az öttömösi könyvtár állományáról még egy példányban raktári katalógus készült. Az egyik a tagkönyvtárban maradt, a másik a pusztamérgesi központi könyvtárba került. Állományellenőrzéskor a központban lévő raktári katalógust használjuk. Az öttömösi könyvtárnak három letéti könyvtára van: az átokházi, a Pálfy és a Petróczy tanyai iskolában. Letétek Átokháza: a letéti könyvtár 1965-ben alakult. Neve onnan származik, hogy a néphit szerint olyan átkozott rossz földje volt, hogy az semmire sem volt jó. Inczefy Géza szerint kun eredetű (Altkuk, Altak) családnév. Az iskola 1896-ban épült. Pálfy-iskola. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. A tanyai iskola nevét valószínű Pálfy Ferenc szegedi polgármestertől kapta. Nem iskolának, hanem vadászháznak épült. Petróczy-iskola. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. Az iskolát 1856-ban alapította egy Petróczy nevű polgárcsalád. Az iskola környékén egy kis tanyaközpont alakult ki, ahol vendéglőt, boltot, gázcsere-telepet találunk. Röszke Szegedtől 12 km-re fekszik a jugoszláv határ mellett. Valamikor Szeged birtoka volt, a község 1951-ben lett önálló. Röszke földrajzi neve valószínű a rez (erdőirtás) szóból ered + ke kicsinyítőképző. Az elnevezés alapja a Tisza árterületén Röszke környékéig húzódó egykori nagy erdőségben vágott tisztás lehet. Reizner János Szeged történetében ezt írja: Albert király az 1439. évben nejének adományozta Röszkét. Ez az első írásos emlék a község nevéről. Röszke a török háborúk idején elnéptelenedett, majd szerbekkel telepítették be, akik csak 1732-ben vonultak ki a Szeged városának ítélt Röszkéről. Sokan visszamaradtak közülük és elmagyarosodtak. Ma is sok szerb nevű ember él még Röszkén. Igazolásul a beiratkozott olvasók közül néhány név: Opletán, Ballovics, Osznovics, Vigyikán, Boroncz, Lenkó, Migyók, Polovics, Dödecs, Daka, Patyik. A szegedi árvíz után Szeged-Alsóvárosról is sokan kitelepültek Röszkére. A falu a felszabaduláskor egyetlen hosszú utcából állt, ma 41 az utcák száma és 1200 ház van a községben. Területe 3663 ha, lakóinak száma 3632. Jómódú, gazdag, híres falu Röszke. A paprika tette azzá. Már az 1800-as évek elején foglalkoztak paprikatermesztéssel, igaz kinevették az első próbálkozókat, de aztán meghonosodott a paprika. A községben találunk tanácsházát, művelődési házat - benne a mozival és a könyvtárral -, 6 tantermes általános iskolát (1960-ban építették) 26 nevelővel, a napközi otthonban és az óvodában 10-10 nevelő dolgozik, 1 körzeti orvos, 1 fogorvos és egy állatorvos van a községben, valamint 1 ápolónő és egy védőnő. A könyvtár A könyvtár alapításától, 1952-től a művelődési házban van elhelyezve. A művelődési ház 1932-ben épült. Építtetője gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter volt, aki röszkei választóinak országgyűlési képviselővé választása alkalmából ígérte meg az intézmény építtetését. A művelődési ház emeleti helyiségeiben van a könyvtár. 1972-ig egy helyisége volt 36 m2 alapterülettel. Bútorzata kezdetben 3 könyvszekrény, 1 íróasztal, 2 olvasóasztal, 10 db szék. A könyvtárban egy előtéren keresztül juthattunk be, amit lakodalmak alkalmából edények tárolására is igénybe vettek. Használták az előteret a sakkozók, de a zongoraoktatás is ebben a helyiségben történt. 1972-ben a könyvtár megkapta az előteret is, így az alapterület 62 m2-re emelkedett. Ekkor a megyei tanács segítségével korszerű berendezést vásároltak a könyvtár számára és lehetővé vált a rendszeres helybenolvasás, író-olvasó találkozók, klubfoglalkozások rendezése is. A szépirodalom a belső szobában van, ott van a katalógusszekrény is, egy hosszú asztal és 6 szék. Az első szobában a gyermekirodalom és az ismeretterjesztő könyvek találhatók, valamint a kézikönyvtár állománya, a kölcsönzőasztal, a folyóiratállvány, és két kis asztal 4 fotellal. A könyvtár 1975-ban kapott főfoglalkozású könyvtárosi státuszt. Letétek A Kalmártanyai iskolában a letét 1965-ben alakult, megszűnt 1975-ben. Kancsalszél. A tanyai iskolában a letét 1965-ben alakult. Kisszéksós: 1965-ben alakult a letét a tanyai iskolában. A Nagyszéksósi Népház 1929-ben épült, a röszkei művelődési ház irányítása alatt működik. A tanyai lakosság jobb kulturális ellátása érdekében letétet nyitottak 1977-ben. Ruzsa A község névadója Rózsa Sándor, de a nép Ruzsának mondta, az ő emlékét őrzi e falunévvel a község. Fája, a Ruzsafa ma is meg van, Ruzsa és Ásotthalom között - hatalmas fekete nyárfa, négyen, öten ha körülérik -, de már töredeznek az ágai. A hagyomány szerint a Csorvai tanyákon pihenőhelyük volt a betyároknak, és igen jó viszony alakult ki a szegény paraszt nép és közöttük. Egy pihenő alkalmából lepték meg a zsandárok Rózsa Sándort, aki menekült és a vágtató lóról a nyárfa lehajló ágaiba belekapaszkodva menekült meg. Lova tovább vágtatott. Rózsa Sándort sohasem fogták el ezen a tájon. Ruzsa mai határában a szegedi múzeum 1957-58-ban késő bronzkori temetőt tárt fel. Az időszámítás előtt 1000 körül itt élt nép halottait túlnyomórészt elhamvasztotta. A környéken újabb kőkori és bronzkori leletek is előkerültek, amelyek négy-ötezer évvel ezelőtti megtelepedésre mutatnak. Az 1870-es években szántás közben Árpád-kori harangot találtak, 1895-ben pedig bronztömjénező került elő. Reizner János múzeumigazgató a füstölő lelőhelyétől két kilométerre 12. századi templom alapjait ásta elő. Mindezekből arra következtethetünk, hogy Ruzsa területén az Árpád-korban falu virágzott. Az Alföld középkori kis falvai a török hódoltság alatt elenyésztek, megmaradt lakosságuk a védelmet nyújtó mezővárosokba húzódott. a lakatlanná vált, elhagyott puszták benépesülése csak az 1700-as évektől indult meg ismét. Kezdetben a kistelepülés lassan haladt, a tanyásodás az 1830-as évek táján ért el ide. Valóságos honfoglalás zajlott le a határban. Az itt virult Árpád-kori helységek a török alatti elnéptelenedés után ismét betelepültek, de ez teljes nagyságában csak a 19. század derekára és második felére bontakozott ki. A határ nagy része homokos talajú. Vedres István a futóhomok megkötésére erdőültetést javasolt, s kezdeményezésére meg is indult a homoki erdőtelepítés. A homok megzabolázására igen alkalmasnak bizonyult a szőlőtelepítés is. Ekkoriban tűnnek fel a högy elnevezésű helynevek. Legkorábban a Csorvahögy, Bókahögy, Jakushögy, Bitehögy, Fodorhögy jelent meg mint családnevekből származó határnév. Csorva első előfordulása 1747-ből van, erre vall Kaltschmidt Ábrahám ekkor készült határképe, amely Csorva és Kereset pusztákon „locus eccleziae”-t, templomhelyet jelöl. Bálint Sándor kutatásai szerint Csorva nevét a régi magyar nyelv homok jelentésében ismerte. Az 1840-es években készült Giba Antal féle szegedi térképen is föltűnik Csorvahögy, körülötte tíz-egynéhány tanyával, de ekkor még kis sziget a tengernyi pusztaság közepén. Az egykori tanyaközpont az 1900-as években kezdett átalakulni faluvá, amikor a mai faluközpont területét osztották. 