Argentínából, Ausztráliából, Belgiumból, Chiléből, Dél-Koreából, Ecuadorból, az Egyesült Államokból, a Fülöp-szigetekről, Franciaországból, Kanadából, Kínából, Kubából, Mexikóból, Nagy-Britanniából, Peruból, Spanyolországból, Uruguayból és Venezuelából érkezett tudósok és kutatók vettek részt a Caracasban 2008. október 8. és 11. között megrendezett, A Dél Válaszai a Világgazdasági Válságra című nemzetközi politikai gazdaságtan konferencián. Széleskörű vita bontakozott ki a globális gazdaság jelenlegi gazdasági és pénzügyi állapotáról, valamint a nemzetközi pénzügyi válság által a Dél kormányai és népei számára megnyílt új távlatokról és kihívásokról.
A tanácskozás arra a következtetésre jutott, hogy a helyzet az utóbbi hetekben tovább romlott. A centrumországok pénzpiaci válságai gyorsan igen komoly nemzetközi válsággá fejlődtek. Ez azt jelenti, hogy a Dél országai rendkívül nehéz helyzetbe kerültek.
A válság a reálgazdaságot fenyegeti, és ha nem teszünk azonnal energikus és hatékony intézkedéseket, akkor súlyos büntetést mér a világ minden népére, különösen a legkevésbé védett és a leginkább elhanyagolt szektorokra.
Valutáink sebezhetősége, a pénzügyi egyensúly felbomlása és a felsejlő komoly recesszió leleplezik a neoliberális mítoszokat: a piaci liberalizáció előnyeinek és a mai pénzügyi intézmények szilárdságának és megbízhatóságának hazugságait, sőt a liberalizáció csődje a mai kapitalista rendszer alapjait is megkérdőjelezi.
A konferencia előadásai rávilágítottak a 2007 augusztusában kezdődött válság kifejlődésének útjára és a fejlett kapitalista országok államai által bevetett egyre nagyobb engedmények, mentési akciók és kedvezmények sikertelenségére, melyekkel a világ már működésképtelenné vált pénzügyi rendszerének foszlányait kívánják életben tartani.
Határozottan visszautasítjuk azt a törekvést, hogy a pénzügyi mentőcsomagok költségeit szétterítsék az egész világon és ezzel súlyosbítsák a világ dolgozói és népei által elszenvedett nyomort, munkanélküliséget és kizsákmányolást.
Az utóbbi néhány hétben a spekuláció által megtépázott és tönkretett intézmények megmentésére tett kolosszális állami beavatkozás és a súlyos állami eladósodás elfogadhatatlan módjai a válságból való kilábalásnak. A jelenlegi hatóerők a tőkekoncentráció újabb hullámaira ösztönöznek, és ha a nép nem száll keményen szembe vele, akkor vészesen valószínű, hogy az átalakítás csak a privilegizált szektorok megmentését szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a kapitalizmus tekintélyelvű működésének visszatérte fenyeget, hiszen Északon már tapasztalhatjuk a Délről jött bevándorlók elleni rasszizmus és diszkrimináció erősödését - ami hatalmas visszalépés.
Ha a kapitalista rendszer jelenlegi átalakítása a már megkezdett úton halad tovább, akkor hatalmas árat fizet majd a termelés és a társadalom, valamint a környezet már most is törékeny fenntarthatósága további károsodást szenvedhet.
A nemzetközi gazdasági és pénzügyi rendszer reformja mára elkerülhetetlenné vált. Akik ezt gondolják, abban is hisznek, hogy szükség van egy posztkapitalista megoldásra, amelyet Venezuelában a XXI. század szocializmusának neveztek el.
Egy olyan döntő pillanatban, mint a jelenlegi, a nemzeti és regionális politikának prioritást kell biztosítania a szociális kiadásoknak, valamint védenie kell a természeti és termelési erőforrásokat. Az államoknak sürgősen pénzügyi szabályozási intézkedéseket kell hozniuk a megtakarítások védelmére, a termelés ösztönzőinek fenntartására, továbbá a deviza- és tőketranzakciók ellenőrzésére tett azonnali intézkedésekkel meg kell szüntetniük a szabályozatlanság miatt közvetve fennálló veszélyt.
