Búcsúznak a tanítványok

Bandi! Mi, akik a Somogyi-könyvtár könyvkötő és restaurátor műhelyeiben Veled dolgozhattunk, az alapokat ugyan nem mind személyesen Tőled, hanem az általad tanított, melletted tanult mesterektől sajátítottuk el. A könyvkötő mesterség szépségét, szeretetét azonban az együtt töltött 15-30 év mélyítette el. Jártunk azokon a szakmai utakon, amelyeknek a nyomvonalát Te jelölted ki, s az első lépéseket Te tetted meg a Somogyi-könyvtárban. Mindig jószándékú, atyai segítségedet érezve meg tudtunk felelni az intézmény és a mesterség elvárásainak, követelményeinek.

Az általad megszervezett kötészetet mindig a saját gyermekednek tekintetted. A jó gazda gondosságával igyekezted leküzdeni az időről időre jelentkező szakmai, gazdasági akadályokat, amit a gyorsan szaporodó munka, az eszköz és a helyhiány jelentett, ugyanakkor a jó nevelő figyelmével fordultál felénk, a kezdetben kevés tapasztalattal rendelkező munkatársak felé is. Gondot fordítottál emberi, szakmai fejlődésünkre, munkahelyi és otthoni problémáinkra egyaránt. Mindig volt időd szakmai tapasztalatcserére, közös névnapokra és életünk családi eseményeire is. Segítő gondoskodásod mellett lettünk mesterei a könyvkötésnek, és később a szakma sok mesterfogását ismerő könyvrestaurátorok.

Köszönjük a sok segítséget és azt, hogy az általad nagy türelemmel létrehozott családi légkörű műhelyben együtt lehettünk sok-sok éven keresztül.

Most, amikor elköszönünk, már tudjuk, bár sokat tanultunk, de még mindig maradt olyan tudás, mesterfogás, tapasztalat amit nem sikerült maradéktalanul elsajátítanunk Tőled. De azt megígérjük, hogy ami emberi, szakmai tanítást kaptunk, azt igyekezni fogunk a lehető legteljesebb mértékben továbbadni mindazoknak, akik ezt a szép mesterséget megtanulni, művelni szeretnék.

*

Burkus András! Emlékedet megőrzik a könyvek vászon- és bőrkötései hosszú évtizedeken át. A munkatársak életük végéig. A Somogyi-könyvtár története az idők végezetéig. Bandi! Nyugodjál békében!

Szeged, Belvárosi temető, 2002. szeptember 2.