1926-ban megépült a kisvasút és Csorva vasútállomást kapott. Nem sokkal később kiépítették a kövesutat Szegedre és Öttömösre. Az állomás mellett szatócsbolt nyílt, kocsmát építettek, majd egy élelmes tanyai üzletember építőanyag és fakereskedést létesített. A vendéglőt, ahol a bálakat, majd a Csorva és Vidéke Gazdakör összejöveteleit tartották, egy módos öregsori gazda építette. A tanyaközpont 1949-ben vált le a szegedi határról és 1950. január 1-től lett Ruzsajárás néven önálló község. 1950 augusztusáig ez maradt a neve, utána 1957 áprilisáig Csorva volt, azóta Ruzsa. A község első rendezési tervét 1950-ben készítették: 52 ház épült fel egy-két év alatt. Az új házsorok után közintézmények létesültek: tanácsháza, pártház, óvoda, belterületi iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár, pár év múlva cukrászdát, kisvendéglőt, iparcikk üzletet nyitottak. Ruzsa lakosainak száma 3286 fő, belterületen 581 fő, külterületen a következő tanyai körzetekben: Átokháza, Honvéderdő, Jakushegy, Ruki I, Ruki II 2705 fő él. A lakóépületek száma belterületen 186, külterületen 1016, ebből 70 romos, nem lakott. A villamosítás belterületen 100, a tanyákon 60 %-os. A könyvtár A könyvtár megalakulásakor 1962-ben az általános iskola egyik szűk helyiségében volt elhelyezve. Berendezése mindössze 1 asztal, 1 szék, 2 szekrény. A könyvtár ma a művelődési házban van. A művelődési házat 1966 májusában avatták, s amikor építéséhez hozzákezdtek, a környéken csak egy tanya és az új posta állott. A könyvtár helyisége a művelődési házon belül többször változott. 1972-ig mindössze egy 16 m2-es kis helyiség állt az olvasók rendelkezésére. 1973-ban a megkapott klubszobával az alapterület 60 m2-re nőtt. Nemcsak helybenolvasásra nyílt így lehetőség, hanem a könyvespolcok tetszetős átrendezésével rendezvények, illetve klubfoglalkozások számára is alkalmas lett a helyiség. 1976-ban a könyvtárszoba mellett felszabadult egy 15 m2-es helyiség, amit a könyvtáros raktárnak használt. Ez további átrendezést tesz majd lehetővé. A könyvtár 1962 óta részfoglalkozású könyvtárossal működött, aki 1973-ban lett főhivatású. 1977-ben már másfél létszámmal dolgoznak. Letétek Honvéderdei iskola. A néphit szerint a szabadságharc után két honvédtisztet végeztek ki ott, az ő emlékükre nevezték el az erdőt. A tanyai iskolát 1910-ben építették. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. A tanítás 1975-ban megszűnt, így a kölcsönzés is. Öregcsorva: a tanyai iskolát 1850-ben építették. Harangját a néphagyomány szerint még 1848-ban öntötték. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. A tanítás 1970-ben, a kölcsönzés 1971-ben szűnt meg. Lapos-dűlő. A tanyai iskola lapos, mély fekvésű területen fekszik. A letét 1963-ban alakult, megszűnt 1965-ben. Ruki I. A tanyai iskolát 1910-ben építették. A letéti könyvtár 1963-ban nyílt meg. Ruki ismert családnév volt a múltban. Rudi András nevével 1830-ban találkozunk. Ruki II. Ezt a tanyai iskolát 1920-ban építették. A letéti könyvtár 1965-ben alakult. A Napsugár téesz gépműhelyében 1971-ben alakult meg a letét. A Népszabadság téesz Komócsin Zoltán KISZ brigádjánál 1976-ban alakult a letét. Sándorfalva A falu Pallavicini Sándor (1853-1933) őrgróftól kapta a nevét. Az 1879-es szegedi nagy árvízkor kiöntött községek lakói - az algyőiek, a tápéiak - az őrgróf birtokán lévő, legelőnek használt, dombos pusztaságba menekültek. Az őrgróf 602 portát hasított ki nekik az Algyőn, Tápén hagyottakért cserébe. Az új falu tervét az uradalmi mérnök szabályos, szögletes településnek rajzolta, széles utcákkal, nem túl nagy portákkal. De a víz alig ment le az összedőlt falvakból, a nép visszakívánkozott a romok közé. 588 algyői és tápéi lakos írta alá a szerződést, de csak 74-en maradtak a faluban, a többiek visszamentek Algyőre, Tápéra. Az így felszabadult házhelyekre azután más környékbeliek: felsőtanyaiak, sövényháziak is települtek. A századfordulóra lényegében benépesült a falu. Féja Géza Viharsarok című munkájában így ír: „Sándorfalva helyzete még az átlagos falunyomornál is vigasztalanabb. Itt nincs rétegződés, az egész falu egyetlen nyomortanyának tekinthető.” A felszabadulást megért lakosságnak 90 %-a nincstelen agrárproletár volt. Sándorfalva 14 km-re van Szegedtől. Lakóinak száma 6256 fő, ebből belterületen 5558-an, külterületen 698-an élnek 5657 ha területen. A villamosítás belterületen 99, külterületen 66 százalékos. Az általános iskolában 41, az óvodában 10 nevelő dolgozik. Modern orvosi rendelője van három orvossal, s egy állatorvos is van a községben. Sándorfalva lakóinak túlnyomó része a Magyar-Lengyel Barátság téesz-ben dolgozik. Szegedre 1220 fő jár naponta dolgozni. 1970. január 1-jén nagyközségi rangot kapott Sándorfalva, 1972-ben székhely község lett, tagközsége Dóc. Sándorfalván él Budai Sándor citerakészítő és naiv festő, a népművészet mestere. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1950. Kezdetben a könyvtár a művelődési házban volt, majd az uradalmi tiszti kastélyban, 1952-től az általános iskolában. Az általános iskolában önálló helyiségben volt ugyan, de nehezen volt megközelíthető. Az állomány 726 kötet, az olvasók száma 54 volt. 1963-ban egy magánház 18 m2-es üzlethelyiségébe költözött a könyvtár, ez a saroküzlet valamikor patika, majd később szatócsbolt is volt. Ez a helyiség nem volt alkalmas a könyvtár számára, mert nedves és hideg volt, bútorzata elavult és szegényes. Az olvasók száma 1967-ben 959 fő volt, amely 1972-re 650 főre csökkent. Az olvasók elmaradásának okát a könyvtáros a korszerűtlen, rosszul felszerelt könyvtárral és az újra elhasználódott állománnyal magyarázta. A községi tanács 1972-ben bekapcsolódott a Petőfi Emlékkönyvtár mozgalomba és vállalta, hogy a kedvezőtlen elhelyezési körülményeket megváltoztatja. Így a hozzájárulást és az anyagi támogatást megkaphatta, amely a Petőfi Alaptól 50 000 Ft-ot, megyei támogatásból 120 000 Ft-ot jelentett. Az Egész-ségház felépültével a volt jegyzői ház, ahol a tanácselnök és az