Nélkülözhetetlen lesz az ipari, mezőgazdasági, energia- és infrastrukturális kapacitások megerősítésével elérhető lehető legnagyobb fokú kiegyenlített regionális együttműködés és kereskedelmi integráció. Az olyan kezdeményezések, mint az ALBA vagy a Dél Bankja ki kell terjesz-szék működésük körét és távlati céljaik közé fel kell venniük a szorosabb integráció egy alternatív formáját, amely magában foglalja a közös pénz megteremtését. Azaz elmozdulhatunk egy új pénzügyi világrendszer létrehozásának irányába, amely lehetővé teszi a Dél számára, hogy új módon kapcsolódjon be a nemzetközi munkamegosztásba.
Ebben a vonatkozásban számítunk a szociális gazdaság területéről származó megoldások és javaslatok sorára, amelyek a munka méltóságának visszaadására törekszenek és helyi együttműködésre ösztönöznek, hogy felvegyék a küzdelmet a válság következményeivel.
Nemzetközi szinten nem szabad lemondanunk a nemzetközi pénz-és pénzügyi rendszer lényegi reformjáért folytatott harcról, ami magában foglalja a megtakarítások védelmét és azt, hogy a beruházások az egyének megélhetését is szolgálják. Meg kell akadályozni, hogy a spekulációt központi szerepbe állító, a gazdasági különbségeket növelő és a legkevésbé védett országokat és szektorokat különösen büntető rendszer újra erőre kapjon.
Épp ezért új alapokon álló új (többoldalú) gazdasági intézményeket kell létrehozni, amelyeknek rendelkezniük kell a spekuláció káoszával szembeni fellépésre való felhatalmazással és eszközökkel. Így elengedhetetlenné vált, hogy a nemzeti hatóságok a piac alapvető működését megkérdőjelező módon tegyenek sürgős beavatkozást az érintett népek pénzügyeinek védelmére. Ez a válság egy közös érdekek mögé sorakoztatta fel a világ összes népét.
A fenti elemzéseken és megfontolásokon alapulva A Dél Válaszai a Globális Gazdasági Válságra címmel szervezett Nemzetközi Politikai Gazdaságtan Konferencia az alábbiakra jutott:
Következtetések és cselekvési javaslatok
A nemzetközi gazdasági helyzet alábbi jellemzőiből indulunk ki:
1. Példa nélkül álló nemzetközi helyzetbe kerültünk. A gazdasági és pénzügyi válság súlyosabbá vált és felgyorsult az utóbbi napokban. Nehezen előrelátható továbbterjedése máról-holnapra történő drámai következményekkel járhat.
2. A válság az Egyesült Államok tőzsdéin indult, de mára világválsággá nőtt, amely hatással van az egész pénzügyi rendszerre és egyre inkább megfertőzi a termelőeszközöket is. A válság jelenleg Nyugat-és Kelet-Európát sújtja.
3. A korábbi azon várakozások ellenére, hogy Latin-Amerika kimaradhat a válságból és „védettséget" élvez, mára meggyőző jeleket látunk arra, hogy e földrészt is el fogják érni ezek a hullámok. Nemcsak a külkereskedelem hosszan tartó szűkülésére számítunk, de biztosan gyors pénzügyi összeomlás is várható a közeljövőben. Minél nemzetközibbé vált a bankrendszer és a tőzsde, annál nagyobb a veszély.
Javaslatainkat természetesen annak tudatában tesszük meg, hogy minden válságnak mindig megvannak a maga nyertesei és vesztesei. Mi szilárdan azoknak az intézkedéseknek a párján állunk, amelyek népeink és általában polgáraink jólétét és jogainak biztosítását szolgálják, és nem támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a válságért felelős bankárok kisegítését célozzák, mint ahogy ez Európában és az Egyesült Államokban történik.
Ebben az új, ráadásul gyorsuló ütemben romló helyzetben úgy véljük, hogy az alábbi intézkedéseket kell javasolnunk, amelyek közül néhány végrehajtása sürgős, legfelsőbb szintű politikai jóváhagyást igényel.
