Lyukak az ”életrajzban”
Az iskolai könyvtárak állapota az ezredfordulón Csongrád megyében

Amióta nincs igazi központja az iskolai könyvtáraknak, amióta csak névleges a szaktanácsadás (a könyvtári szaktanácsadói létszám a megyében 3 fő), azóta sötétben tapogatózunk, csak szájhagyomány útján szerzünk tudomást a könyvtárak állapotáról és a könyvtáros-tanárok problémáiról. 2001 februárjában a Megyei Pedagógiai Intézet útján próbáltunk adatlapokat kiküldeni a megye iskoláiba, 2002 májusában Baka Istvánné kolléganő magánszorgalomból gyűjtött információkat (24 szegedi iskolából), majd egyes továbbképzéseken igyekeztünk beszerezni a hiányzó adatokat. Így összesen 53 iskola könyvtári adatairól van tudomásunk, ami bizony az egyharmadát sem teszi ki a megye iskoláinak. (Csongrád megyében jelenleg mintegy 180 iskola van, ebből 60 középiskola.) A beérkezett adatok 33 általános és 20 középiskola könyvtári helyzetét tükrözik, közülük csak 14-ben (köztük négy középiskolában) foglalkoznak 300-nál kevesebb tanulóval, a többségben e fölött van a tanulólétszám, 45 %-uk 500-nál is több tanulót lát el.

Tárgyi feltételek:

A feltételek között meghatározó a könyvtári állomány nagyságrendje és összetétele. Átlagosan 12 637 könyv van az adatszolgáltató iskolákban, de jellemzően 10 000 kötet alatt marad az átlag az általános iskolákban (csak 13 általános iskolában lépik túl a bűvös 10 000-es kötetszámot, közülük is egy akad, amelynek kötetszáma 20 000 fölött van). A középiskolák átlaga 17 538 kötet, de közöttük nyolcban 20 000 fölötti a könyvállomány. A helyzetképet tovább bonyolítja az audiovizuális dokumentumok csekély száma: a válaszoló iskolák közül csak 11-ben van 500-nál több nem nyomtatott dokumentum (mindössze két helyen van 1000 fölött), sőt olyan iskola is akad, ahol egyáltalán nincs ilyen anyag. Sok iskolában nem is a könyvtárban őrzik és tartják nyilván ezeket. A CD-lemezek száma - ahol van ilyen - 30 és 80 között mozog, egyetlen iskolában van 100 fölött, a videokazetták pedig - amelyeket régebb óta gyűjtenek az iskolák - 100-400 közötti számban találhatók, egyetlen helyen közelíti meg ez a szám az ezret. A folyóiratok terén is siralmas a helyzet: 112 iskolában egyáltalán nem található kurrens folyóirat (vagy a könyvtáros nem tud róla?), és csak négy helyen válogathatnak 20-nál több folyóirat közül.

A tartós tankönyvekről azt hinné az ember, hogy főként ezek vásárlására rendezkedtek be az iskolák, de mindössze négy helyen találunk 1000 fölötti állományt ebből, sőt 5 olyan iskola is akad, ahol egyáltalán nincs tartós tankönyv. Akkor pedig mire költik az erre szánható ún. fejkvótát?

Éppen ezen a téren találunk súlyos hiányosságokat: 5 iskolában állítják, hogy egyáltalán nincs a könyvbeszerzésre pénz, legfeljebb a tankönyv-támogatásból, 6 helyen nem is nyilatkoznak erről (lehet, hogy nem is tájékoztatják őket?). Az előző évi beszerzések alapján átlagosan 345-450 Ft-ot költöttek az iskolák állománygyarapításra. Ebből a középiskolai átlag 535 000,-Ft, az általános iskolai 172 700,-Ft, és mindössze három olyan - természetesen középiskola - található, amely 1 milliónál több forintot fordíthatott erre a célra. Ugyanakkor az általános iskolák között kettő is akad, amely - a manapság csupán jelképesnek mondható - tízezer forintból gazdálkodhatott. (Jelenleg egyetlen komolyabb kézikönyvre futja csak ebből a pénzből!) És azt is tudjuk, hogy ezen összegeket talán májustól, de általában kampányszerűen kapják meg az iskolák, tehát súlyosan sérül a folyamatos és tervszerű állománygyarapítás elve.

A technikai felszereltségből mindössze a számítógépekre kérdeztünk rá, pedig ott volna a helye a video- és CD-lejátszónak (nem beszélve a klasszikus lemezjátszóról, amelyhez már alkatrész sem kapható), a másológépnek, sőt a telefonnak is. Sok könyvtárban még mellékállomás sincs, tehát a könyvtáros csak akkor érhető el nyitvatartási időben, ha bezárja a könyvtárat, vagy visszahívja (máskor) az érdeklődőt. A megkérdezett iskolák 20 %-ában nincs számítógép, 22 helyen egy készülék van, amely általában a könyvtári nyilvántartást szolgálja. Az iskolák 40 %-ában van 2 vagy annál több számítógép, de közülük csak két helyen találunk 10-nél több készüléket, ami már a használók jelenlétére is utal. Ezt jelzi az 1. sz. grafikon is:

1. sz. Számítógépek száma az iskolákban

Az iskolák egynegyede használja a Szirén programot, de 11 olyan iskola is van, ahol még be sem üzemelték a gépet, vagy nem vették használatba (valószínűleg nincs hozzáértő ember). A könyvtáraknak a fele az adminisztrációhoz, állomány-nyilvántartáshoz használja a készüléket (négyen említik a teljes feldolgozottságot, köztük két általános iskola), a kutatásról, Internethez hozzáférésről 12 iskolában beszélnek.