orvos lakott, kiürült. Ezt az épületet alakították át a könyvtár számára, mely a főútvonal mellett fekszik. A könyvtárhelyiségek száma 5, a berendezés állapota jó, hiszen teljesen új bútorzatot kapott, fűtését három olajkályha biztosítja. A helyiségbe belépőnek jó benyomást nyújt az otthonos, hangulatos könyvtár. A könyvtár az udvaron át közelíthető meg. Egy előszobán és egy raktáron kívül három helyiség áll az olvasók rendelkezésére. Külön gyermekrészleget alakítottak ki az egyik szobába, a másik szoba a felnőtteké. Itt van a szépirodalom és az ismeretterjesztő irodalom, míg a harmadikban a kézikönyvtár, a folyóiratállvány és a kölcsönző asztal van - ez a szoba fogadja az olvasót. Az összes alapterület 100 m2. Az alapterület fejlesztésének lehetősége adva van azzal, ha az öregek napközi otthonát másik helyiségbe költöztetnék, de a közeli években bővítésre nem számíthatunk. A könyvtár személyi ellátottsága kielégítő, 1970 óta főhivatású könyvtárosa van Sándorfalvának, 1975-től már két főhivatású munkatárs végzi a könyvtárosi munkát. A könyvtár tagkönyvtára a dóci könyvtár. A községi könyvtárnak 1966 óta letétje van Homokpusztán. Humokpuszta régi futóhomok volt, amely a várost környező feketeföldeken túl lévő homokföldek neve általában. Területén ma szőlő és gyümölcstermesztés folyik. A letéti könyvtáros az iskola pedagógusa volt 1977 novemberéig. A tanítás megszűnt a tanyai iskolában, és a gyerekek bejárnak Sándorfalvára. A könyvtárra viszont igény van, így heti két órában továbbra is van kölcsönzés a környék lakósainak. A megyei könyvtár gépkocsija játékfilmeket vetít Homokpuszta lakosainak. A vetítések alkalmával a vetítő gépkocsivezető kölcsönöz az olvasóknak. Dóc Sándorfalvától 8 és fél km-re fekszik északkeletre. A község 1952-ben lett önálló, 1972 óta Sándorfalva tagközsége. A földrajzi névről az első adat 1488-ból való, de a Dóczi személynév már 1441-ből ismeretes, ekkor tette meg Hunyadi János Dóczi Mihályt temesi alispánná. A községet valamikor hatalmas kanyarral a dóci tó vette körül, melynek medre ma szántó, de esős időben a legmélyebb részek vízzel telnek meg ma is. A falu lakói leginkább a valamikor nincstelenek, szegények - a hajdani Pallavicini őrgróf cseléd emberei - voltak. Dóc lélekszáma 999 fő, külterületen 572-en élnek. Területe 4936 ha. A villamosítás belterületen 65, külterületen 35 %-os. A község lakosainak száma 1970-ben még 1300 fő volt. A külterület egyre szűkül, Alsó-Ányás és Percsora elnéptelenedett. A szegedi járás többi községéhez képest szegényes falu. A község közepén található a tanácsháza, a 3 tanerős iskola és a művelődési ház. Az óvoda 2 tanerős, 1 orvosa van a községnek. Téesze a Virágzó téesz. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1953. Elhelyezése 1968-ig szinte mindig attól függött, hogy ki volt a könyvtáros. Volt a könyvtár magánlakásban is, 1962-ben a művelődési ház előcsarnokában, mert a művelődési ház igazgatója volt a könyvtáros. 1966-ban az iskola igazgatója volt a könyvtáros, így az iskolában talált otthonra a könyvtár. De az iskolában is volt már a folyóson, osztályteremben. 1968-ban a művelődési házban kapott helyet a könyvtár, ahol jelenleg is van. Az állomány 2132 kötet 4 szekrényben. A helyiség alapterülete 36 m2, de még ma sincs önálló helyiségben. A dóci könyvtár a járás egyetlen könyvtára, ahol nincs szabadpolcos kölcsönzés. A helyiséget a községi pártalapszervezettel közösen használják. Letétek A dóci könyvtárnak két tanyai iskolában volt letétje: Az alsó-ányási letét 1960-ban alakult, megszűnt 1971-ben. Ányás valamikor régen falu volt. A helyén kialakult tanyás települést a Pallavicini hitbizomány leromboltatta, s helyébe birkalegelőket telepített. Az Ányás földrajzi név mellett gyakori az - anyás - alak is, valószínűnek látszik, hogy ezt a hangalakot a népetimológia alakította ki, s a beszélők az - anya - köznév származékának tekintették. A percsorai tanyai iskolában 1965-ben alakult meg a letét, 1968-ban szűnt meg a tanítás, majd abban az évben a letét is. Percsora földrajzi neve ismeretlen, talán szláv személynévből keletkezett. Szatymaz A Szeged-felsőközponti közigazgatási kirendeltséghez tartozó fehér-tói, őszeszéki és szatymazi kapitányságok egyesítésével és némi területi módosítással Szatymaz 1950-ben önálló tanácsú község lett. Szatymaz a Budapest és Szeged közti országos főútvonal mellett fekszik, nagy rakodó felületű vasútállomással rendelkezik. Tája jellegzetesen dél-alföldi terület. Nevének eredete Gombocz szerint Árpád-kori személynévből származik - Zotmaz -, Karácsonyi-Borovszky szerint pedig, mivel a település régi kun területen van, kun eredetre is gondolhatunk. Lakosainak száma 3970 fő, ebből belterületen 723 fő, tanyákon 3247-en élnek. Ám ezeknek a tanyáknak a többsége, csinos ház, összkomforttal, személygépkocsival, gyümölcsöskertekkel körülvéve. A szegedi tanyástelepülés már a század elején a többitől eltérően alakult. Gyorsabban és nagyobb arányban fejlődött itt a gyümölcskultúra. A szegedi polgárok nemcsak kerteket, hanem városias házakat is építettek, amit a régebbi tanyai lakosok is követtek, ezáltal sajátságos „kertváros” formát öltött Szatymaz. A felszabaduláskor 20-22 házból állt a falu, amelyek az állomás és a templom köré telepedtek. A községgé válás meggyorsította a fejlődést, a régi 22 ház mellé újak épültek. 1963-ban 182-re, 1969-ben 245-re szaporodott a belterületi házak száma. Ma 440 ház van a belterületen, a tanyák száma 691. Évente 15-20 ház épül a községben, de a tanyák száma sem csökken. Két Frank testvér, József és István a 20-as években honosították meg az őszibarackot, azt a gyümölcsöt, amely európai hírűvé tette az egykori tanyai települést. De nemcsak az őszibarack, hanem a szőlő és a gyümölcskultúra is honos a szatymazi homokon. A kereső lakosság nagyobbik fele a mezőgazdaságban dolgozik. A községben három téesz van: a Béke, a Finn-Magyar Barátság és a Homokgyöngye. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1950. A művelődési ház 15 m2-es kis alapterületű szobájában volt a könyvtár, bútorzata két szekrény. A legnagyobb helyet a kölcsönző asztal foglalta el, ezen folyt a kölcsönzés, a válogatás. Ezt a kis helyiséget vette igénybe minden tömegszervezet, a párt, a KISZ, és ez volt egyben a tv szoba is. 1963-ban új művelődési ház épült Szatymazon, s ennek a legkisebb helyiségében biztosítottak helyet a könyvtárnak, amely ugyan szabadpolcos volt, de csak a könyvek kölcsönzésére volt alkalmas, berendezése alig volt. A 16 m2-es alapterületű helyiségben kb. 5000 kötetet tároltak mennyezetig nyúló polcokon. A könyvek tárolásának ez a módja a kölcsönzést gátolta, mivel az állománynak csaknem fele, amely a földről el nem érhető magasságban volt, a kölcsönzésből kiesett. 