Ennek érdekében át kell gondolni egy rendkívüli latin-amerikai és karibi elnöki csúcstalálkozó összehívását, de legalább azon országokét, amelyek tagjai a Dél-Amerikai Nemzetek Uniójának (spanyolul UNASUR, portugálul UNASUL)1 . Erre vagy ezekre a találkozókra a széleskörben mozgósított tömegek döntő befolyással lehetnek.
A bankrendszerről
- A nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlása után térségünk országainak azonnal át kell venniük bankrendszerünk irányítását: szabályozással, közvetlen beavatkozással és térítésmentes államosítással, követve az új ecuadori alkotmányban lefektetett elvet, amely megtiltja az állam felelősségvállalását magánadósságokért. (290. § 7 pont: „Az állam számára tilos magánadósságok átvállalása.")
- Az intézkedéseknek meg kell előzniük a tőke külföldre menekülését, a valutapánikot, a külföldi bankok hazai fiókjaiból a pénz áthelyezését az anyabankhoz, továbbá a hitelek befagyását, vagyis azt, hogy a bankok visszatartsák a hitelezést a különben rendelkezésükre álló pénzből.
- A jelenlegi körülmények között, amikor a likviditási problémák miatt a pénzt kiszivattyúzzák a perifériáról, minden ország offshore bankjait be kell zárni, mivel veszélyes, hogy menedéket nyújtanak a szabályozás és a pénzügyi ellenőrzés alól kibújóknak.
- A bankok könyvelését hozzáférhetővé kell tenni, a bankfelügyeletet meg kell erősíteni és szigorú szabályozást kell alkalmazni, hogy átláthatóvá váljék a nemzeti bankrendszerek valódi helyzete, mivel ezek az intézmények őrzik a lakosság megtakarításait. (Mivel a pénzügyi szolgáltatások közszolgáltatások.) Az egyik ilyen intézkedésnek garantálnia kell, hogy a belföldi likvid eszközökbe történő befektetések elérjenek egy minimális szintet (belföldi likviditási együttható).
- Ösztönözni kell a fejlődést szolgáló és a nem profit alapú népi gazdasági tevékenységet, amelyet a helyi lakosság kezelhet az olyan helyeken, ahol léteznek erre helyi szervezetek.
- Ha az állam közbelép, akkor mentőakciójának költségeit fedezni kell a kisegített bank vagyonából, és fel kell jogosítani arra, hogy ezt érvényesítse a részvényesek és a banki vezetők vagyona terhére.
Az új pénzügyi rendszer felépítése
- Az összehangolt pénzügypolitika hiánya öldöklő „leértékelési versenyt" eredményez, ami a válságot csak elmélyíti és elszabadítja a gazdaságaink közötti versengést és megakadályozza, hogy e térség egyeztetett válaszokat találjon, sőt lényegében veszélyezteti az integrációra tett kezdeményezések (pl. a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója) előrehaladását. Épp ezért világosan deklarálnunk kell, hogy készen állunk a latin-amerikai pénzügyi egyezmény létrehozására, ami egyből nyilvánvalóvá teszi nemzetgazdaságaink „megvédésének" további lehetőségeit. Így a latin-amerikai devizák kosarán alapuló fizetési rendszer bevezetése a résztvevő országok mindegyike számára pótlólagos likviditást nyújt, és így képesek lesznek eltávolodni a dollárválság logikájától.
- A gazdaságaink „védelmére" létrehozandó intézmények példáját követve központi bankjaink közt jobb együttműködésre van szükség, amely túlmutat a neoliberális dogmán nemzetközi tartalékaink hatékonyabb és naprakészebb kezelése révén. Tehát tovább kell haladnunk a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alternatívájaként létrehozandó Dél Valutaalapjának megteremtésének útján, amely segítséget nyújt a nemzeti likviditási és fizetései mérlegproblémák esetén.