Személyi feltételek:

A nyitvatartási idő a másik allergikus pont, hiszen ez szoros összefüggésben van a használattal, és már átvezet a személyi feltételekhez is. Még mindig nagyon nehéz megmagyarázni az iskoláknak (igazgatóknak), hogy a könyvtárra fordított időt - akár túlórában, akár a kötelező óraszám terhére végzi a könyvtáros - duplán kell számítani, és a nyitvatartási idő nem egyenlő a munkaidővel. Éppen ezért szomorú, hogy a heti 5 óra nyitva tartás 15 iskolánál szerepel. Heti 20 órát vagy annál hosszabb időt van nyitva a könyvtárak közel fele, köztük is a többség (18) középiskola. Ezt mutatja a 2. sz. táblázat is ( a függõleges koordináta az iskolák száma):

2. sz. Az iskolák megoszlása nyitvatartási idõ függvényében

Szinte kísértetiesen hasonló tendenciára utal a munkaidővel kapcsolatos grafikon is: (a függõleges koordináta a könyvtárosok száma)

3. sz. A könyvtárosok száma a munkaidõ függvényében

Természetesen ők a főállású könyvtárosok, akik 34-40 órát töltenek könyvtári munkával. Ennél hosszabb (30-35 óra) nyitva tartás inkább csak azokra a könyvtárakra jellemző, ahol két kolléga látja el a feladatot, vagy olyan megszállott a könyvtáros, hogy teljes munkaidejében a használók rendelkezésére áll. Ezekben az iskolákban többnyire a tanulólétszám is nagy (500 fő fölött).

A válaszoló pedagógusoknak éppen a fele főfoglalkozású, ők általában nem tanítanak mellette, vagy csak néhány órában, hogy közvetlen kapcsolatuk maradjon a gyerekekkel. Közöttük mindössze 8 általános iskolai tanár van, a többi középiskolában dolgozik. Mások azonban részmunkaidőben vagy túlórában látják el a könyvtári munkát (19), emellett tanítanak, többnyire teljes óraszámban vagy csak az ominózus 5 óra nyitva tartás beszámítása mellett. 15 kolléga félállásban dolgozik a könyvtárban, ezenkívül különböző egyéb feladatokat is végez (ügyelet, helyettesítés, tankönyv-elosztás, szabadidő-szervezés, gyermekvédelmi felelős, munkaközösség-vezető vagy éppen a községi könyvtárat vezeti). A 4. sz. táblázat szemléletesen jelzi az általános iskolai kollégák leterheltségét.

4. sz. Az iskolai könyvtárosok státuszának megoszlása

Ez a maximális kihasználtság (majdnem azt mondtam: kizsigerelés) nyilvánvalóan a belső munka rovására megy, és bizony könnyen belátható, hogy ezekben az iskolákban a katalógusépítés vagy általában az állomány-nyilvántartás akadozik.

A szakképzettség tekintetében még rosszabb a helyzet: mintegy 40 %-ban felsőfokú szakképzettséggel rendelkeznek a kollégák, de a főállásúak között is van 9 fő, akiknek csak középfokú a szakképesítése. A nyilatkozó könyvtárostanárok kb. egynegyede végzett középfokú asszisztensképző tanfolyamat vagy speciálkollégiumot, egynek van alapfokú tanfolyama, egy másik még ezzel sem büszkélkedhet.

A nyitva tartáshoz igazodik a havonta megtartott könyvtári órák száma, általában havi 2-4 óra között, de néhány lelkes kolléga havonta 10 óránál is több foglalkozásra invitálja a gyerekeket. Ahol viszont heti 15-20 órában egyáltalán nem könyvtárhasználati foglalkozás folyik a könyvtárban (28 iskola), ott bizony illuzórikus nemcsak a könyvtári órák tartása, de általában a könyvtárhasználat is. Olyan iskolai könyvtárat is ismerek, ahová a könyvtáros sem tud bemenni, csak délután vagy este, mert 25-36 órában folyik ott a tanítás. A könyvtárhelyiségek sem adnak erre lehetőséget, mert az iskolák közel felében egyetlen helyiségből áll a könyvtár, s ahol több is van (17 helyen), az rendszerint kis raktár vagy munkaszoba.

A kollégáknak valamivel több mint egyharmada 10 évnél régebb óta vezeti a könyvtárat, de 11-en csak 1-2 éve, esetleg néhány hónapja dolgoznak az adott könyvtárban, ami bizony a nem elhanyagolható fluktuációra utal.

Ez a kicsiny merítés nem elegendő általános következtetések levonására, de a helyzetkép hasonlónak tűnik az országos átlaghoz viszonyítva (ld. Varga Zsuzsa cikkét). Talán csak a főállású könyvtárosok vannak többen Csongrád megyében, és valamivel több helyen van kettő vagy annál több számítógép. Az is lehet, hogy a főfoglalkozású könyvtárosok aktívabbak, inkább hajlandóak kitölteni az adatlapot, a többiek pedig nem óhajtanak szégyenkezni a gyenge adottságok miatt. Pedig nem nekik lenne szégyellnivalójuk! Nagyon fontos lenne tehát egy valódi, országos adatfelmérés az iskolai könyvtárakról, mert így még azt sem tudjuk, hol és hogyan lehetne segíteni. Talán majd a most induló könyvtári szakfelügyelet ezt is megoldja!

Irodalom:

Dán Krisztina: Az iskolai könyvtárak fejlesztésének stratégiája == Új Ped. Szemle, 2003. jan. p. 3-11.
Sáráné Lukátsy Sarolta: Kultúra alulnézetben : Záró gondolatok. - Székesfehérvár: Fejér MPI, 2001. - p. 117-123.
Varga Zsuzsa: Helyzetkép a hazai iskolai könyvtárakról == Új Ped. Szemle, 2003. jan. p. 12-22.