1975-ben a községi tanács vezetői látták a tarthatatlan helyzetet és a könyvtár megkapta a művelődési ház építésekor könyvtári célra tervezett klubszobát, így az alapterület 70 m2-re nőtt. A klubszobát és a régi kis könyvtárhelyiséget összenyitották, a falat kibontották. A könyvtárat két helyről is megközelítheti az olvasó: az udvar felől és a művelődési ház bejáratán át, a folyosóról. A 16 m2-es helyiség lett a gyerekeké, míg az 54 m2-es részben van a felnőttek állománya és a folyóiratállvány. A könyvtáros a kölcsönzőasztalt úgy helyezte el, hogy mindkét részt áttekintheti. 1977-ben a Kulturális Minisztérium 35 000 Ft-os könyvvásárlással támogatta a szatymazi könyvtárat. A könyvtárban 1975 óta főhivatású könyvtáros dolgozik. Letétek Belső-Őszeszék. A letét 1965-ben alakult, a tanyai iskolában a tanítás 1973-ban szűnt meg, a letét 1974-ben. (Ősze - családnév, ma is ismert ezen a vidéken + szék = szikes terület.) A Finn-Magyar Barátság téesz-ben a letét 1964-ben alakult. A téesz tagságának nagyon jó a kapcsolata északon lakó rokonainkkal, vendégként sok finn mezőgazdasági szakember jár a szatymazi téeszbe. Jánosszállás: nevét a század elején kapta Felmayer János tímármester után, aki jeles szőlőtelepítő volt, Mikszáth Kálmán barátja + szállás, tanya és a hozzátartozó föld. A tanyai iskolában a letét 1966-ban alakult. Győriszék. A tanyai iskolában a letét 1960-ban alakult. (Győri családnév + szék = szikes terület.) Makraszék. A tanyai iskolában a letét 1966-ban alakult. (Makra családnév + szék = szikes terület.) Neszürjhegy tréfás név, amellyel a kevés termést adó szőlőt illették. Az sincs kizárva, hogy a 18. században a sivár homokra telepített szőlőt nevezték így. A tanyai iskolában a letét 1966-ban alakult, a tanítás 1974-ben megszűnt, a kölcsönzés is. Napközi Otthon. A letét 1964-ben alakult. A szirtosi tanyai iskolában a letét 1964-ben alakult. (Szirtpartos, szakadékos föld + s képző.) Vilmaszállás. A határrészt Babarczy József ügyvéd, szőlőtulajdonos feleségéről Bérczi Vilmáról nevezték el. A letét 1975-ben alakult. A tanyai iskolában a megyei könyvtár művelődési autója kéthetenként játékfilmeket is vetít a környék lakóinak. Tiszasziget A Tisza bal partján fekszik, Szegedtől kissé délnyugatra, mintegy 14 km távolságban. 1953-ig Ószentiván néven szerepelt, 1955-től neve Tiszaszigetre változott. A község igen régi eredetű. Vidéke sok és különböző eredetű népet látott már az idők folyamán nemcsak átvonulni, hanem letelepedni is. Fekvése mindenkor előnyös volt, ezért már a legrégibb időkben is lakták, mert nagy előnyt jelentett a víz védelme, és vadállománya. A 15. századi történeti adatok több kisebb birtokos család nevét őrzik, akik itt éltek a község határában, egy 1564. évi összeírás idején 15 ház (porta) után fizettek adót. A 17. század folyamán a település elpusztult és 1700 körül, mint pusztát említik meg. 1746 márciusában a csanádi kormányzóság alakított itt ki községet és a hajdani magyar falu helyére szerb telepeseket hozatott. 1783-ban Szeged város vette meg a községet a királyi kamarától, mire a szerb lakosság Újszentivánra költözött át. Az így lakatlanná vált faluba magyar családok költöztek be, és az Ószentiván nevet kapta. A község sokat szenvedett az árvizektől. Az 1855. évi árvíz alkalmával talajsüllyedés következett be, mert a Tiszának védőgátja nem volt, így a falu határa víz alá került. A falu belterületét a víz nem fenyegette, mint egy sziget emelkedett ki. Egy árokszerű víztömeg leszakított a belterületből egy részt, mely ezáltal elszigetelődött a belső résztől, ezt nevezték Kisszigetnek. Ekkor maradt rajta a sziget elnevezés. Mai nevét 1955-ben kapta. Tiszasziget lakóinak száma 1721 fő, a község 2690 ha területen fekszik. Belterületén jelenleg 450 ház van, ehhez tartozik 23 tanya, valamint Térvár 43 háza. Tiszasziget általános iskolájában 19 nevelő dolgozik. Egy körzeti orvosa van a községnek és modern orvosi rendelője. Mintegy 30 fő ingázik és jár be Szegedre dolgozni. A falu lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik és a Tisza-Marosszög MGTSZ-ben dolgozik. Tiszasziget villamosítása 100 %-os. A község 1977. április 1-je óta közös tanácsú Újszentivánnal, a székhely község Tiszasziget. Térvár valamikor önálló falu volt, s mint ilyent 1450-ben említik először a dokumentumok. Akkor több kisbirtokos lakta. Az 1557-58. évi török összeírás adatai szerint 21 ház után fizettek adót, lakosai juhtenyésztéssel foglalkoztak. 1777-ben Mária Terézia 14 magyar ajkú dohánykertészt telepített ide. 1783-ban a települést a királyi kamarától Szeged városa vásárolta meg. Térvár az 1800-as évek végéig önálló közigazgatású volt, majd 1953. december 31-ig Újszentivánhoz tartozott, 1954. január 1-jétől pedig Tiszasziget közigazgatási területéhez. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1961, elhelyezése akkor a volt laktanya épületének legkisebb szobájában volt, bútorzata 1 szekrény, 2 polc, 2 kis asztal, pár szék. 1965-ben átköltöztették a pártházba, ahol egy 3 x 2 m-es kis helyiség szolgált a könyvtár céljaira. Ez a helyiség nem volt megfelelő, a könyvek a polcokon két sorban voltak, a földön is tárolta a könyvtáros a könyveket, ami megnehezítette a kölcsönzést. Az ajtón nem volt kilincs, az ablak be volt törve, kályha és villany sem volt. A könyvtáros heti egy alkalommal - vasárnap - 4 órában kölcsönzött. A könyvtáros személye sűrűn változott, hiszen egyikük sem szerette meg a könyvtárat rossz elhelyezése, zsúfoltsága miatt. A községi tanács vezetőit nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a könyvtárnak megfelelő, nagyobb helyiségre van szüksége. A pártszervezettel egyetértésben egy szép, tágas, világos helyiséget engedtek át 1970-ben a könyvtárnak. A könyvtár alapterülete 50 m2 lett. A könyvtáros munkaideje ekkor heti 12 óra volt, ebből 8 órát kölcsönzött. Kezdetben a könyvtárat igénybe vették véradás, tüdőszűrés céljaira is. A könyvtár ma is itt van, a berendezése megfelelő. A bejárat az udvar felől van, s közös az általános iskola egyik osztályával és napközijével. Ez a körülmény nem szerencsés. 