A fizetési rendszer (regionális hitelfelvételi jogok) és a Dél Valutaalapjának létrehozása minden ország számára nagyobb tartalékokat biztosít, melyek ésszerű használatával forrást teremthetünk a Dél Bankjának felállítására és működtetésére, amely demokratikusan működne, és nem termelné újra a nemzetközi pénzügyi és hitelszervezetek mai logikáját. A már létező, az alapvető emberi jogokon alapuló termelés fenntartására létrejött latin-amerikai bancos de fomento2 hálózat átalakítási folyamatának középpontjába kell állítani e bank létrehozását. Értékelésünk szerint a fent említettek a maguk módján hasonlóak az idén május 3-án született Quitói Miniszteri Nyilatkozattal, amelyben kinyilvánították: „a nemzetek felhatalmazták kormányaikat, hogy térségünk számára megtalálják az integráció és a fejlődés új eszközeit, melyeknek átláthatóknak, részvételen alapulóknak és az őket felhatalmazók felé elszámláltathatóknak kell lenniük."
- Alapvetően fontos, hogy a tartalékok védelmére és a tőkekimenekítés megakadályozására a már létező devizaszabályozást törvényileg is megerősítsék, és ahol még nem létezik ilyen, ott létrehozzák azt.
- A válság következtében a nemzetközi pénzügyi rendszerben felfüggesztett fizetések esetében elkerülhetetlen, hogy térségünk országai megfontolják az államadósság visszafizetésének felfüggesztését. Ezt az intézkedést a válság által fenyegetett nemzeti források ideiglenes védelme érdekében kell megtenni, és el kell kerülni az államkincstárak kiürülését.
Latin-Amerikának és a Karibi-térségnek le kell vonniuk a tanulságot abból, ami Európában történik, ahol minden ország egyedül szeretné megoldani a válságot. Elő kell mozdítanunk az integráció térségünkben kifejlődő változatát.
Társadalmi vészhelyzet
- Javasoljuk, hogy a nemzetek és az állampolgárok a lehető legnagyobb mértékben szerezzenek ellenőrzést természeti erőforrásaik fölött, hogy azokat ésszerűen aknázzák ki, és az ebből nyert árbevétel a nép érdekeit szolgálja.
- Javasoljuk egy Térségi Társadalmi Vészalap felállítását, amely azonnal megteremtené az élelmiszer- és az energia-önrendelkezést (szuverenitást), kezeli a bevándorlás égető problémáját és csökkenti az adósságtörlesztést. Ezt az alapot a Dél Bankja vagy az Alba Bank működtetheti.
- Annak érdekében, hogy ne a bankárokat, hanem inkább saját lakosságunkat mentsük, a szociális célú állami közkiadásokat fenn kell tartani, sőt meg kell fontoljuk e kiadások emelését, hogy ellensúlyozni tudjuk a nemzetközi válság népeinket érintő azonnali hatásait. Mi elsőbbséget biztosítunk a munkahelyek biztonságának, az általános jövedelemsegélynek, a közegészségügynek, közoktatásnak és a lakhatásnak.
- Inflációellenes intézkedéseket javaslunk pl. árkontrollt, amely segít megőrizni a legalacsonyabb jövedelmek, a nyugdíjak és segélyek értékét, valamint szerepet játszik a jövedelem és a vagyon újraelosztásában.
Pénzügyi szervezetek
A nemzetközi pénzügyi válság leleplezte, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Amerika-közi Fejlesztési Bank (IDB) a transznacionális bankárok bűnsegédei, akik napjaink szörnyű társadalmi következményekkel járó összeomlását okozták. E szervezetek hírneve nyilvánvalóan szertefoszlott. Ez megnyitotta az utat térségünk országai számára, hogy kövessék Bolívia példáját: vonuljanak ki a Befektetési Viták Rendezésének Nemzetközi Központjából (International Centre for the Settlement of Investment Disputes - ICSID), fogadják el Venezuela felhívását a Nemzetközi Valutaalapból (IMF) és a Világbankból való kilépésre, és kezdjenek hozzá egy új nemzetközi pénzügyi intézményrendszer felépítéséhez.
Megállapodtunk, hogy 2009 elején - legkésőbb április végéig - megrendezzük a második, Dél Válaszai a Világgazdasági Válságra című nemzetközi politikai gazdaságtan konferenciát.
(Fordította: Bózsó Péter)
Jegyzetek
1 A Mercosur és az Andok Közösség integrációja révén 2008. május 23-án létrejött nemzetközi szervezet, amely az Európai Uniót tekinti mintaképnek (A ford.)
2 Általában a piacainál alacsonyabb kamatokkal a termelő szféra számára hitelés beruházási támogatást nyújtó bankok. (A ford.)