1970-re építették fel Tiszasziget modern művelődési házát, mely a könyvtár épületével szemben van, sajnos a könyvtár nem kapott itt helyet. A község vezetői azonban terve vették, hogy a művelődési házat új szárnnyal bővítik, ahol a könyvtár is helyet kap majd, s a jelenlegi könyvtárhelyiség tanterem lesz. A könyvtárnak 1975 óta van főhivatású könyvtárosa. A községi könyvtárnak egy letétje volt Térváron, amely azonban 1963-ban megszűnt. Újszentiván A 15. századi történeti adatok szerint Újszentiván és Tiszasziget egy és ugyanazon birtokon belül, közös határral rendelkezett. A 17. század folyamán egy tűzvész következtében elpusztult Szent-Iván és 1700 után már mint pusztát említik meg. 1701-1746-ig a csanádi tiszttartóság a puszta helyére, s a hajdani magyarok helyébe szerb telepeseket hozott és községet alapított. 1783. március 5-én Szeged városa megvásárolta a királyi kamarától ezt a területet. A szerb lakosság, mint említettük, ekkor Újszentivánra költözött, a szegedi magyar családok pedig abba a részbe költöztek be, ahol a régi telepesek nagy része volt. Ez a terület az Ószentiván nevet kapta, amely ma Tiszasziget. Újszentiván is sokat szenvedett az árvíz veszedelmétől, mely 1845-ben és 1855-ben is elpusztította határát.. A 17. század utolsó felében tömegesen költöztek el a szerb lakosok és helyükbe németek települtek. A rajnai frank eredetű németek a Torontál megyei Őscsanádról jöttek ide. 1919-ig a szerb ajkú lakosok képezték a lakosság túlnyomó részét. 626 fő élt itt. A felszabadulás előtti időkben viszont a lakosság döntő többsége német ajkú volt, ezért háromnyelvű falunak is nevezték Újszentivánt. Arányukat figyelembe véve a sorrend így alakult: német, szerb, magyar. A felszabadulás évét megelőzően, majd azt követően 5 év alatt a német ajkú lakosság részben önkéntesen, részben a kitelepítési törvény határozata értelmében a községet elhagyta. A lakosság mai megoszlásában 140 fő (9 %) a szerb-horvát anyanyelvű, ennek ellenére ma is délszláv községként tartják számon. A magyar és a szerb lakosság itt is jól megfér egymással. Újszentiván 12 km-re van Szegedtől. Az autóbusz naponta 14-szer indul a város felé. Lakóinak száma 1238 fő. Területe 1547 ha. A lakóépületek száma 344. Az általános iskolában 19 nevelő tanít. Napközi otthonos óvoda, bölcsőde, orvosi rendelő, filmszínház, cukrászda, italbolt, vegyesbolt, húsbolt, tüzéptelep, takarékszövetkezet, posta működik a faluban. A község lakóinak nagy része a jól működő Tisza-Maros MGTSZ-ben dolgozik, s mintegy 40 fő ingázik Szeged és Újszentiván közt. A község villamosítása 100 %-os. Újszentiván 1977. április 1-jétől közös tanácsú lett, székhely község Tiszasziget. A könyvtár A könyvtár alapítási éve 1950, és a művelődési házban van elhelyezve. A művelődési ház egy magánházban van, amely a falu főutcáján fekszik. A könyvtár helyisége 1965-ig nagyon elhanyagolt volt. Csak egy előszobán keresztül lehetett bejutni, ahol sokszor gabonát is tároltak. A könyvtárosnak nem volt kulcsa a könyvtárhoz, gyakran előfordult, hogy emiatt nem tudott kölcsönözni. Heti egy alkalommal - vasárnap - 4 órában állt a könyvtáros az olvasók rendelkezésére. 1965 után a könyvtár helyzete valamivel javult. A bejáratot az utcáról oldották meg, az ajtókat, ablakokat megjavították. Az állomány szabadpolcos lett, a kölcsönzési idő is bővült. A világítás azonban továbbra sem volt megfelelő, a két izzólámpa nem adott kellő világítást az 50 m2-es helyiségnek. 1970-ben a községi tanács a megyei tanács segítségével korszerűbb berendezést vásárolt, valamint függönyöket, fogasokat, néhány fotelt és kis olvasóasztalokat. A padló és a falak azonban változatlanul elhanyagoltak voltak. Az 1977-es év nagy változást hozott a könyvtár életében. A községi tanácsnál a könyvtár három szép szobát kapott, az alapterület 70 m2-re emelkedett. Az egyik szobában kapott helyet az ifjúsági és gyermekirodalom, a középső szobában a kézikönyvtári állomány, kiállítópolcok, kölcsönző asztal, rádió, lemezjátszó, folyóiratállvány, a harmadik szobában pedig a szépirodalom és az ismeretterjesztő könyvek. |
|
A látogatási mutató azt jelzi, hogy egy-egy olvasó éves átlagban hányszor kereste fel a könyvtárat. A látogatási átlag tehát az olvasók aktivitásának fokát jelzi és a könyvtár használatának rendszerességére utal.
1971-ben a járásban átlagosan 9,9 alkalommal kereste fel a könyvtárakat egy-egy olvasó, 1976-ban pedig 10,2-szer. Ha a járási összes látogatók számát nézzük, alig van emelkedés, mert 2086 fővel volt több látogatója a községi könyvtáraknak, ami csupán 1,4 %-os növekedést jelent. A 14 éven aluli beiratkozott olvasók a könyvtárakat sűrűbben látogatják, mint a 14 éven felüliek. Arányuk 1971-ben 56,6 %, 1976-ban 56,5 % volt a látogatókból, míg az összolvasókhoz mérten 42,8 %, illetve 43,2 % volt. A látogatási átlag a járások között lényeges eltérést nem mutat. A látogatási átlag községenkénti változását az 5. sz. melléklet szemlélteti. Ennek alapján az tűnik szembe, hogy igen jelentős mozgás, változás történt a járás községeinek könyvtáraiban a látogatók számát illetően. A községek mintegy 40 %-ában jelentősen nőtt ez a mutató (Ásotthalom, Baks, Kübekháza, Pusztamérges, Pusztaszer, Röszke, Tiszasziget, Újszentiván és Zákányszék). Ugyancsak 9 községben (kb. 40 %) visszaesés következett be, különösen nagy ennek mértéke Balástya, Bordány, Deszk, Ópusztaszer, Sándorfalva és Szatymaz esetében. A többi, (mintegy 20 % esetében) a látogatási mutató az átlag közelében van. Az okok elsősorban azzal vannak összefüggésben, amit az olvasók arányának változásával kapcsolatban állapítottunk meg. Ezeken kívül az utóbbi években fokozódott a községi könyvtárakban a helybenolvasás gyakorisága. Egyre többen használják a kézikönyvtárakat, a könyvtárosok szervezett foglalkozásokat tartanak a kézikönyvek használatával kapcsolatban, rendhagyó irodalomórákat tartanak a könyvtárakban, - pl. Ásotthalom, Kistelek, Kübekháza, Mórahalom Pusztamérges -, s mindez a könyvtárosok tudatos nevelő munkájának a következménye. A szűkös alapterületű helyiségek ellenére is beülnek az olvasók a községi könyvtárakba folyóiratok olvasása céljából, pl. Baks, Csengele, Zákányszék, s a látogatók száma emelkedik. 4. A kölcsönzött kötetek száma Számomra a kölcsönzött kötetek száma az egyik legfontosabb mutatószám a könyvtári hálózati munkában. Lényeges az olvasók száma, az olvasók aránya is, de néha emelkedésük nem biztos, hogy többet takar, mint egy olvasótoborzási mozgalom hatását. Fontos mérőszám a látogatók száma is. Látogatónak számítunk minden olvasót, aki igénybe veszi a könyvtár szolgáltatásait, akár rendezvények kapcsán, vagy folyóiratok olvasása miatt, mert a könyvtárosnak foglalkoznia kell velük. A könyvek forgalma, kölcsönzése azért különösen fontos, mert ez érzékelteti legjobban a könyvtár munkáját. A kölcsönzött kötetek forgalma, a falusi lakosok könyvvel való kapcsolata, a könyvek olvasása már módot ad a nevelésre, az ízlés fejlesztésére. A számszerűen bekövetkezett változást az alábbi tábla mutatja:
A kölcsönzött kötetek száma 13,3 %-kal növekedett, közel azonos mértékben mind a gyermek olvasók, mind a felnőtt olvasók tekintetében. Ennek folytán lényegében a megoszlás sem változott, mert mértéke elhanyagolható. Községenként vizsgálva a kölcsönzött kötetek számának változását látható, hogy (6. sz. melléklet) a könyvtárak mintegy 50 %-ában történt jelentős mértékű emelkedés. Kb. 16%-ot tesz ki az a négy község (Bordány, Deszk, Domaszék és Sándorfalva), ahol komoly mértékű volt a visszaesés. Ezek közül három községben romlott az olvasóarány is (Bordányban minimálisan emelkedett). Ezen kívül szerepet játszott a könyvtáros személyében bekövetkezett változás (Bordány és Sándorfalva csatolt községe, Dóc esetében), a szanatóriumi fiókkönyvtár kiválása (Deszk), valamint a tanyai iskolák megszűnése (Domaszék). A községek egyharmadában az átlagos közelében alakultak a kölcsönzés számadatai. 4.1 A kölcsönzés néhány további fontos mutatószáma A hálózat könyvtáraiban a kölcsönzött kötetek számával többféle számítást végezhetünk. A vizsgált szegedi járás adatait egyúttal összevetettem a makói és a szentesi járás hasonló mutatóival is. Ennek alapján: 4.11 Az érdeklődés, amely a lakosságnak a könyvtár könyvei iránti érdeklődését jellemzi, járási szinten az egy lakosra jutó 1971. évi 4,5 kötetről 5,5 kötetre (22 %-kal) növekedett. (A másik két járásra vonatkozóan 1971-es adatokkal nem rendelkezem.) Az 1976. évi adatok alapján a szegedi járás adata jelentősen elmarad a másik két járás adatától, de a megyei átlagot meghaladja. A szegedi járás községeiből hét község adatai (Ásotthalom, Balástya, Forráskút, Mórahalom, Pusztamérges, Újszentiván és Üllés) érik el, vagy haladják meg a makói és a szentesi járás átlagát. Járásunk községeinek kétharmadában gyenge az érdeklődés. Ennek alapvető meghatározója - mint ismeretes - a terület tanyai jellegében, a könyvellátottságban és a hálózat kiépítettségének fokában jelentkező lemaradás a másik két járáshoz viszonyítva. 4.12 Az olvasói érdeklődés elsősorban azt jelzi, hogy az olvasók mennyire találják vonzónak a könyvtárak állományát, mennyi könyvet olvastak el egy évben. Az olvasói érdeklődés mutatója a szegedi járásban az egy olvasó által kölcsönzött 1971. évi 25,1 kötetről 1976-ban 29,0 kötetre (16 %-kal) növekedett. A mutató elmaradása hasonló módon jelentkezik, mint az érdeklődés esetében, és hasonló okokból. Ugyanezt állapíthatjuk meg a járáson belül, mert az olvasói érdeklődés is elsősorban azokban a községekben nagyobb, ahol nagyobb a lakossági érdeklődés. 4.13 A kopási index a fogalomhoz mért könyv utánpótlásra ad választ. Ez a mutatószám általában akkor jó, ha az adott évben az egy beszerzett kötetre jutó átlagos kölcsönzés száma nem haladja meg a 30-40 alkalmat. Az azt meghaladó mutató esetén a növekedés mértékével arányosan pusztul az állomány. A szegedi járásban a kopási index 1971-ben 41,8 volt, míg 1976-ban 23,0. Az 1971 éves mutató magas száma 1976-ra már jelentősen lecsökkent és elérte a helyes arányt, amely a 24,1-es megyei átlag közelében alakult ki és kedvezőbb a szentesi járás mutatójánál is. A járáson belül a kopási index három községben rossz és utal az állomány veszélyeztetettségére (Domaszék, Kistelek és Üllés). Mint látni fogjuk, a lakossághoz mérten a könyvtárak alapterülete ezekben a községekben mutatja a legrosszabb arányt. A többi 20 községből háromban (Csengele, Mórahalom és Röszke) a tűrési határ közelében, míg tizenkét községben kedvező szinten alakult az egy beszerzett kötetre jutó kölcsönzött kötetek száma. 4.14 A forgási sebesség mutatója az állomány kihasználtságának másik mérőszáma, s azt jelzi, hogy minden egyes könyvet átlagosan hányszor vettek igénybe az év során. Ez a mutató a szegedi járásban 1971-ben 2,9 kölcsönzést ért el, míg 1976-ban 2,3-et. Nem érdektelen, ha ezt a mutatót megbontva is vizsgáljuk:
A gyermekállomány forgási sebessége lényegesen meghaladta mindkét évben a felnőtt irodalom forgását. Ez a körülmény jelzi, hogy a gyermekirodalom elhasználódása felényi idő alatt következik be a felnőtt irodalom állományához képest. A meséket, ifjúsági regényeket a községi könyvtárakban még a felnőttek is olvassák. Mindezek mellett a gyermekkönyvek nagyobb része nem megfelelő erősségű kötésben kerül a polcokra. Különösen aggasztó volt ez 1971-ben, amikor a gyermekkönyvek 5,6-szer fordultak meg az olvasók kezén. A forgási sebesség mutatója a szegedi járásban a legnagyobb, de az eltérés nem jelentős. Azt is megállapíthatjuk, hogy döntően azokban a községekben magas a forgási sebesség mutatója, amelyekben magas a kopási index is. A könyvtári hálózat helyzetét, fejlettségét nem csak a könyvállomány nagyságára és összetételére, az olvasók számára és arányára, valamint a könyvek használatára vonatkozó adatok jelzik. Ugyancsak meghatározó a jelentősége a könyvtárak elhelyezésének, belső kiképzésének, nem utolsó sorban alapterületük nagyságának is. A járás könyvtárainak elhelyezéséről és belső képéről
dolgozatom I. részében szóltam. A következőkben a könyvtárak alapterületét
vizsgálom az alábbi tényezőkkel összefüggésben:
5.1 A könyvtárak alapterületének változása A vizsgált két időpont között a járás könyvtári hálózatának alapterülete jelentősen növekedett. Erről tanúskodik az alábbi tábla, községi mélységben pedig a 7. sz. melléklet.
A bekövetkezett változás a korábbiaknál jóval kedvezőbb feltételeket teremtett 14 könyvtárunk esetében. A 70 %-os mértékű növekedés a könyvtárak kétharmadát érintette. Ennek ellenére nem minden esetben oldotta meg a gondokat az alapterület növekedése Balástya, Domaszék, Tiszasziget, Üllés és Zákányszék esetében. Változatlan maradt és megfelelő a terület nagysága hat község könyvtárában. Baks, Csengele, Üllés és Zsombó könyvtárai szolgáltatásának fejlődését pedig kifejezetten fékezi a megfelelő alapterület hiánya. 5.2 A lakosság és az olvasók alapterület szerint ellátottsága A hálózat helyzetének megítélését pontosabbá teszi, ha összefüggésbe hozzuk a könyvtárak alapterületét a lakossággal, illetve az olvasók számával.
A lakosság és a könyvtári alapterület összevetése arról tanúskodik, hogy a szegedi járás ellátottsági mutatója a községi átlagnak megfelelő, azaz 100 lakosra 2,1 m2 alapterület jut. A 100 olvasóra vetített alapterület pedig, amely 11,0 m2, némileg meghaladja a községi átlagot és összességében kedvezőbb alapterületi kihasználtságot mutat. Meglehetősen nagy eltéréseket tapasztalunk azonban, ha ezeket a mutatókat községi mélységben is megvizsgáljuk. Az alapterületi ellátottsági mutató kiemelkedően jó Ásotthalmon, Bordányban, Deszken, Kübekházán, Pusztamérgesen, Pusztaszeren és Újszentivánon. Kedvező a kép még három községben: Forráskút, Ruzsa és Tiszasziget. Az átlag alatt, annak közelében van ez a mutató Ópusztaszer, Röszke, Sándorfalva, Szatymaz és Zákányszék esetében. Kifejezetten kedvezőtlen a helyzet ebből a szempontból Bakson, Balástyán, Csengelén, Domaszéken, Kisteleken, Mórahalmon, Üllésen és Zsombón, tehát nyolc községben, a települések egyharmadában. Az alapterületi kihasználtsági mutatók áttekintése után az előbbiekhez viszonyítva, megközelítőleg fordított képet kapunk, mert minél gyengébb az ellátottsági mutató, annál kedvezőbb a kihasználtsági mutató. 5.3 A szükséges könyvtári alapterület és kielégítettségi foka A járás községei könyvtárhálózatának fejlesztése szempontjából fontos annak ismerete, hogy a jelenlegi hálózat alapterülete milyen mértékben elégíti ki azokat a követelményeket, amelyeket a központi „Irányelvekben” szereplő normatívák meghatároznak. A 8. sz. melléklet tartalmazza az összevetést. Ezek szerint a 3480 m2 alapterületi szükséglettel szemben a járás községei 1624 m2 alapterülettel rendelkeznek, amely 46,7 %-os kielégítettségi fokot jelent. Az elmúlt években bekövetkezett gyorsütemű fejlődés ellenére még nagyon jelentős az elmaradás. Ez határozza meg a feladatokat, amelyek a 8. sz. melléklet tanúsága szerint is azokban a községekben és olyan sorrendben jelentkeznek, mint amelyeket az előző pontban konkrétan felsoroltam. 5.4 Az alapterület és az állomány kapcsolata Végezetül ebben a témakörben a könyvtári alapterület és a könyvállomány egymáshoz viszonyított adataiból képzett mutatókat vizsgáljuk meg. A számítás eredményeként kapott „tárolási index” némi betekintést nyújt a könyvtárhelyiség belsejébe. Az összehasonlítás alapjául - normatíva hiányában - a megyei községi átlagot vettem figyelembe. A községi és járási adatokat a 9. sz. melléklet tartalmazza. A megye községeiben átlagosan 141 kötet könyvet tárolnak 1 m2 alapterületen. Ebből a mutatóból - a körülmények ismeretében - bizonyos fokú zsúfoltságra következtethetünk. A mai viszonyok között kedvező mutatónak véleményem szerint a 80-120 kötet/m2 közötti értékeket tekinthetjük. A szegedi járás a községek átlagát nem éri el, így 116 kötet/m2 mutatója önmagában kedvezőbb képet nyújt a másik két járáshoz viszonyítva. A járás községeit vizsgálva azonban már ugyanaz a differenciáltság jelentkezik, mint a területi ellátottság esetében. A könyvtárak közel felében - tehát ismételten korábbi megállapításaink térnek vissza - tekinthető elfogadhatónak, vagy megfelelőnek a kialakult helyzet. A könyvtárak egyharmadában pedig igen kedvezőtlenek a viszonyok olyannyira, hogy zavarják a tevékenység érdemi kifejtését (Baks, Balástya, Csengele, Domaszék, Mórahalom, Üllés és Zsombó). Lényegében minden községi könyvtárban befejeződtek a katalógusok alapozó munkálatai 1976 végéig. A raktári katalógusok pontosak, megbízhatóak. Majdnem minden könyvtárban leegyeztették azt a könyvtárosok a címleltárkönyvvel lengyel módszerrel, vagy felbontották a raktári katalógust leltári számsorba és összevetették a címleltárkönyvvel, s bepótolták a hiányzó raktári lapokat. A raktári katalógusok további építése folyamatos. A betű- és a szakkatalógus építését könyvtártípusonként kell továbbfejleszteni az alábbiak szerint: B típusú könyvtár Kistelek: a raktári, valamint a teljes betű és szakrendi katalógus folyamatos építése és gondozása. Új feladata: gyűjteni Kistelek helytörténeti anyagát és a hanglemez állományról gyártmány és betűrendi (szerző és cím) katalógust készít. A C típusú könyvtárakat az állomány nagysága, az évi gyarapodás, valamint a könyvtári használat alapján két csoportba osztottuk C/1 és C/2 típusokra.
A D típusú könyvtárak a társközségek tagkönyvtárai: Dóc, Öttömös, Újszentiván Megjegyzés: Forráskút is tagkönyvtár, de mivel könyvtárosa függetlenített, így rá is a C/2 típusú kategória feladatai érvényesek. A C/1 típusú könyvtárak tennivalói a/ betűrendes katalógus Határidő: 1978. december 31. b/ csoportképzéses ETO szakkatalógus Határidő: 1979. december 31. C/2 típusú könyvtárak tennivalói a/ betűrendes katalógus Határidő: 1979. december 31. b/ csoportképzéses ETO szakkatalógus Határidő: 1980. december 31. A D típusú könyvtáraknak csak raktári katalógussal, illetve annak másolatával kell rendelkezniük. 7. A könyvtárak személyi ellátottsága, szakképzettségi szint A hálózat 25 községi könyvtárában - ebből Dóc és Öttömös tagkönyvtár - 26 főhivatású könyvtáros dolgozik. Ásotthalmon, Mórahalmon, Sándorfalván 2-2, Kisteleken 3 főhivatású könyvtáros látja el a teendőket. Dócon megbízási díjas, Újszentivánon részfoglalkozású, Öttömösnek és Pusztamérgesnek egy főhivatású könyvtárosa van. (11. sz. melléklet) A letéti könyvtárakban megbízási díjas könyvtárosok tevékenykednek, akik heti 2-4 órában kölcsönöznek. A tanyai iskolákban az iskola pedagógusai a könyvtárosok. Súlyos gondunkat jelenti a könyvtárosok gyakori személycseréje. 1977-ben 6 községi könyvtárban kellett soron kívüli állományegyeztetést végrehajtani. A személycserékkel rendszeresen együtt jár a könyvtári munka színvonalának időszaki romlása is. Sok energiát és türelmet jelentett a hálózati csoport munkatársainak az új könyvtárosok betanítása és tájékoztatása. A tanítás elsősorban a legalapvetőbb feladatokra terjed ki: a cím és a csoportos leltárkönyv pontos vezetése, összefüggése, a statisztika, az állomány feltárása stb. A véglegesen távozók helyébe nem sikerült szakképzett könyvtárosokat állítani. A 26 főhivatású könyvtáros közül 3 fő rendelkezik középfokú szakképesítéssel (Ásotthalom, Kistelek, Sándorfalva). Jelenleg 11-en tanulnak a debreceni népművelő-könyvtár szak szegedi kihelyezett tagozatán és a bajai tanítóképző intézetben. Alapfokú képesítése minden könyvtárosnak van a dóci kivételével. A következő időszak legfontosabb feladata a főfoglalkozású könyvtárosok szakképzettségi szintjének emelése beiskolázással, illetve szakképzett könyvtárosok munkába állításával. 8. A tanyán élők könyvtári ellátása A szegedi járás területén a lakosok 47,3 %-a külterületen, tanyán él (ld. 10. sz. melléklet). A szolgálati helyek száma 1976-ban 95 volt, amely 23 községi könyvtárból, 2 tagkönyvtárból és 70 letéti könyvtárból tevődött össze. A letétek közül 59 tanyai iskolában, 7 téeszben, 3 egészségügyi, szociális, napközi otthonban és 1 üzemben volt elhelyezve. A 70 letéti könyvtárból 66 külterületen működött, az 59 tanyai iskolában és a 7 téeszben. A következőkben erről a 66 könyvtárról lesz szó. Ezeknek a könyvtáraknak a működési feltételei természetszerűleg nem kedvezőek. Önálló helyiséggel nem rendelkeznek, mindössze kettőnek van csak minimális helyisége - Pusztaszer Szárnyékhalom és az Üllési Haladás téesz II. üzemegysége -, amelyek 10-12 m2 alapterülettel rendelkeznek. A letétek többségében a tanyai iskolák tantermében, a téeszek klubszobájában, portásfülkéjében elhelyezett zárt szekrények jelentik a könyvtárat. A személyi ellátottság kielégítő. A tanyai iskolákban a pedagógusok a megbízási díjas könyvtárosok, bár alapfokú könyvtárosi végzettséggel nem rendelkeznek. Megbízási díjuk havi 70 - 200 Ft-ig terjed. Nem kielégítő viszont a kölcsönzési idő, csak heti 1-2 napon, 2-4 órában állnak a tanyai olvasók rendelkezésére. Ennek oka elsősorban a díjtételek alacsony mértékében található. A letéti könyvtárak állományát mindenütt a községi könyvtár adja. Egy letéti könyvtárunknak, a Balástya külső-őszeszékinek saját állománya van. A Szegedi Nyomda ajándékozott részére 430 db könyvet, de a községi könyvtár is ellátja könyvekkel a tanyai iskolát. A cseréket a megyei művelődési autó, vagy a pedagógus (saját kocsijával), vagy a tanács szervezi, igénylés szerinti időközökben, de általában félévenként. A községi és a letéti könyvtáros minden alkalommal jelen van a cseréknél. Az adminisztrációt az I. és a II. sz. törzslapon végzik. A könyvekben lévő kártyákat a letéti könyvtáros aláírja és azok a községi könyvtárban maradnak. A letétekben füzetes kölcsönzés folyik. Milyen helyet foglal el az olvasás a tanyai lakosok körében? Erre a kérdésre az állomány, a látogatók és a kölcsönzött kötetek száma adnak feleletet. 1976 végén 13 452 kötet volt a 66 tanyai letét állománya. A végrehajtott csere 1,2 szeres volt, így csak mintegy 16 000 kötet állt a 3 651 tanyai olvasó rendelkezésére, az összállomány (188 662) mintegy 9 %-a. Egy olvasóra 4,4, egy lakosra 0,4 könyv jut, míg a járási átlag 12,8, illetve 2,4 kötet. Egy-egy letéti könyvtár állománya igen kevés, az átlag 203 könyv, ennyi jut egy szolgálati helyre. A beiratkozott olvasók száma 1976-ban a járásban 14 724 fő volt, melyből a tanyai olvasók adják az összolvasók 24,8 %-át. Az olvasóarány 9,8 %. Az olvasók aránya elfogadható, ha viszont azt vizsgáljuk, hogy egy-egy olvasó hány könyvet kölcsönzött, hányszor látogatta a letéti könyvtárat, az eredmény sokkal elmarad a járási átlagtól. Nézzük ezt meg részletesebben is: A látogatók száma a járásban 42
193 fő volt 1976-ban A kölcsönzött kötetek száma a járásban ekkor 85 528 volt,
Hogyan érdeklődtek a könyvek iránt a tanyai lakosok és az olvasók?
Az adatok szerint a tanyákon élőknek még alacsony az olvasási kultúrájuk. Nagy a szintkülönbség a tanyai letétek és a községi könyvtárak eredményei között. Ennek oka egyrészt a letétek által nyújtott szegényes választék, másrészt a kölcsönzési idő rövidsége. Nagy szerepet játszik természetesen az, hogy sokkal kevesebb szabadidővel rendelkeznek a tanyákon élők, továbbá villany sincs még sok tanyában. Napjainkban a tanya-kérdés mindinkább előtérbe kerül és ennek keretében komoly feladatokat jelent a tanyai lakosok kulturális ellátottságának biztosítása. A tanyán élő embereknek nemcsak a kulturális színvonala hátrányos, hanem a külterületek közlekedése, közigazgatása, oktatásügye is (a tanyai iskolák nem korszerűek, többségükben egy tantermesek és összevont tanítási rendszerűek), de többségükben hiányoznak az egészségügyi és kereskedelmi szolgáltatások is. A tanyai lakosok életkörülményeinek javítása érdekében az utóbbi években észrevehető eredmények, állami intézkedések történtek. Ezekbe illeszkedik be a könyvtári szolgáltatás a letétek segítségével. A letétek ellátása sajátos problémákat és tennivalókat vet fel. Ezek között kell megemlíteni a következőket:
8.1 A művelődési autó munkája Nem lenne teljes a kép a könyvtári hálózat fejlődéséről, ha nem tennénk említést a művelődési autóról. A szegedi járás 1963. január 1-jén kapott művelődési autót. A kölcsönző helyek kiválasztásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy azok a községektől legtávolabb lévő helyeken létesüljenek, s nagy tanyai területeket fogjanak össze. Olyan helyek jöhettek számításba, ahol az utak járhatók voltak. Sokáig megközelíthetetlen volt a tavaszi hóolvadások, őszi esőzések idején a Zákányszék -Vágó, Ruzsa - Ruki I. és Üllés - Galambosi tanyai iskola. Az első kölcsönzéseket befogadó iskola az Ásotthalom - Gátsori, a Ruzsa - Ruki II., a Pusztamérges - Külterületi és az Üllés - Siposmalmi iskola volt. Az igény az Ásotthalom - Gátsori iskolánál jelentkezett legerősebben, ahol a tanyai lakosság többször kérte a községi tanács elnökét, hogy a művelődési autó járjon ki az iskolájukba is. Éppen ellenkező volt a helyzet pl. az öttömösi Petróczi iskolánál, ahol nem jelentkezett igény még a látogatások, kölcsönzések után sem. Itt a tanyai iskola tanítójának aktív közreműködésére volt szükség, hogy a művelődési autó vezetője vetítsen, kölcsönözzön. A művelődési autóval 24 helyen folytattak kölcsönzést, ezek közül 12 helyen vetített is a gépkocsivezető. A művelődési autón két személy látja el a feladatokat, a gépkocsivezető a mozigépészi teendőket látta el, a könyvtáros pedig hetenként háromszor, napi két alkalommal - két különböző helyen - kölcsönzött. A kölcsönzés nyilvántartása füzetes rendszerrel történt: A könyvek az erre a célra készített 80-100 könyvet befogadó könyvespolc-szerű ládákban voltak elhelyezve, amelyet minden alkalommal friss anyaggal ellátva vittek ki. A művelődési autó könyvanyaga a Járási Könyvtár állományából került összeállításra. Minden kölcsönzési alkalomról előre értesítették a szervező pedagógust. A szervezés plakátok útján történt, melyen mindig feltüntették a kölcsönzés idejét és a forgatásra kerülő film címét. Nem volt ritkaság az, hogy az olvasók már a kölcsönzés előtt várták az autót. Egy-egy alkalommal 30-40-en is szorongtak a kölcsönző asztal körül, legtöbbször gyerekek. A könyvesládát úgy helyezték el, hogy mindenki kényelmesen hozzáférjen, a kölcsönzésben a tanyai iskola pedagógusa is segített. 1966. január 1-jével szűnt meg a művelődési autó könyvkölcsönzői tevékenysége. Szerepét elsősorban az olvasás és a könyvtári szolgáltatás iránti igények felkeltésével, a kölcsönzés lehetőségének megteremtésével töltötte be. Egyidejűleg módot adott arra is, hogy a kölcsönző állomások átalakuljanak az illető községek letéti könyvtárává, a letéti könyvtárosok pedig az addig segítő pedagógusok közül kerültek ki. Ezt követően a hálózat művelődési autója továbbra is vetített a tanyai iskolákban, és tevékenysége csak 1977 tavaszán szűnt meg. Történelmi mértékkel mérve 25 év rövid idő, de ez alatt olyan hatalmas változáson ment keresztül a járás könyvtári hálózata, amelyre korábban még gondolni is alig mertünk. A szegedi járás mai községeit és könyvtárait egy napon sem lehet említeni a 25 év előttivel. A terület, a községek és a könyvtárak történetének, fejlődésének, sajátosságainak ismerete nekem arra ad lehetőséget, hogy még inkább azonosulni tudjak azzal a tájjal és azokkal az emberekkel, ahol és akik érdekében napi munkámat végzem. A könyvtári hálózat helyzetének és eredményeinek számbavétele, értékelése pedig azokat a tennivalókat mutatta meg számomra, amelyek gyakorlati megvalósításával a következő időszak fejlődését bizonyára elő lehet segíteni. Az értékelés nagyon sok feladatra hívja fel a figyelmet. A feladatok megvalósítása ugyanakkor a felismerés mellett sem megy könnyen. Azokban a községekben, ahol kedvezőtlen feltételek között történik a könyvtári szolgáltatás, ott az anyagi eszközök szűkössége mellett szemléletbeli akadályokkal is szembe találkozunk. Szívós, kitartó és tudatos szervező munkára van szükség ott is, ahol már előbbre állunk. Úgy érzem, hogy a dolgozat összeállításával, ismereteim gyarapodásával a jövőben még tudatosabban láthatom el azokat a feladatokat, amelyeket évek óta örömmel és szívesen végzek. Átokházától-Ásotthalomig. Fejezetek a község történetéből
és népéletéből. Ásotthalom, 1970 |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||